Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
NAPIRENDEN: az ipartelepítés, iparfejlesztés helyzete és feladatai Heves megye vezeti! gazdasági ágazata az ipar MINT ARRÓL KORÁBBI LAPSZÁMUNKBAN BESZÁMOLTUNK: A MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA LEGUTÓBBI ÜLÉSÉN MEGTÁRGYALTA ÉS ELFOGADTA AZ „IPARFEJLESZTÉS HELYZETE ÉS FELADATAI MEGYÉNKBEN” CÍMŰ JELENTÉST, AMELY SZÁMOT ADOTT A MEGYE IPARÁNAK A HARMADIK ÖTÉVES TERVBEN ELÉRT FŐBB EREDMÉNYEIRŐL, FEJLŐDÉSÉRŐL, ÉS MEGHATÁROZTA A TOVÁBBI FEJLESZTÉSSEL KAPCSOLATOS FELADATOKAT. Kedvező strukturális változások Megyénk iparában az utóbbi években végbement fejlődésről mindennél többet mond, hogy a fejlődés üteme meghaladta az országos átlagot, s eredményeivel az iparilag közepesen fejlett megyék sorába lépett. Mindezt hogyan sikerült elérni? Hol, miben találjuk a sikerek, az eredmények gyökereit? Mindenekelőtt abban a gazdaságpolitikában, amelyet pártunk, kormányunk öt évvel ezelőtt dolgozott ki hazánk iparának fejlesztésére, s amelyből megyénk párt-, állami, gazdaságvezetői jelölték ki, határozták meg a fejlesztést, a fejlődést biztosító feladatokat. Mi jellemzi megyénk iparának fejlődését? Mindenekelőtt: a kedvező, gazdaságos, korszerű strukturális változások. A mélyművelésű bányászat visszafejlesztésével párhuzamosan fejlődött a külfejtés — visontai Tnorez bánya — az ércbányászat. (Gyöngyösoroszi, Recsk) Vi- sontán épül az ország legnagyobb energiatermelő üzeme, bővítették, korszerűsítették a nagy gépipari bázisokat (egri Finomszerelvény- gyár, Mátravidéki Fémművek, MÁV gyöngyösi gyára, Izzó, VÖCSI.) Tetemes ösz- szegeket fordítottak a köny- nyű’-j’áz' élelmiszer-, az építő-, a feldolgozóipar fejlesztésére. Korszerűsítették a termelést, s ami a másik pozitív határkő a fejlődésben: élve a gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségekkel, valamennyi üzem áttért a szükségletre való termelésre. Fellendült a megye iparának exporttevékenysége, jelentősen emelkedett a foglalkoztatottak száma, bővült a termelés profilja, volumene. Mindezek eredménye: Heves megye vezető gazdasági ágazata az ipar lett. Több negatívuma is van azonban a megye iparának. Bár javult ugyan a szolgáltatóipar tevékenysége, de még messze elmarad az igényektől, még az országos átlagtól is. Több üzem — főleg szövetkezeti, tanácsi — korszerűtlen, az elmúlt évben több iparágban stagnált a termelés. Nagyon sok üzem munkaerőhiánnyal küzd, ugyanakkor még ma is sok Heves megyében élő ingázik más megyék üzemeibe. Különösen az elmúlt évben óriási méreteket öltött a munkaerő-vándorlás, amely jelentős anyagi és erkölcsi károkat okozott. Van tehát mit korrigálni, van miből okulni, tanulni is. Az előrelépés útja: az intenzív fejlesztés Mint az elmondottak is bizonyítják: rendkívül biztató s gazdag az utóbbi öt esztendő eredménylistája. De vajon mit hoz a jövő? Mit ígér a negyedik ötéves terv megyénk iparának? A tervek, az elképzelések legalább annyira biztatóak, . s változatosak, mint az elmúlt évek eredményei. Valamennyi iparág tovább rendezi sorait, több nagy értékű beruházásra, rekonstrukcióra is sor kerül. A további fejlődés, az előrelépés útja — ahogyan a végrehajtó bizottság ülésének vitájában többen is elmondották — az intenzív fejlesztés. Az üzemek, a termelés műszaki színvonalának emelése, az eddiginél is okosabb, ésszerűbb gazdálkodás. Természetesen, ahol a szükség úgy kívánja, és a feltételei is megvannak, ott a hagyományos iparfejlesztésre is sor kerül, mint például Hevesen, ahol az egri Finomszerelvénygyár létesít egy korszerű, modern gyáregységet. De megyénk ipara már túl van azon a szinten, amikor a további fejlődést csak új ipari üzemek létesítésével lehetne biztosítani. A megye iparának intenzív7 fejlesztésén kívül még egy véleményének adott hangot a végrehajtó bizottság: az országos mércével mérve is jelentős és figyelemre méltó, hogy megyénk vezető gazdasági ágazata az ipar lett, de az ipar további fejlesztése nem veszélyeztetheti a megye mezőgazdaságának tervszerű fejlődését, fejlesztését. Mert az ország, a megye lakossága Heves megye mezőgazdaságára ugyanúgy igényt tart, mint iparára. Koós József Szak mimkástaii ulók külföldi cfsereüdültetése A jövő héten útra kelnek az idén külföldön üdülő szakmunkástanulók első csoportjai. Kedden az ország különböző helységeiből és kező 50 fiatal találkozik Budapesten, ahonnan Tallinba, illetve Groznijba utaznak a szakmunkástanulók, akik egész évi jó munkával, lelkiismeretes tanulással, tanulmányi versenyeken szerzett előkelő helyezésekkel érdemelték ki a 15 napos külföldi üdülést. A további csoportokat Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK látja vendégül. Viszonzásul ezekből az országokból érkeznek fiatalok a siófoki szakmunkástanulóüdülőben július 24-én megnyíló nemzetközi táborba. A hazaiakkal együtt összesen mintegy 400 részvevőre számítanak. Az idén először alkalmuk nyílik a külföldi szakmunkástanulóknak arra is, hogy a magyar fővároson és a Balatonon kívül — egyebek között — Egerrel és a Duna-kanyarral is megismerkedjenek. Árvíz után Most, hogy túl vagyunk minden idők legnagyobb árhullámán a Tiszán és mellékfolyóin, felszabadultan értékelhetjük a végzett hősies munkát. Higgadt fejjel számba vehetjük a kárt, a védekezés költségeit, s minden figyelmet és erőt a helyre- állításra. a kár, a többletkiadás pótlására összpontosíthatunk. Az előzetes felmérések és a becslések szerint az árvízkárok, a védekezés költségeinek ösz- szege mintegy 3,3 milliárd forint. Ennek túlnyomó többsége a megfékezhe- tetlen víz által elpusztított érték, létesítmény, terméskiesés. Pedig a Ti- sza-völgy 3 millió hold- nyi 'fenyegetett árterületének csupán 3 százalékát, 90 ezer holdat kerített hatalmába a szennyes áradat. A többi 97 százalék — köztük Makó, Szeged, Hódmezővásárhely — megvédése, az át- és visszatelepítések költsége valószínűleg nem haladja meg a félmil- liárd forintot. Több mint kétmilliárd forintba kerül viszont a megsemmisült 5500 lakóház újjáépítése, a 4000 sérült lakóépület helyreállítása, a mintegy 29 ezer állati férőhely pótlása, a közlekedési és hírközlési létesítmények rendbe hozása. Az sem csekélység, hogy az ár-, bel- és fakadó- vizek nyomán az ország mezőgazdasági termőterületének 6 százalékáról termést egyáltalán nem. vagy csak igen silány értékben takaríthatunk be. De a kár .sokszoros lehetett volna, ha ifiem elég eredményes és hatékony a védekezés, ha az utóbbi években nem költünk milliókat a gátépítésekre. A nehéz napok hosszú időszakra szóló tanulságait levonják majd az országgyűlésben, ahol még az idén megvitatják a kormány vízgazdálkodás-fejlesztési koncepcióját, az árvízvédelem nagyarányú, korszerű fejlesztésének programját. Rövi- debb távú, 1970. évi feladat: a helyreállítás, a károk, a veszteségek pótlása. S ez már nem is tízezreket érint csupán, mint a védekezés, hanem milliókat. Mert nemcsak az árvízkárosultakat kell fedél alá juttatni még a tél beállta előtt, hanem a népgazdaság valamennyi ágában, minden vállalatnál, intézménynél olyan többleterőforrásokat, tartalékokat szükséges feltárni, amelyek az új helyzetben, a többlet- kiadások ellenére is lehetővé teszik az 1970-es fejlesztési s életszínvonal-emelési célkitűzések teljes végrehajtását. Felismerték ezt széles körben. A lakosság, a társadalmi szervezetek, a vállalatok pénzt és anyagi eszközöket ajánlottak fel. Társadalmi mozgalom bontakozik ki az 1970. évi tervezett nemzeti jövedelem egyszázalékos túlteljesítéséért. Ez az egy százalék — mintegy 3 milliárd forintnyi többletjövedelem — a lakosság és a közületek felajánlásaival együtt — kellő fedezetet teremthet a veszteségek pótlására. Ám a nemzeti jövedelem terven felüli egyszázalékos növelése nem könnyű feladat. Nem szabad például összetéveszteni a termelési előirányzatok egyszázalékos túlteljesítésével. Már csak azért sem, mert a többlettermelésnek csupán a töredéke válik tiszta jövedelemmé, nagyobb része a bér, az anyag stb., költségeit növeli. A termelésnövelés lehetőségei egyébként is korlátozottak. Csak kárt okozna, csupán a munkabér-, az anyag- stb., kiadásokat növelné — tehát levonást jelentene a nemzeti jövedelembői és nem gyarapítaná azt —, ha a terv mechanikus túlteljesítésével a felesleges készleteket növelnénk. A termelés növelésére csak szórványosan van reális lehetőség. Igaz, például több építőanyagra, vagy más ke(M TI-foto — Mező Sándor) resett és gyakran hiányzó cikkre lenne szükség. Csakhogy ezek termelése kapacitáshiány miatt nem növelhető a kívánatos mértékben. Minden munkahelyen terven felül gyarapíthatják viszont a nemzeti jövedelmet takarékossággal, a termelési költségek csökkentésével, a minőség javításával, termelékenyebb munkával, a korszerűbb, jövedelmezőbb termékek részarányának növelésével. Sok vállalatnál, üzemben, amikor az árvíz- veszély nehéz napjaiban felülvizsgálták a felszabadulás 25. évfordulójára, illetve a párt X. kongresszusára tett vállalásaikat és újabb felajánlásokat tettek, helyesen, e minőségi követelmények további növelését határozták el. A nemzeti jövedelem 5,5 százalékos növekedését irányozza elő az 1970. évi nép- gazdasági terv. Ennek teljesítése önmagában is kemény, megfeszített munkát kíván. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalatok, szövetkezetek idei lendületesen indult termelését kisebb- nagyobb mértékben fékezte az árvíz nyomán támadt szállítóeszköz-hiány. Mindenekelőtt ezeket a lemaradásokat és veszteségeket szükséges pótolná. Nem vagyunk gazdag ország, anyagi-pénzügyi tartalékaink is végesek. Feladataink nagyok, átmenetileg sem lenne jó szocialista építőmunkánk gyorsuló ütemét, az életszínvonal emelését visszafogni, fékezni. Az idei népgazdasági terv egyebek közt 70 ezer új lakás felépítésével számol. Épüljön fel valamennyi, miközben helyreállítják az elpusztult 5500 lakóházat és kijavítják a megsérült 54 000-et. Ehhez azonban mindannyiunknak többet és főleg ésszerűbben, jobban kell dolgoznunk. Kovács József Szűcs Viktor, tunyogmatolcsi nyugdíjas postás kétszobás lakást épített saját erejéből. Az árvíz Idején a ház alapja és falai álltak. Azóta tető alá került az új ház. AX^SSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SS/S/'SSSS*rr/SSSSSS/SS/S/SSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS'*ACSSSSSSSS//SS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS;V'S/S/SSS/SSS/SSSSsSS/SSSSS//SS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSy*r Vélemények, levelek „V harag rossz tanácsadó Vagyától! is" elinti eikkünkköz A TÖRTÉNET sok olvasónk előtt ismeretes, de akik nem olvasták lapunk június 21-i számában az említett cikket, röviden summázzuk a történteket: A nagyúti Üj Élet Tsz vezetősége 1970. június 1-i ülésén még aznapi hatállyal felmentette Pa- lásthy Szilveszter főmezö- gazdászt hét éve viselt beosztásából, egyben hozzájárult ahhoz, hogy mint gyalogmunkás dolgozhasson ezután a tsz-ben. Már ezen a délutánon sem tartottak igényt a munkájára és felszólították, hogy feleségével és apró gyermekével együtt hagyja el szolgálati lakását. A rögtöni elbocsátás indoka; még nincs meg a felsőfokú képesítése (ilyen képzettsége persze a szövetkezet egyik vezetőjének sincs, Palásthy viszont megkezdte felsőfokú tanulmányait). Ennek a módszernek tarthatatlanságát, embertelenségét tettük szóvá, megvilágítva némely eseményt, amelyből érződött, hogy nem ez az elbocsátás igazi indoka. Az elbocsátást megelőző napokban ugyanis a főmezőgazdász bejelentett egv szabálytalanságot, amelyet zokon vettek a szövetkezet vezetői. Azóta több levél és hozzászólás érkezett a szerkesztőségbe. megerősítve azokat a következtetéseket, amelyeket ez ügyben levontunk, s amellyel a szövetkeret elnö- fce és párttitkára máig sem ért egyet. Nézetük szerint ugyanis az ilyen írások a vezetőket járatják le, nem pedig az általuk alkalmazott helytelen módszereket. Ez alapvető tévedés .. .1 AZ IS FÉLREÉRTÉSRE vall, hogy mi akarnánk Ítélkezni abban: a főagronómus vagy az elnök maradjon a közös gazdaság élén. Ez a vezetőség és a tagság dolga, a szövetkezet belügye. Sőt! Jogilag sem támadhatjuk az említett döntést, mert gondosan ügyeltek arra, hogy formailag minden stimmeljen az elbocsátás körül. Amit mi szóvá tettünk; Csomós Dezső elnökre, Sza- lóki István párttitlúírra nemcsak a szövetkezeti törvény előírásai — de miután párttagok — a kommunista emberi, erkölcsi normák betartása is kötelező. Ez a kötelezettség pedig nem engedhet meg ilyen módszereket a hibát szóvá tevő. hét éve velük dolgozó vezetőtárs esetében. Más esetében sem — legalábbis anélkül, hogy társadalmunkban el ne ítéljék az így ítélkezőket. Ez nemcsak a mi véleményünk. hanem olvasóinké is, akik — a nagy úti vezetőkkel ellentétben — jól megérezték, hogy az ilyen módszerek hova vezetnek. Egyik ifjú levélírónk azzal a szabadkozással kezdje sorait, hogy még nincs 18 éves, de reméli, hogy azért ki lehet állnia az igazság mellett. Mint soraiból olvashatjuk, a főagronómus ügyében nekünk ad igazat és véleménye szerint még sokan a faluban, csak nem mernek az elnök ellen szólni — summázta véleményét és felsorolja, hogy maga és szülei milyen tapasztalatok után szűrték le ezt a következtetést. A MEGYE MÁSIK részéből jött levélben már keményebben fogalmaz Tankó Andor, mint a nagyúti diáklány — ugyancsak a módszert elítélve. — Olvastam a cikket a vasárnapi Népújságban a nagyúti főmezőgazdásszal kapcsolatban. Sajnos, nem ritka az ilyen eset, hogy a becsületes embert marasztalják el, vagy teszik lehetetlenné, sokszor egy egész életre, mert feljelentést tett, vagy nem nézi el a szabálytalanságokat. A feljelentettek védik egymást... s nagy hiba, hogy az „atyais- tenekkel” szemben nem lépnek fel a törvény szigorával. Ezek a rossz példák pedig ragadósak ... nem lehetne megengedni, hogy 1 mentsék őket, vagy j buktassak.” Szeretném remélni, hogy levélírónk aggodalma ez esetben nem válik valóra, bár nem könnyű rádöbbenteni hatalmi tévhitben lévő vezetőket, hogy milyen kárt okoznak környezetükben a meg nem engedhető módsze- rk alkalmazásával. A noszvaji levélíró után ezért újból nagyúti véleményt idéznénk, ezúttal egy pedagógust: Egy családot máról holnapra utcára dobni... ilyet valóoan nem tehet senki sem Nagyúton, sem máshol. Mint pedagógus, szeretném továbbra is hirdetni a felnövekvő nemzedéknek: nálunk a kiskirályok uralma lejárt, az ember értékét nem gazdagsága, hatalma, hanem a munkája, közösségért hozott áldozata határozza meg.” Abban a légkörben nem lesz könnyű ennek hirdetése és megvalósulása, hiszen a megbírált vezetők a hibát mindenki másban, csak saját magukban nem keresik. Felidézik például levelükben, hogy a főmezőgazdásznak is voltak melléfogásai. A traktorosokat, akik — jó fél évtizede — nem vállalták az esti pluszmunkát, másnap a tanácsházára rendelték be „kihallgatásra’'. Ez is helytelen módszer volt. de ez sem adhat felmentést a most történt anlihumánus döntésre és olyan légkör kialakítására, amelyről a levélírók is szóltak. Jól megvilágítja ezt a nagyúti klubkönyvtárostól kapott levél is, amelynek befejező sorai így hangzanak: Ha levelem megjelenik az újságban, el vágyók készülve a legrdtz- szabbakra. De velem történjen is bármi, ha hozzá tudok járulni egy kicsivel is, hogy ilyen esetek meg ne ismétlődjenek, hogy az emberek nyugodtan élhessnek, akkor azt mondom: érdemes tollal, szóval, szívvel, értelemmel védeni szocialista törvényeinket, erkölcseinket...” S amit még beszélgetésünkkor hozzátett: védeni az embert, a családot, lehetőséget adni nekik az élet újrakezdéséhez valahol máshol, ahol nem ilyen bánásmód vár rájuk. SZOMORÚ, HOGY az emberséges bánásmód alapvető tételeire éppen olyan régi vezetőket kell emlékeztetni, mint a nagyúti elnök és a módszereivel egyetértő többi tisztségviselő, akik — levelük szerint — most is „jogosnak” tartják az ilyen eljárást. Pedig ez nem jogi kérdés; emberség dolga, vagy annak megcsúfolása. Nagy kár, hogy az említett vezetők ezt nem értették meg, pedig rajtuk kívül ezt mindenki jól érzékelte, aki eddig hozzászólt a Nagyúton történtekbe«... Építkezők figyelem! Megnyitotta homokbányáját a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz, az Egri út csókás! bejárójánál. Homokkiadás a bányában munkanapokon 8—16'óráig. Egy köbméter ára: 20,— Ft. Befizetés a tsz-irodában. Mátrai út 2. szám alatt. 1970. július 5., vas áru a#
