Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-29 / 124. szám

Pokróc az ablakon | (KEDD, 20.20) Tv-film Palotai Boris írá­saiból. Az írónő új kötetéből válogatták a szerkesztők az elbeszéléseket, amelyekből Bernét Rózsa dramaturg ké­ami egyben Palotai Boris új kötetének címe is, egy fele­ségét tisztelő férfiről szól, aki a gyárban egy rendetlen, va- dóc kislánnyal találkozik. A lányt feleségével egyetértés­ben magukhoz akarják fo­gadni ... Jelenet a »Nők apróban” című műsorból. szített jeleneiteket. A négy dramatizált novella összekö­tését maga Palotai Boris te­szi saját éleiéből vett törté­netekkel. A Hölgyválasz cí­mű darab egy üdülőhelyen rendezett ismerkedési esten játszódik, ahol négy unatkozó nő kiszemel magának egy idős házaspárt, egymás után felkérik táncolni a férfit. S merő szórakozásból ugratják, udvarolnak neki. Az öreg, aki már-már elihszi, hogy a nők számára mennyire von­zó, később — felesége felvi­lágosítása után — sem akar szembenézni a valósággal. A hűség című jelenet egy sza­natóriumiban egymás mellé került két betegről szól, egy férfiről és egy nőről, a Sze­relem című rész pedig egy gyógyfürdőben üdülő idős özvegyasszony és özvegyem­ber románca. Végül a Pok­róc az ablakon című rész, Vér folyik a Blandings- kastélyban (SZOMBAT, 20.25) Magyarul beszélő nyugat­német film. A filmszatíra P. G. Wodehouse magyarul is megjelent sikeres regényéből, a Forduljon Psmith-hez cí­műből készült. Pontosabban a regény egy epizódjából, ahol nem is a híressé vált komikus alak, Psmith a fő­szereplő. A több mint hatvan, bővérű, vaskos humoráról hí­res regényt írt Wodehouse ebben az epizódban egy an­gol kastélyba viszi a nézőt, ahol is a kellőképpen hülye lord unokája egy légpuskát kap ajándékba. A kiállhatat- lan titkár, Bakster, ezek után percenként vérzik — erre utal a cím —, lévén a kastély lakói a légpuskával egymás után lövik hátba, Az egri opera-balettestről Az Országos Filharmónia idei egri hangversenysoroza­tának végére a Pécsi Balet­tet ígérte. Helyette a közön­ség opera és balett-estet ka­pott, amelyen az Operaház neves művészei léptek fel. A műsor így sem okozott csa­lódást, csupán a Pécsi Balett egri vendégeskedése várt eseményként maradt el. Beszámolónk élére min­denesetre a Lakatos Gabriel­la—Havas Ferenc páros kí­vánkozik. Nemcsak azért, mert sokrétűen gazdag mű­vészetüket három hatásos számmal ízleltették meg, ha­nem azért is, mert Lakatos Gabriella a magyar balett­nek egészen sajátos egyéni­sége. Forró temperamentum­mal és minden drámai ha­tást kiváltani akaró szug- gesztivitásával tartja fogva közönségét. A Minkus—Deli­bes által komponált Don Quixote részletében inkább csak az álmodozó szerelmi rajongást hiteti el velünk, ahogyan ez a valóságban is ködöt, nem létező fényessé­geket látó lovag vonzza őt, de a Chopin g-molljára írt táncfantáziában, A halál es a leányban a szerelem tra­gikus tartalmáig felemeli te­kintetünket: tudtunkra adja, hogy az egyetlen dolog, ami­ért a világon élni érdemes, az a szerelem és szeretet, még akkor is, ha ez a va­rázslat a megsemmisülésbe vezet is. Brahms V. magyar tánca már csak kellemes és jókedvű ráadásnak tűnt La­katos Gabriellától és Havas Ferenctől. A másik vendégtáncospár, Kaszás Ildikó és Sipeki Le­vente inkább lírai tánckom­pozíciókat adtak elő. A Cho- pinianából a cisz-moll hab­ISSfl. május 29,, »élitek könpyű futamaira táncoltak, majd a pattogó ritmusú ör­mény zenére, Hacsaturján Gajanéjára. A játékos-tán­cos évődés hangulatát érez­te leginkább a közönség va­lósnak, de szeretettel fogad­ta Vujicsics Tihamér kom­pozícióját, Az életbe táncol­tatott lányt is, mai hangvé­teléért, poéziséért. Laczó Ildikó két áriával szerepelt a műsoron: Tosca imájával és a Pillangókisasz- szony nagyáriájával. A fia­tal énekesnő jól ismeri Puccini érzelmi világát és a két ismert számot hatásosan adta elő. Nagy Sándor első fellépé­se sikeresnek mondható az egri közönség előtt. A Faust Rondója. Mozart Figaró-áriá­ja és a Bánk bán Bordala a lírai bariton kellemes be­nyomását keltette. A zongorakíséretet Pertis Jenő szolgáltatta, a zenetör­téneti bevezetőket Pándi Ma­riann mondotta el. Az évad végén mérleget vonva megállapíthatjuk, hogy az Országos Filharmónia egyre komolyabban veszi a vidéki közönséget. Műsorter­veit nagyobb átgondoltság jellemzi, mint a korábbi években, de még mindig nem mentes olyan ingadozásoktól és esetlegességektől, ame­lyek a közönséget zavarják. (farkas) 180 éves benszüiött Déi-Áfrikában Egy népszámlálás alkalmával 180 éves bennszülötrre buk­kantak Dél-Afrikában, Pre­toria közelében. Az esetről egy „Afrikaans” című lap tu­dósított, az adatot nem hite­lesítették. Ä cár n©m fiz©!©!* Kutuzov köszönő levele Heves vármegye rendjeihez ■wgyfc ugr vfctt 'A'r szatíra mindéin kelléke együtt van tehát... Vakáción I (VASÁRNAP, 21.20) Magyarul beszélő angol film, a Maigret felügyelő cí­mű sorozat legújabb darab­ja. A Simenon-hős ezúttal fe­leségével együtt vakációzik, amikor is feleségét kórházba kell szállítani vakbélgyultu­dással. Maigret, a hűséges férj naponta látogatja, míg egyszer, látogatása után, zse­bében egy cédulát talál, amelyben egy ápolónő arra hívja fel a figyelmét, hogy a kórházban fekszik egy fur­csa sebesült, akit autóbal­esetről hoztak be. A sebesült lázálmában meglepő dolgo­kat mondott, egy gyilkosság­ról beszél. Maigret termé­szetesen nyomozni kezd ... Ismeretes, hogy 1805 au­gusztusában Kutuzov pa­rancsnoksága alatt orosz had­sereget küldtek a Napóleon Franciaországa ellen harcoló Ausztria segítségére. Mire azonban nehéz körülmények között, erőszakolt menetelés­sel odaértek, az osztrákok fő- erőit már szétverték. Kutu- zovnak csak ötödannyi em­bere volt, mint Napóleonnak és meg kellett hátrálnia. A hadvezért dicsőségről ábrán­dozó I. Sándor cár, a had­műveletek vezetésébe be­avatkozva: rögtöni általános támadást követelt. A pratze- ni hegyek körül húzódó ma­gaslatokon, Bécstől 120 km­re, Austerlitz mellett került sor az összecsapásra, a vi­lágtörténelem egyik legvére­sebb csatájára, 1805. decem­ber 2-án. A franciák túlerő­ben levő óriás tömege esze­veszett rohammal legázolta, szétmorzsolta, a félig befa­gyott mocsarak felé szorítot­ta az oroszokat, akik bele fulladtak a lápba vagy el­pusztultak a kartácstűzben. A szétvert sereg szomorú maradványaival indult visz- sza Kutuzov Oroszországba, s az útja Heves vármegyén ke­resztül vezetett. Azt a ven­dégszeretetet, amelyben ré­szesültek, a generális külön levélben köszönte meg. A né­met nyelven írt levélre dr. Bihari József, a Ho Si Mính Tanárképző Főiskola tanszék- vezető tanára bukkant rá az Egri Megyei Levéltár irat­anyagai között. A levél ma­gyar fordítása: „Heves megye nagytekinte­tű Rendjeihez! Uraim! Nagy örömmel vettem tu­domásul három lovasezredem jelentéséből, mennyire jól érezték magukat, mikor — Uraim —, az önök megyéjén átvonultak. Nem mindenütt voltak ugyanis megelégedve azzal, ahogyan a katonák szá­mára szükséges ellátást és élelmet biztosították, de az Önök kerületében az egész tiszti állományt az urak birtokain fogadták, a leg­barátságosabban megven­dégelték őket és az ösz- szes tábornokokat — akik ezeknél az ezredeknél tartózkodtak —, a legelőzé- kenyebben fogadták. A leg­bensőmig meghatódva igyek­szem ezúttal őszinte köszö- netemet kifejezni és megkü­lönböztetett tiszteletemről önöket biztosítani, amely- lyel maradok az önök engedelmes szol­gája, von Kutusoff ge­nerális” Bartfeld, 1805. december 28-án. A Kutuzov-levélhez tartozó ún. „Nyugtató Levelek” (Qui- etantiák), mai fogalmak sze­rint: számlák is előkerültek. E számlák rendbe szedésére, s azokból egész Summarium elkészítésére még az akkori császári hadbiztos, gr. Haller József hívta fel a vármegye figyelmét, 1806. augusztusá­ban. „... hogy mihélyest a’ végső számadás éránt a Ren­delések maga úttyán el érkez­nek, azon számadás a ki kül­dendő Követek által végbe is mehessen, hogy ezen Nemes Vármegye a Szükséges Elég­tételt annak idejében meg­kaphassa.” Ma már nincs kü­lönösebb jelentősége, csupán érdekessége miatt említem: a számlák kifizetetlenek. A „sereg uttyának folytatására ezen Nemes Vármegye áltál tett kötelességeknek szám­adása” elmaradt. I. Sándor cár nem fizetett meg semmi­ért. De őrizzük Kutuzov kö­szönetét, s ennék értéke és jelentősége a cárok egész kincstáránál élvitathatatla- nább. Pataky Dezső Az Európa újdonságai Az Európa Könyvkiadó gondozásában a hazai olva­sóknak átnyújtott újdonságok közül négyet emeltünk ki, mint négy irodalmi égtáj képviselőjét. Égtájak: fénye­sen ragyogó csillagok. Mert tagadhatatlanul az Vszevolod Ivanov „Matvej. az isten” címmel közreadott elbeszélés­kötete. A magyar olvasó a szovjet irodalom markáns egyéniségét ismeri meg a harmincnégy elbeszélésből, olyan alkotó képe rajzolódik ki előtte, aki a legapróbból Is képes kibontani a fonto­sat, a nagyot. Vszevolod Iva- novot nem kényeztette el a sors. Hosszú évekre hallga­tásra kényszerült, s ezért kétszeresen is rászolgált a fölfedezésre: mint rangos al­kotó, s mint igazságtalanul mellőzött. Témái: az ember és a világ kis és nagy konf­liktusai. Alakjai: hősök és senkik, akarnókok és becsü­lettel igyekvők. Stílusa: meg­lepően modern, holott az írá­sok a húszas években szület­tek. Szemlélete: a csúnyában is szépet kereső, az emberi esendőségben is az emberit fölfedező. Az irodalom egészen más égtáján ragyogó csillag a második újdonság szerzője, Miguel Angel Asturias. A Nobel-díjas írót nem kell a magyar olvasónak bemutat­ni, A kincses úrfi című regé­nye viszont alig bemutatható. A Sándor András fordította műben valóság és képzelet keveredik, váltogatja egy­mást egy búja, tőlünk min­den tekintetben messzire eső világban, Dél-Amerikában, Guatemalában. A szó szoros értelmében semmi nem tör­ténik ebben a könyvben, s mégis, megtörténik minden. Az egy emberből kisarjadzó világ tükre a minden ember alkotta világnak, s e bét vi­lág egyszerre jelenik meg a könyv lapjain, elkápráztatva az olvasót. A gyerméklélek érzékenysége, képzeletének meghökkentő játékossága ra­gadta meg az alkotót, s az eredmény: költői szépségű mű, amely irodalmi élmé­nyeink között kap — minden tekintetben megérdemelt — helyet. UstökösfénnyéL, s -gyorsa­sággal föltűnő csillag volt Saul Bellow az amerikai iro­dalom egén, s azóta azt is igazolta, hogy helye, fénye állandó. A Herzog szerzőjé­nek most másik, ugyancsak világsikert aratott művét ve­hetjük kézbe, Henderson-, az esőkirály címmel. Furcsa re­gény ez. Hiszen nem képte­len ötlet, hogy egy amerikai milliomos fölkerekedik, el­megy Afrikába; s filozofikus csevegésibe kezd a waririk királyával? Mit lehet ebből kihozni? Bellow azt igazolja: mindent. Mert Henderson kalandjai többek kalandok­nál. Nem is egy ember, ha­nem az ember fut Henderson képében. A konformizmustól megcsömörlött ember, aki önmagát szeretné megtalálni. Még akkor is, ha közben oly­kor nevetségessé válik. A Bányay Geyza fordította kö­tet a nemes s sajátos ízű szellemi táplálékok közé tar­tozik. Egyszerre üdítő, frissí­tő, s — keserű! Érdekes vállalkozás a ki­adó negyedik újdonsága. Ha­sonlatunknál maradva: nem csupán egy égtáj, hanem az irodalom egének sok-sok csillagát vonultatja fél az Írók írókról című kötet. Hu­szonhét író, költő szól hu­szonhét szellemóriásról. Ta­nulmányban, lírai emlékezés­ben, nemesveretű esszében. Marcel Proust Baudelaire- ról, Thomas Mann Doszto­jevszkijről, T. S. Eliot Goethe-rői, Pausztovsricij Bunyinról, Németh László Tolsztoljról. Illyés Gyula Tristan Tzar áról, Michel Bú­tor Balzacrói ír, s a többi, föl nem sorolt mű is hason­ló rangú alkotó-téma kettőst vonultat fel. Indokoltnak tűnhet a kérdés: tud-e újat nyújtani egy ilyen kötet? A Szekeres György válogatta mű egyértelműen az igen ki­mondására készteti az olva­sót. Mert bár könyvtárakat töltenek meg az egy-egy író­ról található művek, a hu­szonhét írás új és újabb vo­násokkal gazdagítja az is­mert alkotói arcokat S ami további erény: a hang köz­vetlensége, vallomásszerűsé­ge, a szellemi rokonok gyors egymásra találása az írások­ban. M. O. KtiEÉamtisr Ü5*­XI. Az. asztalhoz lépett, kezet fogott a Cartagena volt uta­saival, aztán zöld kötényes kísérőjére mutatott: — Ismerkedjenek meg senhor Diasszal, a róla elne­vezett Nagyáruház főnöke és teljes személyzete ő. Ez pe­dig Ríva barátunk — intett az öreg felé. — Fuvarozási szakember és vállalkozó. Be­cenevén Doido, azaz a Bo­lond, de higgyék el nekem, egyetlen dologtól eltekintve, nem bolondabb, mint bárme­lyikünk. Senhor Dias és az öreg Doido is kezet rázott min­denkivel, letelepedtek az asz­tal mellé, a lányok italt hoz­tak nekik is. — Nagyjából mindent hal­lottunk — kezdte a padre —, nem mintha hallgatózni akar­tunk volna, köszörültük is párszor a torkunkat, de amíg a senli or a — Anna asszony felé intett —, nem teremtett egy kis csendet, nem jut­hattunk szóhoz. Először is gratulálunk szerencsés meg­menekülésükhöz, az a leg­fontosabb, hogy épségben eviekéltek ki ebből a ször­nyű kalandsorozatból. Azért hangsúlyozom ezt, mert pil­lanatnyilag nem sok jóval kecsegtethetem önöket a to­vábbutazást illetően. A gőz­bárka ugyanis éppen tegnap indult Manausba, két hét múlva érkezik vissza. De csak akkor, ha megint fent nem akad valamelyik zátonyon az Ördöggázló környékén. Ak­kor várnia kell egy nagy eső­re, amely felduzzasztja a fo­lyó vízét. Persze, nem olyan ijesztő gond ez, mifelénk gyakoriak a nagy, tartós esők, majd önök tó tapasz­talják. — Sajnos, egyelőre üzene­tet sem küldhetnek — tette hozzá a szatócs, és lustán megvakarta szőrös mellét. — Senhor Carbónak, tudják, ő nálunk a különleges megbí­zott, rendőr, telekkönyvveze­tő, adófelügyelő, vadászati, halászati felügyelő, minden kutyafüle, most éppen gyen­gélkedik, szóval neki van egy rádióadó-vevője, de az pillanatnyilag nem szuperál. Valami csöveket rendelt Manausból, azokat is az Ilha hozza majd visszajövet. Ad­dig nincs sem utazás, sem üzenet. Bele kell nyugodni­uk. — Nyugszik a fene! — csattant fel Bobo. — Ne­künk a jövő hónapban már díjmérkőzéseink vannak, le­szerződtünk, saorítóba kell állnunk, előtte pedig edze- nünk is kell! A padre szemüvegének vastag lencséje mögül ráné­zett Bobóra, aztán tekintete a másik két hallgatag mulatt fiatal-emberre, Jueaiéra és Pinohóra siklott, bőBÉntott. — Értem. Önök — ökölví­vók. Nos, edzési lehetőségük itt is akad majd bőven, öt éve élek Ciduróban, de nem emlékszem olyan vasárnapra, olyan ünnepnapra, amikor e falak között — intett körbe, —, esetleg kint a Főtérenne lett volna tömegverekedés. Hosszan tartó esőzések ide­jén még hétköznap is belá­togatnak ide a mineirók, mert olyankor a telkükön nem dolgozhatnak. Vagy mert nem bírják a magányt. A program rendszerint három részből áll, úgymint: ivás, utána, kártya, más szerencse­játék, illetőleg — bocsánat­kérő mosollyal nézett Clau- dette-re és Ninette-re, nem fejezte be a mondatot. — Az­tán következik az utolsó szám, a verekedés, a tombo­las. Nem ítélem el őket ezért, elkeseredett emberek és mos­tanában különösen sok okuk van rá, hogy reménytelennek lássák a jövőjüket. — Mindez lehetséges — jelentette ki méltóságteljesen Anna asszony —, csak az az egy nem lehetséges, hogy mi négyen részt vegyünk ilyen civil hancúrozásokon. Mi pro­fik vagyunk, sportemberek, hivatásos ökölvívók, nekünk a verekedés nem szórakozás, nem kikapcsolódás, nem csa­torna a felgyülemlett indu­latok levezetésére. Mi üldö­zésből étiünk. Semmi közünk az amatőrök kocsmai cívódá- saihoz. Leütötte a hamut a szivart járói, hátradőlt, a témát le­zárta. Ezt mindenki tudomá­sul vette, aminthogy rövid, de szinte ünnepélyes nyilat­kozata közben az sem lepett meg senkit, hogy többes szám első személyben beszélt, ma­gát is a professzionista ököl­vívók közé sorolta. — Az eddigiekből tehát nyilvánvaló — foglalta össze rövid csend után a tényál­lást Ewans professzor —, hogy sem elutazni, sem rá­dión üzenni nem tudunk. De nem akad-e más megoldás? Futárra gondolok például, aki élvdnné leveleinket. Meg­felelő díjazásért, természete­sen. A kérdésre Plombái atya válaszolt. Kérdésekkel. — Tudja, professzor úr, hogy Ciduro és Manaus kö­zött mekkora a távolság? Légvonalban is több, mint ezer kilométer. Apró lélek- vesztőjén mennyi idő alatt jutna el oda egy halász? És eljutna-e egyáltalán? Az Amazonas nem csónakázo- park! Vagy egy vadász gya­logosan Porto Velhóba? Pe­dig az csak fele távolság! Csak épp az őserdőn keresz­tül! Két hónap? Három? Lássák be, leérem, hogy más megoldás nincsen, meg kell várniuk az Ilha visszatéré­sét. A pap szavára rábólintott a szatócs is, az öreg Doido is. — Rendben van — jelen­tette ki Himenez, a másod­pilóta —, maradunk, hisz mást egyszerűen nem tehe­tünk. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents