Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-11 / 84. szám

M’t kérdezzünk a szülői értekezleten? E léggé általános 'ta­pasztalat, hogy a szü­lői értekezletekre meglehető­sen kevesen járnak eL Van­nak kivételek is, olyan isko­lák, amelyek rendszeresen össze tudják gyűjteni a szü­lők többségét, de ezek való­ban csak kellemes színfoltok, u alig változtatnak a kép egészén. S akik elmennek ezekre az értekezletekre, azok is inkább a jobb ta­nulók szülei. Meglehet per­sze érteni a gyengébb diá­kok szüleit, hiszen ha becsü­letesek — s ők vannak több­ségben — nékik fáj a leg­jobban gyermekük ered­ménytelensége, s úgy gondol­ják, minek tetézzék azt má­sok szemrehányásaival is. "Csakhogy egy dologban nagyon tévednek. Nevezete­iben abban, hogy saját gyer­mekkoruk tapasztalataiból •Indulnak ki. Régebben va­lóban abból állt a szülői ér­tekezlet, hogy a tanító, vagy az osztályfőnök felolvasta a naplóból a jegyeket, s min­denki előtt, ldilön-külön vé­leményt mondott a gyerekek fejlődéséről, előrehaladásáról, a szülők teendőiről. Mindez most a fogadóórákon és a családlátogatásokon történik. S nem az osztály szülői kö­zössége előtt. A szülői érte­kezlet célja és jellege ma egészen más. A z iskolákban általában három hónaponként tortának, osztályszülői érte­kezleteket. Ezeken egyrészt fontos pedagógiai kérdéseket, másrészt pedig az egész osz­tályközösség problémáit tár­gyalják meg. Nincs tehát ok attól félni, hogy az egyedi esetek nyilvános megtárgya­lásával valakit is megszégye- nitenek, ellenben sóikat le­het tanulni a közös eszme­cseréből. A siker érdekében kívá­natos, hogy minél többen részt vegyenek ezeken az ér­tekezleteken. S hogy mit kérdezzenek, miről tárgyal­janak ott a szülők? Nos, en­nek eldöntése talán minden­nél fontosabb. Induljunk ki a szülői munkaközösség fel­adataiból. hiszen az osztály munkaközösségének minden szülő tagja, s így a szülői értekezlet egyben munkakö­zösségi megbeszélés is. A fel­adat pedig az iskolai és a családi nevelés egységének erősítése, a szülők pedagó­giai kultúrájának emelése, a nevelési tapasztalatok, ja­vaslatok és vélemények meg­beszélése, az ifjúsági szerve­zetek segítése, s általában az iskolai élet kérdései iránti érdeklődés felkeltése. Mindebből következik, hogy minden olyan problémát meg lehet és meg is kell vitatni, amely az is­kola, vagy az osztály egé­szét érinti, s a szülőket ér­dekli. A szülök a gyerekeik elmondásaiból például olyan imformáciőkhoz juthatnak, amelyeket nem árt megbe­szélni, vonatkozzanak azok akár a diákokra, akár egy-egy tanár oktatói és nevelési el­járásaira. Aztán kérdezzük meg feltétlenül — bár az esetek többségében önmagá­tól is kitér rá az osztályfő­nök —, hogy az osztály ta­nulmányi és neveltségi szint­jében nincs-e visszaesés, s ha igen, hát beszéljék meg. mi okozza, hogyan kell segíteni rajta. Rá kell kérdezni más szülők nevelési módszereire is, ha azok gyerekeiken ke­resztül rosszul hatnak az osztály közösségére. Es a szülőkre tartozik minden olyan rendezvény megtár­gyalása is, amely pénzbe kerül. Joguk van például egy távolabbra tervezett ki­rándulást közelebbivel fel­cserélni, ha az drága, s le­hetetlenné tenné az osztály egészének részvételét É s kérdezzük meg a pe­dagógusoktól, s az ered­ményesebb módszerekkel rendelkező szülőktől, hogyan segítsük gyermekeinket a ta­nulásban. Előfordulhat, hogy egy osztály szülői jobb taná­csokat tudnak adni saját ta­pasztalataikból, mint a szak­könyvek, hiszen ők birtoká­ban vannak olyan dolgok­nak, amely egyetlen tudo­mányos munkában sem ta­lálható: a környezet, a helyi körülmények és követelmé­nyek ismeretének. & mind­ez vonatkozik a nevelésre is: a szülők és a pedagógusok közös megbeszélései minden­nél jobban rávezethetnek a legfontosabb teendőkre. A szülők és a pedagógu­sok egyenrangú partnerek a gyerekek nevelésében, felelős­ségük is megoszlik, köteles­ségük tehát minden olyan kérdésről tanácskozni, amely a gyerekek fejlődését gátol­ja. Mindenről beszélhetnek, mindent megkérdezhetnek tehát a szülők, ami az isko­lával kapcsolatban érdekli őket, hogy az értekezletről eltávozva ne legyen bennük olyan érzés, mintha a saját gyerekeiket érintő dolgokban mások, s esetleg véleményük szerint rosszul döntöttek. Tóth László Tavasxi divatkoktél gyermekeknek Talán még sohasem volt annyi lehetőség a gyerekek változatos és divatos öltözte­tésére, mint manapság. Az OKISZ-labor márciusi" divat­bemutató-sorozatában is mél­tó helyet kaptak a kicsi­nyek is. A gyerekruhák színössze­pán vizes ruhával kell le­mosni. A ruhák vonalvezetése la­za, kicsit trapézos vagy glok- nis. A kötényruha és az ing­ruha kiegészítője a minden­hez viselhető ún. blézer ka­bátka, valamint a felnőtte­kéhez hasonló mellény. i Mr í §ijS\ 1 1 JKm. tétele és anyaga majdnem megegyezik a női ruhák szí­neivel. A pasztellszínek do­minálnak, amelyek valamely erősebb tónusú színnel keve­rednek. így a sárga, a na­rancssárga, a kék — külön­féle árnyalatokban —, piros és a fehér. A kicsiket leginkább köny- nyű kötött, pamut, jersey anyagú kelmékbe öltöztessük. Divat a kockás mindenféle formája, a csíkos és a koc­kás merész összevegyítése, a ti'roli és a pettyes is. Sok műbőr ruhát is láttam, amely nagyon praktikus, mert csu­A kisfiúk nadrágja lefelé bővülő szárral készül, akár­csak a női pantallók. A ruhák díszítéséhez fém­csatot, rézveretet, hímzést és műbőrt alkalmaznak. Csino­sak a kötött és műbőr sváj­ci sapkák. Talán a legjellem­zőbb a ma gyermekruhájára, hogy színes, élénk és laza. Csak az alkalmi ruháknál láttunk fodrot — ami a régi romantikus stílust idézi visz- sza — azonban az öltözködés ma inkább egyszerűbb és praktikusabb. Formájánál, színeinél fogva elmondhat­juk, hogy a mai gyermekdi­vat neveü a kicsinyek ízlé­sét Sportos összeállítás kisfi­úknak. Bőrrel díszített öl­töny, hozzá bőrrel díszített eses » anyagból készült — tavaszi kabát, di­vatos rézszegekkel. Kiskabát helyett kikötőé blúz egészí­ti ki az öltönyt Trapéz vonalú kötényruha, bőr paszpóllal és rézszegek­kel. Felette egyenes vonalú tavaszi kabát, elején bőr dí­szítéssel, részszegekkel és ka­rikával. Gáspár Jttdii Nagy divat, kedvtelés ma­napság — és világszerte —, a régi cserépedények, hasz­nálati tárgyak, bútorok gyűjtése és ezeknek felhasz­nálása a lakások díszítésé­ben.. Végre ráeszméltek az emberek, hogy a paraszti kultúra, a népművészeti em­lékek összegyűjtésével, né­pünk régi kulturális öröksé­gét becsülik meg. A tömeg- termeléssel előállított sima vonalú bútorok, használati tárgyak gyakran egyhangú­ságot jelentenek a lakásban ma is. Ezt a „szürkeséget” fel lehet oldani olyan régi darabokkal, amelyek magu­kon viselik alkotójuk keze nyomát és mert egy kultúra kiforrott termékei, időállóak és szépek. Ha néhány kézzel festett virágos vagy madaras tányért például a falra akasztunk, olyan szép deko­rációt nyújt, hogy szinte a festményt is pótolhatja a szobában. A díszesen fara­gott mángorlót vagy guzsalyt is bevihetjük a lakásba. A régi tulipános láda vagy kar­colt díszítéssel ellátott szu­szék fehérnemű- vagy ágy­neműtartónak is kiválóan al­kalmas. A tréfás feliratokat őrző pálinkás butéliákai könyvek élé helyezhetjük. A bütykö­sök, korsók, köpülők padló­vázának is megfelelnek, és ha néhány szeszélyes vonalú faágat helyezünk beléjük, máris szebbé tettük velük lakásunkat. Tekintve, hogy • gyűjtők száma eléggé megszaporo­dott, és nem valószínű, hogy padlásokon, kamrákban po­rosodva régi dolgokat talá­lunk, viszont szeretnénk: a Szabad idő A szabad idő bevezetésével több lett az emberei: itieje. A ate*. növekedett szabad idő felhasználásához kívánunk néhány ötletei adni „Szabad idő” című rovatunkban. A természetjárásról Lassan mégiscsak beköszönt a tavasz, s megnyílik a lehe­tőség arra, hogy felkereked­jenek a kirándulást kedve­lők, megkezdjék az első ta­vaszi túrákat. A szabad szombatok lehetőséget nyúj­tanak arra, hogy szombat reggeltől vasárnap estig kétnapos, nagyobb túrókat is megtegyenek a kirándulók. A természetjárás nem csu­pán szórakozásnak szép és jó, de egészségi szempontból is hasznos. „Bár annyi pénzem lenne, hogy gyalog járhatnék’’ — sóhajt fel a mai kor embe­Kozmetika A SZEM A szem ápolása, gondozá­sa nemcsak szépészeti, ha­nem elsősorban egészségvé­delmi feladat. Rossz, gyenge világítástól például komoly fejfájást kaphatunk. (A rossz közérzet rányomja bé­lyegét külsőnkre, még a te­kinteten is meglátszik.) Vi­szont: hosszan tartó, túl erős fényhatás is súlyos kö­vetkezményekkel járhat a szem épségére. Egyebekben: a szemet reg­gel, felkelés után két te­nyerünkbe vett tiszta vízzel mossuk ki — ez legyen a reggeli tisztálkodás kezdete. Este — ha a napi munkától fáradtnak érezzük szemün­ket — fekvő helyzetben — langyos kamillateás boroga­tást tegyünk rá 5—10 percig. Ha esti program előtt érez­zük fáradtnak, gyűröttnek szemünket; szemcseppet cseppenthetünk bele. A modern arckikészítésnél mostanában nagy hangsúlyt kap a szem. Nem divat a hajszálvékonyra kitépett szemöldök. Divat a szempil- lafestés, a szemhéj-árnyéko­lás, sőt a felragasztható mű- szempilla. Mindezekből a szépészeti megoldásokból al­kat és elsősorban életkor szerint választhatja meg ki­ki a neki megfelelőt. A szemöldök — ha túl sű­rű, vagy orrtőnél összenőtt — igazításra szorul, a feles­leges szálakat csipesszel szedjük ki (szedessük ki). Akinek túl vékony a szem­öldöke, barna, vagy fekete szemöldökceruzával rajzolja utána. De általában arra törekedjünk, hogy a szemöl­dök természetes, eredeti vo­nalát tartsuk meg. Fiatalokon mutat jól a festett szempilla. Harmincon túl már nagyon vigyázni keli a festésssel és az alsó pillá­kat ne fessük, öregít! A festett felső szempillasor fölé közvetlenül szoktak egy vékony (a széles nagyon fel­tűnő és öregít) sötét vonalat húzni, amely a szemzugok­nál egyenes, vagy felfelé ha­ladó ívben végződik. (A lefelé tartó vonalak is öregítenek!) Szemhéjárnyaláshoz világos­kék, zöld, halványszürke, vagy kissé barnás festék di­vatos. Ez is inkább esti al­kalomra való dísz. Aki nap­palra használja, alig ész­revehetően tegye. A szem kozmetikáját azonban közép- korúaknak, vagy annál idő­sebbeknek ajánlatos meú óz­ni, mert náluk minden túl­hangsúlyozás inkább fel­hívja a korukra a figyel­met, mintsem használ. Az ápolt, de feltűnés nélküli megjelenés, a tiszta tekinte­tű, smink nélküli szempár sokszor vonzóbb bármilyen „divatos” kikészítésnél. B. S. re. Es valóban, a kerekek éjjel-nappal forognak, szinte mindenkiből géppel „közle­kedő” ember lett. akinek sa­ját közlekedési eszköze: a lába fáradni kezd. Egyre több a keringési és anyag­csere zavarokban szenvedő ember, s alig akad közöttük néhány, aki egy kis esti sé­tára szánja rá magát. A különböző közlekedési eszközökön elfáradt tagjai­kat sokan tornával vagy egyéb sporttal próbálják la­zítani, ami hasznos és helyes. De semmi sem pótolhatja a természetjárás áldásait, a gyaloglás felfrissítő hatását. Valamennyi üdítő kedvte­lés közül legolcsóbb a ter­mészetjárás. Felhívjuk azon­ban a figyelmet, hogy elen­gedhetetlen a jó bakancs, amely kényelmes és amely­nek vastag talpa alkalma*; arra. hogy a köves helyeken is könnyen járjunk. Ter­mészetes az is, hogy semmi, szűk. kényelmetlen holmit ne vegyünk magunkra, a lé­nyeg a réteges, kényelmes és könnyű öltözék. Kell egy kis hátizsák, amelyben elfér né­hány dolog, amire szükség lehet: egy pulóver, egy ösz- szecsukható ernyő, egy kis elsősegély-csomag (kisebb sé­rülések a lábakon néha elő­fordulhatnak), és egy kis cso­mag szőlőculkor. De ajánlunk még egy napszemüveget és turistabotot is. “ Persze, a természetjárást gyermekkorban legjobb el­kezdeni, s különösen korunk­ban fontos, hogy aztán a gyerekek majd a felnőtt korban is szinte nélkülözhe­tetlennek tartsák a kapcso­latot a természettel, a va­sárnapi, vagy a szünidei ter­mészetjárást. Elfoglalt szü­lők számára jó alkalom ez arra is, hogy őszintébb és barátibb beszélgetésekre ke­rülhessen sor a gyerekekkel, akár az úgynevezett líényes kérdésekről is. LAKBERENDEZÉS Régi és mai népművészeti tárgyak a lakásban azon, hogy csak művészileg értékes munkák kerülhesse­nek a kereskedelem útján a fogyasztókhoz. Lakásunk öltöztetéséről volt szó. Ügyeljünk arra. hogy mint mást se, lakásunk régiekre emlékeztető tárgya­kat szerezni, altkor a népi iparművészek alkotásait meg­vásárolhatjuk a boltokban. Az új követelményeknek megfelelő tárgyak a hagyo­mányok figyelembevételé­vel készülnek. Hódmezővá­sárhelyen, Karcagon, Mező­túron, Nádudvaron a nép­művészek —, hogy csak né­hányat említsünk —, olyan egyedi feketés-, teás-, boros-, pálinkáskészleteket, tálakat, tányérokat, vázákat és más cserépedényeket készítenek, amelyek a legszebb régi da­rabokkal is felveszik a ver­senyt. Sajnos a régi szőttesek, varrottasok nem tudtak úgy ellenállni az idő vasfogának, mint a szilárdabb anyagból készült egyéb dolgok. Így java részük már tönkrement. A lakásban a kényelmi igé­nyeket elégítik ki a szőttes- párnák, mást a futók, falvé­dők, térítők. A népi ipar­művészei: a hagyományos minták után készítik ezeket is manapság. Felhasználá­sukra sok lehetőség van. A kárpitozott, a műanyagbevo­natú bútorokon is szépen hatnak. A szőttest számos esetben bútorhuzatként is felhasználják, míg a szádé­ból függöny készük A hímzett térítők, párnák stb. már jobban igénybeve­szik pénztárcáinkat, de egy- egy szép darab elegeddé is belőlük. A kalocsai, a mező­kövesdi, tardi, szentistváni. beregi é; más hagvomán’.'ö­népművészetn tárgyakkal va­ló díszítését se vigyük túl- '.sba, mert akkor múzeum kát őrző hímzőasszonyok nemcsak a maguk otthona, hanem a kereskedelem szá­mára is készítenek csodála­tos darabokat. A Népi Ipar- művészeti Tanács őrködik: jelleget kap otthonunk. Né­hány szép tárgy, ízléses el­helyezése jobban érvényesül, szebben mutat, mintha tele zsúfoljuk velük a lakást. KLGr. aprilss 11.

Next

/
Thumbnails
Contents