Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-29 / 99. szám
t Mi lesz a he művelődési házzal? Nem sok örömüket lelik a herédiek a félig kész művelődési házukban, aminek megépítésére éveken át gyűjtötték forintjaikat a községfejlesztési alapból. Most se pénzük, se művelődési házuk, mert pénzüket az OTP vette át letétbe az építkezés befejezéséig. A szerződés szerint még tavaly októberben át kellett volna adni a létesítményt, de az építő, a Mátraalji Szénbányák petőfibányai vegyesüze- me hónapok óta szünetelteti a munkát. Pedig már nem sok volna hátra, és az avatás ünnepi napján mindenki nagyon örülne, hogy végre lezártak egy eléggé hosszadalmas ügyet. o o o o Temesvári József, a Heré- di Községi Tanács vb-elnöke segít az eddigi események felidézésében. Elmondja, hogy a járási tanács ajánlására keresték meg annak idején a vegyesüzemet. Kezdetben nagyon készségesek voltak a munkavállalók, de az alapok elkészítése után leálltak. Aztán megint nekifogtak a munkának, de hiába közeledett a műszaki átadás szerződésben is rögzített időpontja, az épület még messze volt a befejezéstől. Csupán egy levél érkezett, amelyben a határidő módosítását kérte a vegyesüzem. Kitűzitek a megbeszélés időpontját, de éppen a kérő fél, a vegyesüzem nem jött el az egyezkedésre. A .határidő módosítása tehát nem történt meg. o o o o Érdeklődtem a Beruházási Vállalat igazgatójától, FriedNapirenden Hit jelent a pályakezdés? Újszerű pedagógiai tanácskozás Egerben Kedden délelőtt az SZMT Székházéban a Pedagógusok Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága a megyei művelődésügyi osztállyal és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel közösen, kibővített megyébizottsá- gi ülé6t tartott. Az országosan is újszerű tanácskozáson vendégként megjelent ár. Rapcsák András, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem rektora, valamint a dékánhelyettesek és az oktatói kar delegáltjai. A tanácskozást Szalay István, a megyei tanács vb elnökhelyettese nyitotta meg. Ezután következték a referátumok. melyeknek szerzői azt vizsgálták, hogy az 1—'10 éve végzett középiskolai tanárok milyen körülmények között kezdték pályájukat, 'milyen nehézségekkel kellett megbirkózniuk, mit hoztak magukkal az egyetemről. Referátumot tartott Dobó Zoltán, megyei ellátási felelős, dr: Somos Lajos, a megyebizottság pedagógiai felelőse és Kovács Sándor, a megyei művelődésügyi osztály osztályvezető-helyettese. A ve- ferátumók konkrét, kendö- zésmentes megállapításai alapos, előzetes felmérés tapasztalatai nyomán fromá- iódtak, ezért is hatottak a megszokottnál újszerűbbnek. Mindhárom referátum szerzője bíráita az egyetemi képzés iskolaközelségének hiányát, a túlzott elméleti jelleget. A tömören fogalmazott bírálatokra dr. Bajkó Mátyás, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyelem adjunktusa válaszolt. Szalay István összegző szavai után a szakszervezeti munkában kiváló eredményt elért aktivistáknak kitüntetéseket és pénzjutalmat adtait át. Az újszerű tanácskozás tapasztalatait későbbi lapszámunkban ismertetjük. (i) M70. április 33.,-szerda rich Sándortól is, mivel a megbízatás folytán ők intézik az építkezés lebonyolítását. ö mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy a petőfi- bányaiak nagyon jó indulattal kezdte hozzá annak idején a munkához, hiszen akkor még érvényes szerződés sem volt a birtokukban. De a hitelfedezet igazolása 'is késett. Ez a körülmény is hátráltatta az építkezést. Ügy gondolja, hogy a he- rédi művelődési ház kissé zilált ügyében nem lesz szükség jogügyi vitákra, mivel a vegyesüzemnek is érdeke, hogy mielőbb lezárja ezt a munkát. A legvégső esetben: augusztus 20-án már az új művelődési házban ünnepelhetnek a herédiek. Ez biztosira vehető. o o o o A Hatvani Városi Tanács építési és közlekedési osztályán Tóth István építési előadó közölte, hogy a herédiek 1968. őszén 1 100 000 forinttal rendelkeztek. A következő év elején már kétszázezerrel több volt a birtokukban, de az akkori járási tanács a még hiányzó kétszázezerre garanciát vállalt. A petőfibányaiak az anyagszállítást és az alapozást még 1968. őszén elkezdték. A herédi tanács tízezer forint célprémiumot tűzött ki arra az esetre, ha 1969. április 4-re a művelődési ház nagytermét használatba tudják adni. Ez lényegében egy részfeladat megoldása lett volna. A teljes befejezés határidejét nem akarták módosítani. Sajnos, nem lett az elképzelésből semmi. O O G O A petőfibányai vegyesüzemben Bicskey Ferenc, az előkészítő osztály vezetője tájékoztatott. Azzal kezdte, hogy a művelődési ház már készen lehetne, ha nem jött volna közbe egy olyan műszaki probléma, aminek rendezése még várat magára. Elismerte, hogy az átadás késésének nem ez az egyetlen oka. Az üzem 1968-ban kötött szerződést, és ekkor még nem volt fedezet-igazolás. Ezt a papírt csak többszöri sürgetésre, 1969. augusztusában kapták meg. Közben akadályozta a munkát az országosan is jelentkező cement- hiány, majd fény derült a műszaki problémára. A nagyterem főtartó keretszerkezetének gerenda része meghajolt. Miután a Heves megyei Tanácsi Tervezőiroda szállította a terveket, a rajzokon látható 1968. júliusában, csak az a cég adhat felelősen utasítást arra, hogy a három keretszerkezettel mi történjék, amik szemmel láthatóan elgörbülték. Megtartották már a helyszíni szemlét, de ennek jó ideje, és utasítás még ma sincs. A vegyesüzem készséget mutat ennek a műszaki gondnak a mielőbbi megszüntetésére, minden különösebb akadékoskodás nélkül. Véleménye szerint hat hét alatt be lehetne fejezni a herédi művelődési ház még hátralevő munkáit. o o o o Jártam a herédi művelődési ház elárvult környékén. Egyetlen éjjeliőr jelzi, hogy ez nem senki földje. Az is látszik viszont, például a tetőről lógó kátránypapírról, hogy nagyon régóta nem döl- gozott itt senki. Ajtók, ablakok már a helyükön, az üvegek fémkeretek között, mintha már minden csak valami utolsó szóra várna, hogy a befejezettség állapotába kerüljön. Kész ráfizetés ez a munkahely a petőfibányaiakmak. Még annak a nyereségnek egy részét is elviszi, amit más vállalásnál biztosítanak. Érthető, ha szeretnének minél előbb végezni vele. De a herédiek sem akarnak kuka- coskodni. Nekik nem tárgyalásokra, pereskedésre, kötbérre, hanem művelődési házra van szükségük. Minden a tartószerkezetek sorsát eldöntő műszaki utasításon múlik. Miért késik ez a tervezőtől már hetek óta? Nem értjük. G. Molnár Ferenc Lengyel népművészeti kiállítás és vásár Egerben A hétfőn megnyitott lengyel népművészeti és ipar- művészeti kiállításnak és vásárnak nagy sikere van a Művelődési Központ Pallas klubjában. A Lengyel Kultúra ezzel a kiállítással és vásárral erősíteni kívánja azokat a kapcsolatokat, amelyek az egri fiatalok és lengyel társaik között egyre mélyülnek. (Már annak idején hírt adtunk arról, hogy egri képzőművész fiatalok jártak Lengyelországban tanulmányúton és tavaly ezt hasonló küldöttség viszonozta.) Érdemes megtekinteni ezt a népművészeti és iparművészeti kiállítást már csak azért is,, mert új formákkal, Ízléssel, gondolkodásmóddal és érzelemvilággal ' ismerkedik meg a látogató. Betekintést kap egy nemzet történelmileg kialakult ízlésvilágába, közelebb kerül egy forma- nyelvhez, amelyen a lengyel nép megszólaltatja az anyagot: a bőrt, a fát, az anyagot, ahogyah szőnyegeket mintáz. vagy megszerkeszti használati tárgyait, díszíti környezetét. A kiállításon elsősorban olyan tárgyak jelennek meg, amelyek az ember környezetét, a lakást „öltöztetik feT: faragott táblák rajtuk tájkép-ábrázolásokkal különböző eljárású kerámiák, amelyek szobabelsőben Ízléssel csoportosíthatók, párnák, változatos mintájú faliszőnyegek, amelyekről meg keli jegyeznünk, hogy az évszázados múlt izléspróbája valóban művészivé egyszerűsítette vonalaikat, mintáikat. Nem maradnak el az asztal díszei sem, a térítők, a különféle cigarettásdobozkák, tartók, amelyek anyagukkal és formáikkal hangulatot hoznak a környezetbe. A lányok, asszonyok bizonyára nemcsak szemlélni, de vásárolni is fogják a finom bőrtáskákat, a mokasszin-ci- pőcskéket, amelyek pehely- könnyűek és formájuk a hazai divat mellett is; megfogia majd a vásárolni szándékozók tekintetét. Mert ebben az Ízléses kiállításban az is új és jó, hogy a kiállított tárgyakat meg lehet vásárolni. Az árakat — mint a kultúra követségjárásánál — ál tálában — mérsékelteknek és szerényeknek tartjuk, így joggal jósolhatjuk, hogy a kéthetes időtartamú kiállítás végére a tárgyak nagy része gazdára talál Egerben. A népművészeti kiállítás kiegészítéseként lengyel plakátok is láthatók a Pallas klub különszobájában. A képzőművészeti igényű alkotások a lengjél tájak megismerésére hívnak, néhol kitűnő asszociációs ötletekkel és remek ‘ kivitelezéssel. A vásárlók kedvéért közöljük a hétköznapi, délutánt kettőtől hétig való nyitva tartást és azt, hogy vasárnap és ünnepnap még ezenfelül délelőtt tíztől egyig is lehet szemlélődni és vásárolni, (farkas) Egészségügyi szolgáltatások szállodában A harkányi Hotel Napsugár vendégei ha úgy kívánják, az eddigi megszokott szálloda: szolgáltatásokon kívül, egészségügyi ellátásban is részesülnek. A külföldön is ismert gyógyfürdő reumakórházának orvosai — a szálloda orvosi rendelőjében — vizsgálják meg a vendéget és orvosi tanáccsal látják él, illetve szakorvosi kezelésben részesítik a kórház különböző osztályain. A szállóvendégek nemcsak reumatológiai, hanem ha szükséges, bel- és nő- gyógyászati, ortopédiai, bőrgyógyászati és fogászati kezelésben is részesülnek. Képünkön: a szálló előcsarnoka, ahol ajándék- és emléktárgyak Is vásárolhatók. (MTI foto — Bajkor József felv.) Ili. Az 'ügy kezdett egyre kínosabbá válni. A harmadik eset is igaz volt. Az áldozat egy harmincéves asszony. Űj dolgot ő sem mondott el. Az elkövetés módja hasonló volt, mint a két másik esetben. Balázsnét is hátulról támadta meg a szatir, neki is a fülébe súgta, hogy hazavágja, ha kiabálni merészel. A helyszín ebben az esetben is a nagyerdő volt. Az asz- szony egyetlen — nem túl használható — új nyomot adott: a férfinek egy jelvény volt' a kabátján, valószínű sportjelvény. A dulakodás közben meg is ’ sértette az arcát. Kovács már alig mert az utcára menni, mert lépten- nyomon megállították és a szatírról érdeklődtek. Kovácsot ugyanis mindenki ismerte. Itt nőtt fel, az apja postás volt, anyja ma is itt él. Innen ment tiszti iskolára és egyedülálló édesanyja miatt ide kérette magát. £ fél város csak Lacinak szólítja és nem ritka, hogy valaki a másik oldalról rikkant rá: — Lacikám, elfogtátok már azt a szatírt? Nem? Hát mi az istenért kapjátok ti ott azt a nagy fizetést? Hogy felírjátok, aki a tilosban parkol? Kovács egyre idegesebb lett. Ügy, erezte magái, mint a sakkversenyző, aki időzavarba kerül. Már a megyei kapitányság is több esetben érdeklődött a nyomozás állása felől. Attól félt, hogy amennyiben nem tud valamit felmutatni, a megye ki- küld „segíteni” valakit, aki mellett ő már labdába sem rúghat. Ezen a napon a kiserdőben töltötte az estét. Szép, krémszínű civil ruháját vette fel, és ráérősen sétálgatott. Enyhe május volt, még élvezte is az üdezöld tavaszi erdőt. Különösen a nőket figyelte. Megpróbálta a szatir szemével nézni őket De ez nem ment. A helyi szatir abban is nehezíti a nyomozók dolgát, hogy nem egyfajta nőre specializálta magát. Egy tisztességes sza- tírnak ízlése van. Egyik a szőkére, a másik a kövér nőkre veti magát, de ez válogatás nélkül támadott öreget, fiatalt, kövéret, soványát.' hajszínre való tekintet nélkül. Már elhagyta az erdő közepét. amikor szemben vele egy fiatal lány közeledett. Lassan bandukolt, ábrándos szeme a semmibe meredt. Az ilyen álmodozó lányka valóságos szatírcsemege lehet — gondolt» Kovács és miután a lány eléggé eltávolodott, utánafordult. Lassan követte, úgy. hogy a lány ne vehesse észre. Fától fáig szökellve ment utána. Egy bozót nagyot csörrent, a lány ijedten megtorpant, Aztán újra továbbindult. Néhány méter után megállt és visszafordult. Kovács nem akarta magát leleplezni, ezért világos rucájában, teljesen harcszerűen beásta' miagát a rothadó avarba. A kislány éppen előtte haladt el, ha kinyújtja a kezét, eléri a karcsú bokákat.' Kovács elmosolyodott: Ha ez a, lány tudná, hogy a Belügy- mini^térium állományába tartozó őrangyalkája itt vi1- gyáz rá... Ekkor az úton, a lány mögött feltűnt egy magas férfialak. Meglátta a lányt. Nesztelen léptekkel mögéje osont, és magához rántotta. A lány ijedten felsikoltott. Kovács hadnagy felugrott a fa mögül és néhány ugrással elérte őket. Hátracsavarta a férfi kezét. — Segítség ... A szatir... — sikoltozott a lány. — Nyugalom, ■ kisasszony — felelte Kovács. — Majd adok én neked! — sziszegte a férfi és kiszabadította magát. Megfordult és a következő pillanatban már ütött, Kovácsnak még volt annyi ideje, hogy észrevegye á férfi - zakóján csillogó sportielvényt. Aztán nekiesett a fának. Ellökte magát és a férfinak ugrott. Ütése elől az ellenfél azonban könnyedén kitért. Kovács érezte, hogy nehéz lesz a dolga. A szatir erős, kisportolt fickó. A lány közben, mint egy bekapcsolt magnó, egyfolytában sivított: — Segítség... Emberek... A szatir... Megölj... Köztudott, hogy az ember verekedés közben nem tud másfelé figyelni. Különösen, ha olyan ellenfele akad, mint a hadnagynak, aki már a harmadik balegyenest vezeti Kovács képébe. De olyan klasszikusan szép balegyeneseket, melyek a Sportcsarnokban és egy kültelki kocsmában egyaránt kivívnák a szakemberek elismerését. Ezért nem tudott Kovács hadnagy sem odafigyelni a lányra: — Sanyikám... Vigyázz... Megöl... Ha figyel, rájön, hogy a biztatás nem neki szól, miután ő László, és nincs szerencséje pertuban lenni e bájos ifjú hajadonnal. Egy hatalmas gyomorszá- jas után Kovács lefeküdt a földre. Ellenfele a mellére térdelt és megszólalt: • — Ne izgulj, Jutka. Gyenge kis biciklista ez. Most jó ideig nem mozdul. Amíg én elbeszélgetek vele, te ^Zalád j és értesítsd a rendőrséget ... | — Micsodát? — eszmélt Kovács. — Jól hallottad, kisapám. Talán még valami jutalom is leesik, amiért ártalmatlanná tettem a szatírt. —■ Ártalmatlanná tette maga a jó ... — kezdte Kovács, aztán eszébe jutott az oktatás: á jó rendőr, semmilyen körülmények között sem veszítheti el a fejét, még akkor sem, ha ez a fej félig szét van verve. — Ide figyeljen, fiatalember — folytatta nyugodtab- ljan. — Nyúljon be a belsőzsebembe. Ezúttal mindketten . tévedtünk. Én ugyanis magát hittem a szatímak.. . —' A Sanyit? — álmélko- dott a tán/. — Aztán miért? — Mert hátulról támadta meg magát... — Mindig így szók — kuncogott a lány. — Itt volt randevúnk, aztán biztosan rám akart ijeszteni. A férfi eközben öngyújtója lángjánál tüzetesen megvizsgálta az igazolványt. — Ha tud úgy is olvasni, hogy közben nem térdepel a mellemen, úgy nagyon hálás lennék — mondta a hadnagy. • — Elnézést — felelt a fiú és feltápászkodott. — Nem történt semmi — nyögött egyet Kovács és némi vért, valamint, egy fél marék tavalyi falevelet kiköpött. — Nagyon sajnálom — adta vissza az igazolványt a fiú. — Egyébként Bauer György vagyok. Egyetemi hallgató. — örvendek — mondta nem nagy meggyőződéssel Kovács.' — Jujj, de jópofa. A lányok megpukkadnak az irigységtől, ha elmesélem nekik — Örvendezett. — De te nem meséled! — mondta a fiú. aki kitalálta Kovács gondolatait. — Pedig olyan aranyosak voltatok -— bájolgott el a Jutka nevezetű liba és Kovács a fiúra pillantva kiolvasta a szeméből, hogy ebből sem lesz házasság. Kovács hadnagy pedig elindult hazafelé. Vadonatúj ruhájában végzetesen hasonlított egy hajótöröttre. Azon izgult, hogy hazáig nehogy egy ismerőssel találkozzon. Lélekben már felkészült, hogy az anyja egész este sopánkodik: ..Látod. kisfiam. miért nem hallgattál ' rám? Ha papnak mégy, ahogyan szegény apáddal terveztük, akkor most nyugodtan aludhatnál a parókián. De ha nem akartad, legalább lettél volna postás, mint szegény, istenben megboldogult apád. Az is csak egyenruha.. (Folytatjuk)