Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

Csnvasföm és Heves megye testvérekre találtak egymásban írta: Mihail Zajcev, & Csuvas Autonom Szovjet Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke A em múlt ei még egy év sem azóta, hogy a (Ssuvas Autonóm Szovjet ^Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság He­ves megyéjének dolgozói kö­zött baráti kapcsolatok ala­kultak ki Köztársaságunkba látogatott Heves megye kül­döttsége, s a küldöttséggel hozzánk érkezett Oláh György elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Heves megyei Pártbi­zottság első titkára, Fekete Győr Endre, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, Papp János, Népújság című napilap fő- szerkesztője és a Szilvásvá­réi Állami Gazdaság igaz­gatója, Kovács János. A vendégek megtekintették köz­társaságunk néhány ipari lé­tesítményét, ahol megismer­kedtek dolgozóink munkájá­val és életével, találkoztak falusi dolgozóinkkal. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 52. évfordulójának megünneplésére Csuvasföld fővárosába egy nagy kül­döttség érkezett Hevea me- gyébőL Augusztus végén egy hétig voltunk vendégei He^ vés megyei barátainknak. Tanulmányoztuk a pártmun­ka tapasztalatait, a gazda­sági építőmunkái és a kul­turális életet. Mindenütt nagy vendégszeretettel és melegen fogadtak bennün­ket. Eger városában a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság által rendezett gyűlésen barátságunk jelképeként zászlót cseréltünk. Heves megye dolgozóival történt megható találkozásaink a szovjet és magyar nép ba­rátságának egyik beszédes kifejezői. Heves megye és Csuvasföld testvérek lettek. A csuvas nép emlékezetében sok olyan esemény él, ame­lyek a magyar néppel való barátság megnyilvánulásai és-~fctfejí?zői. Mint az inter­venció és a polgárháború idején, amely Csuvasföldet sem kerülte el, sok magyar internacionalista harcolt föl­dünkön, a szovjet hatalo­mért, vállvetve a forradalom más katonáival. Számosán közülük itt haltak hősi ha­lált az ellenforradalomban folytatott harcban. 1919-ben Csuvasföld Alatirszki járásá­ban hősi halált halt Mutz Pál magyar kommunista, in­ternacionalista. 1915-től 1925- ig Csuvasföldön élt és dol­gozott a polgárháború aktív részvevője és a szovjet hata­lom egyik létrehozója, a magyar kommunista Cézár Kazalt A 30-as évektől kez­dődnek a két ország alkotó kapcsolatai. 1933-ban a csu- vasföldi útépítő élmunkások kongresszusán részt vett Zal­ka Máté. Később földünkön járt Nagy Lajos és Jáhn Ma­te jka író is. 1940-ben a csu­vas irodalom egyik klasszi­kus írójának, Konsztantin Ivanovnak 50. születésnapja alkalmából tartott rendezvé­nyünkre hozzánk érkezett Gergely Sándor író. Az író nagyon magasra értékelte K. V. Ivanov Narszpi című elbeszélő költeményét. lí odály Zoltán zene- szerző 140 csuvas dal című dalgyűjteményt jelen­tetett meg Budapesten. Egy jellemző tény a csuvas zene magyarországi népszerűsé­géről. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia Folklórinté­zetének tudományos titkára, Vikár László az utóbbi évek­ben háromszor látogatta meg Csuvasföldet, hogy a helyszí­nen ismerkedjék az Ország népzenéjével. Csuvasföld kü­lönböző településein hatszáz népdalt vett magnetofonsza,- lagra a zenekutató. A Nagy Honvédó Háború idején sok ezer csuvas kato­na harcolt Magyarország fel­szabadításáért, számosán kö­zülük hősi halált haltak. Nyolc hazánkfia, akik részt vettek Magyarország felsza­badításában, a Szovjetunió Hőse kitüntetés birtokosai. Az utóbbi években Csuvas­földön járt két magyar nyel­vész is, Róna-Tas András és Bereczki Gábor. A csuvas nyelvvel kapcsolatos kuta- %saikat már publikálták is. Korábban pedig Németh Gyula, Liberti Lajos és Paló Margit nyelvészek töltöttek hosszabb idői földünkön, nyelvünk sajátosságait ta­nulmányozandó. Húsz ma­gyar író csuvas nyelvre for­dított művett jelentettük meg hazánkban. A mikor a testvéri or­** szagban tartózkod­tunk, nagy benyomást tettek ránk azok a változások, amelyek szinte megváltoz­tatták a magyar város és falu egész arculatát. Maga Eger városa is sokat válto­zott, fejlődött. Örömmel ta­pasztaltuk az ipari fejlődés nagy lendületét, a kultúra térhódítását, amely vívmá­nyokat a magyar nép, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt vezetésével érte eL Hasznos tapasztalatokat szereztünk az egri ipari létesítmények meg­látogatása idején. Megláto­gattuk például a Finomsze- relvénygyárat, ahol a gyár vezérigazgatója és párttitká­ra ismertette velünk a léte­sítmény fejlődését. Beszél­gettünk az üzem munkásai­val, mérnökeivel, techniku­saival. Megtudtuk egyebek között, hogy a gyár 1949. és 1951. között létesült Megis­merkedtünk a gyár profil­jával: főképpen kompresszo­rokat gyárt a hazai hűtőgé­pekhez, mérőműszereket, mo­torkerékpár-karburátorokat és egyéb finoraműszereket Örömmel hallottuk, hogy a gyár az utóbbi tíz évben rendszeresen teljesítette ter­vét és ezért élüzem kitün­tetésben részesült Négy al­kalommal minisztériumi el­ismerő oklevelet kapott, öt alkalommal pedig a városi pártbizottság vándorzászlaját nyerte el. Egy másik üzem­ben, a közeli Siroki Fémmű­vekben megragadta a figyel­münket a termelés magas szervezettsége, a dolgozók jó lakáskörülményei, kulturális színvonala. Ebben az üzem­ben több mint négyezer mun­kás dolgozik. Többségük a környékbeli falvak lakosa. A gyárnak nagyszerűen fel­szerelt rendelőintézete van, saját erőből lakásokat épít munkásainak, jól felszerelt óvoda működik mellette. A gyárnak sok szerződéses ösz­töndíjasa van, a technikusi állomány 30 százalékát a gyár élenjáró munkásaiból képezték ki. Mindezek az eredmények összefüggnek a gazdaságirányítási reform célkitűzéseivel. Jól szervezett munkamene­tét tapasztaltunk a Parád- sasvóri Üveggyárban. A lé­tesítmény dolgozóinak 80 szá­zaléka részt vesz a szocia­lista munkaversenyben. A gyár a szocialista üzem megtisztelő nevet viseli. A gyárnak saját üdülője, saját filmszínháza van. Nagy örömmel láttuk az egri föld­művelők komoly eredznényeit is. A csuvas és a magyar nép barátságának ápolása immár tradíció. Csuvasföld sok ipa­ri terméke kerül Magyaror­szágra és Csuvasföldön sok­szor találkozunk magyar munkáskéz gyártotta termé­kekkel. A Szovjetunió Kom­munista Pártja csuvasföldi végrehajtó bizottsága és a köztársaság minisztertanácsa kidolgozta azokat a terve­ket, amelyek köztársaságunk és Heves megye barátságá­nak további szélesítését cé­lozzák. Köztársaságunkban létrehozták a Szovjet—Ma­gyar Társaság csuvasföldi szekcióját. T elveink között szerepel * az, hogy Heves me­gyébe egy küldöttségünk uta­zik, amely a megye kulturá­lis és kommunális szolgálta­tó hálózatát tanulmányozza. A közeljövőben újabb ma­gyar vendégcsoportot foga­dunk hazánkban. Terveink között szerepel egy barátság­vonat indítása Egerbe. A ba- rátságvonaton élenjáró mun­kások, kolhozparasztok, írók, a művészet és tudomány egyéb képviselői is rész vesz­nek. A cse'ookszári traktor- alkatrészgyár, a csuvasföldi kísérleti állomás, országunk Lenin-renddel kitüntetett Jai­csikszk területi Győzelem kol­hoza, valamint a csuvasföldi Iván Jakovijerv Tanárképző Főiskola & a Heves megyei rokonintézmények, gazdasá­gok között közvetlen kapcso­latokat szándékozunk létesí­teni. Magyarországnak a fa­sizmus alóli felszabadulása 25. évfordulója alkalmából március és április hónapban Csebokszáriban és országunk járási székhelyein gyűléseket tartunk, barátsági esteket, előadásokat szervezünk. Fényképkiállításokat rende­zünk, amelyek a Szovjetunió és Magyarország gazdasági és kulturális fejlődését mutat­ják be, könyvkiállításokat szervezünk, olvasókonferen­ciákat, olvasótalálkozókat, találkozókat dolgozóink és a rendezvények idején orszá­gunkban tartózkodó Heves megyei küldöttségek tagjai között. Ez év júniusában ün­nepli köztársaságunk 50 éves fennállását. Az aranyévfor­dulót egri barátainkkal együtt fogjuk megünnepelni. Mi pe­dig már megkaptuk Ma­gyarország felszabadításának 25. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre, az Egerbe invitáló meghíváso­kat barátainktól. T érveink között azere- * pel. a Magyarország felszabadulásának 25. évfor­dulója, és a szovjet Csuvas­föld ötvenedik évfordulója alkalmából, valamint s ba­rátsági szerződés évfordulója alkalmából sajtótermékek cse­réje, kölcsönös fotókiállítá­sok szervezése, amelyek majd az Autonóm Csuvas Köztár­saság fejlődését mutatják be Heves megye dolgozóinak és Heves megye fejlődését or­szágunk dolgozóinak. Köz­társaságunk falvaiban és vá­rosaiban művészi és doku- mentumfilm-fesztivált szer­vezünk. Köztársasági napi­lapjainkban, folyóirataink­ban, rádió- es tv-adásainkban rendszeresen helyet biztosí­tunk a Heves megye fejlő­dését dokumentáló anyagnak, úgyszintén az országunk fej­lődését bemutató adósoknak, közleményeknek. Köztársasá­gunk könyvkiadása magyar írók műveiből jelentet meg válogatást csuvas nyelven. A Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság és a Heves megyei dolgozók ba­rátságának cementje a Szov­jetunió és Magyarország né­pei közötti cél és érdekazo­nosság. Nőjön és erősödjék ez a barátság. DÖBÖ GÉZA, a mezősze- merei Dózsa Termelőszövet­kezet elnöke megcsóválja a fejét, amikor a tavaszról, a tavaszi munkákról kérdezős­ködöm. — Hivatalosan már itt van a jó idő — mondja egy ki­csit mérgelődve, egy kicsit mosolyogva —, de inkább bosszúságot okozott. Eredeti­leg is késett vagy két hetet, s most ez a sok esőzés. Az a szerencsénk, hogy a földeken negyven-ötven kilométer hosszúságú árokrendszer van kialakítva, s így viszonylag kevés a belvíz. — Mit vetettek el eddig? — A hét közepéig elvetet­tünk hetven hold borsót, s több mint száz holdon elő van készítve a talaj a vetés­hez. A borsó mellett most már jönne a retek, s a gyógynövények. Sajnos, azon­ban az idő nehezíti a hely­zetet. Ha kisütne a nap, so­kat be tudnánk hozni. Kelle­ne már nagyon a napsütés. Most kezdünk a paradicsom­palánták neveléséhez is — fólia alatt —, s szertnénk, ha májusban már ki tudnánk a palántákat ültetni. Csak hát ez az idő ... o o o o A MÁSIK FAJTA tavasz­ról, ami már jóval kevésbé az időjárás függvénye, szí­vesebbén beszél az elnök. Mert leginkább a megújulás­hoz hasonlító az a pezs­gés, munkakedv, ötletáradat, amely mostanában a mező- saeanereieket jellemzi, Séta az ipari „országúton**... Ez egy hazánkban dolgozó szovjet gyártmányú „kavicsgyár". A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat által működtetett FK 127 típusú óriás kotró, amely óránként 234 köbméteres teljesítményével naponta 25 folyami uszályt képes megtölteni az általa ki­termelt kaviccsal. Divat lett manapság ^ a munkamegosztás fogalmáról a nemzetközi kooperációról beszólná. Valahányszor e közgazdasági kifejezéseket hallom, egy moszkvai láto­gatás jut eszembe. Az egyik textilgépeiket készítő, korsze­rű gyárba látogattunk el. Mérnök kalauzom büszkén sorolta a legkorszerűbb szer­számgépeket és az országo­kat, ahonnan vásárolták. Köztük voltunk mi, magya­rok is. „Még az Iparilag hatalmas országok sem engedhetik meg maguknak, hogy mindent maguk készítsenek — magya­rázta —, ha itt végigsétál az üzemben, Európa jeles gépe­ivel találkozik...” Ez az „európai ipari or­szágút” jellemzi korunkat. Korszerű terméket csupán korszerű berendezésekkel le­het előállítani, mint ahogy mérnök vezetőm is bizonyí ­totta: „Aztán az itt készített sokat tudó textilgépeket el­adjuk. Többek között Ma­gyarországnak is...” A termékek kölcsönös for­galma évről évre növek­szik és úgy gondolom, már egy második osztályos gye­rek is tucatnyi szovjet árut tudna felsorolni, vagy el­mondani, hogy mi mit expor­tálunk a Szovjetunióba. Min­dennapi életünk természetes kísérője lett ez! Ha felöltö­zünk, négy-öt ország ipará­nak termékét öltjük ma­gunkra, a lakásban úgyszin­tén ott található egy sor ország „küldötte''. — Nagy terveink vannak — mondja Dobó Géza. — Kü­lönösen a baromfi, és szarvasmarha-tenyésztésnél. Az idén 312 ezer csirkét ne­velünk fel és értékesítünk, de jövőre már 400 ezer da­rabot akarunk eladni. A szarvasmarha-létszámot pe­dig az elkövetkezendő két- három év alatt a duplájá­ra szeretnénk növelni. Az ál­lattenyésztés lesz a fő pro­fil, s ehhez igazodik nagyjá­ból a vetésszerkezet is. Hi­szen hatalmas mennyiségű takarmányra van és lesz szükségünk. Szerencsére elég kedvező a helyzetünk, mert a szarvasmarha-állomány ré­szére a silót, a szálas takar­mányt és az abrakot nem­csak most, hanem a jövőben is meg tudjuk termelni. Kü­lönösen azért, mert egyre nagyobb területet öntözünk. Aztán bevezetünk egy új módszert is, a keszthelyi főiskola kísérletei alapján a baromfialomból szarvas­marhatápot készítünk. A szarvasmarhánál egyébként nem csupán a hús-, hanem a tejtermelést is szeretnénk növelni, el akarjuk érni a te­henenként! háromezer lite­res átlagot, O O O G NEM TITOK, hogy a ter­melőszövetkezetben azért a barcm&naA van a iegoa­A külkereskedelem tevé­kenysége az utóbbi években túlnő az áruk adásvételén. Elősegíti az áruválasztók nö­velését, — elég, ha a kivá­ló szovjet kisrádiókat, hűtő­gépeket, porszívókat soroljuk fel —, ugyanakkor felvevő­piac szélesedése révén nagy százalékban lehet még divat­cikkeket is készíteni. A Ku­linyin sugárúti ultramodern áruházakban sokszor meg­csodáltam a legújabb divatú magyar cipőket, pulóvereket és ingeket. Lehet, hogy ke­vésbé látványos, de egész gazdaságunkat — és jöven­dő gazdagodásunkat — meg­határozza az ipar fejleszté­se. Űj üzemeinkben, megfi­atalodó, régi gyárainkban en­nek szolgálatában. — más országok berendezéseivel együtt — ott találjuk a szov­jet technikát is. Amellyel az­tán versenyképes, világpia­con is rangos gyártmányok készíthetők. összegyűjteni mások technikai „okosságát”, hogy a magunkét hozzátoldva még korszerűbbet állítsunk elő — ez lehetne a mottó. Rigá­ban, Tbilisziben és egy sor városban ugyanúgy szeret­nének mind több magyar autóbuszt vásárolni, mint