Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-26 / 121. szám
Parádfürdő, 1970. május 24. PALÓCNAP 30 ezren a Mátra alján — Vasa Lajos vezényelte a palóckórust — Ötezren népviseletben — Palócnépdal-est éa bál Bodonyban Vetélkedő ifjúság Osztap Bender újabb kalandjai Újból vetélkedünk. Ponto-' sabban nem vetélked ünk, hanem 6 k vetélkednek —, a fiatalok. Most, 1970-ben, vetélkedésükkel, mintegy hozzájárulva, elősegítve egy megszületendő törvény fogamzását. Vetélkednek táncban és hangszerekkel, vetélkednek hajlékony testükkel, bűvészügyes ujjaikkál, és természetesen vetélkednek a szellem pástján is. Azt ugyan meg nem értem, hogyan kerül össze a képernyőn a gumitestű nő és hogyan a nacionalizmus problematikája például, de hát, ha ez a műsor vetélkedő, akkor mindenki abban és azzal vetélkedik, amiben otthonos, amit tud. Egy újságírótól, aki most katona, ugyan még el lehetne várni egy kis bűvészkedést, hiszen újságíró, és manapság talán nem is árt, ha egy zsurnaliszta ért bizonyos bűvészmutatványokhoz is... De egy mérnöktől nem kívánható el, hogy gumiból legyen a teste. Egy új és többrészes vetélkedő egy másik töprengeni- valót is felvet: negyedszázfős a zsűri. S ez a zsűri — művészeti, társadalmi, politikai életünk neves és jeles képviselői! —, kénytelen dönteni, pontozásos alapon dönteni, hogy ki jusson tovább a szellemi vetélkedőben például. Tiszteletem és egyben sajnálatom is a zsűrinek, mert például én aligha tudnám kitalálni, máért a mérnök (esküszöm, nem szakmai elfogultság), s miért nem az újságíró jutott a döntőbe? Az elhadart érveik, az egymás szavába vágó és idő, valamint szervezés hiánya miatt bizony kofái kodásba hajló vitájuk alapján? Nos, úgy tűnik, hogy vetélkedőellenes vagyok, es ti eg úgy, hogy ennek a vetlélke- dőndk vagyok ellenzője. Az utóbbi megállapításban kétségkívül van valami igazság: e furcsa Ki mit tud?-koiktél inkább zavarba, mint áhítatba hoz. Egy dolgot azonban mindenképpen az ifjúság 1970. javára kell írnom, s ez nem kis dolog. Hogy példát és precedenst nyújt arra nézve, hogyan és miképpen kell komolyan venni az ifjúságot, de ha úgy tetszik — a közvéleményt! Igazságügy-miniszter, tudós, író, nyugalmazott külügyminiszter — s akik még nem jutottak szóhoz! —, beszéltek komolyan, de kedves és közvetlen őszinteséggel, kérdeztek és válaszoltak. Ódaadták telefonszámukat, estéli óráik esetleges nyugalmát, bekapcsolódtak országvilág előtt egy szándékában kétségkívül nemes veretű, de formájában mégiscsak köny- nyed játékba —, hogy példát adjanak: hogyan kell komolyan venni napjaink ifjúságát. Mindezért — és természetesen a vetélkedő fiatalokért is —, ón mégis a vetélkedő mellett szavazok! Az aranyborjú-bán Ilf és Petrov főhősének, Osztap Bendemek újabb „kalandját" örökítették meg, nagy sikerrel, a szatíra kitűnő fegyverével rajzolva meg a nagy kombinátor alakját, de a NEP-korszak' szovjetországá- nák belső ellentmondásait is. Mihail Svejoer ezt a maga nemében páratlan — azazhogy a Tizenkét székkel páros! —, szatirikus regényt vitte filmre —, sajnos meglehetősen középszerűen. A film erénye: azok a remek karákterfigurák, amelyek ott mozognak, nyüzsögnek Osztap Bender körül, a film gyengéje: nem tudott tempót adni e figurák mozgásának, keverte a rendező a stílusokat, moralizált ott is, ahol nem. lett volna szükség arra, lelassította a film tempóját ott is, ahol az eredeti mű is pergőbb ritmust követelt volna. Hogy végeredményben mégte jól szórakoztunk, an- nap alapvető óka sokkal inkább llf és Petrov, mint a rendezői munka, s természetesen a film megelevenedő karakterfigurái! (gyurkó) Még kora reggel is mindenki azt hitte, hogy az 5. palócnap az ünnepi fanfárok „műsora” szerint a süvöltő, fújó mátrai szelek jegyében zajlik le. Nem így történt. Szerencsére! Az autóbuszok, vonatok, személykocsik, motorkerékpárok kilenc óra utánra mintegy 30 ezer embert hoztak össze négy megye ötven falujából. Az emberáradat Recsktől Parádfür- dőig ért, és a palócünnepet magas rangú szovjet és lengyel vendégek is megtisztelték, eljöttek az országos, megyei szervek vezetői, képviselői és a környező palócfalvakból jóformán mindenki, aki csali mozdulni tudott, őket köszöntötte házigazdaként Gubán Dezső, az egri járási pártbizottság első titkára. PalócfSM üzenete nemcsak az ország más részeibe jutott el ezen a napon a televízió jóvoltából, hanem a fcömyenyája ...” „Hej, kendermag, kendermag...” Az éneklő kedv átragadta nagyszámú nézőseregre is, különösen, amikor teljes pompájábáh tárult eléjük a palócvidék népviselete, a soksok ismert dal, amelyet a felvonulók énekeltek, s mutattak be, sókszor életképekben, ötletes dekorációkkal, a hagyományok felelevenítésével. Aliig porzottak el a lovasok, a szilvásvárad!—gyöngyösi díszesen felszenszámo- zott fogatolt, máris a tribün elé érkezett az egyik legszebb menet, a parádiaké, amelyet a népviseletbe öltözött Mafa Pál vb-elnök vezetett. Láthattuk itt a palócmúlt minden nyomorúságát, az általuk végzett munka nehezét, amelyet eredeti, ősi munkaeszközökön mutattak be a felvonuló asszonyok, férfiak, gyerekek. A rnátra- derecskeiek sem vallottak A népi táncosok négy megyéből jöttek össze, hogy tudásukat összemérjék és szórakoztassák a nagyszámú közönséget. (Foto: Szabó U) mezőgazdasági munkák végzésében. A recskieket te sokan dicsérték, az ostorosiak a nagyüzemi mezőgazdaság aő országokba fe, bemutatva azt a fejlődést, amely ezt a vidéket jellemezte, különösen az utolsó negyedszázad során. Ezt hasgsúlyozta beszédében Oláh György te, a megyei pártbizottság első titkára, az 5. palócnap ünnepi szónokaként. Nagy élményt jelentett ezután, amikor az ezerszínű népviseletbe öltözött, majdnem másfél ezer nőből, férfiből álló parasztkórus Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző vezényletével rázendített a régi eredeti palócdalokra. „Ködellik a Mátra, eső akar lenni ...” „A Viidróczki híres ! Kájmfa a menetben. szégyent, különösen kender- feldolgozó életképeik arattak nagy sikert A felsőtárkányi- ak begyújtott boksával „meneteltek”. Nagy tapsot kapott a bodonyi fonó és a párád- sasváriak színes üveggömbjei, a sirofclak ötletes forgó tablója, amely azt mutatta, hogy a MátravddéM Fémművek gyártmányai milyen sok országba jutnak el. Együtt vigadott a nézősereg az eger- baktaiak lakodalmas menetével, majd a pétervásári Gárdonyi Tsz traktorai dübörögtek el, amelyek az ünnepség Után már a környező községeikben segítettek a jövőjéről adtak ötletes életképeset, s a novajiakkal együtt köszöntötték Vass Lajost, aki néhány nappal ezelőtt ellátogatott falujukba és nagy, közös éneklést csaptak. A bükkszenterzsébetiek régi palóc „süteményekkel”, molnáritalácosal és gőrhével kedveskedtek Oláh elvtársnak, majd a szajlaiak, verpelétiek menetét tapsolta meg a nagyszámú közönség. A nagyvisnyőiak, bátorlak, ke- recsendiek, szalőkiak, demjé- niek nemcsak a régi népdalokat elevenítették fel, de a mai életet bemutató dalokat is énekeltek. Dél is elmúlt, mire a sokezres felvonuló sereg bemutathatta táncait, a palócföld múltját, jelenét, s ahogy mondták — „a délután eseményei sem voltak alábbva- lóak”. Tánctánc mindenütt. Színpadon, strandon, utakon, réten, az erdő alatt, a csárda mellett, dudára, hegedűre, dobra, citerára, magnóra és gitárra. A színpadokon népi együttesek, énekesek léptek fel. A lacikonyhák, borsátrak teljes erővel „Üzemeltei!”. Sokan a kastélyban megrendezett kiállítást látogatták, késő délután pedig Bodony felé indultak az autóbuszuk, ahol nagy sikerű népdalesetet tartottak a művelődési házban és még nagyobb sikerű palócbált. Sok ezer ember számára adott ez a nap felejthetetlen élményt, köszönet érte azoknak, akik szervezték és ilyen emlékezetessé tették az S. palócnapot. Kovács Endre hrfiRß müßte9 mény nagytermét, villanykörte ég senhor Dias Nagyáruháznak titulált szatócsboltjában, továbbá a különleges megbízott, az encarre- gador especial házában is. Ebből a felsorolásból mellékesen az is kiderül, hogy az Aranyváros vendéglátóipari és kereskedelmi üzemegységgel, sőt még közhivatallal, közhivatalnokkal is rendelkezik. Említést érdemel, hogy Ciduro belső közlekedése néhány hete ugrásszerű fejlődésen ment át. Korábban a városka egyetlen járműve az az ormótlan, kétkerekű lajtkocsi volt, amellyel az öreg Doido és búskomor öszvére, a fiatal Doido vizet hordott a folyóról és egyéb teherfuvarozást is vállalt, ha kedve volt hozzá. Nem az öreg Dóidénak, hanem az öszvérnek. Ez volt a helyzet a legutóbbi időkig. Aztán megérkezett a két vadonatúj kerékpár, amelyet Madame Duval, a Floresta Szálloda tulajdonosnője hozatott unatkozó lányainak, s ily módon a korábban egyoldalú, csak teherszállításon alapuló belső forgalom személyszállító járművekkel egészült ki. Mindemellett hangsúlyozottan kell szólnunk Ciduro külkapcsolatai- ról is. Ezt részben az „Ilha’! („Sziget”) nevű gőzbórka biztosította, havonta általában kétszer vergődött oda-vissza az Aranyváros és Amazonas állam fővárosa, Manaus kö-j zott. (Folytatjuk) Nemzetközi vándorgyűlés Kőszegen A Magyar Fonetikai, Fo- niátriai és Logopédiai Társaság rendezésében kétnapos nemzetközi vándorgyűlés kezdődött hétfőin Kőszegen, az Országos Gyógypedagógiai Intézetben. A vándorgyűlésre az NDK, Lengyelország, Románia, az NSZK és Svájc hasonló jellegű intézményeiből érkeztek küldöttek, hogy kicseréljék a beszédhibák javítása terén szerzett tapasztalataikat. Kőszegen működik az ország egyetlen bentlakásos logopédiai intézete, ahol a legsúlyosabb beszédhiba, a dadogás javításának komplex terápiáját megalkották és sikeresen alkalmazzák. A szakterület nagy érdeklődéssel várt vándorgyűlését — amelyen mintegy 250 hazai és külföldi szakember jelent meg — Erdélyi Béla, a Vas megyei Tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Két nap alatt összesen j\egyven- háróm előadás hangzik el. A Vendéglátók a programot idegenforgalmi műsorral egészítették ki. A vendégek hétfőn megtekintették a gyógypedagógiai intézetet, ismerkedtek a műemlékekben gazdag, nagy történelmi múltú Kőszeg város nevezetességeivel, s kirándultak a kőszegi hegyekbe. (MTI) vm. Állapodjunk meg abban, hogy másfél órán belül a professzor úr különítménye visszatér. Akkor eszünk, aztán útnak indulunk. Rendben van? Mindenki egyetért? Hát akkor, szerencsés felderítést!... Mi pedig fogjunk munkához! Ewans intett a szőke magyarnak, az karon fogta társát, és a háromtagú kis osztag benyomult a fák, a bokrok közé. A professzor nyakában ott lógott Juanita színházi látcsöve, a bal karja könyökhajlatában a piros napernyő. Elnyelte őket a sűrűség. Cidade de ouro A légikisasszony bizsuiránytűje segítségével toronyiránt vágtak neki a rengetegnek, amerre a profesz- szor mutatta, így aztán majdnem öt óra alatt tették meg a kétkilométeres útat a településig. Kúsztak, másztak, a ruha cafatokban lógott róluk, bőrüket ág karcolta, tüske tépe, néhányan, Campo- manes úr, Juanita és Izabella Espla erőinek végéhez érleli, mire bejutottak a Cida- Óe de ouro, röviden Ciduro azKAEV 10. SZÁMÚ GYÁRA azonnali belépéssel felvesz gyakorlattal rendelkező tehergépkocsi-vezetőket. Jelentkezni lehet a gyár üzemgazdasági osztályán, Eger, Lakatgyártó u. Z az az Aranyváros központjába. Ha nem a dzsungelén törnek át. hanem a folyó partján mennek felfelé, viszonylag kényelmes, negyedórás séta után, az első kanyarulatot követően szemükbe ötllk a mederbe vert cölöpökből és néhány pallóból álló kikötő, ahonnan már széles csapás vezetett a városba. Városba? Városnak neveztető egy olyan apró település, ahol alig ötvenen laknak? Az ellenvetés látszólag jogos. De csak altkor, ha a városfogalmat helytől, időtől elvonatkoztatva értelmezzük. Ugyanis bármily kicsi, bármilyen gyéren lakott is Ciduro, azért jó ötszáz kilométeres sugarú körben mégiscsak a legnagyobb állandó jellegű emberi település. Egy törpe aggregátor esténként árammal látja el a Floresta Szálloda nevű szellős faépit-
