Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
Miért ‘"•sok ráadás? Rövidfiimek hétköznapjai Látogatás az újjávarázsolt megyei könyvtárban Egy hétig tartó ünnepük volt Miskolcon a rövidfilmeknek. A filmszakma, a kritikusok, s szerencsére nem kis létszámmal a közönség is képviseltette magát a rövidfilmek eme hagyományos tavaszi seregszemléjén. A XI. miskolci filmfesztivál ismét bizonyított: bizonyította a rövidfilmek létjogosultságát, művészi értékét, s egyben társadalmi hasznosságát is. Noha eddig is tudtuk, mégis jó dolog, ha évenként Miskolc is megerősíti, hogy rövidfilmjeinkre nemcsak külföldön, hanem a hazai ..pályán” is egyre többen felfigyelnek. A néhány érdekes és izgalmas művészi alkotás élményén, valamint a nyüzsgő fesztiváli hangulaton túl elsősorban ezt az erősítést adta számomra az idei miskolci fesztivál. A fesztiválnak azonban egy hét után vége szakad, a zsűri kihirdeti az eredményt, a nézők és az alkotók hazatérnek. Az ünnep után hétköznapok következnek. Vajon milyen sors vár a tegnap még ünnepelt rövidfilmekre? — érdemes erről is meditálni. 0 Vitathatatlan, hogy filmgyártásunkon belül a rövid- filmek kivívták a szakma elismerését. Olykor díjakat is nyernek, s egy-egy filmet szárnyra kap a hír. De a filmek többsége csaknem légüres térben mozog: ha van is közönsége, de nincs rangjához, s művészi értékéhez illő visszhagja. (Itt most nem a tv, hanem a filmgyár alkotásairól van szó.) Arról van szó, hogy a forgalmazás és a kritika is mostohán bánik a rövidfilmekkel. A forgalmazási vállalatok mintha nyűgnek, felesleges rossznak tekintenék a rövidfilmeket. Bemutatják ugyan méterkiegészítő ráadásként, ha rövid a nagyfilm. de szinte névtelenül, minden előzetes propaganda nélkül. A rövidfilmnek ugyanis nincs propagandája. Nincs egyetlen plakát, fotó, vagy ismertető, ami felhívná a figyelmet a bemutatásra kerülő filmre. A mi megyénkben még csak a műsorplakáton sem jelzik, hogy mi a kísérőműsor. így a rövidfilmek egyáltalában nem befolyásolják a közönség döntését: menjen-e moziba? Pedig van jó néhány „kis- filmünk”, amiért érdemesebb lenne moziba menni, mint a reklámozott „nagyfilmért.” Igaz, az a legfontosabb, hogy a filmek eljussanak a közönséghez. Mégsem közömbös, hogyan készítjük fel a közönséget a művészi alkotások befogadására. Ezt példázandó, hadd jegyezzek fel egy személyes tapasztalatot. Néhány héttel ezelőtt megnéztem a Szemüvegesek című új magyar filmet. Ezért ültem be a moziba, s ezt vártam kíváncsian. Megvallom. kissé bosszankodtam, amikor a várva várt nagyfilm előtt egy színes rövidfilmet vetítettek. Nem vártam, nem számítottam rá. Pedig a rövidfilm jó, igaz gondolatokat hordozó, szép alkotás volt. Sőt szinte kiegészítette, továbbfűzie a Szemüvegesekben megfogalmazott mondanivalót. Vagy ha úgy tetszik, előkészítette. Nos, most ugyanezt a filmet viszontláttam a miskolci fesztiválon. Csakhogy ez a bemutató nem váratlan ráadás volt. Felkészítettek rá, ez volt maga „a” bemutató. Tudtam, hogy mit vetítenek, előre közölték a címet: „Álmodozni kötelező”, az alkotók neveit, s három sorban azt is, hogy miről szól a film. Most másodszor, ilyen körülmények között végignézve a filmet, sokkal jobban tetszett. 3 Elgondolkodtató az is, hogy milyen nehezen mérhető a rövidfilmek társadalmi hatása. A látogatók számáról még csak statisztika sem készülhet, önálló közönségtáborról pedig alig beszélhetünk. A filmforgalmazó vállalatok mintha nem bíznának a rövidfilmekben, ezért önálló műsorként csak nagy ritkán mutatják be ezeket az alkotásokat. Pedig érdemes lenne komolyan venni a rövidfilmeket, s művészi értékükhöz, nevelőhatásukhoz mérten bemutatni azokat. S nemcsak ráadásként, önálló műsorban is. Érdemes lenne kísérletezni, itt, Heves megyében is. Előbb a városokban, klubokban, majd nagyobb művelődési otthonokban lehetne tartani délelőtti, vagy kora délutáni előadásokat, ahol olcsó helyárak mellett egyórás műsorban mutatnának be tematikailag, okosan csokorba kötött rövidfilmeket. Lehet, hogy az első lépések nem hoznak megfelelő eredményt, mégis csinálni kell, hízni kell a filmek nevelőhatásában és a közönségben is. s Hiányzik a rövidfiimek visszhangja is. Fesztiválok idején, vagy egy-egy díj után nem marad el a méltatás, de a hosszú hétköznapokon bizony a kritika is mostohán bánik a rövidfilmekkel. A filmek többsége nem kap megfelelő sajtónyilvánosságot, az alkotók a névtelenség homályában maradnak, s ez bizony cseppet sem ösztönző cselekedet. De hát a megfelelő publikáláshoz rendszeres bemutatók kellenének, a bemutatókhoz pedig előzetes propaganda. S ezzel az igénynyel máris visszatértünk a rövidfilmek egyik legaktuálisabb alapkérdéséhez: a forgalmazásához. E A magyar rövidfilmek hírnevet, nemzetközi tekintélyt , szereztek maguknak. Most a filmeket forgalmazó és bemutató vállalatokon a sor; biztosítsák, hogy e rangos művészet megfelelő módon és formában rendszeresen eljusson közönségéhez. És ne csak ráadásként 1964 májusában ügyszeretetünkben kissé megbántva írtuk le lapunk hasábjain e sorokat: 14 szék és kilencven négyzetméter fogadja az olvasókat, a könyv barátait Egerben, a Megyei Könyvtárban. Pedig a könyvek állománya már akkor több tízezerre rúgott. A palota a könyveken kívül még másoknak is adott szállást: lakások voltak itt kamrácskákkal. elfalazott házrészekkel, sufnikkal, főzőüstökkel, tyúkketrecekkel. Ma ezer négyzetméter áll a könyvtár rendelkezésére. A különböző klubokban, lapoz- gatókban, katalógusfolyosón, zenei könyvtárban, a nagy- olvasóban és a szabadpolcokon 20 000 kötet között válogathat az olvasó. Ez a könyvtár most már valóban korszerűen alkalmas elmélyült kutatómunkára, de a szabad idő okos és hasznos eltöltésére is: 260 féle folyóirat, 1200 hanglemez várja forgatóit, a könyvállomány túl van a hatvanezren. Könyvtáros, tervező, kivitelező Hogy mindaz, ami ma ebben az épületben szemeteiket gyönyörködtet, létrejöhessen, a pénzen kívül három nagyon lényeges dolog kellett. Ebergényi Tibor, a könyvtár vezetője felismerte és felismertette annak jelentőségét, hogy a korábbi, szűk keblű szemlélet és az elhanyagoltság nemcsak a remek, barokk kori épületnek árt, hanem elsősorban a könyv ügyének okoz be nem látható károkat. A tervezőnek elmondta, megvallotta elképzeléseit és arra biztatta* Veres Zoltánt, az egri épületek jó ismerőjét, hogy kövessen el mindent, kutasson fel minden lehetőséget a stílusában valóban klasszikusan szép épületnek megközelítően eredeti formájában való visszaállítására. Az eredmény: áldozatok nélkül sikerült az egész épület harmóniáját visszaállítani, megkeresni minden ablakmélyedést, amely Fellner Jakab tervei szerint épült: feltárták azt a márványpadozatot is, amely valamikor a palota urainak irattárában volt. A tervező a földszintre helyezte el a ruhatárat, az adminisztrációt, hogy az emeleten az olvasás, a zenehallgatás, a kutatómunka és a folyóiratokban való böngészés zavartalan maradhasson. Fent, az emeleten a sok helyet elfoglaló katalógusokat a falba süllyesztette, a déli szárnyon hatalmas nyitott olvasótermet teremtett, — modern és mégis az épület stílusába belejátszó elgondolás! — míg a szabad- polcos termek kényelme és célszerűsége vitathatatlan. Külön kiemelnénk a belsőépítészeti megoldások közül azt a színharmóniát, amit a tervező hozott létre. A falak különféle sárga-fehér megoldása, a parketták színe és formája, a felterített szőnyegek szürke és egyéb változatai minden épületrésznek megadják a sajátos hangulatot. A kecses lépcsőház szürke alaptónusa jó és hangulatos bevezetőt ad az emeleti rész melegebb színárnyalataihoz. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igyekezett felzárkózni kivitelezésben a kitűnő könyvtárosi és tervezői elgondolásokhoz., Olyan munkát adott egészében és részleteiben, amely méltán váltja ki hazai és külföldi könyvtárosszakemberek elismerését. S ha a könyvtár palotájának felújítása hosszas küzdelem, többszöri határidő-eltolódás árán jött is létre, végre itt van, és joggal lehet rá büszke a könyvtáros, a tervező és kivitelező egyaránt. Uj és modern A XVIII. századi palota központi fűtést kapott. Egyetlen korhű, de remekmívű kályha áll a könyvtár- épületben, de csak díszként, az emelet keleti oldalán álló teremben, abban az ablakmélyedésben, amely valamikor a Várra nézett. A központi fűtés nem zavar, mert a fűtőtesteket drapp színű farácsozattal takarják, és így beleolvad — legalábbis színben — a terem összképébe. A falakon, nem feltűnően és nem túlzsúfoltan, értékes grafikák sorakoznak. Témáik irodalmi ihletésűek, Madách, Dante műveit idézik Kass János, Csohány Kálmán, Diskay Lenke, Würtz Ádám és Tassi réz- és fametszetei. Ezek az alkotások modern keretre feldolgozva, plasztikusan kiemelkedve a falsíkból, de a keret színével idomulva a környezethez érik el hatásukat. A palota, az olvasás, a zene és a modern grafikák hatása egybeolvad itt a termekben és a folyosókon. Nem lényegtelen az sem, hogy a bútorok belesimulnak színeikkel és modern formáikkal a környezetbe. A mai stílusú asztalok, fotelek és székek értékes anyagból, a célszerűség és kényelem szempontja szerint készültek és minden belsőépítészeti elképzelésnek megfelelnek. A zeneklub ülőpadozatának műanyag megoldása és formai elhelyezése, a fekete szín alkalmazása a különböző árnyalatokat játszó márványpadozat közelségében jó megoldásnak látszik. A mecénás és olvasó Márkusz László Mosonmagyaróvárott, a Lajta-hansági Állami Gazdaság és az Agrártudományi Főiskola lovasiskolájában megkezdődött a lovasszezon. A pályán mintegy 70 fő tanul lovagolni az idén. A főiskolán tanuló gazdászjelöltek is itt sajátítják el a szakmájukhoz szükséges sportot. '“♦TMilÉBl (MTI foto — Bajkor József felv.) jásfejű jenki hülyének nézi azokat, akiknek nincs legalább három diplomájuk. Nekem és a barátaimnak nincs, de azért megvan a magunkhoz való eszünk. Nulla egész két tizedes ember — olyan nincs! Az ilyennek ötször a hangot! — kiáltotta a professzor Talán tettlegességig is elfajult volna a vita, ha közbe nem lép Anna asszony, aki eddig a földön ülő légikisasszony bokájával foglalatoskodott, néhány szaksvsített — Egyetértek önnel — szólalt meg Ewans professzor. — Amit mondott logikus. Mégis volna egy közbevető indítványom. Mielőtt elindulnánk, körül kellene néznünk. Ott, bal kéz felé, magasan kiemelkedik a többi közül egy hatalmas fa. Annak a tetejéről messzire el lehetne látni. Hátha kapunk valami támpontot? Nem táplálok vérmes reményeket, hiszen ez a vidék a világ leggyéreb- ben lakott helyei közé tartozik, nemrégen láttam egy népsűrűség! tabellát, ha jól emlékszem. errefelé egy négyzetkilométeren nulla egész két tized ember él. Az esély tehát minimális, mégis meg kellene próbálkoznunk vele. Bobo, a knock-aut-király, aki kezdettől nagyon ingerülten hallgatta a professzor okfejtését, közelebb lépett Ewanshoz. — Hogyan érti ezt, misz- ter? Megmagyarázná nekünk azzal az okos beszédével, hogy hogyan lehet egy ember nulla egész két tized? A geológus meghökkent, kissé hátrább lépett, megköszörülte a-torkát, VII. — Hát eddig eljutottunk — mondta. — Most addig lógjuk nézegetni a