Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-01 / 179. szám
HE INT JE Nyugatnémet film A sztárság, mint állapot, egyre újabb korosztályokat szed áldozatul. Eddig nagyjából kialakult az a kép, hogy a feltűnően dekoratív és csinos fiatal nőket és kalandfilmekből oly jól ismert nagyszabású hősöket játszó férfiakat sztároltak. Ügy tűnik, a divat nem ismer határt és lehetetlent: ma már az is elég a sztároláshoz, ha egy fiú tizenötödik életéve táján tűrhetően lovagol, kel- lemesen-kedvesen elénekel néhány dalt lehetőségeket ígérő hangján — és mindehhez még rokonszenves. A Heintje című film a fenti szemlélet szülötte. Körítettek ehhez a fiúhoz egy szánnlvalóan szegényes mesét, amely a végén — ha játékidő lenne rá — még krimibe is torkollhatna. De hát semmilyen műfajt nem akarnak ezek a kedves forgatókönyvírók itt próbára tenni. Heintje árva fiú, a nagynénjénél helyezi el a gyámhatóság, de ő a lovakat szereti és így összeütközésbe kerül a lóistálló tulajdonosával, aki a gyámhatóság fiatal jogásznőjével korábban mélyebb érzelmi kapcsolatot tartott fenn. A többi már fantázia dolga. Helyzeteket és alkalmakat kell keresni- szerkeszteni ahhoz, hogy a fiú énekelhessen. Meg is teszi. Amikor kedvenc lovának énekelni kezd, a szöveg úgy szól, hogy a kisfiú az ő édesanyjától lovat kért, de* az anya csak marcipánlovacskát adott neki. Igaz. abból egy párat És a marcipán felemlítésénél rájövünk, hogy ez az egész mese marcipánízű. Azokkal a mosolyokkal, tájképekkel, sorsokkal, szándékokkal, szavakkal és gondolatokkal, dalokkal és ötletekkel, emberekkel és érzelmekkel együtt, ahogyan, akikkel, amikkel ebben a filmben megismerkedünk. A színes film minden lehetőségét kihasználják itt, hogy a kisfiú által keltett érzelmek könny formájában kibuggyanjanak. A nézőtéri csendből következtetve, ez a várt esemény be is következik. A rendező Werner Jacobs nyilvánvalóan arra törekeJelenet a „Történetek földön és vízben” című tv-film- bffl. Történetek földön és vízen | (Kedd, 21.05) Bárány T\amás, Csűr ka István és Palotai Boris egy-egy rövid, mai témájú, humorosfanyar játékán derülhetünk. Bárány Tamás Szegény Bös- ke című története egy szerfölött különös érettségi találkozóra viszi el a nézőt, míg Csurka István Két reumásá- ból a gőzfürdőben buggyan a víz mélységével arányos mély életbölcselet. . . Végül Palotai Boris Fogadd részvétemet című jelenete fejezi be a mulatságos nyári kánikulában is üdítő epizódfiilmet. Főre lépni szabad | (Szombat, 14.15) Magyar film, a Szívesen néztük című televíziós film- vígjáték-sorozatból. Makk Károly vígjátékát éppen tíz iw». augusztus 1., szombat éve mutatták be, a film Bacsó Péter és Szász Péter forgatókönyvéből készült. A derűs, légiesen könnyed történet egy ifjú műszerész és egy talpraesett értelmiségi kislány viszontagságos szerelmét mutatja be. A viszontagságok oka ma is aktuális: — a kislány apja ugyanis a lakásügyi hivatal fő-fő vezetője — azt a könnyelmű kijelentést teszi, hogy ha a fiatalok lakása nem épül fel időben, saját lakásába fogadja az igénylőket. A lakás természetesen nem készül el, s a film az együttélés első válságos perceiben kezdődik. A főszerepeket Polonyi Gyöngyi és Tordy Géza játssza. Mániákus | (Szombat, IS.50) Magyarul beszélő, angol kisjátékfilm. A bolondok részvénytársasága az előfilm az angol bűnügyi sorozatból, amely önálló epizódokból áll, csak egy közös sajátosságuk van: bűneseteket dolgoznak fel, amelyek valamilyen okból kibúvót biztosítanak a vétkeseknek. Bizonyíték nélkül üzleti visszaélések, orvosetikai bűnök, hamis csődbevallás, amellyel a kis részvényeseket semmizték ki stb. Az ügyek rendre bíróság elé kerülnek, de az ítéletek — noha az esküdtek jóhiszeműségéhez kétség nem fér — tévesek. A Mániákus című filmben is a kisemmizettek, a kárvallottak fognak össze, hogy bebizonyítsák: az ítélet hamis. Nicholas JNicklebyJ (Vasárnap 16.50) Angol kisjátékfilmsorozat első részének vetítése. A film Dickens regényéből készült, s mintegy párja a közismertebb Twist Olivérnek. A nemrég forgatott sorozat 13 részből áll, s egy-egy részét a televízió az előzetes terv szerint vasárnap esténként — a Tv-híradó előtt — sugározza. Az első epizód címe: Biztató kezdet. dett, hogy az énekesjelenetek körítését színesebbé és gaz- • dagabbá tegye. Nem poentí- roz túlzottan, hiszen itt arra különösebb szükség nincs: egyrészt a fiú nem nyújtja azt énekben, amit annyira elő kellene készíteni, másrészt az érzelmes szövegű dallamok melódiái olyanok, hogy megismétlésükkor akár a közönség is dúdolhatná. Talán ebben rejlik a film sikerének titka? A kis gyermeksztár Heintje megfelel a rendezői elképzelésnek és a közönség várakozásának. Megnyerő jelenség. természetesen mozog a neki kínált környezetben és úgy énekel, mint akit még nem rontottas el a felnőtt nagyképűség és hatni akarás allűrjei. A zeneszerzőt, Raimund Rosenberget a film témakörében mozgó szövegek nemigen inspirálhatták magasabb szárnyalásra. Egy-két lírairomantikus dallam azért így is megmarad a közönségben. Mert a romantika, a dallam tovább is mélyebben visszhangzik az emberi fülben és szívben, mint az idegekre ható tam-tam, amivel az érzelmek sohasem tudnak kikapcsol ódni. Fel kell jegyeznünk a színészek neveit, Heinz Reineke, Gerlinde Locker, Dagmar Altrichter és Karin Field nevét, akik színes keretet adtak énnek a kedvesen éneklő gyerekszínésznek. (farkas) őt* Rosiha Gyermekek játszanak a hűvös platánok alatt. Az apróbbak homokoznak, mások hintáznak. A nágylányok — lehetnek tizenöt, tizenhét évesek — a mamák szerepét vállalják. A távoli város intézetének igazgatójával beszélgetünk. Mindegyik életdarabka egy történet. Jancsié is akit alig egy félórája kisírt ide egy rendőr. Egy pincében találtak rá, ott aludt már harmadik éjszaka. Most az igazolása folyik, a szálak kibogozása, Jancsi „múltjának" felderítése. Kint az aszfalton sziporkázik a forróság, úgyszólván folyik a szurok, itt bent a kellemes kertben vizsugár áztatja a kánákat, salviákat. Feltűnik egy lány. 0 is a nagyobbak közül való. Anyáskodó szeretettel forgolódik az apróságok között, szemmel láthatóan a kicsinyek is hozzá a leg bizalmasabbak. Szép, kellemes arc. A haja barna, szeme fekete, alakja az egyszerű mini kartonban is figyelmet keltő. — Aki reggelit kér, ide elém sorakozzon ... A gyerekek, mint az orgonasípok állnak egymás mögé. Rozika óvónéni módjára igazgatja őket. Aztán elindul a kis csapat az ebédlőbe. Amikor elhaladnak előttünk és belépnek az épületbe, az igazgató rámtekint. — Megfigyelte ezt a lányt? O a mi Rozikánk. Az itt dolgozó pedagógusok jobbkeze, első számú segítője. És ugyanez a Rozika két évvel ezelőtt még a szomszéd város galerijének egyik leglelkesebb tagja volt. Azt is mondhatnám, tizenhét esztendős korára végigpróbált mindent. Lopott, csavargóit, gyereket szült anélkül, hogy megtudta volna nevezni az apját. Ha kifelé jönnek, figyelje csak meg a karját. Sűrű tetoválások. A múlt letörölhetetlen emlékei. A galeri vezéralakjainak a nevei, már ezek rossz emlékként élnek Rozika karján. A szökőkútból kellemesen buzog a víz, szinte hüs lesz körülöttünk a levegő. Az igazgató már negyedórája Rozikáról beszél. A lélegzetelállító kalandok, események szinte mellbe csapják az embert. — Papíron van valamennyi, kilószámra is sokat nyomnak. Hangos beszéd, gyermekkacaj, a csöppségek. Rozika kiséri őket. lettünk, rám, az idegenre vet egy félszeg, érdeklődő pillantást. — Ez a Rozika már nem a régi. Ahogyan mondani szokás — mintha kicserélték volna. Feltűnő és itt nálunk egyetlen példája is a gyors, robbanásszerű változásnak. Ez a gyerek megundorodott a múltjától. Bele- csömörlötl abba, ami volt. Itt tetszik neki. Kedves beszédű, szolgálatkész, dolgos. Egy hónapja talán, hogy udvarol neki egy fiú. Bejár az intézetbe. Amikor elkezdődött, Rozika bekopogott a szobámba és kérte, engedjem meg. hogy idejárjon . .. Sárgacsörű rigók futkosnak a bokrok alatt. A kurtára nyírt fű fölött lepke szálldos. Száll a hinta, nagyot kacagnak a gyerekek. És velük együtt Rozika, akinek az igazgató szép és boldog jövőt jósol... Szalay István Rozika jegyzőkönyvei A reggelitől érkeznek A.mikor elmegy mel•> •> •> •> *...... a a a ❖ * 20. — George szilárd jellemű ember! — állította Quirin. — Egészen biztosan azért ment Washingtonba, hogy keressen valakit, aki a segítségünkre lehet a vállalkozásunkban . . . Ebből a levélből nem tűnik ki, hogy ő feladta volna magát... Itt csak azt írja, hogy összeköttetésbe lépett az amerikai hatóságokkal. — Nyilván be akar épülni — mondta Schmidt. — Biztosan olyasvalamiről van szó, amiről nem akar előttünk beszélni — folytatta Quirin. — Joga van hozzá, hiszen ő a főnök. — Lakást kellene változtatni — javasolta Burger, bár most már megbánta, amit az üzletben mondott a többieknek. Tulajdonképpen azért játszotta a felháborodottat, mert félt a megtorlástól. — Sokkal jobb lesz, ha a helyünkön maradunk, mert különben, ha keres, nem fog megtalálni bennünket — szögezte le véleményét Schmidt. Burger pontosan ismerte a részleteket, hogy mi volt a terve Daschnak, s tulajdonképpen mit tett, de most már nem szólt semmit társainak. Azt azonban még nem sejtette, hogy az FBI ügynökei máris a nyomukban vannak, s figyelték őket akkor is, amikor a boltba mentek, majd követték ide, a vendéglőbe is, s tulajdonképpen a szomszéd asztalnál ülő, s figyelmesen újságot olvasó öreg úr nem más, mint az EBI egyik, ügynöke. Megállapodtak abban, hogy valamennyien a helyükön 'maradnak, majd elbúcsúztak. De most már egyikőjük sem maradt egyedül, mindnek a nyomába szegődött az FBI egy-egy embere. A titkosrendőrök egymást váltva figyelték Burgert, Schmidtet, Quirint és Henkét. Követték őket gyalogosan és gépkocsival. Már itt volt New Yorkban Conolly is, éppen az egyik fekete autó mélyéről figyelte Henkét és Quirint. — Kapjuk el a nyakukat, Mister Conolly? — kérdezte a társa. — Még ne! Megvárjuk, amíg egy csendesebb utcába fordulnak. Itt túl sok az ember. Esetleg még leléphetnek ebben a tömegben ... És az FBI gépkocsija óvatosan suhant az Amsterdam Avenue és a 75. utca sarkáig. Itt aztán Conolly megszólalt: — Na, most próbáljuk meg! A kocsi szinte nesztelenül került a két náci ügynök mellé, megállt, s mielőtt még a két szabotőr felfogta volna, mi történik vele, már mind a kettő az autóban volt. Egy-egy revolver csö- .ve nyomódott az oldalukba. A gépkocsi elindult. Így „emelték” gépkocsiba Schmidtet is. Burger körülbelül egy óra múltán tért vissza szállodai szobájába. Még ki sem csomagolta az imént vásárolt ingeket, nyakkendőket, amikor kopogtak az ajtón. — Lehet! — kiáltotta, s az ajtó felé fordult. Két férfi lépett be. mindkettőnek re- volver volt a kezében. — Letartóztatjuk! — Tiltakozom! — kiáltotta Burger. — Tisztességes amerikai állampolgár vagyok. Hogyan merészelnek így betörni a szobámba?! Az FBI embere szó nélkül ráugrott a náci ügynökre, egy hatalmasat ütött a homlokára és Burger összeesett. Ezután a detektív megbilincselte. Amikor az amerikai német magához tért, Conolly mosolyogva így szólt: — Ha amerikai állampolgár is, ezzel még nem sokat mondott. Tegnap hosszú beszélgetésem volt Mister Daschsal, a barátjával. Elegendő ennyi, vagy esetleg megmagyarázzam részletesebben? Burger egy időre megnyugodott, s csak akkor kezdett ismét nyugtalankodni, amikor a New York-i városi fogház egyik cellájában összetalálkozott Henkével, Quirinnel és Schmidttel... De ezzel még csak az egyik csoport volt a szilárdan őrzött börtönfalak mögött, a másik szabadlábon tervezte, hogyan robbantsa fel tíz nap múlva az egyik legnagyobb amerikai alumíniumgyárat. Conolly vezette a második csoport nyomozását is. s ehhez ismét megkereste Dascht. Már reggel tudta, hogy ennek a csoportnak a parancsnokával volt már dolga az FBI-nak. Amikor ugyanis Dasch Kerling nevét említette, Conolly elgondolkozott. Aztán tüstént telefonált az FBI irattári főnökének, s egy óra múltán közölték vele Kerling nacionáléját. Kerling megtartotta eredeti nevei, a így könnyen kiderült róla, hogy 1940 nyarán, amikor az FBI már hosszabb ideje megfigyelés alatt tartotta, mint a fasiszta Bund-szervezet egyik amerikai vezetőjét, meg akart szökni az USA-ból. Egy másik, hasonló náci társágában indult el Floridából, egy kis jachton, minden bizonnyal Franciaországba. Balszerencséjére — vagy éppen szerencséjére — nem sokat konyított a hajózáshoz, s a parti őrség éppen idejében érkezett, hogy mindkettőjüket kimentse a hullámokból. A kis jacht ugyanis felborult. Az irattári adatok szerint Kerling útitársát Hermann Neubauernek hívták. — Nem ismer semmiféle Neubauert? — kérdezte nyomban a tájékoztatás után Conolly Dasch tói. — Nem, ilyen nevűt nem ismerek... — Kerlingnek ki a legjobb barátja? — Hermann Nicholas. Hosszabb időt töltött az USA-ban, mindenféle mesterséggel megpróbálkozott már. Tessék elmondani, mit tudnak róla, talán azonosítani tudom — mondta Dasch. S ekkor Conolly felolvasta mindazt, amit Neubauer amerikai pályafutásáról tudtak. — Ez ő, Nicholas, vagyis Neubauer. Ekkor mondta el Dasch azt is, hogy a floridai csoport harmadik tagja Werner Thomas. Az FBI irattárából hamarosan elő is került az anyaga, éppúgy, mint Herbert Haupté. Ez utóbbi anyagából kitűnt, hogy az apja is nagy nácibarát, s jelenleg Chicagóban él... „Hans Max Haupt, német, a chicagói Bund aktív tagja. Egyik fia 1940-ben eltűnt az országból. — Biztos vagyok benne, hogy Herbert, amilyen gyorsan csak tud, elutazik majd az apjához, pedig szigorúan megtiltották neki, hogy érintkezést keressen a családjával. (Folytatjuk^
