Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-29 / 124. szám
Pokróc az ablakon | (KEDD, 20.20) Tv-film Palotai Boris írásaiból. Az írónő új kötetéből válogatták a szerkesztők az elbeszéléseket, amelyekből Bernét Rózsa dramaturg kéami egyben Palotai Boris új kötetének címe is, egy feleségét tisztelő férfiről szól, aki a gyárban egy rendetlen, va- dóc kislánnyal találkozik. A lányt feleségével egyetértésben magukhoz akarják fogadni ... Jelenet a »Nők apróban” című műsorból. szített jeleneiteket. A négy dramatizált novella összekötését maga Palotai Boris teszi saját éleiéből vett történetekkel. A Hölgyválasz című darab egy üdülőhelyen rendezett ismerkedési esten játszódik, ahol négy unatkozó nő kiszemel magának egy idős házaspárt, egymás után felkérik táncolni a férfit. S merő szórakozásból ugratják, udvarolnak neki. Az öreg, aki már-már elihszi, hogy a nők számára mennyire vonzó, később — felesége felvilágosítása után — sem akar szembenézni a valósággal. A hűség című jelenet egy szanatóriumiban egymás mellé került két betegről szól, egy férfiről és egy nőről, a Szerelem című rész pedig egy gyógyfürdőben üdülő idős özvegyasszony és özvegyember románca. Végül a Pokróc az ablakon című rész, Vér folyik a Blandings- kastélyban (SZOMBAT, 20.25) Magyarul beszélő nyugatnémet film. A filmszatíra P. G. Wodehouse magyarul is megjelent sikeres regényéből, a Forduljon Psmith-hez címűből készült. Pontosabban a regény egy epizódjából, ahol nem is a híressé vált komikus alak, Psmith a főszereplő. A több mint hatvan, bővérű, vaskos humoráról híres regényt írt Wodehouse ebben az epizódban egy angol kastélyba viszi a nézőt, ahol is a kellőképpen hülye lord unokája egy légpuskát kap ajándékba. A kiállhatat- lan titkár, Bakster, ezek után percenként vérzik — erre utal a cím —, lévén a kastély lakói a légpuskával egymás után lövik hátba, Az egri opera-balettestről Az Országos Filharmónia idei egri hangversenysorozatának végére a Pécsi Balettet ígérte. Helyette a közönség opera és balett-estet kapott, amelyen az Operaház neves művészei léptek fel. A műsor így sem okozott csalódást, csupán a Pécsi Balett egri vendégeskedése várt eseményként maradt el. Beszámolónk élére mindenesetre a Lakatos Gabriella—Havas Ferenc páros kívánkozik. Nemcsak azért, mert sokrétűen gazdag művészetüket három hatásos számmal ízleltették meg, hanem azért is, mert Lakatos Gabriella a magyar balettnek egészen sajátos egyénisége. Forró temperamentummal és minden drámai hatást kiváltani akaró szug- gesztivitásával tartja fogva közönségét. A Minkus—Delibes által komponált Don Quixote részletében inkább csak az álmodozó szerelmi rajongást hiteti el velünk, ahogyan ez a valóságban is ködöt, nem létező fényességeket látó lovag vonzza őt, de a Chopin g-molljára írt táncfantáziában, A halál es a leányban a szerelem tragikus tartalmáig felemeli tekintetünket: tudtunkra adja, hogy az egyetlen dolog, amiért a világon élni érdemes, az a szerelem és szeretet, még akkor is, ha ez a varázslat a megsemmisülésbe vezet is. Brahms V. magyar tánca már csak kellemes és jókedvű ráadásnak tűnt Lakatos Gabriellától és Havas Ferenctől. A másik vendégtáncospár, Kaszás Ildikó és Sipeki Levente inkább lírai tánckompozíciókat adtak elő. A Cho- pinianából a cisz-moll habISSfl. május 29,, »élitek könpyű futamaira táncoltak, majd a pattogó ritmusú örmény zenére, Hacsaturján Gajanéjára. A játékos-táncos évődés hangulatát érezte leginkább a közönség valósnak, de szeretettel fogadta Vujicsics Tihamér kompozícióját, Az életbe táncoltatott lányt is, mai hangvételéért, poéziséért. Laczó Ildikó két áriával szerepelt a műsoron: Tosca imájával és a Pillangókisasz- szony nagyáriájával. A fiatal énekesnő jól ismeri Puccini érzelmi világát és a két ismert számot hatásosan adta elő. Nagy Sándor első fellépése sikeresnek mondható az egri közönség előtt. A Faust Rondója. Mozart Figaró-áriája és a Bánk bán Bordala a lírai bariton kellemes benyomását keltette. A zongorakíséretet Pertis Jenő szolgáltatta, a zenetörténeti bevezetőket Pándi Mariann mondotta el. Az évad végén mérleget vonva megállapíthatjuk, hogy az Országos Filharmónia egyre komolyabban veszi a vidéki közönséget. Műsorterveit nagyobb átgondoltság jellemzi, mint a korábbi években, de még mindig nem mentes olyan ingadozásoktól és esetlegességektől, amelyek a közönséget zavarják. (farkas) 180 éves benszüiött Déi-Áfrikában Egy népszámlálás alkalmával 180 éves bennszülötrre bukkantak Dél-Afrikában, Pretoria közelében. Az esetről egy „Afrikaans” című lap tudósított, az adatot nem hitelesítették. Ä cár n©m fiz©!©!* Kutuzov köszönő levele Heves vármegye rendjeihez ■wgyfc ugr vfctt 'A'r szatíra mindéin kelléke együtt van tehát... Vakáción I (VASÁRNAP, 21.20) Magyarul beszélő angol film, a Maigret felügyelő című sorozat legújabb darabja. A Simenon-hős ezúttal feleségével együtt vakációzik, amikor is feleségét kórházba kell szállítani vakbélgyultudással. Maigret, a hűséges férj naponta látogatja, míg egyszer, látogatása után, zsebében egy cédulát talál, amelyben egy ápolónő arra hívja fel a figyelmét, hogy a kórházban fekszik egy furcsa sebesült, akit autóbalesetről hoztak be. A sebesült lázálmában meglepő dolgokat mondott, egy gyilkosságról beszél. Maigret természetesen nyomozni kezd ... Ismeretes, hogy 1805 augusztusában Kutuzov parancsnoksága alatt orosz hadsereget küldtek a Napóleon Franciaországa ellen harcoló Ausztria segítségére. Mire azonban nehéz körülmények között, erőszakolt meneteléssel odaértek, az osztrákok fő- erőit már szétverték. Kutu- zovnak csak ötödannyi embere volt, mint Napóleonnak és meg kellett hátrálnia. A hadvezért dicsőségről ábrándozó I. Sándor cár, a hadműveletek vezetésébe beavatkozva: rögtöni általános támadást követelt. A pratze- ni hegyek körül húzódó magaslatokon, Bécstől 120 kmre, Austerlitz mellett került sor az összecsapásra, a világtörténelem egyik legvéresebb csatájára, 1805. december 2-án. A franciák túlerőben levő óriás tömege eszeveszett rohammal legázolta, szétmorzsolta, a félig befagyott mocsarak felé szorította az oroszokat, akik bele fulladtak a lápba vagy elpusztultak a kartácstűzben. A szétvert sereg szomorú maradványaival indult visz- sza Kutuzov Oroszországba, s az útja Heves vármegyén keresztül vezetett. Azt a vendégszeretetet, amelyben részesültek, a generális külön levélben köszönte meg. A német nyelven írt levélre dr. Bihari József, a Ho Si Mính Tanárképző Főiskola tanszék- vezető tanára bukkant rá az Egri Megyei Levéltár iratanyagai között. A levél magyar fordítása: „Heves megye nagytekintetű Rendjeihez! Uraim! Nagy örömmel vettem tudomásul három lovasezredem jelentéséből, mennyire jól érezték magukat, mikor — Uraim —, az önök megyéjén átvonultak. Nem mindenütt voltak ugyanis megelégedve azzal, ahogyan a katonák számára szükséges ellátást és élelmet biztosították, de az Önök kerületében az egész tiszti állományt az urak birtokain fogadták, a legbarátságosabban megvendégelték őket és az ösz- szes tábornokokat — akik ezeknél az ezredeknél tartózkodtak —, a legelőzé- kenyebben fogadták. A legbensőmig meghatódva igyekszem ezúttal őszinte köszö- netemet kifejezni és megkülönböztetett tiszteletemről önöket biztosítani, amely- lyel maradok az önök engedelmes szolgája, von Kutusoff generális” Bartfeld, 1805. december 28-án. A Kutuzov-levélhez tartozó ún. „Nyugtató Levelek” (Qui- etantiák), mai fogalmak szerint: számlák is előkerültek. E számlák rendbe szedésére, s azokból egész Summarium elkészítésére még az akkori császári hadbiztos, gr. Haller József hívta fel a vármegye figyelmét, 1806. augusztusában. „... hogy mihélyest a’ végső számadás éránt a Rendelések maga úttyán el érkeznek, azon számadás a ki küldendő Követek által végbe is mehessen, hogy ezen Nemes Vármegye a Szükséges Elégtételt annak idejében megkaphassa.” Ma már nincs különösebb jelentősége, csupán érdekessége miatt említem: a számlák kifizetetlenek. A „sereg uttyának folytatására ezen Nemes Vármegye áltál tett kötelességeknek számadása” elmaradt. I. Sándor cár nem fizetett meg semmiért. De őrizzük Kutuzov köszönetét, s ennék értéke és jelentősége a cárok egész kincstáránál élvitathatatla- nább. Pataky Dezső Az Európa újdonságai Az Európa Könyvkiadó gondozásában a hazai olvasóknak átnyújtott újdonságok közül négyet emeltünk ki, mint négy irodalmi égtáj képviselőjét. Égtájak: fényesen ragyogó csillagok. Mert tagadhatatlanul az Vszevolod Ivanov „Matvej. az isten” címmel közreadott elbeszéléskötete. A magyar olvasó a szovjet irodalom markáns egyéniségét ismeri meg a harmincnégy elbeszélésből, olyan alkotó képe rajzolódik ki előtte, aki a legapróbból Is képes kibontani a fontosat, a nagyot. Vszevolod Iva- novot nem kényeztette el a sors. Hosszú évekre hallgatásra kényszerült, s ezért kétszeresen is rászolgált a fölfedezésre: mint rangos alkotó, s mint igazságtalanul mellőzött. Témái: az ember és a világ kis és nagy konfliktusai. Alakjai: hősök és senkik, akarnókok és becsülettel igyekvők. Stílusa: meglepően modern, holott az írások a húszas években születtek. Szemlélete: a csúnyában is szépet kereső, az emberi esendőségben is az emberit fölfedező. Az irodalom egészen más égtáján ragyogó csillag a második újdonság szerzője, Miguel Angel Asturias. A Nobel-díjas írót nem kell a magyar olvasónak bemutatni, A kincses úrfi című regénye viszont alig bemutatható. A Sándor András fordította műben valóság és képzelet keveredik, váltogatja egymást egy búja, tőlünk minden tekintetben messzire eső világban, Dél-Amerikában, Guatemalában. A szó szoros értelmében semmi nem történik ebben a könyvben, s mégis, megtörténik minden. Az egy emberből kisarjadzó világ tükre a minden ember alkotta világnak, s e bét világ egyszerre jelenik meg a könyv lapjain, elkápráztatva az olvasót. A gyerméklélek érzékenysége, képzeletének meghökkentő játékossága ragadta meg az alkotót, s az eredmény: költői szépségű mű, amely irodalmi élményeink között kap — minden tekintetben megérdemelt — helyet. UstökösfénnyéL, s -gyorsasággal föltűnő csillag volt Saul Bellow az amerikai irodalom egén, s azóta azt is igazolta, hogy helye, fénye állandó. A Herzog szerzőjének most másik, ugyancsak világsikert aratott művét vehetjük kézbe, Henderson-, az esőkirály címmel. Furcsa regény ez. Hiszen nem képtelen ötlet, hogy egy amerikai milliomos fölkerekedik, elmegy Afrikába; s filozofikus csevegésibe kezd a waririk királyával? Mit lehet ebből kihozni? Bellow azt igazolja: mindent. Mert Henderson kalandjai többek kalandoknál. Nem is egy ember, hanem az ember fut Henderson képében. A konformizmustól megcsömörlött ember, aki önmagát szeretné megtalálni. Még akkor is, ha közben olykor nevetségessé válik. A Bányay Geyza fordította kötet a nemes s sajátos ízű szellemi táplálékok közé tartozik. Egyszerre üdítő, frissítő, s — keserű! Érdekes vállalkozás a kiadó negyedik újdonsága. Hasonlatunknál maradva: nem csupán egy égtáj, hanem az irodalom egének sok-sok csillagát vonultatja fél az Írók írókról című kötet. Huszonhét író, költő szól huszonhét szellemóriásról. Tanulmányban, lírai emlékezésben, nemesveretű esszében. Marcel Proust Baudelaire- ról, Thomas Mann Dosztojevszkijről, T. S. Eliot Goethe-rői, Pausztovsricij Bunyinról, Németh László Tolsztoljról. Illyés Gyula Tristan Tzar áról, Michel Bútor Balzacrói ír, s a többi, föl nem sorolt mű is hasonló rangú alkotó-téma kettőst vonultat fel. Indokoltnak tűnhet a kérdés: tud-e újat nyújtani egy ilyen kötet? A Szekeres György válogatta mű egyértelműen az igen kimondására készteti az olvasót. Mert bár könyvtárakat töltenek meg az egy-egy íróról található művek, a huszonhét írás új és újabb vonásokkal gazdagítja az ismert alkotói arcokat S ami további erény: a hang közvetlensége, vallomásszerűsége, a szellemi rokonok gyors egymásra találása az írásokban. M. O. KtiEÉamtisr Ü5*XI. Az. asztalhoz lépett, kezet fogott a Cartagena volt utasaival, aztán zöld kötényes kísérőjére mutatott: — Ismerkedjenek meg senhor Diasszal, a róla elnevezett Nagyáruház főnöke és teljes személyzete ő. Ez pedig Ríva barátunk — intett az öreg felé. — Fuvarozási szakember és vállalkozó. Becenevén Doido, azaz a Bolond, de higgyék el nekem, egyetlen dologtól eltekintve, nem bolondabb, mint bármelyikünk. Senhor Dias és az öreg Doido is kezet rázott mindenkivel, letelepedtek az asztal mellé, a lányok italt hoztak nekik is. — Nagyjából mindent hallottunk — kezdte a padre —, nem mintha hallgatózni akartunk volna, köszörültük is párszor a torkunkat, de amíg a senli or a — Anna asszony felé intett —, nem teremtett egy kis csendet, nem juthattunk szóhoz. Először is gratulálunk szerencsés megmenekülésükhöz, az a legfontosabb, hogy épségben eviekéltek ki ebből a szörnyű kalandsorozatból. Azért hangsúlyozom ezt, mert pillanatnyilag nem sok jóval kecsegtethetem önöket a továbbutazást illetően. A gőzbárka ugyanis éppen tegnap indult Manausba, két hét múlva érkezik vissza. De csak akkor, ha megint fent nem akad valamelyik zátonyon az Ördöggázló környékén. Akkor várnia kell egy nagy esőre, amely felduzzasztja a folyó vízét. Persze, nem olyan ijesztő