Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-16 / 113. szám

HELL MIKSA, az egri csillagda tervezője (1720 - 1970) Az egri főiskola toronyte­raszán naponta megkondul a kis Hell-harang. és hii*deti, hogy a Nap delel, Egerben valódi dél van. 250 éve, 1720. május 15-én született a XVIII. század leg­nagyobb magyar származású csillagásza: Hell Miksa. Fia­tal évei változatos utat mu­tatnak. Selmecbányán, a bá­nyavároshoz tartozó Szélak­nán, a kies Leányvárral szemben a század elején még állt Hell Miksa szülőháza, a népes Hell család otthona, a széles, egyemeletes kúria. Édesapja: Hell Máté Kornél, Sziléziából telepedett oda, ahol mint bányagépész dol­gozott, szerkesztette és kezel­te a bányavíz kiszivattyúzá­sához szükséges gépeket. Hell Miksa e környezetben kapott kedvet és érdeklődést a gyakorlati fizika, a mate­matikai problémák iránt. A középiskolát is szülővárosá­ban végezte. 1741-ben a bé­csi egyetemre készült, ahol logikát, filozófiát, matemati­kát és fizikát tanult. Szabad idejében víziórákat, égi-gló- buszt, földgömböt szerkesz­tett, de csillagászati megfi­gyeléseket is végzett. 1745— 48 között Lőcsén tanított. Ez évben ismét Bécs követke­zett, a teológiai tanulmányait fejezte be. 1751-ben Zsolnára került, 1752-ben már Kolozs­várott találjuk, a Báthory- egyetemen tanított matema­tikát, csillagászatot. 1755-ben pályája merede­ken ível fölfelé. A bécsi egyetemi csillagda igazgatójá­vá, egyetemi tanárrá nevez­ték ki. Tanított, megfigyelé­seket végzett, de tudományos ismeretterjesztésben is részt vett. Hell Venus-lesen a Jeges-tenger partján 1769. június 3-án nevezetes csillagászati esemény történt, a Venus bolygó a Nap előtt vonult el. E ritka csillagá­szati tünemény nagyban fog­lalkoztatta a tudományos kö­röket, e tudomány pártfogó­it. VII. Keresztély, Dánia és Norvégia királya elhatározta, hogy a Venus elvonulását sa­ját országa területén figyel­teti meg. Az expedíció veze­tésére Hell Miksát, az euró­pai hírű csillagászt kérette föl. Hell a megbízást elfo­gadta. Utazási feltételei kö­zött szerepelt, hogy vele utaz­hassák volt tanítványa, a nagyszombati csillagda veze­tője: Sajnovios János is. 1768. április 28-án indultak Becs­ből. Koppenhágába, a dán ki­rály székhelyére vezetett el­ső útjuk, majd részben szá­razföldi úton Trondhjem ki­kötőjébe értek, ahol felké­szültek a sarkkörön belüli útra. Állomásuk végső célja Wardoe (vardő) szigete volt az északi szélesség 70. foka fölött, ahova október 11-én értek. Hideg, sarkköri telet éltek ott át. A megfigyelésre 1769. június 3-án került sor, éjjel 10 és hajnali 3 óra kö­zött, mivel e hónapban ott látszik az éjféli Nap. A Ve­nus a Nap tányérja előtt sö­tét korongként vonult el, mint e hó 9-én a Merkur. Az átvonulást Hell és munkatár­sai távcsővel figyelték, órák- kel mérték. Ezen adat segít­ségével számította ki a Föld­nek a Naptól való távolságát, amit 151,2 mill, km-re be­csült. Ez volt a XX. századig a legjobb adat. A Csillagá­szati Unió 1964-ben a Föld— Nap távolsága középértékét 149,6 mill, km-ben állapítot­ta meg, a mesterséges hol­dak adataira is támaszkodva. A wardoe-i út másik ered­ménye: a magyar-lapp nyelvrokonság felderítése. Már előzőleg több külföldi forrásból (Commenius) ol­vasta, hogy a lappok és ma­gyarok rokon népek. Csilla­gászati tudása mellett azért is ragaszkodott Sajnovics Já­noshoz, hogy ő tökéleteseb­ben tudott magyarul, ami a nyelvkutatás egyik íeltétele volt. E feladatot Hell Sajno- vicsra bízta, aki ehhez bősé­ges anyagot gyűjtött. Fel­jegyzéseit {fontosán 200 éve DEMONSTRATIO néven ad­ták ki Koppenhágában. Nap­jainkban hazai és külföldi nyelvkutatók találkoznak Tordason (Fejér m.), Sajno- vics szülőfalujában és meg­emlékeznek e nevezetes év­fordulóról. Hell Miksa Egerben Az egri „Lyceum” építte­tője, Eszterházy Károly püs­pök a tervezett egyetemet úgy vélte korszerűnek, ha ah­hoz csillagászati obszervató­rium is tartozik. Többek ja­vaslatára a csillagda terve­zéséhez, patronálásához Hell Miksát kérte föl (L. Érseki Levéltár: Nr. 589), aki már 1762-ben munkához is látott. Az építkezést — köztudomá­sú — Fellner Jakab építész vezette, 1773 tavaszára ké­szültek el a meridián-ter­mek, (a 6. emeleten a csil­lagászati kiállítás mai ter­mei) azok boltozatai. Hell Miksa írta elő, miként tör­ténjék a napsugár beesésé­hez megkívánt nyílások be­vésése. Mivel a Speculának is nevezett csillagászati ob­szervatórium építése akkor gyorsabban haladt, gondos­kodni kellett képzett csilla­gászról is. Az első próbálko­zás után úgy döntött a püs­pök, hogy Madarassy János utazzék Bécsbe, ahol Hell Miksa mellett tanulja és gya­korolja a csillagászatot. Ma­darassy Hell tanácsai alap­ján rendelte meg, részben Bécsből, részben Londonból a csillagászati műszereket és szakkönyveket. Az Érseki Levéltár Hell 28 eredeti levelét őrzi, amelye­ket Eszterházy püspökhöz írt. Ezen levelek egyikében ol­vashatók Hell szavai: „Sem­mit sem óhajtok jobban, minthogy ezzel (ti. a Specu­la építéséhez nyújtott segít­ségével) hasznára légyek ha­zámnak. Kívánom, hogy a Specula és az egri egyetem a legcélravezetőbb tudomá­nyossággal felszerelve légyen hasznára az égbolti dolgok kutatásában.” A műszerek felállításával megkezdődhet­tek az észlelések is. Mada­rassy visszaérkezett Egerbe. Ami nagy jelentőségű: vele tartott Hell Miksa is. Vá­gyott arra, hogy a valóság, bán is lássa terve megteste­sülését. 1776. május 10-én ér­keztek Egerbe. Legfőbb fel­adatuk volt a 6/ emeleti, nyugati nagy teremben aLy- mea Meridionalis (délvonal) kitűzése. Mint azt a látoga­tóink ezrei is láthatták, a délvonalon minden napfé­nyes délben megfigyelhetjük az egri valódi delet, amidőn a napsugár ezüstfoltja a me­ridián márványlapján átha­lad. Ez az időpont az év fo­lyamán 11 óra 25 perc és 11 óra 55 perc között ingadozik, mivel a Föld sem egyenletes sebességgel kering a Nap körül. Tehát a zónaidőt mu­tató órát ehhez nem lehet igazítani. Hozzá hasonló dél­vonal csak a prágai egyetem könyvtárának tornyában lát­ható. Hell itt-tartózkodása ide­jén állapította meg Eger földrajzi szélességét, ami: 47° 53’ 54” volt az ő mérése szerint. A Lyceum földrajzi hosszúsága 20° 22’ 30”. Az egri, illetve a szintén általa tervezett, azóta lebontott bu­dai obszervatóriumban vég­zett földrajzi szélességi és r hosszúsági méréseiről a szer­kesztésében megjelent bécsi csillagászati évkönyvben szá­molt be. Hell 1778-ban arról értesí­tette a püspököt, hogy elké­szítette az egri Specula ré­szére a mozgatható kupola mintáját. Fellner Jakab — Fazola Lénárd segítségével — azt fel is építette. A má­sodik és harmadik példány Budán, illetve a varsói kir. palota csillagdájában került kivitelezésre, de azok már nem léteznek. Ha az egri csillagdában a látogatók a torony 300 lép­csőjét megtapossák a 9. eme­letig, ott egy szobát találnak, az ún. Camera Obscurá-t, ennek tetőzetébe van beépít­ve a panoráma-periszkóp, amit szintén Hell tervezett. Fő alkotórészei: egy állítha­tó síktükör, s egy lencse, melyeken át a sugarak a sö­tét szobában elhelyezett asz­talra esnek, s a város képét színesen oda vetítik. Ma is sokan megcsodálják. Hozzá hasonló csak Angliában van. Hell még egyszer, 1779-ben így írt: .......hírt fogok sze­r ezni Egernek, gondoskodom arról, hogy a világ tudomást szerezzen az egri Speculá- ról”. A „Magyar Hírmondó” 1781-ben így számolt be az egri csillagvizsgálóról: „Eger­ben a nézőtorony már egé­szen elkészült. A cs. és kir. asztronómusnak, P. Hell úr­nak hiteles mondása szerint ennél különb nézőtomyot nemigen látni Európában.” Hell utolsó éveit Bécsben töltötte az egyetemi csillag­dában. 1792. április 14-én halt meg. A közeli Erzers- dorfban temették el. Sírkö­vére — többek között —, ezt íratta: Maximilian Hell HUNGARUS. (Dr. Zetényi Endre) Az 0SIV-rc készülnek Az MTS Hevesi Járási Ta­nácsa május 17-én Hevesen rendezi meg az OSN hevesi járási ünnepségét, amelyen a hevesi gimnázium, a hevesi általános iskolák, valamint az erdőtelki általános iskola ta­nulói mutatják be tudásukat. A gazdag műsor 15 órakor zászlós felvonulással kezdő­dik, majd az ünnepélyes megnyitó után 14 műsor­számban gyönyörködhetnek a nézők. Különösen a Hevesi gimnázium leánytanulóinak szalaggyakörlata és a fiúk akrobatikus ugrássorozata ígér maradandó élményt, de a hevesi általános iskolák közös szabadgyakorlata és az erdőtelkiek zászlós gyakor­lata is méltán tart igényt az érdeklődésre. Keres Emil előadó estje Érdekes és vonzó vállal­kozás, amire Keres Emil szánta rá magát. Vasárnap délután Gyöngyösön, a Vá­rosi Művelődési Házban elő­adóestet tart. A műsora három részből áll. Javarészt József Attila verseit öleli fel, de Váci Mi­hálynak is több műve szere­pel a programban. Prózát is hallhatnak az érdeklődők: Karinthy, Mikszáth és Mó­ricz írásait mondja el az elő­adó. Két Radnóti-vers zárja a műsort: a Két karodban és a Tétova óda. MAG i Örömmel és büszkeséggel olvastam a Canríes-ból ér­kezett tudósítások között, hpgy a világ legrangosabb filmszemléjén a magyar versenyfilm vetítését igen nagy várakozás előzte meg, s nem is hiába. A külföldi sajtó egyértelmű elismeréssel fogadta Caál István filmjét, di­csérte a sallangmentes, modern, de korántsem hivalko­dó rendezést, Ragályi Elemér nagyszerű operatőri mun­káját. Egy svájci lap kritikusa megjegyezte, hogy a film egyik legnagyobb művészi értékét jelenti a világos, sza­batos jelképrendszer, amely félreérthetetlenül szól a világ minden emberéhez. Csak a magyar nézőhöz nem. Mivel nem látta a fil­met. Nem is láthatta, hiszen Magyarországon a filmet még nem mutatták be. így a Cannes-ba kiküldött tudó­sító néhány rövid mondatban vázolja a film cselekmé­nyét, hogy azért nem árt, ha mi is tudjuk, hogy eset­leg melyik filmmel nyerünk valami díjat és az a film tulajdonképpen miről is szól. Olvasom a tudósítást és egyre inkább hatalmába ke­rít valami rossz érzés. Miért nem láthattam én eddig ezt a filmet? A fiatal magyar rendező filmjeit érdeklődés kísérte mindig. A Cigányok, a Sodrásban a hazai közönség szim­pátiájával találkozott. Mintha becsapva érezném magam. Anélkül mutat­ták meg az alkotást a „felső fórumnak”, jelen esetben a nemzetközi fesztiválnak, mielőtt találkozhattunk vol­na vele, mielőtt így vagy úgy; vitatkozva, érvelve, véd­ve vagy ellenkezve, magunkévá nem tettük volna. Mert minden alkotás, beszéljünk most filmekről, tetszik, vagy nem, de úgy érezzük, hogy a mienk, mint ahogy ma­gunkénak érezzük a Falakat, s a tengernyi vita ellenére a Fényes szeleket. Olvasom a tudósítást Cannes-ból, a fesztivál forga­tagából, és közben mellékesen azt is megtudom, hogy miről szól az új magyar film. Ha hazahozzák, majd meg­nézem, mint megtérő hazánkfiát. Biztosan jó film, hiszen itt készült, rólunk szól, mi csináltuk. De akkor miért nem nekünk mutatták meg először. (szigethy) Zenei figyelő (Csütörtök 21.10) A tv zenei újságja. A MÁV Szimfonikus Zenekár most ünnepli megalakulásá­nak 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból látogattak el a díszkoncertre a zenei ro­vat munkatársai, s egy rész­letet is közvetítenek a mű­sorra került Beethoven IX. szimfónia második tételéből. Ezt követően dr. Csanádi György miniszterrel készíte­nek interjút, aki jelentős ze­nei nyilatkozatot tesz. Nem­régen járt Budapesten a BBC szimfonikus zenekara, két koncertjük közül az egyikről Collin Davies ve­zényletével, részletet is su­gároz a televízió. A műso­ron Britten llluminations- ának egy tétele szerepel. A szintén hazánkban járt vi­lághírű francia dirigens, Pierre Dervaux, Muszorgsz­kij Egy kiállítás képei című művét vezényelte a Magyar Rádió és Televízió Szimfo­nikus Zenekarának előadá­sában. Illusztrációként szin­Részlet az Aranyborjú című szovjet szatirikus -filmből. május 16.» szombat A filmet telt házak előtt játsszák. Az érdeklődés in­dokolt, hiszen a film képso­rai bárriulatba ejtik a nézőt: az újságokból és a tv-hír- adókból ismert rakétakilövé­seket, az azt megelőző mun­kafolyamatokat olyan közel­ről és olyan részletességgel tárja fel, amilyen közvetlen­séget erről a témáról, erről a technikai rendszerről ed­dig még nem láttunk. Min­denki lélegzetvisszafojtva fi­gyeli annak a káprázatos színorgiának a hullámzását, gyűrűzését, váltásait és el­képesztő szépségét, amely a világűr utasait fogadta és fogadja a madáchi „mérhe­tetlen űrben”, ahol a való­ságot más mértékkel kell mérnie az embernek, mint itt. a földön. Azért ez a tudományos­fantasztikus film mégis in­kább a földön játszódik. Az idő nincs határozottan kö­zölve, a technikai előzmé­nyek azonban azt mutatják, hogy a mai rakéta- és tele­vízió, radar- és computer­korszakból indulnak ki a szerzők, Gerry és Sylvia An­derson, valamint Donald James. A mai politikai vi­szonyok is jól lemérhetők a franciák az Európai Űrku­tatási Központ ülésén nem akarnak további kísérleteket pénz miatt, a németek meg akarják szerezni maguknak a központ leglényegesebb tit­kait és az amerikaiaknak mindenre van pénzük. A tudományos feltételezés és a film alapgondolata az, hogy a Nap túlsó oldalán van egy ugyanolyan bolygó, mint a miénk, ahol az em­beri élethez szükséges lét­feltételek megvannak. A technika haladása kö­vetkeztében már három hét alatt lehet megtenni az utat és az űrutazás olyan bizton­ságos, hogy a háromhetes út­ra a két űrhajóst nyugodtan elaltathatják. Ami ezután történik, az mind fikció, de érdekes, elindít egy sor kér­dést az emberben, hiszen egyik legjellemzőbb tulaj­donságunk, hogy szeretünk játszani gondolatainkkal és képzeletünkkel. A filmet Robert Parrish rendezte. Ahogyan a gigan­tikus űrhajós objektumokat feltérképezi előttünk, az a gondos részletesség, aho­gyan az átlagnéző számára felmérhetővé teszi ezt az új technikai forradalmat, min­denfeléképpen megteszi a maga hatását. A film első felében jóformán ötven mon­dat sem hangzik cl, mert a rendező tudja, hogy a ké­pek mellett csak az áradó és drámai hatásokkal tele­tűzdelt zene — Barry Gray a zeneszerző — képes kife­jezni azokat az érzelmeket, amelyek ilyenkor támadnak egy földi halandóban. Mindaddig, amíg Glenn Ross ezredessel el nem kez­dik a kihallgatást, van va­lami ünnepi érzés bennünk, amely egyik gyökerével az ámulatba kapaszkodik. Az­tán feltesszük a kérdőjelet magunknak is: mivégre is kutat az ember a Nap túlsó oldalán vagy kutathat-e majd, lehetséges-e annyi egyezés löld és ellen-föld között, hogy valahol a nap­rendszer másik csücskében évmilliók alatt lefolyó fejlő­dés után ugyanazt az angolt beszéljék, mint Glenn Ross esetében. Tudom, dőreség a film egyszerűsítő formulái­val vitába szállni, de talán nem tűnik szerénytelenség­nek egy mindenkit érdeklő fikció esetében. Roy Thinnes, Ian Hendry, Patrick Wymark, Linn Bo­ring és Lőni von Friedli ki­tűnő alakítást nyújtanak. (farkas) tén részletet hallhatunk a műből. A bostoni Kodály Zenei Intézet magyarországi látogatásáról riportban szá­mol be a figyelő, az intézet a Kodály-method amerikai elterjesztésével foglalkozik. A Wiener Sängerknaben ma­gyarországi vendégszereplé­séről — műsorának egy rész­lete felidézésével — számol be az adás. Végül a Magyar Tudományos Akadémia Ze­netudományi Intézetébe lá­togattak el a munkatársak, helyszíni riportban számol­nak be a közismertebb né­ven Bartók-arehívumnak ne­vezett intézet munkájáról. Berkesi András: Thomson kapitány (Szombat, 20.50) 1968 őszén mutatta be a József Attila Színház a két­részes színművet, csakúgy, • mint Berkesi előző darabja­it. Mivel bűnügyi történet­ről van szó, csak az alap­helyzetet vázolhatjuk, a cse­lekmény során ádáz harc dúl a kémek, gyilkosok, di-' verzánsok, valódi ál-ellenál­lók között bizonyos értékes festmények megszerzéséért, s a műfaj klasszikuma, a gyilkosság sem hiányzik. A történet maga Magyarorszá­gon játszódik a háború utol­só és a béke első napjaiban. A fordulatokkal túlzsúfolt történetben megismerkedhe­tünk — a többi között — a matematikus, apácával, Do­rottya Nővérrel (Gobbi Hil­da alakítja), a mindentudó roesterdetektívvel. Kázméry századossal (Szabó Ottó), a ravasz SS-tiszttel. Schumann őrnaggyal (Ráday Imre) és másokkal. így a pozitív hős- szerint eleinte ugyancsak fe­ketének látszik. A szerep­lőknek nincs egyéniségük, csak funkciójuk, de egy ilyen a játékban, ez nem Is túlzott hiba, a fő a feszült­ség. DELTA _______) ( Vasárnap, 16.50) Ezúttal csak egyetlen té­mát emelnénk ki a műsor­ból. egy amerikai filmet, amely az ember és a rova­rok háborújáról rajzol döb­benetes képet. Az emberi táplálékul alkalmas élelmi­szerek 50 százalékát pusztít­ják el évente a csaknem 1 millió fajtát számláló rova­rok, ugyanígy az embert ve­szélyeztető betegségeknek szintén felét a rovarok okoz­zák. A film a kémiai védő­szerek emberre is ártalmas visszahatásáról is beszél, így a ma már Európa-szerte be­tiltott (nálunk is) DDT-ről, s a biológiai védekezés né­hány változatát is bemutat­ja. így a .rádióaktivitással elősegített sterilizálódást, vagy egyes rovarfajok fej­lődési feltételei mesterséges javítását, minthogy káros rovarokat pusztítanak. Aranyborjú | (Vasárnap, 20.20) Szovjet szatirikus film Ilf —Petrov regényéből. A 20-as és részben a 30-as évek vi­lághírű és nagy hatású sza­tirikus írópárja ezt a regé­nyét a 12 szék folytatásául írta. Magyarul először A szovjet milliomos címen je­lent meg. A 'film a 20-as évek jellegzetes figuráit, a társadalom haszonlesőit, a mohó nyárspolgárokat, a kapzsi léhűtőket, a bürokra­tákat állítja pellengérre. A film fő alakja, csakúgy, mint a 12 széké, Osztap Bender, a nagy kombinátor, a „zse^ malis” szélhámos, Utazás a Nap túlsó oldalára Angol sciíi-íilm

Next

/
Thumbnails
Contents