Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
Megyénk az irodalomban Tárkányi Béla érBernáth Aurél: Tarkanyi Béla sohasem simított eminens költőnek, de a maga korában kétségtelenül volt népszerűsége. A reformkor szellemében fogant balladáinak köszönhette ezt, -melyek az „1843-44- es divatlapok” hasábjain láttak napvilágot Barna Ignác, Czuczor Gergely, Vachott Sándor hasonló zsánerű költeményeinek társaságában. Hamar megfakult versek voltak ezek, noha a történelmi tárgy „jelentős aktualitást” is kölcsönzött nekik. Hogy Tárkányi neve mégis fel-felbukkan a XIX. század első leiének irodalmát vizsgáló szakkönyvekben, az talán inkább Petőfivel való kapcsolatának tudható be, aki 1844 telén — Debrecenből Pestre gyalogolva — személyesen is megkereste Egerben. Tárkányi 1821. január 2- án született Miskolcon, s csak 1838-ban került Egerbe, mint papnövendék. Szegény iparos szülők gyermeke volt, s majdcsak azt az utat járta meg a szülői háztól, mint földije, az 1796-ban elhunyt Dayka Gábor, aki ugyancsak Miskolcról jőve kereste a felemelkedés lehetőségét az egri szeminárium boltívei alatt. Kevesebb tehetséggel, de több Szerencsé-j vei. mint felvilágosodás kori elődje. Elöljáróival nem 1. Hlett annyit vesződnie, ‘ nt Daykának, sőt Pyrker k kitüntető megbecsülé- tudhatta magáénak. Másodéves teológus volt, amikor a Kisfaludy Társaság Honáldozat című versét dicséretben részesítette egy pályázat alkalmával, s ettől kezdve neve gyakran szerepel a pesti divatlapokban. Történelmi balladákat ír, tárgyuk természetesen a magyar múlt: Bánk bánt és Melindát, Szobieszki János Bécset felszabadító csatáját, máskor a „zsarnok Zápo- ivát” M zsarnok könnya) idézi mef Többnyire a kor divatja igényelte pátosszal. Bánk alakját felidéző, A nádor bosszúja c. ballada egy részlete álljon itt illusztráció gyanánt: ,. A trón felett, mely István $ Kálmánnak trónja volt, Egy nőben tűrje a hon A büszke zsarnokot? S nádor ... benne tűrje Neje gyalázatát, Kinél hűbb — s kedvesebbet Nem adhat a világ? „Bosszú!” dörög s körülnéz, Ajkán a szó remeg, Még szólna — de igéit Tettel előzte meg. Miként az ég haragja, A bosszú förgeteg Kiment, kitört, kirontott, Nyomában a sereg. A nádor hős kesében Véres tőr tévedez, Megölve a királyné: „Bánk bán bosszúja ez!” Kiáltott — és szavára A sértett nőkebel, Az árva hon s utókor Méltó igent felel. Kz 1840-es évek második felében kerül a németül írogató, művészetszerető Pyrker érsek közvetlen környezetébe, s 1846-ban érseki szertartó lett. Ebben a minőségben kíséri el urát egy nagyobb, Karlsbadot és Gas- teint érintő útjára, majd 1847-ben Bécsbe és Pozsonyba. Szemhatára tágult az utazások nyomán, amúgy is meglevő világirodalmi deklődését is serkentve. Költészete tematikában, hangvételben, sőt műfajban is gazdagszik ezután, de azt a szintet, melyet a negyvenes évek balladáiban elért, többé tartani nem képes. A népdal hangulatát, Petőfi és Arany lírájának árnyékában csakis az epigonizmus szintjén utánozza, noha vonzódása a népi kultúrához és a föld népéhez sohasem volt felszínes. A magyar klasszika formai eredményeit kamatoztatni akaró szándéka sem hozott több eredményt, klasszikus metrumokban írt versei is érdektelenek. Becsülendő viszont a magyar kultúra ápolását, a város és a megye irodalmi emlékeit ébren tartó tevékenysége. S végül, de nem utolsósorban a német irodalom egykor nálunk oly népszerű költőjének, Klop- stocknak bemutatása (Messiás c. művét fordította magyarra). Nyilván ezért is volt életében része elismerésben: 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia, 1967-től a Kisfaludy Társaságnak volt tagja... tiőkös István NYOLCSOROS Marad végső kapaszkodóként csak a főid, a víz, a vas, a kő — Íme, a boldog bizonyosság: megfogható és szerethető. íme, arcom, kezem, életem minden vonása rajta van — Szél a föld, a víz, a vas, a kő, hogy lássam s ismerjem meg magam. RUDNAI GABOR: Menj Minivébe! Nem akkor születtem, mikor kiszakadtak a sírból a csontok. nem akkor születtem, mikor megolvadtak a tűzben a tatait torkú harangok) nem akkor, nem! de ma is érzem a háború füstjét, es nem oldódik a görcs, az a fojtogató keserűség, kiáltani kell, ha tenyérré ernyődnek az öklök, menj Ninivébe, viselni öröklött jussod-igád. hogy meg no fakuljon az írás. hogy ne szakadjon a vér, sem a »apadtakból a sírás. DALOS GYÖRGY: Ez történt velünk Berendeztük magunknak a szobát. Minden helyén volt: szekrény, ágy, kisasztal, Hiányzott még egy függöny és egy szőnyeg, továbbá terveztünk egy falilámpát, de erre már erőnkből nem futotta. E kettecskére méretezett álmok bekerítették lázas napjainkat, pókhálóként nőtt fölénk az idill, szegényen bár — mondtuk — ám hőnszeretve, nem másképp mint a régi jó rokonság. De látod kedves, minden elmaradt, mint táj a vonatablak keretében. Kenyérmorzsák a konyhaasztalon, papírcsomó széthányva, hamutartó, mellette csikk, vetetten éjszakám szellőzni szállna hűvös hajnalokba Most reggel van. Szemeteskocsik zúgnak, ablakot nyit reám a koranyár. Rendezkedem, szobámban önmagámban és nem hiszem, hogy nem megy nélküled. Seregélyek A seregély, mint ane- " ve is mutatja, társas madár. Kjs csapatban tud csak létezni. Egymagában, vagy párosával sohasem látható. Egy-egy csapat ötven- száz főből áll. Kétszer akkora, mint egy jól fejlett hím veréb, kicsit sötétebb barna tollazattal. Igénytelen megjelenésű, de élénk, majdnem agresszív madár. Itt a szőlőhegy fölött augusztus második felében jelennek meg, amikor már érik a szőlő. Ok az átka a hegynek. Elnézem repülésüket, mely gyors és egyenletes. Mozdulataiknak fő jellemzője azonban a hirtelen és szép ívű kanyarodás. Ez a kanyar úgy hozzátartozik a lényükhöz, mint az igyekezet... Egy darabig nyílegyenesen szállnak, s aztán minden vezért parancs nélkül az egész csapattest egy időben oldalra csuklik, s legalább 90. de néha 100—150 fokos szögben megváltoztatja menetirányát, miközben kissé közelebb ketéglakoszorús házból is jó néhány látsszon. A képeslapok ezt a színes városrészt sokféle változatban szokták villogtatni. Olyan beállítást viszont még egyet sem láttam, amelyen a kerek épületek mögötti vashíd is feltűnne. Az a rozsdás vashíd. amely valami rakodószerkezet sínjét tartja, s amely alatt tíz-tizenkét méter mélyen húzódik Stockholm egyik legforgalmasabb autóútja. Egy Göteborgban élő magyar munkással álltam ott egyszer a könnyen elérhető magasságban, ö magyarázta el, hogy az alacsony korlátot miképp szokás átlépni egy üres pillanatban, s hogy miért jelentik a lehető legbiztosabb halált az odalent egymás nyomában törtető autók. Azt is ez a göteborgi munkás mondta el, hogy a leggyakrabban szombaton és vasárnap szirénázik a híd alá a mentőautó. Igen, szombaton és vasárnap, amikor én is helyére akartam tenni a legnagyobb pontot, és amikor ott anynyi de annyi emberre rájön a búcsúzkodás... Talán olvastál már róla, hogy néhány éve két szabad „napon pihenhet minden svédországi. A szombat és a váSárnap, ez az elnéptelenedés ideje; akkor mordulnak fel, és indulnak hosszabb útra a városi autók. Ezt. ezt a két napot rettenetes kibírni! Aki nem rántja be maga mögött a kocsiajtót, azt a hirtelen börtönné váló lakása fojtogatja, aki pedig rátapos a gázpedálra, azt vagy a betonút egyforma surrogása, vagy egy erdősarok csendje keseríti el. Ilyenkor kerülnek elő a konyakos üvegek. Ilyenkor ad magának fejlövést a békés polgár, ilyenkor nem akar semmiről sem tudni. Főképpen arról nem, hogy tulajdonképpen mennyire értelmetlen a hétfő reggeltől péntek délutánig tartó kapadozás. Itthon mindig találkozhatsz valakivel, aki ráüt a vallódra, s aztán meghív egy pohár sörre. De ott? Reggeltől estig mehetsz, míg egyáltalán köszönni tudsz valami felismerésnek. Beszélgetés, vagy ahogy itthon mondják, egy jó kis dumcsi? Arrafelé olyasmiről szó sem lehet. Hiába van neked luxuslakásod rejtett hangfalakkal. még akkora bárszekrényed, mint egy kredenc. mégis magad maradsz. Mert az idegen ott idegen csak igazán! Munkádat elfogadják, meg is fizetnek becsülettel. de arra, hogy egy család is befogadjon, aligha szá- míthasz. És különben is! Mire mész egy olyan vacsora- meghívással, ami úgy hangzik, mintha temetésre várnának ... Olvasom itthon az újságokat. Tudom, sokat beszéltek ki mostanában a hazaszeretetről. Nem akarok én ebbe a világba beleszólni, s különben is, ha valakinek, hál akkor éppen nekem nincs' ehhez jogom, de hogy így felkavarodott bennem ez az egész, csak megmondom, hogy szerintem mi az a hazafiság meg a hazaszeretet. Tudod mi? Az, hogy az ember tud kihez szólni. Hogy nem egyedül, egy luxuslakásban vagy egy erdei tisztáson kell meginnia azt az üveg italt, hanem, ha arra vágyik, mindig tud kinek tölteni az asztalnál. Igen, ez a hazafiság, hogy nincs egyedül az ember; hogyha káromkodik is, van kinek káromkadnia. Ez a visszhang a hazafiság, és ezt megérteni, az a hazaszeretet. Látod, még a végén azt hiszed rólam, hogy nemcsak a konyakra szoktam rá, de — ezt a szót is most tanultam itthon — a lelkizésre is. Pedig ne hidd. hogy ez alatt a tízegynéhány év alatt kicserélődtem. Ha az lesz soron, úgy kapaszkodom fel a stockholmi híd lépcsőjén, mint amikor a kollégium padlására mentünk teregetni. Tudom, mit vállaltam, amikor a megszabott határidőre nem jöttem vissza. Annyi történt csak, hogy néhány dolgot volt időm megfogalmazni. Megfogalmazni, és megérteni. Hogy aztán most mire megyek a szépen összerakosgatott gondolataimmal? Egyelőre hátra van még egy kis törlesztenivalóm; tudhatod: soha, senkinek nem szerettem tartozni. És, ha kibírom addig, a legutolsó részlet után? Anyám is ezt kérdezte, neked is csak a vállam vonogatom. Jó lenne tudni, gondolkodhatom-e én még ezen. Istenem, de jó lenne tudni! rülnek a földhöz. Kanyarjuk suhogó hangot ad, s ilyenkor az iv szélén repülők — rövidebb útjuk lévén —akaratlanul is a csapat élére kerülnek. Átrendeződik a sereg, anélkül, hogy elmaradók lennének, melyek megbontanák a menet tojás alakú egységét. így keringenek, szállnak^ a szőlők fölött. Lent a szőlősgazdák meg a gyerekeik a tőkék közt állva lesik a csapatok mozdulatait Közeled- íükre egyik nagy fazék fenekét veri valami vasdarabbal, a másik kereplőt teker, a harmadik esetleg huj-huj-t kiáltoz, torkaszadtából. Hangos ilyenkor a hegy. A madárcsapat azonban hidegvérrel röpül a zaj felett mint egy szárnyra kelt rendőrkülönítmény. Nem látszik rajtuk, hogy szemlélődnek, sem az. hogy sajátságos kanyarodásuk valamelyik fazék zajára történt volna Ha lecsapnak a szőlőkre, úgy tűnik, hogy az éppoly központi elhatározás nélkül történik, mint a kanyarodásuk. Nemegyszer éppen a csősz közelében találják magukat Ilyenkor azonban hamar észbe kapnak, s alighogy földet ér a lábuk, már nagy surrogás közt — mert szárnyaik a sorvadó szőlőleveleket is érintik — újra magasba emelkednek. A csőszök ilyenkor sok vért kapnak a fejükbe, szaladnak a levegő- . ben már rendeződő gomo- lyag után, gyorsabban szól a kereplőjük, kiáltásaik már- már egy négylábú állat eligazítására is sok volna. És mennyi ilyen hiába- “ való lecsapását figyelem meg a torkosoknak! Nem tágítanak. Talán nincs élményük komoly veszedelemről. Puskát nem lehet használni a hegyben, s így a csőszöket se veszik sokkal komolyabban, mint Pálék szélhajtott és lengő ezüst papírszeletekkel díszített kicsi malmát, mely ropogásával és fütyülésével ugyancsak arra volt hivatva, hogy riogassa őket. A seregélynek nyugodt maradása a földön még akkor sincs, ha történetesen őrizetlen szőlőtáblákra találnak. A nyugodt kosztolást nem ismerik. Irigyek is lehetnek a rigóra, de minden másfajta madárra is, mely itt a hegyben lakik. Irigyek lehetnek arra a nyugodt csi- pegetésre, ahogy a többiek a fák hintázó ágai között rejtve vannak, s csak időnként — s ezt is inkább fölös óvatosságból —, * néznek szét maguk körül. Ök, a seregélyek, igazi tolvajok. Tudják, hogy lopnak. S e tolvaj ság szempontjából fajtájuk átka, hogy csak így. csapatban tudnak élni. Semmi gondjuk nem lenne, kövérre hízhatnának a szőlőtől, ha, mint a többi madár, önállóak volnának. De erre képtelenek. inA|^-.pár mét®<Te ettől a K) kilátású balkontól, ahon- nan ftgyeiem őket. lecsapott e§y sereg. Elnéztem, ahogy a rögtöni riasztásra a felrebbent csapat legutolsónak maradt tagjai megveszekedett torkosságtól, tatogo szájjal, félig futva. tfílgiJ°?.ulve követte csapacsöréfíabd •mughalt’ h°gy » csórét bevághassa egy fürtfS’ , s f?a->d megszakadt a több?tftitöH-h<>gy elmarad « HaP°g°tt a szomjútólgtoK-eSLSlkltoU a feierntói Kis karmai csak a gü- íongyok tetejét érintették. Igazi tolvajmódra jár- ...mák el akkor is, ha Ä7S SSS-i tök nv'L.egyike'máSÍka afdrtok nyakara száll, s onnan kezdi lefele föltomi karmainál a^oszemeket A fól- äS»aIJ°k «-»veszetten habzsolnak. s mint a dürgő verebek forognak maguk körül MasodperceMg tart az S ha nem is riasztják őket, máris elsiste- nézve az ilyen felszállásuk úgy hat mintha egy lobbanásnyi tűz füstje szállna föl a szölőtő- kekkózüI Rozi Így isrnond- -i-J néha: — ott füstölnek. . den "apnyugtara. mint minden madar. ok is érzékeké Ritkulnak is a csSök kiáltását. Inkább a víz mellett vonulnak a nádas fölött nek1 Twd éjj,elre me«Pihen- kórsuk CSr,k az !lsö PróbálKozasuk újra felrepülnek, ká* SZLVCSfbben ott ereszlém é aho1 a nád Közül mar egy másik csanal ?*vaja 5201 ■ Tengernyi g£üi így össze éjszakára. Éktelen csipogásuk messzire halhk száJ&tnn k°r 8 Víz melIetti országúton megyünk, olyan érzésünk van, mintha a nádas Panaszkodna valami kes«»r vés siránkozással a teSn bujkáló fájdalomtól HaJlyenkor meglessük hon i “k®4 a nód közt lát- Skk’« 8ih°F főszelődnek, lűfva mK? * másikra ugSó Sr”6« mert a n>ld j"Nagv hni, Rr°? szel fújhat. iák*3» h rk nyaldoshat. ilyenkor £? ger síP.iait * kk a nádszálak. metsző ^ *' bóbitájukkal, metsző leveleikkel együtt Mmsm MTO. május 19.. vasira«* TÉNAGY SANDOR:
