Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-25 / 173. szám
£z lesz az első Emeletes Tlkeiidliax epul Páston Egyre több turista, kiránduló, természetszerető keresi fel a , sástói kempinget, amely jelentősen fejlődött ugyan az elmúlt években, de mégsem tudja kielégíteni az igényeket. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői —, hogy segítsenek a gondokon —, elhatározták, emeletes víkendházat építenek a festői környezetben levő Sástónál. A víkendáz tervét a válla- lat dolgozói készítették el, és már meg is kezdődött az épület építése. A vállalat fiataljai elhatározták, hogy hét végi pihenőnapokon kiveszik részüket az építkezésből. Sástónál lesz az első emeletes víkendház. A képzőművészetről röviden c. sorozatunk befejező része mai számunkból anyagtorlódás miatt maradt ki. ECV UJ VILÁG Olasz - francia film A film meséjét banálisnak mondhatnánk, amennyire nyilvánvalóan és köznapian egyszerű, hogy szinte azt kérdezhetnénk: Miért kell ebből filmet, még inkább drámát csinálni? Ahogyan azonban a forgatókönyvet Zavattini megírta és ahogyan' Vittorio de Sica megrendezte a filmet, igenlő válasz arra, hogyan is kell látnunk az egyszerű emberi sorsokat, buktatókat, amikor a döntés a húsba és a velőbe vág. Zavattini és De Sica a neo- realizmus magaslatain már túl vannak e lilm készítésekor. Művészi — egyben emberi — kívánságukat, érzékenységüket is jellemzi és bizonyítja, hogy annyi nagy téma után most egy ilyen do- kumentumfi lmszerű a 1 ko t ást produkálnak. Az író és rendező szándéka talán egy ál- kalommal szólal meg leplezetlenül, amikor a párizsi utcán a fiatalokat faggatja a riporter:, Milyen intézménynek tartják a házasságot. Maga a film pedig egy léJelenet A háromszögletű kalap tv-változatából. Fórum [ (Kedd, 20.20): Ezúttal egészségügyi témával foglalkozik az adás, s a válaszadók: dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, dr. Pesta László, az ország- gyűlés egészségügyi állandó bizottságának elnöke, dr. Darabos Pál, az egészségügyi szakszervezet főtitkára, Gál László a SZOT titkára és dr. Zoltán Imre professzor, a Budapeseti Orvastudományi Egyetem rektora. A szerkesztőik tervezik, hogy ezen kívül az egészségügy napi gyakorlatát még közelebbről ismerő képviselőit is meghívják a stúdióba. Németh László:! SZÉCHENYI I (Csütörtök, 20.20): A kétrészes dráma közvetítése a Katona József Színházból, felvételről. Németh László 1946-ban irta drámáját, de csak ezt köyetőleg 10 évvel került először színpadra. A Katona József Színház másfél évvel ezelőtt újította fel a drámát, amely — mint oly sok Németh László-mű — a nagy egyéniség szerepét, magatartását vizsgálja. A drámában Széchenyit már elzártságában láthatjuk, szorult, kietlen helyzetében, az alkotás, a cselekvés nyomasztó súlya alatt. A dráma láttatja, hogy a nagy ember is szorongó, kételkedő, aggódó ember. Az elmélyült lélektani elemzésekkel megírt szerepet először Tímár József játszotta 1957-ben, a Katona József színház elő1970. Julius 25., szombat adásában pedig Bessenyei Ferenc. Partnere a szikár, fanyar intellektusú Gold- mark doktor: öze Lajos. A háromszögletű kalap Péntek, 20.20: NSZK tv-film a Klasszikusok tv-filmen című sorozat legújabb darabjaként. A film Petro del Alarcon novellájából készült; kosztümös, pikáns komédia. A csinos, életvidám, fia-' tál Molnárné elbűvöli a környék kéjsóvár urait, akik valamennyien szeretnék megkaparintani. A helytartó kitalált ürüggyel eltávolítja a férjet, hogy így zavartalanul láthasson hozzá terve keresztülviteléhez. A Molnárné azonban nemcsak csinos s hűséges, eszes is: s a helytartót a kellemetlenségek sorozata éri, mindaddig, míg meg nem jelenik a szírien felesége. .. Kölyök I Szombat, 14.50: Magyar film a Szívesen néztük című filmvígjáték-so- rozatból. 1959-ben készítette Szemes Mihály, Palásthy György és Markos Miklós forgatókönyvéből a nagy közönségsikert aratott vígjátékot. A kölyök egy kallódó munkáslány. akit a közösség nevel — Dunaújvárosban. A friss humorú játék során szinte párhuzamosan láthatjuk az alakuló élet és az új emberpalánta fejlődését, a kétbalkezes, minden lében kanál kölyök kalandjain keresztül. A két főszerepet Tö- rőcsik Mari és Szabó Gyula alakítják. _ • __. l ektani riport lassúságával és hitelességével tárja fel a bonyolult összefüggéseket: Ki, miért és hogyan akar együtt élni és együtt maradni a szerelemben a másikkal, mit és mennyit akar vállalni a felelősségből, amit a gyermek jelent. A film záró jelenete nem bocsátja el a nézőt megnyugodva. Nem kínál receptet. Nem tudjuk meg, hogy Carlo mit dönt további közös ügyük felől, csak a szorongást figyeljük a kis Anne arcán, ahogyan menteni igyekszik mindent, amiért embernek élni érdemes: a szerelmet is, az emberi méltóságot is, az anyagi boldogságot is. Valószínű, hogy az olasz művészek azért forgatták a filmet Párizsban, mert Rómában nehéz az olyan mondatot a közönség helyeslő igenlése mellett elmondatni, hogy a házasság intézményét férfi és nő együttélése váltja majd fel a jövőben. Vittbrio de Sica rendezése most inkább a részletek kidolgozásában mutatkozik meg. Ahogyan Carlo fotori- porterségét nyomon követi, ahogyan az aktképet lefényképezted, ahogyan Anne ama bizonyos látogatását az orvosnőknél a legteljesebben, minden lépést és minden arcváltozást lerögzítve kibontja a néző előtt, hiteles. A rendezői hangsúlyokat az említett jeleneteknél fogjuk csak fel igazán, ahol az öregek magatartása kíséri a fiatalokét, a kényszer és a tapintatos fölény eszközeit használva. Ebben a filmben úgy tűnik, s valószínűleg a mai fiatalok életérzése igazolja is ezt a megállapításunkat: a fiatalok természet- ellenesnek tartják, hogy azt, ami bennük égető válság, gond, megoldásra váró gordiuszi csomó, amitől hitük, érzelmeik függnek, azt a felnőttek rutinnal, közömbösen, az öröklött megszokások alapján intézik el, anélkül, hogy a fiatalabbakat meg is akarnák érteni. Carlo szidja ügyvéd apját, mert hasztalannak látszó életet él és sajnálja anyját, alki vállalja az apa mellett a kiuzsorázott hűséget. Mennyi riasztó árnyat látnak a mai fiatalok -az előttük járó generáció életében, ha ennyire kritikusan tudnak fogalmazni ? A film igazi hőse Anne és őt Christine Delaroche meggyőzően alakítja. Nino Cas- telnuovo a riporteri munkában elsőrangú, jellemalakítása még itt-ott inkább a rendező instrukcióját érezteti. A kardforgató nő Japán film Japán filmeknél megszoktuk a nagy szenvedélyeket, a hirtelen haragra gyulladást és azt, hogy az életet — sem a magukét, sem a másokét — nem sokra tartják, ha a bosszú miatt előrántják a kardot. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy egészen más gondolat- és érzelemvilág irányítja a keleti embert, mint a szelídebb, európait és így a színészi játékból azt kell elfogadnunk, ami a művészi mondanivaló keretei közé esik. A film története erősen romantikus és alkalmat ad meghatódni a szeretet és gyűlölet örök harcán. De ebben a filmben nem ez a lényeg és nem ez az igazi egzotikum az európai nézőnek, hanem az a szertartás, ahogyan egy ilyen karddal vívott és élet-halálra szóló küzdelem lezajlott Japánban. A mozdulatok sorrendje bizonyára nemcsak vallási okokból olyanok, amilyenek, de évszázados tapasztalatok szerint alakulták ki. Ma azt mondanánk, hogy igen kifinomult testcselekkel közelítik meg egymást és nemcsak, a mozgás kiszámítottsága fontos itt, hanem az a mil- limétemyi pontosság is, ahogyan a karddal a test legsebezhetőbb pontját megtámadja — az ügyesebbik. Az első ilyen összecsapásnál még szinte koreográfiának tűnik ez a művelet, de az utolsó mérkőzésnél, amely a vak'lány és nagy ellenfele között lefolyik, már minden testhajlást figyelünk, a kar lendítését várjuk, melyik pillanatban következik be a döntő mozdulat. Matsuda rendezte ezt a nekünk szokatlan témájú filmet, amelynek operatőri munkáját Kawasaki végezte el kitűnően. Farkas András As erdő fia Háromkór virrad, A nap még lejjebb jár valahol, de a szürkület már besurran a lakásba, az évszázados bük- kök közé. — Szép napunk ígéri ezik. Ezt Csont János mondja, az erdész, miközben pipájával bíbelődik. Lessük, csodáljuk a hajnalt. Az éjszaka hűvös lélegzetét meglangyosítják a keletről érkező sugarak. A rigók ébredezni kezdenek a bokrok alatt, valahol messze, hosz- szú lilaniába kezd egy kakukk. — Nem jött ki, — súgja felém János és még egyszer a szeme elé viszi a távcsövet. Egy suta, meg két gidája jelenik meg a tenyérnyi tisztáson. A gyerekek félelem nélküliek, hanem az anyjuk az éber. ö mér négy-öt nyarat is megért és tudja, hogy a csönd önmagában még nem jelenthet nyugalmat. Legel. Sovány, kél gidától rágott testén jól láthatóak a bordák. Fel-felkapja fejét, beleszimatol a levegőbe, s aztán, hogy a szél nem hoz emberszagot, látszólag nyugodtan folytatja tovább a reggelit. — Kilőtték. Este puskaszót hallottam errefelől... Pattogó tűz mellett pirul a szalonna. Zsír sercen a kenyérre, a fogak alatt ropog a hagyma. — Mióta él itt, János? — Itt születtem. Az apámtól vettem át ezt a területet ... Aztán, mintha mondani készülne még valamit, leteszi egy kőre a nyársat. — Nem természetem a panasz, kérem, de most, ha meghallgatna . .. Tovább sütöm a szalonnát, ő ölbe ejtett kézzel ül a tuskán és beszél: — Derék ember a mérnökünk. Okos. Mire én papírra írom, ő már fejben össze is adta a számokat. Megkívánja a rendet, a fegyelmet. A múlt héten egy kocsis fát lopott és másnap már nem is látták a gazdaságnál. Mondom, regulát követelő főnök, amilyennek lennie is kell. Hanem tegnapelőtt engem is behivatott. Szabály szerint lejelentkeztem az irodában, mire ő azt mondta: Csont, maga július elsején menjen nyugdíjba. Munkájára nem tart tovább igényt a gazdaság ... Minden zsír kisült a szalonnából, a hagyma is feke- téllett már a nyárs végén. A parázsgn üszkösödni kezdett a rőzse. — Azt hittem, álmodom. Mindent vártam, de ilyen kurta véget egy élet szolgálat után, nem. Nem is tudtam én ott mit válaszolni. De mit is mondhatnék egy gyereknek, aki három évvel ezelőtt még a fenyőfajtákat biflázta az eanetemen és nem is gondolt talán soha arra, hogy Csont Jánosok is élnek még a világon. Nem esik jól sem a szalonna, sem a zsíros kenyér. A parázsra is hamu ül. — Azt mondják, fiatal technikust akar a helyemre '■ hozni. Es én tulajdonképpen ez ellen nem is tiltakozom, hiszen tudom, hogy az én napom már nyugovóban van. De hogy a munkámra már többé nem tart igényt a gazdaság?? Elcsuklik a hangja. Nem beszél már, nem is szól, csak a szája mozog, mintha még mindig készülne valamit ... Az Apakő fölött járunk. Az öreg pisszent. Itt egy jó közepes bojtnak kell lennie. Aztán már előre jelzi, hogy a következő fordulóban a réten minden bizonnyal szarvasok legelnek. Mutatja a szálast, amelyet ő telepített harminchét évvel ezelőtt. A hegynek kanyargó új utat, amelyet ö \ javasolt a régi igazgatónak. Reggel van. A szürkület a gödör és árok mélyére szorul, csupa ragyogás az egész erdő. Gazdagabb vagyok egy szép hajnallal és szomorúbb egy igaz történettel. Nem tudom, mit segíthetnék Csont Jánosnak? De azt, hogy az ő munkájára valahogy mégis „igényt kell tartani”, abban biztos vagyok... I I Szalay István Szabó László — Sólyom József: 14. — Ha valami baj történik, egy piros színű rakétát lőjenek fel — mondta, majd megnyugtatta őket: — Ha bajba kerülnek, ágyúimmal fedezem a visszajutásukat. Ha pedig minden jól megy, a mielőbbi viszontlátásra! Siessenek, nincs kedvem ilyen veszedelmes környéken sokat időzni! A gumicsónak már elindult, amikor a fregatt kapitánya a matrózok után kiáltott: — Álljatok meg! Eszébe jutott úgy amis, hogy olyan sűrű a köd, hogy valósággal elnyeli a tengeralattjárót, s a csónakban ülő matrózok nem fognak visszatalálni. Gyorsan egy hosszú kötelet hozatott, majd ledobatta a matrózoknak, akik ezt gombolyítva indultak a part felé ... A sötétségben semmit sem láttak, de a parti hullámtö- rés zaja egyre erősebben jelezte, hogy közelednek a szárazföld felé. ßdvidas&a trades vízen úszott a csónak. Dasch ugrott ki először a derékig érő vízbe, aztán partra vonszolta a csónakot. — Gyorsan kiszállni! — vette át most már a parancsnokságot. — S ne feledjétek: e perctől kezdve egy'szót se németül! A holmikat kiszállították a partra, aztán gyorsan öltözködni kezdtek. Szinte tépték magukról a német tengerész- egyenruhákat, és magukra rángatták a civil öltözéket. Az egyenruhák egy kupacba kerültek, hogy a tengerészek visszavigyék a búvárnaszádra. Daschnak nem kellett átöltöznie, ő már a hajón felvette ócska nadrágját és bőrzakóját. Miközben a többiek öltöztek-vetkőztek, a parancsnok megindult a közeli homokhalom felé. De alig ért a domb tetejére, a ködben megpillantott egy fénysugarat. Néhány pillanat múlva egy fiatalember toppant eléje, egyik kezében fáklyával, a másikban revolverrel. Dasch azonnal felismerte a férfi séfét egyenruháját, fehér sisakját: a partvédő szolgálat embere! — Kicsoda maga? Honnan jön? — kérdezte az egyenruhás fiatalember, kissé bizonytalan hangon. — Ne törődjön velünk! — felelte Dasch rendkívül határozottan, szinte tiszteletet parancsolóan. — De hát kicsodák maguk? Eltévedt halászok? — faggatta tovább a náci ügynököt a- fiatal őr. — Igen. De ismételten kérem, hagyjon bennünket békén. Ne törődjön velünk, hamarosan hallani fog rólunk, mégpedig Washingtonból. — Hát akkor legyen úgy, uram — szólt az őr bizonytalanul és engedékenyen, aztán leeresztette a revolverét. Dasch határozott fellépése válthatta ki belőle ezt a bizonytalanságot, s amikor Washingtont emlegette, nyilván arra gondolt, hogy ő, a kis közkatona, most valamilyen rendkívül titkos dologba ütötte az tíirfu, olyanue, amelyről egy egyszerű őrnek tudomást sem szabad vennie. Tisztában vagyok a helyzetével, ne nyugtalankodjék. Na, fogja ezt! — mondta Dasch, aztán egy százdollárost nyomott az őr zubbonyának zsebébe. — S most nézzen meg jól, azt szeretném, ha később egészen pontosan rám ismerne. — Rendben van, uram ~ felelte az őr, akit Daschnak) ez a felszólítása még inkább megnyugtatott. Szabályosan tisztelgett, majd eltűnt a ködben. — George, ml volt ez? •— kérdezte Burger a parancsnokot, amikor visszatért. — Hallottam mindent. Valami baj van? — Dehogy van! Nehogy riadalmat kelts! Minden rendben van. A többieknek ne is szólj a dologról! — és karon fogta a csodálkozó Burgert, aki, miután elkészült az öltözködéssel, elindult Dasch után, csak amikor a hangokat hallotta, akkor torpant meg. Gyorsan visszatértek a partra, ahol a másik három ügynök is elkészült az öltözködéssel. A tengeralattjáró négy matróza már türelmetlenül várt rájuk, hogy az egyenruhákat zsákokba gyömöszölhessék és visszatérjenek. Ebben a pillanatban azonban egy vörös rakéta emelkedett a magasba, a tengeralattjáró hívójele. A matrózok egy szót sem szóltak, hanem futni kezdtek a gumicsónakok felé. ____-________ (Folytatjuk)
