Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-15 / 112. szám

1Vi merit it *•: AntvvttlfnliV9 A Maavar Hai°- es Darugyár •9 V **WUC SAIfg*jMt/f Wf'M angyalföldi. gyáregységében megkezdődött az Angyalföld nevű. Szovjetunió részére gyártott tengerjáró hajó műszaki átadása. A szovjet szakértők jelenlétében kipróbálják a vízi jármű összes berendezését. Az új tengerjáró hamarosan elindul anyakikötője, Tallin felé. Képünkön: Kifutásra készülődik az „Angyalföld” tengerjáró. (MTI foto — Bara István felv.) Koiigressztisi versenyben A naptárlapok piros be­tűit kékek követik, az ünne­pek után ismét hétköznapok jönnek. A jubileumi eszten­dőt, hazánk fölszabadulása huszonötödik évfordulóját éppen az avatta nemes fé­nyű ünneppé, hogy nem volt idegen tőle a hétköznapok alkotó hevülete sem, sőt: az ünnep még magasabbra he­vítette hőfokát, A jubileumi verseny ipari és mezőgazda- sági üzemekben, kereskedel­mi és szállítási vállalatok­nál valóban az egész közös­séget többre, jobbra sarkall­ta. A lapok, a rádió, a tele­vízió híradásai napról nap­ra új eredmények örömét oszthatták szét az egész or­szágnak, hiszen bárhol szü­letik is a több, a jobb, mindannyian gyarapodunk. A termglőmunkában való pemes, értéket létrehozó, s embert egyaránt formáló vetélkedés mellett sokféle más mozgalom is — így az „Emlékművünk az ország” jelszavát valló, a lakóhely szépítéséért kibontakozó — bizonyította: a gazda, a dol­gozó nép tettekkel, cselekvéssel. önzetlenül nyújtott, önként vállalt töb­bel teszi emlékezetesebbé az ünnepet, gazdagítja a jelent. Gyárakban, termelőszövet­kezetekben, a szellemi mun­ka műhelyeiben tíz- és száz­ezrek tettek kötelességükön felül, s az egyén apró ered­ményei végül is a közösség cselekvésének nagy egészé­ben forrtak üsszp. Nem frá­zis: egy egész ország akart és tudott többet nyújtani, mert éppen a fölszabadulás negyedszázada tanította meg arra, hogy minden szónál ekesebben beszél a tett, hogy hit és hűség bizonyítéka a cselekvés. Ezért nem kellett nagy szervezés ahhoz, hogy a fölszabadulás nagy ünnepe után természetesen, mond­hatni ösztönös módon a ju­bileum tiszteletére kezde­ményezett verseny kongresz- szusi versennyé váljék; a párt X. kongresszusát ko- szontse. A párt egy-egy kongresz- szusa a szó teljes értelmé­ben mérföldköve társadal­munk és gazdaságunk fejlő­désének. Jó, hogy e mérföld­köveket a munkasikerek, az alkotás csúcsai is jelzik. A VII., a VIII., a IX. párt- kongresszus tiszteletére foly­tatott verseny eredményeit hazánk minden táján meg­találjuk: határidő előtt át­adott ipari létesítményekben, iskolákban, művelődési há­zakban, s természetesen ezer más dologban is. Termelési költségek csökkentésében, jobb minőségű termékekben, a mezőgazdasági hozamok emelkedésében, a szocialis­ta brigádok közös életének tazdagodásában, mindabban, aminek szülője az a kezdő­mondat volt: a pártkongresszus» tiszteletére vállaljuk . , . Nincs ez másként napja­inkban sem. A kongresszusi verseny természetes és szerves foly­tatója mindannak, ami a jubileumi versenyben, a föl­szabadulás tiszteletére tör­tént. Ápolója és továbbfej­lesztője az eredményeknek, biztatója a kezdeményezé­seknek, bátorító ja az öntevé­kenységnek. Nem új ver­seny kezdődik, hanem ahogy a napok kapcsolódnak egy­máshoz, a vetélkedés is úgy fol”tatódik. A szocialista cím megszerzéséért vagy megtartásáért, a szocialista munka műhelye, üzeme, vál­lalata cím elnyeréséért, s azért a természetes örömért, amit a becsülettel elvégzett feladat nyújt, s amibe mi tagadás, egy kis jogos hiú­ság is vegyül, hiszen jó ér­zés elsőnek lenni, második­nak, kitűnni a többiek kö­zül, elismerést szerezni az egész kollektíva előtt. A verseny nem létezhet lelkesedés, odaadás nélkül. Ez az érzelmi alapja, s ér­telmi indítéka, hogy szükség van mindarra, arrú a ver­senyben születik, amit embe­rek gondolkodása, s keze hoz létre. A versenynek azonban vannak szervezeti feltételei is, s hiba lenne elfeledkez­ni ezekről! Nem arra gondo­lunk — legalábbis elsősor­ban nem arra —, hogy akad­nak helyek, ahol formális, lélektelen a verseny értéke­lése, a győztesek jutalmazá­sa, s hiányzik a nyilvános­ság. Még arra sem, hogy egy-egy termelői közösség­ben csupán a munkások ügyének tartják a versenyt, úgy vélik, vetélkedni csak a gépek, termelőberendezések mellett lehet. Arra gondo­lunk, hogy kárba veszhet a nemes akarat, lelohadhat a tettvágy, ha megszületnek a vállalások, de teljesítésüket meghiúsítja a szervezetlen­ség, az anyaghiány, az állás­idők növekedése, a műsza­kok indokolatlan cserélgeté­se, a brigádok oktalan szét­zilálása. Arra, hogy nemcsak kérni leket, hanem adni is. Adni, mégpedig mindent, ami a folyamatos, egyenle­tes munkához kell, ami reá­lissá teszi a versenyt, ami nem kedvet _ szeg, hanem igyekezetét serkent. századot fölmérő időszaknak, amelyet napjainkban élünk. S nincs okunk kételkedni abban sem, hogy a jubileumi versenyből kinőtt kongresz- szusi verseny méltó lesz a hagyományokhoz: új sikerek kovácsává válik, hozzájárul a harmadik ötéves terv sike­res befejezéséhez, s a ne­gyedik ötéves terv szilárd alapokról történő megkez­déséhez. ■Lenin születésének 100. év­fordulója tiszteletére emlék­ülést rendezett csütörtök délelőtt Egerben, a megyei pártbizottság tanácskozói termében az MSZMP Heves megyei Bizottságának okta­tási igazgatósága és a TIT megyei elnöksége. Az em­lékülést, amelynek díszel­nökségében helyet foglalt Lévai Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezetője is, Bóta Bertalan, az oktatá­si igazgatóság vezetője nyi­totta meg. Majakovszkij „Beszélgetés Lenin elvtárssal” c. költe­ményét Nagy Edit, a Me­gyei Irodalmi Színpad tag­ja tolmácsolta, majd Drá­váján közösség-e valóban? Vagy csak egy munkahelyen egymás mellett dolgozó em­berek összessége, és kapcso­latuk kizárólag a spontánná- pi eseményekre szorítkozik? Nem, ennél sokkal mélyebb, többrétű kapocs fogja össze a termelőszövetkezetek tagsá­gát és állítja őket a közös­ség sorába. — Miért lépett beatsz-be? — Beléptem. — Szeretném tudni, ho­gyan határozta el magát és miért ? — Miért fontos ez — elfor­dítja a fejét és kitartóan né­zi a szoba sarkát —, akárkit megkérdezhet Ludason, az el­sők közt léptem be. Hallga­tunk egy darabig, aztán azt mondja: — Hát igen, sokat jöttek agitálni és én meguntam. — Szóval, nem saját jó­szántából lett tag? — Nem teljesen ... Miért jelentett volna jó né­hány gazdának vonzó formát egy teljesen új, még soha ki nem próbált nagyüzemi gaz­dálkodás, és miért érezte volna sajátjának, illetve kö­zösségének ezt a formát? Semmiért. A kollektivizálás technikai és szellemi felté­telei korántsem voltak opti­málisak, s a kezdeti anyagi nehézségek meglehetősen ve­gyes érzelmeket szültek a termelőszövetkezet tagjaiban, akinek nagy része nem látta biztosítottnak megélhetését. Az objektív összetartó eyő'a megalakul: nagyüzemekben az volt, hogy a föld a tagok tulajdonában maradt, más­részt a kijzos lelki alkat szo­rosan kötötte a falu emberét a hagyományokhoz, a föld­művelő, a íöldszerető élet­formához. Az öntudatos ve­zető réteg erősíteni igyeke­zett a közösségi szellemet, de Csütörtökön a Parlament Vadásztermében ülést tar­tott a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa. Az ülés elnök ségében Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője, a KB tagja is helyet foglalt, s a tanácskozás munkájában a SZOT, a Hazafias Nép­front, a KISZ, a SZÖVQSZ, a Vöröskereszt, továbbá a nőmozgalmat támogató más szervek képviselői is részt vettek. Ortutay Zsuzsának, a MNOT titkárának megnyitó szavai után Erdei László, az országos nőtanács elnöke tartott beszámolót, á(n be­széde bevezetőjében megem­lékezett hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulójáról, a lenini centenáriumról, majd arról szólott: szinte szimbo­likusan fogható fel, hogy pártunk Központi Bizottsá­ga e történelmi évfordulók időszakában foglalkozott a nők helyzetével, a negyed- százados fejlődésből adódó további feladatok megvaló­sításával. A nők helyzetét csak az egész szocialista tár­sadalom fejlődésével össz­hangban lehet vizsgálni, mi­vel az annak részeként, az­zal kölcsönhatásban fejlő­dött. A női egyenjogúság teljes és maradéktalan meg­valósulása a gyakorlatban még sok kívánnivalót hagy maga után, de nem az el­vekkel, nem a jogokkal, nem a politikával van a baj, viczki Imre, az oktatási igazgatóság filozófiai tan­székének tanára tartotta meg előadását a lenini esz­mék magyarországi elterje­déséről. Hangsúlyozta: Le­nin eszméi mindenhatóak, mert igazak, ebben van leg­nagyobb erejük és jelentő­ségük. ■ A referátumot kiegészítő előadások, korreferátumok követték. Szecskó Károly ar­ról a kutatómunkájáról be­szélt, amelyet a Leninnél kapcsolatos megyei sajtóköz­lemények összegyűjtésére végzett. Tajti István a lenini tükröződés! elmélet jelentő­ségét méltatta, majd dr. Barta László elemezte, ho­törekvésüket nem támasztot­ta alá kellő gazdasági alap. Ugyanakkor megindult a me­zőgazdaságban a munkahelyi specializálódás, amely kez­detben még inkább gyengí­tette a közösség érzését, hi­szen a hagyományos mező- gazdasági munkát végzők úgy érezték, a gépeken dol­gozók nem egyenértékű tel­jesítményt nyújtanak, ugyan­akkor magasabb bért kap­nak mint ők. /A nagyüzem tehát merő­ben új helyzetet teremtett a falu életében. A falu közös­ségi alapját, a nagy családot, amely együtt művelte a ki- sebb-nagyobb saját földda­rabot, egy tágabb véráramba helyezte, ahol nem találta meg azonnal anyagi, érzelmi és értelmi értékrendszerét. A háztáji gazdaságok mintegy átmentették a családi közös­séget, kezdetben a tagok eb­ben látták megélhetésük egyetlen biztosítékát. — Sok vita van még a háztájiakkal ma is? — Akad. Ilyen is, olyan is. — Ezt hogy értsem? — Van, akinek nem kell. — Ezt komolyan mondja? — A legkomolyabban. Vol­tak új, fiatal belépők itt, Po­roszion, ők a/t. mondtak, nem Íveli a háztáji, fizessék ki terményben vagy pénzben. Szintén Poroszlón fordult elő az az eset, amikor a ter­mészetbeni juttatást akarták szétosztani, s a tagság annak a véleményének adott han­got, hogy a termény sokkal jobb helyen van a közös raktárban, jobban, biztonaa­hanem azok g> akörlati meg­valósításával. így például íc egyenlő munkáért egyenlő bér elvét népi alkalmaztuk következetesen, s a nők nem kapták számarányuknál megfelelően szelepet a tár­sadalmi életben és a külön­böző szintű vezetésben. . A nők életkörülményeinek javítása az egész társada­lom ügye, s nemcsak köz­ponti, hanem helyi intézke­désekre, összefogásra, törő­désre van szükség minden munkahelyen és lakóhelyen, mindenütt, ahol nők élnek és dolgoznak. Emlékeztetett Erdei Lász­lónk arra, hogy a nők kö­rében és érdekében végzett politikai, gazdasági és szo­ciális munkát a Központi1 Bizottság határozatával ezért emelte ki egy tömegmozga­lom keretéből. Megteremtet­te a vezetési és szervezési feltételeket ahhoz, hogy na­gyobb felelősséggel és ön­állósággal, szélesebb alapo­kon, a társadalom fejlett­ségének és igényeinek meg­felelően — valóban össztár­sadalmi üggyé, mindenna­pi programmá váljék a nő­kérdés. A beszámoló ezután kitért arra, hogy a párt-, az álla­mi és tömegszervezetek ki­dolgozták — a határozat ér­telmében — saját feladatai­kat. A párt választott testü­letéiben mindenütt nőfele­lőst jelöltek ki, úgyszintén gyan érvényesítettük a leni­ni tanokat negyedszázados fejlődésünk során. Lenin és a magyar mezőgazdaság kér­déséről, a lenini agrárpoliti­ka megvalósulásáról Hodá- szi Miklós tartott előadást, majd Oravecz József olvad­ta fel korreferátumát „Le­nin, az ember” címmel, ér­zékletesen csokorba kötve személyiségének leglényege­sebb jellemzőit. Bóta Bertalan zárszavá­ban elmondotta, hogy az emlékülés — az elhangzott referátum és a kiegészítő előadások —► anyagát az ok­tatási bizottság nyomtatás­ban, könyv alakban is meg­jelenteti majd. gosabban lehet tárolni, aki­nek szüksége lesz rá, az majd kiviszi. A nagyrédei termelőszö­vetkezet is szolgált meglepe­téssel. A közös gazdaság kü­lön háztáji agronómust al­kalmazott, hogy segítse, irá­nyítsa a háztáji gazdaságok munkáját. 1968-ban a Sző­lőskert Tsz biztosított, szer­zett be megfelelő mennyisé­gű takarmányt a háztáji ál­latállomány részére. A ház­táji kis közösség már nem „az én házam az én váram” elvét követi, szerves része a nagyüzemi gazdaságnak. A tagok igénybe veszik a tsz gépeit, munkaeszközeit, hi­szen közösségük tulajdoná­nak tekintik azt. Döntő változás következett be a termelőszövetkezetek életében. A hatvanas évek vége felé kikristályosodtak a nagyüzemi termelés techno­lógiai módszerei, a mezőgaz­daságban elindult a techni­kai forradalom, a termés- eredmények felülmúlták a várakozást, a termelőszövet­kezetek többsége ma tetemes vagyonnal biztos gazdasági alappal rendelkezik. A .hat­vani Lenin Tsz tiszta vagyo­na például meghaladja a negyvenmillió forintot. Ma­gyarország 2400 termelőszö­vetkezete közül, mindössze 70 veszteséges. Heves megye te­rületén az elmúlt évben nem volt veszteséges tsz. A tagok biztosítva látják jövőjüket, a hétköznapi élet­ben győződtek rrieg róla, hogy együttes munkájuk eredményeként jobb, embe­ribb körülmények között éi­larátusban nőíeielös őket bíznak meg ti határozat végrehajtásával. Erdei Lászlóké hangsú­lyozta. bogé a kormány elő­készíti az éjszakai múmia fokozatos megszüntetése vonatkozó tervezetet, a ne­gyedik ötéves tervben meg­valósul a gyermekeket egye­dül nevelő és a /eisgyerme- kes .anyák éjszakai foglal­koztatásának csökkentése, a munkabérek között még tapasztalható, indokolatlan különbségek megszünteté­se, a vezetői készséggel ren­delkező nők rátermettsé güknek megfelelő alkalma­zása, szakmai képzésük fo­kozatos biztosítása. Fokoz­zák a bölcsődék, óvodák, napközi otthonok építését, korszerűsítését, javítják a több gyermekes családok, s a gyermekeiket egyedül ne­velő nők anyagi helyzetét. A SZOT a közeljövőben plenáris ülésen vitatja meg a nők körében végzendő feladatokat. A Hazafias Népfront országos, budapes­ti, megyei, városi és közse gi bizottságai mellett női munkabizottságokat hoz­nak létre, amelyek a női: speciális kérdéseivel foglal­koznak majd. Erdei Lászlóné ezután hangsúlyozta: mivel a kü­lönböző politikai szerveze­tekben széles körűen kié­pül a nőbizottságok rend­szere, a párhuzamos munka elkerülése végett megszűn­nek a budapesti, megyei, já­rási, városi, kerületi és köz­ségi nőtanácsok. A nőtaná­csok feladatait a különböző tömegszervezeteik és moz­galmak folytatják tovább. A Magyar Nők Országos Ta­nácsa tevékenységére — mint önálló országos testü­let működésére — a továb­biakban is szükség van, hogy figyelemmel követhesse ä nők politikai, kulturális szín­vonalának fejlődését, közé­leti aktivitását, élet- és munkakörülményeinek ala­kulását. A Magyar Nők Országos Tanácsa képviseli a nemzet­közi fórumokon a magyar nőtársadalmat, eleget tesz a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tagságúval járó kötelezettségének, fejleszti és szélesíti a magyar_ nők nemzetközi kapcsolatait. nek, dolgoznak. A technikai és szellemi forradalom együt­tes hatása, hogy a mezőgaz­dasági termelési érték fejlő­dési üteme az 1970-es össze­gezés szerint meghaladja az ipari fejlődés ütemét. A ma termelőszövetkezete nek tagságát bármely más társadalmi csoportból szoro­sabban kapcsolja össze tar­talmilag a közös vagyon, a közös vagyon feletti „mienk” érzése, az, hogy a termelő­szövetkezeti tag sokkal in­kább látja a termelés végső integrált célját, mint bár­mely más nagyüzem munká­sa, sokkal közvetlenebb egy mással, a vezetőkkel való kapcsolata, s nem utolsósor­ban a termelőszövetkezeti de mokrácia biztosította jogá­nál fogva sokkal erőtelje­sebb a hatalomban, a dön­tésekben való részvétele, mint bármely más termelő üzemben. — Azt mondja, tárasztó a munkája? — Állandóan .jönnek — mondja Bagi János, a za- ránki tsz főkönyvelője —, hogy mit csinál a tsz megint, hogy mi az, amit építenek. Miért nem mondjuk meg ne­kik is. Érdeklődnek, hogy hogy állunk a közös társulás sál. Mindent megkérdeznek. Ez is a munkámhoz tarto­zik. Jönnek egyenként, meg­állítanak az utcán. Itt min­dig munkaidő van, mindig keresik valamivel az em­bert. — Széttárja a karját: Lehet, hogy éppen ezért sze­retem? Szigethy András 1970. május pontéi Az év7 végén összeülő X. pártkongresszus méltó záró- . pontja lesz a jubileumi esz­tendőnek, annak a negyed­M O. Lenin születésének centenáriumán Emlékülést rendeztek Egerben Mitől közösség a termelőszövetkezet? a megyei, várpsi, járási ap­Aegszümiek a megyei, városi notanácsok

Next

/
Thumbnails
Contents