Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

I

Az iskolai élet demokratizmusáért

A társadalmi haladás egyik sokat hangoztatott elve és követelménye a demokratikus élet feltételeinek, lehetőségeinek megteremtése és fokozatos kibontakoztatása a politikai, gazdasági és kulturális élet egész területén. Az iskolai élet továbbfejlődése sem képzelhető el a szocialista demokrácia elveinek és módszereinek a gyakorlatba való átültetése nélkül. Ettől a gondolattól vezettetve vitatta meg március 17-i kibővített ülésén a Pedagógusok Szakszervezete az iskolai élet demokratizmusának kérdéseit.

Dr. Voksán Józsefnek, a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetősége titkárának a referátumából meggyőzően bontakozott ki a demokratikus vezetés igényének korszerűsége és szükségessége. Az iskolai élet demokratizmusának szervezeti es tartalmi kérdései is világosán kirajzolódtak az előadás során, s egyértelműen nyilatkozott meg a hallgatóságban a meghirdetett elvek, es követelményed megvalósulásának igénye. Ugyanakkor azonban bizonyos aggályok is tapasztalhatok a megvalósítás gyakorlatában. A demokratikus vezetés elvei és módszerei a gyakorlat során sok esetben komoly torzulásokat mutatnak, de azt is lebet tapasztalni, hogy a dolgozók könnyen bele is tőrödnek a torzulások kifejlődésébe.

Ezek a tapasztalatok arret ösztönöznek, hogy újra meg újra beszéljünk róla, s ne csak az elvi kérdésekben való tisztánlátást segítsük, hanem a gyakorlatban való megvalósítás igényét is növeljük. Adjunk bátorítás l ennek a társadalmi Igénynek fokozottabb érvényesítésére az iskolai életben.

Világosan kell tehát látni, hogy az iskolai élet demok- ratizbmusának kibontakoztatása nem valami divatos szellemi áramlat, múló társadalmi idény, hanem a társadalmi önigazgatás irányában ható 'fejlődési tendencia megnyilatkozása, a közösségi élet magasabbrendű szerveződésének alapja, melyben nemcsak a jogok teljesednek ki nagy mértékben, hanem a közösségért érzett felelősség és közösség érdekében kifejtendő aktivitás is szükségképpen megnövekszik.

Az iskolai élet demokratizmusának helyes irányú és mértékű kibontakozását több esetben az a látszólagos ellentmondás gátolja, amely egyfelől a központi irányítás, másfelől a dolgozók széles körére való támaszkodás igénye között fennállni látszik. A valóság az, hogy a demokratikus centralizmus éppenséggel feltételezi és nem kizárja a dolgozók, a beosztottaik rétegeire való támaszkodást. Lenin világosan és meggyőzően mutat rá, hogy amíg egyfelől az emberi egyenlőség megvalósítására kell törekednünk, másfelől fenn kell tartani a munkamegosztás egyenlőtlenseget.

A vezetés és irányítás szükségessége nem halványulhat el az élet egyetlen területén sem. A vezetésnek azonban megvan az a formája és módja, amely nagy mértékben biztosítja az emberi jogok gyakorlását iskolában, termelő üzemekben, hivatalokban, s a társadalmi elet minden területén.

Az iskolai élei demokratizmusa társadalmi igény

A pedagógusok; szempontjából a demokratikus ve zenesnek külön jelentőséget ad az a társadalmi igény, hogy az ifjúságot előkészítse a rá váró különböző feladatok mellett a társadalmi önigazgatásban valórészvételre. Erre a feladassa jól félkésztte. ni ende akkor képes az iskola, ha nemcsak elvben hirdeti a demokrata anas' hanem elemeit társadalmi-iskolai keretek között gyakoroltatja is. Ez viszont csak olyan iskolában remélhető, ahol a demokratikus életvezetés az iskolai élet egészét áthatja, beleérik a tanulóifjúság iskolai és mozgalmi életét is. Ebbő! a szempontból nézve nemcsak az igazgatóságnak feladata vezetői funkciók betöltése, hanem kisebto-na- gyobb mértékben valamennyi pedagógusnak és mozgalmi vezetőnek, Világosa« kitűnik ez, ha arra gondolunk például, hogy az osatályfő- nökök ebben a minőségükben igen jelentős vezető-, irányító szerepet töltenek be. Vezetésük demokratizmusán fordul meg, hogy az osztályközösség valódi közösséggé formálódac-e, amely a fejlődés egy magasabb fokán élni tud a társadalmi önigazgatás lehetőségeivel és jogaival! De minden egyes szaktanár is betölt valamilyen irányitó, vezető funkciót, hiszen feladatai messze túlnyúlnak a tanítási ismeretek puszta átadásán és ellenőrzésén. A szaktárgyi érdeklődés irányítása, a tanulói aktivitás kibontakoztatása, a munkafeltételek jó megszervezése igen jelentős irányítói, vezetői tevékenység.

A fentiékből következik, hogy a vezetői képességet minden pedagógusnak el kell sajátítania bizonyos mértékben és meghatározott körű felelősséggel. Az is kétségtel len viszont, hogy e szűkebb körű vezetéshez szükséges képességeket, tapasztalatokat is csak akkor tudja igazán elsajátítani bármely tanár, tanító, ha részt vesz az iskola egészének demokratikus szellemben történő irányításában. Az iskolai élet irányításában való részvétel lehetőségének igénye tehat nem

Ute április lé., péntek

valamiféle hatalmi, felfelé való érvényesülés igénye, hanem a név-élőmunka természetéből fakadó korszerű jog, sőt kötelesség. Minden pedagógus, aki felelősséget érez az iskolában folyó munká- . ért, annak színvonaláért és szocialista jellegéért, nem állhat közömbösen az iskolai élet irányításának alapvető kérdéseiben. A jogokat rnenz. szemenöen biztosítják az iskolai alapvető dokumentumok, és erre igényt is kell tartani, még akikor is, ha ennek az igénynek az érvényesítése egyes esetekben nehézségekbe, akadályokba ütközik.

Demokratikus Jogaink érvényesítése során számolnunk kell a fejlődés természetéből következő lehetőségek sokféleségével. A demokratikus jogok gyakorlásának ugyanis előfeltétele bizonyos fokú érettség e jogok gyakorlására. A demokratikus módszerek alkalmazásának is meg vannak a szükséges előfeltételei. Nem szorul bizonyításra, hogy egy közösségi szempontból fejletlen, fegyelmezetlen, a munkához és a kötelességekhez rosszul .viszonyuló kollektívában. legyenek azok felnőtt vagy ifjúsági kollektívák, a demokratikus módszerek alkalmazása a szó ideális értelmében kétélű dolog lehet. Vissza lehet élni vele. A fegyelmezetlen és a munkához (tanuláshoz) rosz- szul viszonyuló csoportok könnyen félreérthetik a humánus hangnemet és engedékenységet. Elnéző magatartást olvashatunk ki belőle. Velük szemben a követelésnek, rendelkezésnek is helye van adott esetben. Előfordulhat az is, hogy bizonyos helyzetekben pedagógiailag szükségessé válhat a türelmetlenség, az elégedetlenség kifejezésre juttatása. Ha pl. rosszindulatú fegyelmezetlenkedés tanúi vagyunk. vagy ha legjobb szándékaink. intézkedéseink megvalósulását önzés, nemtörődömség, rosszakarat gátolja. A követelés, a türelmetlenség, a felemelt hang használata önmagában még nem antidemokratikus megnyilvánulás, sőt nagyon is demokratikus mozzanat a nevelőmunka folyamatában, ha közösségi érdekeket védünk vele. Anti- demokratikussá akkor válik Követei«, akar a-türelmetlenség, ha az irányításnak, a vezetésnek állandó jellemzőjévé lesz, ha tehát a pedagógus stílusává, alapvető személyiségjegyévé válik. A közösségi fejlődés primitív, kezdetleges fokán az Önigazgatás elvének érvényesítése sokkal inkább vezet anarchiához, mint előre lépéshez, éppen ezért ilyen közösséggel szemben bizonyos autokratikus vezetési elemek is szükségesek. Ezen a fokon a nevelő személyes és közvetlen irányító tevékenysége nélkülözhetetlen.

Őszinte

légkörben, közös szándékkal

A demokratikus jogok ki- terjesztése párhuzamosan haladhat csak a közösséggé formálódás menetével, s igazán csak akkor terjeszthető ki, ha már megszilárdult formát mutat a közösségi együttélés, a szolidaritás, a közösségért való felelősség, ha a közösség közvéleménye elég erős ahhoz, hogy szembe tudjon szállni mindenfajta önkén yeskeoésse!, önző magatartással, bomlasztó tevékenységgel

Mindebből az következik, hogy a demokratikus vezetés gyakorlatának kialakításában mindig az adott helyzet elemezéséből és értékeléséből kell kiindulnunk, de intézkedéseink során a szooialista vezetés eszményét kell szem előtt tartani, hogy a ránk bízottakat lépésről lépésre közelebb vihess ük ehhez a magatartási szinthez.

A legközelebbi iskolai nevelési értekezleteken az iskolai demokratizmus lesz a megbeszélés tárgya. Kitűnő alkalom ahhoz, hogy pedagógusaink nyílt ás őszinte légkörben vitassák meg a vezetés demokratizmusának kérdéseit, helyi problémáit és eredményeit. Egyéni és iskolai érdek, hogy ezzel a lehetőséggel bátran és a segítés szándékával éljünk,

Noszticzim Ferenc

Régészet, néprajz, történettadomáuT

A Vármúzeum évkönyvének VI. kötetéről

Nemrég jelent meg a Dobó István Vármúzeum évkönyv*! sorozatának legújabb kötete.

A kitűnően szerkesztett sorozat egyrészt méltóan képviseli a múzeum tudományos munkásságát, másrészt külső szerzők tévén a körülhatárolt, bizonyos tekintetben speciálisan megszabott múzeuma kereteket lg túllépve hasznos olvasmányt nyújt.

A 380 oldalnyi terjedelmű, szép kiállítású munka 18 szer-' ző igényes tanulmányát tartalmazza megyénk régészeti, néprajzi, történettudományi új kutatási eredményeinek publikálása révén.

A kabar törzsek száll ásterületén

Különös figyelemre tarthat számot Nagy Árpád dolgozata, Az eger—szépasszony- völffgi X. századi temetőről, mely elsősorban összegezi az eddigi kutatási eredményeket, de több tekintetben érdekes párhuzamot von az egyéb helyen, feltárt honfoglalás kori leletanyagról. Szól a tanulmány a Baríalos Gyula. által 1896 decemberében megkezdett első ásatásokról, aki rövid idő alatt 33 honfoglalás kori sirt talált meg. az egyikben például bizánci pénz is volt elrejtve. A régészet jelen állása szerint a temető a kabar törzsek azál- lásterületére esett.

Sugár latnán tanulmányával (Eger város falainak és kapuinak története) újabb fontos részkutatással gazdagította városunk történetet es egy modem vároaszmtezis megírásához nyújt hasznos adalékot. Figyelemre méltónak találjuk megállapításait a történettudomány szemszögéből is. Az eddigi megállapítások szerint ,.Az 1405.

évi városi törvény után a városfal a városi jogállapot egyik fontos ismérve lett.” A szerző tanulmányában bebizonyítja, hogy Eger „civitas létére a XVI. század derekáig semminemű védművel nem volt övezve..Zsigmond király dekrétuma tehát nem lehetett általános érvényű egy évszázad múlva.Az 1552-es ostromot megelőző években i3 palánkkal és árokkal volt csak a város körülvéve. Tinódi Lantos Sebestyén is így említi históriás énekében; „A városnak vala tapasztott pa- lánkja, annak vala négy kimenő kapuja.” A szerző szerint a várost körülvevő kőfal megépítésére az 1570-es évek végé® került csak sor.

Az „Egri Fetihnáme*

A hazai toilériettudoman y sikerein kívül az egyetemes művelődéstörténet nagy eredményének tekinthetjük Fehérvári Géza Londonban elhangzott beszédének magyar nyelvű publikálását az „Egri Fetthnáme'-raí. \ nevezett mű III. Mehmed szultán 1396-i magyarországi hadjáratának hiteles krónikája. A szerző a török kéziratot öaz- szevetette a konstantinápolyi angol követ titkárának, Sir Thomas Glovernek korabeli beszámolójával, aki szintén részt vett Eger elfoglalásában. E szerint a szultán sereg 1596. július 2-án hagyta el a török fővárost, és szeptember 12-én érkezett Eger alá. A kezdeti sikertelen ostrom után egy angol trombitás megszökött a várból és elárulta a vár gyenge pontjait, Ezt követően ígért szabad elvonulást a védőknek a

szultán, ha feladják az erődítményt. Ez megtörtént, da hitszegően a hatvani szpahik es janicsárok megrohanták az elvonuló védőicet — írták a korabeli szemtanúk.

Gárdonyi

levelezése

Ebben a kötetben kezdte meg dr. Korompai János Gárdonyi Géza levelezésének publikálását, elsőként az fró 296 levele tartalmi kivonatának közlésével. Reméljük, hogy a levelek és a titkosírással írt szövegrész később: nyilvánosságra hozásával egy teljesebb Gárdonyi-kép fog kibontakozni, mert e téren komoly hiányosságot tapasz talhatunk az frórói megjelent legújabb monográfiában is. (Z. Szalai Sándor; Gárdonyi műhelyében.) A sorozat eddigi köteteivel összehasonlítva úgy látjuk, hogy a jelen kötet összeállításakor a szerkesztők (Bakó Ferenc és dr. Korompai János) a magas tu. dományos mércét némileg még emelni tudták. Kritikai megjegyzésünk arra vonatkozik, hogy bibliográfiai, könyvészeti vonatkozásokban azonos elveket kell megkövetelni a szerzőktől.

A szép kötetet letéve, minden helyi tudományszerető embernek látnia keÚ, hogy nagyon, fontos lenne egy megyei folyóirat megjelentetése is, amely publikációs lehetőséget biztosíthatna a helyi kutatók számára.

A Vármúzeum évkönyvének új kötetét azért is üdvözöljük örömmel, mert évek óta ezt a hiányzó folyóiratot nem«« szándékkal igyekszik helyettesíteni;

Scbestéwy Sándor

ba. Sietni akartak • a nyilasok, de a kivénhedt Opel mélyre ült a sálba várakozás közben. Hiába bőgette a pártszolgálatos sofőr a motort, egy helyben pörögtek a hátsó kerekek. Balogh Mihályt kilökte Faragó a sárba.

0 is kiszállt.

— Told meg, te nyavalyás! — rikácsolt habzó szájjal.

Balogh Mihály bilincsbe- vert kezével feszült a sárii anyának, arcába latyakot fröcskölt a kerék. Nagy nehezen kikecmeregtek a kátyúból. sötét lett, mire elindultak vissza a városba.

Gyilkos hangulat lett úrrá a nyilasakon. Útközben megállás nélkül ütötték a foglyot, s ettől a kutya hisztérikusam csaholt

— Szemét... elrontotta a karáCsonyestónket... — sziszegte Faragó.

Balogh Mihály tompulta» gubbasztott a hátsó ülésen. Túl volt azon, hogy szívére vegye a pofonokat, már azon is túl volt, ami elképzelhetetlen. És élt. még mindig' élt — ezt értette a legkevésbé, amikor néha-néha felpislákolt benne az öntudat parányi szikrája.

Lesvárpusztán túl, az országúton és a Rózsakanális között egy fácánkakas sétált a lucematarlón. Ezzel a látvánnyal búcsúzott Német László János az ismerős tájtól. A következő percben átgurult a rozoga autóbusz a Rózsakanális hídján, és egyszerre savsaorítóan idegen lett mindem. Gyermekkorában a hídig szokott cserkészni pajtásaival a költő. Kü1 ön-külön ismerték valamennyi eperfát, melyiken milyen gyümölcs terem; illatos hamvas lila, mézédes fe- ner, avagy savanyítás fekete ? Tovább, Rábapatona fele mar nem mertek engedni, a csábításnak, különben öreg estére vergődtek volna haza. Tervezték, elmennek tmjd Eneséig, sőt, Kónyig is, ha nagyobbak lesznek, és akkor vonattal utaznak vissza a városba.

33.

Vigyázott, nehogy elárulja a pánikot. Ezúttal szerencsének mondhatta borzalmas állapotát, eltorzult arcvonásai elvesztették azt a képességüket. hogy az érzelmek kifejezői legyenek. A vegetálás mentsvárába húzódott, tette, amit parancsoltak neki, tőle telhetősen gyorsította az események pergését, hadd essen át minél előbb azon, aminek meg kell történnie. Mindenre hajlandó volt, csak a beismerésre nem,

Demeter. Faragó és Bed? Antal kísérték a Vármegye- háza udvarára. Maeodi'k hete nem látta a szabad eget, második hete nem szippantott szenny nélküli levegőt. Még az is újdonságnak hatott, hogy szemerkélt az* eső, nyirkos hideg van és verebek gubbasztanak a tetőpár - kány alatt. Megbilincselve betuszkolták egy fakóra vénült, sötétkék Opel személy- gépkocsiba. Bede Antal mellételepedett! Demeter a sofőr szomszédjogában foglalt helyet. Faragó is megérkezett rövidesen: pórázon vezette Wolfot. az ajándék farkaskutyát és egyenesen a fogoly ölébe ugratta. A kutya be- tanultan helyezkedett el, szemét le nem vette Balogh Mi- hályról.

— Egyetlen gyanús mozdulat és ez a kutya átha- rapja a torkodat — közölte Faragó.

Indulás után sokáig nem beszélteik. Lompos katonák, elnyűtt járművek között haladtak ki a városból, a rossz ablaktörlő akadozva söpörte le az üvegről az esőiét

Faragót a házkutatás esetleges eredménye sem érdekelte ostintee. Szamara teljesen mindegy voll ez a kis részletkérdés a nagy katasztrófához képest. Ezegyszer igazat adott Weinhoff érnék: a legegyszerűbb lenne teketória nélkül tarkón lőni a tizenegy kommunistát. Csak abban merte kiélni őszinteségét, hogy szabadjára engedte az ellenállási csoport iránti gyűlöletét. Azt viszont nem merte bevallani magának, hogy ellenséges érzése inkább az irigységből fakad, mint a gyűlöletből. Bármennyire kínozhatták a tizenegy fiatalembert, számúikra az élet értelmes folytatását jelentette a jövő, még akkor is, ha el kell pusztulniuk. Ö pedig hiába próbálkozott annyi vakmerőséggel, megalázkodással, kegyetlenkedéssel menekülni a végzet elől, utoléri akkor is, ha életben maradhat a háború végéig.

Mint annyiszor, megint azzal menekült önmaga elől, hogy nem érdemes gondolkodni.

Ács Komárom megyei nagyközség szétszórtan, barátságtalanul komorlott a decemberi esőben. Ódivatú ház

előtt állt meg az autó. Balogh Mihályt sietve lökdösték - az udvarra, rászóltak, mutassa, melyik ajtó nyílik a lakásába. Erdélyből költözött erre a vidékre, feleségével albérlőként lakott a régi parasztház leghátsó szobájában. Fiatal felesége ijedten a szájára kapta a kezét, amikor meglátta a betoppanó nyilasokat.

Se szó. se beszéd, Demeter és Faragó rögtön a szekrénynek esett, az utolsó szálig mindent kiszórtak belőle, majd a többi szekrény fiókjait kutatták át. Nem találtak métaout.

— Mozgás kifelé! — ordított Demeter a sötéthajú, kerek arcú fiatalasszonyra.

Bede zászlós a szobában maradt a fogoly őrzésére. Leült az egyik hokedlire, csőre töltött pisztolyát az ölében tartotta.

Óvatosan, hogy a zászlós észre ne vegye Balogh Mihály a falnak támasztotta a hátát, különben összeesett volna. Fájdalmai és az izgalom kétszeresen próbára tették. Mi lesz. ha a kamrában, a padlásfeljáró alatti zugban megtalálják a bűnjeleket? Illegális mimikáját annyira titokban tartotta, hogy még a felesége sem tudhatott róla. Valamit gyanított, de aztán megnyugodott, amikor mondta neki, hogy gyerekes passzió az egész.

Attól félt, szégyenszemre elájul, most, amikor senki sem bánija. Kibírhatatlan lassúsággal múltak a percek.

Végre hallotta a döngő léptéket. Elsőnek a felesége jelent meg, sikerült elkapnia a tekintetét, és ez csodát művelt vele. Öröm, nyugalom, erő szállta meg egy pillanatra. Ennyi jótétemény elegendő volt ahhoz, hogy ne érezze magát a végső elesett- ség legmélyén. Bizonyosságot szerzett; nem találtak semmit a nyilasok.

Ezt. megállapíthatta Demeter és Faragó viselkedéséből is. Dúltak-fúltak, a szokásosnál is gorombábban bántak vele, úgy taszigálták ki a házból, mint a legutolsó gonosztevőt. Nem törődött vele. Most sokkal több rosszat is képes lett volna elviselni kínzói kudarcáért.

Erősen alkonyodéit, ami- fcoc vissza tuszkoltak a kocsi-