Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-19 / 142. szám

KOSSUTH 8.20 Rahmanymov- és Liszt- zongoraművek. 9.00 Hangos levél. 9.10 Kálmán-opi*--**,’!:*iől, 10.03 Zenékari muzsika. ,dgHi 11.00 Édes any.—j~ k. 11.05 Ifjúsági dok.-müsor. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene.. 13.15 Népi zene. 13.45 Arcok munka közben. 14.00 Róka Móka Bábszínháza. 14.25 Diákszemmel a jövö iskolája. 15.10 A magyar kórusmozgalom története. 15.48 Régi dalok. 16.05 Dok.-játék. 17.20 Opera. 18.06 Mikrofórum. 18.26 Népi zene 18.55 A kardcsapatbajnokságról. 19.30 Hegedűs Géza:, Az egyetlen üt. Hangjáték. 20.35 Lemezmúzeum. 21.15 Láttuk, hallottuk . 21.35 Könnyűzene. 22.15 Iráni és afganisztáni úti­jegyzet. 22.24 Beszélgessünk zenéről. 22.44 Hasek: A rab oroszlán. Rádióváltozat. 13.00 Századunk mester, műveiből. 0.10 Csárdások. „ 2 | PETŐFI 8.05 Fúvószene. 8.20 Népi muzsika. r 9.00 Ezeregy délelőtt. 12.00 Verdi operáiból. 13.03 Chofin-művek. Mindenki kedvére —" kettőtől — ötig . • 7 17.00 ötórai tea. 18.10 Vidám operettkettősök. 18.25 Mi közöm hozzá? 18.54 Monteverdi: Scherzi Musicali. 19.11 C. Krauss vezényel. 20.28 Népi muzsika. 21.07 A hatalom dilemmája. 21.22 Szegedi Anikó zongora­estje. 22.25 Zenés játékokból. 23.15 Tánczene. Bogár a fehér falon Belépődíj egy trank — Egy parti écarté — Keresztapja Heltai MAGYAR 17.58 Hírek. 18.05 Kompozíció, *70. A képző­művészeti rovat műsora. 19.00 Reklámműsor. 19.05 Esti mese. 19.20 Az ismeretlen ostroma. (Szovjet filmösszeállítás.) 20.00 Tv-híradó. 20.20 Az erkély. (Tv-film.). 20.55 Az egyenlítői őserdőkben. (Befejező rész.) 31,25 Végzős zeneművészeti fő­iskolások hangversenye. 22.00 Tv-hlradő. POZSONYI 10.50 Fúvószene. 18.00 Atlétikai emlékverseny közv.-é. 19.30 és 23.00 Tv-hlradó, 21.85 Szórakoztató zene. Ffh*» EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Történelmi magánügyek Magyar film EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. A sex és hajadon Színes amerikai film EGRI KERT: Az előadás kezdete: 8 órakor, Hét aranyember Színes francia—olasz-spanyol film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Dr. Holst ' fantasztikus esete GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Majd a Leontine GYÖNGYÖSI KERT: Brancaleone ármádiája HATVANI KOSSUTH: Nyolcadik HEVES: Az „angyal" vérbosszúja FÜZESABONY: Verseny a javából I—II. (Dupla helyárak) PETERVASARA: Ítélet A vonat egyre nagyobb lett a mozivásznon. Közele­dett a közönség felé. A né­zők megrémültek. — A mozdony! hördült fel a nézőtér. Valaki felsikoltott. A nézők felugráltak. A robogó mozdony mindenkit félelemmel töltött el. Attól féltek, hogy rájuk rohan. Pillanatok műve volt! Aztán megnyugodott mindenki. „A vonat befut, megáll.” A né­zőtér megkönnyebbül. „Az utasok kiszállnak”... Per­gett a film. A vonat, miután megtette hatását, lassan to­vább indult... GRAND CAFÉ AUGUSTE ÉS LOUIS LUMIERE TALÁLMÁNYA A FELVÉTELEK SOKASÁGÁBÓL ÉLŐKÉPEKET VETlT EGY FEHÉR VÁSZONRA! DÉLELŐTT 10-TÖL l/2 1-IG, DÉLUTÁN 2-TÖL V3 7-IG MINDEN FÉL ÓRÁBAN ELŐADÁST TART A LUMIERE CINEM ATOGR APHI A! ÜGYELET Egerben: 19 órától szombat reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky atcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) aendelés gyermekek részére is Gyöngöysön: 19 órától szombat reggel 7 óráig a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele­lőn: 17-27.) A párizsi Boulevard des Capucinesen levő Grand Ca­fé elé kifüggesztett plakát előtt — iai>5. december 28- án — sokan megálltak. A két Lumiere hangosan tes­sékelte a közönséget: — Csak egy frank a belé­pődíj! — csalogatták az ér­deklődőket és a terem las­san népesedni kezdett. Az­tán megkezdődött az első előadás, amelynek műsorán hat kis film szerepelt. Az el­ső film: „A Tuileriák szö- kőkútja”. Elsötétül a terem és fel­tűnt a párizsiak előtt oly jól ismert, a Louvre mögött épült királyi palota szökő- kútja. A vízsugarak a ma­gasba szálltak és szétporlad­va hullottak vissza. Mindez olyan természetességgel, hogy szinte a víz csobogását is hallani lehetett. A terem rövid időre megvilágosodott és az emberek ámulva néz­tek egymásra. Lehetséges ez? A Tuileriák szökőkútját látták már lefotografálva na­gyon sokszor, de valamennyi élettelen, mozdulatlan fény­kép volt. Ez a fénykép pedig mozgott — élt! Ám nem merenghettek so­káig a csodán, mert már megkezdődött a második film: „A civakodó bébi”... Aztán a harmadik kép kö­vetkezett, a műsor szerint ezzel a címmel: „A vonat érkezése”, majd a „Háborgó tenger, partot csapkodó hul­lámok”. .. Csodálatos, nagy­szerű! De még nincs vége a műsornak — a sötétben hal­latszik a kikiáltó szava: — Nagyérdemű közönség! Következő mozgófényképünk bemutatja, amint „A mun­kások kiözönlenek a lyoni Lumiere-gyár kapuján, utá­nuk egy kocsi is kigördül.” Valóban, a következő per­cekben a lyoni épület villan fel a csodálatos masina fénysugarában. Ö, nem a mai értelemben vett gyár­óriás, szerény kis épület, egyszerű kapuval, amelyen keresztül egymás után jöttek ki a munkászubbonyba öl­tözött emberek, s miután — az egyik megilletődött, am^ sik vidám, arccal, de — va­lamennyien tartósan farkas­szemet nézve a felvevőgép lencséjével, eltűntek a nézők szeme elől. Az egyik jobbra, a másik balra. Nem történt semmi külö­nös ezen a kis képen, csak annyi, hogy az emberek mo­zogtak. Ám a mozgás lerög- zílésére, a járó, mozgó em­berekre úgy néztek, mint a csodára. — És most — harsogott a kikiáltó szava — befejezésül következik műsorunk utolsó száma: „Egy parti écarté.” A fehér vásznon két férfi tűnt fel, előttük a pakli pi- kékártya. Az egyik kezébe vette, megkeverte, kiosztotta a lapokat, mindketten fel­emelték, azután hol az egyik kéz mozdult, hol a másik. Rakták a kártyalapokat, ma­guk elé húzták az ütéseket — és a nézőtér lelkesülten tapsolt... A „csodának” híre futott egész Párizsban, az emberek tódultak a pincehelyiségbe. Párizs a szenzáció lázában égett... 1895. december 28- án — a két lyoni: August és Louis Lumiere találmá­nya — megnyerte első csatá­ját és megkezdte hódító út­ját. — ★ A párizsi világszenzáció híre nagyon hamar eljutott Magyarországra is. Nem sok­A hívóanyag, vagy más szóval redukáló anyag vá­lasztja ki a fényérzékeny ré­teg bróimezüstjéből a tiszta kai később — 1896 tavaszán — Kellner Mór békési fény­képész, a Városi Bérház nagytermében mutatta be a Lumiere-féle találmányt. A fővárosban először a most Moulin Rouge-nak nevezett Nagymező utcai helyiségben működött. A vetítések 1896. április 29-től mindössze egy hétig tartottak. Május 10-én a - Lumiere-testvérek kezd­ték meg a vetítéseket az ak­kor megnyílt Royal Szálló­ban. Ez a mozi majdnem egy teljes évig volt üzem­ben. Ezt követően május 23- án, majd 24-én is megnyílt egy-egy idényjelle­gű mozi. Az egyik a Kons­tantinápoly Budapesten ne­vű szórakoztató telepen, a másik a városligeti Osbuda- várában. Sorrendben hato­diknak jelentkeztek a Szik­lai-testvérek az Andrássy (ma Népköztársaság) úti ve­títéseikkel, azonban egy hó­nap alatt meg is buktak ve­le .. Az első mozi megbukott — részvétlenség miatt. Heb- ven évvel később több mint négyezer filmszínház van az országban — és másfél mil­liónyi tv-készülék, házimozi! A filmszínházak elnevezé­sével is sok baj volt kezdet­ben. A magyar nevek — mozgófénykép-színházak, élőképbemutató-terem —, hosszúak voltak, az idegenek pedig — Ikonograf, Projec- tograf, Bioscop, Kinematog- raf — rosszul hangzók és nyelvsanyargatók. Heltai Je­nő használta először' Kál­mán Imrével írott égjük kupléjában a mozi szót, amely a magyar nyelvben páratlan gyorsasággal meg­honosodott. ★ Nagy írónk, Jókai Mór hitt a mozi jövőjében. Régi krónika szól róla, hogy Niz­zában egy kávéházban, majd Génuában és Hamburgban találkozott vele. Azt írja ró­la: „Csodálatos egy valami ezek a mozgó fényképek, amelyek, mint bogár a fe­hér falon, másznak... Na­gyon kár, hogy nem színe­sek, akkor többet tudnának mutatni és mondani... Az emberek ügy tódulnak hoz­zá, mintha búcsú vagy vá­sár volna. Ha az emberek megunták, úgyis oda fog ke­rülni. A vásárra. A cirkusz és trapézművészek közé. Na­gyon szeretném, ha ezek a falon mozgó képek Pestre is lekerülnének. De örülne a sok latainer és delnő raj­ta. . Murai János _____________| VESZÉLYES JÁTÉK ( MTI foto — Jászai Csaba felv.J FOTO bJSAROK^ Az előhívók összetétele rendkívül változatos. Ezek recept szerinti ismertetése túl menne a sorok keretein. De nincs is reá szükség. Aki maga akarja összeállítani előhívóját, kiválaszthatja az igényeinek legjobban megfe­lelőt bármelyik szakkönyv­ből. Egy-két saját összeállí­tású és egy-két gyárilag ké­szített előhívót itt is fogunk ajánlani. Mindenfajta előhívó lénye­gében négyféle alkatrészből van Összeállítva: hívóanyag­ból, tartósító, siettető és kés­leltető anyagból. Nevét a hí­vóanyagtól kapja. Most a hívóanyaggal és tartósítóanyaggal foglalko­zunk. A másik kettővel leg­közelebb. — Azt mesélik, hogy ma­ga ... — Sangstrom óvato­san körülnézett, hogy meg­győződjön arról, egyedül vannak-e a gyógyszertár­ban. A gyógyszerész mozdulat­lan arccal bámult rá. Az ap­ró termetű, sovány ember­ke hatvanéves lehetett, de meglehet, hogy kilencven volt. Egyedüli voltak. Sang­strom azonban továbbra is suttogott: — ... azt mesélik, hogy maga olyan mérget készített, amelyet boncolással nem le­het kimutatni. A gyógyszerész bólintott, megkerülte a pultot és be­zárta a bejárati ajtót. — Éppen kávét akartam inni — mondta. — Kér egy csészével? Sangstrom az ember után ment a sötét hátsó szobába, amely tele volt üvegcsékkel, tégelyekkel. A gyógyszerész bekapcsolta a rezsót, vala­honnan előhozott két csészét. Ültek az asztalnál. — És most — mondta a gyógyszerész hosszas hallga­tás után — mesélje el, hogy kit akar megölni, és miért? — Szükség van erre? — kérdezte Sangstrom. — Nem elég, hogy jól megfizetem? A gyógyszerész azonban egy kézmozdulattal félbesza­kította. — Igen, szükséges. Előbb meg kell győződnöm, hogy valóban szükség van-e se­gítségemre, egyébként szó sem lehet az egészről. — Hát jó — mondta Sangstrom — a feleségem akarom megölni, mégpedig a következő okból... és hosz- szú mesébe kezdett. Mielőtt befejezte volna, a víz fel­forrt és a gyógyszerész be­főzte a kávét. — Igen, néha készítek ilyen láthatatlan, kimutat­hatatlan mérget — mondta a gyógyszerész, amikor Sangstrom befejezte történe­tét. — Ingyen adom, ha úgy vélem, hogy vevőmnek való­ban szüksége van rá. Eddig már sok gyilkosnak segítet­tem. — Remek. Akkor adjon nekem is — kiáltott a láto­gató. A gyógyszerész elmoso­lyodott. — Már meg is kapta. Mi­közben a kávét készítet­tem, megállapítottam, hogy valóban megérdemli. Ingyen a kávéjába öntöttem. Ellen­ben azért már fizetnie kell, hogy az ellenmérget meg­kapja. Sangstrom elfehéredett. Mindenre felkészült, csak erre a zsarolásra nem. Egy pillanatig sem habozott. Ki­gombolta a kabátját, s máris a kezében csillogott a revol­ver. Az öreg gyógyszerész sá­táni mosollyal nézett rá. — Nem fog lelőni. Azt maga is jól tudja, hogy az ezer kis üveg között nem fogja megtalálni az ellen­mérget, az viszont megtör­ténhet, hogy még erősebb mérget iszik. Lehet, hogy azt hiszi, meg sem mérgeztem. Tessék, lőhet, három óra múlva azonban hatni kezd a méreg. — Mennyit kér az ellen­méregért? — kérdezte tehe­tetlenül Sangstrom. — Nem vagyok nagy igé­nyű, megelégszem ezer dol­lárral. Tudja, valamiből csak élni kell. Igaz, hogy hobbym a gyilkosságok megakadá­lyozása, de olyan hobby, amely egy kis pénzt is hoz a konyhára. Sangstrom morogva az asz­talra tette a revolvert, de úgy, hogy alkalomadtán könnyen utána kaphasson, és előhúzta pénztárcáját. Az( tervezte, hogy ha megkap­ja az ellenmérget, lelövi a gyógyszerészt. Kiszámolta az ezer dollárt, és az öreg elé tolta. Az azonban nem nyúlt utána. Ahelyett, hogy az ellenméregért ment vol­na, megvakarta a fejét és megszólalt: — Még valamit: a bizton­ság okáért levelet fog írni, amelyben beismeri, hogy meg akarta ölni feleségét és engem is. Aztán megvárja, amíg a levelet postára vi­szem, s elküldöm a bará­tomnak, egy ügyvédnek. O letétbe helyezi, és ha ked­ves feleségének, vagy ne­kem valami bajom történne, bizonyítékként felhasznál­ja maga ellen. Mihelyt visz- szajövök, megkapja az ellen­mérget. Itt a toll és a pa­pír ... Ja, és még valami. Kérem, hogy mondja el ba­rátainak is, milyen tökéletes mérgem van. Sosem lehet tudni, kedves Sangstrom úr, ki forgatja közülük fejében a gyilkosság gondolatát. Le­het, hogy épp az ön életét fogom megmenteni. ★ A gyógyszerész kilépett az utcára, sántikálva a posta, felé tartott. Az üzlet virág­zott. A postán takarékköny­vecskéjére helyezte az ezer dollárt, Sangstrom levelét pedig a papírkosárba dobta. — Valami keserű folya­dékot fogok egy kis vízbe vagy teába önteni — gon­dolta útközben. — Szeren­cse, hogy nagyon kevés em­ber foglalkozik vegyészetiéi különben tudnák, hogy egyetlen olyan méreg sincs, amelynek jelenlétét nem lehetne kimutatni. Az előhívók összetétele. Hívóanyag, tartósító anyag fémezüstöt és ezzel alakítja ki a képet. Közben ő maga oxidálódik, hívóhatása tehát korlátozott. Egy liter előhí­vóval 10—15 tekercs filmnél* vagy ÍOO—150 db levelezőlap nagyságú pozitív képnél töb­bet ne dolgozzunk ki, mert ezen a határon túl erőtlenül dolgozik. A redukáló anyag igen sokféle lehet. A legrégibb a palluszsav volt, amelyet Fox Talbot használt 1840-ben papírnegatívjainak előhívá­sára. Ezt követték többek kö­zött a hidrokinon, brenzka- tekin, parafenilendiamin, majd a rodihál, metol, glicirr, legújabban pedig a fenidon, mint legjobban elterjedt elő­hívó anyagok. Ezek a vegyi anyagok tu­lajdonképpen olyan benzol- gyűrűs (C6HS) vegyületek, amelyek hidroxil (—OH) és aminó (—NH2) csoportokat tartalmaznak. Esetleg ezek származékait. Fenti előhívóanyagok olda­tainak meg van az a rossz tulajdonságuk, hogy nem­csak a brómezüst redukálása következtében, hanem a le­vegő hatására is oxidálód­nak. Gondoskodnunk kell tehát olyan anyag hozzáadá­sáról, amely megvédi a le­vegő e hatásától. Ez a tartó­sító, vagy más szóval kon­zerváló anyag a nátrium-, szulfit (Na2S03). A szilfitok- nak ti. az a tulajdonságuk, hogy levegővel érintkezve, szulfátokká alakulnak. Je­len esetben a nátriumszulfit nátriumszulfáttá (Na2S04). A nátriumszulfit pontos adagolása rendkívül fontos, mert ennek az anyagnak nemcsak védő-, hanem cser­ző-, oldó- és szemcsecino- mitő hatása is van. Kevés szulfit nem fejt ki elegendő védőhatást, sok szulfit ese­tében pedig erős cserzőhatás lép fel, ami miatt az előhívó nem tud eléggé behatolni a brómezüst rétegbe. Az ol­dóhatás lerontja a szemcse­finomító hatást, mert erőt­len, gyenge nagitívot ‘ ered­ményez. Körmendi Károly Hirdessen a 1970. június 19., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents