Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-09 / 159. szám

találkozások finn vendégeinkkel Magyar Optikai Müvek — ■Badacsonyi Állami Gazda- , ság — látogatás a Parla­mentben, Apró Antal mi­niszterelnök-helyettesnél, s tájékozódás a magyar gazda­ságirányítási rendszerről: a íinn politikai delegáció programjának mozaikdarab­jai. Mindmegannyi személyes tapasztalat, kaleidoszkóp­szerű látnivaló. S amikor a küldöttség ve­zetőjéhez, Jaakko Numminen oktatásügyi miniszterhez for­dulok kérdésemmel — a 42 éves kultúrpolitikus éppen a személyes élmények fon­tosságát hangsúlyozza: — Mint ifjú diákgyerek, a diákszövetségben összeáll­tunk 15—20-an, s minden szabad időnket a finn vidé­ken. falun töltöttük. Megis­mertük a régi kultúrát, gyűjtöttünk mesét és össze­szedtünk sok néprajzi tár­gyat. Tehát a népi hagyomá­nyokat nemcsak könyvből, vagy a riporterek újság­cikkeiből ismertük meg, hanem személyes tapaszta­latok alapján. Ezekre a di­ákköri élményeimre gondo­lok most, amikor 1967-ben és 1970-ben háromszáz-három­száz magyar és finn a Hel­sinki—Budapest légi híd igénybevételével elutazik a helyszínre, a rókonnépek földjére. De már nemcsak a hagyományokkal, hanem a mai élettel is ismerkedni. — Miben látja miniszter úr a barátsági hét fontossá­gát? — Éppen abban, hogy új­fajta tartalmakat kapott a régi érzés, a mi ősi rokon­ságunk. Valamikor a XVIII. században kezdtük egymást megismerni, ehhez jelentősen hozzájárult a magyar Keguly Antal, akit szívesen neve­zünk mi. finnek is „Észak Körösi Csorna Sándorának '. Reguly a múlt század köze­pén Stockholmban találko­zott finnekkel és Finnország­ban képezte ki magát finn­ugor nyelvésszé. Jelentős személyiségek téglaköveire épül ez a barátság': magam 1 személy^ szerint sokat kö­szönhetek’ Viíküna akadémi­kussal és Erkki Ala-Könni- vel, a Finn—Magyar Társa­ság előző elnökével való megismerkedésemnek, akik napjainkban téglakövei en­nek a régi hagyománynak. De most már nemcsak ér­zésekről van szó: a rokon­ság családi jóérzése éppen ezekben az esztendőkben ak­tuális témákkal is bővül. Rauhaa ja stävyyttä — béke es barátság. Így mondjuk mi, finnek, és most a barátság mellé a béke gondolata is hozzácsatlakozik. Hiszen a két ország fővárosa: Buda­pest és Helsinki zászlóvivői az európai béke és bizton­ság gondolatának. Felhívá­sainkhoz számos európai or­szág csatlakozik. Jaakko Numminen minisz­ter Kekkonen köztársasági elnök pártjának, a Centrum Pártnak helsinki szervezetét vezeti, tehát mindmegannyi- szor külön büszke, ha az európai biztonsági értekez­lettel kapcsolatosan a finn főváros neve bárhol a vilá­gon szóba kerül. S most, mint miniszter, fő szervező­je az idei Jyväskyläi Nyár kulturális ünnepségeinek, amelynek augusztusban a fi­atalok gyűlése számúra ki­tűzött különprogramja ép­pen Európa biztonsága. — De a rokonságon és a politikai gondolatokon túl — folytatja — külön öröm szá­momra. hogy az 1970-es ba­rátsági héttel kiszélesedett népeink érintkezése. A két főváros, a hat íinn és hat magyar testvérváros kül döttségeinek találkozása az első nagy előrejelzés ahhoz, hogy valóban a néptömegek találkozhassanak, s megin­duljon az igazi idegeníorga lom. a tízezreket érintő tu rizmus is a két testvérnép között. A beszélgetésbe bekapcso­lódik Anna-Liisa Tiekso asszony is. Sok más hivatali teendője mellett Finnország negyedik legnagyobb ide­genforgalmi társaságának el­nöke. — Évente ötvenezer tu­ristát indítunk útnak. 90 «■azalékban a Szovjetunióba és a népi demokratikus or­szágokba, de szerveztünk már utat Szicíliába és most szervezünk Marokkóba. Mi a közeli jövőben azt szeret­nénk, ha nagyobb lehetősé­geket kapnánk a magyar IBUSZ-tól. Fel lehetne épí­teni például a Balaton partján, állandó finn nyara­lótelepet és viszonzásul, Finnországban, valamelyik tó mellett magyar nyaraló- falu létesülhetne. Ezzel já­rulhatnánk hozzá igazán a népi turizmus gondolata gyakorlati megvalósításá­hoz. Tiekse asszony egész élete közéleti gondokkal volt tele. A finn parlament történeté­ben Anna-Liisa Tiekse volt a legfiatalabb képviselő — ráadásul nőként! — huszon­két esztendős korában, s azóta megszakítás nélkül az. Szűkebb hazájának, Észak- Finnországnak gondjai fog­lalkoztatják. 220 ezer válasz­tója közül 1500 lapp, akik messzi az északi sarkkörön túl élnek. Remiben lakik. Helsinkitől 900 kilométerre, ahol családja is él. Minden hét végét otthon tölti, s sza­badságát is, választói köré­ben. Hosszabb ideig csak akkor volt távol, 1968-tól 1970. májusáig, mikor a kor­mányban ő töltötte be a szo­ciális és egészségügyi mi­niszteri tisztet. Tagja a Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának. — Jól ismerem Magyaror­szágot — mondja —_ negyed­szer vagyok itt... Éppen összeszámoltam: életemből vagy negyed évet itt töltöt­tem, az otthon után Ma­gyarországon vagyok itt­hon ... Legutoljára egészségügyi küldöttséget vezetett, s ala­posan tanulmányozta egész­ségügyi ellátottságunkat. A íinn szakemberekkel, orvo­sokkal együtt megállapítot­ta: egészségvédelmünk háló­zata nemzetközi színvonalú' S most, mint a legnagyobb befolyású finn baloldali párt- szövetség, a Finn Nép De­mokratikus Unió (SKDL) al- elnöke hozzáteszi: — Ez azért nagy szó, mert tudom, a magyar kormány­zat milyen erőfeszítéseket tesz, 'hogy ez az egészség- ügyi rendszer szakadatlanul tovább bővüljön. Különösen örömmel re­gisztrálta szociális intézmé­nyeink kifejlesztését, az üzemi, munkahelyi védel­mi intézkedésektől a bölcső­dékig, óvodákig: — Nálunk ez most a nagy gond. Finnországban a dol­gozók száma kerek számban másfél millió. Ennek a fele nő. Különösen az utóbbi időkben alakult ez ki, mivel csupán a családfő kereseté­ből nem élhet meg minden­napi gondok nélkül egy csa­lád. A nők munkába állítása viszont — ezt különben a nők is kívánták: szakmát akartak tanulni, önálló eg­zisztenciát alapítani — szin­te megoldhatatlan szociális problémákat jelent. A dol­gozó nők 53 százaléka anya, mégpedig több kisgyermekes mama. Az óvodai férőhelyek száma jelenleg 28 ezer — s legalább 90 ezer kisgyerek számára kellene hely. Az SKDL azért küzd, hogy. mi­nél előbb, minél több óvo­dánk legyen, az állam, a gyárak, az intézmények, a társadalom közös ereje hoz­za azokat létre. Búcsúzni kell: a finn poli­tikai delegáció nőtagjai és az oktatásügyi miniszter fe­lesége bölcsődébe indulnak. Szinte a mondottak kiegészí­tésére. Tóbiás Áron Megkezdődött az aratási ügyelet Három északi megye ki­vételével országszerte meg­kezdődött az aratási ügyelet. A megyei AGROBER-kiren- delt.ségek reggel 7-től este 7- ig tartanak nyitva és soron kívül intézik az aratóbrigá­dok gépalkatrész-megrende­léseit. 19 megyei telepen napi két és fél órás telefondiszpécser­szolgálatot szerveztek; a spe­ciális alkatrészek iránti igé­nyeket telefonon közlik a Mezőgazdasági Gépalkatrész­ellátó Vállalat budapesti központjával. A teleíonmeg- rendelések befutása után itt nyomban összeállítják és expressz-szállítmányként Postára vagy vasútra adják fel a kért alkatrészeket. így az aratásban dolgozó gépek szerelői az esetek túlnyomó többségében a cserealkatrészt 24 órán belül átvehetik. A megyei és a fővárosi raktárakból naponta máris legalább 150—200 tételből ál­ló szállítmányt indítanak út­nak. Az aratás segítésére rövi­desen 60—80 mozgó javító­kirendeltséget indítanak út­nak a földekre. Egercsehi vállalása Terven leiül tízezer tonna «zen Az elmúlt évben megany- nyi gondot, bosszúságot oko­zott megyénkben is a téli . tüzelő beszerzése. Mint utó­lag kiderült: a kereskedelem rosszul mérte fel az igénye­ket, kevés volt a szén. a TÜZÉP-telepek előtt hosz- szú sorokban álltak az em­berek. Javulás csak akkor történt a „tüzelőfronton", amikor az egercsehi szénbá­nyászok felajánlották segít­ségüket ... — Nem volt könnyű — emlékszik vissza Stähl Fe­renc bányamérnök. A plusz­ként jelentkező igényeket csali vasárnapi műszakokkal tudtuk kielégíteni. Az vi­szont számunkra is kellemes meglepetés volt, hogy dol­gozóink egy emberként meg­értették, hogy segíteni kell. és senkit sem kellett rábe­szélni a vasárnapi műsza­kokra. — Bár még javában tart a nyár, de a téli tüzelő iránt máris sokan érdeklődnek. Hogyan készül a bánya a várható, nagy keresletre? — Mi sem szeretnénk, hogy a tavalyi gondok meg­ismétlődjenek, ezért elhatá­roztuk, hogy ez évben ter­ven felül nem kevesebb, mint tízezer tonna szenet termelünk. Nem könnyű vál­lalkozás. szervezett, lelkes munkára van szükség. — Mit mutatnak az eddigi eredmények ? — Nagyon biztatóak, az ígért tízezer tonnából hét­ezret már teljesítettünk. — A jelentős többletet azonban — • kapcsolódott a beszélgetésbe Orbán Pál, az üzem gépészeti vezetője — nemcsak vasárnapi műsza­kokkal kívánjuk biztosítani. Erőnkhöz, lehetőségeinkhez, mérten tovább gépesítjük u bányát, korszerűsítjük a ter­melést. Nagyon sokat várunk az új, nyugatnémet széngya- lutól. amely az, előzetes szá­mítások alapján megdupláz­hatja a termelést. — Mikor érkezik Egerese Ilibe a gép? — Ez év augusztusában, és úgy tervezzük, október, m, vemben hónapokban meg­kezdjük a kísérleti termelési a géppel. Több országos szerv es u Belkereskedelmi Miniszle rium is felhívással fordult a magyar szénbányászokba mérjék fel az igényeket, fo­kozzák a termelést. Mini az elmondottak bizonyítják: Egercsehiben megértésre U> - láltak a szavak. Az egercse­hi bányászok igent mond­tak. A szorgalmáról, szak­értelméről, kitartásáról *>iv híres kollektíva ígéri: ma­radéktalanul teljesítik fel­ajánlásaikat. A jelentős vál­lalás teljesítéséből az üzem valamennyi dolgozója rés .’ vállalt. A lelkesedést csak fokozza, hogy az egercsehi szénbányászok is munkával készülnek megünnepelni pártunk X. kongresszusát. — U — Közszükségleti cikkek a fejlődő , országokból Az áruellátás bővülő for­rása a fejlődő országokból származó import. Enntk érté­ke ebben az évben 25—30 százalékkal haladja meg a tavalyit és eléri a másfél milliárd forintot. Különösen az iparcikkek behozatala fo­kozódott. A fejlődő országok új ipari bázisaik kialakításá­nál korszerűbb technikát, technológiát és külföldi li- cenceket alkalmaznak, s olyan a világpiacon verseny- képes cikkeket bocsátanak Iti, amelyek megjelenése Ma­gyarországon a magyar ipart is sok esetben versenyre késztetheti. A piackutatás nyomán az Egyesült Arab Köztársaság­ból vas-műszaki áruk, lak- berendezési cikkek, építő­anyagok, hűtőszekrények, üvegáruk, továbbá háztartási vegyszerek és kozmetikai készítmények, Indiából pa­mut- & gyapjúszövet, tran­zisztoros