Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
— Hová mentek a nyáron? — Jugóba.,, — És ti? — Mi valószínűleg leruccanunk Nápolyba , — És önök? — Hogy mi hová megyünk? Sehová, uram. Maradunk itthon, uram. Mart az én térjem egy hülye, kedves uram. Se prémium, se beutaló egy kis külföldi útra, oda csak a fejesek mennek, mi maradhatunk itthon.., Legfeljebb tudja hová megyünk, kedves uram? Nevessen velem, Gyulára. A várjátékokra. Ez a mi formánk. Ügy, ahogy van, az egész beszélgetést most és Ili; találtam ki, az írógép mellett, e sorokat kopogván egymás után. S úgy, ahogy van mégis minden szava igaz ennek a párbeszédnek. Bár kitaláltam az egészet, mégis esküdni merek, hogy igaz minden betűje, — s ebben sem- mi ellentmondás nincs. — Jé, hogy Itt milyen sok minden épült! — mondta a minap egy úti- tánaam, aki dolgom intézvén, velem jött a gépkocsin a város új részén keresztül Üti társam bár bennszülött a városban, bér hivatalosan és „é la maszek" megfordult Európa nem kevés számú országának igen nagy számú településén, évek óta pontosabban hosszú-hosszú évek óta csak hallott, de semmit nem látott saját városa többezres lélekszámú új és modem településéből. Ügy érzem, most kell igazán esküdnöm: ezt nem találtam ki és sajnos mégis igaz. A bánatos szenvedés, hogy Itthon kell „nyaralni", a saját legszűkebb KOKTÉL Belhon, külhon pátria ismeretének hiánya, korunk nagy népvándorlásának Idején lehet. hogy nem szeme tszúró, de semmiképpen sem szimpatikus. Mert például tudják-e azok, akik teljes joggal és okkal ámulják meg az Ermitéas, a Louvre, vagy az Uffízi kincseit, hogy Budapest a világ tíz legnagyobb „múzeumvárosa” közé számít? Hogy Kőszeg, vagy Seprőn alig, vagy egyáltalán nem marad el Nyugat-Európa számos reklámozott „középkori” városa mögött sem szépségben, sem e szépség szakszerű és okszerű ápolásában? Hogy például Aggtelek a világ második legcsodálatosabb cseppkőbarlangja, amelyhez fogható Európában nincs? Hogy a Bükk-fennsflc példa nélküli szinte, flórájával és faunájával, tengerszint feletti magasságé-* val Európában? Hogy.., De nem sorolom, minek tenném tovább, szerencsére oldalakat sorolhatnék a Hortobágyon és a Balatonon kívül is, oldalakat szépségből és érdekességből, amelyet lám, már kezdenek felfedezni, sőt fel is fedeztek mind több országban, szerte a világon. Kivéve talán Magyar- országot. A közelmúltban zajlott le a népszámlálás hazánkban. E munka keretében sok érdekes kérdésre is kellett válaszolniuk azoknak, akik „reprezerrtatíve” is szereplői voltak a népszámlálásnak. Érdekes lett volna olyan kérdést is feltenni a sok érdekes egyéb mellett, hogy ki hány városát ismeri e nem nagy országnak? És külön feltenni ezt a kérdést azoknak, akiktől választ vártak arra nézve, hogy hány városát ismerik a világnak,.. Helyesbítek: nem érdekes, hanem elszomorító képet kapnánk, különösen, ha a felnőtt korosztály „tesztjét” vizsgálták volna meg. Nemrégiben két kis csavargó lány, csinosak, kedves, vakációzó ipari tanulók kéredzkedtek fel az autóra: Egerbe jöttek, a Mátrából. Onnan mentek tovább Miskolcra. Sárospatakra, majd le a Balatonhoz, hogy valahol Pécsett, esetleg Szegeden fejezzék be országjáró hol gyalogos, hol autóstoppos, hol meg vonatos útjukat. Tizenhat, tizenhét évesek voltak és lelkesek a Mátrától, a Sástótól a gyöngyösi érdekes műemlék templomtól és az izgalomtól, hogy bejárják Egerben Bornemissza és Ce- cei Éva nyomdokait, Sárospatakon pedig a nagy hajú fejedelem, Rákóczi „cuccait” nézhetik meg. Remélem, mire felnőttek lesznek, dolgozó asszonyok, anyák és még mindig utazni vágyó emberek, nem vesztik el a hazai tájat szerető himpo- rukat sem és nem fitymálják le egy kis ország kincseit. Természetesen: tengerre, magyar! Vagy tengelyre! Avagy repülőgépre. KI akarná, hogy ne ismerjük meg közelebbi és távolabbi világunkat, Európát, vagy Ázsiát is akár. Aki ismeri egymást, az megérti egymást, s aki megérti a másikat, jobban bízik és hisz Is a másikban. Utazzunk csak szerte a világba, autón, vonaton, százdolláros turistaként, vagy az IBUSZ és az Expressz jóvoltából Tergerre és tengelyre, magyar! Bár azért nem szégyen, ha összehasonlításra is képesek vagyunk: a hazai ismert vidék képével szívünkben tisztább lesz tekintetünk külhonban is. sssrssssrs*rsssrsss/-wsrfr/mrrrrsrsrfrmrr"r'r'" Szőlő? Sertés? Zöldség? Néhány évvel ezelőtt még fejűiről határoztak meg minden fontos dolgot a közös gazdaságok számára. Megszabták, hogy milyen terményféleségből mennyit kell termelni, a földeket mivel kell beültetni. Ma már önállóak a tsz-ek, maguk választják meg a gazdálkodósuk területeit. Mi és hogyan befolyásolja elhatározásaikat? ikre kerestem választ a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz- nél. Az a tény is hozzájárult ennek a szövetkezeinek a kiválasztásához, hogy valamivel több mint egy évvel ezelőtt alakult meg a város korábbi négy gazdaságának egyesüléséből. Tehát szinte „kezdők” is sajátos helyzetükben. Csökken a létszám A szövetkezetnek van egy közgazdásza is, Haász Ta- másné. Ha valakinek, neki csakugyan az a feladata, hogy szárnitgassom, összehasonlítson, mérlegeljen. Mindjárt azzal kezdte a magyarázatot, hogy elmondta: számításai szerint Öt év múlva már csak mintegy ötszáz dolgozó tagja lesz a tsz- nek a mai 830-cal szemben. Tehát abból kell kiindulni, hogy ezzel a munkaerővel kell az összes műveleteket elvégezni a gazdaságban. Ezért egyre több gépet kell beállítani, és olyan növény- féleségeket kell termeszteni, amikhez nem kell sok emberi munka. Magyarán: csökkenteni kell a szőlőterületet, gépeket kell vásárolni, növelni kell a szántóföldi növények arányát» A több géppel együtt jár az is, hogy több gépkezelőre és gépszerelőre lesz szükség. Azaz: növekszik majd az alkalmazottak száma. A mostani mintegy negyven fő helyett közel százhúsz személy lesz a tsz alkalmazottja. Ezt pedig nagyon nehezen értik meg a dolgozó tsz-tagok, hiszen így is sokszor mondják: mi keressük meg az irodisták fizetését is. Sokkal több lenne a munkadíj, ha kevesebb lenne az ember az iróaszta- lotaái. Látszólag igaza van annak, aki ezt mondja, de csak látszólag. A nagy üzem már több elméleti és adminisztratív munkaerőt igényel, mint a valamikori kisebb g^zelaság. El kell fogadni ténynek, hagy a kétkezi munkások nagyobb jövedelmének is egyik feltétele a megfelelő létszám az irodákban. Számítógépek segítenek Kiderült, hogy ez optimális, tehát a legkedvezőbb gazdálkodási formákat már a legmodernebb eszköz segítségévéi, a programozó gépek hidegfejű számainak segítségévéi is megkísérelték kikutatni. Így az idén már növelték a zöldbab, a borsó és a kalászosok területét. De mintha kudarcot vallott volna a legtudományosabb módszer: a borsó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem érdemes tehát a gépre, a programra hallgatni? Az időjárás mostoha körülményeiről a program nem tehet. De arról sem, ha nem volt ott és annyi munkás kéz, ahol és amennyi kellett volna. Sokan kételkednek az önköltségszámítás igazában i6, mert nehezen hiszik el, hogy előre ki lehet kalkulálni mindent fillérre. Más a papír és más az élet. Mondják. Persze, a papír is „tévedhet", ha nem raganákodnak az előzetes számításokhoz. Pedig ma már nem lehet hozzákezdeni semmihez anélkül hogy fehéren feketét ki ne mutatnák: ennyi haszon lesz belőle. Évi tizenkétezer sertés A távlati terveket már az elnöktől, Visontai Lászlótól tudakolom. Elsőnek a komplett gépesítést említi. Ha egyelőre nincs is mindenre gép, de a közeljövőben majdcsak megszerkesztik és le is gyártják a szükséges gépeket a mező- gazdaságnak. A leggyorsabban az állat- tenyésztést növelik. Most évi kétezer sertést tudnak leadni, de néhány év múlva, ha a markazi Mátravölgye Tsz- szel kötött társulás eredményeként a sertéskombinát üzemelni fog, akkor már évente 11-—12 ezer sertést értékesíthetnek. Ennyi állathoz szükség van elegendő takarmányra, tehát növelik a takarmánygabona területét mintegy 1100 holdra. Azt is kiszámították, hogy minden kiló sertéshúson 2—2,50 forint haszna van a tsz-nek. Ugyanakkor a modem ser- tóskombinát aránylag kevés munkáskezet igényel. És a kertészet? Csökkenteni fogják a kertészet arányát. Nincs elegendő ember hozzá. Ha primőröket akarnak termeszteni, akkor olyan nagy költségek kellenének az üvegház megépítéséhez és üzemeltetéséhez, amivel egyelőre nem is rendelkezik a gazdaság, de nem is fizetőclne ki, Ráíize tésből pedig nem tudnak megélni. A lakosság várja, hogy az egyesült nagy tsz gondoskodjék a szükséges zöldség- és gyümölcsfélékről, méghozzá aránylag olcsó áron. Ez igaz, ismeri él az elnök, de csalt akkor volna ez a kérés reális, ha lenne termálvize Gyöngyösnek. Arról volt szó, hogy átfúrják a Mátra andezit-talpát, és ennek a fúrásnak meleg vizet kell eredményeznie feltehetően. Visontai László elismeri, volt ilyen terv, van is. De a tsz-nek legalább másfél milliót kellene adni a fúráshoz. Miből? Egyelőre nincs rá pénzük. Csakugyan jó lenne a meleg víz, ha már lenne. Ügy tűnik: kialakult már a jövő a tsz előtt. Csökkenni fog a szőlő, növekedni a szántóföldi növénytermesztés és rohamléptekkel megindul a fejlődés útján az állattenyésztés. És mindenütt gépek, gépek, egyre több gép. Csak így lehet majd a kevesebb munkaerővel győzni a gazdaság igényét, biztosítani a nagyobb jövedelmet. G. Molnár Ferene Csuvas rokonok? Heves megyét baráti kapcsolatok fűzik a csuvas köztársaság népéhez. Csuvas barátaink a magyar és a csuvas nép rokonságát gyakran emlegetik, s bizonyításul szókincsbeli elemeket egyeztetnek. Valóban, igen sok szót egyeztethetünk, de ez nem a vérségi rokonságra utal, hanem arra, hogy az idő távolában volt olyan időszak, amikor a ml őseink együtt éltek csuvas barátaink őseivel. A volgai bolgár-törököktől származó mai csuva- sok ősei a nyugati-török nyelvet beszélték, s az együttélés idejében ebből a csuvasos jellegű nyelvből került nyelvünk finnugor alaprétegébe sok török jövevényszó. Hogy sok és fontos szót vettünk át a csuvasos jellegű török nyelvből, bizonyítják a kővetkező szavak: bátor, bér, kopó, agár, ökör, tinó, kos, disznó, tyúk, karám, úúza, árpa, eke, sarló, kender, szérű, komló, torma, alma, körte, szőlő, bor, táltos, dara, borsó, sátor, kupa stb., stb. Kihalványodott nyelvünkből a marok jelentésű gü- gyü, a gödölye jelentéstartalmat hordozó olló, továbbá a kölyii mozsár jelentésében, az ildomos eszes, okos jelentéstartalommal. A mai koporsó szavunk az átvétel Idején a ládát jelentette, s később ez a szó kiszorította a sellye szavunkat a nyelvhasználatból. Koporsó jelentésben a régi egriek is a sellye hangsort használták. A hozzánk elkerülő, vagy velünk baráti kapcsolatot teremtő csuvasok a rokonság bizonyítására különösen emlegetik a csuvas söpre és sur szavakat. Magyar megfelelőik a söprő (porsöprő) és a sár hangsorok. A felsorakoztatott szavak a hosszan tartó együttélés, talán keveredés emlékei nyelvünkben. A régi bolgártörök nyelvből nyelvünkbe került számtalan jövevényszó, s az a tudat, hogy őseink valóban együtt éltek, eredményezi azt, hogy csuvas barátaink a két nép rokonságáról beszélnek. Számunkra mindenképpen megtisztelő, hogy egy távoli okos, szorgalmas nép vallja és hirdeti ezt a rokonságot, s nekünk akkor is vállalni kell e véleményük iránti tiszteletet, amikor a tudomány nem igazolja a vérségi rokonságot. A nyelvtörténeti kutatás számára csuvas barátaink nyelve azonban igen