Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Heulte KOSSUTH 8.20 Dalok. 8.27 Puccini: Turandot. 3 lev. opera. 10.48 Csehov-jelenet. 11*08 Haydn: D-dúr szimf, 11.30 A Szabó család. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczecne. 13.15 Nóták. 13.45 Nőkről — nőiknek. 14.15 Kamarazene. 14*34 If,i. dok.-műsor. 15.10 Fúvószene. 15.20 Magyar századok. 16.06 Kóruspódium. 16.18 BNV — 1970. 16.38 Kodály nyomában. 17.20 Liszt- és Weiner-müvek. 17.45 Riport. 18.00 Gulyás: Békési esték. 18.15 Páholyból. 19.25 Az öttusaversenyről. 19.30 Könyvhét, 1970. 20.00 Fitzgerald és Bécaud éne­kel. 20.30 Adottságok, lehetőségek. 21.03 Házimuzsika. 22.19 A dzsessz világa. 23.09 Századunk mester- müveiből. 0.10 Virág énekek. PETŐFI 8.05 Könnyűzenei híradó. 8.35 A világ Oslőből. 8.50 Cigány dalok. 9.15 Operett. 12.00 Liszt-művek. 12.40 Falurádió. 13.03 Balettzene. Kettőtől — hatig . •. 18.10 Kis magyar néprajz, 18.15 Kérek egy anekdotát. 18.45 Hangverseny. 19.20 Nóták. 20.28 Muzsikáról fiataloknak. 21.01 A cáré vies. Részlet. 21.35 Visszhang. 22*05 Szimf. hangverseny. 23.15 Könnyűzene. MAGYAR 9.00 Riportfilm. 9.20 A fejedelem. (Tv-játék.) 10.20 Delta. 10.50 Láthatatlan építők. 17.58 Hírek. 18.05 Mesterfokon. (Sportfilm.) 18.35 Show-hivatal .. . 19.20 Esti mese. 19.25 Mit tud már a baba? 20.00 Tv-híradó. 20.20 Hogyan lettem vezér- igazgató? (Magyarul beszélő francia film.) 21.45 Arcképek, találkozások. .. 22.15 Tv-híradó. 22.35 Goar Gáspárján énekel. 22.50 Labdarúgó VB: Csehszlová­kia—Brazília. POZSONYI 14.00 Labdarúgó VB: Anglia— Románia. 16.40 Dal műsor. 10.00 és 22.05 Tv-híradó. 19.50 Gyilkos szakadék. (Tv-játék.) 21.10 Az Alekszandrov-együttes műsorából. 22.50 Labdarúgó VB: Csehszlová­kia—Brazília EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadás kezdete: fél 6 urakor. Verseny a javából l—U. (Dupla hely árak) Színes amerikai film EGRI BRÓDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. A nyolcadik Bolgár film EGRI KERT: Az előadás kezdete 8 órakor. A bűntény majdnem sikerült EGRI BÉKE: A kacsa fél 8-kor csenget GYÖNGYÖSI PUSKIN: Az előadások kezdete: fél 6 és háromnegyed 8 órakor. Az angyal vérbosszúja GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Szerelem, ól HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Ítélet HATVANI KOSSUTH: Hajrá magyarok IliYiLET Egerben: 19 órától csütörtök reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele- %o: 17-27.) KAIRÓI JEGYZETEK Az utca hangjai A kairói rendőrben nyo­mát sem találhatod az euró­pai bürokrata vonásainak. Lehet vele egyezkedni _egy b izonyos határon belül, és okvetlenül jó modorban. Le lehet beszélni a szándékáról, ha senkinek sem árt vele. De miért lenne éppen ő bü­rokrata? Természete ugyanaz a derűs nyugalom, mint a többi arabé. Türelme végtelen, jóindulata határta­lan — ha baráttal áll szem­ben. Minden megy magától, minden kialakul, ez a köny- nyed derű a kairói természe­te. Ha nem megy minden a legjobban? Máles! Nem baj, annyi baj legyen! Bikke! Böbikke! — Itt a Böbikke! Kinyitom az ajtót mégis. Ma már igazán meg­kell tudnom, mi az a Böbik­ke? így hívtak pólyás ko­romban, igazán illene tudni, mi az, amit itt ilyen néven adnak, vagy vesznek. Per­sze, lehet, hogy nem ezt mondja a kiabáló ember, de én így értem: Bilike! Bö­bikke! Tegnap újságpapírok voltak a böbikkés ember tri­ciklijén, ma néhány apró üveg. Tegnapelőtt újságpapír, meg üveg. Sohasem tudom meg, mi az a böbikke. Ügy határozok, besorolom a ter­mészet hangjai közé. Engem szólít fel az a hang arra, hogy az idő múlik, dolgozni kell, nincs idő szemlélődés­re. Héjjá! Hiéjja! Ezt is is­merem már, a hiéjját. Egy galabijás arab kis kézi ko­csit tol maga előtt, a kocsi oldalán köröskörül, mint egy zöld szőnyeg rojtjai, valami zöldségféle lóg le, a kocsin meg valami árut látok, ami se gyökér, se répa, se retek. Nem tudom, mi az. Hiéna, és kész. Az árusok kiabálásából két ember vitatkozó hangja válik ki. Kihajolok az erkélyen. Á, valami baja van a suszter­nak! Alig negyedórája, hogy letelepedett a ház előtti jár­daszigeten. Letette a kis lá­dáját a földre, pillanatok alatt egy egész műhelyt varázsolt, elő belőle. Megvizsgálta az első kuncsaft beteg cipőjét. A kuncsaft ott állt mellette, féllábas cipőben. A cipő el­készült, de az ár, úgy látszik, túl magas. Alkudoznak. Szé­les taglejtések, a cipész mél­tatlankodik. Mindkét fél pénzszűkében lehet. Végül a suszter megkapja a munka­dijat, de hol lehet ez a kért összegtől? Indulatosan ösz- szecsapkodja a műhelyt, s a vitát önmagával folytatja to­vább. Lehet, hogy megfogad­ja, erre a környékre többé be sem teszi a lábát. De­hogynem! Holnap megint itt lesz, megjavítja a cipőt, ösz- szevész az alkalmi munka­adóval, indulatba jön és el­rohan. S megint élőiről, és így tovább.., Nemszeretem hangok Tíz óra, erősen tűz a nap. Talán már nem kell olyan éberen fülelnem, a nemsze­retem hangok ma szerencsé­re megint elmaradtak. Ez a nemszeretem hangsorozat szi­rénavijjogással. repülőgép­zúgással szokott kezdődni, tompa robbanásokkal foly­tatódni és valamivel élesebb dörrenésekkel befejeződni. Tegnap sem volt, tegnap­előtt sem. Egy héttel ezelőtt volt legutóbb. Egy erőszakos szomszéd háborúsdit játszó pilótái teszik „tiszteletüket” időről időre a város fölött. Terhüket elszórják, ezt kö­vetik a tompa robbanások. A legjobb cél egy gyár, ahol sok ember van együtt, bé­késen dolgozgatnak. Vagy megfelel a célnak egy falu, vagy egy kertváros is. Itt is igazán szép pusztítást lehet véghezvinni. Bizonyára saj­nálja a pilóta, hogy a sza­pora és éles dörrenések mi­att kénytelen gyorsan elkot- ródni gépével a cél fölül, s nem láthatja „munkája” eredményét, a romokat, a halottakat, a sebesülteket. Vajon milyen változást okoz­na az idegállapotában a lát­vány, és vajon hogyan ülne le ebédelni „eredményes” munkája után a gyerekei kö­zé? Bikke! Böbikke! Jól van, hallak! Látom nyugodt vagy, dolgozol. És jön a Hiéjja is. Jói van, eladtad a répa-re- tek-mogyoródat. Élnie kell az embernek! Délutáni közjáték Délután három óra. Már mindenki megebédelt. Ali, a házmester szunyókál a napra kitett karosszékében. Fel sem ébred, amikor megjele­nik a szórakoztatóipar egyik kitartó képviselője, a ma­jomtáncoltató. A majomtáncoltató ola­szos arcú, Jávor-bajuszú, vé­kony kis ember. Egyik kezé­ben csörgődob, a másikkal a majom pórázát tartja. A Já- vor-bajuszü megütögeti a dobot, és végigpásztázza a házat a tizedik emeletig. Van-e közönség? Már megint alig, a majom a könyökükön jön ki a lakóknak. Néhány gyerek azért összesereglik az utcán, a gyerekeknek a ma- jqm sohasem unalmas. Majd­csak lesz valami közönség — ebben a reményben kezdő­dik a produkció. A kis mo gyorószxnű majom megkez­di a táncot. Csörög a dob, egy kisgyerek boldogan ug­rál mellette. A dob elhallgat, most következik a nagy att­rakció: a hátraszaltó. Ez is megy, mint a karikacsapás, és a majom banánt kap a sohasem alvó zöldségestől. Még vége sincs a hátra- szaltónak, a Jávor-bajuszú begyűjti és felméri szemével a közönséget. A gyerekekre nem számíthat. Node ott felnőtt — ez én vagyok. Be­jöttem a csőbe, belenyúlok hát a zsebembe. A piaszter koppan a kövezeten, a ma­jomtáncoltató filmsztári mo­sollyal, széles karlendítéssel csókot dob az erkélyre. Több nincs? Nincs. A mal­mos még ráz egyet a csörgő­dobon, reménytelenül, s megrántja a, mogyorószínű állat pórázát. No,' majd a másik ház! Minden ház tíz­emeletes reménység. Hatos Erzsébet / Segítség az árvízkárosultaknak ... A nők helyzetéről . . , Látogatás az új munkahelyen . . . író—olvasó ^aJál- kozó . . . Panasz a gázellátásra . . . Naponta érkeznek levelek üzemekből, hivatalokból, is­kolákból, amelyekben az ár­vízkárosultaknak nyújtott se­gítségről számolnak be olva­sóink. Minden levélből a se­gíteni akarás tükröződik. Gyöngyösről, a 214. számú Ipari Szakmunkásképző in­tézet tantestülete és tanuló- ifjúsága nevében Bardóczi Miklós számolt be arról, hogy a tanulóintézet valamennyi dolgozója felajánlást tett az árvízkárosultak segítésére, s összesen 6486 forintot utaltak át az árvízkárosultaknak. A tantestület tagjai és a tanu­lók felajánlották, hogy sza­badságuk alatt ha szükség van rá, a gyakorlatban is se­gítenek a helyreállítási mun­kákban. A gyöngyösi Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum fia­taljai a szakmai gyakorlaton keresett összeget ajánlották fel az árvízkárosultaknak. A Gárdonyi Géza Gimná­zium tanulói Egerben, szin­tén megvitatták, hogyan tud­nak segíteni az árvízkárosul­takon. Erről Nagyidat Imre, az iskola tanulója számolt be. A tanulók hetek óta figye­lemmel kísérik az árvízi ese­ményeket, s elhatározták, hogy a tanév utolsó két nap­ján munkát vállalnak az üzemekben és a termelőszö­vetkezetekben, s az ott ke­resett összeget az árvízkáro­sultak segítségére ajánlották fel. Az iskola Ifjú Gárda százada még plusz két nap munkát vállalt. Szűcs Ferenc hatvani tu­dósítónk egy értekezletről számolt be hét eleji levelé­Könnyű­búvárok Szegednél A rekordmagasságé ár­hullám a Tisza alsó sza­kaszán Szeged városát tá­madja. A gátakon éjjel­nappal több mint tízezer ember dolgozik. Képünkön: könnyűbúvá­rok keresik a szivárgások helyét Szegednél. (MTI foto — Kovács Sándor felvétele.) Komámasszony, arany? Hír: 79 dekás termé­szetes aranyrö­göt találtak a héten a kolimai szovjet arany­mezükön. Az aranyrögöt ter­mészetesen nem én ta­láltam. Ha valahol ezen a világon bárki is aranyrögöt — mit aranyrögöt? — arany­szemcsét talál, az nem én vagyok. Engem on­nan lehet megismerni, hogy sem 79, sem 9 dekás aranyrögöt nem találtam, hiába keltem fel korán, hogy majd az aranyrögök közé estem a fáradságtól, én nem, a kolimai szűz­nek sem találtam még aranyrögöt. Félreértés ne essék. Nem azért kell nekem egy 79 dekás aranyrög, hogy kivigyem a nem­zetközi piacra, hogy aranyalapra helyezzem saját ötvenforintos va­lutakészletemet, amit még nem talált meg se a feleségem, se a lá­nyom, se a fiam, még csak azért sem, hogy mint okos kutya a csontot, vagy mint a szobatiszta kutya sem a csontot, elássam a vizs­lató szemek elől. Nálam már az arany­nak nincs értéke és nekem sincs értékem az aranynál, én nem fejtem soha és nem is akarok soha aranybor­jút fejni, nemcsak a borjú fejésének általá­nos lehetetlensége, de az arany miatt is. Egy­szóval az arany nem mint érték izgat, s az a méreg, hogy nem én akadtam a 79 dekás aranyrögre, nem az aranysárga irigység eredménye, csupán azé a tényé, hogy nem én, én nem, én soha nem, nem én soha aranyrö­göt nem találtam, és nyilván nem is fogok. Jó, rendben van: Szibéria felett csak át­repültem, személyesen én ott, a repülőtérbe­tonján töltött átmeneti perceken kívül időt, a saját talpamon, soha nem töltöttem, Ergo, én Szibériában, a ko­aranyszemcsét sem. Az ám, de ennekem eszem ágába se jutott még, hogy Szibériában ta­láljak aranyat! Nem! En egyetlen gramm aranyat szerettem vol­na találni a Jó utca W limai aranymezökön nem is találhattam volna nem hogy 79 de­kás, de egyetlen unciás 4/b. előtt. Például! Tu­dom én, mi a becsü­let: a szibériai aranyat találják meg a szibéri­aiak, a Jó utcait meg én. Erre fel mi törté­nik? A szibériaiak megtalálják az ara­nyat, nem is akármi­lyen rögöt, de 79 deká­sal, míg én, egy ezüst ötforintost láttam vélni a földön, de az sem az volt, csak balkáni álla­pot. __és csak járom, já­rom a flasztert a Jó utcában, meresztem, gúvasztom a szemem, de arany nincs. Az nincs. Nekem nincs! N incs egy vacak aranyrögöm, hogy lát­ványosan lemondhas­sak róla. Ki hiszi el nekem, hogy én fütyü­lök az aranyra? Sen­ki. A nincsröl nem kunszt lemondani. Haj, ha én egyszer mégis ta­lálok egyetlen gram- mocska aranyat, úgy, de úgy lemondok róla, hogy a kolimai 79 de­kás szűz is belesárgul az én nagyvonalúsá­gomba. Komámasszony, hol az arany? (egri) ben. A hatvani városi párt- bizottság napirendre tűzte az ifjúság és a nők helyzetének értékelését a íelsöbb part­szervek határozata értelmé­ben. A megbeszélésen a ko­rábbi vizsgálatok alapján összeállított anyag ismere­tében határozatot hoztak a fiatalok és a nők köreben végzett politikai munka meg­javításáról. Mátraszentimréről Kiss Mária keresett íel bennünket levelével. Az iskola tanulói az igazgató tanácsára felke­resték azokat a munkahelye­ket. ahová ipari tanulónak jelentkeztek, hogy megismer- iiedjenek közelebbről is jö­vendő munkahelyükkel. Le­vélírónk a sokat dicsért, jó minőségű kenyeret adó gá­lyái sütőüzemet kereste fel kis társával együtt, mivel ők a gyöngyösi sütőüzem ipari tanulói lesznek. Az ismerkedés az új mun­kahellyel hasznos volt. Tiszanánáról, a gyermek­napi ünnepségekről, szórako­zásról írt Marsalkó János. Délután három órakor ünne­pi csapatgyűléssel kezdődött a gyermeknap. 40 kisdobos és 45 úttörő tett fogadalmat csapatzászló előtt. Értékelték az évi úttörőmunkát, az „R 25—100” akció eredményeit, majd oklevéllel és könyvvel jutalmazták a kiváló munkát végző kisdobosokat és úttö­rőket. Megemlékeztek a nem­zetközi gyermeknapról is. Petőfibányáról író—olvasó találkozó megtartásáról kap­tunk értesítést Dobrocsi Pal­lói. Az ünnepi könyvhét al­kalmából reprezentatív könyvkiállításon mutatták bé a magyar prózairodalom 23 éves fejlődését. A könyvhét kis ünnepséggel kezdődött. Találkoztak a petőfibányai olvasók Jobbágy Károly Jó­zsef Attila-díjas költővel is. A költő maga adott elő ver­seiből. Közreműködött a Megyei Irodalmi Színpad két kiváló tagja is. A helyi könyvesbolt az újdonságok­ból rendezett árusítást. A találkozó résztvevőinek kéré­sére a költő dedikálta ..Éj­szakai vetítés” című verses­kötetét. Hideg Jánosné tarnazsadá- nyi lakos 270 gázfogyasztó nevében fogott tollat. A köz­ségben 270 fogyasztó van. A rendszeres gázellátásról saj­nos, nem gondoskodnak az illetékesek. Tavaly nyár óta nemegyszer előfordult, hogy a fogyasztóknak 10—12 na­pot kellett várniuk a palack­cserére. Jelenleg 86 üres pa­lack gazdája várja, hogy cse­rélhessenek. Általában egy­szerre 40 palackot cserélnek ki, s a cserére 10 naponként kerül sor. A többi palacktu­lajdonos, ha nem jut a negy­venből, újabb napokat kény­telen várni. Sajnos, a szom­szédos községekben sem jobb a helyzet, ott sem tud­nak cserélni a zsadányiak. A palacktulajdonosok re­mélik. hogy panaszukat or­vosolják. hiszen azért áldoz­tak meglehetősen nagy össze­geket a palack és a gáztűz­hely beszerzésére, hogy azt rendszeresen használják is. 1970. június 3., sacrd*

Next

/
Thumbnails
Contents