Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-30 / 100. szám
Az űf nem mindig egyenesen vezet figy hónap múlva lesz 76 éves Fehér László hatvani nyugdíjas. Megért háromnegyed évszázadot és életében benne van a XX. század emberének élete, küzdelme, haladása és ellentmondása. Néhány fontos dátum, állomás, villanás az életéből: 1894-ben születik. Apja munkás is, paraszt is, három hold földjük van és egy kis házuk. Korán árván marad négy kishúgával és özvegy édesanyjával. Nehéz az életük, nagy gondokkal, de tisztességre neveli édesanyja. A fővárosba kerül géplakatos - tan on cnak, 1912-ben szabadul és szakmájához esti, éjszakai tanulással még három szakmát szerez — közte a gőzgépek kezelését is. 1912. július 21-én belép a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szövetségébe és a Szociáldemokrata Pártba. Tizennyolc éves ekkor. Katonának sorozzák és az első világháború elején az orcez frontos harcol, ahol fogságba esik. Szibériába viszik, szénbányában dolgozik és Ukrajnában cséplőgépet javít és kezel. Forradalmi o hangulat, amikor 1918-ban hazatér Hatvanba. Belép a nemzetőrségbe, ahol szakaszpa- rancsnok, 1919-ben pedig a diktatúra uralomra jutásakor a vörös őrség parancsnoka. A forradalom bukása után elítélik és internálják. Kezemben az igazolvány: „Fehér László hatvani lakos részére, akit a m. Mr. Belügyminiszter úr 6334/1922. számú rendelete alapján rendőri felügyelet mellett szabadlábra helyeztem. Zalaegerszeg, 1922. április 22. dr. Bakor Lajos h. íá- borigazgató.” Nézem a rendőrségi jelentkezési lapját. Hetente ismétlődő dátumok, pecsétek, 30 hét, 30 dátum, s ahány ' dátum, annyi pecsét, ésany- nyi megaláztatás. Fiatalkori álmai már soha nem valósulhatnak meg. Mozdonyvezető szeretett volna lenni, édesanyja kívánsága is ez volt. De egy szervezett munkásnak, egy vörösőr-parancsnoknak, egy internált vörösnek, egy megbélyegzettnek azt törölnie kellett álmaiból. Alkalmi munkát végez, cséplőgépek javítását, kezelését vállalja. Kevés az ilyen szakember, jól megfizetik, bár a javításokhoz rendőrhatósági engedély is kell. Amikor a Fordson-traktorok hazánkba érkeznék, mint bemutató szakember, árengedménynyel, részletfizetésre vásárolhat egy ilyen traktort. Aztán szerez hozzá egy öreg, elhanyagolt, de jó márkájú cséplőgépet, amit kijavít, módosít és jól keres vele. A 30-as évek elején egy bukott földbirtokostól jutányos áron vásárol egy másik cséplőgamitúrát, azt is helyre „pofozza”, eladja és modernebbet, értékesebbet vásárol helyette. A 40-es évek elején már két új cséplőgépe van és hozzá két új Hoffer-traktora. Amikor az internálásból hazaengedték, újra belépett & szociáldemokrata pártba, de ahogy elmondja, figyelmeztették, ne járjon a gyülekezőhelyre, mert ez veszélyt jelent számára és a pártra. Ö megfogadja a tanácsot, abbahagyja a pártmunkát és ezentúl már csak a munkájának él. A rendőrségnél azonban — hiába a cséplőgép, a traktor —, még mindig számon tartják. íme a városi rendőrkapitány 1942. május 4-én kelt véghatározata, amelyben Fehér Lászlónak „ ... Külföldi rádióállomások adásainak vételére alkalmas rádiókészülék használatát a 3820/1941. ME számú rendelet 1. paragrafusa 1. pontja alapján megtiltom...” A „megokolás”: „alaposan feltehető, hogy egyes külföldi rádióállomások hírközléseit fontos államérdekek veszélyeztetésére alkalmas hírek terjesztésére használja fel.” 1943. szeptember 30-án a (j^ülokezesi jog megsértéséért áll a bíróság eíőtt, később kétszer vonultatják be munkaszolgálatosnak. Hatvan felszabadulása után társaival együtt megszervezi a pártot, és a többi demokratikus párttal együtt azon fáradoznak, hogy városukba visszatérjen az élet. Először káderes, tagja a helyi és a megyei nemzeti bizottságnak, volt polgármester-jelölt és a 47-es választáson a kommunisták jelöltje. Részt vett a KIOSZ szervezésében, annak első elnöke és a kommunista párt helyi szervezetének is elnöke, egészen a tagrevízióig — amikor kizárják a pártból. 1947-ben döntő elhatározásra jut. Túl van már az ötvenedik évén, sok a társadalmi elfoglaltsága, terhes, nehéz a cséplőgépekkel való munka, másrészt a gépekben fekvő érték — amit öregkorának biztosítására szánt — erősen csökken, mivel újabb és modernebb gépek kerülnek a mezőgazdaságba. Amikor a gépállomásokat szervezni kezdik, felajánlja gépeit —, de mivel nem tartanak rá igényt, eladja és 30 hold földet vásárol, amit 1949-ben a város földbérlő bizottsága haszonbérbe vesz. A bérleti díjat nem kapja, az adóért őt zaklatják, felesége három és fél holdját is tagosítják, ingóságait lefoglalják, lakásából kilakoltatják, kulákká nyilvánítják és ő a cukorgyárban helyezkedik el, ahol jól dolgozik és megbecsülik. 1956. júliusában kapta kézhez a városi pártbizottság és a városi tanács vb levelét, amelyben tudatják vele: „... munkatársat a lculákra vonatkozó meghatározás alól mentesítette... Jóvá kívánjuk tenni ezzel az önnel szemben elkövetett hibákat ... legyen hazánk hasznos tagja, munkálkodjon legjobb tudása szerint a szocializmus mielőbbi felépítésén .. Nehéz, küzdelmes bukka- nókkal teli élet a Fehér László élete, s bár az élet csapásai mélyen megrendítették és volt idő, amikor a teljes visszavonulásra és tartózkodásra késztették, demokratikus meggyőződését nem törték meg. Megmaradt annak, aki volt és most élete alkonyán is azt vallja: társadalmi életünkből szerény tehetségéhez mérten ki akarja venni résziét. Fehér László hatvani nyugdíjast az Elnöki Tanács, fel- szabadulásunk 25. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki. Papp János [ Mozgó zsaluzat a pécsi tv-tornyon Hazánkban még eddig nem alkalmazott építőipari eljárással építik meg a pécsi tv-torony nyolc erkélyét. A 75 tonnányi, több mint 20 méter átmérőjű acélszerkezetet a földön szerelték össze és a tornyon 92 méteres magasságban elhelyezett hat darab emelőberendezés húzza fel a magasban. A kúszó zsaln segítségével —, amelyet a Miskolci Építőipari Vállalat szakemberei emelnek fel — nyolc betonerkélyt építenek meg a 172 méter magas betonkolosszu9on. (MTI foto — Bojkor József felv.) A lelkesedésből nincs hiány lEgyen ran^liság? — vagy ftíg?g;és ? • . • Érthetően rossz szájfrzel fogadtuk néhány évvel ezelőtt azt a tényt, hogy az észak-magyarországi képzőművészek szokásos évi tárlatának anyagát többé nem mutatják be Heves megyében, illetve a megyeszékhelyen. Hogy ez milyen meggondolással történt, ma már szükségtelen és fölösleges rajta vitatkozni —* észrevételünkre csupán a megyében reagáltak, s akik reagáltak, furcsa módon nem értettek velünk egyet, amikor szóvá tettük, hogy egy művészeti fórummal ismét kevesebb lett fi megyében... Az észak-magyarországi tárlaton — más szervezett tárlat híján — megyénk jónevű művészei is rendszeresen szerepelnek. A „szűkebb haza” közönségével azonban nem tudnak találkozni, mivel most már csak Salgótarjánban rendezik meg a kiállítást. Mlég nem használtuk ki a Képcsarnok; egri helyisége által nyújtható lehetőségeket, a tavalyi gyöngyösi kezdeményezés pedig — bár szép ég jó — még kevés. Elértük hát, hogy a megye képzőművészei — a hajdani, és éven kint két ízben is megrendezett tárlatok után — szinte képtelenek találkozni a helyt közönséggel. Legutóbb már aut in sikerült elérni, hogy magúk & helyi kiállító művészek is •csupán későn értesültek arról, hogy a zsűri elfogadott-e egyáltalán tőlük alkotást, a a figyelmesség netovábbja: későn értesültek arról, hogy az őket is érthetően érdeklő kiállítás megnyílt... A szerdai nap folyamán érkeztek meg & reprezentatív katalógusok —* amikor már bezárt az észak-magyarországi kiállítás! (Ha rosszmájú* fc lennénk, megjegyeznénk, hogy bizonyéra ezek & katalógusok nem keltek el, 8 véletlenül jutottak a rendezők eszébe a Heves megyei kiállítók is, de nem vagyunk rosszmáj úak .. # érdemes azt ia megemlíteni, hogy a megye kulturális életének vezetőit is megkésve értesítették erről a tárlatról, Mi lehet ennek az oka? Nem tudjuk. Lehet, hogy az északmagyarországi művész-házasság révén a területi elv mostoha perifériájára szoraít a Heves megyei képzőművészet? Vagy csupán a rendezők kifogásolható hanyagsága? Mindenesetre az Ilyen „függés” semmiképpen 71cm lehet gyümölcsöző megyéink képzőművészet* életében. (kátat) Műszakonként négyezer tonna lignit Nemrég még rekordnak számított a háromezer tonnás termelés a visontai Tho- rez bánya szenelő üzemében. Ma már a műszakonkénti négyezer tonna sem okoz különösebb gondot... _ Hozzánőttünk a feladatokhoz, s közben rendeztük sorainkat is — magyarázza Goál Mihály, a szenelő üzem bányamestere, a pártalap- szervezet titkára. A hatalmas külfejtés nyugati peremén állunk, alattunk a szenet termelő rítéklétrás kotrógép terpeszkedik, míg velünk szemben a szállítószalag fut a ködös messzeségbe. — Ameddig a földtől letakarífott szenet látni, addig tart a birodalmunk — int szélesen Gaál Mihály. — És engedelmes birodalom, amely munkánként az első negyedévben közel 320 ezer tonna szénnel adózott. — Amíg a szenelés nem indult meg, mindenféle munkát végeztünk. Többen mosolyogtak is rajtunk. Ezt nem felejtettük el, sőt tálán növelte is az ambíciónkat. — Mi a titka, hogy ez a fiatal gárda aránylag rövid idő alatt így összekovácso- lódott? — Nincs itt semmiféle titok. Emberségesen törődtünk a különböző munkaterületekről hozzánk került dolgozókkal, de közben szigorról sem feledkeztünk meg Amit nem tudtak, arra türelemmel neveltük őket. így lassan kialakítottuk a kollektívánkat. Tévedés ne essék! A Gaál Mihály áltál említett lassúság csupán heteket jelentett, mert több időt nem engedélyezett a termelés. De sikerült! Ehhez nagy segítséget adott a harmincnégy tagot számláló pártalapszervezet és a KISZ-szervezet is. Ezt szerénységből nem említi Gaál Mihály. — Januárban megalakultak a szocialista brigád címért küzdő brigádok, számszerint öt. Nálunk alakult az első műszaki szocialista brigád is. — Az éves tervünk 1 millió 160 ezer tonna lignit. Ez a szerződés szerint lehet félA feledhetetlen Salamon Béla, s szálóigévé vált mondata a tréfás jelenetből, miszerint „ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”, találóan jelenítette meg a kisembert, aki főnökei előtt csak hajlongani tud, csak tudomásul venni, csak engedelmeskedni. Szándékos a szóismétlés, a háromszori csak. A végletességre utal, a leegyszerűsítésre, amely a humorista természetes joga. Az élet kevésbé ismer — bár ismer — ilyesfajta végletességet. Főnökök-vezetők és beosztottak viszonyát, kapcsolatát éppen a bonyolultság, a sokrétűség jellemzi. Egyértelműség és ellentmondásosság egyaránt föllelhető benne, mint ezt könyvtárakat megtöltő munkapszichológiai és üzemszociológiai tanulmányok bizonyítják. Legjobb az egyszeregynél kezdeni. Ott, hogy alapvetően más viszonyokat teremtett szocialista társadalmunk vezetők és beosztottak között, mint korábban, a mél- tóságos és nagyságos urak, valamint beosztottjaik közös munkájában létezett. Az üzemekben ismert mondás, miszerint „minden főnöknek vannak főnökei, tehát nálunk mindenki beosztott” a tréfás túlzás mellett reális tényt is kifejez. Azt, hogy vezetőre és beosztottra egyformán érvényes törvényi, erkölcsi kötelmek léteznek ma minden munkahelyen. Kötelmek, rangtól függetlenül Még akkor is, ha e kötelmek létezése olykor csak elvi értékű, mert a gyakorlat eltér azoktól. A hatalmaskodó főnök és a megalázott beosztott sajnos, nemcsak karikatúrák témája; téma taggyűlésen is, egymás közötti beszélgetésekkor, sok esetben. Mondjuk meg rögtön: nemcsak a hatalmaskodó főnök rossz vezető. A mézes-mázos, a mindent megengedő ugyanolyan rossz. Típusokat említünk persze. Mert nem létezik ily „lombik-tisztaságú” alakban egyik sem. Ahogy nem léteznek hibátlan beosztottak sem. Amiben nem lehet vita: az emberi méltóság tisztelete mindenkire kötelező érvényű együttélési szabály. Nincs olyan rang, cím, beosztás, mely bárkit följogosítana ennek figyelmen kívül hagyására. Igaz a fordítottja is: a beosztott alapállása sem lehet az, hogy ö csak követelhet főnökeitől, s vezetőinek csupán kötelességei vannak. Napról napra, minden munkahelyen — termelőszövetkezetben éppúgy, mint közhivatalban, gyárban — léteznek gyorsan megszülető és elmúló konfliktusok. Az asztalt veri a gyenge munkás, minősíthetetlen hangon követeli a meg nem szolgált órabéremelést. Méltatlankodik a tisztviselő, mert neve nem szerepel a prémiumlistán. A tsz-elnök a kérdezősködő taggal ingerülten kiabálni kezd, a művezető lehordja beosztottjait, mert rossz napja van, a főosztályvezető összetépi & jelentést, mert szerinte rossz de magyarázatot nem fűz hozzá... Komikum és dráma, pillanatnyi tragédiák, vásári ripacskodás, s a szerepjátszók: főnökök és beosztottak. Már persze az közülük, aki természetes emberi magatartás helyett — szerepet játszik... Itt, a természetes emberi magatartásban kell keresni vezetők és beosztottak egymás közötti viszonyának legfontosabb jellemzőjét. Abban, hogy mit várhatnak el egymástól, s mit követelhetnek, kölcsönösen. Hosszú lenne a puszta felsorolás is, hiszen — a kapcsolatok bonyolultságát jelezve — any- nyiféie & követelmémr. Ás őszinteség, a szókimondás alapvető. Mint ahogy az elfogulatlan mérlegelni tudás is. Továbbá: a kölcsönös tisztelet. A végzett munka, s az emberi magatartás együttes értékének összevetése. A legfőbbek ezek. Mellettük ezernyi másnak is — például: pedagógiai, pszichológiai érzéknek, tapintatnak stb. — szerepe van abban, hogy vezetők és beosztottak egymás ellenfeleit látják-e a másikban, vagy olyan embereket, akik közös célok érdekében, más-más poszton tevékenykednek. Közhely: a társadalomnak minden szükséges munka érték. Nincs „alávaló” munka, csak rossz munka, fölösleges munka van. S ez, a jó, becsülettel végzett munkára való törekvés az, ami vezetőt és beosztottat összefűz. Kapcsolataikat is ez határozza meg. Parancsolgatásból, mások véleményét nem kérő. azt nem megfontoló maga- biztosságból nem születik jó. Ahogy a legjobb vezetői szándék is megbukhat a rest — szellemileg vagy fizikailag rest — beosztottakon, a fegyelmezetleneken, a csak követelni tudókon, de dolgozni nem szeretőkön. A végletességtől mentes kapcsolatok. a kiegyensúlyozottság. a hangulatok befolyásolta ítélkezés elkerülése: közös érdeke beosztottnak és vezetőknek. Hasznát is közösen élvezik. M. O. millió tonnával több, vagy ötvenezer tonnával kevesebb. — Mi határozza meg? —■ Az erőmű igénye... ami meg kell mondanom, eléggé rapszódikus. Lehetne folyamatosabb, ami a mi munkánkat is lényegesen megkönnyítené. Sok esetben zavarba hoznak bennünket a Váratlan leállásokkal. — Ügy tudom, van bőségesen tárolótér. — Szerintünk nem mondható bőségesnek. Sőt... Az is várható, hogy később még problémát is okoz, mért cSak egy hétre való szén tárolására ad lehetőséget. Mi lesz, ha esetleg tovább tart majd ■ nálunk a karbantartás? — Van gondunk, problémánk is. Először a kisegítő kisgépeket említem. Minden reggel könyörögni kell értük. Aztán a tartalékalkatrészek. A szállító és a törőberendezésünk egyedi, amihez egyáltalán nincs tartat ékalkatrész. Mi lesz meghibásodás esetén? — A töröben dolgozók panaszt nyújtották be a szak- szervezethez a nagy por miatt. Történt már intézkedés? —A Bányászati Kutató Intézet megvizsgálja a levegő szennyeződését. Meg kell rnondaii i, hogy a tervek szerint megépült porelszívó berendezés nem elégséges a levegő megtisztítására. Az . is biztos, hogy elég lassú az ügyintézés. — Még egy utolsó kérdést: mennyi volt a legnagyobb mennyiség, amit. egy nap alatt termeitek? — Tizenegyezer—kétszázhatvan tonna. Ez a mennyiség megfelel a régi mélyművelésű XII-es akna hét napi termelésének. Laczik János Záróvizsgák a párfoktatásban (Tóth Lajos tudósítónktól): A Mátraalji Szénbányák igazgatósági pártalapszerve- zeténél befejeződött a párt- oktatás. Ünnepélyes keretek között tartották meg a zárófoglalkozásokat. Hét tanfo- lyamot szerveztek, a látogatottság 96 százalékos volt» A pártvezetőség elegedet! volt a hallgatók részvételé1' vei és tanulmányi színvonalával. 1970, április 30„ csütörtök
