Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-21 / 117. szám
Stagnáló termelékenység, tervszerűtlen munkaerő-gazdálkodás Gépesített hukorieatermesatés jy’Ä löwStlúr értékben hatezer hektár kukorica teljes gépesítésére modern gépsort vásárolt az amerikai John Deere-cégtől. A már beérkezett 8 traktor a hozzávaló speciális vetőgépekkel, a permetező-berendezésekkel és a 8 darab szántóföldi és sorközi kultivátor kb. 200 ezer dollár értékű, a gépsor további gépeit az év hátralévő részében még kéi lépcsőben hozzák be. (MTI foto — Hadas János felv.i MI JELLEMZI IPARUNK GAZDÁLKODÁSÁT? A Munkaügyi Minisztérium egyik vezető beosztású, neves közgazdásza a következő szavakkal válaszolt a kérdésre: „stagnáló termelékenység, tervszerűtlen munkaerő-gazdálkodás.” Mindez hogyan következhetett be, miként történhetett meg? A „tetteseket” az üzemekben, a vállalatoknál ikell keresni. Akik szinte az egyik napról a másikra rájöttek: hogyan lehet a számokkal játszani, manipulálni? Hogyan lehet az árakkal a nyereséget növelni, az olcsó munkaerővel a drágább technikát „pótolni”, a műszaki, a fizikai, az adminisztratív státusokat „ösz- saekevemi”. S ha mindez megvan, már csak a „lemezt” kell feltenni, és reggeltől estig, januártól decemberig forgatni, hogy: „Nincs elég munkaerő, nem tudjuk az embereket megtartani. Hogyan lehet így a termelékenységet növelni, javítani a munkafegyelmet, a minőséget." Közben a nagy munkaerőhiány ellenére is szépen gyarapodik a névlista az üzemekben, a munkaerőpiacokon hangzatosabbnál hangzatosabb ígéretek hangzanak él. Mert tehetik akik csinálják, elvégre a kapott önállóság sok mindent kibír. MA MÁK TÁLA MENYNYIEN TUDJUK: az országos méretekben stagnáló termelékenység egyik oka éppen a tervszerűtlen, minden tudományos, közgazda- sági törvényt, szabályozót nélkülöző munkaerő-gazdálkodás. Alig találná példát, ahol mérlegre tették: az anyagi erőket érdemesebb-e a technika fejlesztésére fordítani? Ahol ezt csinálták — például az Egri Dohánygyárban —, nem is volt, nincs is baj a termelékenységgel. A Magyar Dohányipar az elmúlt évek alatt milliókat áldozott a technikára, a modem automatikus gépsorokra. A tégla- és cserépipar viszont az élő munkaerőben látott „fantáziát”. Eredményei? Megmaradt a nehéz fizikai munka. 1969-ben Heves megye téglagyáraiban szinte a teljes munkáslétszám kicserélődött, és elmaradt a nyereségosztás is. Megyénkben és az országban is, csak azok az üzemelt léptek előre, amelyek gépesítettek, felmérték, kihasználták a belső tartalékokat. Jelentősen hozzájárult a termelés, a termelékenység stagnálásához a munkaidő csökkentése is. Mert sajnos nemcsak az idő csökkent, hanem a munka is. Megyénkben éppúgy, mint szerte az országban. Egy alapos köz- gazdasági felmérés rendkívül Állok x gyárkapuban, van időm, aprólékosan megfigyelek mindent, mi történik körülöttem. Az őrszoba tolóablaka nyitva, az ajtó is sarkig tárva. Odabent két vaságy, kopott asztal székekkel, magas állvány a fal mellett, olyanféle, mint a mise- könyvtartó. Két embert is látok, sötétes kék egyenruha rajtuk, Az öregebbnek egyik szeme hibás, bal keze is kacska. Ha autó áll meg a kapu előtt, ő szalad nyitni, ő kéri az igazolványt, ő mondja, tessék a tolóajtóhoz jönni, hogy beírják nevét a nagykönyvbe és megkapja a belépési cédulát. Mindent az öregebb csinál, mindenért ő futkos, pedig láthatóan ő itt csak a segéderő szerepét tölti be. A főnök, az igazi őr a másik, a fiatalabb, ő veszi át a szétnyitott igazolványt, ő ír a könyvbe és adja a cédulát. Dagadt, piros arcú, majd kicsattan a vértől, elhízott teste feszíti szét a ruhát. Tétlenül álldogálok kint, tétlenül álldogál ő is odabent. Kisétál hozzám az őrszoba előtti folyosóra, tudakolja, mi ügyben járok. Kényszeredetten vá- Uszolgatok, éie vigyázva, ne véget. Nem egy üzem jótékonyságnak tekintette a munkaidő csökkentését. SZOROSAN HOZZÁTARTOZIK a munkaerő-gazdálkodáshoz, s hozzájárul a termelékenység stagnálásához az üzemek jelenlegi bérpolitikája is. Bár a közelmúltban végrehajtott bérrendezésben már a legtöbb vállalat megpróbálkozott a differenciálással, a legtöbb forintot azok kapták, akik megérdemelték, de a jelenlegi bérpolitika még korántsem ösztönzi kellőképpen a dolgozókat. „Nem a munkát bérezzük, a munkakört fizetjük meg. Az anyagi javák nem a termelést serkentő, hanem elosztási funkciókat kaptak. Nem differenciálunk, hanem osztogatunk” — mondotta a közelmúltban országunk egyik vezető gazdaságpolitikusa. „Nehéz megtartani, több munkára serkenteni a dolgozókat” — panaszkodnak a gazdaságvezetők. Igen, a jelenlegi bérgazdálkodással valóban nehéz. Mert az egyenlősdi játéknak már nincs anyagi, erkölcsi hatékonysága. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az egyik Heves megyei vállalatnál történt jutalmazás. Az elmúlt évet értékelő termelési tanácskozáson valamennyi dolgozó kapott egy borítékot A borítékban ötven forint volt A segédmunkáséban, a csoportvezetőjében és a művezető borítékában is. Csoda, hogy a legtöbbe*» visszaadták a pénzt Nem tudni miért, de a kelleténél is óvatosabbak a gazdaságvezetők. Ezt bizonyítja, hogy rendkívül szűkmarkúak az adható jutalmaikkal, még arra sem találná példát, hogy a részesedési alap terhére év közben megjutalmazzák a legjobb dolgozókat Pedig lehetőség van rá. A kockázattól, vagy 1970. január 1-től a Pénzügyminisztérium és az Építési és Városfejlesztési Minisztérium együttes rendeletben szabályozta a telekadófizetési kötelezettséget. A sokakat érintő kérdésről dr. Gutái Józseftől, a megyei tanács pénzügyi osztályának csoportvezetőjétől kértünk felvilágosítást: — A rendelet értelmében — mondotta -- azok a magánszemélyek, akiknek tulajdonában beépítetlen beépítési telek van, kötelesek bevallást adni 1970, május 31-ig. A család, a szülővel közös háztartásban élő, s külön családot nem alkotó, önálló keresettel nem rendelkező, nagykorú gyérnehogy elejét vegyem készülő párbeszédünknek. Ein- gedem, észrevétlenül terelem, mint halastavak kiszemelt pontyát szokták, a kimerítő háló felé. —' Nehéz szolgálat a maguké. — Bizony nehéz. Amit a külső szemlélő munkánkból lat az valóban semmiségnek tűnik, egyszerű formaság. Amit a szem nem láthat, amit csak mi érzünk, az a nagyon nehéz. A felelősség, kérem. Ha valaminek lába kél, mindjárt elővesznek. Éjjel rossz őrségben lenni, mert örökké telefonálnak, baleset történt,' a gép levágta valakinek a kezét, azonnal hívjuk a mentőket. Vagy érdeklődnek valaki után, ez és ez, bejött-e, mikor lépte át a kaput, kiment-e és mikor ment ki. Vagv azért telefonálnak, mert arra kíváncsiak, ébren vagyok-e. Mert aludni nem szabad. Unalmas ez, kérem. Nappal más. Van mozgás, van mire figyelni, van kihez szólni. — A fixek*? ki tudja mitől félnek, de hogy módszerük rossz, nem ösztönző, az biztos ORSZÁGOS FELMÉRÉS BIZONYÍTJA, hogy a premizálás is csak „sacoolás” alapján történik az üzemekben. Alig találni olyan vállalatot, ahol gazdasági számításokkal mérnék fel: mennyit érdeméi a főmérnök, a csoportvezető, a targoncavezető munkája. A prémiumot nem a végzett munka, hanem a munkakör alapján osztják él. De maradjunk még az érdekeltségnél: a fiatalabb generáció jelentős része tehetségével, jó munkájával már 28—30 éves koráira elérte státusának anyagi plafonját. Velük mi lesz? Többet nem kaphatnak, de akkor hogyan, mivel kérnék tőlük jobb, több munkát? Megannyi kérdő- és felkiáltójelet találni iparunk gazdálkodásában. S HOGYAN, MIKÉPPEN? A MTESZ Heves megyei szervezetének ipargazdasági bizottsága a közelmúltban an- kétot rendezett Egerben a megye gazdaságvezetői részére. A tanácskozáson többen is központi intézkedést sürgettek. A válasz röviden és tömören hangzott: „Gazdasági rendszerünk alapjai szilárdak, kiállták a próbákat, elvei, céljai helyesek. Nincs szükség különösebb központi rendelkezésre". Helyette az üzemek, a vállalatok vezetőin a sor. Mielőbb tanuljanak a hibákból, teremtsenek rendet az üzemekben. , És gondolkodjanak többet. Sokkal többet, mint tavaly. Külön-külön és együtt is. Az önállóságot valamennyien örömmel fogadták. Éljenek tehát vele. Okosan, ésszerűen. Az egész társadalmunk mék telektulajdonárol közös bevallást kell adni. Az a telektulajdonos, aki ez évi bevallási kötelezettségének eleget tett, a további években csak akkor köteles újabb bevallást adni, ha az adóztatást befolyásoló körülményekben. változás történik. Telekadó fizetésére — állampolgárságára tekintet nélkül — minden beépítetlen építési telek tulajdonosa köteles. Az esetben, ha a beépítetlen építési telek haszonélvezettél terhelt, az alapadót a haszonélvező, az ezt meghaladó különbözetet pedig a telek tulajdonosa köteles megfizetni. A telekadó-rendelet alkal— Lehetne több is, ezért a munkáért. Odahaza az asszony tsz-ben dolgozik, van két hold háztájink, egy kis belső kert, így aztán valahogy csak kijövünk. — Ha unalmas és rossz itt, ha nagy a felelősség, a fizetés pedig kicsi, miért nem keres jobb helyet? Mondjuk, otthon a tsz- ben. — Ne nézzen bolondnak, nekem nagyon jó itt és nem kívánkozom máshová. Még a szemem is legeltethetem. Majd megláthatja, mennyi itt a csinos fehérszemély...! — Hány éves? — Negyven leszek novemberben. Szóval most még úgy mondhatom, harminckilenc. — Milyen feltétellel hagyná itt ezt a helyet, hogy hazamenjen végképp a falujába? — Hát, hogy teljesen őszinte legyek, csak úgy mennék, ha nyugdíjaznának a mostani fizetésemmel. Akkor még hozzákereshetnék havi 500-ot, valami könnyű éjjeli odkö» Fehér Lajos: Agrár- és szövetkezeti politikánk 1965—1969. A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ gondozásában a napokban jelent meg Fehér Lajos elvtársinak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjánaík, a Minisztertanács elnökhelyettesének újabb könyve: „Agrár- és szövetkezeti politikánk 1965—1969” címmel. A könyv Fehér Lajos beszédeit, cikkeit és nyilatkozatait foglalja magában, a jelzett négyéves időszak során elmazása szempontjából beépítetlen építési teleknek számít minden olyan belterületi földrészlet, amely az építésügyi szabályok szerint lakóépülettel, illetőleg üdülőteleppel magánerőből beépíthető. Beépítettnek kell tekinteni az építési telket, ha azon olyan lakó-, vagy üdülőépület áll, amelyre az építésügyi hatóság használatbavételi, vagy végleges fennmaradási engedélyt adott, s azt a telket is, amelynek tényleges használatba vétele óta legalább 10 év már eltelt. A telekadóval kapcsolatos tudnivalókról a helyi adóhatóságok adnak részletesebb felvilágosítást déssel. A nehéz munkával tudja hogy van az ember, nem mindenkinek bírja a testalkata. Fiatalember, innen a negyvenen. Elnézem, ahogyan nevet. Reng rajta a hús, a jóltápláltságtóí, semmittevéstől dagadó zsír- pámázata. A munkától nem ereszkedik le a válla. A nagy vaskaput segéderő nyitogatja helyette az autók előtt ö a sorompót sem emeli föl. Különben is, egy ujjal felemelné. Az a golyóstoll pedig, amivel a nagy könyvbe beírja az adatokat, két ujjal felemelhető. Két ujjal felvehető a fizetés is, a telefonkagyló is. Csak a tisztelgésnél, vagy kézfogásnál használja teljesen egyik kezét, mind az öt ujját. De kérdem én, mire való akkor a többi ujja, mire valók petyhüdt izmai? Kérdem én, de nem tőle, mert ő már válaszolt erre, mikor azt mondta röhicsélve, hogy az ember mindig a könnyebbséget választja, ha választani lehet... Mikor élköszöntem, kezet sem fpgtam vele. Nem vettem volna lelkemre, hogy miattam megerőltesse magát... Pataky Dezső hangzott, fontos állásfoglalásokat, amelyok zömmel a párt agrár- és szövetkezeti politikáját ismertetik és magyarázzák. A konkrét elemzés mélyreható igényességével, mindig szembenézve a tényleges gondokkal és problémákkal, országos összefüggésbe ágyazva tárgyalja a könyv a szocialista mezőgazdaság jelenét és távlatait. Az őszinte, emberi szó erejével mozgósít azoknak a társadalmi horderejű tennivalóknak előmozdítására, amelyek népünk egészének mindennapi életét nagymértékben befolyásolják. A könyvben most viszontlátott állásfoglalásokat annak idején olvasta, hallotta az ország közvéleménye. Hogyan lehetséges, hogy így egészében mégis újat ad a könyv? Azért van ez, mert megismerhetjük belőle azt a folyamatot, amely bátran nevezhető történelminek a magyar mezőgazdaság, a termelőszövetkezeti mozgalom, a parasztság életének alakulása szempontjából. A hatvanas évek közepétől került napirendre a termelőszövetkezetek megszilárdításának kiteljesítése. Ezt az időszakot egész sor fontos új intézkedés teszi emlékezetessé. Ezeknek az intézkedéseknek lényege a téeszek elindítása az önálló gazdálkodás útján, az önállóság feltételeinek biztosítása. Beletartozik ebbe a mezőgazdasági termékek felvásárlási árainak emelése, az amortizációs alap létrehozása a közös gazdaságokban. a termelőszövetkezetek hitelállományának rendezése, az állami támogatás rendszerének differenciálása, a tervezés tökéletesítése, a kiegészítő tevékenység fokozott támogatása és még sok egyéb feltétel. Az önállóság növelésével együtt járt a jövedelemelosztási módszerek tökéletesítése, a szövetkezeti földtulajdon megteremtése, az Országos Termelőszövetkezeti Tanács, a területi termelőszövetkezeti szövetségek létrehozása. A termelőszövetkezetek erősödésével, az önálló gazdálkodás kialakulásával lehetségessé vált a szövetkezeti demokrácia jelentős erősödése is. MÁR EZ AZ EGYSZERŰ felsorolás is érzékelteti talán, mennyire szerteágazó, a jövő szempontjából milyen sorsdöntő négy esztendőt élhetünk végig újból e könyv forgatásakor. Örömmel tesz- szük ezt annál is inkább, mert láthatjuk tapasztalhatjuk, az élet minden területén, falun, városon egyaránt, miként érlelődnek a párt helyes politikájának gyümölcsei napjainkban. E helyes politika, amely megértő támogatásra talált a dolgozó ernbe- rate körében, jónak mondható eredményeket hozott az egész ország számára. Már évek óta hazai termésből fedezzük az ország kenyerét. Nyugodt, kielégítő belső ellátást biztosít az ország számára az egységes irányítás alá vont mezőgazdaság és élelmiszeripar. Bebizonyosodott, hogy az önállóság adta lehetőségekkel helyesen éltek a közös gazdaságok, ezt főként a paraszti életszínvonalnak a városihoz való jelentős közelítése bizonyítja. Szinte hétről hétre, újból és újból meggyőződhetünk arról, mennyire az emberele iránti bizalomra épült a párt egész politikája, ezen belül az agrárpolitika is. EGYESEK TALÄN SZEMÉRE vethetnék a szerzőnek, hogy helyenként túlzottan a gyakorlat oldaláról közelíti meg a problémákat. Ez azonban csak látszólag van így. Korunk marxizmus —leninizmusához csak azok tudnak hozzáadni valóban érdemlegeset, akik képesek a gyakorlatban alkalmazni és e tevékenységük során tovább fejleszteni az elméletet Akik bizonyos leszűrt igazságokat úgy tudnak közelvinni az emberekhez, hogy azt megértsék, sőt magukévá tegyék. A könyvben megjelentetett huszonhét dokumentum közül tizenkettő — ha szabad ezt a kifejezést használni — az élet „sűrűjében” hangzott el először. Egy-egy termelő- szövetkezet zárszámadási közgyűlésén, egy új élelmi- szeripari üzem felavatásán, veterán földmunkások előtt, vagy egy ktsz zsúfolt kultúr termében. Az olvasónak ily módon lehetősége nyílik arra, hogy meglássa a pártkongresszuson. vagy az országgyűlés előtt felvázolt nagy összefüggések és a szőkébb közösségekben kifejtett vélemények közötti kapcsolatot. Azt az egészséges egynyelvúséget amely a felsőbb pártvezetés fontos jellemzője és erénye. ÉRDEKES, HASZNOS KÖNYV Fehér Lajos könyve, hasznos olvasmány mindazok számára, akiknek nem közömbös a politika és a nép kapcsolata. A történelem, egy bizonyos szakaszának sikereit és vívódásait tárja elénk őszinte szóval, avatott hozzáértéssel. Így, ezzel az igénnyel vehetjük kézbe, s kísérhetjük figyelemmel mindnyájunk számára értékes mondanivalóját. K. I. 1970, május «aüitövtöU szomorú eredményekkel erEmber, akváriumban javara. Kods József Sokakat érintő kérdés Tudnivalók a telekadóról
