Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

Balogh László kiállítása az egri kis galériában A Megyei Művelődési Köz­pont nemes szándékkal ott­hont kíván teremteni a me­gye határain belül élő kép­zőművészeknek azzal, hogy tarlati lehetőséget biztosít számukra. Az első ilyen al­kalommal még csak bonta- kozóban látjuk ezt a szán­dékot, jó néhány kérdést meg kell még oldani ahhoz, hogy az otthon valóban ott­honos legyen az alkotások számára és jó lehetőséget teremtsen a közönség szem­lélődésére, a művészi alko­tások és a művészet iránt érdeklődők találkozásához. A kiállítók sorát Balogh László nyitotta meg. Tizen­kilenc olajfestmény, hat ak- varell és kilenc rézkarc so­rakozik a paravánokon, a meghívón is közölt kataló­gusoki szerint. Egy ilyen gyűjteményes anyag képet ad arról, hogy ma, a tárlat időpontjában hol tart művé­szi és emberi fejlődésében Balogh László. Számadás ez B megtett útról és nyitás azokba az irányokba, ame­lyek a művészt bejárni kí­sértik. A gyűjteményes kiállítás igénye nem lep meg ben­nünket. Balogh László eseté­ben. Többszőr láttuk müve­it szélesebb alkotói közösség bemutatkozásain. Akkor in­kább azt vettük észre, hogy az ő munkái sajátságos fel­fogást tükröznek, a színfol­tok és formák, az absztrak­ciók olyan világát, amelyet érdemes közelebbről megte­kinteni és megismerni. Nos, az alkalom itt áll előttünk és 34 mű vall a művészről, arról -a szemléletről, amely a világ dolgait megörökíteni készteti. Balogh László azokat az élményeket festi meg, ame­lyek mint valami párlat, absztrakt formában csapód­nak le a tudat táján. A ter­mészeti látvány nyilvánva­lóan lenyűgözi a festőt, hi­szen munkája természeti kép, táj, erdő, fák, tenger, város, a Bükk, halak, a híd: Még akkor is a természet képei­hez nyúl vissza, amikor egy lírai nyári emléket, vagy a háború borzalmait felvonul­tatni kívánó kompozíciót al­kot, vet vászonra, vagy könnyedebb anyagra. Az ember környezetének ez a sajátos szín-' és forma­élménye átszűrődik az al­kotó lelkiállapotán; hangu­latai, szenvedélye kivonják belőlük a természetességet, a tárgyi világban való meg­jelenés ruháját, levetkőzte­tik róluk és maradnak azok a színek és azok a formák, amiket a művész az egyedüli kifejezési lehetőségnek meg­hagy. Ez az egyedüli kife­jezési lehetőség azonban nem mindig gyújtja fel a néző képzeletét. Talán azért van az, hogy a néző tekintete el-elbolyong a nagyméretű olajfestménye­ken, az azokon látható for­mák láncolatában és színe­ken, többször is végigkószál, keresve az alkotás gyúpont ját, azt a kiinduló sugarat, vágy pontot, amiért a mű­vész megfestette a képet. Közben a néző kérdéseket tesz fel magának, mert a művészi alkotás esetében sem árt, ha a szemlélő logi­kát keres a neki szóló mű ben. Miért van az a túlzott — a nézőnek legalábbis túl­zottnak tűnik — absztrahá- lás, elvonatkoztatás a termé­szettől, hogy az erdőben nem lelek sehol sem az erdő színeire és formáira? Miért van az a szerénység, hogy a művész még ott is elrejti, homályos foltok között ho­mályban tartja az ‘emberi testet, ahol annak központi helyzeténél fogva lényeges mondanivalója lenne? Miért van az. hogy éppen az olaj- íestményeknél nem érezzük a látvány ökonómiáját, ma­gyarul: úgy érezzük, hogy festő nem gazdálkodik el gé hasznosan és nyíltan májával? Kérdés marad , munkra, hogy ebben 3« lönben meseszerűen más és felfűtött szín- és íbr- maszférában — ahol apoka­liptikus lények épp úgy megjelenhetnének, mint a gyerekkori mesék szörnyei, színes valószínűtlenségük­ben — a látottnál valamivel céltudatosabb rendet miért nem találunk, amelynek ös­vényein eljuthatnánk a mű mélyebb tartalmáig, igazabb megértéséig? Miért tűnik úgy, hogy a művész mindig csak egyetlen nézőpontból figyel a világra és ritmusait, forma- és színváltásait nem a változó és változatos játé­kosság kergetőzésé diktál­ja? Tudjuk, bele lehet állni egy síkba és onnan kitekin­teni mindarra, ami szerin­tünk szemlélődésre érdemes. De vigyázni kell arra is, hogy erről a szemléletről, szemlélődésre másoknak ne legyen semmitmondó, vagy szürke benyomásuk, mert az alkotást nem az alkotó bel­ső szenvedélyének, élményé­nek, hangulatának egyszer volt hőfoka szerint ítélik meg, hanem az után, amit ebből kifejezésre juttatott müvén keresztül. Balogh László olajfestmé­nyeit ezek az aggódások kí­sérték és kísérik ezen a ki­állításon. Akvarelljein, s fő­ként rézkarcain jóval eleve­nebb élet lüktet. Ezeken mintha az emberközelség me­legsége áradna szét. A meg- ólaltatott és megörökített nlékek emberi élettel telib- c, szólnak is hozzánk, ekszenek is magukat mes­tetni. Majdnem azt mond­ájuk, hagyják magukat meg­közelíteni. Jóval szélesebb úton, mint az olajfestmé­nyek. Ritmusváltás és botlás itt is keveredik egymással, a megfogalmazás-szerkesztés technikai bonyólítása itt is mesterkélt néha, de érzelme­ket kapunk, lágy színeket, a témán belüli építkezést, a központi mondanivaló raj­zos és értelemre ható hang­súlyozását. A Szajna felett magasodó Párizs kőrengete­ge például a témán innen és túl érzékletesen hat az egyik rézkarcon. A művész iránt érzett ro- konzenvünk íratja velünk talán keményen ható soro­kat. S mintha a rajzosabb vonalak nyűgében jelentkező világ lenne az, amiben la­kást kellene bérelnie Balogh Lászlónak. Farkas András Gazdag program az alkotmány napjára és I. István király születésének ezredik évfordulója alkalmából Vasárnap délután Felső­tárkányban (Foto: Körmendi Károly) Bíráskodás - a községben Példásan tevékenykedik a vámosgyöiki szabálysértési bizottság Szerdán a Hazafias Nép­front Székhazában megalakí­tották az országos koordiná­ciós bizottságot, amelynek feladata lesz, hogy előkészít­se, megszervezze az alkot­mány napi ünnepségeket és a megemlékezést. I. István ki­rály születésének milenniu- máról. A bizottság elnöke Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, titká­ra Barati József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára, tagjai: Ballá István, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnökhelyettese, Böjti János külügyminisz­ter-helyettes, dr. Cserháti Jó­zsef pécsi római katolikus megyés püspök. Kárpáti Jó­zsef, a Magyarok Világszö­vetségének főtitkára, dr. Ott- lik Ernő evangélikus püspök és dr. Szamosközi István re­formátus püspök. Az augusztus 20-hoz kap­csolódó eseménysorozatról a koordinációs bizottság ülé­sén Baráti József adott tá­jékoztatást. Központi meg­nyitó eseményként augusz­tus 19-én. Székesfehérvárott népgyűlést rendezitek, ame­lyen Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke mond be­szédet. Kiemelkedő ünnepsé­gekre kerül még sor Bács, Komárom, Nógrád és Szol­nok megyében. Mindenütt az országban koszorúzási ünnepség lesz az államalapító király szobrá­nál, emlékművénél. Az ál­lamalapító király milenni- urnával kapcsolatos esemé­nyek, ünnepségek — sem egyházi, sem világi- vonalon — nem korlátozódnak csupán augusztus 20-ra, hanem az egész esztendőt kitöltik. A posta emlékbélyeget ad ki az ■ évfordulóra. Az I. István ki­rály nevét viselő iskolák kü­lön ünnepséget szentelnek majd névadójuknak. (MTI) Kétéves múltra tekintenek vissza a községek szabálysér­tési bizottságai. Azóta szá­mos — a társadalmi' tulaj­dont megkárosító, vagy ép­pen személyi sérelmet okozó — cselekményt vizsgáltak, meg, s az elkövetőket fele­lősségre vonták. A megyénkben levő sza­bálysértési bizottságok sorá­ban kimagaslóan jó ered­ményt vallhat magáénak a vámosgyörlki testület. Eddigi tevékenységükről és a ta­pasztalatokról Bódi József, a községi tanács szakigazgatási szervének vezetője tájékoztat bennünket. — Többségűén termelőszö­vetkezeti tagok és ipari üzemben dolgozók alkotják a 16 fős bizottságunkat. Társa­dalmi funkciójukban követ­kezetesek, szigorúak. — A legelső ügyünk — társadalmi tulajdont károsító kisebb súlyú lopás miatt — 1968. november 9-én került a bizottság elé. Két vámos- györki fiatalember vízelveze­téshez használható 5 4-es vascsövet lopott az egyik gyöngyösi üzemből. Bűnös­ségüket beismerték. Sokol­dalúan mérlegeltük a cselek­ményt, elemeztük a fiatal­emberek községünkben tanú­sított magatartását, családi helyzetét. 200, illetve 300 fo­rintra bírságoltuk őket. A százforintos differenciát az tette indokolttá, hogy egyi­kük szolidan, megbánóan vi­selkedett a tárgyaláson, má­sikuk cinikus és tiszteletlen volt. A hatás nem maradt el. Hasonló feljelentés eddig nem érkezett a bizottsághoz. — Az eddigi működésünk során a legmagasabb összegű büntetést tavaly szabtuk ki — informál továbbiakban Bódi József. — Az egyik vá- mosgyörki űriét vezetőjét súlycsonkításon érte tetten az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség munkatársa. Sőt fény derűit arra is, hogy eb­ben a boltban néhány alka­lommal az eladott áruk érté­kénél lényegesen nagyobb összeget fizettettek a vásár­lókkal. Alapos vizsgálatot tartottunk az ügyben. Mivel az érintett boltvezető már visszaeső szabálysértő volt — pontatlan mérés és számolás miatt korábban is feljelen­tést tettek ellene —, így két­ezer forint bírság megfizeté­sére köteleztük. Okult tetté­ből, azóta ugyanis a legpre­cízebb kereskedelmi dolgo­zónk. Vásárlóinak száma is egyre növekszik. , A bizottság ez évi határo­zatai mérsékeltségről árul­kodnak. Pedig nem lágyult meg a tizenhat ember szíve. Csak hát az esetek jellege, körülménye folytán szület­tek, hogy úgy mondjuk, hu­mánusabb ítéletek.. Egy pél­da erre. Középkorú asszony — mintegy 50 forint értékű áruval a szatyorjábari — fi­zetés nélkül akart távozni az önkiszolgáló boltból. A pénz­táros — talán kissé túlbuzgó hangoskodása révén — lep­lezte le a tolvajlási szándé­kot. A hölgy határozottan közölte, hogy előzőleg már kifizette az említett áruk ér­tékét, blokkot viszont nem kapott, így azt fel sem tud­ja mutatni. Átiratot kaptunk az ügyben a VII. kerületi KÖZÉRT Vállalattól, de sem a hivatalos levél, sem az asszony állítása nem volt meggyőző számunkra. Mivel a számlát — felszólítás után — még a helyszínen rendez­te az asszony, így az ügyben nem hoztunk terhelő határo­zatot. — A szabálysértési bizott­ság két év alatt összesen 15 esetben tárgyalt. A hibákat és erényeket mérlegelve úgy gondolom, helyesen döntöt­tünk, ugyanis határozatunk ellen senki sem fellebbezett. Ez a tény elsősorban annak köszönhető, hogy a testület minden tagja lelkiismerete­sen végzi önként vállalt munkáját. Úgy érzem, hogy községünkben beváltotta a hozzáfűzött reményeket a helyi bíráskodás — mondja végezetül a vámosgyörki ta­nács vb-titkára. Velkel Árpád Két magyar film Karlovy Varyban Két játékfilmünket is meg­hívták a Karlovy Varyban a július 15-én nyíló 17. nem­zetközi játékfilm-fesztiválra. Kosa Ferenc, Csőri Sándor és Sára Sándor Ítélet című filmjét a verseny kezdetén, július 16-án vetítik, míg Zol- . nai Pál. Köllö Miklós, Ra­gály Elemér alkotását, az Arcot 22-én. a verseny má­sodik szakaszában mutatják be. A fesztivált július 26-án ünnepélyes eredményhirde­téssel zárják. Szabó László — Sólyom József: VWO. július 2„ csütörtök A magyar—román—szlo­vák koprodukcióban készült Dózsa-film iránt idehaza és külföldön egyaránt élénk az érdeklődés. Két hónap alatt 400 000 nézőt vonzott. Meg­vásárolta a Szovjetunió, va­lamint Bulgária és Lengyel- ország. Természetesen bemu­tatják Romániában és Cseh­szlovákiában is. Az Arc cí­mű játékfilm eddigi sikere ugyancsak számottevő: öt or­szág — a Szovjetunió, Bul­gária, Lengyelország, az NDK, Jugoszlávia — kötötte le vetítési jogát, s az április 3-i díszbemutató óta több mint 200 000-en tekintették meg, a hazai mozikban. (MTI) — Fizetség! — méltatlan­kodott Sadie Cohen felhábo­rodva. — Ügy látszik maga azért jött hozzám, hogy sér­tegessen. Hát mit képzel ró­lam?! Tán nincs két unoka­öcsém az amerikai hadse­regben?! Talán nem ugyan­olyan amerikai vagyok, mint maga? Hát nem szégyelli magát? Megfizetni engem? Vegye tudomásul, hogy még köszönetét sem fogadok el! Nem fizetheti meg a vasúti jegyemet sem Washingtonig, de még egy Coca-Colát sem vehet nekem. — Rendben van, öregem, magának van igaza — csil­lapította az őrnagy. — Nem akartuk megsérteni. Azonban jól tudja, Mr. Cohen, hogy minket is megfizetnek. Mi­ért ne fizethetnék meg ma­gát is? — Lehet, hogy maguk pén­zért küzdenek a nácik ellen, de én erre soha nem lennék képes. Gyerünk, «»egem, mondja el, miről van szó. Sadie úgy figyelt, mint egy doktor a súlyos beteg konzultációján. Magyarázat közben feljegyzéseket firkált egy használt, piszkos borí­ték hátuljára. Végül így fog­lalta össze véleményét: — Két szám tárcsa, belső kulcsos ajtó, Wilton Safe Company. Ez egy 1925-ös modell. Nos, kedves őrnagy, a barátja visszamegy Wa­shingtonba, vásárol egy gu­mi vagy bőr kalapácsot, olyant, amilyent az arany­füst megmunkálásához hasz­nálnák. Utasítja a titkár kis­asszonyt,. hogy az ’ egyik na­pon a szokásosnál korábban menjen a hivatalba. A maga kalapácsát a nők National kasszájában rejtse el. — Hova? — kérdezte megleoetten az őrnagy. — Érthetetlen ember — mormogta dühösen Sadie Cohen. — A keblébe! Mond­ja meg neki, hogy teljes erő­vel üssön rá a kisebbik számtárcsára. Ez nem is fog erősebb lármát kelteni. Ami­kor azonban a főnöke ki akarja nyitni azt a nyava­lyás páncélszekrényt, nagyon mérges lesz. Az istennek sem fog kinyílni. Kénytelen lesz betelefonálni a Wilton Safe Service washingtoni ügynök­ségének, és ez az ügynökség engem fog kiküldeni, hogy javítsam meg a páncélszek­rényt. Természetesen ez csak akkor történik így, ha ma­guk erre kifejezetten felké­rik őket. A javítás után én már tudom mind a két kom­binációt és miközben ezen dolgozom, elrontom a belső kulcsos ajtó zárját. Amikor azt is megjavítottam, látom majd, hogy milyen az a kulcs, és akkor ha adnak egy darab vasat és reszelőt, akár egy tucatot is csinálok belőle maguknak. Azt hi­szem, egész okosan kitervez­tem. Felesleges izgulni: azon az éjszakán, amikor maguk vásárolni akarnak ebből a páncélszekrényből, Washingtonban találnak. Ne féljenek, kéznél leszek; ha valami mégsem menne jól. A Qu 2-es csoport alapo­san felkészült a feladatra. A reklámügynökből hírszerző­nek átnyergelt Jimmy szer­kesztett egy furcsa gépeze­tet. Ügyes kis hajtómű fából készült kerekeket pörgetett, elképzelése szerint ez meg­oldhatta a rejtjelző szalag lepergetését egy közönséges filmfelvevő gép lencséje előtt. Készített ezenkívül egy fényképezőgépbe épített na­gyítógépet, amely alkalmas lett könyvlapok, iratok meg­örökítésére. Bonyolult infra­vörös berendezés tette lehe­tővé, hogy sötétben is él tudják végezni munkájuk^, ha a rejtjelző szalagot fény- érzékennyé tették. A követ­ség szomszédságában bérel­tek egy lakást, és szabályos sötétkamrának rendezték be az egyik szobát. Tökéletesen felszerelték nagy gyorsaságú előhívás és fénymásolás cél­jaira. Egy hét múlva végre minden készen állt, elkezd­hették a munkát. Vettek egy kis gumikalapácsot. ame­lyet az amerikai gépírónő — követve Sadie Cohen utasí­tásait — a keblei között rej­tett el. Délelőtt 10 óra tájban a török nagykövetség telefo­non felhívta a Wilton Safe Company irodáját. Amikor megcsörrent a telefon, Sadie elnyomta szivarját a hamu­tartóban : — Azt hiszem, munkához láthatunk — mondotta. Néhány óra múlva az OSS pontosan ismerte a török nagykövetség páncélszekré­nyének mindkét kombináció­ját, s volt már kulcsuk is a belső ajtóhoz. Blackék ezen az estén egy marylandi autós csárdában rendeztek népes, vidám összejövetelt barátaik számára. A kirándulásra meghívást kaptak a török nagykövetség vezetői, tiszt­viselői is. Ügy tűnt, hogy tö­kéletesen biztosították: haj­nal g zavartalanul dolgoz- hatn. Je' a követség épületé­ben. A Qu 2-es csoport két ta§ja, Dick és Bob, Sadie Cohennel együtt este 10 óra­kor lépte át a nagykövetség kapuját. A csoport vezetője pattanásig feszült idegekkel ült a szomszédos hadiszállá­son. Jimmy viszont nagy nyugalommal üzemképes ál­lapotba helyezte gépeit. (Folytatjwtft

Next

/
Thumbnails
Contents