ahogy a magyar termelőszö­vetkezetek törik magukat az erős, megbízható szovjet traktorokért, jó érzés volt hallgatni az Ikarusok dícsé­retét, de ugyanígy átadhat­tuk volna a kitűnő szovjet gabonakombájnoknak szóló elismerést is. gyobb tekintélye. Már csak azért is, mert a közös gaz­daság méreteihez képest ha­talmas az a mennyiség, amit évről évre felnevelnek és el­adnak. Másrészt pedig azért is, mert az üzemág sok mil­lió forintos bevételt biztosít. — A csirkénél már nem a forintokért, hanem a fillé­rekért harcolunk — mondja az elnök. Főképpen a neve­lési technológia javításával. Jelenleg 18 baromfi jut egy négyzetmóter nevelőtérre, de ezt a szamot lehet növelni, ha jobb szellőzést tudunk biztosítani. — Aztán mindig gondolko­dik az ember — folytatja —, s töpreng az ésszerűbb meg­oldásokon. Jelenleg nyolc hét alatt nevelünk fel egy ba­romfit, s a súlyuk eléri a másfél kilogrammot. A piaci igény azonban egyre inkább eltolódik az egykilós ’ súly Irányába. Valószínű azért, hogy a jövőben áttérünk a kéthetes nevelésre. Most ké­szítjük a gazdasági számítá­sokat. Reméljük, hogy nem fizetünk rá. o o o o ÉRDEMES KÉT növény termésátlagát megemlíteni: az elmúlt évben egy hőiden közel 15 mázsás termést adott a zöldborsó, s egy holdra vetítve: 50 mi«* volt Amikor a Moszkvics autó­gyárban jártam, a hatalmas kombinát igazgatója meg­mutogatta az ajándékokat amelyeket a magyar Maszk- vics-tulajdonosoktól kapott S hogy a kérdésem megelőz ze, gyorsan megtoldta: „A rekonstrukció befejezésével még több autót szállítunk majd önöknek is, és termé­szetesen. hamarosan jelent­kezik a piacon „konkurren- aünk”, a. volgai Fiat-Fiato- vics is...” Míg az üzemei jártuk, azon gondolkodtam milyen természetes lett, hogy az országok „ipari határa’ kitágult és a kereskedelem „országútja” egyre széleseb­bé válik. S ezen az „országúton” sok ismerőssel is találkozunk. Egy alkalommal a Vörös tér melletti, impozáns Rósz szája szállóban vacsoráztunk és a szomszéd asztaltól át­küldték a pincérrel udvaria­san egy üveg konyakot. Az illemkódex íratlan szabálya szerint mi küldtünk egy üveg magyar bikavért. Vagyis ősz- szeismorkedtünk. Hamaro­san kiderült, hogy Dagesztá nia főgyógyszerészével pa- roláztunk, aki dicshimnuszo Itat zengett a magyar gyógy szereltről. Ha magyart lát, mondta, mindig el ismétli: nincs jobb a magyar gyógy­szereknél ... Búcsúzóul nagy szeretettel átnyújtotta á ci mét és meghívott a mesés Dagesztünba. Remélem, egyszer majd eleget is tehetek a meghí­vásának ... Báu János a lucemaszéna hozama. Egy titok van emögött: az öntő zés. A közös gazdaságban ma mintegy 500 holdat látnak el vízzel, távlatban 1200 holdat akarnak öntözni. — Tavaly ősszel. 67 holdon vetettünk Moisson és Ranna-. ja búzát. Az intenzív fajták mindent megkaptak. ami szükséges a jó terméshez. Az ősszel is öntöztük őket, saz idén is fogjuk. — Milyen termésátlagra számítanak? — Egyelőre hadd ne adjak erre választ. Annyit mond­hatok, hogy most nagyon sze pen néznek ki. Ha a kísér Teteink beválnak, növeljük Q két fajta területét. BAROMFINEVELÉS, ön' tözés, intenzív búzafajták, új takarmanykészítési mód — látszatra nem függnek szo­rosan össze egymással. Pe­dig feltételezik es kiegészi • tik egymást. Mezőszemerén most az a cél, hogy az üzem­agak közötti összhangot még inkább megteremtsék, s mindenből kihozzák a max: mumot Az eddigi lépések nemvol- :ak eredménytelenek. Kaposi Leveale Tavasz MezSszemerén

Next

/
Thumbnails
Contents