gond ez, mifelénk gyakoriak a nagy, tartós esők, majd önök tó tapasztalják. — Sajnos, egyelőre üzenetet sem küldhetnek — tette hozzá a szatócs, és lustán megvakarta szőrös mellét. — Senhor Carbónak, tudják, ő nálunk a különleges megbízott, rendőr, telekkönyvvezető, adófelügyelő, vadászati, halászati felügyelő, minden kutyafüle, most éppen gyengélkedik, szóval neki van egy rádióadó-vevője, de az pillanatnyilag nem szuperál. Valami csöveket rendelt Manausból, azokat is az Ilha hozza majd visszajövet. Addig nincs sem utazás, sem üzenet. Bele kell nyugodniuk. — Nyugszik a fene! — csattant fel Bobo. — Nekünk a jövő hónapban már díjmérkőzéseink vannak, leszerződtünk, saorítóba kell állnunk, előtte pedig edze- nünk is kell! A padre szemüvegének vastag lencséje mögül ránézett Bobóra, aztán tekintete a másik két hallgatag mulatt fiatal-emberre, Jueaiéra és Pinohóra siklott, bőBÉntott. — Értem. Önök — ökölvívók. Nos, edzési lehetőségük itt is akad majd bőven, öt éve élek Ciduróban, de nem emlékszem olyan vasárnapra, olyan ünnepnapra, amikor e falak között — intett körbe, —, esetleg kint a Főtérenne lett volna tömegverekedés. Hosszan tartó esőzések idején még hétköznap is belátogatnak ide a mineirók, mert olyankor a telkükön nem dolgozhatnak. Vagy mert nem bírják a magányt. A program rendszerint három részből áll, úgymint: ivás, utána, kártya, más szerencsejáték, illetőleg — bocsánatkérő mosollyal nézett Clau- dette-re és Ninette-re, nem fejezte be a mondatot. — Aztán következik az utolsó szám, a verekedés, a tombolas. Nem ítélem el őket ezért, elkeseredett emberek és mostanában különösen sok okuk van rá, hogy reménytelennek lássák a jövőjüket. — Mindez lehetséges — jelentette ki méltóságteljesen Anna asszony —, csak az az egy nem lehetséges, hogy mi négyen részt vegyünk ilyen civil hancúrozásokon. Mi profik vagyunk, sportemberek, hivatásos ökölvívók, nekünk a verekedés nem szórakozás, nem kikapcsolódás, nem csatorna a felgyülemlett indulatok levezetésére. Mi üldözésből étiünk. Semmi közünk az amatőrök kocsmai cívódá- saihoz. Leütötte a hamut a szivart járói, hátradőlt, a témát lezárta. Ezt mindenki tudomásul vette, aminthogy rövid, de szinte ünnepélyes nyilatkozata közben az sem lepett meg senkit, hogy többes szám első személyben beszélt, magát is a professzionista ökölvívók közé sorolta. — Az eddigiekből tehát nyilvánvaló — foglalta össze rövid csend után a tényállást Ewans professzor —, hogy sem elutazni, sem rádión üzenni nem tudunk. De nem akad-e más megoldás? Futárra gondolok például, aki élvdnné leveleinket. Megfelelő díjazásért, természetesen. A kérdésre Plombái atya válaszolt. Kérdésekkel. — Tudja, professzor úr, hogy Ciduro és Manaus között mekkora a távolság? Légvonalban is több, mint ezer kilométer. Apró lélek- vesztőjén mennyi idő alatt jutna el oda egy halász? És eljutna-e egyáltalán? Az Amazonas nem csónakázo- park! Vagy egy vadász gyalogosan Porto Velhóba? Pedig az csak fele távolság! Csak épp az őserdőn keresztül! Két hónap? Három? Lássák be, leérem, hogy más megoldás nincsen, meg kell várniuk az Ilha visszatérését. A pap szavára rábólintott a szatócs is, az öreg Doido is. — Rendben van — jelentette ki Himenez, a másodpilóta —, maradunk, hisz mást egyszerűen nem tehetünk. (Folytatjuk)
