Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
Emberközpontú közművelődést Kulturális szakemberek, népművelők, pedagógusok ezrei várták érdeklődéssel az országos népművelési konferenciát, remélve elvi problémák, gyakorlati, mindennapi gondok megoldását. A konferencia lezajlott, a megyéket képviselő delegációk tagjainak alkalmuk adódott a tapasztalatok összegzésére is. Ezek iránt érdeklődve kerestük fel Dienes Tibort, a Heves megyei delegáció tagját, a megyei tanács művelődésügyi osztályának népművelési csoportvezetőjét. Termelő közösségeket — művelődési közösséggé — Milyen lényeges elvi kérdéseket tisztázott a konferencia? — Végre tisztázódott a közművelődés fogalma, a konferencia résztvevői egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a kulturális forradalom leglényegesebb része. Emiatt különösképp fontos minden részkérdésének tisztázása. A művelt ember ugyanis termelési értékek jelent, ezért nem közömbös a társadalom számára, bogy a gazdasági vezetők milyen mértékben támogatják a közművelődést. A konferencia résztvevősnek ötven százaléka közüMife került ki, s megnyugtató, hogy hangsúlyozták: * gazdasági vezetőknek nemcsak érdekük, hanem kötelességük is a termelést végzők kulturális képzésével törődni, foglalkozni. Tisztázta, mondhatni: megoldotta a konferencia a népmű velés nagy dilemmáját: a merre tovább perspektivikus kérdését. A jövő a kiscsoportos közművelődésé; a termelő közösségeket kell művelődési közösségekké formálni, s ezáltal is homo- centrikusatíbá alakítani a közművelődést. Annak ellenére, hogy a 25 év alatt megtett út eredményekben bővelkedő volt, nem lehet már a régi normák szerint népművelő tevékenységet végezni. Negyedszázaiddal ezelőtt évszázados lemaradást kellett pótolni falun, városon egyaránt; most viszont a továbblépés igénye sürgető: ezért kell korszerű formákkal, korszerű tartalmú közművelődési tevékenységet végezni. A közművelődés tágabto komplexebb fogalom mint a népművelés volt. Az eredményes tevékenység érdekében tudatos felmérésre van szükség, a szétfolyó népművelési kutatásokat egységes irányítás alá kell helyezni, s arra kell törekedni, hogy a kutatások eredményei a döntések alapját képezzék, a gazdasági vezetők, a döntési joggal rendelkező szervek számítsanak rájuk, összegezve a legfontosabb alapelveket így sommáznék: tudományosan alapozott, termelő kisközösségekre épülő, korszerű köz- művelődésé a jövő. Mit kap a gyakorlati népművelés ? — Mit adott a tanácskozás a hétköznapi, a gyakorlati népművelésnek ? — Hasznosítható tanácsokat tartalmaznak a konferencia tézisei, valamint az albizottságok tanulmányai. Ezek közül 16 három kötetben már nyomtatásban is megjelent, s a közeljövőben eljut minden népművelőhöz. A mindennapok eredményes munkáját segíti majd elő az a munkaprogram, amelyet a konferencia megállapodásai alapján az Országos Népművelési Tanács helyébe lépő Országos Közművelődési Tanács dolgoz ki. Megalakulnak a megyei közművelődési tanácsok is, amelyek a népművelési tanácsoknál sokkalta nagyobb szerepet kapnak a munka koordinálásában és ellenőrzésében, minden művelődésüggyel foglalkozó szerv tanácsadó testületévé válnak. A konferencia úgy döntött, hogy meg kell teremteni a megyei közművelődési alapot, ebből meg lehet oldani az elmaradottabb területek fejlesztését, a nagyobb tájjellegű rendezvények finanszírozását. A hatékonyabb gyakorlati tevékenységet segíti elő az is, hogy a konferencia állást foglalt az anyagi alapok koncentrált felhasználása mellett. így lehetőség van arra, hogy az üzemek, termelőszövetkezetek, ÁFÉSZ-ek kultúrára szánt forintjai „egy kalapba” kerüljenek, s ésszerű célokra fordítódjanak. Természetesen ez csak lehetőség, ám élni lebet vele. Nagyobb erkölcsi, anyagi megbecsülést! — A konferencia előtt újságokban sokat olvastunk, nádiéban, tv-ben hallhattunk arról, hogy a népművelőket sok helyen sem erkölcsileg sem anyagilag nem becsülik kellőképpen. Ezzel kapcsolatban hogyan reagált a konferencia? — A résztvevők hangsúlyozták: rendezni kell a népművelők fizetését, armyira; hogy legalább egy szakmunkás keresetével azonos bért kapjanak. Pillanatnyilag ennek csak hetven százalékát kapják. El kell érni, hogy a pedagógusokkal azonos körülmények közt tevékenykedjenek; munkájukat épp úgy megbecsüljék, kapjanak építkezési kölcsönt, étkezhessenek a napköziben, egyszóval ne legyenek a közművelődés „mostoha gyerekei.” Sok művelődési intézmény küzd állandó anyagi gondokkal, a pénztelenség nemegyszer nivócsökkentésre inspirálja a népművelőt, csökkenti ambícióit, vagy épp elkeseríti jobbító terveinek kudarca. Mindez nem lenne, ha törvényben realizálódik majd az az egyhangú elismeréssel fogadott javaslat, hogy a művelődési intézmények költségvetésének 50 százalékát állami pénzekből fedezzék. Ez fokozná az ambiciózus népművelők alkotókedvét, feltétlenül nívósabbá tenné a közművelődési munkát Helyi törődést — A népművelési csoport miként igyekszik realizálni a konferencián elfogadott javaslatokat? — Mindenekelőtt tájékoztatjuk mind a közvéleményt mind a közművelődés illetékeseit a konferencián elhangzottakról. Tervezzük, hogy egy alkalommal összehívjulc a gazdasági vezetőket s próbáljuk a közművelődés új, egészséges irányelveinek híveivé „agitálni” őket A konferencia szellemében készítjük el a IV. ötéves terv népművelési programját. Különös gondot fordítunk a népművelők támogatására, anyagi-erkölcsi megbecsülésük fokozására. Arra törekszünk, hogy több függetlenített népművelőt alkalmazzunk, mert hozzáértő szakemberek tudják csak nívósán realizálni az új közművelődési alapelveket (Pécsi) Mint már beszámoltunk róla, Eger egyik nevezetes barokk műemlék épületében, másfél méteres falak között nyílt meg a 8000 kötetes felújított megyei könyvtár. Részlet az új megyei könyvtárból. (MTI foto — Kunkovács László felv.) Diákotthonból — kollégium. Látszatra semmi különös nem történt az egri tanárképző főiskola impozáns külsejű Leányka utcai volt diákotthonában. A több mint 300 tanárjelölt leány ma ugyanúgy él, tanul, pihen a kényelmes, korszerűen berendezett épület kétszemélyes szobáiban, mint tegnap és tegnapelőtt A változás, az a komoly, tartalmi mozzanat — a diákotthonból önkormányzati alapon vezetett kollégiummá válás — lassan, fokozatosan, az épület birtokbavételének első napjaitól érlelődött Ma már hivatalosan is túl vagyunk a változást szimbolizáló aktuson, hiszen az intézményt alig néhány hete kollégiummá avatták, s ebből az alkalomból felvette egy nagy pedagóguselőd — Berzeviczy Gizella — nevét. íjsk::: mii — Kollégiumban lakni, élni az rang, elismerés. Egy kollektíva elismerése. Ügy is lehetne mondani: egy sajátos légkör — otthon, nem kisközösségi és vérrokonsági alapon, valahogy tágabban és másként... — hallottam egy harmadéves hallgatónőtől, aki — mint valamennyi évfolyamtársa, aki itt él „őslakónak” számít, mivel maga az épület is mindössze hároméves. Hogyan, milyen körülméX, Pedig a társalgás felettébb izgalmas kérdésekről folyt. Madame Duval és lányai alig várták, hogy végezzenek a legszükségesebb teendőkkel, aztán kíváncsiságtól csillogó aexmxnel máris ott könyököltek a vendégek asztala körül, valósággal elárasztották őket a kérdéseikkel. Kicsodák? Honnan, hogyan kerültek ide?. .. Szűz anyám, repülőgép-szerencsétlenség ? Mi nem láttuk, akkor már biztosan nagyon alacsonyan szállt, a selva fái eltakarták... De a hangját?! ...Ja, a parancsnok leállította a motort?... Tessék, fogyasszanak! ... Az a jóképű, aki megsérült a yállán? ,.. Jé, ön amerikai? ... Bele a folyóba?! Rettenetes!... Az a kutyás kisasszony — táncosnő? Es akinek a bokája fáj ?... Olala, légildsasz- szony ?... Bomba volt a gépen ?... Hála a Megváltónak. hogy komolyabb baj egyiküket sem érte... Ki szerelt bombát a gépre? Micsoda elvetemültség! A gazember! Azt pusztítsa el, akinek ellensége, rendben van, de ne ártatlan embereket... És aztán mi történt? Én elájultam volna !... Ez a kis CifNémim <. május 28., csütörtök kopasz űr napernyővel kergetett el egy fekete jaguárt? Ki sem nézné belőle az ember! Hihetetlen!... Magyar? Sao Paulóban is sok magyar él! Hallod, Claudette, ez az ősz hajú úr egy fa tetejéről egy szivart, leharapta a végét, rágyújtott, aztán erélyesen megkocogtatta boxemek is beillő gyűrűjével az asztal lapját. — Bocsánat, drága hölgyek, az érdeklődésük megbennünket látott meg. amikor kerékpároztunk a Halottösvényen! Színházi látcsővel ? ... Az milyen? Mi még soha nem voltunk színházban ... Nekünk odahaza van televíziónk! Az a Juanita kisasszony a szobámban, az is színházban lép fel ?... És mondják csak... A kérdészuhatagnak Anna asszony vetett véget ElőKett ható, de most már mi is szeretnénk tudni, hogy végtére is hol vagyunk? És hogyan juthatunk innen tovább? És hogyan üzenhetünk családunknak, sportbarátainknak, üzletfeleinknek, akik aggódva várnak ránk? Pillanatnyi csend támadt. — Bőm dia! — szólalt meg ekkor egy hang a bejárat fe- lőL — Kévéin, Madame^ matasson be bennünket a vendégeinek. Minden tekintet az ajtót helyettesítő háncsfüggöny irányába fordult, az asztalnál ülők közül eddig senki sem vette észre az újonnan jöttékét, pedig azok már jó ideje álldogáltak ott. Három férfi. Aki szólt, feltűnően magas és vékony, valóságos cé maember. Szemüveges, cserzett arcú, meghatározhatatlan korú. Magas szárú fűzős cipőt viselt, sortnadrágot, rövid ujjú inget, vékony láncon ezüst kereszt lógott a nyakában. Beszéde művelt emberre vallott Mellette idősebb, zömök férfi vakargatta a tarkóját. A lábán befűzet- len bakancs volt, szintén rövidnadrágot hordott, lika- csos atlétatrikója bozontos, hájas mellkast takart, a pocakja elé mocskos zöld kötényt kötött. Harmadik társuk valamivel hátrább állt, közvetlenül a háncsfüggöny előtt Alacsony, görbe lábú, csapottvállú öregember. — Padre Plombái! — kiáltott fel örömmel a Madame és lányaival együtt a szemüveges férfihez sietett. — A mi drága papunk! Már attól féltünk, hogy valami baja esett! Három napja nemmu- totkozott már! — Ugyan! — legyintett mosolyogva a cérnaember —, rossz pénz nem vész el. És kérem. Madame, ne csapja be vendégeit. Tíz éve zártak ki a rendből, csak amolyan illegális hitbuzgalmi munkát folytatok, aranyásó vagyok, mint a többiek. Legfeljebb kevésbé szorgalmas, mindig csavargók. Tudniillik még zugfelcserkedéssel is foglalkozom, diploma nélkül. Kész véletlen, hogy még szabadlábon vagyok. folytatjuk) nyék között élnek ők,_ a tanárjelölt leányok, első, másod-, harmad- és negyedévesek? Kedvező, vagy kedvezőtlen hatást gyakorolnak későbbi életükre a „kényeztető” körülmények? Mennyiben. segít a kollégium a pedagógussá válás-érés folyamatában? ÜÜÍÍH iiiiiii! Negyedévesekkel ezekben a hetekben már nem tudtam beszélni: ők most készülnek végső vizsgáikra. Kollégiumbizottsági tagokkal — első, másod- és harmadévesekkel — ültünk körül egy társalgóasztalt: — Mi teszi kollégiummá a diákotthont? Gulyás Júlia harmadéves, a volt diákbizottság titkára: — Az, amit az együttlakás és együttélés különbsége jelent Így mondhatnám egészen röviden, amelyet azzal feltétlenül ki kell egészíteni, hogy kollégiumi keretek között a diákönkormányzat szerepe egyre növekszik. Ebben benne van az is, hogy nemcsak a kulturális és szórakoztató rendezvényeink megszervezéséről gondoskodunk magunk, hanem közreműködünk a heti étlap kialakításában, a bevásárlásoknál, s őrködünk a. kollégiumi fegyelem és jó légkör megtartásán is. — Miért jó ez így? Hetényi Éva első éves, kollégiumbizottsági tag: — A pedagógusnak — különösen nekünk, akik zömmel falusi iskolákba megyünk majd tanítani — sokoldalúnak, nagymértékben önállónak és gyakorlatiasnak kell lennünk. Szerintem ehhez jó indítást ad a kollégium. Ugyanakkor van ennek egy, az együttélésben, a közösségi életben játszott, sajátos hangulati eleme is. Én például, ha közösen elhatározzuk, hogy most az egész szinten, minden szobában takarítunk, valósággal élvezem a munkát. Nehéz ezt pontosan szavakba önteni. Szóval az az igazság: egyedül rém unalmas dolog takarítani, de ha a mellettem levő szobák lakói is takarítanak, úgy egészen más... — Milyen a társasélet? Szórakozás? Művelődés? Tervek? Pallaga Katalin másodéves, a kollégiumbizottság új titkára: — Az, hogy magunk szervezzük, rendezzük szórakoztató és kulturális programjainkat, véleményem szerint szorosan öszefügg azzal, amit Hetényi Éva mondott az előbb: a pedagógusjelölt sokoldalúságra. önállóságra való törekvésével. Tudniillik, ha már kollégiumi környezetünkben „rákényszerülünk” — egyelőre csak a saját művelődésünket, szórakozásunkat szolgáló rendezvények szervezésére — akkor majdani községünkben már bizonyos rutinnal, önállósággal tesszük ezt, az ott élők érdekében... Szabó Anna harmadéves* kollégiumbizottsági tag: — Egyébként terveink között szerepel, hogy — mivel erre. Egerben nagyszerű lehetőségek vannak — „beszervezzük” a lányokat reggeli úszásra, s más sportágakba. Kulturális téren pedig klubestekre, ankétra, minél több írót, költőt, művészt, neves pedagógust, újságírót szeretnénk meghívni. Már eldöntöttük, hogy legelőször Szo- kolai Sándort, Baranyi Ferencet, Soós Zoltánt és Végh Antalt hívjuk meg... Hetényi Éva: — Szóval mindenhez szeretnénk érteni egy kicsit, mert a pályához elengedhetetlenül hozzátartozik, hogy ne csak a szakunkat ismerjük ... — Sokan mondják: nem jó az a nagy kontraszt, ami mostani kényelmünk és későbbi — esetleg földes albérleti szobájú — falusi életük különbségéből adódhat... Pallaga Katalin: — Ezt már mások is mondták, de mi nem egészen így látjuk. Először is nem értem, hogy akik így aggódnak, milyen kollégiumi körülményeket javasolnának a mostani helyett? Egyébként pedig — szerintem — a kényelmes, kollégiumi körülmények nem kényeztetnek, hanem elsősorban igényességre nevelnek. És — ez lélektani tény — egy kialakult, megerősödött igény, szükséglet, állandóan keresi, s előbb-utóbb meg is találja a neki megfelelő tartalmat. Egyáltalán nem törvényszerű az, hogy a vidéki pedagógus számára a földes albérlet az egyetlen lehetőség..« Látszatra semmi különös nem történt az egri tanárképző főiskola impozáns külsejű Leányka utcai volt diákotthonában. A több mint 300 tanárjelölt leány ma ugyanúgy él, tanul, pihen a kényelmes, korszerűen berendezett épület kétszemélyes szobáiban, mint tegnap és tegnapelőtt, de mégis másként: egyre önállóbban Falud! Sándor Meteorológiai és geofizikai Jelzések a szívgyógyásza than Az utóbbi napok frontátvonulásai megviselték a szívbetegeket. A természeti események hatásával számolnák a Balatonfüredi Szívkórház orvosai is, akik a meteorológiai és a geofizikai észleléseket rendszeresen felhasználják a gyógyászatban. Hégi és még ma sem teljesen tisztázott téma az orvostudományban, hogy a/. időjárási változások és a földmágnességgel kapcsolatos jelenségek milyen hatást váltanak ki a betegeknél. A balatonfüredi szakorvosok kísérletei szerint elsősorban a véralvadékonyságra gyakorolnak hatást ezek a természeti jelenségek: a hirtelen rosszullét, a szívritmus-zavarok rendszerint összefüggnek a levegő elektromossáágának a megváltozásával. A kórházban külön meteorológiai állomást szereltek fel# hogy az észlelt adatok birtokában preventív intézkedéseket tehessenek. A kórház orvosai az év nagy részében rendszeresen felhasználják a siófoki meteorológiai obszervatórium Jelentéseit. A balatoni időjárásjelző szolgálaton kívül megkapja a kórház a tihanyi geofizikai obszervatórium földmágnesességre vonat-' kozó észleléseit is.
