Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-07 / 80. szám

gyorsabb előrehaladásunk teltétele: Egyenlősdi helyett érdem szerint A város takarítói A ' legtöbb munkahelyen ráosztották a részesedést és sokan kapták értesítést, hogy ezután több lesz az alapbé­rük. Pénzt kapni örom.jáe az általános vígságba cseppent üröm is. Most nem a jogos, vagy a vélt, egyéni sérel­mekről van szó, inkább bé­rezésünk és a nyereségelosz­lás új módszerének néhány tapasztalatáról. Mennyivel több vitát oko­zott, hogy ki mennyi részese­dést kapott. Pedig az éves jövedelemnek a részesedés csak 9 százaléka, a bérek pe­dig annak 91 százalékát te­szik ki. Igaz, a, részesedés felosztásának módszere új, a ‘bérarányok pedig hosszú évek óta alakultak, ki. Vi­szont a részesedés megálla­pításakor az éves keresetből indultak ki. Ez helyes' de az sok munkahelyen, joggal ki­fogásolható, hogy a növelő, a csökkentő, vagy éppen a ki- z0ró tényezőket nem alkal­mazták eléggé. Mi követke­zett ebből? Az, hogy ahol az alapbérekben eddig az egyen­lősdi volt a divat, most, a nyereségrészesedés új mód- szerű felosztása, után sem változott a helyzet. Maradt, vagy éppen még „tömé­nyebb” lett az egyenlősdi. Ellentétek Mindenki tudja, és az em­berek többsége helyesnek tartja, hogy a munkást, mű­szakit és alkalmazottat a végzett munka mennyisége és minősége szerint fizessék. Azt is elismerik, hogy a ré­szesedés felosztásánál főleg azt keli vizsgálná, hogy ki inilyen hatást gyakorolt a vállalati nyereségre. Amíg csak az elvekről volt szó, ad­dig nem esett baj. De a gya­korlat sok helyen ellentétbe került az elvekkel. Az egyik vállalat igazgató­ja az üzemvezetőre bízta a jutalomkeret szétosztását. Egyetlen kikötése volt, hogy a többszöftis szocialista bri­gád tagjai 500 forintnál ke­vesebb jutalmat nem kap­hatnak. Az igazgató ezzel azt akarta elérni, hogy a kiemel­kedően jól dolgozók megkü­lönböztetett jutalmat kapja­nak, alak pedig nem ipar­kodtak, azoknak ne jusson. A világ 1010. április 22-én megemlékezik Le­nin születésének 100. év­fordulójáról. A Kreml­ben, Lenin dolgozószo­bájában és lakásán em­lékmúzeum idézi életé­nek utolsó éveit. ...A kormány épületének ősi bejáratát ezüstfenyők vi­gyázzák. Ide jöttek Leninhez nap nap után parasztok és* diplomaták, munkások és írók, tudósok és üzletembe­rek.’ M. F. Kazakov, a XVIII. század kiváló orosz építésze tervezte az épületet, amelyben márványlépcsők vezetnék a második emeletre. Már Lenin idejében volt itt lift, de ritkán működött, mert kevés volt a áram. A fogadószoba ajtajában őr állt, aki ellenőrizte az iratokat, majd a látogató az üléste­remből — amely egyben vá­rószoba és titkárság is volt —. beléphetett Lenin dolgo­zószobájába. Semmi sem változott, min­den úgy van ma is, min t 1922. december 12-én volt, amikor Lenin utoljára tekin­tett vissza az ajtóból íróasz­talára, mielőtt kilépett vol­na. Pihenni ment és hosszú hónapokig várták visszatéré­sét. Mindennap lapoztak egyet az asztali naptáron, friss lapokat raktak az író­asztalra, leveleket,-de Lenin nem téri; vissza többé. Szinte 8- 1" ~V\-'V'\ ~ *Í*>!gOS6­amél" oly sckV rrvi .írről nz ^mibcr­rői, , fe vom öt éven át dolgozott A nyugták 500 forintról szól­tak, de harmadnap kitudó­dott, hogy a műhelyben 100 —100 forintos jutalmakat osztottak szót Ki differenciál? Sok gazdasági vezető pa­naszkodik, hogy a munka­erővándorlás olyan mérete-* két ölt, ami a folyamatos termelést zavarja, sőt, egyes esetekben akadályozza. De nem igaz, hogy ebben az országban másfél millió em­ber váltogatja munkahelyét. Ha akarják, minden vállalat­nál azonnal ki tudják mutat­ni annak a kisebbségnek a nevét — öt, legfeljebb tíz százalék —, akik évente többször jönnek-mennek, akiknek csak átjáróház bár­melyik munkahely. Minden­ki tudja, hogy ez káros je­lenség, sőt, „ragályos beteg­ség”. Mégis, sok helyen megalkudtak, a kényelme­sebb megoldást választották,' a lógósokat, a vándormada­rakat sem zárták ki a része­sedésből és a béremelésből. Sokan szemet ( hunynak, amikor differenciáltan kelle­ne bérezni, akkor a kényel­mesebb egyenlősdit választ­ják.* Természetesen tudom, hogy sok év helytelen’ gya­korlatát, és az elődöktől öröklődött adott helyzetet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. De a helyes elvek hangoztatá­sán kívül mivel segítjük a • nehéznek tűnő gyakorlatot? 1A felügyeleti szerv veze­tője elvárja az igazgatótól, hogy a differenciált bérezést valósítsa meg, de a tárcához, vagy a tanácshoz tartozó vállalatok igazgatóinak fize­tése, illetve jövedelme’ kö­zött alig van különbség. Az igazgató az egyenlősdi miatt elmarasztalja az osztályveze­tőket, de az osztályvezetők fizetése' között ő legfeljebb 100 forintos különbséget tett. Folytassam a, művezetők és a csoportvezetők példájával? Azt hiszem, levonhatjuk a következtetést, hogy az fog érdem szerint bért és része­sedést v adni, akinek jövedel­mét differenciáltan állapítot­ták meg. Ezért kell a műve­zetőket is rangsorolni és en­nek megfelelően kapják iize­Zöld posztóval borított íróasztal, telefonok, az asz­tali lámpák mellett gyer­tyák. Kis fiókban fejiéces le­vélpapír és boríték: „Orosz- országi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság. A Népbiztosok tanácsának el­nöke. Moszkva. Kreml.” Az asztalon fém tinta tartós író­készlet, regiszteres telefon- könyv, a legfontosabb szá­mokkal. A fonott karosszék két oldalán forgatható pol­cos állványok, ezeket 1920- ban Vlagyimir Iljics rajza alapján készítették. A „for­gókon”, ahogy ezeket Lenin nevezte — kézikönyvek, anyagok, amelyeken dolgo­zott, újságok. A dolgozószo­bában ma is őrzik azokat az úiságlkivágásokat, amelyeket téma szerint brosúrákká fűz­tek ös§ze. A falaknál könyvszekré­nyek, mintegv 2200 kötettel, térképek. Lenin minden reg­gel 9 óra után néhány perc­cel jelent meg gvors, ener­gikus léptekkel. Munkanap­ját nem kezdte nagyon ko­rán. de gyakran éjjel 2—3 óráig dolgozott Fél óra alatt átnézte az újságokat és a na­pi jelentéseket Pontosan 10 órakor tett jelentést a tit­kárság vagy a Népbiztosok Tanácsának .ügyeletese. Volt-e akkoriban egyáltalán olyan, többé-kevésbé fontos kérdés, amivel nem Leninnek kellett foglalkoznia? Alighr ors-ár> vétoime és az el só erSműv~k r -vírtegvaég. és a vöro’"ta*.ás a koovnumste világmóTnülom és a TpülföHl koncessziók, éhség és a szin­tesüket. De ezzel egyidejűleg követeljük meg, hogy a mű­vezető érdem szerint adja a béremelést, illetve a jogta­lan követelést merje megta­gadni. Még mindig hallhatjuk azt az érvelést, hogy’ a kevésből nem lehet sokat adni, nem lehet differenciált bérezést megvalósítani, mert ahhoz még szegények vagyunk. Amikor az újjáépítést kezd­tük, akkor az egytálétel, a krumpli, vagy a kenyéradag biztosítása volt a munka elő­feltétele. Huszonöt évvel ez­előtt az egyenlősdi volt az elosztás egyetlen módszere. ‘Most sem vagyunk gazdagok, de ögs zehasomlí thatatlanu 1 jobban élünk és évről évre előbbre akarunk jutni. Eh­hez többet, jobban és gazda­ságosabban kell dolgozatunk. Folyamatosan vizsgálják, hogy ki, hogyan dolgozik és ennek megfelelően, érdem szerint adják a fizetést, a prémiumot és a részesedést. Felelősséggel A feladatok egyre nagyob­bak és bonyolultabbak. Gon­dot okoz a munkafegyelem lazulása, problémák jelent­keznek a termelékenység miatt. Ilyen körülmények között nem önmagunk és az ország elleni vétek-e a fele­lősség elhárítása, az olcsó népszerűség és á gyorsabb fejlődésre féket rakó egyen- lösch? Nincs más választás. Ha gyorsabban akarunk előbbre jutni, ha rendet, fegyelmet és nagyobb termelékenységet akarunk, akkor következete­sen meg kell valósítani a differenciált bérezést. Ho­gyan? Erre nincs és nem le­het sablon, erre nem lehet országos rendelkezést hozni. A tárgyi adottságokat és a személyi feltételeket csak a munkahelyen, csak a válla­lat kapuin belül ismerhetik. A bérlés jövedelemarányo- .sat, valamint az elosztás módját a kollektív szerződés­ben meghatározták. Most már a megvalósításon a sor. Ehhez a vezetők felelőssége' és a kollektíva együttes aka­rata szükséges. Dr. Fazekas László után néhány perccel jelent meg dol­gozószobájában. Megnézte a postát, telefonált, meghall­gatta a titkár beszámolóját. Délelőtt II órától délután 2- ig részt vett a Népbiztosok Tanácsa gazdasági bizottsá­gának ülésén, amelyen a tü­zelőhelyzetről tárgyaltak. Délután 2-től 4-ig a Közpon­ti Bizottság Politikai Bizott­ságának ülésén volt. Tanács­kozás közben, 3 órakor tele- íonüzenetet kapott a péter- vári kormányzóság titkárától arról, hogy a városban nincs élelem, tüzelő, ezért feszült a helyzet. Lenin azonnal vá­laszolt táviratban- „Tegnap a Védelmi Tanács úgy dön­tött, hogy 18,5 millió púd szenet kell venni külföldről Aj élelmiszer-ellátást javít juk. ma elhatároztuk, hog” még két usaerelvény gabonát SZEMETET HORDANAK. utcát tisztítanak, csatornákat építenek, járdát csinálnak, fákat és bokrokat ültetnek — mintha a város „takarítói” lennének. Ez a feladata a Gyöngyösi Városgondozási Üzemnek. Munkájuk min­denkit érint, tel:át mindenkit foglalkoztat. Az emberek gyakran közölnek véleményt az üzemről. Könnyű azt mondani, hogy az utcákat jobban kellene takarítani, a szemetet kor­szerűbb módon kellene el­hordani, kevés a járda, sze­gényesek a parkok, az utak sem kifogástalan minőségűek. Azt már nem kérdezik meg az elégedetlenkedők, hogy ezekre a feladatokra milyen lehetőségekkel rendelkezik az üzem. Anélkül, hogy a hiá­nyosságokat elkendőzni szán­dékoznánk, érdemes megem­líteni, hogy csak a szemét el­takarítására kétszázezer fo­rintot fizet rá az üzem. Ta­valy 1200 újabb lakás szeme­tének elszállítását vállalták. Ehhez három speciális gép­kocsit vásároltak. Sajnos, nem megoldott a szeméttároló edények elhe­lyezése a déli városrészben. A lakótömbök tervezői meg­feledkeztek megfelelő helyi­ség biztosításáról. A külön­böző méretű és alakú bádog­hordók tehát ott sorakoznak a házak előtti járdán. Elfog­lalják a helyet, de sokszor az is megtörténik, hogy felbo­rítják ezeket az edényeket, és a tartalmuk a járdán te­rül szét. A városban csak nagyon kevés útfelület alkalmas a gépi tisztításra. Miután ke­vés az utcaseprő, ezért a ta­karítandó 230 ’ezer négyzet- méter útfelületből csak en­nek a felét tudják naponta letisztítani. A negyedrészére hetenként, a többire pedig kéthetenként kerül sor. Ezt a takarítást még hivatalos fogalmazás szerint is csak elfogadhatónak lehet minősí­teni. Csupán csak a tavaszi és az őszi nagytakarítás te­szi rendbe a város útjait és tereit. ; JÓ UTAK KELLENÉNEK mindenekelőtt. De kellene az is, hogy a már meglevő asz­faltburkolatú utakat is rend­szeresen karbantartsák. Az emberek sokat bosszankod­nak azon is, amikor egy ut­cát rendbe hoznak, utána nem sokkal felássák, mert csatornáznak. Így történt ez például a Kisfaludy utcával,: irányítunk oda a Kaukázus­ból”. Ezen a napon Lenin átné­zett és aláírt több határoza­tot, amelyet a Népbiztosok Tanácsa, illetve a Munka és Védelmi Bizottság készített elő. Ezek egyebek között in­tézkedtek arról, hogy sze­reljék le a Vörös Hadsereg­ből a földmérő mérnököket, a geodétákat, és a topográ- fusokat és bocsássák a‘ Geo­déziai Főigazgatóság rendel­kezésére, az autóközlekedési szakértőket irányítsák át a Legfelső Népgazdasági Ta­nács gépkocsi-szekciójába; a leszerelt hajóépítő munkáso­kat és szakembereket küld­jék a hajógyárakba, ezekben vezessék be a természetbeni prémiumot; ellenőrizzék a tűaelőfclhac.arcáiánk miamim nemrég pedig a Felszabadu­lás útjával. Az előbbi ut­cában évek óta nem végez­ték el a rendbe hozást, az utóbbi utcában pedig’ betöm­ték az átvágásokat és letúr­ták az úttestről a földet. Nem tetszik a lakosságnak az sem, hogy a nagy költ­séggel kiépített parkok gon­dozása marad el. Az üzem­nek több munkásra lenne szüksége, az igaz, de a gyön­gyösiek erről nem tudnak, csak azt látják, hogy aka­dozik a városgondozás mun­kája. Különösen a karban­tartás területén. Mint ahogy nem értik, hogy az új parkokban, az épületek környékén miért nem jelölik ki a természetes irányú utakat, sétányokat: Az erőltetett vonalvezetés okoz­za a gyep letaposását, a par­kok rongálását. Különösen, ha akár a tüzelővel, akár a költözködés idején nem lehet kiépitett úton megközelíteni az épületeket. Mert nagyon szép adat, hogy az idén közel százezer palántát ültet ki a parkok­ba a kertészet, a bokrok és cserjék száma is majdnem eléri a tízezret, de az embe­Három a magyar igazság — tartja a régi mondás. S minden bizonnyal így véle­kednek a selypiek is, hi­szen tavalyi munkájukkal, legutóbbi eredményeik alap. ján immár harmadszor let­tek birtokosai a „A szocia­lista munka gyára" címnek, kitüntetésnek. Ebből az alkalomból az elmúlt hét végén — hazánk felszabadulásának negyed- százados évfordulóján — ünnepélyes külsőségek kö­zepette fogadták a rendkí­vüli megtiszteltetést, a szé­les korú elismerést, a gra­tulációt, üdvözletei, ame­lyet Nagy Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezető- helyettese, Vermes Ferenc, az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szak- szervezete Heves megyei Bizottságának titkára, Oláh István, az MSZMP Gyón. gyösi Járási Bizottságának titkára is tolmácsolt. A Cement- és Mészművek Selypi Gyárának saját erejű vállalkozásával készült — s felső emeletén egy korszerű, ízléses kultúrotthonnak is a Donyec-medencéberi a szénrakodást és -szállítást, hogy tüzelőt biztosítsanak Péfcervámak; hogy élelmi­szert szállítsanak a Donyec- medencébe; vonják felelős­ségre egy intézmény appará­tusát a bürokratikus mód­szerek miatt. Ugyanezen a napon Lenin részt vett a Népbiztosok Ta­nácsának szűk körű ülésén, átnézte az OK(b)P KB ha­tározattervezetét a szibériai föld- és élelmiszerpolitiká- nól. Aláírta a Szibériáról szóló rejtjelezett táviratot, valamint a szűk kabinetnek szóló jelentést a moszkvai lakáshelyzetről. (Folytatjuk.j rek nem végeznek költség- számítást. Csupán saját kör­nyezetük álapota után ítél­nek. Ki gondolna arra, hogy a Városgondozási