Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

Több szakképzett kereskedelmi dolgozóra van szükség Utánpótlás — és lehetőségiek Érdekes, es igen időszerű anyagot tárgyalt a napokban u megyei tanács kereskedel­mi és idegenforgalmi állan­dó bizottsága — nevezete­sen: a kereskedelmi szak­iképzés helyzetét vitatták fmeg egy alapos felmérés után. A figyelem egyre in­kább a kereskedelmi ágazat felé fordul — sok dicsérő, de még több bíráló szó aangzik el, melyek szorgal­mazzák a továbbfejlesztést, s természetesen azt, hogy .minél több szakképzett dol­gozó kapjon helyet a keres­kedelmi és vendéglátóipari egységekben. Érdemes meg­említeni — hangsúlyozza ez az adat a téma fontosságát —, hogy az elmúlt évben a megye 1186 kereskedelmi és 551 vendéglátó egységében közel hatezer dolgozót fog­lalkoztattak. Az ilyen nagy létszámú hálózatban megfe­lelő utánpótlást kell bizto­sítani. ■Vines ónálló iskola A kereskedelmi és ven­déglátóipar! szakma iránt egyre nagyobb az érdeklő­dés. Jól mutatja ezt a számi az idei tanévre ö91-en je­lentkeztek, S közülük 386- an nyertek felvételt. Kár, hogy a vállalatok igen óva­tosan jelzik a szakember- utánpótlásra vonatkozó igé­nyeiket, s nem veszik figye­lembe az év közi lemorzso­lódást. Az óvatos felmérés .szakmunkáshiányt okozott például Hatvanban és Gyön­gyösön, s emiatt kénytele­nek voltak szakképzetlen dolgozókat foglalkoztatni. Az . egri Centrum Aruház az idei tanévre egyetlen tanulót sem iskolázott be, hivatkozva a jelenlegi, valóban áldatlan körülményekre, bár a tanu­lók gyakorlati oktatása az új áruház felépítéséig meg­oldható lenne a tanácsi kis­kereskedelem egységeiben is! A felmérés szerint — figyelembe véve a negyedik ötéves terv igényeit — az évente felvehető tanulók száma négyszázra emelke­dik. De — hol tanulhatnak ezek a fiatalok? Az iskolák elhelyezése csupán területileg kedvező a megyében. Azonban az okta­tásokat „albérletben”, más intézetek helyiségeiben vég­zik, mivel a szakmának nincs önálló iskolája, illet­ve önálló épülete. Kevés a rendelkezésre álló tanterem. A növekvő létszámhoz ké­pest — még kevesebb! Nincs kollégium, így a tehetséges vidéki jelentkezők nagy ré­szét nem tudják felvenni. Bár- sikerült — a személyi feltételekre gondolva — egy-egy függetlenített neve­lőt is foglalkoztatni az okta­tásban, több más tantárgyat gimnáziumi szaktanárok ok­tatnak: például a felszolgá­lási ismereteket... Tanuló — vagy munkaerő? Sokat kell még javítani a gyakorlati oktatások színvo­nalán és több lehetőséget kel­lene megteremteni ezekhez az oktatásokhoz. A rendsze­res gyakorlati foglalkozás #csak a tanboltokban kap he- *lyet, de a gyakorlati tan­tervek anyagát itt sem al­kalmazzák rendszeresen. Mégmindig előfordul, hogy a tanulókat munkaerőnek tekintik, és gyakran mun­kaidőn túl is foglalkoztat­ják az élelmiszer-, az ipar­cikk- és a szövetkezeti ke­reskedelemben ! A nagykereskedelmi vál­lalatoknál a tanulókkal gyakran csak segédmunká­si feladatokat végeztetnek! Miskolc nem oldja meg! A szakképzésben sok se­gítséget jelent a szakközép­iskolai képzés is. Ez jelen­leg csupán az egri Szilágyi Gimnáziumban van, egy osz­tálynál. Az oktatást — az eddigi eredményekre figye­lemmel tovább fejlesztik — az iskola három alsó osztá­lya már az új típusú okta­tásban (5 plusz 1) részesül. A vendéglátóipari szakkö­zépiskolai oktatás bevezeté­se azonban akadályba ütkö­zik. Ä Belkereskedelmi Mi­nisztérium Oktatási Főosztá­lya a vendéglátóipari szak­középiskolai hálózatot táj­egységi elv alapján építette ki. A Heves megyeieknek így Miskolcon kellene tanul­niuk, azonban ez az intéz­ze! a megyei szakember- igények töredékét sem ké­pes ^ kielégíteni. 1969-ben például a megyéből csupán négy tanulót vettek fel a miskolci vendéglátóipari szakközépiskolába! A felmerült igények már önmagukban is jó cáfolatai a hajdani legyintésnek, hogy: a kereskedelemben — így mondták — nincs szükség szakemberekre .. Ma már tudjuk, hogy mennyire nem így van ez. De azt is, hogy a jelenlegi helyzet sem tart­ható sokáig. És nemcsak a kereskedel­mi dolgozok — a lakosság érdeke is kívánja a miha­marabbi segítséget, a reá­lis fejlesztést. (hátai) A szakma kiv^é tanulója l Hej, táblák táblák...; m áü: : A SZÖVOSZ tokaji keres­kedelmi szakmunkástanuló iskolájában minden évben öt szakon rendezik meg a szakma kiváló tanulója ta­nulmányi versenyt. Az idén 300 tanulóból 112 jutott a középdöntőbe. Az országos döntőt Tokajban tartották meg, amelyen részt vettek a mezőtúri hasonló jellegű in­tézetből is a legjobbak. Az országos versenyben szép Heves megyei siker született. A vasműszaki tanulók közül Szűcs László, a lőrinci Püspöki Mihály: Véré bkeservek Verőfényes szombat dél­után. Hátam mögött a nyű- lös szolgálat, előttem a tes- cet-lelket felfrissítő kerti munka. , Éppen a terebélyes dió­fám alatt szuszmákoltam, kapával igazgatva a nyári fyeverésre szolgáló pázsit és a zöldséges között megvont határmezsgyét, ámikor arra lettem figyel­mes, hogy a major felől lár­más verébhad lódul meg a falu felé. S mint valami fe­kete felhő, úgy közeledett a szárnyas légió, majd surro­gó repüléssel ereszkedett le a zsivajogva csivitelő náció a diófa hatalmas lombsát- rábá. Agyvelőt hasogató csiripe- iés verte fel a kert csend­jét; rengett a levegő az egelverö csirregéstől, sőt, mi több, az egyik gézengúz, il­lemet nem ismerő verébhu­ligán, még a fejemet is le­gazolta a nagy igyekezet­ben. Ingerülten suhintottam a nyiherászi had felé. Suhin­tásomtól megrebbent a csivi­telő sereg, s már röppent is tova, szélsebesen. Úgyszól­ván elkotródott valamennyi, csak egy szürkezekés veréb maradt vissza, s mint aki restelli társai neveletlensé­gét, bocsánatkérően billen­tette meg magát. — Bocsásson meg néki, uram! — emelkedett ég felé a pemzlire emlékeztető fark- iollazata. — Az a tökfilkó, amelyik legazolta, fióka ko­rában erősen nélkülözte a szülői fészek melegéi. Szülei mindig a faluvégi csárda ud­varán lopták az isten drága dejét, s ritka volt az a nap, amikor józan állapotban re- Jpültek haza. Megbocsáton bólintottam. — Higgye el — csivogla ; megkönnyebbülten —, a nőst felcseperedő veréb­snajife HU vasárnap nemzedéknek fogalma nincs a valamikori nyomorúságok­ról. Amikor a veréb csapa­tokba verődve követte a pa­raszt gebéjét, hogy az el- hullajtott lócitromot szétko­torhassa ... A megboldogultaknak ki­járó sóhajjal csipogta: — Szegény jóatyám, míg le nem csúzlizták a gyere­kek, sokat elcsiripelte: Hja, kérem, ma­napság jól megy a ve­rébnek! Csak zabái a ma­jorság szérű­ién. kihízza a tolláit, s ma­holnap nem bír repülni. Néhány pil­lanatra, ab­bahagyta a csirip elést. A szünetben ■megigazította magán a sze­rény kivitele­sésű tollaza­tát. kétszer belebukj ence- selt a levegő­be — a rend­szeres edzés végett —■, maid elhe­lyezkedve új­ra az ágon, ismét tiszte­letteljes meg­hajlásra emelkedett a fark­tollazata, — Ha nem veszi rosszné­ven — mutatkozott be lekö­telező reverendával —, ne­vem: Csirip Tódor. Még két vagy három könnyű tomászmozdulatot tett. miközben így csipogott: — Prédakutatás a tisztsé­gem. Hatezer-hétszáz madár élelmének a felderítéséről kell gondoskodnom, s ezért állandóan úton vagyok. Ha­vonta kétszer berepülöm, Pest, Heves és Szolnok me­gye minden zegét-zugát, mert csak így vagyok nyu­godt, ha a prédaterületek­nek a felderítését határidő előtt teljesíteni tudom. Meghökkenve pillantottam fel a verébtársadalom nem is éppen szürke képviselőjé­re. — Igen — rázta meg ma­gán a tollrokkot. — Kissé túl vagyok terhelve. Sok a kiszállás, a napidíj meg ke­vés, ámbár én a tisztsége­met hivatásnak érzem... A major felé fordulva cserregte: — Még az a szerencse, hogy a majorban akad még egy-két nemtörődöm ember, aki lelkiismeret-furdalás nél­kül pocsékolja az abrakta­karmányt. Mert addig min­ket nem zavar a tatár. S hogy őszinte legyek: ne­künk bőségesen elegendő fél szakajtó dara, elszórva, vagy némi maradék a sertésvályú­ban hagyott ivósmoslék ső­réjéből. Ezért, ne csodálkoz­zék uram, ha a mindennapi szérűfohászt imigyen zeng­jük: Csiribé, csiribá, üdv. néked, emberi hanyagság! Derülátó csiripelése vá­ratlanul csapott át a szo­rongó csipogásba. — Sajnos, ez a hejehuja. ami eddig volt, erősen mú- lóban van. Ügy hírlik — biccentett ismét a major fe­lé —, itt is közelednek az ötvenforintos munkaegység­hez. S ha a szakvezetésnek még nagyobb önállóságot biztosítanak — a termelés előrelendítője a tervszerv, szakszerű irányítás —, akkor el is érik. Ha pedig ez be­következik, akkor nekünk befellegzett, mert tapasztala­tunk szerint: amelyik téesz- ben az általunk észlelt ér­tékhatárt elérik, ott az em­beri közösség megszilárdít- lóban, a mi közösségünk meg széthüllóban van. Bizonyos mértékig felvi­dultam a hallottakon. Az­tán meg az lepett meg, hogy az újdonsült madárismerő­söm, nem is akármilyen má- dár. Hiszen olyan dolgokat csiripelt a fülembe, amelyek azt bizonyították: száktekin­tély a madarak társadalmá­ban. Csirip Tódor, mintha csak a vesémbe látott volna, to­vábbcsiripelt. — Fiatalságom a gödöllői agráregyetem környékén telt el. Nyáridőben a nagy elő­adóterem nyitott ablakaiban hallgattam az előadásokat, s némi ismeretanyag az én fe­jemben is megragadt. Ezt a bejelentést is el kellett fogadnom. Márcsak azért is, mert az előbbi ma­gyarázatai, ahogy a létfenn­tartás egymásra ható té­nyezőinek törvényszerűségét ■megmagyarázta, mindenkép­pen alátámasztották az egye­tem körül eltöltött idő hasz­nosságát. Szomorúsága a búcsúzás perceiben sem engedett fel. — Mostanában egyre job­ban megkínoz a létbizonyta­lanság nyomasztó érzése. Ki­szállásaim alkalmával azt kell látnom, különösen a Galga menti falvakban, hogy prédára semmi kilátás nincsen. A Zagyván túl? Avagy a Jászságban? Tudja a fészkes fene! Mindenfele, amerre csak megf ordulok, mindenütt fellendülőben a dolgok rendje. És ez való sággal kétségbeejt. Két tűhegynyi könnycsepp buggyant ki a két szeme sarkán. S én, aki mindig meghallgatja a madarak ke­serveit, nagyon megsajnál­tam a verebek sorsáért any­agira aggódó prédakutatót. És ezért, amikor búcsúzás­nál gálánsán előrebillent, jó­magam is tisztelettudón bic­centettem. Megadtam azt a tiszteletet, ami egy jól tájé­kozott madárnak kijár. ÁFÉSZ tanulója második, ve­gyes szakon Pocsai Irma, a kápolnai ÁFÉSZ tanulója el­ső és Rajnai Ida, a hevesi ÁFÉSZ tanulója harmadik helyezést ért el. A győztesek megkapták a KISZ kb arany-, ezüst-, illetve bronz- plakettjét. Az első helyezet­tek két hét külföldi, a máso­dik helyezettek két hét bel­földi jutalomüdülésben része­sülnek Ezen felül, akik el­nyerték a szakma kiváló ta­nulója verseny valamelyik fokozatát, valamennyien szakmunkásnak minősülnek, további vizsgakötelezettség nélkül. Tehát két hónappal, a tanév befejezése előtt már képesített dolgozóként he- lyezkedhetnek el szövetkeze­tükben. Képünkön az első helyezett Pocsai Irma. (Foto: Szabó Lajos) Van belőlük fölös számban is éppen úgy, mint ahogy hi­ányzik is cgyk-másik helyről - eligazító, utasítást _ aao, £ vagy éppen tiltó jellegű köz- b [elfedési tábla. $ A gyöngyösi Bajcsy-Zsiimsz- S jjy Körút (mellesleg: micsoda £ uagykcpfi elnevezés — körút ' Gyöngyösön!...) es a Ka- > ... iczy utca sarka ti ott szó- ; morkodik egy zsákutca-jelző- > tábla még azokból az iciok- > bel, amikor a Felszab adui as - ján csatornázást végeztek. £ Hosszú hetek óta nincs .mar > itt zsákutca, de tábla — iften. > A közelmúltban javították a £ Lenin út burkolatát. Akkor ki- > tették a várakozás korlátozó- ? sát jelző táblát. Még vasár- > napra is ott hagyták, úgyhogy > azok az autóbuszok, amelyek } vezetői komolyan vették ezt a £ jelzést, nem mertek a presz- > szóig elmenni. £ Játékos kedvű egyének a > Fő tér és a. Lenin út kérész- ? tűzésénél álló táblák közül > azt, amelyik a mátrafüredi irányt mutatta meg, visszafor- > ditották a Fő tér irányába, az i egyirányú utca felé. Már több ,> mint egy hete aimak, hogy ez £ a jelzés önmagába visszatérő. > sütött irányt mutat, de senki ;> nem akadt, aki helyesbítette ) volna a táblát. Néhány autós > viszont ott tétovázott már ? előtte nem egy esetben, mert s nem értett semmit. Azt hitte, < ó lát rosszul. < Elég veszélyes helyzetet te- s, remtett az a tehergépkocsi-ve- S zető, aki hónapokkal ezelőtt leboro-válta a Vörös Haűse- ? reg útja és a Róbert Karoly úv kereszteződésében felállí- > tott útjelző táblák egész so- '<, rét. Azóta som Hatvan—Buda- > pest, sem Kápolna—Miskolc, s sem Mátraf»Íred—^Pásztó irá- £ nyát nem ie*ö! meg semmi. De £ a belvárosból kifelé tartó ide- ? gének sem tudják, hogy a ki- < alakított terelőszigetek közül ? A melyik, mit képvisel, mivel £ nincs kötelező irányt mutató < jelzés. A KRESZ ilyen ese- \ tekben a jármű vezetőjére <> bízza, hogy a tere^szigetet < melyik oldalról kerüli meg. Ebből a helyzetből már szár­mazott karambol, de még több kavarodás, bizonytalankodás, parázs jelenet a helyismeret­tel rendelkező és az idegen gépkocsivezetők között. A példák tanulsága világos: ahol szükség van táblára, ott feltétlenül legyen, de ahol nincs, ne hagyják ott egy pillanatig sem feleslegesen. Különben komolytalanná vá­lik minden utasítást, vagy tiltást kifejező közlekedési tábla. És ennek csak nagyon szomorú következményei le­hetnek. A következményekért pedik ki a felelős? Például a \ legutóbbi karambolért a Sző- \ vetkezeti utcai kereszteződés- £ ben? < Hej, táblák, hej táblák...! £ (—ár) £ ' WVVnAA'VW'vVW'.VWVWWVVWW össtondíjat fisét a legfőbb ipari tanulóknak as egri Finomsserelvénygyár Megyénk egsűk legnagyobb ipari vállalatánál, az egri Finomszerelvény gyárban kü­lönös gondot fordítanak a vállalat szakmunkás-után­pótlására. Gál Andorral, a vállalat személyzeti és okta­tási főosztálya vezetőjével az ipari tanuló-képzésről beszél­gettünk: — Hallottuk, hogy a ber- vai gyárban nemcsak az egyetemet végzők, hanem az ipari tanulók is kaphatnak a vállalattól ösztöndíjat. — Az első lépéseket már a múlt tanévben megtettük, három ipari tanulóival kö­töttünk tanulmányi szerző­dést. Orosz László. Sípos Bé­la szerszámkészítők és Gáli László mechanikai műsze­rész az állami ösztöndíjon ktt'ül még külön kettőszáz­ötven forint ösztöndíjat kap­nak a vállalattól Az 1970- es tanévben huszonkét, 1971-ben pedig már harminc ipari tanuló részére biztosí­tunk ilyen kedvező lehetősé­get. — Az-ösztöndíj elnyerésé­hez milyen feltételeket szab a vállalat és kik kaphatják meg ezt a plusz anyagi tá­mogatási? — Jó tanulmányi ered­mény, a közösségben vég­zett munka és nem utolsó­sorban a tanuló szociális helyzete határozza meg a ; szerződéskötést. Ennek elle­nében a képzés alatt mind­végig szorgalmas tanulást és a szakmunkásvizsga letétele után hároméves munkaválla­lást kérünk. A szeptember­ben kezdődő tanévben a má­sodéves szakmunkástanulók mellett még tíz esztergályos szakon tanuló szakközépis­kolai tanulóval m kívánunk üsztöndíjszerződést kötni. Az ösztöndíjat pályázat útján lehet elnyerni. — 1971-ben a Finomsze- relvenygyár mintegy ezer főt foglalkoztató gyáregység építését, kezdi meg Hevesen, orz építkezések előrehaladá­sával párhuzamosan már a jövő évben részleges ter­melés is megkezdődik a he­vesi gyáregységben. A szak­munkásképzés terén milyen lehetőségek vannak a heve­si és a Heves környéki pá­lyaválasztás előtt álló fia­taloknak? — Az általános iskolát végzett fiúkból géplakatos tanulóikat iskolázunk be, a gyáregység tanműhelyének felépüléséig a képzés a He­vesi Gépjavító Vállalat tan­műhelyében történik. A gé­pi forgácsoló szakmákban. Egerben, a Finomszerelvény- gyár tanműhelyében történő képzésre ugyancsak általános iskolát végzett fiúkat ve­szünk fel, akik részére a gyár munkásszállásán ingye­nes elhelyezést, minimális térítés mellett napi három­szori étkezést biztosítunk. Érettségizett fiúkat szer­számkészítő (idomszerész) szakmába veszünk fel. Ezek a tanulók a második évben, míg a gépi’ forgácsoló szak­mákban tanulók a harmadik évben már a felépült gyár­egység üzemeiben fejezhetik be tanulmányaikat és Heve­sen nyernek alkalmazást. Korlátozott számban a leg­jobban rászoruló munkás- szülők gyermekeivel itt is tanulmányi szerződést kö­tünk — ismertette tájékoz­tatójában Gál Andor sze­mélyzeti és oktatási főosz­tályvezető. Simon imtrs

Next

/
Thumbnails
Contents