Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-03 / 154. szám

Az alkotás „Istenné" formál Beszélgetés Vargha Balázzsal Az elmúlt hónapokban kü- fcmböző fórumokon megle­hetősen sokat vitáztak az irodalomtanítás problémád­ról. Elhangzottak a pro és kontrák, a vitát is lezár­ták, ám az összegzés még­sem oldotta meg a gondo­kat. A mindennapok okta­tási gyakorlata újra meg új­ra jelzi a kórtüneteket. A kiútkeresés eshetőségei­ről beszélgettünk Vargha Ba­lázs irodalomtörténésszel, a Központi Módszertani Könyv­tár tudományos főmunkatár­sával. Zöld jelzés — hatéves korig — Mivel magyarázza az irodalomoktatás válságtüne­teit? — Véleményem szerint ezek a gondok egész okta­tási rendszerünk kórtünetei. A problémák, az iskoláskor­tól kezdődnek. Ä gyereknek életeleme a játék. így tanul meg kedvvel, könnyedén, akár félszáz verset is, így variálja, szövi tovább a gyer­mekdalokat, egyszóval: játé­kosan tanul. A felnőtt de sokszor megcsodálja: mi min­denre képesek ezek a pöt­tömnyi emberkék. Amikor a kislányok babájukat becéz- getik, beszélgetnek velük, akkor valóságos sztorikat, nemegyszer drámai szituá­ciókat teremtenek, senkitől sem befolyásolva, egyéni gondolkodásuk öntörvényei által vezérelve. Az óvodás korú gyerek merészen rá­kérdez a világra. Erre csak egy szemléletes példát. Nem­rég említette Palotai Boris írónő, hogy unokája — mind­össze három éves! — egy­szer megkérdezte: „Miért va­gyok én? És tulajdonképpen én vagyok-e én?” A gyere­kek hatéves korban fantá­ziadúsan, érdeklődéssel, al­kotó, teremtő kedvvel telten kerülnek az iskolába. És itt következik a nagy törés. Ide nyúlnak vissza, innen fakad­nak a későbbi évek problé­mái. — Miként összegezné eze­ket? Uniformizált feladatok Sajnos, nálunk még köz­hiedelem az, hogy az iskola komoly munkahely, s gya­korlat, hogy uniformizált fel­adatokkal gyötörjük a játé­kos, alkotó kedvű fiatalokat. Uralkodik a tanterv merev­sége, élettelen, száraz tény­anyaggal tömjük a fantázia­dús gyerekek tudatát. A vég­eredmény elszomorító: az egyéniség elszürkül, az alko­tókedv kihal, az oktatás és nevelés ' hatékonysága egyre inkább csökken. Ezt ugyan lehet tagadni, ezzel azonban a lényeg nem változik. Ér­demes ezt irodalmi vonatko­zásban magyarázni. A gye­rek sablonos fogalmazásté­mákat kap, legtöbbször olya­nokat, amelyeknek semmi köze érdeklődéséhez, egyéni gondjaihoz, örömeihez. A sablonra csak sablonnal vá­laszol. Később irodalmat ta­nul. A tanárok elvont ma­gyarázatokkal igyekszenek „élővé” tenni a műveket, a formális műelemzés elsik­kasztja a művészi alkotás értékeit, minifnálisra csök­kenti nevelőhatását. Csak be kell ülni egy érettségire, hallgatni az elszomorítóan vérszegény feleleteket: sö­vény életrajzi ismertetés, té­ma, eszmei mondanivaló és tejes értetlenség, az átélés, a megértés abszolút hiánya. Mindez azért, mert korábban nem ismertük el a gyerek játékhoz való« jogát. Ez alap­vető hiba, hiszen a legkomo­lyabb tudományos munka is játékos elemekből, gondolat­variációkból ötvöződik, az alkotótevékenység is játék az anyaggal. Miért tiltjuk el ak­kor fiataljainkat a játékos tanulás alkotó örömétől? Belépőt az alkotóműhelybe — Hogyan képzeli a gya­korlati megoldást? — A legfontosabb teendő megteremteni az aktív iro- dalmiságra nevelést. Ehhez csak néhány ötletet. Fél év­századdal ezelőtt a gyere­kekkel poétikai gyakorlat­ként meghatározott temati­kájú verseket írattak. A kö­tött téma helytelen elképze­lés volt, ám a gyakorlatias alapelv dicséretes. Ma is le­hetne hexametereket íratni gyerekeinkkel, például föld­rajzi nevekből összeállítva, játékos jelleggel. Ugyancsak hasznos lenne a rímgyakor­lat is. így a fiatal észrevét­len belépőt kapna az alkotó­műhelybe, megismerné a művek születésének izgalmas titkait: értené, értékelné a művészi alkotást. Most ugyanis legtöbbjüknek fo­galma sincs a vers lényegé­ről. Sőt, nem egy kiváló szí­nészünk is analfabéta ilyen tekintetben. Ha valóban be­lépőt adnánk fiataljainknak a művészet alkotóműhelyé­be, ha — bár játékos formá­ban is — átéreznék az alko­tás örömét, ha megéreznek a művek belső ritmusát, akkor 23 év a padláson — Fenegyerekek — Ámerigo Tot Rövidfilmek az egri mozik műsorán Huszonnyolc rövidfilmet mutatnak be kísérőműsor­ként július hónapban me­gyénk filmszínházai. 6—8-ig a Vörös Csillag Filmszínház­ban kerül bemutatásra a 23 év a padláson című riportfilm, amely egy önmaga választotta börtönben élő emberről szól. A filmet Szálkái Sándor ké­szítette a Népújságban meg­jelent feldebrői riport nyo­mán. 9—15-ig ugyancsak a Vö­rös Csillag mutatja be a Mozi című szatirikus filrn- groteszket, amely a film és a közönség manapság meglehetősen ellentmondásos viszonyáról elmélkedik. A magyar vendéglátást mutatja be Az idegenforgalom szol­gálatában című rövidfilm, amelyet 30-tól augusztus 1-ig játszik a Vörös Csillag. Egy kanadai színes film is bemutatásra kerül a Vörös Csillag Filmszínházban. A Hatvan kerékpáros című filmet 20—-'22-ig játsszák. E színes .rövidfilm a minden nyáron megrendezett nagy kanadai kerékpárversenyről^ három kontinens versenyzői­nek küzdelméről tudósít. IMS. július 3.»' péntek „ Víz alatti világ, ez a cí­me Szabó Árpád filmjének, amely különös tájakra viszi el a nézőt. Az Al-Dunán, a Vaskapunál, román—jugo­szláv vízi erőmű épül, amely 30 méterrel emeli meg a fo­lyó szintjét, s így víz alá kerül az „Aranyember szi­gete” és „Széchenyi útja” is. Érről, s a ma még látható világról tudósít a film, hogy megőrizze emlékét a, hullá­mokba merülő történelem e darabjának. A filmet 16— 19-ig játssza az egri Bródy Filmszínház. Ugyancsak a Bródy mu­tatja be 72—29-ig az Ame­rigo Tot című filmet, Huszarik Zotlán szubjektív vallomását hazánk fiáról, a világhírű szobrászról. A Kertmoziban is mutat­nak be rövidfilmeket. 2—8-ig játsszák az atlétika egyik nagyon nehéz, de változatos versenyszámáról, az ötpró­bából készült filmet, amely­nek címe 5x1. Kolonits Ilo­na izgalmas filmje érdekes képsorokat mutat a sportág legeredményesebb művelői­nek edzéseiről. A Fenegyerekek rövid já tékfilm, amely felelőtlen huligánokról, hetvenkedő kártevőkről szól. Ezt a fil- , inet S—- 15-ig mutatja be a . jóBtófOMLr töltené be feladatát az iro­dalomtanítás. Az önkifejezés — orvosság — ön tulajdonképpen olyan módszerekre gondol, amelyek a komplex mate­matikatanítási kísérletek so­rán hatnak? — Lényegében igen, csak tágabb értelemben beszélek. A szaktárgyi kereteken túl igénylem a gyerekek, a fia­talok számára az önkifeje­zés lehetőségét. Ezt sajnos, a kötött tantervű oktatás nem képes biztosítani Mégis, mindenképpen nyújtani kell a fiataloknak, mert az ön­kifejezés, a saját gondolatok közlésének lehetősége orvos­ság a gyerek számára. Az ebből fakadt, játékos alko­tómunka Istenné varázsolja, mert részesévé válik a „te­remtésnek”, s nem dogmá­vá merevült tananyaggal birkózik egyre fásultabban, mindinkább unottabban. A gyerek alkotó aktivitása a pedagógia eddig még fel nem fedezett rejtett tartalé­ka. Köztudomású, hogy mi­lyen rendkívüli eredménye­ket produkált a komplex matematikatanítási kísérlet, amelynek keretében a tanu­ló játékosan, alkotva, szinte szédületes gyorsasággal sa­játít el bonyolult fogalma­kat. Erre az alkotókészségre kellene alapozni minden szaktárgy, így a magyar ta­nításában is. fgy könnyebbé válna a tanár munkája és sokkalta eredményesebb len­ne az oktatás, a felszabadu­ló energiatöbblet újabb sike­reket produkálna, örvende­tes, hogy a Móra Köriyvki- adó a közeljövőben indít egy sorozatot „Játsszunk” címen. Ezek a könyvecskék majd- hogy szaktárgyi csoportosí­tásban adnak ötletözönt a játékos módszereken alapu­ló hatékony ismeretszerzés­hez. Remélem, így sikerül felkelteni pedagógusaink ér­deklődését, s életszerűbb, a reális lehetőségekré alapozó oktatásra inspirálni őket. Maguk és tanítványaik ér­dekében. Pécsi István Mérlegen 4 a színházi évad Negyvenkét új magyar dráma Bezárták a fővárosi szín­házak kapuit, s hamarosan valamennyi vidéki színház­ban is megkezdődik a nyári szünet. Az 1969—70-es szín­házi évad főbb tapasztalatai­ról dr. Malonyai Dezső, a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztályának he­lyettes vezetője nyilatkozott az MTI-nek: — A most befejeződött színházi évad mérlege egé­szében véve pozitív. Néhány éve még általános volt a pa­nasz, hogy a magyar drá­mák — kiváltképp új alko­tások — nem szerepelned kellő súllyal a műsorokban. Ma már ott tartunk, hogy évadonként több mint negy­ven — ebben az évadban negyvenkét — új magyar mű került, illetve kerül a közön­ség elé. Figyelemre méltó, hogy a színre vitt harminc­kilenc prózai műből huszon­kettőt a fővárosi, tizenhetet pedig . a vidéki színházak mutattak be. — Elgondolkoztató viszont, hogy az évad — a művek te­matikája és műfaja szem­pontjából — „komorabb” volt az előzőnél: a tavalyi hét zenés bemutatóval szem­ben az idén már csak három könnyűműfajú, zenés pro­dukcióra, illetve bemutatóra vállalkoztak színházaik. . — A záruló idény nagy pozitívumai közé tartozik, hogy színházaink magas mű­vészi ' szinten emlékeztek meg felszabadulásunk 25. évfordulójáról és a Lenin- centenáriumról. Gyurkó László Leninje a Nemzeti Színházban, a Ma­gyar kérdés a Tháliában, Taar Ferenc Nap a város fölött című műve a debrece­ni Csokonai Színházban bi­zonyára emlékezetes művé­szi élmény íjnarad. — A magyar irodalom nagy öregei — Illyés Gyula. Déry Tibor és Ném,eth Lász­ló — a lét, az emberiség, a nemzet, a nép nagy. problé­máira kerestek választ drá­mai költeményeikben, drá­máikban. Ezek nagyszerű művészi eszközökről tanús­kodnak, bár egy s más vo­natkozásban van vitatkozni valónk szerzőikkel. Nagy eredménye az évadnak, hogy több új szerzőt indított el a színházi világban, mint pél­dául Jókai Annát, Mocsár Gábort, Csák Gyulát, Cseres Tibort, Galgóczi Erzsébpiat és Csapó Györgyöt — több- kevesebb sikerrel. — Mind a fővárosban, mind vidéken több nagyszer rű rendezésnek, színészi ala­kításnak tapsolhattunk. Az idén is tovább gyarapodott a stúdiószínházak száma a ré­gebben indult Thália Stúdió mellett, a debreceni és a győri kezdeménye—” •’k után, az idén tartotta első e ’á- sait a miskolci és a békés­csabai stúdiószínház^ Ebben az évadban indultak meg a Gyurkó László igazgatásával megnyíló úgynevezett 25. színház előkészületi munkái is. — Bővültek, szélesedtek színházművészetünk nemzet­közi kapcsolatai is. A Nem­zeti Színház több produkció­ja emlékezetes sikert aratóit a Szovjetunióban és Len- gy ^országban Figyelemre ír útó eredménnyel öregbí­tette külföldön színházmű­vészetünk jó hírét a báb­színház, a pécsi balett, va­lamint a Thália Színház Finnországban, a József At­tila Színház Bulgáriában, a miskolci Nemzeti Színház Jugoszláviában. Egyre job­ban kibontakoztak a határ- menti kapcsolatok is: békés­csabaiak jártak Aradon és aradiak Békéscsabán, a sze­gediek produkciókat „cserél­tek” a szabadkaiakkal; nagyváradi román és magyar színészek léptek fel Debre­cenben. (MTI) A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera szakos hall­gatóinak vizsgaelőadása az Erkel Színházban. (MTI foto — Molnár Edit) Szabó László — Sólyom József: , Sadie, Bob és Dick is egy­kedvű nyugalommal lépték át a nagykövetség kapuját. Nem volt mitől tartaniuk, a portás néhány napja már jó emberük volt. Az OSS meg­tudta, hogy súlyos kártya­adóssága van. Az egyik le­bujbán pókercsatába keve­redett és körülbelül egyévi fizetését vesztette el — ho­zómra. Az öreg török lelki­ismeretét azonban más ügy is nyomta. Viszonya volt egy fiatal amerikai utca­lánnyal, aki éppen ezekben a napokban jelentette be neki: — Drágám, apa leszel. Egyáltalán nem örült a hímek, mert nős ember volt. Allah három neveletlen gye­rekkel és egy örökké mérges, házsártos feleséggel áldotta meg. Az OSS Qu 2-es cso­portja az utcalány lelkére beszélt és egészen fellelkesí­tették,, hogy milyen, hazafias feladatot hajt végre, ha le­mond a törökjéről. Kifizet­ték-, a pokeradossa&ot m, « ezek után érthető, hogy az akció kezdetén hálától köny- nyes tekintettel nyitott ajtót Cohenák előtt. Donovan és Allen Dulles a kezdeti sikerek ellenére ide­gesen várta az akcióról szóló jelen'«1- Igaz, hogy a közös vezért: rr főnökei kérték tő­lük a rejtjelző kulcsokat, de ha mégis kudarcot vallanak, ha valakit elfognak a nagy- követség épületében, világra szóló botrány, nemzetközi incidens robbanhat ki. Az sem hatott rájuk megnyug­tatóan, hogy Qu 2-es csoport embereinek* Bobnak és Dicknek washingtoni lakását ismeretlen személyek még az akció kezdete előtt keresztül- kasul átkutatták. Az OSS ügynökök jelentették már: a városban több alkalommal is nyomon követték őket. Do­novan megtudta, hogy az FBI nyomoz utánuk és le­csapni készül a Qu 2-es cso­portra. Az igazságügy-mi­nisztérium egyik vezető tisztviselője árulta el ezt ne­4MU — J. Edgár Hoower tud­ja, hogy maguk átfésülik a nagykövetségeket és ezt disz- nóságnak tartja. Azt mond­ta,. hogy az OSS-nek ehhez nincs joga és bebizonyítja, hogy az FBI-jal nem lehet packázni. Szerinte az Egye­sült Államokban egyetlen hírszerző szerv sem dolgoz­hat a szövetségi nyomozó irodán kívül. A Qu 2-es csoport azon­ban mit sem törődve az FBI áskálódásával, pontos tervet dolgozott ki az akció lebo­nyolítására. Ügy tervezték, hogyha Sadie Cohen segítsé­gével este 11 óra 15 perckor megkapják az anyagot, ak­kor azokat lefényképezik és vissza is tudják szállítani már később 1 óra 45 perckor, feltéve, hogy Jimmy gépei kifogástalanul működnek. Este 11 óra 12 perc volt, amikor a Qu 2-es csoport ideiglenes szállásán megfor­dult a kulcs a zárban. Bob, Dick és Sadie négy nagy koffert hozott. Elérkezett a vizsga pillanata. A rejtjelző gép pontosan olyan volt, mint amilyennek Jimmy el­képzelte. Remekül dolgoztak a gépei. Éjjel 1 órára már 3400 fényképet készítettek a rejtjelző gép anyagairól. A fényképek segítségével lega­lább egy hónapon keresztül desifirozni tudja az OSS a törökök táviratait. Tehát mindaddig sikeres munkát végezhetnek, amíg ki nem cserélik a rejtjelző tekercsét. Tudták azonban, hogy ezt a veszedelmes, idegtépő vállal­kozást újra végig kell csinál­niuk, valahányszor a törö­kök új szalagot fűznél^ a gépbe. Az első esetben jó munkát végeztek. A csoport vezetője, utasítás szerint, becsomagol­ta a még friss felvételeket és külön repülőgéppel New Yorkba utazott. A New York-i irodában Allen Dő­lésnek kellett átadni a felvé­teleket. Dulles maga is meg­lepődött a váratlanul gyors sikeren. — Most már minden rend­ben van. Tolmácsolja köszö- netemet a csoport tagjainak — mondotta mosolyogva. Alig egy hónap múlva azonban a törökök új teker­cset tettek a rejtjelző gépbe. Bob és Dick, Sadie Cohennel együtt úgy fogott a munká­hoz, mintha már századszor csinálták volna. A siker is­mét teljes volt. így ment ez négy hónapon keresztül. Ak­kor az utolsó akciót szétverte az FBI. Este 11 órakor megszólalt a telefon az OSS török kö­vetséggel szomszédos szállá­sán. Dick jelentkezett: — El kellett tűnnünk. Ép­pen bementünk és felkészül­tünk a páncélszekrény fel­nyitására, amikor a követség épülete előtt két FBI-riadó- kocsi állt meg. Megszólaltat­ták a szirénáikat és az égés3 utcát fellármázták. A követ­ség épületében kigyúltak aa összes lámpáik.­— De hát, hogy lehetséges ez?! Megőrült az az átkozott FBI? — kérdezte megrőkö-; nyödve a csoport vezetője. — Amikor elindultunk, észrevettük, hogy követnek minket. Felismertük, hogy FBI kocsija jön utánunk, de nem sokat törődtünk vele. Az utóbbi hetekben állandó­an a nyomunkban voltak, megszoktuk őket. Mi két épülettömbbel a követség előtt szálltunk ki a kocsi­ból és gyalog mentünk a portás ajtajáig. Az öreg azonnal átadta bőröndjeinket és mi egyenesen a páncél- szekrény felé indultunk, ami­kor az átkozott szirénák megszólaltak. .Azonban sen­ki sem látott meg minket. Sikerült pompásan meglóg­nunk. -> (Folytatjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents