Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

Határozat a IV. ötéves terv irányelveiről

(Folytatás az 1. oldalról)

gások állományai. Ezért a felhalmozás terv szerinti arányának fenntartása érdekében a központi szerveknek fékezniük kell a készletnövekedés ütemét, és sokoldalú összehangolt intézkedésekkel csökkenteniük kell a befejezetlen beruházások állományát.

A III. ötéves terv életszínvonal-politikai céljai teljesültek. Az öt év során minden társadalmi réteg jövedelme és fogyasztása nőtt, összességében a tervezettnél nagyobb mértékben. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme a tervezett 14—16 százalékkal szemben 30—32 százalékkal, a reálbér pedig a tervezett 9—10 százalék helyett 16—17 százalékkal emelkedett. A parasztság személyes reáljövedelme a tervidőszak végere elérte a munkásokét. Ez közrejátszott abban, hogy az egészségtelen mértékű elvándorlás megszűnt a faluról.

A lakosság áruellátása lényegesen jobb az előző tervidőszakénál, de a fogyasztási cikkek termelése, importja és kereskedelme, továbbá a szolgáltatások fejlődése még nem képes a mai gyorsabb jövedelememelkedés mellett kellő összhangba hozni a kereskedelem kínálatát a lakosság keresletével.

Az 1968—1970. években megvalósult az ipari és építőipari dolgozók munkaidejének heti 44 órára való csökkentése. Pártunk IX. kongresszusának határozatát sikerült átvinni ai életbe és érdemlegesen javítani a magyar munkásosztály életkörülményeit. A munkaidő-alap csökkenése nagy feladat elé állította a gazdasági vezetést, ebből átmeneti nehézségek is keletkeztek, jó néhány vállalatnál nem teljesítették a termelékenység növelésével kapcsolatos vállalásukat. Ennek tanulságait hasznosítani kell az iparban és a későbbiekben a gazdaság más ágaiban is.

A Központi Bizottság megállapítja, hogy a reáljövedelem tervezettnél gyorsabb fejlődése kedvező, mert összhangban van a gazdaság növekedésével. Ugyanakkor gazdaságunk sajátos problémáját mutatja a reáljövedelem összetételének alakulása. A bérek emelkedését szűkíti és korlátozza egyfelől a béren kívül szociálpolitikai juttatások gyorsabb növekedési üteme, másfelől a foglalkoztatottak számának még mindig jelentős növekedése a mezőgazdaságon kívüli területen. Mindezek bizonyos mértékig ellentmondanak a kívánalomnak, hogy erősödjön a bérrendszer ösztönző ereje, hogy a bérek jobban differenciálódjanak a munkateljesítmény szerint, hogy nagyobb anyagi megbecsülést biztosítson a jobb munkáért és fokozottabban elismerje a dolgozók törzsgárdájának munkáját.

Az 1966—1970. években hatottak — és még jelenleg is hatnak — a fejlődést fékező és helyzetet nehezítő tényezők.

— Különösen lassan javul a beruházások hatékonysága. Mind az állami, nagyberuházások, mind a vállalati beruházások terén megfigyelhető még a „többre vállalkozás — lassú kivitelezés” gyakorlata.

— Az egy foglalkoztatottra jutó termelés a mezőgazdaságban kielégítően, az iparban csak lassan javult. Az ipari termelékenység emelkedési üteme egyenetlen volt, 1968—1969- ben jelentősen csökkent és csak 1970-ben növekszik ismét kellően.

— A gazdasági életben még mindig számos fogyatékosság tapasztalható, amely mögött egyszerűen emberi hanyagság, felületesség vagy közönyösség keresendő. A tervidőszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a reform elveinek jobban be kell hatolniuk a vezetési és szervezési munkába, gyorsítani kell a vállalati belső irányítási és felelősségi rendszer korszerűsítését, tovább kell fejleszteni az alsóbb vezetők és a dolgozók ellenőrzésének és számadásának rendszerét.

A III. ötéves terv időszakában mutatkozó fejlődés, valamint a gazdasági reform révén korszerűsített tervgazdasági rendszerünk kedvező feltételeket teremt a hetvenes években a további előrehaladáshoz, a szocializmus teljes felépítésének folytatásához.

A népgazdaság fejlesztésének távlati követelményei

A Központi Bizottság megállapítja, hogy a népgazdaság 15 éves távlatú terve prognózisának kidolgozása folyik, a végleges elkészítéshez még további vizsgálat és nemzetközi egyeztetés szükséges. A IV. ötéves terv a lehetőségeknek megfelelően hasznosítja a hosz- szú távú tervezés eddigi eredményeit, valamint a tudományos-műszaki fejlődésre készített népgazdasági prognózisokat.

A hosszú távú tervezőmunka a következő másfél évtized fejlődésének irányát, jellemzőit és problémáit tisztázza, azzal a céllal, hogy segítse és megkönnyítse tervgazdálkodási rendszerünk alapjának, az ötéves terveknek a kidolgozását. Vagyis tisztázza, hogy milyen legyen a gazdaság növekedési üteme, milyen technikai fejlesztés és népgazdasági struktúraváltozás kívánatos, miképpen fejlődnek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és milyen lesz a jövő szocialista társadalmának általános képe. A IV. ötéves terv az alábbi hosszú távú fejlődési irányok alapulvételével készült:

1 Alapvető célunk a szocializmus teljes • felépítése hazánkban. Ez sokoldalú fejlődést követel, ezt kell szolgálnia a gazdaságpolitikának. Ennek érdekében:

— gyorsítani kell a termelőerők fejlesztését és a gazdasági hatékonyság szempontjából közelíteni kell a gazdaságilag fejlett országokhoz.

Ezért a következő időszak központi feladata az egész gazdaság intenzív fejlesztése, a társadalmi munka termelékenységének és a népgazdasági jövedelmezőségnek a javítása;

— a mainál magasabb fokú általános és szakképzés, és kiterjedtebb foglalkoztatás alapján az egyéni képességek fokozottabb kibontakoztatásának kell teret engedni;

— az anyagi’ javak fogyasztásának magas — a mainál célszerűbb és válsztékosabb színvonalát, és a mai értelemben vett lakásprobléma megszüntetését kell elérni;

— a mainál teljesebb körű kulturális ellátást és fejlettebb szociális, egészségügyi gondoskodást kell kiépíteni.

2 A kővetkező másfél évtized központi • kérdése számunkra a tudományos- technikai fejlődés vívmányainak jobb hasznosítása lesz, mert ez a feltétele annak, hogy meggyorsuljon a termelőerők fejlődése, mind íjabb és újabb termékek és vállalatok érjék “i a világ legjobb színvonalát, és ezúton népgazdaságunk általános színvonala közel kerüljön a gazdaságilag fejlett országokéhoz. Mindezek érdekében:

— növelni kell a dolgozók készségét a korszerű technika, valamint a hatékony szervezési-vezetési módszerek elsajátítására és alkalmazására. Ennek feltételeként az oktatás színvonalát emelni, a továbbképzés rendszerét fejleszteni és a vezetés korszerű technikával való ellátottságát javítani kell;

— ezzel összhangban, a Központi Bizottság irányelveit hatékonyabban érvényesítve, olyan káderpolitikát kell folytatni, amely a szocializmusért felelősséget érző tehetséges

1670. július 19., vasárnap

szakembereket a gazdasági irányítás különböző vezetői posztjaira juttatja;

— a nemzeti jövedelemből tudományos kutatásra és technikai fejlesztésre fordított erőforrásokat növelni kell, a távlati fejlesztési céljainknak megfelelő kutatásokra koncentrálva felhasználásukat. A hazai és nemzetközi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását meg kell gyorsítani;

— a termelést és a szolgáltatást egyre inkább olyan struktúrában kell fejleszteni, hogy hazai adottságainkat a nemzetközi együttműködés keretében jól hasznosíthassuk, kijelölve a strukturális fejlődés döntő előfeltételeit képező távlati fejlesztési célokat és megoldásra váró műszaki feladatokat.

O Távlati orientációnk a KGST-országok'*■ kai való szocialista gazdasági integráció megteremtése. Továbbra is intenzíven résztkell venni a gazdasági integráció programjának kidolgozására irányuló munkálatokban. Az integráció kifejlődését elő kell mozdítani az együttműködés elmélyítésének valamennyi lehetséges formájában, a tervegyeztetés fejlesztésével, a közös érdekeket szolgáló fejlesztések együttes megvalósításával, a termelési kooperáció bővítésével, a kereskedelmi módszerek, a valuta és a hitel funkcióinak korszerűsítésével. Az integrációs lehetőségek révén képesekké kell válnunk a magas szintű technika kifejlesztésére, hatékony alkalmazására és a nemzetközi versenyben való helytállásra.

A Adottságainkkal összhangban szélesí**■ teni kell kapcsolatainkat valamennyi európai országgal, amellyel ez lehetséges, továbbá a világ más részeivel. Bővíteni kell a fejlődő országokkal, továbbá fejlett tőkés országokkal való termelési-tudományos-technikai együttműködésünket, a kölcsönös előnyök és a politikai szuverenitás alapján.

C Társadalmunk fejlődését továbbra is oly módon kell irányítani, hogy az ország területeinek gazdasági fejlettsége a specializálódás és a munkamegszotás elvét követve, fokozatosan kiegyenlítődjön. Ennek megfelelően:

— a nagyipari jellegű központokat ott kell

kialakítani, ahol a telepítés a legnagyobb gazdasági hatékonyságot eredményezi;

— a mezőgazdasági területeken és megyékben a gazdasági struktúrát agrárcentrikus jelleggel kell fejleszteni;

— mindenütt lehetőséget kell teremteni a helyi adottságokat hasznosító kis- és középüzemek gazdaságos működésére, beleértve a nagyiparral való termelési kooperációt;

— a megyék és egyes területek népességének jövedelmi viszonyait a foglalkozási struktúra szerint kell fejleszteni, az általános életkörülményeket közelíteni kell egymáshoz.

A IV. ötéves tervtörvényt a fenti elvekkel összhangban kell elkészíteni és az ország- gyűlés elé terjeszteni.

Ei

Irányelveié a IV. áiáves fervtörvény eiiüf*»**liftéhez és megvalósításához

A IV. ötéves terv politikai céljául a Központi Bizottság a társadalom építésének előbbrevi telét jelöli meg, s ennek megfelelően: a szocializmus anyagi-technikai bázisának továbbépítését; a szocialista terv- gazdálkodás fejlesztését, a gazdasági reform elveinek következetes alkalmazásával; a munkások, parasztok és értelmiségi dolgozók élet- színvonalának további emelését; az ország védelmi képességének biztosítását.

A Központi Bizottság a politikai célokból kiindulva szükségesnek tartja, hogy a IV. ötéves terv összpontosítsa népünk erőfeszítését:

— a munka termelékenységének gyorsabb növelésére;

— az ipari termelés korszerűsítésére és

nemzetközi versenyképességének javítására:

— a lakásépítés jelentős fokozására, különösen a városokban;

— a hústermelés fellendítésére, az ellátás és az export egyidejű fejlesztésére.

A Központi Bizottság e célokkal összhangban határozza meg a gazdaság fejlesztésének irányára, ütemére és fő arányaira vonatkozó tervcélokat, melyek meghatározzák az országgyűlés elé terjesztendő végleges tervjavaslat gazdaságpolitikai jellegét.

t

Az 1971—1975. évi időszakban a nem- • zeti jövedelem 30—32 százalékos növekedését kell előirányozni. Az arányos és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés érdekében törekedni kell a növekedés egyenletességére.

A nemzeti jövedelem növekedését alapvetően a gazdasági hatékonyság javításával kell megalapozni. A jövőben is összehangolva kell fejleszteni az ipart és a mezőgazdaságot. Az ipar hatékonyságának javításával el kell érni, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása — a termelés 32—34 százalékos mennyiségi növekedésénél gyorsabban — kb. 40—42 százalékkal emelkedjék. A termelés növekedésének 75—89 százalékát a munka termelékenységének emelésével kell elérni. A mezőgazdasági termelést az előző öt évhez képest 15—16 százalékkal, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását 13—14 százalékkal kell növelni úgy, hogy a termelékenység a termelést meghaladó mértékben növekedjék.

Minden területen javítani kell a termelés alkalmazkodó képességét a fogyasztók és megrendelők fokozódó igényességéhez.

2 A népgazdaság fejlődésének fő ará- ■ nyait úgy kell tervezni és szabályozni, hogy a népgazdaság tartós egyensúlyának fő’ feltételei biztosítva legyenek. Ennek érdekében:

— nemzeti jövedelemből a fogyasztás részarányát 75—77 százalékra, a felhalmozásét pedig 25—23 százalékra kell tervezni és törekedni kell a tervezett arányok stabilitására;

— meg kell teremteni az egyensúlyt a beruházási javak kereslete és kínálata között;

— a versenyképesség fokozásával, a külkereskedelmi áruforgalom tervszerű alakításával, valamint közép- és hosszú lejáratú hitelek felvételével tovább kell szilárdítani nemzetközi fizetési helyzetünket;

— tervszerű jövedelemkibocsátás mellett az igényeknek megfelelő összetételben — hazai termelésből és import útján — növelni kell a fogyasztási javak kínálatát;

— a pénzügyi politika elsősorban az érdekeltségi rendszer javításával és ezen keresztül a hatékonyság fokozásával törekedjék a pénzügyi egyensúly megszilárdítására, hogy az állami költségvetés folyó és felhalmozási kiadásai — az ésszerű takarékosság érvényesítése mellett — az állami bevételekkel megalapozott lehetőség és a tervben meghatározott fogyasztás arányában emelkedjenek.

3 A felhalmozáson belül az állóeszközök * korszerűsítésére, bővítésére fordított eszközök arányát növelni, a készletállomány növekedését mérsékelni kell. A tervidőszakban biztosítani kell a beruházási tevékenység egyenletességét és hatékonyságának javítását. Az iparban a fejlesztési eszközök nagyobb részét a meglévő kapacitások hatékonyabb működését biztosító rekonstrukciókra és a technológia korszerűsítésére: a mezőgazdasági nagyüzemi gazdaságokban pedig a korszerű technológiai eszközök bővítésére kell fordítani. A beruházásokon belül gyorsabban kell növelni a lakosság életkörülményeit közvetlenül javító építkezéseket, elsősorban a lakás- és az ehhez közvetlenül kapcsolódó közműépítés részarányát. A beruházások területén meglevő hiánygazdálkodás felszámolása, az építési munka minőségének javítása érdekében a tervidőszak során az építési-szerelési tevékenységet a népgazdaság átlagos fejlődését meghaladó ütemben kb. 41—43 százalékkal kell növelni. Magasabb fokra kell emelni az építőipar technikai felszereltségét, teljesítőképességét, a munka termelékenységét és csökkenteni kell az építkezések megvalósítási idejét. A beruházások gyors és hatékony kivitelezése megköveteli a technológiai szerelési tevékenység erőteljes fejlesztését. Az építmények jobb karbantartása korszerű fenntartási építési kapacitások és szervezeték létrehozását teszi szükségessé.

A Az iparpolitika alapvető célkitűzése: a termelés növelése mellett az intenzív fejlesztés kibontakoztatása, a hatékonyság fokozása. Ezt az alkalmazott technika és technológia korszerűsítésével, a termelésszerkezet differenciált fejlesztésével, az automatizálásnak elsősorban a dinamikusan fejlődő, ágazatokban történő fokozásával, a munka termelékenységének javításával, a nemzetközi munkamegosztásba való aktívabb bekapcsolódással. a nemzetközi versenyképesség fokozásával, valamint a szervezés és a vezetés színvonalának emelésével kell megvalósítani.

Biztosítani kell a progresszív ágazatok dinamikus növekedését és a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetését, illetve korlátozását.

A szénbányászatban — az energiastruktú- ra korszerűsítésével összhangban — fejleszteni kell a népgazdaság energiaellátásában továbbra is fontos szerepel betöltő gazdaságos széntermelést, fokozatosan leállítva a gazdaságtalan bányaüzemek termelését. A villamosenergia-termelésnek és az importnak biztonságosan ki kell elégítenie a népgazdaság gyorsan növekvő villamosenergiaigényét. A vegyipari termékek iránt gyorsan növekvő igények jobb kielégítése érdekében a vegyipart az ipar átlagát meghaladóan, az építőanyag-ipart pedig a beruházási feladatok teljesítése érdekeben az építőiparnál gyorsabban kell fejleszteni.

A gépiparban a fő feladat a termelési szerkezet korszerűsítése, a gyártmányok nemzetközi versenyképességének fokozása. A kohászatban a termelés gazdaságosságának javítása és adottságainknak jobban megfelelő termékstruktúra kialakítása a követelmény.

Az élelmiszeriparban a lakosság színvonalasabb ellátása, a háztartási munka megkönnyítése valamint az exportlehetőségek fokozottabb kihasználása érdekében növelni kell a magasabb feldolgozási fokú, előre csomagolt. konyhakész termékek termelésének arányát. A könnyűiparban a lakossági és az exportigényekkel összhangban a tervidőszak során a fő feladat: növelni a korszerűbb, jobb minőségű termékek arányát.

Az iparfejlesztésben koncentrálni kell az eszközöket az előző tervidőszakban megkezdett és a távlati gazdaságfejlesztési céljainkkal összhangban lévő következő fő strukturális célok megvalósítására:

— az energetikai struktúra korszerűsítésének folytatására, a földgázprogram megvalósítására. a szénhidrogének felhasználásának gyors ütemű elterjesztésére, ami biztosítja energiatermelésünk gazdaságosságának számottevő javítását, a népgazdaság más ágazataiban a hatékony energiafelhasználást, s hozzájárul a kulturált életkörülmények kialakításához;

— az alumíniumipar további fejlesztésére, ami a népgazdaságnak korszerű minőségű és választékú alumínium félgyártmányokból késztermékből való jobb ellátását biztosítja és a kiviteli lehetőségek bővítése révén kedvező befolyást gyakorol a fizetési mérleg egyensúlyára;

— a korszerű közúti járművek és szállító- eszközök fejlesztésének folytatására, ami a hazai és a nemzetközi termelési kooperáció mellett gazdaságilag előnyös és nélkülözhetetlen az áru- és személyforgalom modernizálásában, kedvező hatást gyakorol több gépipari ágazat versenyképességére;

— az építőanyag-ipari bázis fejlesztésére, a korszerű építési móddal készült épületek, épület- szerkezetek gyors elterjesztésére, ami előfeltétele az építőipari termelékenység növelésének. a beruházások kivitelezési ideje csökkentésének, az építőipari tevékenység színvonala és hatékonysága emelésének;

— a kőolajtermékek vegyipari feldolgozása alapjainak megteremtésére, ami a népgazdaság jövőbeni kemizálásához szükséges;

— a ruházati ipar rekonstrukciójára, az elavult gépek helyett modem termelőeszközök üzembe állítására, ami a lakossági igények jobb kielégítése és az export fokozása érdekében bővíti a termelőkapacitásokat, javítja azok hatékonyságát és elősegíti a változó keresletnek megfelelő divatos termékek gyártását;

— a számítástechnikai eszközök alkalmazására és gyártására, ami feltétele a népgazdaság különböző területein a termelés és értékesítés magas színvonalú szervezésének, irányításának, és egyúttal a gépiparban új, a nemzetközi versenyképességhez nélkülözhetetlen termelési kultúra kifejlesztését eredményezi.

A vállalatok fejlesztési eszközeinek fel- használásában a szabályozással és szelektív hitelpolitikával ösztönözni kell a fő iparfejlesztési feladatok megvalósítására, a beruházások építési arányának mérséklésére, a gépesítés fokozására, az elavult gépek gyorsabb kicserélésére és technológiai korszerűsítésére. A vállalati eszközök koncentráltabb és hatékonyabb felhasználása érdekében fejleszteni kell a vállalatok közötti fejlesztési-beruházási együttműködést.

£ Az agrárpolitikában a soron követke_ " ző években a fő feladat a stabil húsellátás feltételeinek megteremtése, a termelés egyenletesebb emelése. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar korszerű anyagi-műszaki bázisának továbbépít ése mellett a hatékonyságot javítani, a vezetés színvonalát emelni kell az egész élelmiszergazdaságban.

Az állattenyésztés fejlesztését meg kell gyorsítani, a mezőgazdaság össztermelésében emelkedjék az állattenyésztés részaránya. A belföldi húsellátás javítása és az export növelése érdekében meg kell szüntetni a hústermelésben meglevő ingadozásokat. Különösen fontos feladat a sertéshústermelés növelése. Ennek érdekében a nagyüzemi állattenyésztést — főként gazdaságos, gyárszerű telepek létesítésével — jelentősen fejleszteni kell. Egyidejűleg a kisüzemi — mindenekelőtt a háztáji — gazdaságok termelési lehetőségeit jobban ki kell használni.

Az állattenyésztés magasabb termelési színvonalát az állatállomány létszámának növelésével, valamint az intenzív termelésre képes állatfajták elterjesztésével és a korszerű férőhelyek létesítésével kell elérni.

Az állatállomány növelése és az állati termékek termelésének fokozása érdekében bővíteni kell a takarmánybázist és javítani a takarmányfelhasználás gazdaságosságát.

iTolytatAt a 3. óidsten?