rádió, Pakisztánból szőnyeg', nyers pamutszövet és pamutfonal, bőráru vásá­rolható. Iránban a piackuta­tás személygépkocsi, hűtő- szekrény, ruházati cikk, cipő és más termékek importjá­nak lehetőségét tárja fék Barangolás Bissau-Guineában A szavannán keresztül Más gyarmaton felháborí­tó, ha nincs út. Otthon per­sze széles autósztrádát épí­tettek maguknak az európai urak, Afrikába már nem ju­tott aszfaltút... Portugália gyarmatain még ezt a hara­got sem érzi az ember. Ez a nyomorult kis ország otthon is csak ott épített rendes utakat, ahol a gazdasági élet vagy az idegenforgalom na­gyon megkívánja. Tras-os- Montesban mindenesetre rosszabbak, mint az Azori- szigeteken, áhol nagy ameri­kai támaszpontok vannak. Hogyan épített volna “fezen a szegény, gazdaságilag sem valami jelentős kis gyarma­tán, amelyet a rabszolga-ke­reskedelem megszűnése óta már csak presztízsokokból tart fenn. A szavannán szé­les út nem vezet keresztül. Keskeny, keményre taposott ösvényeken közlekedik itt a vándor; ennek hossza azon­ban sok ezer kilométer. Min­den telephez, minden folyó­hoz, még az erdő mélyén rej­tőző hűvös forráshoz is el­juthat, aki kiismeri magul az ösvények útvesztőjében. Vezetőim és kísérőim tár­saságában ezért vágtam neki vidáman Bissau-Guinea ös­vényeinek. Az egész ország' egyetlen parkos-szavanna. Fél éven keresztül kap vala­mi csapadékot. A másik fél­év azonban szaraz. ilyenkor a rékkenő melegben elszárad az edzett elefántfű, de még a vadcukornád is. Májustól már sárgászöld, halott nö­vényzetet szánt végig a ten­ger felől felkelt meleg szél. Örök zízegés és zörgés tölti be a szavannát. De az em­ber füle gyorsan megszokja ezt a neszt, akár a szobá­ban ketyegő ébresztőóráét, és ha egy pillanatra megáll, úgy tűnik, mintha végtelen csend honolna. A szavanna nem egyhangú. A földrajzkönyvék úgy jel­lemzik, mint az őserdő és a sivatag közötti átmenetet. Ahogy az ősvadont a sok eső, a pusztaságot az örök száraz­ság, a szavannát a kettő ta­lálkozása hozza létre. Olyan helyzetben van a csapadék­kal, akár a kiskeresetű nagy- családos ember az élelem­mel: az éhenhaláshoz sok, a megmaradáshoz kevés. Ahogy az ember végigtrap- pol a vég nélküli ösvényen, szüntelenül az élet es az el­múlás összecsapását látja. A nyári szavannának több köze van az elmúláshoz, mint az élethez. Európában ilyenkor minden csupa virág. A fákon már ott érik a mun­ka jutalma, az ízes gyümölcs. Afrikában az állatok is el­vándorolnak a kiszáradt me­zőkről, és behúzódnak az er­dőbe. A majomkenyérfát is megviseli a szárazság. Leve­Ki mihez ért? avagy: egy korszakalkotó felfedezés lábjegyzete Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy egye­dülálló és korszakalkotó fel­fedezésem van. Persze, azt is hozzá kell tennem, hogy mint minden világot megvál­tó felfedezés, ez sem máról holnapra született. Sok-sok fáradság, kutatás, utánjárás után láthatott napvilágot kutatásom, fáradozásom és utánjárásom eredménye, amelyet most előszói- publi­kálok: nálunk mindenki más­hoz ért, mint amit éppen csi­nál! Elvont elméleti fejtegeté­sek, a témához kapcsolódó kategóriák, elvont fogalmak helyett gyakorlati példákkal bizonyítom felfedező állítá­som cáfolhatatlanságát. Ki mihez ért tehát? — te­szem fel a nem mindennapi szenzációs szónoki kérdést tanulmányomban. íme, a teljesség igénye és a sorrend fontossága mellőzésével: A fodrász az erdőirtáshoz, a gépkocsivezető a nyáj kor­szerű tereléséhez, a hivatal­nok a kereskedelemhez, a kereskedő a pszichológiához, a lélektanhoz, a pszicholó­gus. a lélekbúvár a mélyfú­ráshoz, a fúrómester a hely- változtatás törvényéhez, a kutató a dominózáshoz, a fu­varos a líra művészeiéhez, a lírikus a mezőgazdaság bizo­nyos szakágaihoz: a tsz-tag az egyéni elosztás elveihez, a fényképész az emberi arc átformálásához, a futballista a táncdalénekléshez, a tánc- dalénekes a filozófiához, a fi­lozófus a közgazdaságtanhoz, a közgazdász a művészettör­ténelemhez, a kritikus a fa­vágáshoz, a favágó a hentes- munkához, a hentes a hosz- szú élet titkához, a szoba­festő és a KIK-alkalmazott a fütyüléshez, a tervező az álomfejtéshez, az altatónövér a virrasztáshoz, a gépíró a gondolatok gyomlálásához. Azt hiszem, nem kell kü­lönösebben bizonygatnom e ■néhány példa után állításom és kutatásom eredményessé­gét: nálunk mindenki más­hoz ért, mint amit éppen csinál. Vannak persze vizsgálata­imnak más tapasztalatai is. Mégpedig, hogy bár mindenki máshoz ért, mint amit éppen csinál, de a vizsgálatom tár­gyát képező tízmillió meg­hallgatott mindegyike ért a futballhoz, a, filmhez és az íráshoz. És csak az írás mes­terei értenek mindenhez, ki­véve az írást. (papp) leinek színe megfakul, a le­velek petyhüdten lógnak le az ágról. A réthez képest azonban még ebben az álla­potban is üdének mondható; gyökérzete roppant mélységig hatol a föld alá. Lejjebb és lejjebb ereszti szálait, amíg csak nedvességet nem talál. Pofon csapott uborkára em­lékeztető termésével meg át­segíti az állatokat a nehéz időszakon. Van olyan fa, amelyen nagy keselyűk szá­zai ütöttek tanyát. Dögöt, apró emlőst, nem találnak ezekben az istenverte hóna­pokban, így beérik majom- kenyérrel. Másik fán majom­család rakott fészket. A vi­dám csimpánz-családot azon­ban hiába keresi benne az ember. A teszek messziről elárulja, miféle gazda fog­lalta el a majomkenyérfát. A száraz időszakban a fára má­szó párduc és óriáskígyó is bajba sodorhatja a csimpán- zot, a fegyveres emberről nem is szólva. Ezért a csim­pánz minden reggel új fész­ket rak. A régibe csak rit­kán tér vissza, pihenni. A forrás, a patak — a szá­raz szavannán ez az élet. Idejár szomjának enyhítésére a tigris. A vízből kiemelkedő kövekről isznak naponta öt­ször is a tikkadt madarak. Ha a hosszú lábú antilop nem bírja már az éjjel is, nappal is gyötrő meleget, a íme, a szavanna. partról beugrik a „hűs” 25 —30 fokos patakba, és ügye­sen lubickol, de sose túl messze a parttól. A patak medre a közepe táján elmé­lyül. Ott a krokodilus az úr; jaj annak, aki a birodalmá­ba téved. Kísérőim a kötéltáncos biztonságával sétálnak át a túloldalra a széles patak medre fölé döntött olajpál­ma törzsén. Meg kell várni, míg átérnek, mert a pálma­fa rugalmasan mozog fel-le, lépteik nyomán. A part ma­gas; hat-nyolc méternyire a fa alatt folyik el a víz. Vi­gasztalnak : a krokodilus .gyáva állat, fél az embertől. Ha él is ebben a vízben, most elhiízódott. Csak rajta, mintha sétatéren járnék. Lassan, lépésenként köve­tem őkel. Az ingem, mire átérek, nedvesebb a veríték­től, mintha átúsztam volna a patakot. A túloldalon mái“ nincs messze a falu. Le lehet ül­ni; a hosszú úton telsebese- dett lábak hálásan ■ duzzad­nak meg a gyepágyon. A mennyezetről lámpa he­lyett puska lóg le. Ez had­műveleti terület. Felszaba­dult föld, ahonnan már el­költözött az ellenség, a por­tugál gyarmatosító hadsereg. Máté György (Következik: Igények Bur- kelenben) 1970. július csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents