Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

Rm&f­KUSSUTH S.a# Operaíelvételefc 9.00 Konyharádio. 9.10 OperettréKEiettfL. 70.05 Elbeszélés. 10.23 Zenekari mtraoKa. 11.30 A Szabó család. 12.20 Ki nyer mai 12.30 Tánczene. 13.15 Nóták:. 13.50 válaszolónk báBsatóteknak! 14.05 Schumann és telesess Oroszországban. 14-30 Nőkről — nőknek. 15.10 Kóruspódium. 25.1» Magyar századok. 15.05 Mendelssohn: E-ddr szonáta. W.SS Világgazdasági Figyelő, is.46 Régi dalok. IVj» Bach: IV. tendenborgt verseny. TUS Erdey-Grfe «bor válaszol a diakoknak. 17.53 Kedves lemezeim. 19.25 Az öttueabaiuokságrŐL 19.30 Gondolat. 30.15 Magnósok, figyelem! 21.03 Az „évszázad üzlete*'. 21.35 Népdalok. 22.15 A dzsessz világa. 23.25 Operettrészletek, o.io Barokk muzsika. PETŐFI S.05 Népi zene. 3.15 Megtestesülő leninizmeet. 9-00 Ünnepi zene. 9.09 Oroszlánkörmök. >. DoK.-mfisor. 11.35 Néhány perc tudomány, 12.00 Zenekari muzsika. Kettőtől — hatig ... 13.10 Kis magyar néprajz. 13.15 Visszaemlékezés. 18.45 Népdalfeldolgozások. 19.05 Beethoven zongora* trió. 21.05 Népdalok. 21.14 Puccini: A Nyugat lánya. S íelv. opera, 23-46 Kórusművek. MAGYAR 9.00 Szünidei matiné. 10.00 Érettségi bizonyítvány (Magyarul besz. lengyel film.) 13.98 Asztalitenisz EB. 18.00 Hírek. 18.05 Riportfilm. (8.25 Show-hivatal, 19.05 Esti mese. 19.15 Szovjet irodalmi dók.-film Leninről. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Mit tenne ön az én helyemben? 31.00 Böbe Afrikában. (Riporlfilm.) 21.20 Asztalitenisz EB. 22.10 Tv-hiradó. 22.20 A költészet bets. POZSONYI 13,40 A cirkusz művészei. 19.00 és 21.55 Tv-hiradó. 19.50 Lenin nyomdokain. (Szovjet dok.-íilm.) egri vörös csillag: (Telefon: 22-33) A3 előadások kezdete: fel 6 és S órakor. Valcerkirály Színes amerikai—osztrák film. EGR/ BRöDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Elvira Madigen Színes svéd fiit» EGRI BEKE: Ujjlenyomat GYÖNGYÖSI PUSKIN: Hattyúk tava GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Estély habfürdővel HATVANI KOSSUTH: Mllliárdokat érő ember ÜGYELET Egerben: 19 órától csütörtök reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. k.JL.JúA.jk A A A. A.A.J Jubileumi emlékérmek... Fiatalok... Látogatás a szociális otthonban... Ki hozza rendbe az udvart? Rákóczi-emiékek Rodostóból Friss postánkban már kaptunk leveleket sírról, ho­gyan ünnepelték meg me- gyeszerte felszabadulásunk 25. évfordulóját Hatvanban az állomás nagy oktatóter­mében ünnepi taggyűlést tartottak az állomás kom­munista dolgozói — írta le­velében Szűcs Ferenc hat­vani tudósítónk.— Az ünne­pi taggyűlés előadója Kiss József, a vasúti csomópont üzemi pártbizottságának tit­kára volt Ezen a taggyűlé­sen adták át 75 vasutas dol­gozónak a Jubileumi Emlék­érem kitüntetést A hetvenöt kitüntetett között hárman olyanok voltak, akik a fel- szabadulás napjaiban fegy­veresen is részt vettek a szovjet csapatok oldalán a küzdelemben. Az új-hatvan! gimnázium és szakközépiskola ünnepsé­géről Hildák Zsuzsanna szá­molt be levelében. Április másodikén emlékeztünk meg hazánk felszabadulásának 25. évfordulójáról — írta többek között Az ünnepi műsort a magyar irodalmi szakkör tagjai adták. A mű­sorban a harcokról szóló versek, riportok és novellák hangzottak el. Szerepelt az iskola énekkara is aktuális dalokkal. Az egri Gárdony! Géza gimnázium diákja, Nagyidat Imre a felszabadulási stafé­táról számolt be levelében. A hálazászló hosszú útja so­rán eljutott az egri diákok­hoz is. Az ország számos út­törőcsapata, KISZ-szervezete kötötte fel a köszönőszala­got míg a Gárdonyi Gimná­ziumba is eljutott Motoros küldöttség hozta a staféta­zászlót s az iskola tanulói is felkötötték kis ünnepség keretében a szalagot és így küldték tovább, hogy az országjáró út után elérkezve Moszkvába, az egri diákok üzenetét is elvigye. Kovács Lajosné Hortról egy kedves látogatásról szá­molt be szerkesztőségünk­nek. A horti Vöröskereszt- szervezet aktívái a csányí szociális otthonba látogattak el, a látogatáshoz a helybeli gépjavító állomás biztosított autóbuszt Az ifjú vöröske­resztesek — 13 kislány, — népviseletbe öltözve tánccal, szavalatokkal, népdalokkal szórakoztatták az öregeket A műsor befejezése után minden idős lakónak csoma­got, cukorkát adtak át. Na­gyon megható volt amikor az otthon öreg lakói kérték a gyerekeket, látogassanak el máskor is hozzájuk. Őszinte ragaszkodás volt eb­ben a meghívásban, és a szervezet tagjai úgy hatá­roztak, ebben a hónapban is látogatást tesznek a szociális otthonban, A termelőszövetkezetben sem feledkeznek meg az öregekről. A szövetkezet el- nökhelyetese a csoporttal együtt meglátogatta a szoci­ális othonban levő termelő­szövetkezeti nyugdíjasokat. Misóczky Lajos Gyöngyös­ről, Farkas Gábor gyöngyösi általános iskolai igazgatónak Bodonyról szóló könyvéről írt méltatást. A szerkesztő célja az volt, hogy bemutas­sa a mátrai kisközség éle­tét, nehéz és derűs napjait, — hogyar jutott el a század- fordulón még a feudalizmus korát élő falu a huszas évek nyomora után ahhoz az időhöz, amely új életet ho­zott az embereknek. A szerző Bodony szülötte, önvallomással hitelesíti mondanivalóját a faluban élő emberek múltjáról. Tör­ténelmi hűséggel számol be a könyv írója a falu törté­netéről, a lakosságot tizedelő kolerajárványról, az 1904. évben pusztító tűzvészről, s arról, hogy a falu lakossá­gát nemcsak a járványok ti­zedelték, sokan közülük ki­vándoroltak, új hazát keres­ni A helytörténeti monográ­fia meleghangú ajánló so­rait dr. Fülöp Lajos, a gyön­gyösi gimnázium igazgatója írta, a nyomtatás költségeit Bodony községi tanács vál­lalta. Reméljük, a könyvnek si­kere lesz szűkebb hazájában és az országban is. A gyöngyösi Vasút utcai KISZ-lakásokból panaszos levelet hozott a postás. Több mint harminc család prob­lémájáról írt Lakatos Béla. 1967-ben épültek fel a KISZ-lakások, az építő a Mátravidéki Építő és Szak­ipari Ktsz volt. Bár az épí­tési költségekben benne volt az is, hogy a ktsz gondosko­dik az udvar rendbe hozásá­ról de ez a mai napig .sem történt meg Az udvaron ott díszük az építésből vissza­maradt törmelék, megemel­ve az udvar szintjét úgy, hogy a víz befolyik az alag­sorba, ha eső jön. A harminc családban közel 60 gyermek van, s ezek jó időben is a szobába vannak zárva, hiszen az udvaron nem lehet ját­szani. A városi tanács terv­be vette egy játszótér léte­sítését, azonban a törmelé­kek miatt nem tudják elvé­gezni a munkát. Vajon mikor teszik rendbe az udvart a ktsz dolgozói úgy, ahogy azt az építési szerződésben vállalták, — kérdezik a bosszankodó la­kók. Vagy per nélkül el sem lehet intézni?! Amikor 1717-ben Rákóczi Ferenc felismerte, hogy: „Nem bízhattam többé a ke­resztény fejedelmek segítsé­gében, a keresztény Európá­nak egyetlen vidéke sem nyújt menedéket a bécsi ud­var üldözése ellen” — elfo­gadta a török udvar hívását. A török szultán III. Achmed 1716-ban Ausztriával hábo­rúba keveredett, Rákóczi 1717. szeptemberében szívé­ben új reménnyel hajóra szállt és mint Mikes írja, négy heti vitorlázás után megérkezett Törökországba. Harmadfél évig a szultán birodalmában sem volt a bujdosóknak nyugodt ottho­nuk, egyik helységből a má­sikba rendelte őket az ural­kodó és arról a tervről, amely Rákóczit Törökország­ba vonzotta, hogy Ausztria ellen török sereget vezessen, szó sem esett. Az 1718-ban kötött passzarovoczi béke végleg megpecsételte sorsu­kat: nem mint harcosok, ha­nem mint bujdosók fognak a császár oltalma alatt élni. 1720. márciusában megérkez­tek bujdosásuk végső állo­mására, Rodostóba. „Mi itt igen szép kies helyt vagyunk — írja Mikes Ke­lemen. A város, elég nagy és elég szép, a tengerparton le­vő kies és tágas oldalon fek­szik... az bizonyos, hogysu- hult a fejedelemnek jobb la­kóhelyt nem adhattak volna. Akár mely felé menjen az ember, mindenütt a szép mező.” A tengerparti szállásra Rá- .kóczi sokat költött: kertésze­ket, építőmestereket hozatott. Lakosztályát, kápolnáját dí­szítette, csinosította. A buj­dosók életét szigorú rendtar­tással szabályozta. Meghatá­rozott időben keltek fel, reg­gel dobolásra. Dobolás jelez­te a reggeli istentisztelet ide­jét, a közös reggelit, ebédet, a szabad foglalkozást, a vacso­rát. Mikes írja „A való, hogy egy klastrombán nincsen nagyobb rendtarás, mint a fejedelem házánál: Ezek pe­dig azok a rendtartások: reg­gel hatod fél órakor a dobot megütik, akkor fel kell kel­ni és készen kell lenni hat órakor. Hat órakor dobol­nak, és akkor a fejedelem felöltözik... Ami pedig a mulatságot és az idő töltését illeti, az sok féle és ki-ki a maga hajlandóságát követi. A fejedelem minden héten ló­ra ül és kétszer is estig oda vadászunk... amikor pedig vadászni nem megyen a fe­jedelem, akkor csak a sok írásban tölti az időt.” Írásaiból tudjuk, hogy a nagy célt, hogy hazáját fel­szabadítja, még akkor se ad­ta fel, amikor a külpolitikai helyzet teljese^ reménytelen­né vált. Rákóczi gyakran foglalko­zott írásaiban az idő eltölté­sének helyes módjával (ker­tészkedés, kézimunka, olva­sás) és erre másokat is ok­tatott. „Célszerűbbnek gon­dolnám tehát és ajánlanám a magányba vonultaknak vál­toztatni, gyakran cserélni foglalatosságai Itat és inkább kézi' munkákkal foglalkozni egyebek helyett...” — írja a Vallomások-ban. Nagy kedvteléssel kezelte Rákóczi maga is az eszter­gát Rodostóban és darabokra szedhető ládákat, „s meg összeilleszthető mesterséges bútorokat talált föl”. Egyik hű apródjának, Szathmári Király Ádámnak följegyzése! szerint pedig már grasbois-i magányában is esztergált. Mikes 1728. március 24-i le­velében olvassuk: „Hogy pe­dig minden úgy töltse az időt, mint a mi urunk, arra az Isten ajándéka kevánta- tik, mert ebédig az olvasás­ban és az írásban tölti az időt, ebéd után pedig, aki látná, azt mondaná, hogy va­lamely mester ember: vagy fúr, vagy farag, vagy az esz­tergában dolgozik. És az ő gyönyörű szakálla sokszor te­le forgáccsal, hogy maga is neveti magát. És úgy izzad, mint ha munkája -után kel­lene enni kenyerét. Ötét minden csudállya, ő pedig neveti az ollyat, aki azon pa­naszkodik, hogy el únnya magát.” Mikes Kelemen azt is föl je­gyezte, hogy a fejedelem ha­lála előtt egy héttel még dol­gozott az esztergával. Ami­kor Thaly Kálmán 1888—39- ben Rodostóban felkutatta a fejedelem és a többi bújdosó, Bercsényi és a száműzetés­ben elődeik, Thököly Imre és Zrínyi Ilona emlékeit, a szo­morú pusztulás képe tárult elé. Enyésző félben a fejede­lem lakóháza, a bujdosók emléke a távoli legendák kö­débe veszett. Thaly Kálmán érdeme, hogy a még fellel­hető emlékeket felkutatta, számba vette. És amikor 1906-ban Thököly Imre, Zrí­nyi Ilona és Rákóczi Ferenc hamvait hazahozták, ezek a tárgyi emlékek is hazakerül­tek. Az ereklyéket a Kassai Múzeumban helyezték el és 1935-ben a fejedelem halálá­nak 200. évfordulóján Buda­pesten is kiállították. Azóta nem látta a fővárosi közön­ség a Rákóczi-emiékekeí. A Magyar Nemzeti Múze­um most ismét kiállította ezeket a becses emlékeket, amelyele közül talán a leg­szebb egy hársfából faragott, festett karosszék — a feje­delem munkája. A karosszúk háttámláját és az ülőlap pe­remét virág- és gyümölcs­motívumokból álló dombor­művű faragványok díszítik. A háttámla középrésze stili­zált virágtartóból kinövő csokrot ábrázol. Színei a Rá­kóczi-ház színeit idézik: fe­hér alapon a pirosat és ké­ket. Valószínű, hogy a fejede­lem faragta ugyancsak hárs­fából azt a hat szépen cizel­lált gyertyatartót, amely Rá­kóczi rodostói lakóházának kápolnájában állott. Kegyelettel állunk a feje­delem személyes tárgyai, ha­lotti köpenye, a Zrínyi Ilona emlékét idéző domborművű faragással díszített ládalap előtt. Kádár Márta Még időben szólunk Az egriek kedvelt kirán­dulóhelyei közé tartozik Síkfőkút. Sok egrinek van már kisebb telke, nyaraló­ja, víkendháza, de még akinek nincs, az is szíve­sen kirándul a tó partjára, a közeli hegyekbe. Am ezek a kirándulások sok ember számára végződnek bosszú­ságai. Esztendőről eszten­dőre ismétlődik a panasz, hogy reggel még csak ki­jutnak valahogy a friss le­vegőre vágyók, de vissza­felé már tortúrát jelent au utazás. Kiváltképp, ha ki­sebb gyermekekkel megy a család, mert akkor még a buszra szállásén folyta­tott „közelharcokban” is lemaradnák az „ügyetle­nebbek”. Esztendők óta minden va­sár- és ünnepnap, tízesé­vel, húszasával maradnak le az amúgy is életveszé­lyesen tömött autóbuszok­ról a kirándulók, s sokan kénytelenek visszafelé gyalog megtenni az utat. Időben szeretnénk fel­hívni az AKÖV figyelmét, hogy a délutáni járatok be­állításánál legyenek tekiil­lettel a gyermekesekre, — akiknek nem mindegy, hogy melyik járattal érnek haza, — tehát nem meg­oldás számukra a későbbi járat, s egyáltalán arra, hogy évről évre többen használják fel szabad ide­jüket kirándulásra. S hogy ez a természetjárás való­ban kellemesen eltöltött szabad idő legyen, szüksé­ges a visszautazás régi problémájának megoldása. IVn. április Miloslav Svandrlikz «4 belépőjegy Rettenetes lázban voltam; tud-e Klapper barátom jegyet sze­rezni a futballbajnok- ságra, vagy nem? Az eszembe se jutott, hogy bacsap, annak ellené­ire, hogy közös főnö­künk, Kosticka, előt­tünk jegyezte meg; „Hát, emberek! — egy tribünjegy nagyszerű dolog lenne!” Érthető hát, hogy izgatott voltam. Klap­per jelleme bebizonyo­sodik; vajon az érté­kes belépőjegyet ne­ken adja-e, a barát­jának, vagy a pocakos főnökünknek? Ve az is foglalkoz­tatni kezdett, hogy va­jon én ezt a szívessé­get hogyan tudom ne­ki viszonozni? Persze, KosUciea igargatá, «a más! Befolyásos veze­tő ember! — annak szívességet tenni, az jó dolog! Klapper csakhamar megérkezett. Széles mosollyal az arcán, nyújtotta a jegyet. — line! Itt van! Harmadik sor jobbra, majdnem középen. A legjobb hely az egész stadionban! Könnyeztem a meg­hatottságtól. Klapper igazi jellem, nem fér­het hozzá kétség. — És Kosticka? — kérdeztem. — Majd otthon meg­nézi a tévében! Rólad tudom, hogy nagy fut­ballrajongó vagy! Ö pedig csak sznobiz­musból jár a meccs­re... — Soha nem felej­tem el »eked — inam ­tatra ünnepélyesen. — Megígérem, ha min­denki elhagy is, én nem... és ha valaha is segíteni tudok neked valamiben... — Ugyan, hagyd! — szólt közbe Klapper. — Csak nem fogsz egy vacak futbálljegy miatt hálát érezni? Ha valamit megígérek a barátomnak, annak úgy kell lennie! Nem beszéltünk töb­bet róla. Munka után Klapper odajött hoz­zám. Ideje, hogy lelép­jünk... — Még van egy kis dolgom — mondtam, papírjaimba bújva. — Akkor szervusz, jó szórakozást! — bic­centett és elment. Alig haltak el lép­tei a folyosón, össze­raktam az aktáimat és bekopogtam az igazga­tó ajtaján. — Igen... — szóit bentröl Kosticka. Beléptem. — Bocsánat a za­varásért... — szóltam. — De úgy tudom, hogy önt nagyon érdekelné egy tribünjegy </. fut­ballmeccsre. Engedje meg, hogy felajánljam az enyémet... Fordította: An tally httvúz Barokk gyertyatartók a fejedelem kápolnájából,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents