Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

Két könyv Gárdonyi Gézáról I AZ ELMÚLT tíz érvben ör­vendetesen fellendültek azok e helytörténeti és irodalom­történeti kutatások, amelyek Gárdonyi Géza sokat vitatott életművét segítenek világo­sabban látni. Bóka László, Gergely Gergely, Hegedűs András, Kispéter András, Korompay János, Mezei Jó­zsef, Okos Miklós, Z. Szalai Sándor és Tóth Gyula tanul­mányai, fontos adatokat publikáló közleményei ma már sok kérdést eldöntötték, és megtisztították az írót a köréje font „remete-legen­da” torzításaitok E szorgos és nagy iroda­lomtörténeti hiányosságot pótoló munka legújabb eredményeként két fontos könyvet is olvashatunk: az 1962 és 1966 között a Szép­irodalmi Kiadó gondozásá­ban megjelent Gárdonyi-so­rozat egyik sajtó alá rende­zője, Z. Szalai Sándor „Gár­donyi műhelyében” címmel adta ki tanulmánykötetét (Magvető Kiadó, 1970.) Kis­péter András pedig „Gárdo­nyi Géza” címmel írt esszé- isztikus, ismeretterjesztő monográfiát (Gondolat Ki­adó, 1970: Nagy magyar írók). Két jelentős könyvvel gazdagodott a Gárdonyi-iro- dalom, s ha nem is teljes mértékben megnyugtató Gárdonyi-kép bontakozik ki bennük, mégis alapjaiban végeztéik el a „remete” Gár­donyi tévesen misztifikált legendájának régen esedékes revízióját. Még a két szerző eltérő szempontjai is segítik az „új Gárdonyi” felfedezé­sét, és a további munka tu­dományos megalapozottságát ily módon is biztosítják. Mindkét könyv szerzője elsősorban a Gárdonyi-élet­mű eredetét, szemléleti gyö­kereit igyekszik felkutatni. Arra a kérdésre keresik a Választ — érthető módon, hiszen Gárdonyi értékelésé­nek ez az alapvető problé­mája —, hogy van-e törés az író életpályáján, miként azt felszabadulás utáni iro­dalomtörténet-írásunk egy időben igyekezett kimutatni. Kissé merev szemlélettel kö­zeledtünk az életműhöz: ezek szerint Gárdonyi élet­pályáján a kezdeti radikális, társadalombíráló hangot (A lámpás, stb.) a századfordu­ló után fokozatosan felvál­totta á „misztikus” Gárdonyi „eltévelyedése” és művészi hanyatlása. A régi, konzer­vatív kép elleni reakcióról volt itt szó, amikor az áj- tatosított Gárdonyi helyett az új eszméknek megfelelő radikális írót igyekeztünk hagyományaink közé illesz­teni. Túlzásainkat az idő se­gítette levetkőzni, ezért az újabb kutatásoknak éppen a tárgyilagos szempontok ki­alakítása a legfontosabb fel­adata. Z. SZALAI SÁNDOR do­kumentumok (vallomások, olvasmányok, feljegyzések, stb.) tükrében erőteljesen hangsúlyozza a politizáló fi­atal Gárdonyi harcos közéle- tiségét, bár megjegyzi, hogy pályáján „egyre jobban ki­ütköznek kezdettől meglevő eszmei-szemléleti követke­zetlenségei”, hogy „társadal­mi nézeteit tekintve olykor veszélyesen eltévedt”, de ugyanakkor „ifjúságának po­litikai meggyőződését, érzel­meit azonban sohasem ta­gadta meg”. Kispéter And­rás könyvében — éppen a dokumentáció híján — vi­szont nem érezzük hiteles­nek a helyes megállapítást: „Valójában egy folyamatról van szó, melyben Gárdonyi különböző hatásokat magá­ba szíva kiküzdi sajátos vi­lágnézetét”. így azután ő — Z. Szalai Sándor hiteles do­kumentumaiból levonható következtetésekkel ellentét­ftNéwsM HS70. augusztus 30., vasárnap DEMÉNY OTTÓ: ben — úgy látja, hogy Gár­donyi „gyanakvással nézte” a polgári radikális mozgal­makat és a szociáldemokra­ták szervezkedését. Ha Kispéter András is­merte volna a Z. Szalai Sán­dor könyvében az író egri könyvtárából bemutatott hi­teles dokumentáció» anyagot, ő is megállapíthatta volna, hogy Gárdonyi milyen nagy szellemi erővel dolgozta fel korának, a századfordulónak tudományos és filozófiai eredményeit. Csakhogy itt egy egészen sajátos dologról van szó: Gárdonyi számára ezek az eredmények létez­nek ugyan, mindegyikből be­épít valamit önálló világké­pébe, de egyik mellett sem kötelezi el magát. Megőrzi viszont a kutatás, az érte­lemkeresés szenvedélyét, amely az átalakuló szellemi világkép teljes felméréséhez vezeti el a materializmustól majd a pozitivizmustól a marxizmuson keresztül az ir­racionalizmusig, Büchnertől Darwinon és Marxon keresz­tül Nietzschéig. Kispéter András helyesen idézi Adyt: a múlt századi teológikus világkép biztos hite a századvégi fejlődés eredményeként rendült meg, és amikor „minden egész eltörött”, a darabokra hul­lott világban a személyiség önkeresése, az értelem és harmónia keresése válik központi kérdéssé. Igazán sajnálni lehet, hogy Kispéter András nem tudja mindezt dokumentálni, és éppen ezért bátortalan következte­téseiben is. Hiszen éppen ar­ról van itt szó, hogy Gárdo­nyi következetesen nézett szembe a személyiséget el- veszejtő kor központi prob­lémájával, amit magas eti­kai és morális síkon fogal­maz meg Az én falumtól a Ki-ki a párjával című utolsó regényig. A Gárdonyi-féle szeretet-elv a fogódzó nél­kül maradt ember társkere­ső eszménye, panteisztikus hite, a dogmáktól megsza­badult humanizmus pedig a forradalmakig elérkező ma­gyar társadalom bajait és reményeit hordozza. Gárdonyi a felelősséggel élő művész két lehetséges útja közül, az objektív, a társadalmi forradalomhoz vezető eszmélés és a befelé forduló szubjektív küzdelem közül ez utóbbit választotta, de a néphez való ragaszko­dása, erejébe és alkotóké­pességébe vetett hite biztos iránytűként mindig megőriz­te az eltévedéstől. A GÁRDONYI ÉLETMŰ eszmei fogantatása mellett nem kevésbé fontos az élet­mű értékének megítélésében annak esztétikai jellegzetes­sége. Z. Szalai Sándor nem sokszor lépi túl a művek tartalmának és cselekményé­nek ismertetését, és Kispé­ter András is megmarad az ismeretterjesztés szintjén. Mégis az ő könyvében talá­lunk kimunkálatlan szem­pontokat, amelyek helyes irányba mutatnak. Igaza van, hogy az Álmodozó sze­relemtől az „én-regény”-jel- leg vezet el a hagyományos epika felbontásához, hogy ezek a művek megújítják a magyar prózát. Nem világos azonban, amit Gárdonyi írói módszeréről mond. Kijelenti, hogy az író „nem analizál”, hanem egy- egy lelki tulajdonságot adottnak vesz, és azt csele­kedetekben ábrázolja. Nem értjük: mi más ez, ha nem a személyiség lélektani ana­lízise, amely mellett több­ször másodlagossá válik a cselekmény és a környezet, Még történelmi regényei is az által váltak újítóvá, hogy saját küzdelmeit vetíti visz- sza a történelembe az egyes szereplőkön keresztül, így a regény sokszor anakroniszti­kus elemeket tartalmaz. Ügy gondolom, hogy Gárdonyi éppen az igényes lélektani analízissel, elemző reáliáim­AUGUSZTUSI VERS Sziszeg a sárga rengeteg hullámzó hátú sík a fényözönben forró nehéz kék levegő veri rögágya szikkadt már sovány fires nem Qnnepre fürge késekre érett ahogy szegésre érik a kenyér bekerítik az arató-hadak tűzvörösen zihálva zakatolva s feledtetve a régi dalolást ami sosem volt se boldog se szép ahogy nem szép semmilyen gyötrelem de a kenyér a fehér asztalon ára a dacnak megpróbáltatásnak amit nem lehet már elénekelni a szájaktól ha kivettük a földből szép a kenyér a fehér asztalon sával vált jelentős íróvá, ahogyan a megelőző roman­tika heroizmusát a lelki áb­rázolás hitelességével fékez­te le, az anekdota kedélyes­ségét pedig elemző módsze­rével cserélte fel. Ennek az eredménye a fellazított kom­pozíció, a nyugtalanabb re­gényforma, amelynek sze­cessziós lazaságát a stílus ökonómikus kifejezőereje, a rövid mondatok tömör gaz­dagsága fegyelmezi. Mindez persze csak tágabb magyar és világirodalmi háttérrel érthető, aminek hiányát fő­leg Kispéter András könyvé­ben érezzük. Mindkét könyvben érdekes sorokat olvashatunk Gárdo­nyi családi életéről, szerel­meiről és személyes kapcso­latairól. Ezekkel kapcsolat­ban még mindig több a ta­lálgatás mint a bizonyítha­tó tény. Különösen Kispéter András könyvében válik egyeduralkodóvá a „nőprob­léma”, amely kétségtelenül árnyalta az életműveket, de mint láttuk, a műveknek megvan a mélyebb forrása. Ügy látszik, Futó Jenő Gár­donyi-életrajzának legendája és Feszty Árpádné könyvé­nek „intimitásai” kísérik az író szerelmi kapcsolatait, amelyek most még bővültek is: az egri évekből származ­tatott Mila-szerelem sorako­zott fel a Margit-komplexum mellé. (Más kérdés, hogy a Gárdonyi-művek alapszituá­ciója rendszerint szerelmi helyzet, de minden nőalak mellé megírja a férfi párját is. Mert kapcsolatuk, egyál­talán az ember legtermésze­tesebb társadalmi kapcsolata érdekelte, Ez persze nem ki­zárólag Gárdonyi műveinek sajátja, hiszen a századfor­duló irodalma Bródytól Mő- riczig ezen a területen is új érzéseket fedezett fel) HA LESZÁMÍTJUK e két jelentős könyv apró hiá­nyosságait, Z. Szalai Sándor néhány túlzó következtetését és Kispéter András tévedé­seit (pl.: Gárdonyi házassá­gának felbontását hol 1907- re hol 1908-ra teszi a hite­les 1909 helyett, Gárdonyi és Bródy nem voltak „egri di­áktársak”), megállapíthat­juk, hogy az első dokumen­tációs anyaga és ez utóbbi szempontjai egy remélt kri­tikai kiadással együtt végre pontot tehetnek majd egy igényes monográfiában a Gárdonyi-életmű körüli vi­ták végére. Nagy Sándor £Srf’'k/^ftvVv,V^'w'^'VVVV\AAA/VVV\/VVVVV\AAA/VVVNA/VVV\A/SAAA/VVA/V^^ BOÖR ANDRÁS: Balaton Lobog a nád Zörög a szél Olajba-lágyult börömön Végigszalad a nap Vitorlarúd Alatta nyár henyél Fekszem hanyatt Gondjaim alszanak. ANTALFY ISTVÄN: TÉNAGY SÁNDOR: fiz emberiséghez tartozol Mit is tehetnénk? Fehér harangok kék szava, mintha csak nékem hangzana. Ezüst mező. sötét virág, halkan kezdem. Meséld tovább. Egy név a hóban. Lombtalan fákon a hónak súlya van. Naptalan nap, egetlen ég, a közelség is messzeség. A szürkeség is csupa fény. ha áttör az ember szívén, legyen az arcodon mosoly: emberiséghez tartozol. Nincs semmi, semmi sem marad —<< Első ámulat pillanata: teljes kiszolgáltatottság, utána őszi pirulás, didergő meztelenség. Utána a legtávolabbi önmagunkkal egyezkedünk és pörlekedUnk. Mit is tehetnénk? Emberek vagyunk, virágnál gyöngébbek, kőnél nehezebbek. IÖTH IMRE; MUNKÁSOK >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents