Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-06 / 183. szám

Csortos

Gyula

Huszonöt évvel ezelőtt, 1945. augusztus elején halt meg a legérdekesebb, legnépszerűbb, s egyúttal a legtalányosabb magyar színész, Csortos Gyula. Munkácson született, 1883. március 3-án. Apja számvevő őrmester, a kegyetlenségig rideg és szigorú ember. Fiát a jegyzői pályára szánta, de a fiúnak a festészethez volt kedve. Már a festőiskolái felvételire gondolt, amikor hozzáértők meghallották szavalatát, és azonnal a Színművészeti Akadémiát ajánlották neki a festészet helyett. Csortos jelentkezett, felvették, és 1904-ben színészi oklevelet nyert. Háromévi vidéki működés után Pestre szerződtették. Első szerepe után Molnár Ferenc, a sikeres színpadi író így nyilatkozott róla: „Végre van színész, akinek nincs szüksége hálás szerepre, mert tehetsége van hozzá, hogy maga tegye hatásossá a legkisebb feladatot is.”

Molnár Ferenc nem tévedett. Csortos Gyula negyvenéves színészi pályája során minden színpadi feladatát érdekessé tudta tenni. Magas, izmos alakja hamar hízásnak indult, s amikor figyelmeztették, hogy jó lenne alakjára vigyázni, azt felelte, hogy nem a testével, hanem a fejével játszik. Általában azt tartották róla, hogy határokat és korlátokat nem ismerő, mindent megoldani tudó színészi ösztön kísérte végig egész pályáján. Színészi és emberi lénye a szélsőségek között ingadozott. A színpadon volt hódító és szerelmes, szeszélyes nagyúr, gazdag imádó, tragikomikus figura, drámai hős, világhódító császár vagy király, de volt operettfigura is, bohóc is, nemcsak a színházak színpadain, hanem még a cirkusz porondján is. Az életben — többszöri házassága ellenére — magányos, zárkózott, elutasító, megközelíthetetlen, de titokban jótékonykodó, a gyengéket védő, a hatalmasokkal szembeszálló és szemben álló egyéniség volt. Sokan gyermekkori nélkülözéseivel magyarázzák azt az örömteli habzsolást, amelyet az étkezéseknél, ruházkodásban, vagy egyszerűen csak a neki megtetsző tárgyak tömeges vásárlásában gyakorolt.

Budapesten szinte minden színházban játszott, mert nyugtalan természete miatt hosszú ideig nem maradt meg egy helyen. Alig túlzás, ha azt állítjuk, hogy több szerződést szegett meg, mint ahányat kötött. Az volt ugyanis a véleménye, hogy abban az időben a színész ki volt szolgáltatva a színház- igazgató kényének, s el kellett fogadnia a szerződést, nehogy állás nélkül maradjon. Ha azonban kínálkozik egy kedvezőbb lehetőség, a kizsákmányolt színész éljen vele, szerződésszegés árán is, hiszen csak a jogait gyakorolja. A művész jogvédelmét nemcsak saját személyére nézve tartotta mérvadónak; — 1919-ben, az első szabad színészszakszervezeti választáson ő is az elnökségi jelöltek között szerepelt.

Művészetének és sikereinek titka egyéniségében rejlett. Uralkodott szerepei felett, s mindegyikre rányomta művészi egyéniségének a bélyegét. De szinte minden szerepéből kibuggyant komédiázó kedve is, amely gyakran megnevettette közönségét, és olykor meghökkentette színésztársait. Közel negyvenéves színészi pályája során több, mint 250 szerepet játszott. A Vígszínház és az egykori Magyar Színház színpadán sok magyar szerző darabját vitte sikerre, de legnagyobb sikereit Molnár Ferenc vígjátékaiban aratta. A Liliom címszerepében egyszerre volt gyengéd és durva, érzelmes és cinikus, tragikus és komikus. Túl a huszadik előadáson történt, hogy a III. felvonás zárójelenetében, amikor Liliom holtan fekszik, s a rendőrorvos megállapítandó a halál beálltát, a légzést égő gyertyával próbálja ki, a „halott” Csortos hirtelen felült, és elfújta a gyertyát. A drámai hatásnak természetesen vége volt, szerencsére felvonésvég és szünet következett, mialatt a közönség jól kikacaghatta magát a nem várt fordulaton.

Nagyszerű alakítása volt Hauptmann Naplemente előtt című darabjának Clausen^ tanácsosa. Ezzel jutott művészete csúcsára: a Kisfaludy Társaság Greguss-díjával jutalmazta érte, ami abban az időben a legnagyobb színészi kitüntetés volt. Csortos Gyula < Bajor Gizivel együtt kapta ! meg ezt a ritka, csak hat-' évenként kiosztásra kerülő ! jutalmat. Később a Nemzeti; Színház tagjaként több érdé- ^ kés Shakespeare-szerepet ját-< szott: A velencei kalmár;

Shyockját, A windsori víg< nők Falstaffját, a Szentiván-; éji álom Vackorát.

Nagy sikere volt Lucifer- « ként Az ember tragédiájá-1 bán, amit Szegeden is többször játszott a szabadtéri játékokon. Itt történt meg, hogy Horthy Miklósné késése! miatt 15 perccel később kel-; lett az előadást kezdeni.; Csortos—Lucifert a rendező; visszaküldte a színpadról az; öltözőjébe a kormányzóné ér-< kezéséig. Horthyné megérke-< zett, az előadást el akarták < kezdeni, de Csortos nem je-j lent meg a színpadon. Az öl-J tözőjében ült és azt mondta:! eddig ő váratott meg engem,; most várjon rám ő 15 percig.' És nem volt addig hajlandód színpadra lépni! Magatartá-; sára jellemző, hogy amikor; megalakult a rosszemlékű < Színész Kamara, Csortos nem< volt hajlandó igazoló, szár-< mazási papírjait felküldeni.j Végül maga a miniszter kérte, legyen szíves kamarai fel-! vételét kérni, hiszen csak ka-! marai tag léphet színpadra.! Erre Csortos egy hatalmas;

A Titanic Pakiuii

A szerencsétlenül járt Titanic tengerjáró kicsinyített hű mását készíti el III László, a paksi szülőotthon mentőszolgálatának gépkocsivezetője, akinek a hajómodellezés a hobbyja. Ili László

QJfwifig,

augusztus 6., csütörtök,

elkészítette már a Duna egy-; kor híres személyszállító hajóinak csaknem 1 méter hosz- ; szú modelljeit is. Az „Arany-; ember” gabonaszállító uszá-; lyának mása — szintén az ő; keze munkája — a Közlekedési Múzeumban található.

Ili László kérésére a budapesti brit nagykövetség a; Londoni Központi Könyvtár-! ból hozatott egy illusztrált kiadványt a Titanic fényké-: pével. ___________

bor

ítékba tette a névjegyét és azt küldte el igazolásul.

Hatalmas pocakja és testes termete ellenére ritka szép megjelenésű, elegáns férfi volt. Kevesen tudtak frakkot úgy viselni, mint ő, de szívesen öltötte magára a bohócruhát is, ha szerepe úgy kívánta. Már a némafilm korában is sokat filmezett, a hangosfilm bevezetése után pedig a legtöbbet foglalkoztatott magyar színész volt. Sok emlékezetes és maradandó, ma is élvezhető filmszerep őrzi emlékét, a többi között A Hyppolit, a lakáj, Vissza az úton, Szerelmi láz, Az új földesúr, Az aranyember, és A hazajáró lélek.

Budapest ostromát budai lakásának pincéjében, betegen vészelte át, de a felszabadulás után a próbákra tolókocsin vitetve magát, a Nemzeti Színházban még egyszer eljászotta Csehov A medve című vígjátékának Szmirnov szerepét, és ellentétekből álló lényének megfelelően, egy városligeti bohózatban egy dalt énekelt, felejthetetlen emléket hagyva minden rendű és rangú színházi közönségben.

Dr. Cenncr Mihály

VWWVWW WVNA.

Kihalt

emlősállatok

Tudományos szempontból rendkívül fontos kutatást folytatnak a tornaszentand- rási Esztrámos-hegyen. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából dr. János- si Dénes őslénytankutató, dr. Krolopp Endre geológus és dr. Topái György muzeológus évmilliókkal ezelőtt élt ősállatfajok csontjait gyűjti ösz- sze. Ezek a hegy sziklahasadékait kitöltő hordalékban találhatók. Legjelentősebb lelőhelyük az a hatalmas sziklahasadék, amely a plio- cén korban keletkezett. A ha- sadékban lerakódott vöröses agyagrétegből általában trópusi rokonságú állatok — már rég kihalt fajok csontjai kerültek elő. A kutatók eddig harminc olyan apró emlősállatfajta maradványait tárták fel, amelyek egy-két millió évvel ezelőtt éltek. Ezek között vannak repülő mókusok, denevérek, hörcsögök, pockok, cickányok.

Mi készült

a kisfilmstudiókban?

Termékenyek a MAFILM kisfilmstúdiói: az utóbbi időben csaknem húsz rövidfilm forgatását fejezték be. Az alkotások témája rendkívül változatos; művészettörténet, egészségügyi felvilágosítás, szociológiai megfigyelés, útifilmek egyaránt szerepelnek' közöttük.

Háromévi munka után fejezte be Schüller Imre rendezőoperatőr Requiem című, 14 perces, színes alkotását. A művészetkedvelők számára különleges élményt jelent a magyar gótika ötvösremekeít bemutató film, amelyben többek között Suki Benedek gótikus kelyhének részleteit rendkívül közeli, úgynevezett makro felvételek segítségével mutatja be az alkotó, s így minden apró részletében felfedezhető a különleges megmunkálás szépsége. A népszerű-tudományos stúdió

Miniszteri rendelkezés a hivatásos pártfogó felügyelet szervezéséről és feladatairól

Helyi kezdeményezések alapján néhány megyében és a fővárosban már korábban megkezdték működésüket a gyermekvédelem területén a hivatásos pártfogók. A művelődésügyi miniszter most megjelent utasítása egységesen szabályozza á hivatásos pártfogó felügyelet szervezését és feladatait.

Az utasítás kimondja, hogy a gyámhatósági védő- és óvintézkedések, valamint az utógondozás színvonalának emelésére — a feladatukat társadalmi munkában végző pártfogókon kívül — hivatásos pártfogókat kell alkalmazni. A megyékben, a megyei jogú városokban, illetőleg a fővárosban a hivatásos pártfogókat a megyei (fővárosi) tanácsok művelődésügyi osztályának vezetője nevezi ki a feladat ellátására alkalmas, képesítéssel rendelkező pedagógusok közül.

A hivatásos pártfogók feladatai közé tartozik, hogy

különös figyelmet fordítsanak a volt állami gondozottak életkörülményeinek alakulására; rendszeres kapcsolatot tartsanak a pártfogolt kiskorú családjával; figyelemmel kísérjék a társadalmi pártfogók tevékenységét, közreműködjenek képzésükben és továbbképzésükben, szervezzék tapasztalatcseréjüket.

A hivatásos pártfogó együttműködik az illetékes gyámhatóságokkal. A gyámhatóság felkérésére környezettanulmányt készít a nagyobb körültekintést igénylő esetekben; a gyámhatóságok értesítése alapján nyilvántartja a működési területén lakó valamennyi pártfogó felügyeletre szoruló kiskorút.

A miniszteri utasítás értelmében a hivatásos pártfogó jogosult betekinteni a gyám- hatósági és bírósági iratokba, de a tudomására jutott adatokat illetően köti a szolgálati titoktartás.

másik alkotását, a világkörüli úton járt Radevszki Theodor, bolgár származású rendező készítette. A sorozatának címe: Délkeleti partokon. Az útifilm-trilógia első része Utcák Bombayban. a másodiké: Ceylon, a legendák szigete, a befejező rész pedig Singapore.

Knoll István új filmjének címe: Pest—Buda szerelmesei. Kollányi Ágoston két rövidfilmmel készült el. Az első Kelet-Afrika állatvilágát mutatja be, a második Nyitott könyvek címmel a Békés megyei könyvtárak fejlődésén keresztül érzékelteti a magyar könyvtárhálózat 25 évének legújabb eredményeit.

Orvosokkal, alkoholisták feleségeivel való beszélgetések alapján vázolja a ma még gyógyíthatatlanul iszákos betegek sorsát Czigány Tamás új filmje, a Holnap. Látványos, színes filmet forgattak György István Üveg az építészetben címmel.

A riport- és dokumentum- film-stúdióban készült el Sípos Tamás alkotása, a Mit keres, június. Az idei árvíznek állít lírai emléket a fiatal rendező. Elkészült Kiss József és Zöldi István filmje is. A Barátság útjánt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megalakulásának évfordulójára készítették.

Stációk a címe ifjabb Schiffer Pál és Andor Tamás most befejezett munkájának, amely ugyancsak az alkohol- izmusról szól. A betegek maguk vallanak erről a káros és kóros szenvedélyről, gondjaikról, a gyógyulás lehetőségeiről. A fotoszakkör — Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia készülő alkotása — egy vidéki fotoszakkör munkáját mutatja be. Fehéri Tamás és Murányi Éva riportfilmet készített Plusz egy nap címmel.

Befejeződött a Pannónia Filmstúdióban a francia— magyar koprodukcióban készülő, Egy világhírű vadász emlékiratai című bábfilmsorozat három utolsó epizódjának forgatása is. A sorozat 13, egyenként nyolcperces részből áll. (MTI)

•VvVSA/VWi/WVVWWWVVVVVVWWWv'/v' / - viiié&fcéy

•KcMVEOEMV*

2.

Az őrnagy a turistaház teraszán ült és várta a kávét. A gondnok házaspár — rutinos, a szakmában megöregedett embereknek látszottak — buzgón terítgette az asztalokat, mintha rengeteg vendégre számítanának. Egyelőre mindössze négyen ültek a teraszon. Bekén kívül csak két, tömött hátizsákkal felszerelt fiú, meg egy öregúr, aki turistabotját a gyalulatlan asztal mellé támasztotta, amelyről éppen hogy felszáradt a hajnali harmat. Egy fiatalember, meg egy lány — talán a gondnok gyermekei — a közös hálóterem ágyait készültek áthúzni; Beke látta, amint előbukkantak a használt ágyneművel teli kosárral, és a teraszon átmenve, eltűntek a ház túlsó végén.

Mély csend volt, csak a májusi reggelt köszöntő madarak hangja hallatszott a zsendülő erdőből. Beke szíve mélyéig élvezte ezt a békét. Negyven éves volt, de tökéletesen egészségesnek, erősnek és fiatalnak érezte magát. Legalább száz évig szeretnék élni! — gondolta, s magában elmosolyodott ezen a vágyon. Mellette, a „Vadgalamb” szellőző hálótermének ablakában, megjelent egy kövér, fekete cica, leült a párkányra és a lusta vénkisasszonyok nyugalmával nézett a nap eseményei elé... Beke a húgára gondolt: a kis Jutka igencsak sürög-forog most, tele izgalommal a nagy készülődés közben.

Az utolsó, amit látott, az iménti kislány volt — szőke, kék szemű, nyurga teremtés — amint kezében a feketés tálcával feltűnt a büféajtóban, és megindult feléje. Tíztizenkét lépésnyire lehetett tőle, amikor hirtelen megtorpant. ,

Vad süvítés hallatszott, s a következő másodpercben borzalmas dörejjel eltűnt a fél turistaház. Repülő gerendák, faszilánkok, vaságyak darabjai vágódtak szerte szét a levegőben. Beke még látta, hogy a lány elejti a feketés tálcát, s a szívéhez kap, de már újra hallatszott a közelgő lövedék süvítése, a detonáció robaja. Beke a koponyájának vágódó fadarabtól a földre zuhant és elvesztette eszméletét.

Az összeomlott házrész romjai még moccantak néhányat, aztán már csak a széttépett vánkosok pihéi keringtek a romos, üszkös ablakból, élettelenül, kísértetiesen.

Fél kilenc volt.

Az őrnagy egy kórházi ágyon tért magához. A fehér terembe már belopakodott a homály: odakint alkonyodott. Beke felült, s az ablakon kipillantva, az ismerős utcaképről megállapította, hogy Veszprémben van.

Másdoki pillantása vérfoltos egyenruhájára esett: ott feküdt összehajtogatva a közeli széken. Ez megnyugtatta. Abból, hogy holmiját nem zárták el, nagyjából kitűnt: az orvosok nem hoztak óvintézkedéseket esetleges „szökése” ellen. Mert Beke nyomban fel akart kelni.

Közérzete elég keserves volt még, gondolkozni azonban kifogástalanul tudott. A gyengeségen, bekötött fejsebe sajgásán túl, belenyilallt a szomorúság: húga hiába várt rá! S most már, ki tudja meddig, nem is fog ellátogatni hozzá. Azonnal indul ugyan, csakhogy nem Körmend felé ...

Következő gondolata a szétlőtt ház volt. A két rejtélyes lövés, amit minden valószínűség szerint ágyúból adtaik le. Nyilván nem az országba benyomult ellenség, hanem a néphadsereg valamelyik gyakorlatozó egysége. Az eset azonban így is fantasztikus és ijesztő, s ahhoz, hogy bekövetkezzék, annyi tragikus véletlennek kellett összejátszania, amennyit a sors nehezen produkálhat.

Az első véletlen, hogy a vaktöltények közé éles lövedék „keveredett”. Ehhez már önmagában is óriási „rövidzárlat”, felelőtlenség kellett, akárki volt is az oka. A második „véletlen”, hogy a kezelőszemélyzet nem vette észre a kétfajta lövedék közötti különbséget, holott formájuk, súlyuk — legalább is normális körülmények között — egészen más. De ha mindez megtörtént is: hogyan lőhettek épp a turistaházra? A lakott helyek mindig kívül esnek a gyakorlat sávhatárán, mint célpontok sohasem adhatók meg. A harmadik véletlen tehát, hogy a löveget éppen a táj leginkább kíméletet érdemlő pontjára irányították. Az eset, miután Beke végiggondolta, majdnem képtelenségnek tűnt. Csakhogy ő maga, aki reggel oly derűsen és gondtalanul indult el hazulról, most pedig egy kórházi ágyon fekszik, a legfőbb bizonyíték: sajnos, megtörtént!

A belépő nővér az őrnagyot már felöltözve találta. Beke éppen lehajolt, hogy cipőjét befűzze. Sebe lüktetett, szédülés jött rá. Abbahagyta a cipőfűzést és hátradőlt. A nővérke fűzte be a vérfoltos cipőt.

Beke két perccel később már a folyosón volt, az ügyeletes orvossal elintézte a hivatalos formaságokat, köszönetét mondott a segítségért. Kissé bizonytalanul elindult, hogy nekivágjon az új feladat megoldásának, amihez — természetesen — mindenekelőtt parancsnoka engedélyére volt szükség (Folytatjuk^

’ Csortos Gyula Shaw Caesar cs Kleopátra című szindarab- 5 jának Caesar szerepében. A Vígszínházban 1933-ban készült, ’ eddig még sehol sem publikált foto.