Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-15 / 191. szám

fl taggyűlésekről jelentjük Hol vannak a téglagyári kommunisták...? Kis létszámú alapszervezet — a két egri téglagyár — kommunistáinak két éves munkájáról próbált számot adni a napokban Fegecs Bé­la párttitkár. S hogy csak próbált, annak az az oka, hogy — mint szavaiból ki­tűnt — az említett üzemek­ben aligha beszélhetünk olyan tevékenységről, amelyet an­nak .idején a IX. kongresszus meghatározott. Ami még szo­morúbb: nemcsak it párt- munka, hanem meg a mun- hatéra is hiányzott itt. Elma­radoztak a vezetőségi ülések, a taggyűlések, a kommunis­ták nem hallattak magúkról, nem kezdeményeztek, beletö­rődtek abba, hogy észrevét­lenül végezzék sablonos fel­adataikat, mindennapi gaz­dasági munkájukat, s eköz­ben olyan állapotok szület­tek, hogy például a két kilé­pő párttag egyike — éppen a régi párttitkár volt __ M indehhez nem kell külö­nösebb kommentárt fűzni. Az előfordult hibákat a taggyű­lés valamennyi résztvevője elismerte és röstelte. Ám nem siránkozni akartak ez alkalommal, hanem szembe­tűnő energiával a hullám­völgyből kivezető utat ku­tatták. Még a nyugdíjasok is lelkes izgalommal, keresték« megoldást, adták az ötlete­ket, körvonalazták a legköze­lebbi feladatokat. Mit is kellene legelőbb ten­niük? — tí lgatták. Minde­nekelőtt talán a soraikat szükséges rendezniük, régi Orbán Beláné: kevés az asszony a pártalapszerve- zetünkben, pedig igencsak dolgoznak a nők a szövet­kezetben. Csak a dohányos brigádban 86 nő dolgozik, szorgosak, jók, becsületesek. Foglalkozni kellene a párt­szervezetnek vele többet.. E felszólalás a poroszlói November 7. Termelőszövet­kezet taggyűlésén hangzott el, időtartamban nem is volt sokkal hosszabb, mint az imént idézett néhány sor. Sokan, örvendetesen sokan szólaltak fel ezen a taggyű­lésen. Szinte kivétel nélkül mind a szövetkezet legége­tőbb kérdéseihez és kérdései­ről — igazolva, hogy a No­vember 7. Termelőszövetké- zet kommunistái komoly fe­lelősségérzettel szemlélik sa­ját és szövetkezetük tevé­kenységét. Pedig az elmúlt két eszten­dőben bőven volt mit ten­nie a szövetkezet pártszerve­zetének: hisz lényegében er­re az időszakra esett az elő­készítése és a megvalósítása a két termelőszövetkezet egyesítésének. Ha semmi vitás kérdéseket kell lezár­ni, s feltétlenül illő „bejelen­teniük" előbb a két egri gyár­ban, aztán a városi pártbi­zottságon. s nem utolsósor­ban a vállalat máivi köz* pontjában, hogy: léteznek. Aztán ldnek-kinek túl kell látnia egyéni gazdasági mun­káján, a saját gondján, ba­ján. Észre kell venni a .kö­zös érdekeket, hogy aztán a gyári, vállalati feladatok tö­kéletes ismeretében, az üze­mek területeit valósággal „feltérképezve” valameny- nyien, az eddiginél sokkal nagyobb részt vállalhassanak, s eredményeikkel tekintélyt szerezzenek a kommunisták­nak, sikert munkahelyeiknek. A feladatok szinte önma­gukat kínálják. Amíg a II. számú, Vécsey-völgyi tégla­gyár például az első féléves vállalati versenyben az elő­kelő második helyen végzett, addig az I-es, Homok utcai üzem — az utolsók között kullog. tetemes adósságba keveredett. S ugyanekkor itt a gondokat még inkább fo­kozza, hogy most épül nagy beruházással egy korszerű cserépgyár — ám a kettős felelősséget az emberek ke­vésbé érzik. Megengedhetet­len szakadék választja el a gyárvezetőt a beosztottaitól, napirenden vannak az italo­zások. a mértéktelen kicsa­pongások, egyesek a munka­időt napozásra használják. Egyre-másra távoznak a ré­gi, gyakorlott dolgozók, s az újabbak nem képesek átven­mást (?!) nem tettek volna a szövetkezet kommunistái, „csak'’ annyit, hogy az egye­sült több mint ezer tagot számláló, majd 12 ezer hol­das határú termelőszövetke­zet ma egységes és szilárd — már az is önmagában rend­kívül elismerésre méltó len­ne. Lörincz Imre párttitkár, aki a vezetőség beszámolóját mondta el a taggyűlésen, azonban azt is elmondta, hogy a két esztendő — a pártszervezet jelenlegi veze­tősége tevékenységének ide­je — alatt 18 százalékkal emelkedett a növénytermesz­tés és 15 százalékkal az ál­lattenyésztés hozamértéke és a közös vagyon is több, mint a duplájára emelkedett. Mindez kétségkívül hozzá­értésről, felelősségtudatról ta­núskodik a szövetkezeti tag­ság egészét, s különösen a kommunistákat illetően. Ezt a felelősségtudatot pél­dázták azok a felszólalók, akik a gépesítés, az állatte­nyésztés látszólag napi, való­jában nagyon is távlati prob­lémáit feszegették, azok — mint Orbán Béláné —, akik ni tőlük a stafétabotot. S mindez, sajnos előfordulhat akkor, amikor az építőipar az eddiginél még fokozottabban számít a téglára, cserépre, népgazdaságunk mindenkitől többet, jobbal vár! Mielőbb rendet kell terem­teni a téglagyárban, erkölcsi, anyagi elismeréssel, szemé­lyes példaadással a munka­helyekhez kell kötni az em­bereket. Kivel-kivel törődje­nek jobban, mint eddig, fog­lalkozzanak a szakmai, poli­tikai továbbképzésükkel, szervezzenek végre különféle hasznos tanfolyamokat a kommunisták, váljanak szak- társaik segítőkész barátaivá, legyenek a gazdasági vezetők ■méltó partnerei. A beszámoló erénye az őszinteség, a taggyűlés érté­ke a kommunisták önbírála­ta, építő kritikája, az álta­lánosságban megnyilvánult tenni akarás. Ha ez az igye­kezet, a jelölő bizottság, s egyben a szeptemberi tag­gyűlés levezető elnökének, Domboróczki Józsefnek, va­lamint a későbbi új vezető­ségnek munkája párosul a városi pártbizottság, nem utolsó sorban pedig a mályi téglagyári központ állandó segítségével is — a kis alap­szervezet újból magára talál­hat, ráakadhat igazi szerepé­re, legközelebb már igazán tiszteletreméltó teljesítmé­nyekkel hívhatja fel a figyel­met munkájára. (űVón$) a nők, vagy az ifjúság foko­zottabb megbecsüléséről, avagy éppen arról beszéltek kritikai hangon, hogy a szö­vetkezet különböző beosztású vezetői, miért nem vesznek részt rendszeresen politikai oktatásban. A taggyűlés egysége, a kommunisták felelősségtuda­ta és határozottsága, amely az elmúlt két év munkájá­ban gyökeredzik, biztató a jövőre nézve. Igaz, a veze­tőség beszámolója nagyon óvatosan, nem eléggé nyíl­tan beszélt azokról a nehéz­ségekről, amelyek az idei esz­tendő időjárása miatt bizony súlyosan nehezednek a szö­vetkezeti tagok vállaira — mégis úgy érezhető, hogy a közel 100 tagú pártszervezet, különösen, ha bátrabban és határozottabban foglalkozik a pártépítés munkájával is, ké­pes lesz arra, hogy erőt és lendületet adjon a nem kis problémák legyűréséhez. A poroszlói November 7. Termelőszövetkezet taggyű­lése becsülettel, eredménye­sen teljesítette hivatását. (gyurkő) fl pártszervezet egysége a szövetkezet ereje is Nem csodákra, lassú, de biztos fejlődésre törekednek Mezőszemerén őszinte, nyílt légkörben tar­totta meg augusztus 13-án a mezőszemerei Dózsa Terme­lőszövetkezet pártalap,szerve­zete taggyűlését, amelyen részt vett Zsámba Lajos, a füzesabonyi járási pártbizott­ság titkára is. Kelemen József, az alap- szervezet titkára részletesen és tárgyilagosan elemezte a vezetőség és az alapszervezet munkáját s külön kitért ar- :a, hogy az elmúlt időszak­ban megváltozott körülmé­nyek között kellett tevékeny­kedni. A gazdaságirányítási rend­del- az alapszervezet és a jzetőség elé egy sor olyan. . ladatot állított, amelyek ígvalósítása nem volt köny­vi már csak azért sem, ?t nem voltak olyan ta­ntálatok, amelyek segít­sék volna a munkát. A Hőségnek ki kellett ala- uiia a közgazdasági szem­űét, új nézőpontból kellett sgálni és segíteni a szö- „sezet gazdálkodását. Köz- jazdasagi jártasságra kellett szert tenni, hiszen e nélkül nem tudták volna feltárni a hibákat s javaslatot tenni ezek kijavítására. Az alap­szervezet vezetősége es tag­sága azonban megbirkózott e feladatokkal, részletesen ele­mezte a szövetkezet különbö­ző égyésgeinek munkáját s javaslatokat tett a szakveze­tésnek. A kommunisták ál­lást foglaltak az önköltség­számítás alaposabb megvaló­sítása mellett, javaslatokat tettek a bérproblémák csök­kentésére, szívükön viselték a műszaki fejlesztést, segí­tették a beruházások megva­lósítását és kifejtették, hogy merészebben kell felhasznál­ni a saját erőforrásokat. Emellett természetesen ala­pos politikai munkát végez­tek, hogy a dolgozók megért­sék és segítsék a reform cél­kitűzéseit. a párt és a kor­mány gazdaságpolitikáját. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a közös gazdaság_ élni tudott a reform adta lehető­ségekkel es eredményeseb­ben gazdálkodott. Az eredmények mellett ter­mészetesen a hibákról is szó esett. Maga a beszámoló, de a hozzászólások Is arról ta­núskodtak, hogy a politikai munka azért még nem min­dig kifogástalan, egyes ese­tekben a kívánt színvonal alatt marad. Különösen érez­hető ez most, a rendkívül mostoha időjárás esetén. Bár a szövetkezetben a fő profil az állattenyésztés s ez ke­vésbé van kitéve az időjárás­nak, mint a növénytermesz­tés, gondok azért akadnak. A kedvezőtlen idő jelentős károkat okozott a növényter­mesztésben s ezt néhány szö­vetkezeti gazda a szakveze­tésnek tulajdonítja. A szö­vetkezeti kommunisták az elmúlt hetekben nem tudták elérni, hogy a közös gazda­ság egésze a realitásoknak .megfelelően értékelje a té­nyeket. A hiányosság rámu­tat arra is, hogy a politikai munkát nem kampánysze­rűen, hanem nap, mint nap kell végezni. Az állásfogla­lás egyértelmű volt: a jövő­ben sokkal nagyobb gondot kell fordítani a folyamatos, rendszeres politika! munká­ja. (mposij A X. pártkongresszus tiszteletére 364 ezer tégla terven felül a hatvani téglagyárból (Szűcs Ferenc tudósítónk­tól): A hatvani téglagyár dolgo­zói a X. pártkongresszusra éves tervüknek 105 százalé­kos teljesítését vállalták. Az árvízkárok csökkentése, az árvízkárosultak építkezé­seinek gyorsítására a hatva­ni téglagyár dolgozói is igyekeznek segítséget nyújta­ni. Árvízi műszakot szervez­tek, s kéthetenként a szabad szombatokon minden dolgo­zó részt vesz a munkában. A közös, lelkes munka ered­ményeként az év első hét hónapjában 304 ezer darab téglával adtak többet a ter­vezettnél. Ez a mennyiség 15 családi ház felépítéséhez elegendő, A gyár dolgozói nagyobb részben B—30-as. nagyobb méretű téglát gyár­tottak, melyhez kevesebb cement szükséges, es gazda ságosabb, -gyorsabb az épít­kezés is. Amennyiben az időjárás „nem szól közbe ' komples vállalásuk alap.lan a hatva­ni téglagyár dolgozói sike­resen teljesíthetik vállaló-, kát. Tervez a falu A fejlődő Tarnalelesz Tarnalelesz kis község, mintegy 2200 lakosa van. A fejlesztést ez is meghatá­rozza, hiszen évi községíej- leszíési alapjuk 90 ezer fo­rint, Sok új létesítmény jel­zi azonban az okos gazdál­kodást. Gondjaikról, terveik­ről kérdeztük meg Kovács Bálintné vb-titkárt és Eslé- zia János párttitkárt. Legnagyobb gond jelenleg is a községfejlesztési alap. ugyanis ötéves bankhitellel, teljesen saját erőből 1 mil­lió 100 ezer forintos költség­gel kultúrotthont építettek, s a törlesztés sok pénzt emészt föl. A még most is pénz­kiadást jelentő kultúrotthon felépítése mellett a falu életének egy-egy mozzana­tában rendkívül fontos el­képzelések nagyszámban ta­lálhatók a tanácsi .jegyző­könyvekben. Leggyorsabban a község járd ásítását akar­jál? megoldani: ez körülbe­lül 300 ezer forintba kerül, amit tsz-hozzájárulásból, il­letve társadalmi munkákból szeretnének előteremteni. A mostani esős időjárás külö­nösen fontossá teszi ennek megvalósítását — az utcá­kat mindenütt tócsák, pocso­lyák borítják. Éppen a mostani esőzé­sek sürgetnek egy másik fé­gi feladatot is: minél ha­marabb el kell készíteni a község vízelvezető árokrend­szerét. Míg ott jártunk, ad­dig is többen jöttek panasz- szal: az árkok nem vezetik el a vizet, a mélyebb utcák elöntve, tengelyig ér a sár. Ehhoz azonban már felsőbb szervek segítségére is szük­ségük van. Hogyan fejlődik a lakosság áruellátása? A helyi ÁFÉSZ- nek erre vonatkozóan ko­moly tervei vannak. ABC áruházat építenek a község­ben, amely teljes egészében megoldja majd az élelmi­szerellátást. Ezen kívül tár­sulnak az egri áruház építé­séhez 600 ezer forinttal, a Recsken felépítendő áruház­hoz pedig 250 ezer forinttal. Nem helyi befektetés, közvetve szolgálja a falu ér­dekeit, de feltétlenül figyel­met érdemel: egy Egerben épülő középiskolás kollé­gium költségeihez járultak egy férőhellyel — azaz öt­venezer forinttal. Milyen létesítmények épültek mostanában? Kide­rül, hogy a fejlesztést eddig is elsőrendű teendőnek tar­tották: fogorvosi rendelőt és busz-várótermet építettek, új napközi is van a község­ben. Megkezdték a közmű­vesítést: már egy kilométer hosszú a vrzvezetékhúlózr - tok. természetesen ezt is növelni akarják az elkövet­kező években. Tervez u falu. Igyekeznek megoldani kisebb-nagyobb problémáikat, szebbet, job­bat, hasznosabbat adni az embereknek H. S. Termelőszövetkezeti szabadalom Siklóson (Baranya megye) a Magyar—Bolgár Testvériség Termelőszövetkezet gépjavító állomásának műszaki gárdája újfajta, teljesen automatikusan működő, a hálózati áramtól függetleníthető, a tartályát takarmánnyal önmaga l'eltöltö csibeetető-láncot készített. Az eddigieknél .jobb és főleg ol­csóbb berendezést szabadalmaztatták és első példánya a tsz csukmapusztai telepén működik. Működésben az „etető- lánc,"’ Segítségével mindössze egy gondozo nevelhet fel tízezer csirkét. A képen: Garai Irén. (MTI foto — Bajkor József) „A szabad Magyarország 25 éve" kiállítás megnyitója előtt Moszkvában Egy hét sincs már hátra augusztus 20-ig, mikor meg­nyílik minden idők legna­gyobb magyar kiállítása kül­földön. Moszkvában befejezéshez közelednek „A szabad Ma­gyarország 25 éve” hivata­los címet viselő reprezenta­tív kiállítás előkészületei. Mint a kiállítás sajtóköz­pontjában elmondották, ere­detileg' 10 000 négyzetméter­nyi kiállítótérre számítot­tak, de a bemutatandó anyag gazdagsága és sokfélesége miatt 14 000-re kellett növel­ni az alapterületet. A magyar gépipar, nehéz­ipar, könnyű- és fogyasztási cikk ipar e nagyszabású seregszemléje mellett a moszkvai népgazdasági ki­állítás területén megnyíló bemutató számot kíván aclu kultúránk és a szovjet—ma­gyar gazdasági kapcsolatok negyedszázados fejlődéséről, eredményeiről, mai helyzeté­ről is. A legnagyobb külföldi 'ki­állítás hazai rangja mellett, Moszkvában is fontos re­kordot pályázunk meg. A rendezőség ugyanis egymillió látogatóra számít a kiállítás két hete alatt. És akik lát­ták a kiállítást — legalább amennyit a mai napig látni lehet belőle — már is haj­lamosak elismerni ennek az igénynek a jogosultságát. Egyébként a kiállítás zavar­talan üzemelését 700 főnyi személyzet biztosítja majd. közülük ötvenen a 400 sze­mélyes magyar étteremben fognak dolgozni. Itt meg is kell állnunk egy pillanatra. A magyar ét­teremnek ugyanis Moszkvá­ban. nem akármilyen híre van. Sokan jól emlékeznek még a tíz év előtti, legutób­bi magyar népgazdasági kiál­lítás mellett megnyílt vendég­lőnkre, a „Medvezsonokra” (mackó), amely a moszkvai­ak szemében a magyar sza­kácsművészetet még ma is szimbolizálja. így hátha a sikert nem is elsősorban a jó magyar ételektől, divatbe­mutatóktól, a gyermekváros­tól várják, hanem a bemu­tatott termékektől. El kell ismerni, az efféle „'kiegészítő intézmények” is jelentős sze­repet tölthetnek be a láto­gatók „becsalogatásában”. 1970. augusztus 13., j i inuheá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents