Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
Külpolitikai heti összefoglalónk Európa biztonságáért - A közel- keleti békéért így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József Egy héttel ezelőtt a világ egyszerre örült két jó hírnek: a szovjet—nyugatnémet szerződés parafálásának, a Közel-Keleten pedig az egyiptomi—iiraeli frontiszakaszon a fegyvernyugvás meghirdetésének. De mindkét esetben a derűlátást beárnyékolták az esetleges és mindenképpen várható nehézségek, amelyeket Bonnban a jobboldali, revansista erők, Tel Avivban pedig a háborús párti „héják” támaszthattak a két fontos megállapodás érvénybe lépése elé. A most eltelt hét csak az egyik kérdésben igazolta az aggodalmakat: a közel-keleti rendezési kísérletekkel szemben még nagy az ellenállás. Viszont a szovjet—nyugatnémet szerződés ügye igen fontos előrehaladást ért el: öt nappal a parafálás után Willy Brandt kancellár Moszkvában, Koszigin szovjet kormányfővel együtt aláirts a nemcsak a két ország kapcsolatai szempontjából, hanem az európai földrész és a világ békéje tekintetében is nagyofontosságú szerződést. Végre megtudta mindenki, mi áll a szerződésben, hiszen annak szövegét csak az aláírás után hozták nyilvánosságra: az erőszakról való lemondás mellett az európai határok sérthetetlenségének kimondását, az Odera—Neisse határ és a két német állam közti határ elismerését tartalmazza az okomány. S itt megáll a krónikás. Visszaemlékezik a kilenc esztendővel ezelőtti forró augusztusi napokra, amikor nem csupán az időjárás volt kánikulai, hanem az európai politikai légkör is fenyegetően izzott. A Német Szövetségi Köztársaság akkori uralkodó köreinek aknamunkája a Német Demokratikus Köztársaság ellen olyan veszélyessé vált, hogy a német békeállam kormánya a Szovjetunióval és a Varsói' Szerződés többi tagországának egyetértésével kénytelen volt intézkedéseket tenni államhatárának megvédésére. E sorok írója akkoriban Párizsban élt s tanúja lehetett annak a háborús hisztériának, amely az NDK jogos védelmi gesztusát követte. A NATO és a . Bundeswehr • katonái felvonultak az Elbánál, mintegy ugrásra készen ... Bonn revansista vezetői megtorlást követeltek azért, hogy az NDK kormányának intézkedése meghiúsította a baljós szándékaik megvalósítását... Kereken kilenc esztendővel ezután Willy Brandt éppen Moszkvában tárgyalt. Koszi- girr szovjet kormányfővel áttekintette a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Világra szóló feltűnést keltett, hogy a nyugatnémet kancellár alkalmat kapott az SZKP főtitkárával, Leonyid Brezs- nyevvel folytatandó megbeszélésre is. Nem kevesebb, mint négy órán át tartott eszmecseréjük. Most az a kérdés, hogy mikor kerül sor a szovjet- nyugatnémet szerződés ratifikálására, parlamenti megerősítésére. Ez az utolsó aktus szükséges" ahhoz, hogy az aláírt szerződés .érvénybe is lépjen. Itt még van lehetősége a nyugatnémet és a nemzetközi reakciónak, hogy «mau4U^us.l6.,^i^maP Heti világhíradó AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA • HÉTFŐ: • > Montevideóban, Uruguay fővárosában megtalálták Daiüel I c Miuione, a gerillák által elrabolt amerikai hírszerző } . holttestét — Colombo olasz miniszterelnök bemutatkozott ; a parlamentben < KEDD: ( Rendkívüli NATO-ülés Brüsszelben — Palesztin szerveze- \ j tek összetűzése Libanonban $ j SZERDA: $ Koszigin és Brandt Moszkvában aláírta a szovjet—nyu- í gatnémet szerződést — Megállapodás Laoszban a népi l erők és a kormány közti tárgyalások színhelyéről 5 I CSÜTÖRTÖK: Brandt befejezte moszkvai tárgyalásait — Izraeli vádak l s az EAK ellen > I PÉNTEK: > Heves harcok Dél-Vietnamban — Berekesztették Bécsben < a stratégiai fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—ame- l rikai megbeszélések második szakaszát 5 > SZOMBAT: Többségében kedvező a világvisszhang a szovjet—nyugatnémet szerződésre — A kambodzsai népi erők támadásba 5 lendültek ? lefékezze azt a lendületet, amely a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak normalizálására a Brandt—Scheel- kormány részéről eddig megnyilvánult. A nyugatnémet ellenzék támadásai a szerződés ellen egyelőre kevésbé bizonyultak hatásosnak, mint várni lehetett — jobbára csak a bajor Strauss, az egykori hadügyminiszter, a keresztényszocialista CSU vezére ágál ellene, a kereszténydemokrata CDU ellenzése nem annyira hangos. Brandtnak hazai ellenzékének leszerelése mellett nyugati szövetségeseinek támogatását is meg kell nyernie. Washington — szavakban — egyelőre helyesli Brandt „új keleti politikáját”, de gyanús hangsúllyal emlegeti a nagyhatalmaknak Németország egészével és különösen - Nyugat-Berlinnel kapcsolatos jogait és „felelősségét”. Párizs burkolt fenntartásokkal él, mert bizonyos fokig féltékeny is Bonnra: De Gaulle idejében Franciaország kiváltsága volt a Szovjetunióval való új kapcsolatok kialakítása. London általában Washingtonnal tart, valószínűleg ezt teszi majd most is. A moszkvai szerződés nemzetközi vonatkozásai közül ezúttal mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy e szerződés megfogalmazza azokat az új alapokat, amelyeken az NSZK és az NDK viszonyának alapulnia kell a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtésének útján. Mostantól fogva sem az NSZK, sem más nyugati hatalmak nem gördíthetnek akadályt az elé, hogy bármely harmadik ország rendezze viszonyát az NDK-val, továbbá, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot éppúgy, mint az NSZK-t hátrányos megkülönböztetések nélkül felvegyék az ENSZ-be, illetve más nemzetközi szervezetekbe. Mindez a szovjet—nyugatnémet szerződésből, az európai realitásokból, a' határok meg- változtatnatatlanságából, az ' országok szuverenitásának elismeréséből értelemszerűen következik. A közel-keleti gondokra áttérve; beigazolódott, hogy egyrészt az izraeli vezető körök, másrészt a Palesztinái felszabaditási mozgalom egyes vezéralakjai igyekeznek megzavarni a tűzszünet meghirdetése utáni politikai légkört. Tel Aviv világgá kürtölte vádjait, amelyek szerint az egyiptomi hadsereg „megsérti” a tűzszünetet, mert a Szuezi-csatorna mentén új rakétakilövő-állásokat épít. A kairói válasz az vost, hogy csapat-átcsoportosítások valóban: történtek a csatornánál, de nincs arról szó, hogy az EAK bárminő támadó szándékú erőgyarapítást tervezne. A palesztinai felszabadító mozgalom legtöbb szervezete továbbra is elutasítja a tűzszünetet, nincs is fegyvernyugvás az izraeli—Jordániái frontszakaszon. A palesztin állásfoglalás felbátorítja Izrael vezérkarát arra is, hogy Libanon területe ellen intézzen támadásokat a gerillák elleni megelőző akciók címén. Ilyen körülmények között egyelőre nincs megállapodás a tekintetben, hogy mikor, hol, milyen módon tegyék meg a kezdő lépéseket a közel-keleti helyzet békés rendezése érdekében. Az eddigiek szerint Gunnar Jarring, svéd diplomata, U Thant személyes közel-keleti megbízottja lesz az, aki vállalja a közvetítő' szerepet, ö hallgatja meg majd az egyik, meg a másik fél: „Mondja meg nekik, hogy...” kezdetű nyilatkozatait. Talán New York-bán, az ENSZ székhelyén. Bár kiszivárogtak olyan hírek is, hogy Izrael inkább Ciprus szigetén folytatná a tárgyalásokat: a földrajzi közelséget úgy tűntették fel, mintha a Tel Aviv-ban Hőn óhajtott közvetlen tárgyalásokról lenne szó. „Szabad Magyarország 25 éve1* kiállítás előkészületei a ejezéshez közelednek. Képünkön: a gépipari termékek mókában .maria -berendezések próbaüzeme is meginflnlt.------------ _ APN _ MTI — KS) A z indonéz {ügyetlenség 25 éve HUSZONÖT ESZTENDEJE, hogy Ázsia egyik legfontosabb országában, Indonéziában kikiáltották a köztársaságot. Ez a negyedszázad előtti fordulat a második világháború közvetlen következménye volt. A távol-keleti háború első szakaszában a hollandok által gyarmatosított szigetvilág japán megszállás alá került. A japán impérium bukása után az indonéz nemzeti függetlenségi mozgalom hatalmas erővel tört felszínre — immár a holland gyarmatosítók ellen. A „Merdeka” — Szabadság — kiáltás először Jáván harsogott végig. Ezen a legfontosabb és legnagyobb lélekszámú központi szigeten mar 1945. augusztus 17-én kikiáltották az Indonéz Köztársaságot. Jáva szigetén néhány nap alatt mindenütt vörös-fehér köztársasági zászlók lobogtak, s a falakat eltakarták a „Soha többé holland rabszolgaságot” feliratok. Az indonéz szigetek nagyobb területen vannak elszórva, mint egész Európa. A köztársasági felszabadító mozgalom erejéről tanúskodik, hogy ilyen körülmények között is csak néhány hétig tartott, amíg Szumátrán, Borneón és a távolabbi szigeteken is megalakították a köztársasági nemzeti bizottságokat. MA, HUSZONÖT ÉV UTÁN, ennek a néhány napnak alapvető történelmi tanulsága az, hogy az indonéz tömegekben elevenen él és hatalmas erőkifejtésre ösztönöz a nemzeti függetlenség gondolata. Vannak azonban más tanulságok is. Ilyen mindenekelőtt az, hogy Indonézia egyrészt gazdasági kincsei, másrészt elsőrendűen fontos stratégiai helyzete miatt mindig a nagyhatalmi hódító törekvések és a különböző imperialista cselszövések középpontjában állott. 1945 ÉS 1950 KÖZÖTT a holland, majd az angol—holland katonai és politikai intervenciók egymást követő hullámai öntötték el az országot, így az Indonéz Köztársaság ténylegesen csak 1950-től élhetett a szuverenitásával. Ám az ezt követő másfél évtizedben is történtek fegyveres kísérletek az ország egyik vagy másik részének elszakítására. A szeparatista katonai lázadások mögött, amelyek az évek során elsősorban Szumátrát, a másddik legfontosabb szigetet tűzték ki célpontnak, rendszerint mór az amerikai titkos- szolgálat állott. INDONÉZIA SORSÁRA szerencsétlen hatást gyakorolt a későbbiekben a kínai vezetők külön hatalompolitikai vonalának befolyása. A kínai politikai hatás megmutatkozott olyan lépésekben, mint a Malaysiával való úgynevezett „szembenállása politika” tál- hajtása, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetéből való kilépés. Mindebben vitathatatlan felelőssége volt Sukamo elnöknek, akinek élete összeforrt az indonéz függetlenségi harccal — a mozgalom tévedéseivel és hibáival egyaránt. A kínai orientáció erősödése végül is lehetetlenné tette Sukamórak, hogy folytassa egyensúiypoiitikáját a hatalmas országban működő különböző társadalmi erők közötti feszültség csökkentésére. Ily módon erősödött az ellentét az elnök által képviselt politika és az orázág éle’eben nagy szerepet játszó hadsereg, valamint a legkezdetlegesebb tömegerőkre támaszkodó reakciós mohamedán tömegpártok között. MINDEZ KORLÁTLAN LEHETŐSÉGEKET teremtett a Cl A, az amerikai titkosszolgálat számára, amely a hatvanas évek első felében egyre erőteljesebben fokozta tevékenységét Indonéziában. > Végül bekövetkezett 1965. október 1-én az ismert és tragikus fordulat, amelynek pontos, megbízható lefolyását máig sem tárták fel. Csak az eredmény világos. Indonéziában gyakorlatilag a hadsereg vette át a hatalmat, amely eltűrte, sőt bátorította a kommunisták és a baloldali erők tömeges lemészárlását, majd ennek lezajlásával párhuzamosan Su- karnót fokozatosan kiszorította a hatalomból. MA, AZ INDONÉZ KÖZTÁRSASÁG kikiáltása után huszonöt esztendővel ez a hatalmas és lebilincselően érdekes szígetbiroda- lom továbbra is az ázsiai politika egyik nagy és megoldatlan kérdőjele. Az országban Szu- harto tábornok vezetésével katonai rezsim kormányoz. Ugyanakkor ez a rendszer mindmáig — legalább is nemzetközi kérdésekben — tudomásul vette a tényleges erőviszonyokat. Egyelőre nem változtatott hivatalosan az ország külpolitikájának el nem kötelezett jellegén, s igyekszik megőrizni józan és korrekt kapcsolatait a szocialista országokkal. Mindez arra mutat, hogy az állami lét első huszonöt esztendejében megerősödtek azok a belső erők, amelyek számára töretlenül elsőrendű feladat marad Indonézia független állami létének biztosítása. Ezeknek az erőknek a hatását még az 1965-ös fordulat utáni tragikus vérveszteségek sem tudták megsemmisíteni. — ie Á KPD betiltáséinak évfordulója Miközben a nemzetközi figyelem a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között létrejött és Moszkvában aláírt szerződésre irányul, kiemelve, hogy a bonni kormány végre elindult az európai realitásokat figyelembe vevő úton, — augusztus 17-én egy olyart évfordulóhoz érkezünk, amely egészen más oldalról világítja meg a hivatalos nyugatnémet politikát. Ezen a napon tizennégy éve, hogy a karlsruhei Alkotmányjogi Bíróság törvénytelennek nyilvánította Németország Kommunista Pártját, (KPD) azaz betiltotta a párt működését. Nem felesleges emlékeztetni az akkori időkre. A nemzetközi imperializmus világszerte görcsös erőfeszítéseket tett, hogy csírájába fojtsa az öt kontinensen rohamosan fejlődő kommunista és munkásmozgalmat, felszámolja pártjait és szervezeteit, amelyek éltetői és vezetői voltak a békéért, a hidegháború ellen, a gyarmati országok felszabadulásáért, az általános emberi jogok, az igazi demokrácia kivívásáért folytatott harcnak. Nyugat-Németországban az adenaueri rezsim hatalmának csúcsán volt, de szüntelenül erősödtek a baloldal szervezetei is. Ugyanebben az időben a Német Demokratikus Köztársaság újabb és újabb sikereket ért el a szocialista építésben, és a tettek ereje bizonyította a kommunisták vezette társadalom fölényét, , Ilyen helyzetben az adenaueri államgépezet elérkezettnek látta az időt, hogy göbbelsi módszereket vessen be a politikai harcban: az osztálybíróság megfellebbezhetetlen ítéletét. Nyugat-Németországban ezután tizenkét évig nem volt legális szervezetük a kommunistáknak. A kommunista párt betiltását durva és gátlástalan politikai terror követte. A párt tagjait és vezetőit küldözték, börtönbe vetették, szervezeteit szétverték, a működéséhez szükséges felszereléseket elkobozták, megsemmisítették, — de mindezt hiába, mert a pártot nem tudták félszámolni. Ugyanakkor a bonni kormány semmit nem tett az újfasiszta, militarista, reFelhivjuk Hatvan város és környéke hogy hatvani szalonunkban FELSŐRUHA- TISZTÍTÁST 72 órára vállalunk. HEVES MEGYEI * PATYOLAT Ingyenes művezetői tanfolyamot tartunk építőipari szakmunkások részére (kőműves, ács, állványozó, épületasztalos, hő-, hangszigetelő). Jelentkezés: 43. SZÁMÚ ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, szakoktatási csoport, Budapest, XI., Dombóvári út 19. Á tanfolyam 1970, szeptember 15-éa indul, vansista szervezetek burjánzása ellen, sőt hivatalosan vagy félhivatalosan támogatta is azokat Közben a világ sokat változott, letűnt az adenaueri korszak is. Az illegalitásban dolgozó kommunisták fokozni tudták harcukat a tömegek érdekében, a demokratikus szabadságjogok ki- térjeszté^éért. A küzdelemben érték vereségek is a demokratikus tömégmözgal- mat. a fejlődést azonban nem lehetett feltartóztatni: 1968 "szeptemberében a Német Kommunista Párt (DKP) néven megalakult a kommunisták új harci csapata. A küzdelem azonban nem fejeződött be a Németország kommunista pártját betiltó bírósági döntés megsemmisítéséért. mert az a döntés antidemokratikus és törvény- ellenes. A jelenlegi bonni kormány. amely már sok erőfeszítést tett jószándékának, úgynevezett megbékélési politikájának, állítólagos demokratizálási törekvéseinek propagálására, mind ez ideig elzárkózott a betiltó határozat megsemmisítése elől. A másik kérdés: hogyan egyeztethető össze a bonni külpolitika, — amely állítólag valamennyi szocialista országgal hosszú távra szeretné rendezni viszonyát, — egy olyan belpolitikával, amelyben a reális külpolitikai törekvések valódi és őszinte hiveit elnyomják törvényekkel és bírósági döntésekkel sújtják. Legádázabb ellenfelei pedig teljes szabadságot élveznek. Ha elhihetjük. hogy Brandt nem csupán taktikázásból követi ezt a külpolitikai vonalat, akkor a bonni kormány általános koncepciói szerfelett ellentmondásosnak tűnnek. A német kommunisták az új párt megalakítása óta sem törődnek bele a karlsruhei betiltó határozatba, hanem folytatják küzdelmüket a kommunista mozgalom cselekvési szabadságának kiharcolásáért. Elvtár- saink a Német Szövetségi Köztársaságban bizonyosai! lehetnek benne, hogy teljéig szolidaritásunkkal támogatjuk őket ebben a harcukba®.