folyót, amíg kocsányon lóg a szemünk?1 Döntenünk kell. Itt maradunk, vagy útnak indulunk? Határozzunk, mielőtt gyökeret ver a lábunk. — Igaza van, asszonyom — mondta Himenez, a másodpilóta. — Annak, hogy itt várakozzunk, szerintem sincs értelme. Bogotában csak nagyjából tudják, hogy merre lehetünk. Mintha tűt keresne a szalmakazalban, olyan feladata lesz a mentőexpedíciónak. Talán az lenne a legcélszerűbb, ha felfelé indulnánk el a folyóparton. Itt minden víz az Amazonas felé tart, bizonyára ez is. márpedig emberi településre elsősorban az Ajnazo- "as környékén akadhatunk. Ha ezt az útirányt választjuk. az ivóvizünk is biztosít- ■■1 lesz, és talán élelemhez is ínyebben juthatunk. 1970. május 24., vasárnap kellene kisebbnek, könnyebbnek lennie, mint mi vagyunk. Ilyen súlycsoport nem létezik! Ki látott harmincharmincöt centi magas, tíztizenöt kilós emberkéket? Még a törpék is nagyobbak! Szóval — ez egy nagy hazugság! Ezt meg kellett mondanom. mert nem lehet nekivágni a világnak úgy, hogy egy öreg gringó már az elején elkezd össze-vissza beszélni, és félre akarja vezetni az egész társaságot! — Kikérem magamnak ezt — Khm ... arról van szó, kérem ... — Arról van szó — szakította félbe gorombán a bajnok —. hogy minden tomozdulattal azt rántotta helyre. Most felugrott, Bobo elé állt. — Nyughass, kisfiam? — intette rendre. — A tudomány nagy dolog, te ahhoz nem értesz, ne üsd bele az orrodat! Ha ez a miszter fel akar mászni arra a fára, hogy egy négyzetkilométeren belül találjon egy olyan apró emberkét magának, bizonyára tudja, hogy mit csinál. A mulatt fiú lesütötte a szemét, félrevonult. A Mama Barilla parancsnokhoz fordult, aki kissé távolabb, közvetlenül a víz partján állott, és a vállát borogatta. — Parancsnok — mondta Anna asszony —, önnek mi az álláspontja? A főpilóta felegyenesedett, megfordult, körülhordozta tekintetét a társaságon. — Mennünk kell — jelentette ki határozottan. — Elindulunk a folyóparton, felfelé. De nem most, rögtön. Izabella kisasszonynak legalább egy órát pihentetnie kell a lábát, hogy velünk tarthasson. Ez a kényszerűség lehetővé teszi, hogy a professzor úr elgondolását is megvalósítsuk, ö és talán a két magyar utasunk ellátogathatna ahhoz a carnauba- pálmához. Mi pedig közben összegyűjtünk egy ebédre valót azokból a halakból, amelyeket a robbanás elkábított, tüzet rakunk, megsütjük őket nyárson. J tiro’gitaijuk) i Nem lehet elhallgatni, hogy a megyei tanács mesz- szemenően megértette ennek az intézménynek a jelentőségét és fejlődni akarását, amikor milliókkal .sietett korszerűvé és időállóvá tenni a könyvnek ezt a megszépített otthonát. Nemcsak az épületre gondolt, hanem új értékekkel gazdagította a könyvállományt is. Megtalálhatók itt az európai népek enciklopédiái, az Enciclope- dia Britannica, a nagy Larousse és a Brockhaus, az Enciclopedia Franchise és a Lexikon der Kibemetik is. A közönség nemcsak az új köntösébe öltözött épületet szemléli jóleső örömmel és a házigazda szemével, hanem a nagyszerű környezetben és otthonosságban felszökött a könyvtár látogatóinak és olvasóinak a létszáma is. A tavalyi hasonló időszakhoz képest megháromszorozódott az olvasói létszám, az épületben is és a kölcsönzéseknél is. Mindenképpen örvendetes ez a hatás! Bár az olvasók az elismerés mellett elmondják azt is, hogy a légkondicionálás még várat magára, vagy most az olvasótermet zajosnak tartják, vagy éppen azt fájlalják, hogy a friss kiadványokból nincs elegendő példányszám az érdeklődők kielégítésére, de mások örömüket fejezik ki, s a könyvtár új megoldásait dicsérik. Aki ismeri a forintokat és a munka értékét, valóban első meglepetésre nem is mondhat mást: Így kell ezt csinálni * Farkas András
