Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-24 / 146. szám
A nemzetközi audiovizuális konferencia első napja Egerben Kedden délelőtt az egri Gárdonyi Géza Színházban nyitották meg a nemzetközi audiovizuális konferenciát. A megjelent kétszáz hazai, s a huszonegy országot képviselő negyvenegy külföldi vendéget a vendéglátó város nevében dr. Lendvai Vilmos. az Egri Városi Tanács vb-eínöből a megnövekedett feladatkörből fakadóan az eddigieknél sokkalta nagyobb feladatok várnak a pedagógiára: „Tanulóifjúságunkat arra kell az iskolának felkészítenie, hogy helytállhassanak akkor is, ha életük folyamán többször is mélyrehatóan magváltoznak az anyagiAzt mérlegelte, hogy a jelen adottságok között mennyiben. milyen mértékben nevel aktivitásra az iskolarádió, az iskolatévé és az oktatófilm. Hibáztatta az adások túl gyors tempóját, ■ hangsúlyozta, hogy emiatt képtelen érzékeim a tanuló a képi vagy hanganyagot. Dr. Erdei-Grúz Tibor előadását tartja. ke üdvözölte. Megnyitót dr. Szalóky Lambert, a Pedar- gógusok Szakszervezete központi vezetőségének titkára mondott. Érmek során hangsúlyozta, hogy a konferencia célja annak a lényeges kérdésnek a vizsgálata, hogy hogyan és mennyiben lehet az iskolalelevíziót, az iskolarádiót és az oktatófilmet a nevelés szolgálatába állítani. Arról is beszél, hogy mérlegelnünk kell, hogy elég hozzáértően, elég tudatosan használjuk-e fel az audiovizuális eszközök adta potenciális lehetőségeket. Utalt arra, hogy országunk sok szempontból úttörője volt a modem oktatásnak, hiszen az első pedagógiai célzatú vetítést 1911-ben a Wesselényi Kollégium fizikai előadójában bonyolították le. Említette, hogy sok szempontból ma is majdhogy világelsők vagyunk, hiszen iskoláinkban több televízió van mint Franciaország és Anglia hasonló típusú oktatási intézményeiben. Ennek ellenére a magyar pedagógiának és művelőinek szembe kell néznie a valósággal, mert az oktatás progresszív jövője szempontjából a pedagógia „technológiáját” kell fokozni, s nem a pedagógusok létszámát növelni. Programozva az információadást, meg lehet szabadítani a pedagógust az időrabló gépies tényközléstől. Az így átalakított pedagcgusprakszis eredményesebb nevelőmunka produkálására lesz képes. A tartalmas megnyitó után dr. Erdey-Grúz Tibor egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tartott előadást „A tudományos-technikai forradalom és a nevelés” címmel. Hangsúlyozta, hogy korunk tudományos-technikai forradalma új feladatok elé állította a magyar pedagógiát, hiszen a rohamos társadalmi fejlődés megköveteli az emberek szakképzettségének és műveltségének hatékony és gyors fejlesztését. A régi időkben az emberek általában olyan társadalmi viszonyok közt élték le az életüket, amilyenek között iskolai oktatásukat és és nevelésüket kapták. Korunkban e tekintetben is lényegesen megváltoztak a viszonyok: mai társadalmi körülményeink között a fiatalságot úgy kell nevelni, úgy kell az életre felkészíteni, hogy a maitól lényegesen eltérő technikai viszonyok között is megtalálják helyüket, helytállhassanak. Az Akadémia elnöke elmondotta, hogy ebtermelési, kulturális és egyéb társadalmi viszonyok.” A délelőtt folyamán még dr. Kelemen László, egyetemi tanár, a pedagógiai tudományok doktora tartott előadást „Aktivitásra és szellemi önállóságra nevelés is- 'kolatelevízió, rádió, film segítségével”. Az előadó méltatta az eddig elért eredményeket, ugyanakkor — épp a továbblépés érdekében — nem kendőzte a hibákat sem. Elmondotta, hogy pedagógiailag is korszerűbben, nagyobb meggondoltsággal kell tervezni az adásokat, hogy azok a tanulókat valóban „megfogják” és aktív tevékenységre serkentsék. Kelemen László előadását korreferátumok követték, majd délután Koren István vezérigazgató megnyitotta az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat taneszköz- kiállítását. (pécsi) Az öregember és a gyerek Francia film Az élet és annak változásai mindig újabb és újabb lehetőségeket teremtenek mások és önmagunk megismerésére. Ki hinné, hogy egy pöttömnyi gyerek vidékre kerül a háborús években Párizsból, s hogy éppen ez a falusi tartózkodás rendezi el benne az élményeket, amelyekből szeretet és megértés növekszik majd. Szeretet és megbocsátás, hiszen az emberek nem is igen tehetnek mást, amikor bajba jutnak, mint hogy szeressék egymást és megbocsássák másoknak és maguknak a gyarlóságokat. A történetben, valahol a francia délen, 1943 és 1944 keserves hónapjai peregnek, amikor az öreg házaspár életébe belerobban Claude, a párizsi zsidógyerek. Addig csak a rádió riasztó híreit hallgatták, uszító hangjára figyeltek, szidták az angolokat, a zsidókat és bolseviz- must, mert minden baj a fenti okok miatt szakadt Franciaországra. Zsémbel az öreg apó is, mert a felesége húsevő és ezért kannibál; egyetlen barátja Kinou, a nagyon vén kutya. A háború borzalmaiból ide annyi jut el, hogy bakancsot kell adni tíz tojásért, meg a tejért. Az emberek gyanakvóak egymással szemben, a szomszéd is azért járkál sántítva, hogy a háborút jobban meg- úszhassa. A tanítónő is azért keresi talán a gyerekek hajzatában a bogarakat, hogy önnön csúnyaságát másokon megbosszulva, kopaszra nyírhassa a fiúkat. És apó, aki szidja a népfrontot, a világot, a feleségét és jóformán minden emberi kapcsolat terhes már neki, koránál és sok-sok együgyű csalódásánál fogva is, egyszerre megváltozik. Claude miatt, akit a lánya hoz a nyakára messziről, akihez tulajdonképpen semmi köze nincs, de akitől lehet kérdezni és aki válaszol és aki kérdez és lehet neki válaszolni. Ez a legfőbb az egészben, ez a lehetőség, ez a melegség, ez a lehetőség arra, hogy valakit még szerethessen a kutyáján kívül. Az öreg ember lapos kis életéből minden értéket felvonultat a gyerek előtt. Egykori katona voltát esetlen drama- tizálással és iszogatva-ének- léssel eleveníti fel. Igyekszik rávenni a gyereket az ő szokásainak az utánzására. És játszik-játszik a nyiladozó szemű gyermekkel, hogy bemutassa.. a világból ennek, a nehéz sorsú, menekült párizsi gyereknek mindazt, amiért szerjnte élni kell. Ezek a semmiségek döbbentik rá azután az örqgapót, hogy nem érti az egész életet, nem érti azokat a hiteket és elképzeléseket, amik benne éltek és egyre inkább úgy érzi, hogy a fiú és az ő világa az, amibe minden csalódás elől lehet és kell is elmenekülni. Michel Simon, a francia filmek nagy öregje játszik ebben a filmben. Esetlen, elöregedett teste mackósán mozog, de még mindig eleven lélek néz ránk szemeiből. Magától értetődő természetességgel „gyerekeskedik", arcán néha átvonul a ráncok között a mosoly és a keserűség, de így értjük meg az öregség száraz magányát és azt az emberi feltámadást, ahogyan keserű öregségében szeretni kezd, egy neki idegent, a gyermeket, aki tovább viheti emlékeiben az ő gondolatait, élményeit. A kisfiút a rokonszenves Alain Cohen eleveníti meg. Claude Berri rendezése azokra a lélektani finomságokra összpontosít, amiért a filmet megírták. Epikusán árad a mese ebben a filmben, az apróbb-nagyobb jeleneteket a zene és a színészek jó jellemalakítása fogja ösz- sze. A forgatókönyvet Claude Berri és Gerard Brach írták, s ha ezt feljegyezzük, tesszük azért, mert a történet hitelesen és irodalmi eszközökkel ábrázol egy világot, amely számunkra nem ismeretlen. (farkas) ŰJ KÖNYVEK A világ országai Dr. Rátóti Benő és Tolnay László könyve, a világ valamennyi — több mint 150 — országának leírásával, a po- •litikai, földrajzi témakörben a Kossuth Könyvkiadó népszerűvé vált kiadványainak sorát gyarapítja. Röviden ismerteti egy-egy ország történelmét, majd legjellemzőbb tájait és földrajzi adatait, továbbá gazdasági életét, közlekedési és más adatait is. Ezek az adatok a legfontosabb világstatisztikái jelentésekből származnak. A legfontosabb adatok gondos összeállításával, másrészt az egyes országok ol1970. június 24., szerda A múlt év szeptemberé* ben történt, hogy egy fiatal szovjet tiszt — Ivan Krjuk — megakadályozta egy nagy erejű bomba felrobbanását az egyik ukrajnai város szívében. A katasztrófa mindössze öt percen múlott... Először azt hitték, közönséges cső. Az ásó éleset csi- kordult, mint mikor vasat ér. De ahogy jobban körülásták, mindjárt látták, hogy nem cső, hanem valami egészen más, furcsa tárgy fekszik keresztben a készülő csatornaárok útjában. Az ismeretlen tárgy domború oldalát rozsda fedte. Ettől óvatosabbak lettek. Hiszen nemegyszer előfordult már, hogy befulladt gránátokat és aknákat . találtak a közelben. A csatorna ásását nyomban abbahagyták, s egyikük elment az „utászért”. Így hívták egymást közt az idős munkást, aki a háború alatt egy robbantóalakulatnál szolgált. Az „utász” nyomban beugrott a gödörbe, kezével óvatosan elkotorta a földet a furcsa tárgy körül. A kö- rülállók előtt, akik között ekkor már ott volt a gyárigazgató képviselője is, egyre jobban kirajzolódott a henger alakú, vastag rozsdaréteggel borított test. Jó fél méteres átmérőjű lehetett. Valamennyien úgy vélték, hogy bomba ... ... A riadó semmiképpen nem kellemes dolog, de azért mégis jobb, ha nap közben, a laktanyában éri az embert, mintha éjnek idején, a lakásán keltik fel, amikor felriad az asszony, sőt, még a háromhónapos Andrejka is. Ezúttal tehát a szerencsésebb eset következett be, mert Ivan Krjuk alhadnagy szakaszát napközben, éppen ebéd előtt riasztották. Egy fél óra elteltével a tűzszerészszakasz kilenc katonája és parancsnokuk már felsorakozva hallgatta az utasítást. — ... A körzeti polgári védelmi parancsnokhelyettes intézkedése alapján utasítom Krjuk alhadnagyot, hogy szakaszával hatástalanítsa a M B Ol1104 Szárni város területén talált repülőbombát... Miután az alhadnagy ellenőrizte, hogy minden szükséges felszerelés fent van-e a gépkocsin, útnak indultak. Útközben megpróbált visszaemlékezni, hány helyen jártak ebben az évben, amely az ő katonatiszti pályafutásának első esztendeje volt. De olyan sokfelé akadt dolguk, hogy mindig belezavarodott a számolásba, valahányszor hozzákezdett. Csupán egyetlen számadatra emlékezett határozottan: arra, hogy csaknem másfél ezer ún. „robbanásveszélyes tárgyat” tettek hatástalanná, köztük több mint száz repülőbombát. S most újabb bomba következik. Szárni nem nagy város. A javítóüzem, melynek udvarán a bombát megtalálták, csaknem pontosan a város szívében fekszik. Körülötte egy iskola, három három- emeletes lakóház, egy bútorgyár, egy garázs és egy üzemanyagraktár van ...' Krjuk alhadnagy beleug- rott a gödörbe, megtapogatta a sfivar alakú test érdes, rozsdaette oldalát. Közben odaérkezett a város katonai parancsnoka, a rendőrkapitányság vezetője és a kerü- rületi pártbizottság néhány munkatársa. Az alhadnagy kimászott a gödörből és jelentette : — Német gyújtóbomba. Súlya — 500 kilogramm. Re- peszhatósugara — 1540 méter. Az emberek összenéztek. Krjuk alhadnagy már tudta, mi a teendő. Először is gyalogsági ásóval óvatosan kiássa a bombát a földből. Majd emelődaruval odaáll- nak a gödör mellé, és drótkötél segítségével teherautóra emelik a bombát. Kiviszik messze a városon kívülre, mély árkot ásnak, belehelyezik a veszélyes háborús „emléket”. A bomba gyújtófejére trotil robbanótestet szerelnek, ebbe gyújtózsinórt kötnek, meggyújtják, aztán biztos fedezékbe vonulnak. Néhány másodperc múlva a bomba felrobban. A puha föld könnyen engedelmeskedett a kis gyalogsági ásónak. S a bombatest „hátári” hamarosan előbukkant a gyújtó szorítógyűrűje. Az alhadnagy előbb kézzel, majd zsebkendővel letisztogatta róla a homokot, hogy elolvashassa a bomba jelzését. Fölébe hajolt a gyújtónak és csaknem hanyatt esett a megdöbbenéstől. A gyújtón ez állt: „El L. A. Z. 17 A”... Kevés olyan tűzszerész akad, akinek ezzel a bombatípussal lett volna már dolga. Ezek. a gyújtóbombák szinte kivétel nélkül hibátlanul működtek. S ha némelyikük mégis befulladt, nem lehetett hatástalanítani, mert egy különleges szerkezet nyomban felrobbantotta a bombát. Ezzel a bombatípussal külön, részletesen foglalkozott a tűzszerészek tankönyve is: „ ... a bomba gyújtója késleltető óraszerkezettel van ellátva, amely a bomba becsapódásakor lép működésbe. A késleltetés időtartama néhány másodperctől 76 óráig terjedhet. ... A német hadsereg ezt a gyújtót, általában, különleges robbanószerkezettel szerelte fel, amelynek az a rendeltetése, hogy működésbe hozza a gyújtót, ha azt ki akarják csavarni, vagy emelni a bomba testéből ...” S most egy ilyen ördögien kiagyalt robbanószerkezet feküdt földdel félig betemetve, a 22 éves alhadnagy előtt. Krjuk alhadnagy, bár nem volt még túlságosan tapasztalt tűzszerész, rögtön arra gondolt, hogy a gyújtó óraszerkezete egyszer már áriádén bizonnyal működésbe jött. Bizonyára közvetlenül a bomba becsapódása után. Aztán az óraszerkezet valamilyen oknál fogva megállt, így a bomba nem robbant fel. S nem lehet tudni, vajon hány perc van még hátra az óraszerkezet számlapján a robbanásig. Most a legfontosabb feladat: megakadályozni, nehogy a bombát bármiféle ütés, rázódás érje, mert különben az óraszerkezet ismét könnyen megindulhat. Akkor pedig kész a baj! A város lakói nyugodtan viselkedtek. Néhányan a szigorú tilalom ellenére megpróbáltak átjutni a kordonon. Szinte el sem tudták képzelni, hogy ennyi békés esztendő után ismét veszély fenyegeti az életüket. Az alhadnagy, miután meggyőződött róla, hogy ezzel a veszélyes bombatípussal áll szemben, nyomban telefonált a körzeti polgári védelmi parancsnokság törzsének és jelentette a helyzetet V. J. Golcov ezredesnek. Az ezredes hosszú katonai szolgálata során már sok mindent megélt, most mégsem mert egymaga határozni, e hihetetlenül veszélyes helyzetben. Az. éjszaka folyamán telefonált Moszkvába. Reggelre megszületett a döntés: a gyújtóhoz ne nyúljanak, hanem nagyon óvatosan csavarják le a bomba alsó fedelét, s ezen a nyíláson át, forró gőz segítségével olvasszák ki a több száz kilogrammnyi robbanóanyagot. Vasárnap már kora reggel megkezdték az előkészítő munkálatokat. A szakasz négy legtapasztaltabb katonája — Nyikblaj Kucskin tizedes, Juris Siska őrvezető, Vaszilij Kozub és Anatolij Daszjun harcos — védősáncot emelt a gödör köré. A többiek ez alatt előkészítették az időközben odaérkezett különleges berendezést, amelynek a robbanóanyag kiolvasztásához szükséges gőzt kellett biztosítania. (Folytatjuk) vasmányos bemutatásával a szerzők arra törekedtek, hogy feloldják az almanachok szigorú adatszerűségét. Tulajdonképpen minden ország egy-egy külön kis tanulmány. A világ fővárosai Brüsszel és Accra, Manila és Bamako, Phenjan és Brazzaville — a lapok külpolitikai rovatai, a rádió, a televízió a világesemények hullámzásának megfelelően napról napra városnevek tucatjával árasztanak el bennünket, s néha bizony vajmi kevés fogalmunk van arról, hogy milyen is a városnevek mögött rejlő valóság. Ezen próbál segíteni ez a könyv. Írásban és képben bemutatja a világ 133 független államának fővárosát, ismerteti a legfontosabb földrajzi és népességi adatokat, a városok történetének kiemelkedő mozzanatait, bemutatja iparukat, végigkalauzol utcáikon, nevezetességeiken; kulturális intézményeiken. Újságolvasók Évkönyve 1971 A közismert, népszerű kiadvány immár nyolcadik alkalommal jelenik meg. ösz- szefoglalja, ismerteti és kommentálja az év legfontosabb hazai és nemzetközi politikai eseményeit, ezúttal is sok adatot és ismeretet tartalmaz a nagyvilágról, a nemzetközi politikai életről, a világgazdaságról, a tudományos és kulturális életről egyaránt. Az év eseményeihez kapcsolódó, érdekes riportok és tudósítások is helyet kapnak a kötetben, továbbá olyan rovatok, mint például: a sajtóban gyakorta előforduló, idegen politikai kifejezések részletes magyarázata, az év jelentősebb felfedezései, sporteseményei stb. A Kossuth Könyvkiadó az Újságolvasók Évkönyvének 1971-es kötetét új köntösben, igényesebb nyomdai kiállításban, gazdag illusztrációval jelentette meg. (m. k.) Adjunk a formákra! Egy genovai új, kertes, tengerparti villa tulajdonosa bekopogtat a szomszéd villa ajtaján. — Jó napot! — JciáZt vidáman, amikor a szomszéd ajtót nyit. — Itt lakom a szomszédban. Lenne szíves kölcsönadni a fűnyíró gépét? Nagyon magas a kertemben a fű! — Sajnálom, nem tehetem: a lányom a jövő hónapban doktorál irodalomból. . — Bocsánat, de nem látom az összefüggést. — Nincs is, de minden kifogás jó, ha valaki semmiképpen nem akarja kölcsönadni a fűnyíró gépét.
