Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

ZSliBK.liN.Da? , Angin?..: sípon?;:: eo literes lehel?::; vasaló?::: bábaing?:.: ásó? m o o o r > A „nincs” bosszúságai gyermekszandal?::. ceruzaelemv..: lázméró?::: kapa?..: t-dugó?. Tíz vásárló közül négyen ilyen választ kapnak: „Nincs”, „Sajnos elfogyott” — sőt ilyet is — „Nem is tudjuk mikor lesz”. Sportnyelven szólva 10:4 a „van” javára... Egy röpke minifelmérés eredménye ez a 10:4-es számarány. Sorra jártam néhány égni üzletet, figyeltem a vásárlókat,, a kereskedőket, hallgattam a kérdéseket, s a válaszokat is. Feljegyeztem sebtiben néhány megjegy­zést is, amelyet a bosszantó „nincsre” tettek az emberek. 'sssssssssssssssyrssssS Például ilyeneket: — Mi a fenének hirdetik az áj 60 literes Lehelt, ha az üzletekben nem lehet kap­ni?! — jön ki egy család mérgesen az üzletből. Két asszony: — Képzeld, egyszerű fehér sifont nem kaptam. — Én angint kerestem,meg pongyolát. Sorra jártam az üzleteket, de nincs__ K ét tizenéves nagylány: — Hát ez állati! Drága pénzért eladják ezeket a sé­táló rádiókat, de elemet azt nem leitet kapni, Egy nagymama mondja: — Lazas a kisunokatn, az orvos azt parancsolta, hogy naponta háromszor mérni kell. Már lejártam a lábam, de lázmérőt azt nem kapok. Babaing sincs, meg gyer- fnekszandál. A puha gyer­mekcipőkről már nem is be­szélve. Egy személyes tapasz-' tálát: hetek óta keresek hin­tát. Olcsó áru, 80 forintért adják, ha van. De nincs! S azt sem tudják az üzletben, mikorra várható. Egy ktsz gyártja, de úgy látszik, nem kifizetődő — kaptam a felvi­lágosítást. Most ezt magya­rázzam el a fiamnak?! És bili sem kapható az egész városban. Ezt meg, hogy ma­gyarázzam el a fiamnak?! Két férfi jön az egyik üz­letből : — Gyere, a déli vonattal kiugrunk Füzesabonyba, ott olyan cipők vannak... Aztán megnézzük a bútorokat is. Azt mondják, nagyobb a vá­laszték. Valóban sokan utaznak bosszúsan Füzesabonyba ci- • pöért, ruháért, meg sok egyébért. És gyakran tapasz­talni. hogy amit hiába keres az ember Egerben, megtalál­ja egy környező község áru­házában. Az egyik kollégám hetekig keresett Egerben tás­kaírógépet. Mezőkövesdről hozott, ott volt tucatszám. (A napokban Egerbe is érkezett). És még sok minden nem kapható. Nincs megfelelő vá­laszték női ruhákból, kevés a gyermekkonfekció, nincs habselyem alsónadrág, rövid ujjas ingpulóver, s gyakran nincs egyszerű zsebkendő sem. Vasaló sincs. Közönsé­ges villany vasaló, olyan, ami­lyet ma már egy háztartás sem nélkülözhet. Es még mindig hiánycikk a T-dugó, a lemezjátszó, a magneto­fon ... Hosszasan lehetne sorolni njég tovább a hiánycikkek- listáját. Hogy mást ne mond­ja!^ kismama textilcipő sem kapható, de nincs az üzlet­ben ásó, meg kapa sem... wssssssssssrsssssssm Hiányoznak az olcsóbb ártik is. A minisztérium ugyan figyelemmel kíséri, az üzle­teknek rendszeresen jelente­ni kell az olcsó cikkek hiá- . nyát, de hiába. Nincs olcsó tv-készülék, nem gyártanak ezer förinton aluli rádiót, 1500 forinton alul nem kap­ható heverő, ezer forinton alul öltöny, és kétszáz forin­ton alul ?iem létezik gyer­mekbicikli . Nap. mint nap mérgelődünk a hiánycikkek miatt. Hogy ' vannak, azt senki sem tagad­ja. Hogy miért vannak, ér­ié többi magyarázat. Forgács György, a Heves megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat áruforgalmi főosztályának vezetője: — Valóban vannak hiány­cikkek, de véleményem sze­rint az utóbbi időben szűkült a lista. Üzleteinkben bővült a választék, 15—20 százalékkal mit magasabb a készletünk az év első felében, mint 1969 hasonló időszakában. — A készlet valóban ma­gasabb volt, mégis vég nél­kül sorolhatnánk a bosszantó hiánycikkek listáját. Arról már nem is beszélve, hogy a kereslethez képest Egerben példátlanul kevés az üzlet. Nincs férfidivatüzlet, női ka­lapbolt, kötöttárubolt, nincs olyan üzlet, ahol finomkon­fekciót árusítanak, kicsi a cipőbolt, nevetségesen primi­tív a bútorüzlet, edényt lé­nyegében csak egy helyen le­het vásárolni. Folytassam a sort? — Nem, nem kell folytat­nia, ismerjük a helyzetet. Ennek ellenére, állítom, hogy bármilyen hiányos is üzlet- hálózatunk, ha lenne áru, ilyen körülmények között is ki tudnánk elégíteni az igé­nyeket. — Hogyan lehetne tovább szűkíteni a hiánycikkek lis­táját? Ez alapanyag-, kapacilás- és árkérdés. Ez a három té­nyező befolyásolja az ipar . termelését. Érdemes megfi­gyelni, hogy a hiánycikkek java a 11-es és a Ul-as ka­tegóriába tartozik. A IV-es kategóriában, ahol szabad árak vannak, jóval kevesebb a hiánycikk. Ez az összeha­sonlítás azt igazolja, hogy elsősorban az árak alakulá­sával lehet befolyásolni az ipart, tehát jobban érdekelt­té kell tenni egy-egy ma még hiánycikknek számító áru gyártásában. Egy T-dugó például 6,60 fo­rintba kerül, egy ceruzaelem 1,60-ba. De nincs! Nincs, mert nagyon keveset készít az ipar. Ügy látszik, nem kifizetődő a gyártás. Ha az ipar többet kapna érte, akkor érdemes lenne továbbfejleszteni e cik­kek gyártását és akkor több jutna az üzletekbe is. — Egyszerűen szólva, emelni kellene az árakat? Ez nem valami szimpatikus meg­oldás. — Ez igaz, mégis azt mon­dom, hogy gazdasági mecha­nizmusunk keretei között bátrabban kellene élni az anyagi ösztönzéssel és az ár­politika lehetőségeivel. Hi­szem, hogy az árak alakulá­sával lehet befolyásolni az ipari termelést. Nem szabad elfelejteni, hogy. mindig az a legdrágább, ami nincs. Kü­lönben is most nem az úgy­nevezett napi cikkekről van szó, hanem olyan árufélesé­gekről. amelyeket évenként egyszer-kétszer vásárol az em ffer. — Ismerjük Eger kereske­delmi hálózatának raktár­gondjait is. A szűk és rossz raktározási lehetőség vajon nem növeli a hiánycikkek listáját? — Esetenként, nagyon kis 'mértékben. A megtermelt áru tárolása ugyanis nem a mi feladatunk. A folyamatos ellátásért a nagykereskede­lem a felelős. Szeretném még egyszer hangsúlyozni: a hiánycikkek miértjeit első­sorban az iparnál kell kutat­ni. Mondok egy hazai példát: A tanácsi ipar, valamint a ktsz-ek is sokat segíthetné­nek a választék bővítésében. Csakhogy ma már a helyi ipar is nagy szériában akar termelni. Nyilvánvaló, hogy így gazdaságosabb, csakhogy vannak cikkek — főleg a ru­haiparban —, amelyeknél ép­pen a vásárló számára előny­telen a nagy széria. — Még egy kétkedő meg­jegyzés : gyakori eset, hogy ami Egerben hiánycikk He­vesen, Füzesabonyban, , vagy Pétervásárán kapható. Ott nem hiánycikk? — Igaz, hogy vannak egye­sek, akik Egerből kijárnak vásárolni, de hány ezren van­nak olyanok, akik rendszere­sen bejárnak a megyeszék­helyre? Az az igazság, hogy az egri üziétek forgalma nagy, zsúfolt s épp ezért gyorsabban elfogy egy-egy áruféleség s így hamarább less hiánycikk. M ácsai István, az egri Centrum Áruház igazgatója: — A mi árukészletünk is magasabb a tavalyinál, pon­tosan 20 százalékkal. Mégis vannak hiánycikkeink. Saj­nos. hogy így van, de ez az igazság. Aíi rendelünk, de a nagykereskedelem, vagy az ipar nem szállít, vagy ha igen, akkor is keveset. A hiánycikkek hosszú listái mö­gött közgazdasági probléinák húzódnak meg. Csak egyet említek: 1968—69-ben levet­ték a hiteleket, így csökken­teni kellett a készleteket is. Az ipar ekkor jobban rákap­csolt az exportra, ez bevált nekik, kapacitásuk egy részét lekötöttéks most kevesebb jut a belföldi piacra. Ezért, nem lehet kapn-i pamutárut, ezért kevés a habselyem és a nylon is. Hogy má§t ne mondjál: a nylon harisnyák­ból például nem• szabadna hiánynak lenni, hiszen eleget lennel belőle a magyar ipar. De az az igazság, hogy tér? ölelésükből kevés jut a bel­földi piacra. y//////////////////*w A kereskedelem növekvő ■ fol-galmát az emelkedő szám­adatok bizonyítják. A számok árnyékában azonban sok bosszúság lapul. A hiánycik­kek gyökere sokfelé nyúlik, s így miértje is többfélekép­pen magyarázható. A keres­kedelem azonban semmikép­pen nem kaphat teljes fel­mentést; a lakosság előtt fe­lelős az ellátásért Csak végig kell járni Eger utcáit, nézni az „alig üzle­tek” szegényes kirakatait, s teljes bizonyossággal vall- hatjuk: Heves megye székhe­lye. rangja és nagysága re­ges régen kinőtte már keres­kedelmét. Az ■ új Centrum Áruház, amely majd épül — , de ki tudja mikor?! — javít ugyan a helyzeten, de min­den problémát nem fog meg­oldani. (Ha kész lenne, már akkor sem oldana meg min­dent!) Egerben közel ötvenezren laknak, ide jár vásárolni a környék, s megfordul a vá­ros falai között a fél or­szág ... Márkusz László I. díj: 4 000 Ft-os OFOTFltT-utalvány Az elmúlt évben rendezett fotópályáza­tunk nagy sikere után most ismét eleget te­szünk a fotószakkörök és fotóamatőrök kí­vánságának, s ismét pályázatot hirdetünk Fotózzon a Népújságnak! címmel. A pályázat feltételei a következők: 1. A hivatásos fotóriporterek és fényké- * pészek kivételével mindenki részt ve­het a pályázaton. 2; A pályázat témája kötetlen. 3. Egy-egy pályázó havonta 10 fényké­pet küldhet. Legkisebb méret: 13x18-as, legnagyobb méret: 13x24-es. 4. A beérkezett fotókat a zsűri 1-től 10-ig pontozza. A zsűri által elfogadott ké­peket a pontszám megjelölésével kö­zöljük a Népújságban. 5. A pályázat 1970. szeptember 1-től 1971. március 1-ig tart. Eredményhir­detés: 1971. március 21-én. 6. A beküldött fotókat vissza nem küld­jük, I. díj 1 OOO Ft-os OFOTÉKT- I utalvány II. díj 3 OOO Ft-os OFOTFUT- utalvány III. dij- OOO Ft-os OFOTÉKT- Utalvány A díját nyert pályázók fényképein kívül valamennyi fotó részt vesz egy- sorsoláson, ahol a szerencse dönti el, ki nyeri a vigasz­díjat. ' Figaszdij: 1 OOO Ft-os OFOTÉU I - ululvűn v A zsűri munkájában reszt \ esznek tavalyi fotópályázatunk nyertesei: Fejér István (Eger), Répást István (Hatvan) és Molnár Gyula (Eger). Szeptember 1-től érdeklődéssel várjuk a fényképeket. A fotó hátára kérjük ráírni a szerző nevét, lakhelyét és' a fénykép címét'. A borítékra kérjük ráírni: Nyolc százalék - apróban . AZ ESZTENDŐ első felé­nek hat hónapjában a szo­cialista ipar nyolc százalék­kal termelt többet, mint a múlt év hasonló időszakú­ban. Mivel 1969-bén az ipari termelés csupán háróm szá­zalékkal" haladta meg az 1968. évit; s a- múlt év első léiében egy százalékkal emel­kedett, az idei növekedést je­lentősnek ítélhetjük meg. He­ven megyében a fejlődés az országos átlagnál is nagyobb. A megye szocialista ipara az év első negyedévében nem kevesebb, mint 20 százalek- l<al termelt többet, az el­múlt év azonos időszakától. Igaz, része van ebben a múlt évi mérsékelt teljesítmény­nek ís,' de annak is. hogy fokozott mértékben kibonta­koznak azok a folyamatok, amelyek kedvező változások hordozói, s melyeket a gaz­dasági reform indított el. Figyelemre méltó, hogy míg a múlt év első felében jónéhány olyan iparág akadt, amely nem érte el az előző esztendő hasonló időszakának szintjét — így például a gé­gek és gépi berendezése’: gyártása, az építőanyag-ipar. ■a textil- és textilruházati ipar stb. —, addig 1970 első hat hónapjában valamennyi iparág több terméket pro­dukált, mint egy évvel ko­rábban. Az egész népgazda­ság szempontjából egészsé­gesnek ítélhetjük meg, hogy túlnyomó többségben azok­ban az. iparágakban nőtt az átlagot meghaladó mértékben a termelés, ahol a dinami­kus termelésbővítés gazda­sági tekintetben á legelőnyö­sebb. így például a gépipar tíz százalékkal nagyobb áru­mennyiséget produkált, mint 1969 első felében, a gépipa­ron belül pedig néhány te­rület különösen kiemelkedő eredménnyel zárhatta 1970 első hat hónapját. A közle­kedési eszközök gyártása 23, a műszeri pár Í3, a híradás- és vákuumtechnikái ipar'' ki­lenc százalékkal termelt töb­bet. mint a múlt év hasonló időszakában. A termelésnöveke­désben vezető helyet el­foglalók között találjuk a vegyipart, ahol 15 százalék­kal emelkedett a termelé­kenység, a könnyűiparon be­lül pedig a textilruházati ipart, 16 százalékos árutöbb­lettel. A termelés gyorsabb fejlődése — áz összefüggésre éppen a korábbi évék vilá­gítottak rá, amikor á terme­lés mérséklődése a termelé­kenység lassúbb növekedését vonta maga után — jótékonyan hatott az egy foglalkoztatott­ra jutó termelés növekedésé­re is. Az emelkedés az év el­ső felében hat százalékra rúg, s bár értékéből lecsip valamennyit a múlt eszten­dei stagnálás, a holtpontról való elmozdulás, s a fölfelé igyekvég mindenképpen biz­tató. Különösen kiemelkedik a közlekedési eszközök gyár­tása, ahol 22, a kézmű- és háziipar, ahol 18, s a vegy­ipar, ahol 11 százalékkal emelkedett az egy foglalkoz­tatottra jutó termelés. A mér­legre azonban oda kell, hogy férjenek a negatívumok is, nemcsak az eredményei:. • Változatlanul a gondok kö­zé tartozik például- a ter­mékek egyenetlen kibocsátá­sa, azaz: a hajrá még min­dig él. 1970 első félévében 99 Hivatástudattal a pedagógus pályán” Szombalon ünnepélyes ese­ményre gyűltek össze a pá­lyájukat most kezdő fiatal pedagógusok az Egri Járási Tanács művelődésügyi osz­tályán. A választott inunka- heiy elfoglalásához hivatalos esküt tettek a művelődésügyi osztály vezetői előtt. A pá­lyakezdő fiatal pedagógusok­kal együtt az ünnepségen megjelentek a járás most nyugdíjba vonuló pedagógu­sai is. Búcsúztatásul: együtt történt az új tanerők beik­tatásával. Fodor Lajos osztályvezető üdvözölte a' diákokból tanár­rá váló kartársakat, beszélt a pedagóguspálya szépségei­ről, nehézségeiről. Egyebek között ez mondta: ,.A peda­gógusnak felemelő, szép a. munkája. Ezt azonban min­dig hivatástudattal kell vé­geznie, mert ha nem érzi ilyennek feladatát, előbb - utóbb boldogtalan ' ember lesz. Ne elégedjenek meg a főiskolán szerzett ismere­tekkel, mert az csak a pálya­kezdéshez elég. Állandóan tanulásnak, muri. a aaveió­munkában nem le-het selejtet termelni.’* , Ezután meleg hangon bú­csúzott el a nyugdíjba vo­nuló pedagógusoktól, s juta­lomként egy-egy havi fize­tést nyújtott át. Az eskütétel után a pálya­kezdők nevében Hékeli Sán- dorné, a bélapátfalvi általá­nos iskola fiatal tanárnője szólt, és kérte a pályát most befejező kartársa'kat, hogy tapasztalatukkal; tanácsaik­kal továbbra is segítsék a most 'kezdő pedagógusok munkáét is március és június, tehat a negyedéveket záró hónap a csúcs, az ipar bőségszaru­ja ilvenkor valóban önti a termékeket, míg a közben le­vő időszakban csak esurran i- ja, cseppenti azokat. A termelés növekedése eredményeként január és május között a szocialista ipar 12 milliárd forint ér­tékű termékkel többet érté­kesített, mint 1969 megfele­lő öt hónapjában, s ha ezt a nagy összeget aprópénzre váltjuk, a fogyasztó számá­ra közvetlenül is hasznos aruhalmok között válogatha­tunk. Mert a nyolcszázalé­kos termelésnövekedés ke­vésbéérzékelhető a fogyasztó számára, mintha azt írjük: 1970. első félévében 77 ezer tonna benzin, 141 ezer torma fűtőolaj hagyta el többletkén! a termelőegységeket. Mint ahogy tizennégy Diesel-mo­torvonat, 736 autóbusz, s 109 ezer tonna nitrogén műfcrá- gya is a múlt évhez mért többlethez számítódik. VÁLOGASSUNK a közvet­len fogyasztásra szánt termé­kek között. A gyárak, válla­latok 18 ezer tévé-készüléket. 8600 magnetofont, 27 ezer m: fenyőfűrészárut, 11 670 hűtő­szekrényt, 9435 oly nagyon keresett gázkályhát, 35 ezer darab kárpitozott fekvőbú­tort készítettek többletként, mint tavaly, az első félév­ben. Ahogy a jobb ellátást, a bővebb választékot szol­gálja az 1 845 000 m--el több gyapjúszövet, a 2500 tonná­val több sajt, s az 1695 ton­nával több gyorsfagyasztott főzelékkonzerv is. ÍGY, „APRÓRA” Váltva már jóval közelebb áll hoz­zánk, vásárlókhoz, fogyasz­tókhoz mindaz, ami az ipar berkeiben történik, ^ amit a nyolcszázalékos termelésnö­vekedés sűrít. Az 1970. évi népgazdasági terv az ipar termelésének hat százalékos növekedését jelölte meg fel­adatként. Az első fél eszten­dő eredményei, azzal biztat­nak, hogy az ipar nem ma rád adósa a népgazdaságnak, s jó alapokról rúgaszkodhai majd neki 1971-nek, a negye­dik ötéves terv első eszten­dejének. M. O. 1979. auguoztu* lü-

Next

/
Thumbnails
Contents