Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-19 / 115. szám

Elkészült az első tíz camion Győrben A Győri Ma­gyar Vagon- és Gépgyár 100 camiont gyárt ebben az évben. A 38 tonna súlyú, 215 lóerős RÁBA-MAN motorral működő 18 méter hosszú nehéztehergépkocsikból az első 10 elkészült a Hungaro­camion Vállalat megrendelésére, (MTI foto — KS) Újból napirenden a zöldség-gyümölcs ellátás Mit és mennyiért vásárolhattunk a télen és most tavasszal? A MEK igazgatósága a na­pokban tárgyalta megyénk lakossága zöldség-, gyü­mölcsellátásának helyzetét, Mivel ez a téma sok em­bert foglalkoztat mostaná­ban, megkértük Polgári Ist­ván MÉK-főosztályvezetőt, adjon választ munkatársunk kérdéseire, hogy a télen és most, tavasszal mit, meny­nyiért vásárolhattak a házi­asszonyok a piacon és a zöld­ségesből tokban ? — A vásárlók szóvá tet­ték, hogy a zöldség, a gyökér, a sárgarépa és sok esetben az alma is a „romlás jegyeit” mu­tatta. — Komoly gondot oko­zott a lakosság téli ellátásá­hoz szükséges burgonya, zöldség és gyümölcs tárolá­sa, mert a korán beköszön­tött, hűvös, esős idő miatt a szokásosnál nagyobb arányú volt a romlás a hűtőházak­ban tárolt sárgarépánál, al­mánál, gyökérnél. E gond el­lenére sikerült a lakosság téli ellátásához — még az év elején is — hétszáz vagon árut tárolni. Sőt! Elértük, amit az utóbbi évtizedben eddig nem sikerült, hogy hazai termésből megfelelő választékkal tudtuk burgo­nyából ellátni a megye la­kosságát. — A hűtőházakban, raktárakban lévő áru ki­tart az újig? — Vöröshagymából, gyö­kérből, sárgarépából, fok­hagymából, teljes egészében biztosítani tudjuk a lakos­ság igényeit. Ha készleteink erre nem elegendők, úgy más megyéből is szerzünk be árut. Káposztából készle­teink kifogyóban vannak, vi­szont a savanyú káposzta ele­gendő lesz az új termésig. A gyümölcsellátás is jobbnak mondható, mint az elmúlt év hasonló időszakában, amit bizonyít az a tény is, hogy tavaly május 10-ig 35 vagon almát értékesítettünk, ez év­ben ekkorra a 73 vagon al­mánk egy szemig elfogyott, sőt, újabb 30 vagonnal kel­lett beszerezni. S h-3 most nincs is megfelelő választék, de az elmúlt évhez képest jóval alacsonyabb áron ad­juk az almát. — S mi a helyzet a pri­mőrökkel? — Nemcsak keresik a vá­sárlók, de meg is találják standjainkon, üzleteinkben. Uborkából már több mint 20 mázsát, zöldpaprikából 75 ezer darabot, sóskából 35 mázsát, zöldhagymából, re­tekből közel 100 ezer cso­mót, salátából pedig félmil­lió fej körül adtunk el. Szer­ződést kötöttünk a szentesi és vésztői termelőszövetke­zetekkel is, ahonnan másfél millió darab zöldpaprikát, 630 ezer fej salátát, 585 má- lísa primőr paradicsomot ‘Wpunk, s igen jelentős mennyiségű zöldhagymát, retket és karalábét. A me­legházi árukból a szabadföl­di primőr megjelenéséig fo­lyamatosan tudjuk az ellá­tást biztosítani, s bár számí­tunk némi késésre — a rend­kívüli időjárás miatt —, re­mélhetőleg a háziasszonyok aggodalma nem válik valóra, s nem késnek a szántóföldi zöldségek két-három hetet. — Arról már tájéko­zódhattunk, hogy meny­nyi áru szolgálta a la­kosság téli, tavaszi ellá­tását, de a vásárlókat az is érdekli, hogy többet, vagy kevesebbet kel­lett-e fizetni a zöld­ségért, gyümölcsért? — Ez év első negyedében a lakosság több mint tízmil­lió forintot adott ki zöldsé­gért, gyümölcsért. Több mint egymillió forinttal nagyobb összeget, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ami lé­nyeges: ezért az összegért jóval több árut vehettek, mint tavaly, hiszen a fok­hagyma kilónként hét fo­rinttal volt olcsóbb, a sárga­répát egyharmadáért vásá­rolhatták a tavalyi árnak, a gyökeret feléért. Az alma ára is 47,6 százaléka volt csak ez év májusában a ta­valyinak. A saláta, zöld­hagyma, retek, zöldpaprika nagyjából tartotta a tavalyi árat, a burgonya néhány fil­lérrel olcsóbb most, viszont a vöröshagyma ára emelke­dett — A továbbiakban is ár­csökkenés várható burgonyá­nál, almánál, gyökérnél, sár­garépánál, sőt egyes primőr áruknál is. A lakosság meg­nyugtatására szeretném el­mondani, hogy az ellátás — különösen a zöldségfélékből — az elkövetkezendő időben minőségben és választékban egyaránt javulni fog —, ez­zel a biztató hírrel fejezte be nyilatkozatát Polgári Ist­ván főosztályvezető. k. e, A brigád lánya Amikor a szocialista bri­gádverseny vállalásait vitat­ták meg, felmerült az ötlet: mi lenne, ha gondoskodná­nak egy kislányról, akinek szűkös anyagi lehetőségei miatt szüksége lenne gyámo- lításra? A brigád elfogadta a javaslatot, bevették a fel­ajánlásaik sorába. A Gyöngyszöv Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet központja pénz­ügyi osztályának Zrínyi Ilo­na szocialista brigádja, amely már a zöld koszorús jelvény birtokosa, így keres­te fel a városi gyámhatósá­got, ahol szívesen siettek se­gítségükre. Az I. számú Ál­talános Iskola tanulóját, Ju­hász Máriát választották ki a rászorulták sorából. A tíz­tagú szocialista brigád min­dennel ellátta a kislányt, amire szüksége volt ahhoz, hogy iskolába járhasson úgy, mint a többi társa. Még az osztályba is ellátogatott a brigád, beszélgetett a kis­lány nevelőjével is. Segíte­ni akarnak a tanulásban ugyanúgy, ahogy a különbö­ző ünnepeken is éreztetni akarják a kislánnyal, hogy a nagy család: a szocialista brigád törődik vele, szere­tettel veszi körül, gondos­kodnak róla. így lett a kis Juhász Má­ria valósággal a brigád lá­nya. Van egy feleslege» koncepciója ? Nem vagyok maradi. Esküszöm! Nem esküszöm arra. hogy minden rossz, ami új. Mégis most olyan dolog miatt panaszkodom és tiltakozom, ami bár még új, de máris szaporodik, mint a csicsóka, terjed mint a gyom és kapát nem nagyon látott sehol Amit én szóvá tennék, az az, hogy „van egy gondo­latom”. Félreértést tisztáznék: nem nekem van gondola­tom, hanem mindenkinek, aki tárgyal, aki vitatkozik, mindenkinek van, aki így kezdi szavait: „Van egy gon­dolatom”. Aztán az ember várja, hogy hallja is ezt a gondolatot, ha már dicsekszenek vele — vagy csak el­szólta magát!? — várja, várja, és a gondolat nincs se­hol. Helyette van szóvirág, közhely, semmitmondót- frazeológia, zsargon, idézet Kanttól, Marxtól és a bibiiá ■ bál, jóslás, fenntartás és észrevétel, aztán van még minden, csak gondolat nincs, csak a gondolat hiány zik. És amikor már hatodszor, hetedszer mondja semmit mondó, de legalább hosszú szónoklatában, hogy „és vé­gül még egy gondolatot”, akkor már azt hiszem, jogos a közbekiálltásom: máshol is pazarolja ezt a gondolat, gazdagságot, ne öntse csak ránk azt a gondolafbőségei. vigye, szórja, terjessze, adja át és ápolják máshol is ezt a vadul burjánzó gondolatmezőt. Igen — mondom — ápolják máshol is. Hogy ne jC. rathassa le ezt a szép és nemes szót — gondolat. Mert van koncepció! Van neki, neked, őneki és őne­kik, van mindannak, aki ezt a divatos szót ma míveli. Olyan divat ez most bizonyos helyeken, mint annak ide jén a mindenhol dívott és tárolt „valami van”. Igen, va­lami van. És ez a koncepció. Csak éppen nem ott vau. nem ott használják vagy alkalmazzák, ahol ezt kellene. A koncepció — e koncepció miatt — elvesztette fontos­ságát, jelentőségét, értelmét. No, de legalábbb van — koncepció. Mert koncepció nélkül nem lehetünk meg. Még a gondolat is elrémiszt, mi lesz ha egyszer Tahi Lászlónak „Pardon egy percre” kell szóvá tennie: nincs koncepció. Már ez sincs? De nem is baj, ha koncepció runes, csak legyen használatos helyette a felfogásmód, a nézőpont, a meglátás, az elgondolás, vagy az ötlet. Mert- jó ha ez van koncepció helyett. Esküszöm, nem vagyok maradi. Nem esküszök arra. hogy minden rossz, ami új, mert nem vagyok konzer­vatív, Hogy ezt a két jelentéktelennek tűnő dolgot mégis szóvá tettem, annak az az oka, hogy nekem is lehet felfogásmódom — tudniillik, jobb az, ha magyarul be­szélünk, fejezzük ki gondolatainkat, és nem játsszuk meg magunkat olyan idegen szavak használatával, amelyek­nek az értelmét nem mindig ismerjük. (papp) Közeleg az iskolákban az év vége, fokozódik a vizs­gák előtti izgalom. A napok­ban az egri Finomszerel- vénygyár 24-es üzemében olyan fiatalemberrel 'talál­koztam, aki már mosolyog­va szemlélheti osztálytár­sai vizsga előtti izgalmát... Soós László harmadéves ipari tanuló. A szakma kivá­ló tanulója országos verseny­ben kitűnő eredménnyel végzett, s ezért a tanév be­fejezése előtt felszabadult és már mint szerszámké­szítő dolgoz­hat az üzem­ben. A Heves megyéből in­duló lakatos és szerszám- készítő ipari tanulók közül az országos versenyben a harmadik he­lyezést ér­te el ez a A LEHETŐSÉG és a meg­valósíthatóság, a realitás és a vágy összekeverése a magán­életben is konfliktusokhoz, esetleg neuraszténiához vezet — még kevésbé alkalmazha­tó elv ha országok jövőjét tervezik. Az igények termé­szetesen itt sem kevésbé nyomasztóak, mint a szemé­lyes életvitelben; a gazda­gabb ismerős vagy szomszéd színvonalának követése, a vendégségben tapasztalt jólét vonzereje országos méretek­ben is olyan tényezők, ame­lyekkel számolni kell. A gazdaságfejlesztés cél­rendszereként jól használha­tók a nemzetközi összehason­lításnak azok az adatai, amelyek a nálunk jobbmó­dú országok fokozatos utolérésére, elmaradottsá­gunk felszámolására ösztö­nöznek. Nyilvánvaló, hogy az ipar, a mezőgazdaság, a szol­gáltatások távlati program­jait hiba lenne valamiféle légüres térbe helyezve kidol­gozni, egyszerűen lineáris egyeneseket húzva a növeke­dési grafikonon, nem szá­molva a pályaívet már befu­tott országok tapasztalatai­val. Más kérdés azonban gondosan tanulmányozni a gazdaságfejlesztésben előt­tünk járók tapasztalatait, és ismét más a realitást mellőz­ve, nem számolni a növeke­dés hazai lehetőségeivel és sajátosságaival. Volt idő, emlékszünk rá, amikor gazdasági terveink­ben végletesen háttérbe szo­rultak ezek a sajátosságok. Elég talán csak arra utalni, hogy még a földrajzi, éghaj­lati sajátosságok is mellőz- hetőknek tűntek — akikori­A realitások rangja ban próbáltunk gyapotot ter­meszteni, guminövényt meg­honosítani egy jelszó alapján, amely szerint: az objektív akadályok arra valók, hogy legyőzzük őket. TERMÉSZETESEN sem a gyapottermést elsorvasztó időjárási viszonyok, sem a tervek irreális feszítését ha­tároló lehetőségek nem iga­zodtak ehhez a jelszóhoz. S azóta sok tapasztalatból ta­nultuk meg, hogy az objektív akadályok — más szóval: le­hetőségeink, adottságaink ha­tárai — arra valók, hogy tu­dományos gondossággal szá­moljunk velük, mérlegelve a körülmények keretezte moz­gásteret, s a pontokat, ahol e tér határai reálisan tágít­hatok. Pontos és tömör elvi össze­gezését adja e problémának Nyers Rezső a Gazdaság cí­mű folyóirat legutóbbi szá­mában megjelent tanulmá­nyában. Huszonöt év gazda­ságpolitikai tanulságait ösz- szegezve rámutat:... „A szo­cialista forradalomnak és a szocialista építőmunkának is megvannak az általános alapelvei, amelyektől eltérni nem szabad és megvannak a nemzeti sajátosságai, melyek szem elől tévesztése szintén politikai csődhöz vezethet. Nehéz lenne megmondani, melyik a rosszabb és a ve­szélyesebb, az első vagy a második hiba. Az első — le­térés a szocializmus tudomá­nyos-eszmei alapjáról. A má­sodik — elrugaszkodás a konkrét valóságtóLI Mindez arra mutat, hogy elvi szempontból ma már nem keverjük össze lehető­ségeinket a feszítő igények­től ihletetett óhajokkal. Az országos gazdaságpolitika gyakorlatában is mind hatá­rozottabban érvényesül ez az elv. Jól szemlélteti ezt a ne­gyedik ötéves terv napjaink­ban folyó szakmai vitája, amely a központilag kidolgo­zott irányelvek sajátosságo­kat érvényesítő, lehetősége­ket hasznosító téziseire épül. Ilyen például az a törekvés, hogy a gazdaságszerkezetet a legnagyobb előnyök elve alapján korszerűsítjük; hogy a következő öt évben inten­zíven folytatjuk az energia­struktúra átépítését a nálunk különösen költséges szilárd tüzelőanyagokról a szénhid­rogénekre; hogy kiválasztunk néhány, a fejlesztésre külö­nösen alkalmas iparágat és anyagi eszközeinket ide kon­centráljuk. TÜLZÁS LENNE azonban azt állítani, hogy a lehetősé­geket, sajátosságokat érvé­nyesítő elv maradéktalanul megvalósul a vállalati gaz­dálkodásban is. Köztudomá­sú, hogy az országos ágazati szerkezet korszerűsítését ko­rántsem kíséri megfelelő ütemben a vállalati gyárt­mányszerkezet átalakítása. S bármily elvontnak, közvetett­nek tűnik is a kapcsolat a nemzeti sajátosságok elvi- eszmei megfogalmazása és a vállalati gyártmányszerkezet között, a valóságban rendkí­vül szoros az összefüggés. Az a vállalat például, amely úgy szervezi export­ját, hogy nagy tömegben szállít külföldre különösen anyagigényes és csekély szel­lemi munkát sűrítő terméke­ket, akkor is megsérti a sa­játosságainkhoz való igazo­dás elvét, ha az nincs elha­tározott szándékában. Nyil­vánvaló ugyanis, hogy olyan országban, ahol a termelés rendkívül importigényes — és ez a mi egyik legfonto­sabb gazdasági sajátossá­gunk! —. a sok anyagot tar­talmazó termékek exportja a másik oldalon gyorsan növe­li a behozatalt, s mindez végső soron rontja külkeres­kedelmi méri egünket. Foly­tathatjuk a sort a vállalati gazdálkodás ellenkező előjelű példáival; az is sajátossága­ink mellőzését jelenti, ha olyan gyártmányokat szállít egy-egy iparvállalat, és vesz át a kereskedelem a hazai piacra, amelyet olcsóbban, előnyösebben hozhatnánk be külföldről. Nem mind arany, ami importot takarít meg — mondhatnánk az ismert köz­mondás variálásával, mert végső soron ez is a termelés anyagszükségletét, s benne sok importanyag keresletét növeli, holott talán kedve­zőbb a készterméket behozni. PRÖZAI, köznapi ténye­zőkhöz jutottunk a magas el­vi kiindulópontról —, de a valóság mindig ilyen: a nagy elvek a köznapi alkalmazás gyakorlatában öltenek alakot. Ilyen értelemben sok haszon­nal járhat, ha a vállalati gazdálkodás tervezői is gon­dolkodnak a nemzeti sajátos­ságok, a realitások érvénye­sítésének elveiről! Tábori András szolid tekintetű, csendes fiú. akinek a szülei, a testvére: is a bervai gyárban dolgoz­nak. — Mit szóltak osztálytár­said ahhoz, hogy megrövidí­tetted a tanévet? — Mondták, jő már ne­kem, de nekik is ugyan­olyan jó lehetne, rajtuk mú­lott ... — Kedvenc szórakozása? — A sport. Osztálytársai újságolják: — Ö az a Soós László is, aki a Székesfehérvárott meg­rendezett országos, vidéki ifjúsági birkózóversenyen. 2. helyezést ért el. — Mivel töltőd szabaé idődet, amíg osztálytársaid a vizsgákra készülnek? — Segítek nekik a felké­szülésben és magam is ké1 szülök: felvételizem a gép­ipari technikumba — vá­laszolta az egri Finomsze- relvénygyár legifjabb szak­munkása. —- s imán — Hatalmas sóleloheH Bulgáriában Provadija bulgáriai város közelében a geológusok 3900 méter mélységben nagy ki­terjedésű sólelőhelyre buk­kantak. Előzetes számítások szerint az új sóbányák sok évtizedre teljes 'mértékben kielégítik az ország szük­ségleteit. május Áki megrövidítette a tanévet...

Next

/
Thumbnails
Contents