Üzem tizen­ötmilliós költségvetéssel dol­gozik az idén? Közel, két­milliós értékben végeznek parkosítást, út- és járda­építést több mint hétmillió forint értékben hogy a ját­szóterek felszerelését 30 ezer forint értékben növelik. Ügy vagyunk ezzel az üzemmel, mint otthon a «la­kás tisztításával. Az a ter­mészetes, ha minden rendben van, de ha nincs rendesen kitakarítva a lakás, meghöiv- kenünk. . Lehetne azt is mondani: minek kell ilyen dolgot elő­szedni, mint a szeméthordas, az utcák seprése? Belső ügyek ezek. MA MÄR EGY VAROS jellemzői a külső megjelenés formái. Sőt: ma már a város legégetőbb gondjai köré tar­tozik a. szemét és a tisztaság, a park és a járda, a játszó­tér és a szennyvízcsatorna ügye. Ezért kell ezekről a nyilvánosság előtt is konzul­tálni. (g. mól-) helyet adó — új irodaház­ban, a hivatalos aktus utám beszélgettünk a díszes okle­vél, s a vele járó egyéb ju­talmak átvételének előzmé­nyeiről. Természetesen: az ünnepeitekkel, beosztottak­kal és vezetőkkel. Mint az elmondottakból ki­derült: a cementgyárban ta­valy húsz brigád, három mű­hely és két üzemrész nyúj­tott különösen kiemelkedő teljesítményt, s így az erede­ti program szerint G8 helyett 68 400 tonna építőanyagot szállíthattak a megrendelők­nek, még a jubileumi mun­kaversenyben vállalt négy­száz tormás többletet is megtoldhatták negyvennel Számottevően javítottak a termelékenységet — az egy dolgozóra jutó termelési ér­ték meghaladta már e. 270 ezer forintot. — újításaikkal kétmillió forintnál nagyobb összeggel gyarapíthatták a közös vagyont, együttesen 16,6 millió forintos nyereség­re tettek szert. Jelentősen csökkent a bal­esetek szánta, a társadalmi bíróságnak az év folyamán egyetlen ügyet sem kellett tárgyalnia. A cementgyár dolgozói tö­rődtek szakmai, politikai is­mereteik bővítésével. A kü­lönféle előadásokat összesen hatszázhúszan hallgatták, Emellett tanfolyamokon vet­tek részt, s szereztek megfe­lelő képesítést, öt műszaki dolgozó kiváló címet kapott. Egyidejűleg részt kértek a társadalmi munkákból is. Csupán kultúrotthonuk épí­tését 4227 órás segítséggel si­ettették. S mert a „A szocialista munka gyára” kitüntetésért a selypieknek még egyebe­ket is kellett vállalniuk, tel- jesiteniük: lelkiismeretesen törődtek az üzemek műszaki fejlesztésével, a dolgozók munka- és életkörülményei­nek javításával, a kötelező, szociális igények mind töké­letesebb kielégítésével is. Ez ■ volt tavaly. Am„ ahogy a beszélgetés során még elmondták a cement­gyáriak: hasonlóan ipar. kodnak az idén is. Bizonyí­ték erre például az. hogy idei munkaversenyük során 500 tonna cementet ígértek terven felül — de már a felszabadulási ünnepre megkétszerezték. S ez a többlet közel kétezer tonná­val nagyobb mennyiség, mint amennyi cementet ta­valy ilyentájban termeltek. Három a magyar igazság, negyedik a ráadás... Va­lószínű, hogy igy gondolják most a selypiek is, s jövő­re megint megkapják a megtisztelő kitüntetést. Ez lenne a teljes selypi igaz­ság!'Vagy még ez sem...? Gyón! G.’uia 1976, április 7., keéi Liudmilla Kunyeckaja: Lenin dolgozószobájában 1. Egy átlagos munkanap házak fűtése, az új gazda­sági politika és a bürdkrá cia ellem harc. A titkárok feljegyzései pontos képet adnak Lenir. munkanap- jakról. Idéz­zük fel a- egyik átlago munkanap — 1921., február 2-a — prog romját. Via gyimir Iljicr szokása sze­rint 9 óra Lenin íróasztalánál 1922. október 4-én. Három a selypi igazság?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents