Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
»ßu.1 ' -asz V,- — 0 harmadik nap," hogy kiköltöztek vidéki házukba, a férfi visszafele sétált a faluból egy kosár élel- misszerrel, meg huszonnégy yard kötéllel. A felesége elébe jött, s közben zöld kötényébe törölte kezét. Haja kócos volt, orrát vörösre égette a nap; a férfi végigmérte és azt gondolta, hogy \ máris úgy fest, mint egy született falusi asz- . szony. Közben az ő szürke flanelinge izzadtan tapadt a hátához, nehéz cipőit pedig belepte a por. Felesége is biztosította róla, hogy ő meg úgy fest, mint valami parasztfigura egy darabban. — Meghozta a kávét? — Mert az asszony már reggel óta sóvárog egy jó csésze kávéra. S mindketten elfeledkeztek róla, mikor első nap megrendelték az élelmiszereket. __ A kutyafáját, elfelejtettem — szólt a férfi. Úristen, a kkor most vissza kell mennie. Igen, visszamegy, ha belehal is. Bár azt hiszi, minden más szükségeset elhozott. Az asszony hozzáfűzte, biztos azért történt a dolog, mert ő maga nem iszik kávét, ha inna, eszébe jutna. És akkor megpillantotta a kötelet. Az minek? Nos. hát úgy —-gondolta,-jól jöhet még, ruhát szárítani rajta, vagy effélét! Az asszony persze rögtön~nekiszegezte a kérdést, mit gondol, talán mosodát nyitnak? Már van egy ötven láb hosszú szárítókötelük, ott van kifeszítve a szeme előtt. A férfi azt felelte, hogy őszerinte a kötél még mindig jól jöhet. Az asszony tudni akarta, hogy például mire. Q gondolkodott néhány másodpercig, de semmi sem jutott eszébe. Majd meglátják, nem? Egy ilyen vidéki házban sok minden előadódik, amire nem is számit az ember. Igen ám, felelte az asszony, de épp most, amikor minden penny számít, fura dolog éppen kötelet venni. ördög és pokol, hát ő csak azért vette, mert kedve szottyant rá és kész. Az asszony szerint ez aztán súlyos ok, és mért is nem mondta mindjárt. Kétségtelenül hasznos dolog egy huszonnégy yardos kötéltekercs, ezer dologra jó, igaz, ő most egyet se tudna mondani. De hát az kár, hogy nem hozott kávét, és nézd csak, nézd csak, mi történt a tojásokkal! Ö, istenem, mind megrepedt! Mi a csudát rakott rájuk? Hát nem tudja, hogy a tojásokat nem szabad összenyomorgatni? Nyomorgatni, ki nyomor- gatta őket? — érdeklődött a férfi — Micsoda ostobaság. Ó csak berakta őket a kosárba, a többi holmi mellé. Az asszony úgy vélte, hogy a kötél az oka. Az volt a legnehezebb tárgy a csomagban: szinte látja maga előtt, ahogy a férje kijött a boltból és azt rárákta az élelmiszerek tetejére. A férfi azt mondta, az egész világot tanúnak hívhatná, hogy nem így volt: a kötelet az egyik kezében hozta, a kosarat meg a másikban, mire is van szeme az asszonynak, ha még ezt se látta. Nos, mindegy, egy dolgot akkor is lát: nincs tojás reegeü»: tégfeTjebíi estére csinálhatja meg rántottának. De még az is baios, mert vacsorára hirtelensült szeletet tervezett. És a hús nem áll el, mert nincs jég. A férfi nem látta be, mért ne törhetnék fel a tojásokat és tehetnék félre, vagy akár tennék félre a lesütött húst és másnap leimelegítenék. Hogyne, az asszony már fulladozni kezdett a dühtől. Felmelegített hús, mikor frisset is ehetnek. Maradék, meg pótlék, meg félresikerült dolgok — még a húsban is ezzel kelljen beérniük. Ugyan kedves, nem olyan nagy dolog ez. szólt a férfi és játékosan megdörgölte a felesége vállát. Máskor is előfordult ez, s az asszony olyankor begörbítette a hátát, dorombolt, most viszont sziszegni kezdett és majdnem megkarmolta. A férfinek már a nyelve hegyén volt, hogy majd csak elintézik valahogy, mikor az asszony szembefordult vele, és azt mondta, hogy ha most kijelenti: „majd csak elintézik valahogy”, akkor valóban pofon vágja. A férfi lenyelte a mondanivalóját, felkapta a kötelet és a legfelső polcra tette. Hogyne, így az asszony, ő nem tűri meg ott a felső polcon, oda a korsók és a konzervek valók; az a kötél csak lomnak van, s elég lomot kell elviselnie maga körül a városi lakásban, itt legalább rendet fog tartani. Akkor viszont a férfi arra volt kiváncsi, hogy mit keres odafent a kalapács, meg a szögek. És mért rakta fel őket az asszony, mikor tudta, hogy hamarosan szükség lesz rájuk, mert meg akarja javítani az ablakkereteket. Az asszony így csak lelassítja a dolgokat, meg dupla munkát csinál ezekkel a bolond mániájával, hogy mindig máshová teszi a holmikat. Ügy tudja, hogy ezért már bocsánatot kért — így az asszony — és ha remélte volna, hogy a férje még idén nyáron megcsinálja az ablakkereteket, akkor a szerszámokat ott hagyta volna, ahol találta, a hálószoba közepén. Jól van, jól van, talán nem tehette volna a faliszekrénybe? Persze, hogy nem, az a söprű, meg a szemétlapát, meg a törlőruhák helye, és mért nem talált a férfi valahol másutt helyet a kötele számára és nem az ő konyhájában. Ugyan már, minek nézi őt, hároméves gyereknek? — dühödött meg a férfi. — Látszik, hogy csak arra van szüksége, hogy találjon egy magánál gyengébbet, akin kitöltheti a haragját. Ó, az isten szerelmére, maradjon már csendben és menjen a csodába, messzire, legalább öt percre. Hogyne, hogyne, nagyon szívesen, akár örökre is. Legboldogabb akkor lenne, ha sose kéne visszajönnie. No és, ki tartja vissza. A legjobb időpont. Ö itt van, mérföldnyire az országúitól, meg a vasúttól, egy fillér nincs a zsebében, és a két keze majd megszakad a munkától, a legalkalmasabb pillanat, hogy a férje magára hagyja. Már azon is csodálkozott, hogy nem maradt bent a városban, és nem várta meg, amíg ő itt kint mindent rendbe hoz. Ahogy szokta. A férfi úgy vélte, ez már kicsit sok. Mért maradt ő múlt nyáron a városban? Azért, hogy elvégezzen egy fél tucat különmunkát, s a pénzt elküldhesse neki. Ö, mesélje ezt a dédnagyanyjának. Sejti ő, hogy mi tartotta a férfit benn a városban. Sőt, több is, mint sejti. Szóval, így vagyunk. Ezt akarja, hát megint felmelegíteni. Nos, gondoljon az asszony, amit akar. ö már fáradt a magyarázkodástól. Lehet, hogy furának tűnt a dolog de ő csak úgy pottyant Mle a dologba, és mit is tehetett volna? Nevetséges, hogy ezt valaki komolyan vegye. Igen, igen, ő is ismeri a férfiakat: ha egy percre egyedül hagyják valamelyiket, biztos akad egy nő, aki elrabolja. Különben is mit dühöng az asszony? Tán elfelejtette, Jiogy azt mondta: az a két magányos hét a vidéki házban az élete egyik legboldogabb időszaka volt? ö nem úgy értette, hogy azért boldog, mert távol képzelje valaki, hogy egy asszony többet törődjék egy darabka kötéllel, mint egy férfi érzelmeivel. Eszébe jutott az a sok hasztalan, értelmetlen tárgy, amiket a felesége vásárolt magának. Miért? „Mert kedvem támadt rá, van a férjétől. Azért volt boldog, mert azt az átkozott házat rendbe szedte, és kicsinosította az ö számára, ö így gondolta, és most nézzenek oda. Ellene fordít valamit, amit egy évvel azelőtt mondott, csakhogy igazolja magát, mert elfelejtette a kávéját, összetörte a tojásokat, KATHERINE ANNE PORTER és vásárolt egy nyomorult kötelet, amit nem is engedhetnek meg maguknak. Persze, most már isatan ideje levenni a témát a műsorról, mert ő, az asszony, csak két dologra áhítozik ezen a világon: hogy vigyék a iába alól » kötelet, és hogy hozza el a kávéját és ha esetleg egy pár gumikesztyűt a faluban, mert a keze már egészen kisebesedett. Ó, megy már. megy már. Egyébként is indult volna, csak még azt akarta mondani, hogy ha az asszony nem lenne olyan reménytelenül búskomor, akkor tudná, hogy ez a felfordulás csak néhány napig tart. Talán nem voltak szép napjaik a múlt nyáron? Jó, de neki most nincs ideje ilyesmiről fecsegni, és legyen szíves vigye ezt a kötelet innen, mert ő még belebotlik. A férfi felkapta a kötelet és a hóna alá fogva kifelé indult. Most rögtön indul? Persze — így a férfi. Gondolhatta volna — torkollta le az asszony, hiszen külön érzéke volt ahhoz, hogy kiválassza a percet, amikor cserbehagyja őt. ö most ki akarta tenni a matracokat a napra, a férje is hallhatta reggel, amikor ezt említette, mert ha időben kiteszik, akkor legalább még kaphatnak néhány óra napsütést. Persze, a férfi most elmegy és ö cipelheti le őket egyedül. Azt hiszi talán, hogy ez a kis torna jót tesz neki? De hiszen ő csak kávéért indult a feleségének. Négy mérföldet gyalogolni két font kávéért persze nevetséges, de ő szívesen megteszi. Igaz, hogy a kávézás árt az egészségnek, de ha az asszony tönkre akarja tenni magát, ő nem segíthet rajta. Ha a férfi azt hiszi, hogyg őt a kávé teszi tönkre, akkor annál jobb, legalább nem zaklatja a lelkiimerete. Lelkiismeret vagy nem lelkiismeret, ő nem látja be. mért ne várhatnának a matracok holnapig. Éskülönben is, élni akarnak ők a házban. Vagy hagyják, hogy a ház maga hajszolja őket halálra? Az asszony erre elsápadt és emlékeztette rá, hogy a háztartás épp úgy a férjére is tartozik, mint őrá:neki is van más munkája és mit gondol, azt mikor fogja elvégezni ilyen tempó mellett? Már megint kezdi? ö is tudja jól, hogy a férfi biztosítja a megélhetésüket, az asszony keresete alkalmi jellegű, jól néznének ki, ha arra kellene támaszkodniuk. De most egyáltalán nem errőL van szó. A kérdés az, hogy amikor mindketten dolgoznak, akkor megosztják-e a házimunkát is? De hiszen ezt már elintézték egymás között, ö hajlandó segíteni, nyaranta mindig megtette, nem igaz? Segített, igazán? És mikor és hol és mit csinált? Úristen, micsoda viccek. — Olyan jó vicc volt, hogy az asszony arca szinte biborszínűre váltott a nevetéstől, aztán egyszer csak könnyek törtek elő a szeméből, és megültek a szája sarkában. A férfi odarohant hozzá, megrázta, de ő kiszabadította magát a karjából és visítva szólt rá, hogy vigye a kötelét és tűnjön el, ő már lemondott róla. A férfi kiment a házból és nekivágott az útnak. A dolgok úgy törnék rá az emberre, hogy észre se veszi. Ez az asszony is mindig semmiség fölött dühbe lovallja magát. Borzalmas. Egy szemernyi józanság sincs benne. Az ember akár egy szitához is beszélhetne. Ördög vigye őt, ha azzal fogja eltölteni az egész életét, hogy megpróbálja felviditani. Mindegy, visszaviszi a kötelet és becseréli valami másra. Különben mért vigye? Neki kellett az a kötél. Különben is mi az? Egy darab kötél. Most azért”. Kinézett az út mentén egy jó nagy követ, majd eldugja a kötelet amögé. S ha hazáér, elteszi a szerszá- mosdobozába. Már annyi szó esett arról a kötélről, hogy egy életre elég. Amikor hazaért, az asszony az út mentén, a postaládák támaszkodva várta. Elég későre járt, s a frissen sült hús illata ingerlőn csiklandozta az orrát. Az asszony arca sima, fiatalos és friss volt. Rakoncátlan haja számtalan kis csigába göndörödött. Már messziről integetett neki, s ő meggyorsította a lépteit. Az asszony azt kiabálta, hogy kész a vacsora, éhes legalább? Arra mérget vehet, hogy éhes. Itt a kávé — meg is lengette felé. Az asszony a másik kezét nézte, abban mit hozott? Nos, megint csak a kötelet. Akkor torpant meg. Hiszen ki akarta cserélni, csak elfelejtette. Ugyan, miért cserélné ki, biztatta az asszony — ha már úgy megkívánta. Ugye, milyen édes illata van a levegőnek és milyen jó itt kint lenni? Egymás mellett mentek be a házba, az asszony egyik ujját az ő bőrövébe mélyesztette. Még meg is bökdöste kicsit az urát, az pedig átkarolta a vállát, majd óvatosan egymásra mosolyogtak. Kávé, kávé, bizony, itt a kávé, és talán, ha már az előbb meghozza, akkor a felesége nem viselkedett volna olyan furán. Fölöttük a vadalmafa ágán egy vörösbegy csipogott árván. Talán otthagyta a párja. Az asszony azt mondta, bárcsak sokáig ott csipogna nekik, ő úgy szereti a vörösbegyet hallgatni — közben a férje vállára hajtotta a fejét— hisz tudod, hogy milyen vagyok? Persze, hogyne tudnám, hogy milyen vagy..; Fordította: Zilahi Judit SZEDER KATALIN: Mese Varázskörökben élek, mint a négergyerek, így járok rétet, erdőt s keskeny ösvényeket. Virágot hajt a száraz évszak talpam körül, s a pillangó, ha halkan kérem, váltamra ül. Sugaras ág hajlik fölébem, arcon simít, megáld. Elűzi sorsom ében árnyékait. \ Ha botiok vagy kő sebzi lóba; hull harmata; varázsköröm fűben, puhában röpít haza. S elalváskor a kicsi néger így könyörög: fogják át a világot mind a varázskörök. ANDREJ VELINOV: Anyám Az ö öröme meghalt, meghalt tül korán, mikor akna tépte szét katona apám, fekete gyászban élt ő már fiatalon, ki halottját sem látta a ravatalon. szeme könnyektől megtört, kedve elveszett, neki a boldogság csak holt emlékezet: az elmúlt ifjúságot látja réveteg, és a tűnt napok fakón távol ködlenek, egy férfi jön örökké a kert véginél de hozzá, az időn át, soha el nem ér... Kovács Sándor fordítása /VWVWVW POLNER ZOLTÁN: ___ L egényfogó Beszólitom udvarról a Napot. Patakzó fénybe öltözöm. Lángolj, lángolj sápadt arcom, tündöklő haragban alszom. Hajamról csepeg a korom. Tüzes nyállal itatlak ma éjjel testem virágos ünnepén. Jaj, duzzadó holdas mellem galamb sir a förgetegben, és fehér ágyam csupa vér. Halotthalv&nyan kimész az ajtón. A keszkenőm testedre hűl. S én csontomig lázas-boldog sugárzó gyertyákat gyújtok eleven lábnyomod körül-\WV .WAW
