Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
ÍfOTN}PBB MST * i^Ai^ÄAÄft . SALDI JANOS: ANTALFY ISTVÁN: NYÁRI VERS Kidőlt, akár a tej, a katlant hö. Tűnődik-piheng a világ. Néznek rám I szomorúan a paprikavirágok, a szegfűk, a dáliák. Vigasztalom az egyik rózsaágat. Nem vigasztalódik a rózsaág. Megsimogatom a tátikát, — ezt a faluból-jött, emlék-lila elégiát, — de — mintha haragudna — elfordul tőlem a virág. Mit akar ez a nyár7 Meddig önti még mindent-pusztító, iszonyatos dühét az ég? És én mit tehetek, hogy fölmentsenek az ártatlanok, a szenvedők, a szépségesek? Széttépem ezt a hosszú-hosszú, csupa-láng. kék sálhoz hasonló délutánt. A VILÁGÍTÓ KAP AN VÉL Káldi János könyvhéti kötetéről A szombathelyi költő verseskötetének a címe az első hallásra keresettnek, rikítónak hat. Pedig nem az, hűen és pontosan adja a versek, a kötet alaphangját. A világító kapanyél ugyanis nem valami különös képzet- társítás, a technika korában ellenpontozó játszás a szavakkal: egyszerűen és hét- köznapian az a szerszám, amellyel a költő édesanyja végezte szorgalmas munkáját. A kifényesedett nyelű szerszám azonban nemcsak úgy világít a költőnek a kamra homályában, ahogyan egy hirtelen talált tárgy szokott hatni a maga színeivel, hanem mélyebbről és mélyebbre: fényességét a kis dolgok csodálata, a szeretet teszi, amellyel a költő közelít a külső világ dolgaihoz: „Csak álltam ott és néztem sokáig a sugárzó kapanyelet. Valójában csúnya volt, görbe és kopott. Felvettem és megcsókoltam, ahol legvakítóbban világított.* Szándékosan időzünk a címadó versnél és annál a tartalomnál, amely ebben a pár sorban meghúzódik. Az érzelmi telítettség, a kis dolBosszankodó fejcsóválással válaszolt gyámolítója. — Ne nehezteljen meg, uram, de ami a kérdést illeti, eléggé naív kérdés. Hiszen, amit most kérdezett, ezt, mondjuk, a gyöngyhalásztól is megkérdezhetnénk. Néhány másodpercre elhallgatott, majd így folytatta: — Máskülönben a mesterségem olyan, amit szeretni Is lehet. Mert szeretem a foglalkozásomat, amikor szi- vet-lelket üdítő írásra bukkanok... _ De drága öcsémuram! — vágott a lektor szavába az Úr. — Péter apostol, a földi felelősöm garmadával kapja a panaszokat, hogy esőstől adják ki önök az unalmas formed vén yek e t! — így van, uram’ — nyugtázta a közbékottyantást az olvasószerkesztő. — Az irodalmi csalamádé termesztése hatalmas tempóban növekszik, s ez az, amiért a mesterségemet, legtöbbször, elátkozom. Sóhajtva gyújtott cigarettára. — Higgye el, uram, amikor egy tengeriikígyó-för- medvény kerül elém, akikor én legszívesebben elmennék krumplit kapálni vagy kóbor kutyára vadászni, csak az összeböfögött betűkásahegytől szabadulhatnék. Elkínzottan legyintett. — Ahogy a gyöngyhalásznak le kell szállnia a1 tenger fenekére tízszer, százszor, ezerszer, mire fáradságának jutalmát megleli, úgy nékem is le kell ereszkednem ezen írásáradatha — mutatott az íróasztalán feltorlódó kéziratfolyamra —, mivelhogy zseni nem terem minden bokorban. A zseni 6zóra felkapta fejét az Űr. — Ez az, öcsémuram, amiért én most eljöttem: az a kézirat, amelyik nyomdafestéket kap, az önök szerint, valóban a zsenialitás jegyeit mutatja?! Megrökönyödve meredt a lektor az Úrra. — Tréfálni óhajt, uram? — Eszem ágában sincs! — kapál ódzott az Űr a gyanúsítás ellen. — Csak azt szeretném tudtu, hogy az a töméntelen kiadvány, amit az olvasókra zúdítanak, irodalmi remeklések-e? — Nyavalyát! _ legyintett idegesen a lektor. ■— Az i rodalmárkodás is olyan, műit minden más mesterség: megvan a szépmívese is, meg a naggyázója is, csak az utóbbi igen fölös létszámban. Elmélázva gyújtott ismét cigarettára. — Uram, ha hiszi, ha nem, olvastam már én olyan négysoros verset is, aminek a mondanivalója súlyosabb volt, mint két, bal kézzel összepofozott» háromkilós könyv. Kedvteléssel méregette végig vendégét. S' amikor eltelt a méregető-saccolgató szórakozással, elnevette magát. — No, azért nem kell úgy kétségbeesni — göcögte. — Hogy az ii'odalmi csalamádétermesztésnek is helyt adunk? Hát. istenem! Ami csapnivaló, azt úgyis megeszi az idő. De legalább nem mondhatja a Kedves Olvasó, hogy kicsi a választék. S mondjuk ki nyíltan: a válogatás lehetősége szüli az igényességét, Nekividámodva búcsúzkodott az Űr. — Köszönöm, öcsémuram, hogy fogadott. Már azt hittem, hogy valami suskus történt az isteni szikra kiutalása körül. Hálálkodva köszönt el. Az olvasószerkesztő pedig, aki szentül meg volt győződve arról, hogy az idős bácsikának hiányzik az ötödik kereke, vállat vonva temetkezett Vakaró Bendegúz beküldött kéziratába, aminek a témája a Venus-lakók krónikus szerelmi csalódásairól Mólt. kábelfektetés de hozza a verssé leendő sza- nemcsak vakat. Ha tízfokos hidegben _ . látja a munkásokat dolgozni szorgalmat veszi eszre, az éppen arra járó költő, azt is, hogy „ők az Alap, a Sarokpont, a százszor megcsúfolt, a töviskoszorús, a kiszabdalt-körmű, a lánglevelek közé ültetett, elpusztíthatatlan örök zöm, ' s ha van mit, — mindent csak nekik kell köszönnöm". (így segíts) hajnalok lázában csak sóvárogva ülhet a papír elé”. Erős és tiszta erkölcsi normákat énekel Káldi János. A szigor lüktetése diktálja a verset a „rendszeres kocsmá- zók asztalára”: gokban meglátható „tisztább tartalom” vibrál a verssorokban. Bármilyen kicsiség is legyen Kálóinál a vers kiváltó oka, célja, mozgásba kéziratok A vasbetonszerelőhöz ódái zengésű verset ír. Tervszerű, látható és mindenképpen értelmes munkáját dicséri és irigyli is kissé, mert a kétkezi munkásban „virágozhat a biztonság”, míg ő „a kora „Már megint újabb szomorúság hajlik fölém, és csapkodja szivemet akár — szélben — a vitát kezdő, csupa-tüske rózsaág, Azért kesergek, mert nap nap után ott látlak titeket, a párás, sárgás-égboltú kocsmákban poros svájcisapkában savanyú fröccsök mellett cl-elmerengve” Kesereg ezeknek az „el- merengőknek” önemésztő szokásain, mert ezek az emberek „az agyukat tékozolva adják magukat a rosszra”, majd a vers dühös felkiáltással kap csattanót: „Mondjátok, hát mi az istennyilá„A füvek éneke hangzik mindenünnen a föld alól; a fák ágvégein a rügy, mint távoli-távoli kolomp szava, szól.’* Arcokat és emlékeket idézget, az édesanyját, Mári nénit. Pasztellkép kerekedik egy álom nyomán, amely nem is végződhetik másként, mint a szavak elringató zenéjével: „a szürke múltból szinte patakban ömlött az emlék szakadatlan”. Érdemes figyelni sajátos strófaszerkezetére, mennyire tudatosan építi egymásra a hosszabb és rövidebb vers„Megépül lassan végső arcom; az, amit elviszek majd velem, amin a szegfűk szomorúsága nyílik, s amin a hegyek végtelen árvasága fáj szüntelen, de — amelyről örökkön süt a világért égő szerelem’’ nak?” Gazdag színekkel örökíti meg a tájat, ahol él, dolgozik és verseit teremti. Itt nem nőnek magas bérkaszárnyák, az égi virágok bólintanak, amerre a séta visz; sorokat a költő. Nem köti semmi más, csak a mondanivaló pontos és feszes közlése, majdnem távirati rövidséggel és tömörséggel. Pár szóval, egy-két hosszabb- rövjdebb mondattal fogja össze témáját. Módszerét talán a ceruzarajzokhoz hasonlítanánk. Ilyen rögtönzésnek, nagyvonalúan felrakott vázlatnak tűnik a kötet kezdőverse, az „Önarckép” is: Minden második sor végén ugyanaz az összecsengés és a rímek ebben az érdekesen hajlongó ritmusú versben csak fokozzák a zenei hatást. A témák néha csaknem a próza szintjéről emelkednek fel és menet közben melegszenek át a szavak, kapnak lendületet: „Az utca — amelyiken naponta hazamegyek — hideg és kopár. Mégis csupa áhitat, s olyan, mintha a szélben lebegne.” Képek, színek, a táj rajzolatai, az emlékek, egy-egy eltévedtnek látszó képzettársítás. egy olvasott bölcsesség, egy hétköznapi esemény, például egy majori könyvkölcsönzés — mind-mind alkalmak, pillanatok a rezo- nálásra. Ahogy újra lapozgatjuk ezt a könyvnapi újdonságot, minden oldaláról árad felénk a tisztaság, a vasi táj tiszta levegője, hallatszik annak az embernek a hangja, aki ehhez a vidékhez ragaszkodik, itt akar hatni, itt szeretné az embereket felforrósodó gondolataival jobbá-neme- sebbé tenni. Ezt tartja hivatásának és ezt a feladatát szeretné maradéktalanul és eredménnyel teljesíteni. A leírt és a kimondott szó erejével, igazságával és zenéjével. Azért ismertettük meg az olvasóval ilyen ünnepi érzésekkel Káldi János könyvhétre megjelent verseskötetét, mert ez a fiatal vasi költő lapunk hasábjain évek óta megjelenik és egy kicsit , a mi olvasótáborunk is hozzájárult ahhoz, hogy Káldi János most ezzel a kötettel jelentkezhessek. Farkas András Szobámba elfőtt a tavasz Szobámba eljött a tavasz. Az első fényes napsugár. Mint egy tündér táncolt körül, s eltűnt a téli félhomály. Nem volt hó, köd, fagy, zúzmara, piros fényben lángolt szobám, eljött a tavasz fényesen. Vagy csak én hittem ezt talán? LELKES MIKLÓS: Hegyek hegyek ti mozdulatlan bölcshomlokú bölények miért álltok előttünk ha párát lehel a kő? elpárolgott az ablak mélyéről már a csillag holnap indul a nagy tiszavirágzás tavasz árasztja el az almafákat s a küszöbig ér majd a szirom folyó holnap együtt megyünk a bizonytalan kékhez a gerlék az erős fák közt mikor a vizek mélyén, mint ígéret, már vetkőzik a nyár:' a lányok mellbimbója vágytól duzzadt, sötétebb, és hajukra a túlfényes harangszó nagy fénygyűrűje száll holnap egyszerre kilendülnek a hinták tanácstalanul megállnak a hegyek föld-víz-erekben indul az új szabadság ígérni újult és tisztább éveket ígérni könnyű, de én csak azt ígérem: . együtt megyünk a gerlék s az erős fák közt a mind erősebb kekhez, mikor a vizek mélyén már vetkőzik a nyár a szél ott zúg szemedben fénypiros lobogássai és hajadra a túlfényes harangszó nagy fény gyűrű je száll a sok keserű kristályt egy nagy mosoly feloldja a tájon ahol születtem a gerlék s az erős fák közt minden tavasszal ilyen sötét-nyugodtan állnak meg a hegyek átgyűrűzik felettünk a túlfényes harangszó kegyetlen, csendes évék ■* csend-szavaimmal elfelejtenek APOR ELEMEK: Szerelmes vers Most már, hogy hajam egyre fehérebb, most tudom csak, hogy mindig téged és mindenütt téged tűzben, vízben madarak röptében téged fák remegésében szelek ostorában téged szeretők tenyerében haragvók öklében téged lányok félénk csókjai közt asszonyok forró ölében téged , örömben és szomorúságban részegen és szomjúságban téged fenn és lenn, mindenütt téged, téged téged kerestelek gyötröm és gyönyörűségem, mindenség szívverése: vers KISS KAROLY: Farsangi dal Hódoltam bornak, nem melegített, Megnémít engem a szesz. Törkölyök lángján részeggé égni, Jól tudom, nem érdemes. Mivel csiholjak lángot magamnak? — Kedvemet marja a fagy! Rám lesnek most is a csikasz gondok, S várják, hogy marhassanak. Hold-ég jelenti: sápadtan őrzi Gyönyörű fegyveremet! Viola hajnal nyílik az égen Megóvni életemet. Versemet írnám a tiszta hóra, Vadrucák, rikoltsatok! Bánatomat is vigyék a téllel S nyeljék el mély patakok. Nézem a hajnalt, itt ülök csendben. Mint a faágon a jég. Messze a kedves, messze, miként a Topolyafáktól az cg!
