Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

Műfordító diákok A műfordítás nyelvtudást, stílusérzéket, alkotói szerény­séget kíván. Szinte a közép­kori szerzetesek személyte­lenségével kell a lefordítan­dó alkotás szerzőjének gon­dolatait magyarra plántálni, kifejezésmódjának egyéni ízeit érzékeltetni. Idő, türe­lem, hozzáértés, személyte­lenség ... ez a műfordítás. Ilyen követelményeknek a felnőttek közül is kevesen tudnának eleget tenni... De hogy diákok .. ! ? . Egerben, a Szilágyi Gim­názium leánytanulói bizonyí­tották, s bizonyítják ma is: diákból is lehet műfordító. De hogyan..? Erre kerestem a választ. Tőlük, mint a legillelékeseb- bektől... Aki inspirált: 7,-ahemszky Lászlómé, ma­gyar-orosz szakos középisko­lai tanárnő: — Már egyetemi hallgató koromban fordítottam művé­szettörténeti szakkönyveket. Hogy diákokat is érdemes er­re szoktatni, azt először fér­jem tanári gyakorlata bizo­nyította. Ö évekkel ezelőtt a Dobó Gimnáziumban kísér­letezett — nem is eredmény­telenül — ezzel. A jó ötlet felújítására az egy év előtti Gárdonyi Géza diáknapok pályázati kiírása inspirált. Ügy gondoltam: összeállítunk egy novellaantológiát, min­den szovjet köztársaság elbe­szélésterméséből kiválasztjuk a legjellemzőbbet, s ezekből „kötünk” egy csokrot. Diák­jaimnak tetszett az ötlet, ha­mar verbuválódott a gárda. A munkával időre el is ké­szültünk. Nagyon jólesett, hogy nemhiába dolgoztak a fiatalok: a 'kollektív pályá­zók aranyérmet szereztek. A bíráló bizottság emellett még négy ezüsbmórmet is juttatott az egyéni képességek mélta­tásaként. — A legújabb terv? — Xjjabb antológiát állí­tunk össze a rokon népek még lefordítatlan novelláiból. Ezzel nevezünk a jövő évi diáknapokra. „Vallanak44 a műfordítók A tanárnő túl szerényen sommázta egy év történetét, a gondokat és eredményeket. Erről beszélnek a teenager korú műfordítók is: Pók Mária még csak má­sodikos, megbecsülésben még sincs hiánya. Egyénileg pá­lyázott angolból, s szerzett is aranyérmet. Róla az a fáma járja: oroszból, angolból nincs vetélytársa az iskolá­ban. — Szívesen fordítok, a megfejtett gondolatok nyo­mán egy eddig ismeretlen vi­lág, az alkotó egyénisége vil­lan fel előttem. — Mi a legnehezebb a mű­fordításban? — Egy-egy sajátos kifeje­zés magyarra mintázása. Igaz, ki lehetne kerülni, de ezzel a fordítói nagyvonalú­sággal az alkotó stílusa csor­bulna, az írás vesztene ere­deti ízeiből. — A megoldás? — Időt nem kímélve, „szol­gai” szótározás. Megéri, mert legtöbbször sikerül meglelni a hangulatilag hasonló töl­tésű szókapcsolatot. Kocsis Erzsébet lassan dol­gozik : — A megfelelő szót, az épp odaillőt nehéz megtalálni. Ezt régebben szótárhiány okozta. Hangulati árnyala­tokat is feltüntető, szótár — a Handrovics—Gáldi féle 100 000 szavas — alig né­hány van a városban. Nem­egyszer egymás kezéből rán­gattuk ki. Ha kész a nyers fordítás, ezzel még koránt­sem zárult a munka: irodal­mivá kell tenni a szöveget. Lektorálás — bableves mellett — Ez a munka Anna né­nire várt — újságolják a lá­nyok, ösztönösen fakadt tisz­telettel. — Általában két-három óra alatt ellenőrizni, csiszol- gatni lehetett a munkákat. Néha azért elhúzódott az idő — tájékoztat a tanárnő, az alkotóműhely vezetője. A magyarázattal Erzsi nem sokáig várat magára: — Én fél napig kötöttem le a tanárnőt. S nemcsak a gon­doskodást, a türelmet kö­szönhettem meg, hanem fi­gyelmességét is. Amikor ott jártam, éppen bablevest fő­zött vacsorára, amint elké­szült vele, asztalhoz ültetett. — Nem volt különösebb gondom a lányokkal. Ösztö­nös stílusérzéke van legtöbb­jüknek, indokolni nem tud­ják, mégis majd mindig meg­lelik a legmegfelelőbb kife­jezést. — Nem volt fárasztó ti­zenkilenc fordítást szabad, időben, otthon, munka mel­lett lektorálni? — Előttem volt az eredeti szöveg; izgatott: mit és ho­gyan „fognak meg” ebből a XXII. A gazda nélkül maradt bányatelkek Müllerék tulaj­donába szálltak át, azoknak az adósleveleknek az alap­ján, amelyeket ők a Ma- dametól és Diastól vettek át nagylelkűen, a szatócs és a szállodatulajdonosnő tarto­zásai részleges törlesztése fejében... És a gőzbárka legközelebbi járatával két mexikói jött Manausból és ezek már mint a német trió alkalmazottai vették fel a munkát a két bányatelken... És utána három helybeli süllyedt hasoriló napszámos sorba... ördögi kör! Nincs menekvés. Aki nem ma, az * holnap, holnapután jut az adósok közé. Nemcsak az ke­rül Müllerék jármába, aki még remél valamit Ciduró- ban, hanem az is, aki tor­kig van ezzel a megalázó helyzettel, a nyomorúsággal, el akar menni innen. Eladná a bérleti jogát, de kinek? Egyedül Müllerék jönnek számításba, de ők olyan árat ígérnek, amely nem fedezi még az útiköltséget sem Manausig... Ez a jelenlegi helyzet. És Müllerék most a fazendájukon kihallgatott beszélgetés szerint — arra készülnek, hogy a Borelli testvéreket törjék meg az el­ső adandó alkalommal. Ezek­nek is van adóa«águV, h»"7le- teik végénél járnak. Mégis, ezek az olasz fiúk nyíltan hangoztatják, hogy ők nem I adják fái « szabadságukat lányok. A fél napot sem vet­tem észre, sőt örömmel töl­tött efl mert igazolta elkép­zeléseinket az eredmény: diákokból is lehet fordítói alkotóműhelyt létrehozni. Utravaló — a jövőre Mi lesz belőlük érettségi után? Mi maradandót nyújt számukra az az ismeretanyag, az a sok élmény, amelyet munka közben, az alkotómű­helyben szereztek? — izga­tott a kérdés. Legtöbbjük ta­nár, nyelvszakos tanár sze­retne lenni, s fordítani to­vábbra is. — Ha elvégzem az egyete­met, újságíró szeretnék len­ni— lep meg a hallgatag Ko­csis Erika. — Ügy érzem: itt a fordítói körben gyakorlat közben lehet elsajátítani a változatos, a hajlékony stílus fogásait. semmiképp, nem lesznek az átkozott tedeschók rabszol­gái. Az ő helytállásuk tartja még a lelket a sok ingado- i zóban. Ha ők is megtörnek, behódolnak, összeomlik a többiek ellenállása is. A harminchárom parcella kö­zül haton már a német ko­lónia tagjai az urak. Igaz, ez Ciduno bányatele­pének még húsz százalékát sem teszi ki, de a folyamat megállíthatatlannak tűnik, az idő nekik dolgozik... Amikor idáig ért gondola­taiban, Honda megtapogat­ta a feje búbját, sajgott még egy kicsit a goromba ütés helye, öntött magának az üvegből, befogta az orrát, le­hajtotta az italt, tovább morfondírozott. Azt a kérdést tette fel magának, hogy ő és útitár­sai tehetnének-e valamit, megpróbálkozhatának-e a si­ker akárcsak leghalványabb reményében is, Müllerék ter­vének meghiúsításával ? Igen vagy nerp? Koponyacsont.ja mögött halk duruzsolással működni kezdett az elektro­nikus számítógép és nem sok idő múltán már meg is szü­letett 1 az eredmény, a hatá­rozott válasz. Nem! És kö­vetkeztek a nyomós érvek: 1. A Cartagena volt uta­sainak többsége minden bi­zonnyal elutasítaná az aktív fellépést és ezt nem is le­hetne tőlük rossznéven ven­ni. Semmi hatalmuk, joguk, hissen a. Mama és a három Zord alkotás ez a film, kemény idegeknek való. La- dislav Fuks elbeszélése így, filmen, a láttatás és a le­hetséges víziók sok-sok változatával ijesztőbb és ke­gyetlenebb a leírt szöveg ha­tásánál. Nem véletlen, hogy a film végső summázatául Danté Poklának a rene­szánsz^ festők által elképzelt jelenetei olvadnak bele ab­ba az apokaliptikus folyta­tásba, amelyet ez a modern, kegyetlen diktatúrát szülő század készített embereinek. Kopfrkingl, a hullaégető teljes odaadással és nem­csak üzletileg, de lelkileg is megalapozott tudatosság­gal végzi hivatását, a kre­matórium szolgálatát. Ügy­nököket foglalkoztat, hogy minél többen ezt a búcsú­fajtát válasszák az életből való kilépés után. A két háború között vagyunk, ahol az eszmék nem torkolltak még a valóságos apokalip­szisbe. Életének ebben a sza­kaszában csak annyit ér­zünk és tudunk erről a Kopfriünglről — nyelvtörő neve a tébolyra utal fogal­milag is! —, hogy a test és a lélek viszonyáról, Kelet­ről szóló olvasmányai nyo­mán támadt képzetei pietisz- tikus mesékbe viszi őt, s ezeket a meséket, szólamo­kat hajtogatja családjának, feleségének, két gyermeké­nek is. Szereti a komoly ze­nét, a pedáns tisztaságot és szinte várjuk, hogy valami ökölvívó kivételével még csak nem is brazil állampol­gárok. Nincstelen menekül­tek, befogadott jövevények egy idegen országban. És tú- lajdonképpen ők is ki van­nak szolgáltatva Müllerék- nek, nekik is csak az Ilha gőzbárka az egyetlen szaba­dulási lehetőségük a dzsun­gelból. 2. Ha egy olyan okos, ta­pasztalt, a körülményeket alaposan ismerő, jószándékú és tevékeny embernek, mint Plombái atya, aki itt, az aranyásók körében egyedül örvend általános bizalomnak és tiszteletnek, ha neki sem sikerült semmit sem tennie a gengszterek ellen egy év alatt, uesyaa milyen ered­ostoba mozdulatban kitörjön rajta a téboly Akiket szeret —, ha van bárki, akit sze­rethet —, akkor ellátja ke­gyes mondatokkal: jóízűen zabái olyankor is, amikor a szájnak mozdulatlannak, sőt némának kellene maradnia. Ez a zagyva és zsíros ma­gasztosság, ahogyan ez a kli­nikai eset megjelenik a pa­noptikumban, a szórakozó­helyeken, az emberek kö­zött, magával viszi azt a ke­gyetlenséget, amely még nem szabadult fel. De megszületik a pillanat, amikor a hatalom részesé­vé válik. A már beteg agy most kívülről is kapja azo­kat az indításokat, amelyek egybeesnek eddigi hivatásá­val. így lesz a hullaégető- ből, a kívülről jövő indokok és megszorítások alapján az önzés lépre csaló és emész­tő vágyain átjutva, hidegvé- rűen, sorozatban hullákat gyártó gyilkos, mert az agy­rém, a téboly az emberi ér­tékeken átlépve garázdál­kodhat: a hatalmi tudat és erő olyan védelmet jelent, amely biztonságot nyújt a felelősségre vonás elől. A néző iszonyodva figyeli ezt a szörnyeteget, ezt az emberi orpaájú képződményt, akiben a lelkiismeret, vagy egyszerűen csak az emberi élet értékének tudata is tel­jesen elhomályosult. Szinte adódik a kérdés: honnan van az, hogy az em­ményre vezethetne az ő gyermeteg próbálkozásuk a még Cidűróban eltöltendő néhány nap során? 3. Lelki ismeretük meg­nyugtatására az egyetlen, amit tehetnek, hogy majd Manausban, vagy másutt hivatalosan bejelentik az it­teni állampolgárokat. Szen­telt víz. Semmi bizonyíték nincs a kezükben a gaztet­tekre vonatkozólag, ami pe­dig Ciouróban a felszínen zajlik le, az a kapitalizmus viszonyai között nem számít bűntettnek. Negyedszer, ötödször, ha­todszor. .. És ahogyan sorjáztak a meggyőző argumentumok, a hideg és kristálytiszta logi­ka szüleményei, úgy növeke­dett a felháborodás, az ellen­állás tüze Honda lelkében. Ami eddig még sohasem for­dult elő, a benyakalt fél üveg rum ellenére a zseniá­lis Honda mellett nem tűnt el, nem szorult háttérbe a köznapi, meglehetősen mű­veletlen, szürke Hood* sem! Csehszlovák film béri társadalom annyi min­den betegség e'len tud vé­dekezni, de a kezdődő elme­bajt, annak társadalmi csí­ráit akkor még nem tudja felfedezni és elfojtani, ami­kor az még veszélytelen? Mikor változnak át a nor­mális emberek fenevadakká, mikor formálódik ki ben­nük az a végzetes tarta­lom. amely minden könyör­telenséget meg tud magya­rázni és meg akar bocsáta­ni? t A néző döbbenten figyeli a fésűt, ahogyan a szép ha­lott hajában kotor vele a fő­hős, hogy aztán a saját fri­zuráját is megigazítsa ugyan­azzal a mozdulattal. S mint­ha a mozdulatok, a puha kézmozgások megett mindig ott rejlene a gyilkosság, a halál kívánása ebben a pu- hány és rezzenéstelen arcú őrültben. A főhős figurájának hite­le Rudolf Hrusinszky játé­kán múlik és ő egy kivéte­lesen széles skálán mozgó jellemszínész biztonságával teremti elfogadhatóvá ezt a lágyult agyú kisembert, aki nem veszi észre, mennyire csak eszköz és mennyire vé­tek és bűn minden mondata, tette és kegyetlensége: Jurij Herz rendező egy veszedelmes modellt eleve­nít fel a második világhábo­rú krematóriumos idejéből, nyilván figyelmeztetésül. Farkas András Eleinte csak berzenkedett, tiltakozott, kijelentette, hogy köp az érvekre. Aztán már trágár szavakat is kiabált, hangosan és cifrán károm­kodott magyarul. Végül na­gyot ütött öklével az asz­talra ... Hangos nevetés harsant fel körülötte. Révedezve, meglepetten nézett szét az ivóban. Ügy látszik, annyira mélyen, s oly sokáig merült el gondolataiban, hogy ész­re sem vette, amikor bené­pesült a nagyterem. Tessék, most meg rajta kacag min­denki, azt hiszik, be van rúg­va, élvezik szilaj dallarhú, furcsán hangzó szitkait. A söntés melletti nagy asztal­nál Hans Müller ül a főhe­lyen, hátradől a széken, a térdeit csapkodva röhög. Ugyanúgy Ernest a jobbján. De az ordít is. Azt, hogy: Noch einmal! Noch einmal! Ingyen cirkusz kell a marhának! Mellettük Eberhardt csak halványan mosolyog, a különleges meg­bízott viszont pohárral a ke­zében meredten bámul ma-’ ga elé, nyilván megint tök­részeg. A hosszú asztal túlsó végén, illő távolságban gaz­dáiktól, az a két mexikói ül, aki az öngyilkosok par­celláin dolgozik. Gonzales és Camacho. Gonzales alacsony, szikkadt, menyétarcú, a má­sik hórihorgas, a képe ra­gyavert. Egyikkel sem szíve­sen találkozna az ember sö­tétben. ... Hátul a jobb sa­rokban is minden hely fog­lalt, vagy tízen ülnek a hosszú, keskeny asztal körü­li lócákon. Csak az öreg guapi indiánt, Xingu apót is­meri közülük, meg a félsze­mű Kri moszt. a görögöt. A kisebbik asztalnál _ három brazil mineiro, ők ‘ is bá­dogbögréből isznak, mikéit Xinguék. (Folytatjuk.) Lakonikus méltatás, de ki­fejező. .. Pécsi István Szombat—vasárnap: Kórushangverseny Egerben Nívósnak ígérkező zenei rendezvény színhelye lesz e hét végén a megyeszékhely: ekkor rendezik meg a XI. dalosünnepet. Szombaton este nyolc órakor a Gárdonyi Géza Szín­házban az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola kórusa nyitja meg a műsort, majd a Szentendrei József Attila Mű­velődési Ház vegyeskara, az SZMT Kultúrotthon kórusa, a Nyíregyházi Megyei Művelődési Központ pedagóguskórusa és a debreceni Maróthi György kórus lép a közönség elé. Az énekkarok a kórusirodalom legértékesebb külföldi és hazai darabjait — így Palestrina, Monteverdi, Marenzio, Driesler, valamint Kodály Bárdos, Sugár és Karai műveit — szólaltatják meg. A dalosünnep második napi programja vasárnap dél­után hat órakor kezdődik a Kossuth utcai házasságkötő­teremben. Az egri Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet, az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola kamara- kórusai adnak hangversenyt. Repertoárjukon egyebek kö­zött Mozart, Hindemith és Bartók alkotásai szerepelnek. Bach orgonára írott műveiből Kelemen Imre orgonaművész ad élő. I 4 Á huEBaégető

Next

/
Thumbnails
Contents