Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
Ax országgyűlés ünnepi ülése Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pénteken ünnepi ülést tartott az országgyűlés. A Parlament folyosói és az ülésterem körüli társalgók »sár jóval az ünnepi esemény kezdete előtt benépesültek; megjelentek az országgyűlés tagjai és a meghívott vendégek, köztük a munkásmozgalom sok régi harcosa, a negyedszázad előtti képviselők és közéleti személyek, továbbá élenjáró fizikai dolgozók, szellemi munkások, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Részt vett az ülésen Losonczi Pál, a Népköztársaság 13nöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke. Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ünnepi ülést — a himnusz után — Kállai Gyula az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Kádár János az MSZMP Központi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. A nagy tapssal fogadott ünnepi beszéd után került sor a testvérpártok delegáció vezetőinek felszólalására. A Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Szovjetunió népeinek üdvözletét L. 1. Brezsnyev az SZKP Központi Bizottságának főtitkára tolmácsolta, majd Walter Ulbricht a Német Szocialista Egységpárt első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke köszöntötte felszabadulásunk negyedszázados évfordulóját. A további felszólalók — Gustáv Husák a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankiewicz a LEMP PB tagja, a minisztertanács elnöke, Ivan Mihajlov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, Fadilj Hodzsa, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság küldöttségének vezetője. Emil Bodnaras, a Román Kommunista Párt KB állandó elnökségének tagja, az Államtanács alelnöke — ugyancsak rövid beszédben köszöntötték a magyar népet és pártját. Az ünnepi ülésszak Kállai Gyula zárszavával ért végek Az alábbiakban kivonatosan közöljük Kádár János ünnepi beszédét, r Uj hazát, szocialista hazát teremtett magának a magyar nép Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Kivételes alkalomból, ünnepi ülésre jöttünk ma ösz- sze. Mindenekelőtt, engedjék meg, hogy ebben az ünnepi órában én is köszöntsem legfelső törvényhozó testületünk, az országgyűlés tagjait, kedves külföldi vendégeinket, az ülés minden résztvevőjét. Innen, az ország házából köszöntőm népünk minden fiát és leányát; minden honfitársunkat. Külön köszöntőm, túl határainkon, a nagy szovjet népet, a szocializmust építő népeket, a nemzetközi munkásosztályt, a testvérpártokat, a népi Magyarország minden barátját. Elvtársak! Barátaink! A létért küzdő emberiség, a világ és Európa népei számára a második világháború véres napjainak sorából nem emelkedett ki különösebben az 1945-ös év áprilisának negyedik napja. A magyar nép számára azonban ez a nap különleges jelentőségűvé, újkori történelme nagy, sorsdöntő fordulatának kezdetévé vált. Azon a napon űzte ki hazánk területéről a diadalmasan előretörő szovjet hadsereg az utolsó Hitler-fasászta megszálló csapatot, s adta tudtul a világnak: Magyarország felszabadult! Huszonöt évvel ezelőtt, a felszabadulás napján, 1945. április 4-én új lap nyílt a magyar nép történelmében; népünk visszanyerte nemzeti függetlenségét és megnyílt előtte a fejlődés, a társadalmi felszabadulás lehetősége. A felszabadulás népünk számára felér egy új, második honfoglalással, s április 4. méltán lett népünk legnagyobb nemzeti ünnepe. Amit azon a napon visszanyert, azt birtokolja; ami akkor még csak lehetőség volt számára, azóta megvalósult; leigázottból és jogfosz- tottból a hatalom birtokosa, sorsának Ura lett a magyar nép, s ma független, szabad hazájában a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozik. Április 4-e a mi számunkra nagy évforduló, naptárainkban minden évben piros betűs ünnep, a Magyar Nép- köztársaság hivatalos, állami ünnepe. Ez a nap a magyar nép számára a felszabadulás napja volt, s az marad örökre. Kedves elvtársak! Ezen a napon felszabadu- Igfttnkat, nemzeti függetlenségünket, népünk hatalmát ünnepeljük, szocialista forradalmunk nagy vívmányait értékeljük. Nemzetünk e nagy ünnepén, gondolatban, egy pillanatra felidézzük a távoli, régmúlt időket, egymást követő sok-sok nemzetiek küzdelmes harcainak emlékét. Népünk több mint ezer éve, a honfoglaló Árpád fejedelem, az államalapító István király korától itt él, a népek tengerében, itt a Duna—Tisza partján, ahol birodalmak süllyedtek el. Sokszor járt a hadak útján a lélekszámban kis magyar nemzet, sokszor dúlt a harc, hullott a vér a megmaradásért. Ezen a napon gondolunk azokra, akik egykor Hunyadi, Rákóczi, Kossuth zászlai alatt harcoltak a hazáért: azokra, akik Dózsa, Petőfi, Táncsics követőiként síkra- szálltak a népszabadságért. Ma gondolunk azokra a munkástestvéreinkre, honfitársainkra, akik az idő hívó szavát megértve, Oroszországban részt vettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcaiban, s a polgár- háború idején a fiatal szovjet hatalom oldalán küzdöttek. Gondolunk azokra, akik elsőként követve az orosz testvéreik példáját, hazánkban kibontották a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaját és harcoltak a Magyar Tanácsköztársaságért, egy új, szabadabb világért. Munkásosztályunk, népünk legjobbjai küzdöttek a hazától távol, a vérző Spanyol- ország csataterein népünk, minden nép szabadságáért. A második világháború alatt itthon és a szovjet, a szlovák, a jugoszláv, a francia, a belga partizánok soraiban fegyverrel harcoltak munkásügyünkért, nemzetünkért a fasizmus erői ellen. Ma, szabadságunk ünnepén, gondolunk az antifasiszta harcban elesett mártírjainkra, akik népünk szabadságáért, nemzetünk becsületéért áldozták életüket. Századokon át folyt váltakozó szerencsével a harc a nemzeti függetlenségért, a Habsburg-elnyomás, a német imperializmus és más hódítók állandó fenyegetései ellen. Az elnyomottak és meg- alázottak legbátrabbjai sokszor felkeltek a dolgozó ember, a nép nagyobb darab kenyeréért, jogaiért és felszabadításáért. Nemzedékek kemény harcaival tudtuk kivívni azt, hogy annyi vérzivatar, megpróbáltatás közepette is & g&ggpMFs megmaradt a nép, vele a remény, A szabadságvágy mindig erős volt. s áldozatkészségben sem volt hiány. Saját erőnk mégis kevésnek bizonyult ahhoz, hogy hazánkat és népünket végleg megszabadítsuk az idegen elnyomástól. Annyi harc és áldozat után. a végveszély idején, amikor minden addiginál gonoszabb és hatalmasabb, Európa majd minden népét letipró ellenség, a Hitler-fa- sizmus tört nemzeti létünkre, megjött a várva • várt segítség, a magyar nép számára is felkelt a szabadság napja. Negyedszázaddal ezelőtt a népek szabadságának legkövetkezetesebb harcosai, Lenin fiai, a Szovjetunió VöTTo rJ CO"'' Ir O f A t A továbbiakban Kádár elvtárs a világháború hazai következményeiről beszélt, utalt arra, hogy az ország amúgy is fejletlen iparának harmada megsemmisült, hogy az állatállomány jó részét elhajtották a visz- szavonuló németek, hogy a földek nagy része műveletlen maradt. Beszélt az éhező lakosságról, s a háború félmillió áldozatáról. Utalt arra, hogy az újjászületés irányító ereje, megvalósítója, a munkásosztály forradalmi élcsapata a Magyar Kommunista Párt volt. Ezzel kapcsolatban említette, hogy „az a fejlődés, amely a felszabadulást követő években Magyarországon végbement, bebizonyította, !»Í1. jöttek el hozzánk, s áldozatos harcokban űzték ki hazánk földjéről népünk leigá- zóit, a megszálló fasiszta erőket. Sok szovjet harcos öntözte vérével a magyar földet, s adta életét népünk szabadságáért. Mély és el nem múló hálát érzünk a szovjet nép iránt a hallatlan áldozatokért. Soha nem feledjük: felszabadítónk a Szovjetunió! Köszönő szavakkal fordulunk az élőkhöz és kegyelettel emlékezünk azokra a szovjet harcosokra, akik a legdrágábbat, életüket áldozták felszabadításunkért. Emléküket népünk nemzedékről nemzedékre őrizni fogja. A szovjet hadsereg oldalán küzdöttek már felszabadult más népek fiai is. Kegyelettel gondolunk azokra a bolgár, jugoszláv, román harcosokra, akik vérüket ontották, életüket áldozták Magyarország felszabadításáért. Kegyelettel emlékezünk azokra az angol, amerikai és más nemzetiségű katonákra, akik ugyancsak harcoltak és elestek Magyarország területén a fasizmus ellen vívott hősi küzdelemben. Ügy tartjuk, a hősi harcban elesettek emléke az élőktől mindig és mindenekelőtt annak bizonyságát kívánja, hogy az áldozat nem volt hiábavaló. A magyar népben erős az elhatározás, hogy a szabadságot, amelyet az értünk harcolók elhoztak nekünk, mindig megőrizzük, s elorozni nem hagyjuk, soha és senkitől. Kedves elvtársak! A magyar nép felszabadulását nem sokkal követte 1945. május 9-e, a Hitler és Mussolini fasiszta erői felett aratott világtörténelmi győzelem napja, amikor Európa csataterein végre elhallgattak az ágyúk, s eljött a béke csendjének első nap- J» ha van megfelelő vezetés, ha minden haladó erő összefog, a felszabadult nép ereje minden ellenállás, minden nehézség leküzdésére képes." Meleg szavakkal méltatta a párt első titkára azt az önzetlen, azt a baráti külpolitikai és gazdasági segítséget, mélyben a Szovjetunió országunk népét segítette. Beszéde során Kádár elvtárs sommázta a felszabadulás óta eltelt negyedszázad építő munkájának rangos eredményeit, azt a tevékenységet, melynek eredményeként népünk nemcsak újjáépítette a háború által pusztított országot, hanem teljesen új típusú, szocialista népgazdaságot teremtett. Az elért eredményekkel kapcsolatban elmondotta: „A nép munkája nyomán a nemzeti jövedelem háromszor olyan gyorsan emelkedik évente, mint a két világháború között, és ma már majdnem négyszer annyi, mint 1938-ban volt. Szocialista rendszerünkben. ahol már nincs kizsákmányolás, a nemzeti jövedelem egésze a népé, minden forintja az ország. a nép szükségleteit fedezi". Ezután a felszabadulás óta eltelt huszonöt év kulturális életének fejlődését méltatta a párt első titkára, majd a párt negyedszázados politikájáról szólott részletesen. Hangsúlyozta többek között, hogy népünk előrehaladásának alapvető feltétele a párt és a nép egysége és ősszeforrottsága, a közös, a szocialista célok realizálásához nélkülözhetetlen együttes cselekvés. Ezt az eredménytermő kap csolatot így jellemezte a párt első titkára: „Amikor számot vetiiní eredményeinkkel, joggá’ megállapíthatjuk, hogy munkásosztályunk minden áldozatot vállalva, még a legnehezebb körülmények között ü baU'tállt. Eleget tett mindŐket köszöntjük, AKIK NEGYEDSZÁZADDAL ezelőtt ott bábáskodtak az új társadalom születésénél, akik negyedszázaddal ezelőtt harcba indultak a szocialista Magyarország felépítéséért, a dolgozó nép országa megteremtéséért. Okét köszöntjük, akik egy negyedszázadon keresztül, ha nem is mindig tévedhetetlenül, ha néha hibákat is elkövetve, de mindenkor rendíthetetlen hittel, az eszme, a párt, a nép igazába bízva dolgoztak, küzdöttek mindazért. — ami ma valóság. MA MÁR TÖRTÉNELEM, hogy negyedszázaddal ezelőtt ez az ország rom volt, és az is történelmi tény, hogy az akkor félig halott, romos ország újjá- és felépítésének egyetlen útját volt és itt maradt reakciós urai a Marshall-segélyben, a Nyugat segítségében látták. Azokat, akiket most köszöntünk, kinevették, amikor hirdették, hogy lesz magyar újjászületés. Fantasztáknak tartották, amikor az újjáépítést tervezték, amikor a stabilizációt, az új forint megteremtését hirdették. Veiül; együtt nem egyszer, de százszor temették el ezt az országot, ezt a társadalmi rendet, jósolták nap mint nap végleges bukását. MA VIRÁGZÓ HAZÁBAN, erős országban boldog nép él. Barátaink vannak, akik őszinte szívvel köszöntének bennünket, barátaink, akik mellettünk álltak jóban, nehézségben, mint ahogy ha kellett és kell barátaink mellett állunk mi magunk is. Hogy ma negyedszázadot ünnepelhetünk, egy olyan negyedszázadot, amelyhez fogható aligha akadt a magyar nép történetében, azt, hogy barátaink vannak, hogy tekintélyünk, rangunk van a világban, hogy békében, szabadon, függetlenül építhetjük szocialista hazánkat, azt nekik köszönhetjük, negyedszázad kommunista harcosainak, mindazoknak, akik töretlenül, hűséggel a párt, a nép, az internacionalizmus eszméje iránt dolgoztak, — és dolgoznak, küzdenek ma is. Azoknak köszönhetjük, akiket most és méltán tüntettek ki a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel. ÓKÉT KÖSZÖNTJÜK ma, a negyedszázados jubileumon, nekik kívánunk erőt. egészséget, mert tudjuk, hogy jókívánságaink éppen az ő munkájuk nyomán gyümölcsözve térülnek meg mi magunknak is. azon történelmi kötelezettségének, amely az elmúlt 25 évben reá, mint a társadalom, a nemzet vezető osztályára hárult. A. munkásosztály forradalmi élcsapata, a párt tiszta lelkiismerettel állhat a nép elé, mert eleget tett nagy küldetésének. A párt vezetésével munkás- osztályunk, népünk teljes győzelmet aratott az osztályellenség felett, a kapitalista világból egy rövid emberöltő alatt eljutott a magasabb rendű, a kizsákmányolástól, mentes, szocialista társadalmi rendszerbe. Kádár elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy 25 év minden eredményéért a dolgozó népet, a milliókat illeti meg a köszönet, akik nemegyszer nehéz körülmények között formálták újuló világunlcat. A továbbiakban a párt külpolitikai irányelveiről beszélt a kb első titkára. Többek között a következőket mondotta: „Nemzetközi tevékenységünkben a társadalmi haladás előmozdítására, a népek szabadságmozgalmának támogatására, a béke megszilárdítására törekszünk. Az a feladatunk és célunk, hogy biztosítsuk népünk számára a szocializmus építésének kedvező külső feltételeit. Elveinknek megfelelően támogatjuk a nemzetközi munkásosztály harcát, a népek antiimperi- alista küzdelmét. Az államközi kapcsolatok terén a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének, rendezett viszonyainak, kölcsönösen előnyös kapcsolatainak megteremtése mellett vagyunk. A kommunistáknak céljaik eléréséhez nincs szükségük háborúra. Bár az imperializmus természetét jól ismerjük, nem tartjuk végzetszerűen elkerülhetetlennek az új világháborút. Meggyőződésünk, hogy a békeszerető erők, a népek kellő éberséggel és erőfeszítéssel el tudják hárítani az emberiség feje felől egy új világháború fenyegető rémét. A Magyar Népköztársaság a háborúk és a háborús tűzfészkek felszámolásáért küzd és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való megoldásának hive.” Ezt követően Kádár elvtárs részletesen foglalkozott a nemzetközi helyzet aktuális problémáival s ezzel kapcsolatban beszélt a párt állás- foglalásáról. Ünnepi beszédé így fejezte be: „Tisztelt országgyűlés: Kedves elvtársak! Kedves oarátaink! Nagy jubileumok éviben vagyunk. Ezen a tavaszon, együtt ünnepeljük hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját és Vlagyimir Iljics Lenin, a nemzetközi munkás- osztály nagy vezetője születésének századik évfordulóját Lenin, a Szovjetunió és a magyar nép felszabadulása, számunkra egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Immár fél éve tart országunk felszabadulásának bensőséges ünneplése. Minden magyar megye, város, község, a legkisebb falu is megemlékezett felszabadulása napjáról. Most Magyarország fel- szabadulásáról emlékezünk meg. Ünnepi szavakkal és alkotó munkával, az egész országban folyó munkaverseny nagyszerű, szocialista tetteivel emlékezik meg dolgozó népünk a felszabadulás nagy napjairól. Ünnepségeinket végigkíséri a felszabadító, testvéri szovjet nép iránti őszinte tisztelet és hála. A felszabadulás óta elteli negyedszázad alatt a magyar nép bebizonyította, hogy élni tudott a szabadsággal. Győzelemre vitte a szocialista forradalmat. Megteremtette, felépítette az új, szocialista hazát. A Magyar Népköztársaság megtestesíti mindazt, amiért munkásosztályunk, népűnk legjobbjai küzdöttek, és legszebb reményeink letéteményese. Az egész utat áttekintve, a fő eredményeket számba véve, elmondható, hogy valóban történelmi, nagyszerű negyedszázad van mögöttünk. Érdemes volt küzdeni, harcolni, dolgozni. Most ünnepelünk. Az ünnep után a munka hétköznapjai jönne*: a szocializmus építése új tetteket kivin. A mi ünnepi fogadalmunk az. legyen, hogy huszonöt éves munkánk eredményeire, vívmányaira támaszkodva, erőnket nem kímélve mindent megteszünk szabad hazánk, a Magyar Népköztársaság további felvirágoztatásáért. Szilárd elhatározással és egységben haladunk tovább a szocializmus építésének útján, barátaink, testvéreink, a Szovjetunió, a szocialista országok népeinek oldalán. Ha ezt tesszük, akkor bizonyos, hogy a magyar népre eredményekben gazdag évek. évtizedek köszöntenek, a nemzetre szép jövendő vár. Éljen hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen fb* szabadítónk, a ~!zovietunió!’’ 1970. itdim 4* Miphut
