Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
(Foto: Fejér István) Életutak Á nyugtalan ember Amikor először találkoztunk — úgy tizenkét esztendővel ezelőtt — magam is megcsodáltam Szívós Józsefet, a Hatvani Irodalmi Színpad vezetőjét. De mások is élénk érdeklődéssel figyelték akkoriban a Hatvani Irodalmi Színpad munkáját. Nagy dolog volt, hit, lelkesedés és bátorság is kellett hozzá, verseket mondani, irodalmi színpadot szervezni, a Csárdáskirálynő, ■ a Jókai- kultusz „felségterületén”! 4 nagyobb csoda persze az volt, hogy sikerült a kísérlet) hogy volt közönsége is az irodalmi szépnek. Aztán szertefoszlott ez a csoda, de maradt a színpad, és a közönség. Lassan megszoktuk, hogy megyénkben Hatvanból indult hódító útjára az irodalmi színpad. Pszichoanabtikusnak készült, mintegy két évtizeddel ezelőtt, de népművelő lett. Aztán pedagógus, majd ismét népművelő. Sőt, „Kiváló népművelő” — ezt a címet, ezt a kitüntetést kapta most, az alkotmány ünnepére. ... valamikor diákkorában kezdődött, akkor szerette meg a verseket, a színpadot. Amikor a hatvani Bajzában a Bánk bánt játszották, ő Ottót alakította. Osztály- főnöke és rendezője, Farkas Laci bácsi így indokolta ezt a szereposztást: — Tetszik, vagy nem tetszik, de ilyen merániai pofája nincs senkinek az iskolában. Ez a kis epizód még 1948- ban történt. Azóta már 6 osztja a szerepeket. Jól tudom ma már, hogy semmi csoda nem történt annak idején Hatvanban. Arról volt szó csupán, hogy egy nyugtalan ember, egy lelkes pedagógus, egy bátor népművelő megpróbált valami újat csinálni. És ez sikerült. Hökköm színház — ez volt az első irodalmi műsor címe. Karinthy stílusa, csipkelődő iróniája azóta is gyakran megkísérti. Aztán jöttek a további sikerek: Halhatatlan édesanyák, Hazám, hazám, Te mindenem, Himnusz a békéről, Kállai István Kötéltánca ... S ' lassan kialakult az irodalmi színpad törzsközönsége is. öt évig vezette Hatvanban az irodalmi színpadot. Amikor emlékeiről kérdezem, így válaszol: — Az volt a legszebb, hogy öt évig rendszeresen lehetett dolgozni, hogy volt közönség. 1962-ben Egerbe hívtak, a megyei tanács művelődésügyi osztályára. • Mint művészeti főelőadó, kapcsolatba került a műkedvelés különböző ágaival, zenekarokkal, táncosokkal, bábszínpaddal. De kapcsolatba került az egész megyével, sőt, az ország amatőrmozgalmaival is. Ahogy ő fogalmaz: — Erről a posztról országos kitekintést nyertem, autodidakta felkészültségemet ez továbbfejlesztette. Nem nyugodott Egerben sem. Addig szervezett, agitált, biztatott, míg maga köré nem gyűjtött néhány versrajongót. Egerben is az újat, a meglepőt kereste. Meg is lepődtünk kissé, amikor először jött a hívás: a Hotel Eger halijában rendeznek irodalmi matinét. Sikeré volt. Aztán felfedezte a várat. Előbb a Földbástya kamaraszínpadát, legutóbb pedig az egri karneválon bemutatkozott a Füles-bósyta körszínpada is. Az újat akarás persze nemcsak a helyszínek kutatásában merült ki, hanem jelentkezeti a műsorok tartalmában és formai megoldásában is. Az évek során sok mindent megpróbált a pódiumtól a hagyományos há- romfelvonásosig, a lírai hangulattól a nevettető groteszkig. És megfordult csoportjával a megyei színpaddal sokfelé. Itt, Heves megyében, de túl a megye határán is. Díjakat nyertek, kitüntetéséket kaptak. Lassan tízéves lesz az együttes, amely a szimfonikus zenekarral együttműködve, ma már színvonalas produkciókra képes. S a nyugtalan ember mellett felnő az utánpótlás is: nemcsak szereplői vannak, hanem rendezői, szerkesztői is. Saját repertoárja mintegy száz vers. De ma már inkább csak rendez, irányít. Olyan gyakran emlegetem ezt a nyugtalan jelzőt, hogy úgy érzem, meg kell kérdeznem: vajon vállalja-e? — Vállalom, mert igaz. Különben Karinthy sem szerette a túl nyugodt embereket, márpedig nekem ő a példaképem. Olyan sokirányú a népművelő feladata, hogy szerintem soha nem lehet nyugodt, vagy megelégedett. Igaz is, csak egy megszállottnak szabad ezt a pályát választania, csak olyannak, aki boldog, ha néhány embert maga köré gyűjthet, hogy szépre, jóra taníthassa őket. Nekem szerencsém van, a népművelés a hobbym, és ezt művelhetem. A színjátszás, az irodalmi színpad munkájának csupán egy része, mondhatnám úgy is, ez a látványos oldala. Most, a megyei művelődési központban dolgozik, művészeti főelőadó. Járja a megyét, szervez, ellenőriz, segíti a művészeti csoportokat. Vasárnaptól vasárnapig tart nála a hét. Közben mintegy második műszakként ő is próbál, készül az új produkciókra. Gyakran az éjszakába nyúlnak ezek a próbák, vagy az előadások. Ilyenkor rohan az autóbuszhoz, tizenegy órakor indul az utolsó járat. Ha lekési, taxival, vagy gyalog mehet haza, Andor- naktályára. Sietnie kell, otthon várja a család, három gyermek és egy megértő feleség. .. Márkusz László TT ' ■ ■■ *| 1 m Háztömb körüli gondolatok ötlet ütletet szül — s ez természetes. Ne érje hát szó a ház elejét, ha az egri belvárosi rekonstrukció kapcsán néhány jó szándékú megjegyzést teszünk, bár szavunk most éppen a ház elejét — sőt, a házak elejét — éri. Nincs az a jólnevelt lokál- patrióta a megyeszékhelyen, aki ne nézne végig gyönyörködve például a Bajcsy-Zsi- linszky utca felújított házain, különösen most, hogy az ál- ványok leszedése után megpillantja a meghökkentően szép portálokat. Igen, így lehet szimpatikussá tenni égy szürke paragrafust — azt a törvényt, mely védetté nyilvánította a műemlék belvárost. A jól megválogatott, szép színek optimizmust, nyugodt derűt árasztanak, így nem csoda, ha Eger lakóival együtt mi Is bizalmat szavazunk a további munkákhoz. Hogy az embernek mégis van hiányérzete? S a hiányt igyekszik öteletekkel megtölteni? Esetleg nyitott kapukat dönget vele? Ne vegyük zokon. A minapi kis séta a kész és félkész épületek között gondolatébresztő volt. Az ötletet a pincegazdaság bormintaboltja indította el — pontosabban a bolt portáljára szerelt cégér. Nemcsak, hogy beleillik a miliőbe, a hagyományt és a kor eszközeit is (a palack formájára és a neon beépítésére gondolunk) ötletesen egyesítette. Ám ahogy tovább sétálunk, az üzletsorok már kevésbé vigasztaló képet nyújtanak. Ügy érezzük, nemigen illik össze az uniformizált neon- feliratsor a felújított épületekkel. ötlettelenek, szürkék, szinte leverőleg hatnak. Az ember arra gondol — s erre jogosítják fel a dicséretes rekonstrukció is —, hogy ha a régi szép Eger jellegzetes kisvárosi hangulatát igyekszünk újra elővarázsolni, ez a varázslat legyen teljes. Vajon nem olcsóbb-e például egy szellemes cégér, mint az ötlettelen neonfelirat? A kalapbolt például „kalapabb bolt” lenne, ha a cégére is erre emlékeztetne. Aztán ott van a népin űvészet-háziipar üzlet. Mennyivel jobb hangulatteremtő lenne a cégérben teszem azt egy rokka. A fodrász, kozmetikus szolgáltatást is ezerféle hagyományos, szellemes cégérrel lehetne jelezni. Ugyanígy a vas-edény - bolt, vagy a divatház — vajon miért „divatház”? — profiljának megfelelően is találhatnánk cégtábla-ötleteket. Ha már a boltoknál tartunk, sokba kerülne-e, ha egri vonatkozású nevekkel is ellátnánk őket? Itt van például az új önkiszolgáló írószerbolt. Kevésbé lenne kegyeletsértő, ha esetleg Tinódi nevét kapná, mint a Marx utcai étterem Széchenyi nevével. A Bisztró sem név — találhatnánk számára valami jópofa, kedvesen hangzó egri nevet is, de a gyermekruházati bolt és más üzlet is elviselne valamilyen kedves ké- resztelőt. Külön téma a kapualjak látszólag únottan ásító tere. Az idegenforgalmi hivatal mellett épülő új ház udvarára — ahol a tervek szerint helyet kap majd az IBUSZ is — a Bajesy-tömbből három kapu vezet. A frissen festett falak, az építés produkálta mélyedések szinte könyörögnék valami „foglalkoztatásért”. Nem hisszük, hogy olyan sokba kerülne üvegvitrineket berendezni reklámokkal (ízléses reklámokkal!), vagy a közeli áru- dák cikkeinek kollekció-bemutatásával. A belső tűzfalakra ugyancsak lehetne ízléses reklámokat festeni — egy csapásra megszüntetné a jelenleg még feltételezhető kopárságot. Ez hát egy csokor azokból a gondolatokból, amelyeket a rekonstrukció keltett. De sorolhatnánk százegyig, megérdemli! (kátai) 22. Beke őrnagy összefoglalta az őrmester kihallgatásán eddig elhangzottakat: — Mindez csupán adalék a jelleméhez, de hát nem ez a legfontosabb. Magát szeptember tizenkilencedikén csípték el a kiképzési tiszt irodájában. Az üteg tagjainak egybehangzó vallomása szerint már tizennyolcadikán átadta a kérdéseket. Mit keresett tehát ezek után is az irodában? Figyelmeztetem, hogy már ne beszéljen mellé, mert fölösleges időhúzás az egész. A rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján máris megindíthatnánk maga ellen a hadbírósági eljárást. Ha őszinte vallomást tesz, saját magán segít! Király őrmesternek megremegett a hangja. — Hiszen eddig is őszintén beszéltem. Amikor először megpillantottam azt a lányt, azonnal belebolondultam. ’ — Melyik napon történt ez? Király lehajtotta a fejét. — Szeptember tizenhetedikén. — Helyben vagyunk — állapította meg Kertész ezredes. — Ezzel kellett volna kezdenie, s máris megtakaríthattunk volna egy fél órát. Hol látta meg öt? — Az ablakon át a szobájában. ' — Vetkőzött? — Igen. — Nem húzta el a függönyt? — Nem. A három tiszt egymásra nézett. — Folytassa. — Mindig ilyen fiatal lányra vágytam. Ha a K1SZszervezet közös klubdélutánt vagy ünnepséget rendezett valamelyik lányiskolával, éh mindig szívesen vállaltaim társadalmi munkát. Gondoskodtam szendvicsekről, frissítőkről, s végig ott maradtam, még .akkor is, ha éppenséggel nem volt jó a hangulat. Próbáltam megismerkedni lányokkal, de amikor randevút kértem tőlük, vagy a laktanyán kívül találkoztunk, egyszerűen kinevettek. Most végre, azt hittem, sikerül. „ — Miből hitte? — Abból, hogy a barátnőjével levelet küldött — Mi állt a levélben? Az őrmester átfűtött hangon — mint szorgalmas diák az otthon bemagolt memoritert — idézni kezdte a levél szövegét: „Kedves Ismeretien Kukucskáló! Igazán nem szép Magától, hogy estéről estére kifürkészi egy diáklány hálószobatitkait. Néphadseregünk katonáit én másmilyen embereknek ismerem. Aki olyan fontos beosztásban dolgozik, hogy az •irodájában még késő este is mindig akad dolga, az jobban tépné, ha máson járna az esze. Én itt csak albérletben lakom, s a házigazdám azt mondta, hogy szemben úgyis parancsnokság van, ahonnan délután mindenki eltávozik. De hét úgy látszik, Magát ott tartja a sok elfoglaltság. Így aztán nem tudom,- mit csináljak. Mert hát lefekvés előtt ugyebár az embernek le kell vetkőznie. Ezért arra kérem: ne leselkedjen tovább utánam. Én még fiatal lány vagyok és tudom, hogy mi az illem. Remélem, megérti kérésemet, és aszerint cselekszik. Kati”. Az aláírás alatt ott állt még két sor, ami megdobogtatta a szívemet. Ezt írta: „Ha a levelem mégsem egészen meggyőző, akkor megbeszélhetjük a dolgot személyesem is. Péntek este a Napsugár cukrászdában fogok iáSJÜaLtozm”, VöRÖ&fCöy JÁNOS: •KiMffEOENV„Hányszor elolvashatta, amíg így el tudta fújni kívülről” — gondolta Beke. — Hogyan kapta meg a levelet, hiszen a lány még akkor nem ismerte a maga nevét... — A fegyveres erők napja alkalmából laktanyalátogatáson vettek részt a diákok. Kati leírta külsőmet a tanárnőjének, ő pedig odajött hozzánk és megkérdezte, hogy én szoktam-e dolgozni a parancsnokságon esténként balra a negyedik irodában. Igenlő válaszomra ideadta a levelet. — Világos — sóhajtott Kertész ezredes. — De azért próbálja rövidebbre fogni a szót. Tehát megismerkedtek a cukrászdában, és attól kezdve rendszeresen találkoztak. Mondja, ha már ilyen fiatal lányra volt gusztusa, az nem zavarta, hogy járógépben van az egyik lába? — Ez valóban nagyon meglepett. Az ablakból ugyanis csak a felső testét láttam, s az asztalnál is ülve maradi, amikor odaérkeztem a randevúra. Pedig korábban mentem, de ő már ott volt. Elég hidegen fogadott. A szememre vetette, hogy miért leselkedem utána., Megmondtam egyenesen : nekem nagyon tetszik. De hát' én azt hogyan gondolom? Hát úgy, hogy udvarolnék neki. Biztos egzisztenciám van; nem is érzem magam öregnek, így aztán együtt járhatnánk. Majd ha ő is megkedvel, akkor a továbbiakat meglátjuk... — S mit szólt ő mindehhez? — Eleinte elég fölényes volt, de ahogy nyomtam a sódert — elnézést a kifejezésért, de mi már csak így használjuk — feloldódott, nevetgélni kezdett. Ügy éreztem, kezdem megpuhítani. Ezek a mai fiatal lányok elég hamar bedőlnek ... — Az előbb azt állította, hogy eddig nem aratott közöttük sikert... — Igen, de most úgy láttam, egyenesben vagyak. — Mi lett » bCäiZi — Megkértem, engedje meg, hogy hazakísérjem. Beleegyezett. Mikor aztán fölállt, és láttam, ml a helyset, nem visszakozhattam. Az egyik elhagyatott mellékutcában a kanomba kapaszkodott és ezt mondta: „Nem biztos ám, hogy én mindig járógépben leszek. Ma már az orvostudomány csodákra képes. Manapság, amikor szíveket is átültetnek, egy láb rendbe hozása is megoldható. Csak pénz kell hozzá ..Nem tudtam pontosan, hová akar kilyukadni. Búcsúzáskor aztán megszorította a kezem,.. Attól kezdve gyakran találkoztunk. — Így kezdődött tehát a szerelem. Séták, csókolózáe „«i Más is történt? — Folyton ígérgette, hogy eljön velem kirándulni. Azt mondta, a Vadgalamb menedékház felé tud egy jó Ms helyet. Heteken keresztül izgatottan vártam ezt az alkalmat. Beke itt közbeszólt. — Ez pedig május negyedikén volt. Mi történt annál a bizonyos fánál? — De hiszen nem láthatta senki, én alaposan átfésültem a terepet • • • Letelepedtünk, kibontotta az uzsonnás csomagot. Akkor jött rá, hogy az innivalót elfelejtette. Megkért, hogy ugorjak el a Vadgalambba. Én egyre mondtam, hogy nem vagyok szomjas, majd iszunk hazafelé, de ő csak nem tágított. Azt ígérte, ha elmegyek, nagy meglepetésben lesz részeim. Megcsókolt és simogatott. Ügy hittem, ő is „arra” gondol. Hát siettem, ahogy csak tudtam, — A meglepetés? — Ahogy visszatértem a fához, neun láttam őt, Szólít- gat.tam, csöndesen, hangosabban, semmi válasz. Egyszer csak élnevette magát a fejem fölött, s azt kiáltotta: „Kapj el, Zsolt!” Szinte földbe gyökerezett a lábam. Hogyan mászott fel a beteg testével? „Na, tárd szét a karod, itt a meglepetés!” Azzal elrugaszkodott az alsó ágról, s a karjaimba ugrott, akár egy macska. Magamhoz szorítottam, aztán a pokrócra fektettem. Ö azonban kibújt a karjaim közül, nevetve elfutott, s egyre azt kérdezte: „Mit szólsz hozzám Zsolci?” Valóban meglepődtem. Elcsíptem, átöleltem, vadul csókoltam. Ekkor valami különöset éreztem: olyan asszonyos, kitanult volt az ölelése, a csókjai se kezdőre vallottak. — Tehát nem adta oda magát? — Nem. Azt mondta, ha egy igazi szívességet teszek, akkor számíthatok a szerelmére. Beke őrnagy vette át a szót. — Az előbb valami macskaugrásról, beszélt. Násíán, a Laktanyában találkoztunk mi valódi macskával is. Ahhoz milyen köze volt magának? — Semmi. Igazán semmi. Én csupán enni adtam neki. — A lány^kérte rá? — Igen, hogy időnként tegyek egy tányérka tejet az ezredparancsnok elvtárs ablakába. — Csak — nyomta ipeg a szót jelentőségteljesen Kertész ezredes, s Bekére nézett. Csend uralkodott a szobában. Üjból az ezredes kérdezett : — Mikor kapta az utolsó feladatot? — Mire tetszik gondolni? — A kitérőre. A politikai helyettes félrevezetésére. Arra, hogy fedezetlenül hagyta a lőszeres kocsit. Az őrmester hangja ügyeskedő lett. — Már azt is bűnömül akarják felróni, amit jó szándékból, meggyőződésből tettem? — Miféle meggyőződésből? — Hisz Tárnok áruló, nem ? (Folytatjuk/.
