Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
ÉÉ4*ái>AAAAAAA*A*aá*aaaééá4A^A^a « « « * *irir>ivwwi.irLanjiJiAiirLX LELKES MIK LÖS: SZÁNTÓ GABOR: A CSŐID - TfilTÉR kéménytetőn is nép an alkony vörös üveg szilánkja ég a füst felett tegnapi felhők fekete aöld szeles a rét kormos mellkanok fehér bodza város fala kettős idő a fények üvegmozaikja a a csönd-tenyér árnyéka nő igen, ha önmagámról szólnék... a fecskék villogó keresztek házak bájnak a csönd-tenyérhez hideg fény tornyok énekelnek ha igazán szólhatnék akkor a tájról szólnék nem is magamról bodzaárnyék lassan sötéten már távozik a pillanatból safták szerelmek via bogárhad uteakövek tücsök-zenéje és körtefák és nagy sorompó mondd, eddig tart a város léte? ha egyazet szólhatnék a város arcáról szeplős szomorúság eltűnt esők megtért virágok bottaasóhajó messzi utcák ha igazán szólhatnék egyaner másokról szólnék nem magamról kiket ritkán adsz nagy közösség: a sárkányölő lovagokról sisakrostélyok füst hegyoldal csillag-alkony kémények lánca a táguló völgyek vidékét virágaóhajú szél bejárja a tájat érzem mégis hiába fut bőröm alatt ssáz alakban: a kormos füvek boldogsága n csönd-tenyérben kimondhatatlan Csillag vágy Végtelen csillagra nem vágytam igy soha Mint szabad gondolatra vágyók Serceg a hold Elmúlt sárgás fénypalást őszi éjszakák Sötét hulló levélmarta föld ölel a félelem A szobában alvó emberért Magamért Másokért ölel a megszokás Lassan furcsa önmagam is megszokássá korcsosul Kisül Kihal Az életem Mégis keresem benne a szint a fényt a lángolást ölel az utálat Sorsba születünk Mi magunk vagyunk a Sors Büntető ölelésünk forró jégtető Csendesen vízbe hull Alánk lapul Kimossa lábaink alól a földet A víz bizarr és játékot üz velün A víz is mi vagyunk w Vesztesek és Nyertesek — Csak jöjjön haza a büdös kölyök — füstölgőit az apa. Járt-kelt, lovalta magát — Lényegében proligyerek és játssza a Csekonics ivadékot. — Jó, csak ne lelkizz vele hosszan; oszd ki ami jár neki és kész! —, mondta az anya. Az ablak előtt állt. s a kopasztott csirkéről csipkedte a pihét. Sóhajtott; csak ne öregedne meg az ember! Nyögött a dereka miatt A csirkét magasra tartotta. — Teli pihéveL Te... a gyerek füle hallatára sose beszélj csúnyán. Ki beszél itt csúnyán? — Olykor nem méltó hozzád, a gyerekről meg lepattan. — Anyja fajta.' . — Kezdi csap megint. ÉSn sose csavarogtam... késő este sose jártam haza. a veréstől. Egész biztos, hogy féltél. Az asszony lejjebb eresztette a csirkét; a szemüveg az orra hegyére csúszott. — Nálunk példás rend volt — mondta.. — Ez meglátszik a fiadon. — Engem akarsz mami? — Csak megállapítom. Az asszony sopánkodott. — Ä bebrasmunka!Tegnap hal volt, ronda sok pikkellyel. — Jó, hogy bírjuk — mondta az apa. A dicséret helyett lám, panaszíkodik — gondolta. Az ember így gyűlöl meg fokozatosan mindent. — Szétcsapott a kezével. Művészet előteremteni a zabához való pénzt és jaj, ma csirke, jaj, tegnap ponty... — Tulajdonképpen nem is bűnös az a gyerek — mondta az anya. — Csak te látod annak. — Arca eltorzult: a lábfeje reumás! Nem bírja soká, az egyszer