Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-13 / 110. szám
Vissza az iskolához Látogatóban egy fiatal faragóművésznél ' Véletlenül összetalálkoztam régi kollégámmal, akivel együtt jártuk annak idején az általános iskolákat, hogy szaktárgyaink tanítását ellenőrizzük. Most egy nagy iskola igazgatója. — öregem, olyan boldog lennék, ha egyszer azt kérnék számon tőlem, hogy mit csinálok az iskolában. De most is értekezlet. Ez el sem múlt, vár a másik. Az iskola pedig marad. Arra jut a legkevesebb időm. Üljünk össze egyszer, beszélgessünk el erről a témáról — ajánlottam. Szívesen ráállt, de egy kikötéssel: ha nem írom meg. Nem említem meg a nevét, ígértem. Erre sem változtatott merev elzárkózásán. — Tudod mit? Elmegyek Hatvanba, Rozmaring István majd elmond nekem mindent. öt mindenki úgy ismeri, hogy ami a szívén, az a száján. Valamikor egy igazgatói értekezleten érintette már ezt a témát. így kerültem Hatvanba, a II. sz. általános iskolába. Előbb egy feljegyzést adott a kezembe öreg irkalap, már szamárfület sodort rá a sok használat. Kimutatást tartalmazott. Dátum szerint, a különböző tanácskozásokról, értekezletekről, amelyeken az igazgatónak jelen kellett lennie. Másfél hónap alatt összesen harminc esetben. Vagyis: majdnem minden munkanapon. Amikor visszaadtam a papírt, már szóban folytatta a tájékoztatást, ami az akkori heti programját foglalta magába. Ha nem is olyan mértékben, de jutott ezekre a napokra is elfoglaltság. Gyorsan hozzátette, az utóbbi években sokat változott a Az egri járás községeinek önkéntes tűzoltócsapatai a verpeléti sportpályán rendezték meg hagyományos versenyüket. A közel 150 csapatból harminchárom ért el helyezést. A 800-as kismo- lorfecskendő szerelésében Mátraderecske. a 400-as-ban a férficsapatok közül Ter- pes, a fiúcsapatok közül Bátor, a női csapatok közül Andornaktálya és a leányXIV. Liilácska. ezúttal seszínű tüskehajával, felsírt a ká- vegép mögött. Mindenki meghallotta. Lillácskának jól jött ez a hír. Ez a sírás már régen kikívánkozott belőle. Reggel hívta Karcsit az egyetemen. Visszaüzent, hogy nem hajlandó a telefonhoz jönni. Pedig Lillácska most tényleg ártatlan volt. Este tízkor otthagyta Zita társaságát, hogy otthon legyen, ha netán Karcsi keresi, ha mégis eljönne. Zöldi felment Kovácshoz. — Drága, sógorom, ugye nem várod meg amíg kidoblak? — kérdezte Kovács, mert rokoni minőségben a •zolgálati szabályzat sem tiltotta meg a gorombáskodást. — Megyek ... Csak azt akarom mondani hogy kicsináltátok az öreget. május 13., szerda helyzet. Közel annyi meghívót sem kap, mint hajdanán. Ez a nap, amelyiken a beszélgetést folytattuk, szinte kivételnek Számított a maga délelőtti és délutáni értekezletével. Korábban mindenkit ki kellett szolgálni. Jött a vándorbűvész, pecsétes papírt hozott magával a megyei művelődésügyi osztályból, amelyben az állt, hogy támogatják a fellépését: Aznap legalább két óra maradt el a tanrendből. Vagy beállított a fényképész, szintén engedélyt fcrtalmazó papírral, és akkor abbahagyták a tanítást, a nevelők fésülték, mosdatták a gyerekéket, hogy jól mutassanak az emlékképen. Cirkusz, mozi, bűvész és fakir, vándorköltő: mindenféle megfordult és otthonra lelt az iskolában. Mígnem kiderült egy ingerült hangú igazgatói értekezleten, hogy a megyei művelődésügyi osztály csak nem ellenzi ezeknek a személyeknek a fellépését, de hát az igazgató maga döntse el: engedélyezi vágy nem. Mint ahogy a különböző könyvügynököktől sem kell feltétlenül vásárolni, ha pecsétes papírt húznak elő a zsebükből a nevelői szobában. Hányféle megbízatása, választott funkciója van az igazgatónak? Ma már nem sok, de valamikor a két kezének ujjain sem tudta volna felsorolni. Falun megint más a helyzet. Ebben az igazgatók maguk is hibásak, csapatok közül Felnémet raja szerezte meg az első helyezést, míg a kocsifecsken- dő-szerelésben a makiári lányok bizonyultak a legjobbnak. Az üzemi önkéntes tűzoltók között a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat és a mónosbéli szénosztályozó csapata ért el első helyezést a 800-as. illetve s 400-as kismotorfecskendő szerelésében. A helyezettek értékes jutalmat kaptak. — Kicsodát? — Gergely bácsit. Amikor meghallotta, hogy mi történt, infarktust kapott. — Azonnal odamegyek — ugrott fel Farkas. Kovács követte. — Kérem szépen az urakat ... Hagyják békén ezt az embert — sírt Kerekesné. — Ennek ez lesz a halála. Negyvenöt év óta csinálom mellette. Néha már azokat az asszonyokat is irigyeltem, akinek szoknya után kajtat az ura .. — Mi baj van, azt tessék mondani. —. < — Az orvos szerint semmi komoly Csak egy kis szív- idegesség. De én nem hiszem. Ha látták volna. Mintha az ő tanyával történt volna . .. — Jobbulást kívánunk neki. Tessék megmondani, hogy Farkas őrnagy volt itt... — Kicsoda? Na várj csak! — harsant az öreg hangja és megjelent az ajtóban. — Atyus. . . Feküdnöd kell... Nem szabad felizgatnod magad... mert nem szívesen válnak meg egy-egy tisztségüktől. Valahogy benne van a pedagógusokban az, hogy hasznosítani akarják magukat, energiáik mozgásra tevékenykedésre kényszerítik őket. Egy adag romantikus, Gárdonyi Géza adta elképzelés él bennük — a falu lámpásai ők. . Világítani akarnak, mert addig van értelme az életüknek, amíg ki sem látszanak a sok elfoglaltságból. Mondják, ilyen a Vérbeli pedagógus. Hívni sem kell, mindenütt ott van, és az lenne a büntetés számára, ha eltiltanák a közszerepléstől. A fiatalabbak között már kevés az ilyen, csupa feszültség személy. Főként a nők azok, akik nem is érnek rá annyira a családi gondok miatt. Nemrég az egyik új kolléganő megkérdezte Rozmaring Istvántól, hogy mikor szokott itt lenni munkadélután? Mi az? Érdeklődött az igazgató. Az olyan délután, amikor a tantestület minden tagja estig ott ül a tanáriban és egy témát feldolgoznak közösen. Tanulnak. Erre azt válaszolta az igazgató, hogy ő csak a rendtartás szerinti értekezleteket tartja meg, de azokat is ésszerű időtartamban. Ha egy év végi tanácskozáson két-három óra alatt nem tudnak mindent megbeszélni, akkor ott már csak üres szócséplés folyik. Annak pedig nincs értelme. Egy értekezletnek a komolyságát, hasznosságát nem idővel méri, állítja. Mikor volt a tanács és a pártbizottság vezetői közül valaki az iskolában ünnepségen kívül? Az egykori tanácselnök, Hatvani György, évekkel ezelőtt be-bekukkan- tott. Érdeklődött, személyesen győződött meg bizonyos dolgokról. Hogyan fogadnák, ha akár a pártbizottság titkára, akár a vb-elnök hétköznapi munka idején bemenne egy órára, végigjárná akár az osztálytermeket, kíváncsi lenne a gyakorlati műhelyre, a napközis elhelyezésre? Nagyon örülnének neki. Mert más valamiről papíron olvasni jelentést, és megint más a személyes tapasztalat. Tudják, a város vezető embereinek rengeteg dolguk van, de jólesne a pedagógusoknak, ha rájuk is tud— Hagyjál, anyus... Mondd, fiam, miért csaptatok be? Nem bíztok bennem? Húsz évé nem tudom elhitetni veletek, hogy hozzátok húzok? Csak azért, mert értelmiségi voltam? Ma már hülyébb vagyok, mint egy se- sédmunkás... Ha netán ez lenne a baj ,.. Kttegyem nektek a lelkemet? — Mindent megmagyarázok. Gergely bácsi ... — mondta Farkas és elfordult. Nern nézett vissza, úgy szólt hátra: — De most sietnünk kell. Ha felkel, mindenképpen jöjjön be hozzánk ... — A fene egye meg a városodat — tört ki Farkas a kocsiban. — Én nem tudok egy személyben nyomozó, szárazdada, politikus, hírközlő lenni. Több bajom van az emberekkel, mint ezzel a nyomorult szatírral. Ügy néznek rám. mintha én lennék a szatír. — öregem, ez a kisváros. Fent Pesten az egyik ember nának szánni néhány percet. Mikor dicsérték meg az iskolai. munkájáért legutóbb? Április 4-re kapott rendkívüli feljebbsorolást. De úgy „hétközben”, hogy valami „apróságot” jól csináltak? Olyanra nem emlékszik. Az ellenkezőjére sem. Még az ötvenes évek elején kapott egy kis fejmosást, de azóta. ..! Előveszi az ellenőrzési naplót. Adminisztrációs munkára való utasítást olvasunk ki a legfrissebb bejegyzésből. A gyerekek tanulmányi eredménye, a nevelés hatékonysága? Persze, ezekről is szó esik. Vannak átfogó, hetekig eltartó ellenőrzések, amikor a pincétől a padlásig mindent megnéznek, de olyan még nem volt, hogy azt mondták volna: itt van ez a munkás származású gyerek. Nagyon ügyes, de a matematikában segíteni kellene neki. Miért nem terjedt ki erre az igazgató figyelme? Vagy: miért nincs hozzászokva ez a fiú ahhoz, hogy az eredményért erőfeszítéseket kell tennie? Az iskola a saját munkaterve alapján értéken a saját tevékenységét, erről ösz- szeállítja a jelentést és elküldi a felsőbb hatóságnak. Van ugyan felügyelői munka, de ez rendszerint általános jellegű, még akkor is. ha csak egy szaktárgyra vonatkozik. Ki nézte már meg, hogy a munkaterv egyik vagy másik- pontját hogyan igyekszenek a nevelők gyakorlattá tenni? Csak egy részletet az egészből, mondjuk. Sok, fölösleges megterhelést levettek már a nevelők válláról, legalábbis a rendeletek. Ezeknek egy részét azonban nem tartják meg, mert erre is, arra is még szükség van, mondják. Segítséget is többet kapnak a pedagógusok, mint valamikor. De valahogy hiányzik a közérdeklődés elevensége, amely az iskolai oktatónevelő munkának minden részletét egyformán komolyan venné, anélkül, hogy be- lekjtnyeleskedne a nevelők munkájába. De az élő, eleven társadalmi, igény sugallná ezt — ünnepségeken, pedagógusnapon és országos konferencián túl is. G. Molnár Ferenc Nagyrédén, a tanácsház mellett szerényen húzódik meg a hepehupás Petőfi utca. Itt lakik, alig egy do- básnyira a saroktól, Nagy József. A kapuk előtt sütkérező öregektől tudtam meg „előzetesként”, hogy mindenkinek tetszett a kultúr- házban rendezett kiállítás., — Ügyes kezű gyerek a Józsi. Viszi valamire... — hangzott el a pipa mellől. Nagy József fafaragó népi iparművész családja éppen vasárnap délutáni pihenőt tartott. Meglepett az iparművész fiatalsága. Az ember nem 26 évesnek képzeli el a népi iparművészeket... — Korán kezdtem. — Hol...? — Budapesten, a Háziipari Szövetkezetnél. Először ta- .karítóként dolgoztam, majd betanított faesztergályos lettem. — Mi vezette ehhez a szakmához? — Mindig ehhez volt kedvem. Már gyerekkoromban fúrtam-faragtam, ha alkalom adódott. A szövetkezetnél eleinte a selejtes darabokon gyakoroltam. — Hogyan lett fafaragó? — Sokat és nagy gonddal dolgoztam. Aztán zsűri elé kerültek a munkáim. Azt sem tudom pontosan, melyikre adták meg a népi iparművész címet. A szoba falain, a szekrényeken, népi motívumokkal díszített tányérok, dobozok, A Bartók-teremben hétfőn este tartották az egri zeneiskolások tavaszi hangvérse- nyüket. A jubiláris ünnepségsorozat és művészi események közepette is külön színfoltot jelent a kis zenészeknek ez a komoly szárnypróbálgatása. Egy ilyen műsor nemcsak azért hat az élmény erejével, mert a megszólaltatott művek hangúlatot teremtenek, hanem kazetták. Majd^ egy telj« sakkészlet is előkerül a szekrényből. Minden figurája díszítve. faragva. Valóban mesteri, művészkéz által formált munka. — Most min dolgozik? — Cigarettáskazettákat készítek a Budapesti Háziipari Termelőszövetkezet részére. Rutinmunka ... — Tervei ? — Készülök a balatonlellei népi iparművészeti kiállításra. — Mivel? Mosolyog. — Még nem tudom pontosan. Nem sietem el. hiszen az ottani siker már komoly rangot is jelent a szakmában. Szeretne kapcsolatot teremteni a megyében. Szívesen találkozna hasonló érdeklődésű emberekkel. Eljárna valamelyik képzőművészeti szakkörbe. — Tovább kell fejlődnöm! — mondta. A figurafaragést kellene elsajátítanom. Ha valaki segítene ebben ... Akad segítség biztosan. De mást is szeretne. Pesten már ismerik munkáit, hiszen ezekre megkapta a fafaragó népi iparművész címet. Ám itt, a megyében is szeretné áttörni a falu határait. Szívesen rendezne kiállítást bárhol, ahol szívesen látják. Érdemes felszínen tartani a gondolatot, már csak azért is, ‘ mert szűkebb pátriánk egy fiatal, tehetséges emberéről van szó. haczik János azért is, mert a fiatalok ismerkedése a pódium világával, az, ahogyan egy-egy ilyen „fellépés” sikerül, már határozottan kibontakozó egyéniségeket vonultat fel az érdeklődők előtt. Ez alkalommal is megállapíthattuk, hogy ezek a tehetséges fiatalok kedvező pedagógiai és oktatási körülmények között közelítenek a zene világához. A hallgatóságot határozottan „befolyásolja”- az a gondosság, ahogyan a tanárok végigkísérik növendékeik fellépését, segítenek a technikai részletek megoldásában és ahogyan bevezetik létszámra kicsiny, de nagyon fontos segítségükkel a növendékeket a pódium atmoszférái ába. A szereplés természetes lámpalázán kívül a meghitt légkör bátorítja a fiatalokat a fellépésben. Kecsmár László hegedűi á- téka lírai egyéniségről tanúskodik, Gólya Erzsébet szorgalma és dinamikus egyénisége már második alkalommal kerül feljegyzésre A zongoristák közül Gaál Andrea, a két Holló testvér muzikalitását dicsérjük, de Prokofjev-számával sikere volt Lőve! Ildikónak is.‘ Sárrtha Éva. Bőgős Beáta zongorajátéka is feljegyzésre méltó. A fúvósok közül a talpraesett Kiss Katalin fuvolá- zása tetszett, de feltűnt, hogy a korábbi évekhez képest a fúvósmezőny mennyire megerősödött. Kassa István és Buchoiz Ferenc klarinéton, Gerlei Mariann oboán, ifj. Mándoki Béla és Báíori Béla ugyancsak klarinéton Jeleskedett. Szelényi János és Kiss József gordon kázása jól választott zeneszámok rhegszó- laltatását hozta. (í. a.) nyugodtan . felfordulhat a másiktól... — Itt viszont még felfordulni sem hagyják nyugód- tan ... Ne haragudj, ideges vagyak. A kapitányságon Sípos azzal fogadta a tiszteket, hogy itt volt az országgyűlési képviselő. Hagyott egy levelet: „Holnapután utazom Pestre. Magyarázatot szeretnék kapni, mi volt az a megtévesztő újsághír, hol van az a bizonyos Börzék? (A felesége egyébként a minisztériumhoz fordult panasszal, hogy jogtalanul tartják fogva az urát.) Ha nem kapok megnyugtató választ, benyújtom az interpellációt. Elvtársi Xidvözlettel: Bálint János országgyűlési képviselő”. — Vissza kell hozni ezt a Borzákot — mondta Kovács. , _ Kell a fenét! Legalább neki legyen jó .Ebben nincs semmi törvénytelenség. Bárkinek tudok magyarázatot adni. De nem adok! — mondta és bevágta maga mögött az ajtót. Majd kior- dított: — Hagyjatok egy órát gondolkodni... Ezzel a húzásával Farkas megúszta azt a küldöttséget, mely követelte, hogy Borzák Józsefet engedjék szabadon. A küldöttség vezetője természetesen, Ambrus úr volt. Tagjai: Terebesi úr és két egyetemista. Kovács megmagyarázta nekik, hogy Borzákot másnap reggelre elengedik. — Szeretnénk megnézni a fogdát —- jelentette ki az egyik srác. — Most pedig kérem önöket, hogy maguktól menjenek el, szeretném, ha ehhez nem kellene segédletet adnom. Elsőnek Terebesi indult el, de az ajtóból visszaszólt: — Szóval, visszajönnek a régi módszerek? Kovács úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. Sípos lépett be, kinyitotta a száját, de Kovács rászólt: — Ha nekem most engedélyt kér... ■— Nem kérek.,; — Mit akar? — Beszélgetni.:: — Miről? — kérdezte gúnyosan Kovács. — Mit tetszene szólni a szatír témához... — Na bökje ki. mit akar? — Azon gondolkoztam, hogy a fickónak mégiscsak az egyetemen kell lennie. A két lány egymástól függetlenül mondta. Kérek engedélyt, hogy még egyszer utánanézzek a hiányzóknak. — Tőlem — legyintett Kovács és beszólt az ügyeletesnek: _ lemegyek a Levend ulába egy kávéra. — Csókolom, Lillácska . . . Egy kávét — lépett a gép eié. — Igen ... — mondta Lilla, még minőig a seszínű tüskehajával és fel sem nézett. — Haragszik rám? — kérdezte Kovács. — A világra. Meg minden rohadt férfira! — Szerelem? Kiheveri... — Nyugi. Már kihevertem ... — Akkor mosolyogjon! (A befejező rész MvetkesikJ Százötven csapat az egri járási tűzoltóversenyen Az egri zeneiskolások hangversenyéről
