Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-06 / 131. szám
A különböző országok könyvkiadásával kapcsolatos felmérésen dolgoznak hónapok óta a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai. A legérdekesebb adat, a rangsorolás azonban már elkészült. Első helyen áll a Szovjetunió, ahol évente 74 000 könyv jelenik meg. Az európai rangsorban második helyen álló Anglia 29 800 mű kiadásával, valamint az NSZK esst megközelítő eredményével világviszonylatban csak a 4. és 5. helyet foglalja el, az őket 59 000 példányszámmal megelőző USA és az évente 30 000 könyvet kiadó Japán mögött. A lakosság számát tekintve azonban az első öt helyezett csupán a „középmezőny” tagja lehetne, Ugyanis ezekben az országokban 100 000 emberre 30— 40 mű jut, ezzel szemben ugyanennyi finn lakosra 118, Dániában 101, Svájcban pedig 100 könyv. Pedig ezekben az országokban évente csupán 4—6000 mű hagyja el a nyomdákat. Hazánk tízmilliós lélekszámúhoz képest a müvenként sokszor 100 OOO-ret is meghaladó példányszám nemzetközi összehasonlításban is szép eredmény. A felszabadulás első esztendejében 644 mű jelent meg, 3,1 millió példányszámban. öt évvel később, a kiadók államosítása után 20,1 millió példányszámban látott napvilágot 1880 alkotás; az 1969-es kiadási jegyzéken pedig már 4513 könyveimet találunk, s az egyre színvonalasabb és szebb kiállítású művek ösz- szes példányszáma elérte a 48 milliót. (MTI) Seregi László koreográfus megkezdte a Fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin című Bar- tók-balettck új betanítását. A balettek Bartók Béla halálának 25. évfordulója alkalmából szeptember közepén mutatják be az Operában. Képünkön részlet a Fából faragott királyfiból. (MTI-foto — Keleti Éva felvétele). Hol vagytok, 1945... Huszonöt évvel fiatalabbak voltunk, ez egyszer szentigaz. Lángoltunk, lelkesedtünk és türelmetlenek voltunk — ez Is régi barátok ? így igaz. Azóta az évek során elváltak útjaink. Vajon kit és merre vitt sora? fis mit csinálnak, most napjainkban az egykori lelkesek. a gyöngyösi MADISZ-osok? Örzik-e még a lobogás emlékeit? Ezekre a kérdésekre keresem a feleletet, ezért keresem fel a régi barátokat. ö volt a házi filozófusunk. Ö volt az, aki sokkal többet tudott már a világról, mint mi, ő, aki mindent megmagyarázott és mindenen vitatkozott. Nagy fórral indult, sokat hozott otthonról... Édesapja régi munkásmozgalmi ember volt, s Artúrt gyakran magával vitte a Batthyány téri munkásotthonba, s így mikorra eljött a felszabadulás, ő nagy vonalakban már tudta: milyen is lesz valójában ez az új világ. Amikor megalakult a MADISZ, őt választottuk titkárnak. Szorgalmasan ügyködött, dolgozott, még többet vitázott. Csinálta, de valójában nem nagyon tetszett neki a MADISZ. Különösen akkor nem. amikor már felhígult, amikor már sokan jöttek olyanok is a zászló alá, akik bizony elég távol estek a kommunista párttól. A mi filozófusunk szívesebben szervezett volna egy kommunista ifjúsági szervezetet, de abban az időben ez még nem volt időszerű. Múló emlékek már az okoskodó viták, az ember szívesebben őrzi a régi napok szépségét, romantikáját, nagyszerűségét És ahogyan férfikorba lép az ember, újabb tennivalók, újabb viták várják. Így »olt ez Jenei Artúrral is. „ Jenei Artur személyzeti vezető — ez a felirat olvasható az ÉMÁSZ egri központjának egyik irodáján. Hosszú és kacskari ngós út vezetett idáig. Lehet, hogy ezért is indul nehezen ez a beszélgetés. Korán lett vezető, tű karán pártfunkcionárius. Berettyóújfalun kezdte, ahol az MDP szervező titkára volt. Nehéz Idők jártak akkor, bár utána jöttek még nehezebbek is. Kéthónapos partiskola után visszakerült Heves megyébe, a pétervásá- ri járás titkára lett, majd Egerbe jön, ugyancsak járási titkárnak. Aztán ismét új és egyben még nehezebb feladatot kap: 1950 elején alakult a füzesabonyi járás, s ő lett a járási pártbizottság titkára. Ezek is nehéz napok voltak, új járást kellett szervezni, létre kellett hozni egy új igazgatási apparátust. 1952-ig áll a füzesabonyi járás élén, aztán ismét előre lép, a megyeszékhelyre kerül párttitkárnak. A következő esztendő már Gyöngyösön találja, ahol ugyancsak városi párttitkár. De csak egy esztendeig, mert aztán ismét visszatér Egerbe, ezúttal a megyei pártbizottság agitá- ciós és propagandaosztályára. 1954-ig dolgozik itt, majd a Hazafias Népfront megyei titkári teendőinek ellátásával bízzák meg 1956 decemberéig látja el ezt a feladatot. Izgalmas pálya, felaprózott életút... »7////W/////////W1 Most személyzetis. Felelősségteljes munka, komoly beosztás, de más, mint az eddigiek. Épp ezért nyilvánvaló a kérdés: — Mondd, Artúr, de őszintén, nincs benned semmi sértődés? — Nézd, maradéktalanul elégedett sohasem lehet az ember, hiszen akkor megállna a fejlődés. De sértődött sem vagyok. Igaz, voltam már magasabb funkciókban is, de őszintén mondom, itt most jól érzem magam. Sorsommal, körülményeimmel elégedett vagyok. Van szép családom, jóképességű gyerekeim. A fiam 19 éves, most végez a Miskolci Villamos- ipari Technikumban s hamarosan állami ösztöndíjjal utazik a Szovjetunióba, ahol a villamos számítógépek és berendezések gyártását tanulja majd. Kislányom 13 éves és jó tanuló. Jelenet a „Spanyol pillangó” című nyugatnémet filmből. Mc. GUI: | A látszat csal | Szombat, 16.18: A filmsorozat legújabb részében egy szegény öregasz- saonyról és unokájáról van szó. A gyerek rejtélyesen eltűnik. Az egész falu napokon keresztül keresi, de nem találja. Véletlen balesetre gyanakodnak, amíg kiderül, hogy a gyerek eddig ismeretlen apja gazdag ember, amiről csak a gyerek elrablói tudnak, s akik ezzel akarták zsarolni a szülőket. Ekkor lép színre Me. Gill, s természetesen ezúttal sem a rablók oldalán ... Huncut kísértet | Szombat, 19.30: A háromfelvonásos vígjáték közvetítése a Katona József Színházból, felvételről. A spanyol barokk drámaírója, Calderón de La Barca jó néhány száz darabot írt életében és ez csak azért nem „csúcs”, mivel honfitársa. Lope de Vega több mint kétezret írt. A Huncut kísérletben az író mindent a helyzetekre épít, és semmi más célja nincs művével, mint a közönség szórakoztatása, megnevette- tese. A cselekmény a lovagi romantika becsületmániá- kussága korában játszódik, s a mulatságos bonyodalmai« alapja egy titkos átjáróajtó, amelyen keresztül az özvegységet únó, csinos Donna Angéla (Moór Mariann alakítja), átjárhat kedveséhez, Don Manuelhez (Fülöp Zsigmondi A fordítás Berczell A. Károly munkája. Spanyol pillangó | Vasárnap, 21.20: Magyarul beszélő nyugatnémet film. Század eleji társalgási vígjáték filmváltozatát láthatjuk, amelynek lényege, hogy a cselekmény során mindenki mindenkit összetéveszt valaki mással. A sztori alapja, hogy a kisvárosban a filmbeli eseményeket megelőzően néhány évtizede működött egy táncosnő — a Spanyol pillangó —, akinek igen sok férfival volt intim kapcsolata, s minthogy ezek valamelyikéből gyermekáldás is származott, többektől is — évtizedeken keresztül — behajtotta az alyasági díjat, A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy a fiú, akit a városban többen hisznek sajátjuknak, nem a Spanyol pillangó fi#» — Es hogy teljes legyen a családi kép, hadd tegyem hozzá: feleséged elismert pedagógus, iskolaigazgató. — Látod, mindez hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzem magam. És hadd tegyem hozzá: ezért a mostani beosztásomért, úgy érzem, megdolgoztam. Amikor 57 elején jelentkeztem az ÉMÁSZ-nál — tudod, hogy villanyszerelő az eredeti mesterségem — bizony nem vettek fel. Hat hétig nem tudtam elhelyezkedni. De kesergés helyett nekiestem a tanulásnak. Felkészültem és levizsgáztam a villamosműkezelési tanfolyamon. Aztán felvettek, mert szükség volt elektrikusra, így dolgoztam 59-ig és csak aztán lettem személyzeti vezető. A tanulást, persze, nem hagytam abba. Elvégeztem a Villamosipari Technikumot, a tanárképző főiskolán államvizsgáztam műszaki ismeretekből. és elvégeztem a marxista—leninista esti egyetemet is. — Egyszóval, elégedett vagy? — Hát problémáim azért vannak. Igaz, az nagyon jólesett, hogy április 4-én gondoltak rám és megkaptam a jubileumi emlékérmet, de el kell mondanom azt is, hogy olykor érzek bizonyos mellőzöttséget. Tagja vagyok ugyan a városi fegyelmi bizottságnak, de úgy érzem, többet is tudnék segíteni, energiámból, lelkesedésemből futna több pártmunkára is. — Igyekszem mindenkitől megkérdezni: Ha újra kezdhetnéd, hogyan csinálnád? — Éppolyan lelkesedéssel dolgoznék, mint évekkel ezelőtt, de most már bölcsebben, okosabban. És természetesen, néhány dolgot másképpen csinálnék. Ez még mindig nem késő, hiszen Jenei Artur negyvenhárom éves... Márkás* László — Mi marad meg? — A pirköllt. Tessék! e- Az üregből elővett egy vászonzacskót, a vendégei elé szórta a tartalmát. Szétvert kődarabkákat. némelyiknek a törésfelületét pókhálósze- rűen vékony, haragos vörös erek hálózták be. — Csak nem aranyát talált?! — érdeklődött izgatottan a kátéesz-el nők és belemarkolt a zúzalékba. — Nem. Itt nincs arany. Ez — pirkolit. Ugye, még nem hallott róla? — Lapos flaskát húzott elő a farzsebéből. — Mielőtt bővebb magyarázkodásba kezdenék, előbb itassuk meg Honda urat, hogy értse ő is. A kis kopasz, aki szintén a köveket vizsgálgatta, felnézett, megrázta a fejét. — Köszönöm, felesleges. Reggel már betankoltam magam. Krecsmár meglepetten fordult munkatársához. — Maga ... maga önként ivott?! — Igen. Egyébként cidu- ród tartózkodásunk második napja óta folyamatosan gerjesztem magamban a lángészt. Olyan helyzetben vagyunk ugyanis, hogy bármikor szükség lehet erre az átkozott zsenialitásomra. De ez most nem tartozik ide. Inkább azt szeretném megtudni professzor úrtól, van-e hozzávetőleges becslése arról, hogy mennyi pirkolit bányászható ki innen? És hogy beszélt-e már valakivel a felfedezéséről? — Persze, persze — bólintott a geológus —, gondolhattam volna, hogy maga ismeri a pirkolitot. Miért pont ezt ne ismerné? Ami viszont a kérdéseit illeti, a másodikra határozott nemmel felelhetek, még nem szóltam róla senkinek. (Folytatjuk) kúsztak, kapaszkodtak. Ä geológus fürgén mozgott, mint egy élemedett korú, de még igencsak üzemképes kószálj kecske, a két magyar piackutató azonban már alig állt a lábán, amikor végre megérkeztek. — íme — mutatott körbe a gazda büszkeségével a geológus —, ez a főhadiszállásom. Előreugró sziklafal alatt, széltől, esőtől védett helyen állt a tábori tüztiely, felhalmozott száraz gallyak, a falnak támasztva szerszámok, egy alkalmatos üregben az edények, egy másikban a kőzetgyűjtő, nvegcédulázott vászonzacskók, a sacolák, odébb száraz fűvel vastagon aláalmozott, pokróccal fedett fekhely. Krecsmár éa Honda — engedelmet sem kérve — elnyúlt rajta. Míg vendégei némiképp kipihenték magukat, a házigazda kávét főzött, ez aztán valamennyire rendbe hozta a kocatúristákat. — Hát — mondta Krecsmár, miközben sziszegve nyomogatta fájós lábát —, hálásan köszönjük a meghívást. a vendéglátást. Magának néha igazán nagyszerű ötletei vannak, professzor úr. Ha jól emlékszem, reggel kellemes kis kirándulásra invitált bennünket. Hát ha ez kicsi volt és kellemes ... Jaj istenem, minden por- cikám sajog. Ewans legyintett. — Ugyan, az izomláz holnapra elmúlik, de-» pirkolit megmaradj xvifí: Így aztán ki is sejtette! volna, hogy itt csalás van, hogy a komisz rtóka hatására ez az alacsony, pocakos, ikszlébú férfi még a félszemű Krimoez görög szavait is érti, sőt nagyjából még azt is, amikor Plombái atya az indián. Xingoval guapi nyelven társalog? Hátra van még Emery Ewans professzor. Ö aztán itt igazán megtalálta a helyét. Fikarcnyit sem nyugtalanította, hogy tervezett akadémiai előadásai elmaradták, hogy nem vehet részt Rióban sem az ünnepélyes megnyitón, sem a különféle fogadásokon, hogy nélküle zajlanak le a tudományos viták. Ellenkezőleg! Nagyon is kedvére való volt az eredeti program megváltozása. Alighogy túlestek a raktár átalakítási munkálatain, alighogy befejeződtek Padre Plombái intelmei a célszerű cidurói magatartásra vonatkozóan, az öregúr már rohant is a Dias Nagyáruházba. Kalapácsot. utászásót kisméterű csákányt, sátorlapot, bozótvágó kést. golyóspuskát, köteleket, tábori tűzhelyet, moszkítóhálót, edényeket, evőeszközt, vászon- zacskókat, különféle konzer- veket és némi italt vásárolt. Extra méterű hátizsákba gyömöszölte be az apróbb t június ft, aaanbai holmikat, a kötélcsomót a nyakába akasztotta, a szerszámokat a nadrágszíjára fűzte, felcsatolta a hátizsákot, vállára dobta a puskát és mint egy mozgó, csörömpölő vasáru- és edénybolt, bemasírozatt a Sziklás Dombok közé. És aztán mindennap már hajnalban elhagyta Cidurót és csak alkonyaikor vetődött haza. Felhorzsolt térdekkel, vízhólyagokkal a tenyerén, csapzottan, holtfáradtan és nagyon-na- gyon boldogan. Hisz újra sziklák között kóborolhatott, kopogtathatta kérgüket, áshatott és csákányozhatott, terepvázlatokat készíthetett, kőzetmintákat gyűjthetett. Ugyanaz az elmondhatatlan gyönyörűség, az a varázslatos érzés kerítette hatalmába, mint fiatal egyetemi hallgató korától kezdve mindig, valahányszor olyan vidékre vitt kutatóútja, ahol előtte geológus még nem fürkészte a völgyek, hegyek, síkságok titkait. Történt pedig az ötödik napon este, hogy Ewans professzor ünnepélyesen felkérte Krecsmár Jenőt és Honda Lászlót, hogy tartsanak vele egy kis sétára, mutatna nekik egyet és mást. A két magyar — más dolguk nem lévén — szívesen mondott igent így napfelkelte után egy órával már messze bent jártak a Sziklás Dombok között. Alacsony cserjéseken vágtak át, szúrós bokrokat kerülgettek, mély vízmosásokon, kőgör- ge Lege ken másztak keresztiül, Hol adják ki a legtöbb könyvet ? Bartók -bemuíalókra készülaz Operaház