biztos. — Bűn ?... Ki beszél itt bűnről? — Fut a lányok után. Azaz... nem is biztos, hogy 6 fut. — Ez a futás ősidők óta kölcsönös — ahogy szoktad mondani. Vagy igaz, vagy nem. Szavai messziről hangzottak és szelídebben, mint az előbb. Felesége, kezében a csirkével hátrafordult; szemüvege fölött kémlelte, hová lett az ura. A keskeny ajtón fény zúdult ki az előszobába. A hiú ember tükör előtt áll a fürdőszobában — tudta már —, nézi a fogát, vizsgálta ritkuló, őszes haját, fáj neki, hogy vénül, őneki, nő létére nem fáj a vénülés, de kellemetlen. Idáért is nem bukik föl az ember, amikor az első kopási jelek itt vagy ott mutatkoznak? Csak úgy megkérdezte; — Hová tűntél? — A szeplőimet számolom — mondta az ura ingerülten; ismerte felesége bogarát a tükörrel; férfiember, mit bámulja magát annyira? Várta, hogy az asszony megkérdezze, miért gorombáskodsz? Miközben kusza haját ujjaival elgereblyézte, eszébe jutott; feketét inna! Kérte feleségét, főzzön hamar. — Az istenség! t! — dohogott magában az asszony — tegyem le a csirkét és főzzek kávét! — A sok pihe miatt motyogott: megvakul, mire végez... Hiába, kimerült, az idegei cafatokban, és minden este az a hecc, a fiú miatt. Tizenhat éves, lányokat istápol és nem jön haza időre — emiatt még nem dől össze a világ! Az a fontos, hogy gyereket ne tegyenek le a küszöbükre — életreszóló szerzemény volna! Megfogant fejében: szól az urának, a tyúká- szás miatt ez egyszer még hagyja a gyereket és inkább okítsa a csízióra: csőbe ne húzzák a lányok! Ura dör- mögni kezdett: — Illő pofonokat adok a fiatal úrnak; két csattanósat! Az asszony dühösen a rezsóhoz botorkált, s lángot gyújtott — készülődött a kávéfőzéshez. Visszafordult mögötte szuszogó urához, s nézte: ha mérges, olyan, akár valami frissen pingált gipszfej, aminek a vonalait elmosta az eső — a férfiben vonzó karakterét veszti eL Ne mérgelődj — gondolta, de nem mendta. Hosszan rajta felejtette a szemét. — Nem is olyan öreg férfi... Kedvében jár, megkíméli majd az intenzív mérgelődéstől: ha a fiuk hazatoppan, helyette ő osztja ki neki a napi pofonadagját. Ezzel azt is eléri, hogy ura a fiuk pártjára áll, és a rend pillanatok alatt helyrebillen.. I — Mi az, bűvölsz? — szólt rá az ura. — Azt akarom mondani; a gyerek fej« sose Osd. Ez a folytan visszatérő bogara — gondolta az ura. Csak a fenékét... — Tudhatod, az arcát szoktam kezelésbe venni. Pofont csak oda, de legalább párosán, az egyensúlyi állapot miatt is! Ki gúnyol — gondolta az asszony. — Hiába, a randa- ság csak kiütközik belőle. Ez az, ami az ő családjában ismeretlen volt Hja, az ő szülei komolyan vették egymást. Node, mit csinálhat egy asszony ötvenévesen? Passzít- gatja a dolgokat passzítgatja, míg rá nem jön: hiábavaló! A férfi, hasonló életkorban, lókötósködik — kóstolgatja a tiltott gyümölcsöt ö keresi a többet ő kap prémiumot és jutalmat annyit csíp el belőle, amennyit akar, a fizetési szalagot leérheti, bemondja, hogy megint elveszett — nincs mód az ellenőrzésre, viszont, túl sok a bővérű lány, add a testét-lelkét fekvésre készítette íeL Két pirosért — úgy mondják — bemutatják a művészetüket A férfiúnak ilyesmi után kell-e a hitves? Inkább a civakodás! — De csöndben vagy! — szólt. — Amíg vesződöm a munkában, szórakoztass. — Nekem már elegem van — mondta az ura. — Minden áldott este a körforgás önmagunk körül, előkészület a másnapi ebédfőzéshez, felemészt. — Megállj, konzerwel, meg üzemi koszttal foglak etetni. Ügy teszek, mint az okos naccságák, akkor majd pucc- ba vághatom magam és vihetsz társadalmi életet élni! — Ez nem a mi témánk, miért dobod be? — Teli vagy feszültséggel — fújta az asszony. — Pihent vagy, hát adagolsz. — A gyerekünk izgat engem.1! — Megkeseríted az életét, az enyémmel együtt. — Hát nem csatangol a bitangja? — Lófrál... Rád ütött! Te is lányfaló voltál világéletedben. — Volt egy rövid korszakom, de jöttél te, és mintha elvágták volna. — És ma ? — Szalámiba való, hűséges ökör vagyok! — A zsebpénzedet nem rám költöd! — Fejezd be, a mindenét! Ha minden áldott este eszem a szavaidat, fölfordulok. Mondtam már: nem jut eszembe pótszer után nézni, te pedig... kerülsz-forduisz, és újra kezded: pihent vagyok, te meg fáradt. — Esküszöm, itt kell hagyni téged! — mondta azasz- szony dühösen; a szeme szikrázott. — Csak srófolj fél, a kutyafáját! — a meredt lábú csirkét az asztalra dobta. Fiuk nyitotta az ajtót, előre láttái, milyen vörösre csókolt a szája, s még az álla hegye is lángvörös! Miféle lányokkal csókolőzhat ?... Urát félrelökve a konyhaszekrény fiókjánál termett, s kirántotta. A lekvárkeverő kanál akadt a kezébe. — Ne őrülj meg! — mondta az ura. — Azzal agyon is ütheted. — Mire eléje állt, fia belépett. Apja mentő szándékát látva, hetykén mondta: — Hagyd !... Anyu úgysem nyugszik addig, amíg a mérgét ki nem adja. így megy ez nálunk minden áldott este. — Minden áldott este! — kiáltott az asszony. — Apáddal összestimmelve érvelsz! — Fiára zuhintott. Verte, ahol érte. — Minden áldott este... nesze a lobosra csókolt bőrödre attól, aki védeni szokott. — Fájt neki, hogy fia az apjához húzott. A gyerek sziszegve kapkodta a fejét és szenvedőén leste apját, mit szél. Hogy mit kell kiállnia, mert fiúnak született és féltik! Kötény alá dugják, mint valami kis macskát. Amikor a kanál a fejét érte, kifakadt. — Elég legyen! Hagyj békén. — Vadul forgó szemét apjára vetette: mi az, férfi a férfit nem érti meg? Apja elkapta a fakanalat. — Túlléped a határt — mondta. — Helyetted cselekszem! A taknyost hagyod elzül- lerü... hagyod, hogy jámbor tinóként befogják a lányok. — Felzokogott. — Az anya üsse a fiát, mert idő előtt lányok után koslat, üsse, hogy az apa presztízse csorbát ne szenvedjen. A gyerek félresomfordált. Apja mosolygása miatt elfutotta a méreg. Apunak ez házi cirkusz! — gondolta. — Anyja elcsuklását látva, úgy hitte, fölényeskedhet. — Ez a ti modem nevelési módszeretek — mondta. — Minden áldott este elővesztek, mivel... Valamiben csak ki kell élnetek magatokat! — Coki, te! — mordult az apa. — Lófrálsz! — kiáltott az anya. Villámlón nézett az urára: ha a ma esti figyelmeztetést átengedte, hallgasson! — Nekem is kell a társaság. Ha nektek ez fáj, nyomjatok spirituszba!! — Talán valami újabb lánnyal kezdtél ki? — kérdezte az apa. Vaskos tenyere tompa élű bárdként fia arcú elé állt. Sunyin firtatták egymást. — Mit tételezel fél róla? — förmedt urára az asz- szexny, — Ez talán mégse váltogatja a lányokat, mint öreg katona a kapcáját? —- Ezek semmit se tudnak! — vidámodott fel a gyerek. — Azt hiszik, még mindig azzal a dagival futok, aki miatt annyiszor kifiguráztak. Rózsi... hol van már! És hol van Irma? — Elmosolyodott; nézte az anyját, mekkora lendülettel fogott a csirke kibelezésóhez. Jobb is, ha ő csak ilyesmivel törődik. — A mostani lány: Piri! Remek kis nő — mondja apjának. — Ez... olyan anyáskodó! Az asszony majd elvágta a kezét. A taknyosok — gondolta — hallatlanul jóba lehelnék, az anyáskodás különben hogy jöhetne szóba. — Rafinált lány — mondja az apa —. tudja, hogy a taknyost mivel lehet levenni a lábáról. Dajkál, babusgat, veszítsd el a fejedet, aztán... mi meg sírhatunk. — Ne félj, két évvel idősebb. — Tizennyolc, és tacskóval szűrd össze a levet. — Mi van abban, apu? — Megkérted a kezét? — kacsintott. — Ez még nem került szóba — vigyorgott. — Ezzel még várok. — Mondom én — horkant föl az anya —. ezt a butát nyakig behúzták. Maholnap unokát hoz a házhoz. — Hülyeség! — mondta a fiú, mire anyja villámgyorsan hozzáperdült és pofon ütötte. — Ne vedd zokon — mondta az apa a sértődötten néző fiúnak. — Az ilyen anyai pofon többet ér, a Poii- vitaplex-bogyónál. Űtálato6 bölcsesség — gondolta a fiú. Arrébb sam- fordált, hogy levesse a kabátját és fölakassza a fogasra. A hátán érezte apja firtató szemét. — Te, a mindenedet, mibe tottyantál bele? — kérdezte, mert észrevette, hogy fia hátulján hatalmas olaj- folt éktelenkedik. A gyerek meglepetten mondta: — A Duna-parton... — Gépzsírba, vagy gépolajba, Pirivel —, bólogatott az apa. — ötven-hatvan forint a tisztítás díja! — Eszébe jutott: modern felfogású szülő létére bebizonyítja: a folt miatt nem kongatja meg fia fejét.— Menj hát a szemem elől, mihaszna! — Ez a tisztítás a te költséged! — mondta az anya. — Bűnhődj. — Jó, csak minden áldott este ne marj valamivel —, mondta az apa. — Én is azt kérem tőletek — szólt a fiú —, ne minden áldott este... Jó volna köztetek, de folyton a misét hallgatná és elviselni a püfölést... Szerintetek, tulajdonképpen mikor éljek? Mór tizenhat éves vagyok! — Takonypóc! — mondta fitymálón az asszony. — Előbb tudd megtörülni az orrod, és tanulj meg kenyeret keresni, aztán hajtsd a lányokat. — Ezt már mondtad — legyintett a fiú. — Vedd tudomásul: nincs időm kivárni, amíg sok stexem lesz! Tanuld meg: a fiatalság gyorsan érik! A ti időtökben, amit folytan felhoztok — ugyan, kérem: — Coki, he! — mondta az apa. — A felszabadult nyelved arra kényszerít, hogy megfékezzem a szédítő élési iramodat. — Minden áldott este — sóhajtott az anya. — Az egész napi robot, főzéssel bíbelődés és feszültség után sok. — Úgy látta, hogy a két férfi szeme cinkosan összevillan. Szövetségesek ezek! — gondolta. Kettővel hogy is bírna? — Célba értünk — mondta az apa. — Vacsorázzon!» hát, aztán bői ességgel feküdjünk.
