Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

Megyénk az irodalomban

Sárosi Gyula Gyöngyösön

1850. szeptemberében egy idegenből jött német nyelvmester tűnt fel Gyöngyösön. A kérdezősködő gyöngyösi polgárok úgy tudták, hogy Sorsich Albert nyelvtanár telepedett le városukban. 1852. őszére már városszerte suttogták, hogy a Taposy-íéle magánintézetben tanító nyelvmester nem más, mint a három évvel azelőtt tragikusan elbukott szabadságharc gyújtó hatású költeményének, az Arany Trombitának üldözött költője, Sárosi Gyula. A bizonyságot a császári csendőrök adták meg, akik a költőt letartóztatták, és az Újépület börtöncellájába juttatták.

Sárosi Gyula életpályája messziről indult. 1816. február 12-én született Brossebesen, Arad vármegyében. A költő 1827-től a mezőberényi gimnáziumban tanult, majd 1832-től az eperjesi kollégium diákja volt. A verselgető fiatalember hamar vezető egyénisége lett a kollégium ma.- gyar társaságának, és életre- szóló barátságot kötött a szintén itt tanuló Vachott Sándorral akit korábban már bemutattunk olvasóinknak.

Sárosi Gyula versei égyre gyakrabban jelentek meg' (az eperjesi magyar társaság Jácint című zsebkönyve 13 versét közölte), miközben kellő jártasságra tett szert nemcsak ■a poétikában, de a grammatikában, és a filozófiában is.

Költői és jogászi pályája felfelé ívelt. Először a Felvidéken jogászkodott, 1838-ban már Sáros megye másod jegyzője volt. Szívás munkával művelődött (eperjesi diákos- kodása idején is ' óraadással tartotta fenn magát, miután mostohaapjától támogatást nem kapott), hamarosan Aradon lett törvényszéki jegyző, majd bíró. Első feleségének halála költészetét új témakörrel gazdagította, amely témakör természetes módon vált eggyé lírájában a demokratikus, sokszor radikális változásokat hirdető közéleti költészetével. 1846. februárjában a Kisfaludy Társaságba is beválasztották, amely esemény a legnagyobb elismerése volt az akkor már verseiről és színműveiről ismert költőnek.

Sárosi Gyula teljes mértékben vállalta a forradalom és szabadságharc kossuthi programját. Mint a pesti váltó- törvényszék bírája, majd elnöke mindvégig kitartott a kormány mellett, Debrecenbe is követte, ahol Zalár Józseffel kötött szoros barátságot. Dalaival harcra buzdított, 1849-ben pedig kiadta az év egyik legjelentősebb irodalmi eseményének számító Arany Trombita című elbeszélő költeményét.

A világosi bukás után a költő bujdosott az országban, a forradalom és szabadság- harc eseményeit feldolgozó szenvedélyes Arany Trombitáját külföldön újra kiadták, itthon pedig kéziratban terjesztették. Elfogatása után halálbüntetését életfogytig tartó várfogságra változtatták. A königgrätzi rabosko- dásból 1855-ben kiszabadult. Pesten telepedett le. 1859-ben országjáró körúton is volt, amelynek során Aradon elmondta a fekete-sárga császári színeket kigúnyoló Krina- lin-vers című dalát, amiért Budweisba internálták. Miután szabadságát újra visszanyerte Miskolcon, majd Pesten élt, Sarkady Istvánnal megindították a Trombita című lapot. Ennék sikertelenségével költészete is egyre hanyatlott, s mert második felesége elhagyta, magányosan az ivásban, az alkoholban keresett vigaszt. Széthullott személyisége elborult elmével pusztult el 1861. november 16-án. A Kerepesi úti temetőben temették el.

Költészete szerelmi dalokkal indult, a szentimen- talizmus jegyében született verseit az Athenaeum közölte 1838-tól. Verset írt Lova- sy László bebörtönzéséről, a lengyelek szabadságküzdelméről, szatirikus költeményekben támadta Metternich rendszerét, s ez a szatirikus hangvétel vezette el a feudalizmus és a nemesi életforma népies szellemben fogant kritikájához. Népiessége még későiéi híres költeményében sem éri el Petőfi radikalizmusát, inkább oktató jellegű és Dugonics Andrásra emlékeztetőén parlagi.

A forradalom és szabadság ha re alatt előbb buzdító dalokat írt, majd Kossuth tanácsaira hozzákezdett az aktuális eseményeket feldolgozó Arany Trombitához. Az 1848—49-es eseményeket feldolgozó népies verses krónika erősen Habsburg-ellenes, mindenben Kossuth programját támogatja. A költemény tizenhárom fejezetből áll, a forradalom és szabadságharc küzdelmeit egy elképzelt népi hallgatóságnak meséli el. Az epikus jellegű költeményt — ahogyan a költőt elragadják indulatai — lírai indulatok bontják meg, és a költő szenvedéllyel kommentálja a jelentősebb' eseményeket. „Véreim, magyarok! Nagy időket élünk, Trombitahangokon s ágyúkkal beszélünk;” — kezdődik az epikus hangvételű elbeszélés, a végén pedig a költői szubjektum lírai azonosulásával vallja. hogy „felkeltünk ugyebár? oly tömérdek számmal — Ott leszek magam is Aranyuwnbi- támmal”.

Sárosi Gyula költészete 1849 után a kétségbeesés és a tehetetlenség között vergődik. A gúny és a gyűlölet (Farsangi dial 1850) váltako’zfk a szomorúsággal (Köílőí átalakulás) és a töretlen, hittel (Az Újépületben, Börtöndal, Éjjel stb.). Későbbi versei közül kiemelkedik még az Ingeborg, önszületése napján, amely szomorú hangú számvetés életéről. A költemény kiábrándult keserűségét a refrén fejezi ki legjobban : „Szegény anyám, ha tudta volna. Dehogy szült volna engemet!”

Sárosi Gyula életének nehéz időszaka kapcsolódik megyénkhez. A szabadság- harc bukása után egy évig az ország különböző helyein bujdosott, majd 1850 szeptemberében Tiszafüredről érkezett Gyöngyösre. Titokban, elváltoztato.tt külsővel húzódott meg a város egyik házában, minduntalan kockáztatva szabadságát. Barátja. Zalár József így írja le lakóhelyét az 1889-ben kiadott Sárosy-albumban: „A gyöngyösi, úgynevezett nagypatak partján volt egy kurta kocsma, melyben egy a mesterségével felhagyott csizmadia mérte a bort. Mindössze két szoba volt a házban, udvara csak egy csepp, de egy kis kertecske is tartozott hozzá. A gazda halálával a ház bérbe adatott,.. itt lakott Sárosy Gyula.”

Innen, ebből a házból menekült a csendőrök elől 1852 őszén. Elfogatását barátja — említett emlékezésében — így irta le: „Az elfogatásira kiküldött poroszlók nem találják őt lakásán; sikerült onnan, jőve telök neszére, a kerítésen keresztül kimenekülni... Egyenesen Rédének tart Vachott Sándorékhoz ... azonnal visszafordult, hogy följelentse magát, de az őt kereső csendőrök már az úton fogollyá teszik őt. Sárosy csakhamar Pestre, az új épületbe szállíttatik, hogy, ott haditörvényszék, elé bili tassék. Gyöngyösön pedig megindul a nyomozás, kutatás, zaklatás mindazok között, kik vele ismeretségben voltak. Az eredmény képzelhető .. .*’

5. Nagy Sándor

NYOLCVAN ÉVVEL EZELŐTT, 1890. MÁJUS 25-ÉN SZÜLETETT VÁRNAI ZSENI SZÜLETÉSNAPJÁT AZ ALÁBBI

VERSSEL KŐSZÖNTJÜK.

fip

VÁRNÁI ZSENI:

Teremtő munka, alkotás

Szeretni ezt as életet, az egyetlent, a végeiét, szeretni, hogyha bánt is, ha mostohánk is néhxnap, de kék as ég... és süt a nap ... s van benne boldogság is.

Mem ölni, vért nem ontani, a tűseket eloltani, s nem gyújtani, hogy égjen ország és város, hol a nép gyönge megvédni életét

s hogy békességben éljen!

Még harcok dúlnak, lángban ég a megbolygatott messzeség, madár se leli fészkét, futnak az erdők vadjai.; 1 csak borzalomról hallani.., Világ, teremts hát békét!

Fogyó hold már az életem, de dolgom még töméntelen, még tenni, adni vágyom... csak lenne még erőm elég,

zengni a béke énekét e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek! Időnk oly gyorsan elpereg, egy perc csupán az élet... de ez a perc lehet csodás teremtő munka,

' alkotás,

amely megőriz téged!

KONYA LAJOS;

Nem oldoz íöl senki

Álmomban is falat rakok könyvek súlyos tégláiból s mint Kőműves Kelemen vára. reggelre leomlik a fal.

Hol van már az a hajdan! egy-könyvű ház,. mely elindított, hogy rabotok legyek majdan s verejtékemmel adózzam, ó, könyvek, irántatok való reménytelen szerelmemért.

Mint poros munkaköpenyem, levetném rajongásomat s futnék a nyers való világ olajszagú műhelyeibe, bújnék erdök-mezők ölébe.

De esténként ti bontotok fölöttem csillagos eget. szárnyatok alá húzódva hajtom álomra fejemet, nem oldoz föl senki a rontás bűvös kötelékeiből — ti tudtok csak varázsigéfcet!

VÁCI MIHÁLY:

Szelíden, mint a szél

Szőkén, szelíden, mint a szél feltámadtam a világ ellen, dúdölva szálltam, ténferegtem, nem álltam meg — nem is siettem, port rúgtam, ragyogtam a mennyben cirógatott minden levél.

Szőkén, szelíden, mint a szél minden levéllel paroláztam; utamba álltak annyi százan fák, erdők, velük nem vitáztam:

— fölényesen, légy intve szálltam ágaik közt, szép suhanásban,

merre idő vonzott s a tér.

Szőkén, szelíden, mint a szél nem erőszak, s akarat által,

6, szinte mozdulatlan szárnnyal áradtam a világon által, ahogy a sas körözve szárnyal: fény, magasság sodort magával, szinte elébem jött a cél.

Szőkén, szelíden, mint a szél a dolgok nyáját terelgettem, erdőt, mezőt is siettettem, s a tüzet — égjen hevesebben, ostort ráztam a vetésekben:

— így fordult minden vélem szemben, a fű, levél, kalász is engem

tagad, belémköt, hogyha lebben, a létet magam ellen szítom én.

Szőkén, szelíden, mint a szél. nem lehetett sebezni engem: ki bántott — azt vállon öleltem. értve-szánva úgy megszerettem, hogy állt ott megszégyenítetten és szálltam és sebezheteilen:

— fényt tükrözök csak, sár nem ér.

Szőkén, szelíden, mint « szél jöttömben csendes diadal van, sebet hűsít fényes nyugalmam,

— golyó, szurony, kín sűrű rajban süvített át, s nem fogott rajtam,

s mibe naponkint belehaltam, attól leszek pusztíthatatlan, s szelíden győzök, mint a szél.

IN MEMÓRIÁM:

Váci Mihály

M

esszenézö, még messzebbre látó, kutató tekintetét nem látjuk többé. Újabb verseit nem adhatják már elő tiszta tekintetű diákok. Váci Mihály nem ír több verset. Váci Mihály — halott...

Messziről indult, még messzebbre jutott. Á Nyírség küldte, Nyíregyházán született 1924, december 25- én. Hivatásul választotta a pedagóguspályát. Az új rendben érett emberré, mégis sziszifuszi küzdelmet kellett vívnia a beérkezésért. Éveken át birkózott a betegséggel, a folyvást leselkedő halállal, az életért. A konok akarás győzött. Nyírség küldötte megismerte a csakazértis keménységet. Versekkel álmodott már a tanyasi tanító, majd később a kollégiumvezető is. Versek születtek, csak épp az elismerés váratott magára. Volt hivatalnok, tanácsi előadó, majd Pestre került a Tankönyvkiadóhoz. Átélt nehéz időket, látott visszásságokat, s feszítette a szó, a gondolat, a közéleti liangoltságü költő tett és alkotásvágya.

Megkésve — majd bar- mine évesen —, de érett költőként robbant az irodalmi köztudatba. Formai cizelláltság, eredeti gondolatanyag jellemezte 1955- ben megjelent első verseit, s Ereszalja címen publikált bemutatkozó kötetét is. Ekkortól már egyenesebben ívelt pályája. 1960-től az Éld és Irodalom munkatársaként dolgozott, majd egy év múlva szerkesztőbizottsági tagja lett az Új írásnak, s néhány év múltán átvette a folyóirat szerkesztését. A parlamentben 1963-óta képviselte megyéjét, a nyírségi pátriát.

A beérkezés, a méltán ' járó elismerés nem deformálta közvetlen, pózmentes egyéniségét, nem torzította költői munkásságát. •. újabb versei, lijabb kötetei az igazi Váci Mihályt mutatták, aki szót emel minden bosszantó visszaélés miatt, aki metsző gúnnyal, maró iróniával csipked minden társadalmi kórtünetet, aki megalkuvásmcn- tesen éli a Nem elég — hitvallását. Közéleti költőnek vallotta magát, s nála ez az elkötelezettség nem ködbe vesző súlytalan szavakat jelentett, hanem a mindennapi kiállás makacsságát. Sokat irt, sokat dolgozott. mintha érezte volna, körülötte ólálkodik a sápadt halál. Mégis amit írt- amit alkotott, mind veretes, mind egyedi érték: sajátos ízű képeiben a népi múlt s a markáns költői egyéniség motívumai ötvöződnek. Nem kikiáltották, hanem lett mai költészetünk vezéralakja.

Örökséget hagyott ránk. a lehető legnemesebbe' amit költő utókorára tes' " hat- a Nem elég világi máló hitvallását.,.

(1)

w»VVWVVVVVVVWWVNMM/VWWVVAWVVAW//y/W/^WVVVVWVVVVy