Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
A községi közös tanácsokról Irta: dr. Papay Gyula, Heves megyei Tanács vb-titkára l A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az érintett községek tanácsainak a lakosság véleményén alapuló határoza- ! tai, a járási végrehajtó bi- i zottságok állásfoglalása és I a megyei tanács végrehajtó ( bizottságának javaslata alap- , ján 1970. július 1-i hatály- • lyal községi közös tanácsok szervezését rendelte el. E határozat nyomán megyénkben változásokat jelent: i az egri járás területén: Bélapátfalva községi közös tanács néven és székhely- lyel: Bélapátfalva, Bükaszentmárton, Mónosbél, — Sgercsehi községi közös tanács néven és székhellyel': Egercsehi, Szűcs, — Péter- vására községi közös tanács néven és székhellyel: Péter- vására, Erdőkövesd, Kisfüzes, — Verpelét községi közös tanács néven és székhellyel: Verpelét, Tárná széntmária. a füzesabonyi járás területén: Poroszló községi közös tanács néven és székhellyel: Poroszló, Űjlőrincfalva községek tanácsaiból alakul községi közös tanács. A NET-határozat szövege, vagy rövid tudósítás nem ad részletesebb magyarázatot a változás jelentőségéről, indokáról és a változás szükségességének lényegéről. Mivel e változás új tanácsszervezetet is jelent a megyében, szükségesnek tartjuk, hogy a létrehozás lényegéről az új szervezet további működéséről bővebb tájékoztatást is adjunk —, annál is inkább, mert a megye lakosságának, majd hat százalékát, a tanácsok több mint 10 százalékát érinti. A tanácshálózat községi szintjének szerkezeti átalakításában, létjogosultságát már bizonyított szervezeti forma, a közös tanács típusa. Széles körű bevezetésével a jelenleginél sokkal észszerűbb és hatékonyabb községi tanácsszervezet kialakítása érhető el. Létrehozásának több elvi jelentőségű indoka közül az egyik legfontosabb: életképes, megfelelő gazdasági erővel, szükséges létszámú és képzettségű apparátussal rendelkező nagyobb községi tanácsok nélkül e szervek hatáskörének, hatósági jogkörének növelése gyakorlatilag nem valósítható meg. A külföldi tapasztalatok mellett a hazai gyakorlat is bizonyítja, hogy a közös tanácsok rendszere bevált. A szellemi és anyagi erők koncentráltsága folytán javult a községek lakosságának ellátása, olcsóbb és ugyanakkor színvonalasabb lett a közigazgatás. A már működő községi közös tanácsok munkája — a székhely községhez csatlakozott ' községekre is kiterjedően — egyre eredményesebbé válik. A korábbi és még meglevő kis, önálló tanácsokkal való összehasonlításuk minden kritikát kibír. Mivel községi tanácsaink legfontosabb feladata a területükön élő lakosság alapellátásával összefüggő ^ feladatok megoldása, kellő gazdasági erővel, valamint megfelelő igazgatási szervezettel rendelkező tanácsokra van szükség, mert az alapfunkció ellátását csak az ilyen tanácsok tudják biztosítani. Figyelemre méltó eleme volt a községi közös tanácsok kialakítása előkészítésének, hogy a csatlakozó községek — hátrányokat is feltételezve a tanácstársulásban — garanciákat kértek és kapnak is településük fejlesztésére. Az egyenjogúság és az önállóság nem azonos fogalmak. Ha az eddigi lényegesen kisebb anyagi erővel bíró községi önállóság feladása nem a tartalmasabb egyenjogúság elnyerését jelentené a községi közös tanácsokban. akkor elegendő volna csak az adminisztráció koncentrálása. Tekintettel azonban* arra, hogy éppen a közös tanácsok feladata differenciáltan szervezni a lakosság társadalmi, gazdasági és kulturális igényeinek a kielégítését —, mégpedig úgy, hogy az ellátás színvonalának alsó határa a nem székhelyközségekben is biztosítva legyen —, a közös tanácsoknak kiemelt feladatuk lesz illetékességi területükön a tanács meghatározó szerepének biztosítása. A tanácsi és nem tanácsi anyagi lehetőségek megfelelő összehangolásával válik lehetővé az igények magasabb szinten való kielégítése. Ez nem azt jelenti, hogy minden községben minden létesítményt meg kell építeni, hanem olyan összehangolt, céltudatos fejlesztést jelent, amelynek során a közös tanács biztosítja a megfelelő ellátási színvonalat. A közös tanács megalakítása tehát nemcsak szervezeti egyesülés, hanem a lakosságellátási feladatok egyesülése is. Ennek eredményeként a lényegesen kisebb anyagi erőt képviselő kis tanácsok csatlakozva a nagyobb költségvetéssel és fejlesztési alappal, egyéb gazdasági lehetőségekkel rendelkező községi tanácsokhoz, olyan kedvező körülmények közé kerülnek, hogy igényeik megvalósítását kellő anyagi alapodra hivatkozva tervezhetik már a IV. ötéves terv során is. Már létrejött községi közös tanácsok példájával is lehetne bizonyítani a közös tanácsnak a nem székhelyközségekre vonatkozóan is kifejtett előnyös tevékenységét, de érdekes példája a székhelyközségi tanácsok segítő készségének nálunk is, hogy még létre sem jöttek a községi közös tanácsok és például már Pétervására község oldotta meg Kisfüzes község korszerű hangoshíradó berendezéssel való ellátását, vagy Verpelét vállalta Tarnaszentmária társuló község faluközpontja közvilágításának megoldását. Ügy gondoljuk, hogy a megalakuló községi közös tanácsoknak az ellátási, fejlesztési tevékenységében két véglettől kell elhatárolniuk magukat. Az egyik véglet az arra való törekvést jelenti, hogy mindent kielégíteni, amit a csatlakozó községek kérnek, a másik véglet, ami esetleg kialakulhatna, hogy fejlesztés csak a székhelyközségben lehetséges. Megnyugtató, hogy az eddigi állásfoglalások a differenciált fejlesztés mellettiek és mentesek az említett végletektől. A gondosan megtervezett, előkészített és végrehajtott tanácsegyesítés eredményesen szolgálhatja mind a lakossági, mind a településpolitikai érdekeket. Megítélésünk szerint nemcsak érhető, hanem a tár sült községek jogi igényének is tekinthető az, hogy a közös tanácsban megfelelő helyet és szerepet kapjanak, sőt — a falukörzet érdekeit nem sértő — önállóságuk is legyen. Azzal, hogy a társult községek tanácstagjai tanácstagi csoportot fognak alkotni és vezetőjük a községi közös tanácsban elnök helyettes lesz, azzal, hogy a végrehajtó bizottságban is megfelelő számú tagsági helyet kapnak, hogy az állandó bizottságokba is beválasztásra javasolják a társult községek tanácstagjait, hogy a társult községekben igazgatási napokat fognak tartani. hogy a községi közös tanács elnöke és titkára is rendszeresen látogatni fogja a társult községeket, úgy gondoljuk, megfelelő garanciát fog jelenteni arra, hogy a társult községek érdekei kellően biztosítva legyenek és igazgatási szolgáltatási igényük is ki legyen elégítve. A társult községek lakó: ságának jogos az az igénye, hogy ha ügye akad, ne kelljen annak intézése végett a székhelyközségbe való utazással sok időt elveszítenie. A községi közös tanácsok apparátusai felkészültek ezeknek az igényeknek a kielégítésére és a társult községek lakosságénak és tanácstagi csoportjának is módja lesz ezt kellőképpen ellenőrizni. Éppen a Népújság vetett fel a községi közös tanácsok szervezésével kapcsolatban bizonyos problémákat, amelyek akkor tisztázatlanoknak látszottak, de felvetésük elősegítette a kérdések megoldását és megítélésünk szerint az ismertetett alapelveken nyugvó és szervezetben funkcionáló közös tanácsok meg is oldják azokat. A célkitűzés is az, de véleményünk szerint az eredmény is az lesz, hogy a kialakításra kerülő községi közös tanácsok jól szolgálják a szocialista demokrácia fejlesztésére, az állami élet korszerűsítésére vonatkozó célkitűzéseket. Az érintett községek dolgozói jól fogják érezni magukat az új szervezetben és e községek még erőteljesebben fognak fejlődni a lakosság megelégedésére. Jogszabály a munkaviszonyban állók szakmunkásképző taniolyamairól Mint ismeretes, az ország- gyűlés az elmúlt évben hozta meg a szakmunkásképzésről szóló, VI. sz. törvényét. Ez kimonja, hogy a már munkaviszonyban állóknak is lehetőséget kell nyújtani arra, hogy — jogszabályban meghatározott iskolai végzettség, életkor és szakmai gyakorlat alapján — szakmunkásképző tanfolyamokkal, vagy egyéni felkészüléssel elsajátíthassák a szakmunkás-képesítés megszerzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. A törvényben foglaltak végrehajtásáról a munkaügyi miniszter 1969. végén rendeletben intézkedett. A rendelet részletesen foglalkozik a dolgozók tanfolyami képzésének feltételeivel, a felvételi követelményekkel, a képzés tartalmi kérdéseivel, a tankönyvellátással és a költségek viselésével. A rendelet a 94. paragrafusban utal arra is, hogy a szakmunkásképző tanfolyamok működési rendjét a munkaügyi miniszter külön szabályozza. A Munkaügyi Közlöny 19., 20. számában megjelent újabb miniszteri utasítás ennek a követelménynek tesz eleget (MTI) Káposztaszüret Jó termést hozott az idén ii a kápolnai Alkotmány Tér- melőszövetkezet káposztása. Négy holdon 100 mázsát szűre- teltek a szövetkezet dolgozói. (Foto: Kiss Béla) Nyolcezer vagon termény Készülődés a gabona fogadására Közeledik az aratás ideje, A mezőgazdasági üzemek felkészültek a nagy munkára. Ilyenkor azonban nem csupán a búza, árpa levágása jelent feladatot, hanem a gabona fogadása, tárolása is. Dr. Csáti Ferenccel, a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatójával arról beszélgettünk, miként készülnek fel a „gabonaidényre”. — Az előzetes termésbecslések és mostani felméréseink alapján azt lehet megállapítani — mondta —, hogy az idei kenyérgabona-termés nem fog lényegesen elmaradni, a tavalyi, rendkívüli kedvező termeléstől. Tavaly 8300 vagon kenyérgabonát vásároltunk fel, az idén 7800 —8000 vagonra számítunk. Ebből a mennyiségből már több mint hétezer vagont le is szerződtünk a mezőgazda- sági üzemekkel, de ez várhatóan tovább növekszik majd. A szerződéskötések alkalmával részben már meg is állapodtunk a felvásárlás, átvétel, minősítés és az elszámolások leglényegeFigyelmeztető jelzések Az orvos a beteg ütőerén tartja a kezét és a rendellenes ritmusból arra következtet, hogy valami baj van. A szakember, aki a termelés vérkeringését figyeli, a tőkeáramlásból, a termelékenység alakulásából a műszaki felszereltség szintjéből következtet a gazdaság egészére, odafigyel, ha valahol valami gyanúsat észlel. Érdemes, sőt oda kell figyelni egy nagyon fontos diagnózisra, amelyet a Dél-Heves megyei Tsz Területi Szövetség készített egv felmérés során. A területi szövetség tagszövetkezetei az 1960-as évben 800 millió forint bruttó termelési értéket adtak a népgazdaságnak. Tavaly egymilliárd 249 millió 228 ezer forintot. A bruttó termelési érték növekedése a vizsgált időszakban tehát igen jelentős mennyiséggel nőtt. A szakember azonban tovább megy, megfordítja az érmet és megnézi a másik oldalát. És itt már valami baj van, valami nincs rendben. Az 1960as nyolcszázmilliót ötszáznegyvenmillió befektetéssel termelték meg a nagyüzemi gazdaságok. A tavalyi egymilliárd, 249 milliót már egymilliárd, harmincmillió forintból „állították elő”. A következő megfigyelés már az okot igyekszik feltárni. Az 1969. évi mezőgazdasági termelésben 1170 erőgép vett részt és ezek közül 670 öregebb volt tíz évesnél. A diagnoszta figyel ék figyelmeztet. Ezek az erőgépek, amelyek döntő szerepet játszanak a mezőgazdasági termelésben, egyre rosszabb hatékonysággal dolgoznak, egyre több időt, pénzt és munkaerőt kell rájuk fordítani, hogy el tudják végezni feladatukat. Egyre inkább nem felelnek meg a követelményeknek, s fizikai kopásuknál még erősebben jelentkezik erkölcsi elhasználódásuk; nem a mai termelés igényei szülték ezeket a gépeket. Mezőgazdaságunk történelmileg hihetetlen rövid idő alatt járta be a mennyiségi és minőségi fejlődés útját A gépek már nem bírják a versenyt. A mezőgazdaság elért egy fennsíkra, talán arra, ahol a hegymászók utolsó erőt gyűjtenek a csúcs meghódításához. A fennsíkon összeszedik, tömörítik erejüket a következő, nagy küzdelemhez. A következő, nagy csatához egyelőre hiányoznak az érők, a műszaki feltételek. A jelenlegi állomány- nyál igen óvatos becslések szerint már csak szinten lehet tartani a termelést, határozottan előre lépni lehetetlen. Mezőgazdaságunk tendenciája pedig felfelé ível, egyre nagyobb igényt támaszt, egyre több és jobb gépet, követel. Az eddigi ösztönző rendszer inkább az épületek létesítésére hatott kedvezően, mint a gépesítésre. A termelés szerkezete sürgetően követeli az egyensúly helyreállítását. A szakemberek észrevették, s idejében vették észre a termelés ütőerének figyelmeztető jelzéseit. A beavatkozáson a sor. sebb feltételeiben. — Lesz-e elegendő tárolótér? — A gabona elhelyezése és minőségi megóvása az idén is nagy feladatot ró vállalatunkra. A nagy, átmenő ógabona-készletek és az idei felvásárlás várható mennyiségének figyelembevételével mintegy 11—12 ezer vagon gabona elhelyezését kell biztosítanunk. Figyelembe véve, hogy az idén is építettünk mintegy 800 vagon " befogadására alkalmas tárolóteret, összesen hétezer vagon raktárférőhellyel rendelkezünk. Ez azt jelenti, hogy a termény elhelyezését csak úgy tudjuk biztosítani, ha közel 3 ezer vagon gabonát a mezőgazdasági üzemek helyeznek el bértárolás formájában es további 2 ezer vagon gabonát szükségtáro- roló-helyeken, ponyvával letakarva tárolunk a feldolgozásig. — Nem okoz-e gondot a nedves gabona elhelyezése? . — Az esetleges nedves gabona szárítása érdekében szárítógépeinket korszerűsítettük és kijavítottuk. A megye nagyobb átvevőhelyein összesen 5 nagy és 8 kisebb teljesítményű szárítógéppel naponta 75—80 vagon szárítását el tudjuk végezni. Sajnos két új, nagy teljesítményű gépet csak az őszi betakarítás idején tudunk használni, mert a kivitelező vállalat csak akkor tudja beépíteni azokat. Pedig ez 30 vagon többletet jelentett volna, naponta. — Van-e kérésiek a mező- gazdasági üzemekhez? — Nagymértékben megkönnyíti a betakarítás és átvétel kezdeti szakaszában a munkát, ha az üzemek átvevő helyeink segítségével állapítják meg az aratásra kerülő gabona víztartalmát. Fontos ez, mert szárító kapacitásunk korlátozott, másrészt a szárítás és a többletszállítás plusz költséget is jelent a gazdaságoknak. A gabonaátvétel gyorsítása érdekében kérjük a mezőgazdasági üzemeket, hogy nélkülözhető szállítószalagjaikat, tisztító berendezéseiket kölcsönözzék az átvétel csúcsidőszakában, s azt is szeretnénk, ha az előző évek gyakorlatának megfelelően az üzemek megbízottai, szoros kapcsolatot tartanának átvevőhelyeink megbízottai- val. Reméljük, hogy a gazdaságok és a vállalat jó felkészüléséhez most már- a jó termés is járul. (k. I.) Az 1970. évi bizottsága NYÁRI KARNEVÁL rendező JELMEZES FELVONULÁSHOZ! Elsősorban 15—25 év közötti fiatalok jelentkezesét várjuk! Napibért fizetünk! Jelentkezés és felvétel: 1970. június 29-én, hétfőn este fi órakor a MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN! (Eger, Knézich u. 8. a Minaretnél!) Telefon: 19-61. NYÁRI KARNEVÄL ’7 0 RENDEZŐ BIZOTTSÁGA iSzigethv)