édekes forrás. Dr. Bakos József igen: az most a fő problémám, hogy hány éves vagyok. A naptár állása szerint nem nagy dolog ennek megállapítása: benne vagyok a 42-bgn. De a tudósok naptár nélkül is képesek megállapítani, a fossziliákból különösen, hogy hány éves volt egy ember. Am miután én még élek és remélem, hogy ez nem átmeneti állapot, van naptár és nincs fosszi- lia. Azazhogy mégis van. És innen a kérdés: hány éves vagyok én, az ember? Mondom, naptárilag 42 éves. Ebbe bele is lehetne nyugodni, szép kor, jó kor, sok primitív népnél boldog lenne az újszülött manapság is, ha ennyit garantálna neki a krokodil bal felső szemfogából a jós. De embertanilag, sőt ősembertanilag már lényegesen bonyolultabb a dolog, Mert, ha azt nézem, hogy a jégkorszakban már ember voltam, sőt era- magnoni ember, akkor nem negyvenkettő, hanem kereken mondjuk 34 442 éves vagyok. Nem kis kor! Képzeljék el, mi tniudeui láttam és megéltem: a mammutok kipusztulását, az Atlantisz elsüllyedését, Mohácsot és Marseille-t. Ám a tudomány makacs és mind mélyebbre ereszkedik a múlt mélységesen mély kútjába. A jégkorszaki emberről kiderült, hogy tak- nyos kölyök a neandervölgyi emberhez képest, mert ha volt ősember valaha, akkor ez aztán olyan ős volt, hogy döfi. Már mint pattintatlan kőlándzsával döfi a mammu- tot, hogy a mammut még hamut se tud mondani és fosszilis-maradvány lesz. így tehát lehetséges, hogy nyolcvan, usque százezer plusz 42 éves vagyok. A tudomány azonban fityiszt mutatott és felmutatott néhány más fossziliát: koponyacsontokat, fogtöredékeket, meg kődarabokat, ami szerszám volt. Es amit felmutattak, arra mind parázslóét is mondtak, ilyeneket, hogy sinantrophus, phy- tecantrophus erectus, austra- lesphytecus és még sok szép és értelmes varázsigét mondtak a tudósok és évszámokat ts természetesen... Kétszázezer év! Háromszázötvenezer év! Egymillió esztendő! Stop! Eljutott tehát a tudomány odáig, hogy ugyan egy cápának, amely mintegy háromszázmillió esztendős múltra tekinthet vissza, nem mondhatom azt, hogy kisnyúl, de a nyúlnak már nyugodtan szamárfület mutathatok, mert én, az ember, messzebb tudom visszavezetni emberi családfámat. Nagyszerű érzés az, ha végtére is tisztában van azzal az ember, hogy 1 213 542 esztendős. Annyi ideje ember. Igaz, van ember, aki ennyi idő után sem lett ember, de erről legkevesebbet az idő tehet. Mondom, tehát rendkívül megelégedetten dőltem hátra hintaszékemben —- úgy ing, mint egy ingó ág! — és belenéztem kicsi kis tükrömbe, hogy lássam 1 213 542 esztendő véste ráncaimat az arcomon, s meg kellett állapítanom, hogy e korhoz mérten meglehetősen fiatal vagyok. Felkacagtam — csak az ember tud kacagni, mert megtanulta 1 213 542 esztendő alatt! — a megelégedettségtől, és a mellettem, a földön heverő újság után nyúltam. Mert a pattintott kőszerszámot, a tüzet, a kátékét, a háborút és az újságot az ember találta fél. A majmoknak például nincs újságjuk! ... és az újságban a következő meghökkentő hirt olvastam: „A világ legrégibb szerszámát ásták ki a francia régészek az Omo folyótól nem messze, amely Adisz Abeba közelében ered. A 2 200 000 évesre becsült munkaeszköz éles kvarckőből készült., Hogy mik vannak?! Tehát én már 2 200 000 évvel ezelőtt kőszerszámot készítettem. Tehát legalább ennyi idős vagyok, ha nem számolom, hogy már esetleg az ükapám is készített szerszámot. Nem merem leírni a korom, nem merem leírni, hogy 2 200 042 éves vagyok. En. az ember! Nem merem leírni, mert mit lehet tudni, mit mondanak holnap a tudósok. De egy kérdésem azért van: tessék mondani, tudós kartársak, ha már mondjuk ezt a 2 200 042 évet megértem, mint ember, megérem és megélem mondjuk az elkövetkezendő száz évet is? Mint ember! (egri) 1970. július 12„ vas ár na# Elment a víz. (Gink Károly felvétele)
