Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-25 / 96. szám
Tizenkét SL«k Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Rég nevettünk ilyen jót. Ez nem csupán kritikusi vélemény, tapasztalat is egyben: a premier közönsége nagyszerűen szórakozott. A sikerben osztoznak: a kitűnő*Szerzöpár, llf és Petrov, akik elgondolkodásra késztető, szatirikus hangvételű, vidám regényt írtak; Tabi László, aki hegyesre poentírozott, szellemes .átdolgozásban alkalmazta színpadra a szélesen hömpölygő regényt; a rendező Orosz György, aki vérbő komédiát tálalt a színpadra; Suki Antal, akinek sikerült dramaturgiai funkcióval felruházott * színpadképet tervezne; a szereplők, akik megérezték, hogy milyen nemes anyag van a kezükben, s ehhez mérten igyekeztek tehetségük és komédiázó kedvük legjavát nyújtani; és végül a közönség, mert kitűnően „vette a lapot", mert két és fél óra hosszat szünet nélkül együtt élt és szórakozott a szerzőkkel és a szereplőkkel. § A regény ismert és népszerű. Azt is mondhatnám, kitűnő kalandregény a Tizenkét szék. Az, de több is ennél. Igaz, llf és Petrov hősei, a XX. század kincskeresői, kalandok sorozatán mennek keresztül, beutazzák fél Oroszországot, de a kincs ke- resgetése közben kibontakozik egy kor, egy sajátosan érdekes világ. A NEP-korszakról van szó, arról az időről, amikor a szovjethabalom bizonyos engedményeket tesz, s a kis- árutermelőket igyekszik bevonni a hatalmas arányú országépítésbe. Bonyolult időszak volt ez, nagyszerű eredményei mellett tömegével hozta felszínre a ragaszkodókat, a spekulánsokat, az önzést, a pénz imádatát, nem kevésbé a fontoskodó vezetők és a talpnyalók típusát. A szerzőpár méregbe és humorba mártott tolla, igazságkereső szenvedéllyel párosulva hadakozik a születő új világban felszínre került emberi gyarlóság ellen. Módszerük a szatíra. S3 Egy epikus művet színpadra alkalmazni mindig izgalmas, s egyben kockázatos vállalkozás. Többek között azért, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy számon kérjük a színpadtól a regényt. Az egész regényt. Ne tegyük ezt már csak azért sem, mert az összehasonlítást nem bírja ki a legjobb átdolgozás sem. Pedig Tabi Lászlónak sikerült egyhosz- szan részletező epikát a színpadra átfordítani. Tabi megőrzi, sőt továbbfejleszti az írók humorát, s a kalandok szövevényéből kiragadja a leglényegesebb epizódokat, sőt ha kell — és miért ne kellene! — jól játszható kalandokkal bővíti a kincskeresőik történetét. A Tizenkét szék színpadi változata 17 minikomédiá- foam mutatja be Osztap Bender, a nagy kombináton és két társának kalandjait. A modem kincskeresők örökség után kutatnak, amelyet a forradalom vihara elől egy szalongarnitúra székébe rejtett el a földbirtokos matróna. A vagyont érő titkot hárman ismerik: Ippolit, a volt nemesi marsall, aki még 1927-ben sem adta fel illúzióit, s erősen bízik abban, hogy visszatérnek még a nemesi és a marsain jó idők. Fjodor atya, aki igyekszik összeegyeztetni kétes üzleteit isten szolgálatával és természetesen, sőt mindenekelőtt Osztap Bender, a nagy kombinátor, ez az ügyeskedő vagány, aki mindig és minden helyzetben feltalálja magát. Ok hárman a komédia főszereplői, az ő negatív jellemvonásaikat ostorozzák a szerzőig de sietek hozzátenni, nemcsak róluk van szó. Azt is mondhatnám, hogy a három kincskereső kalandos utazása csupán ürügy arra, hogy háttérként felvonulhassanak a NEP- korszak jellegzetes alakjai, a kisstílű szélhámosok, a-cár- imádók, az újgazdagok, ■mindazok a típusok, akik annak idején megpróbáltak a más zsebére ügyeskedni, ök a gúny és a szigor céltáblái, a szerzők feléjük lödözik poén- nyilaikat. És ezek a nyilak mindig telibe találnak — ezt jelzi a felcsattanó taps és nevetés. QJlwwg, 1§7?, április 1 '» szombat 2 A modem kincskeresők; hármas fogatát Makay Sán- ; dór, Paláncz Ferenc és Fe-; hér Tibor játszotta. Makay; tehetségét, komédiázó kedvét sokszor dicsértük már e; hasábokon. E jó színész most ; találkozott először az igazival, a nagy szereppel. Osztap Bendere összetett jellem, jól megformált alakítás. Van ; benne valami Molnár Ferenc; Liliomából, Rejtő vagányko- J dó hőseiből, amolyan kedves,; de nem veszélytelen csirke- ; fogó ö, akinek elnéző iróniával figyeljük bűneit. Makay J mindig két szerepet alakit a; színpadon. Végigjátssza a J nagy kombinátort, s jelene-; lenként egy-egy pótszerepben felvillantja, megjátssza; a titkos összeesküvőt, az artistát, a sakknagymestert —; és a többieket —, mindig azt { a figurát, amelyik pillanat-1 nyilag a leghasznosabbnak! látszik a kincs megszerzésé-! hez. Parádés szerep, Makay jól és könnyedén csinálja. Ippolitot, a nemesi mar-; sálit Paláncz Ferenc alakít-! ja. Pénzért vásárolt nemesi í és marsalli rangja vagyon í nélkül mit sem ér — ezt a! felismerést játssza el tehet-1 ségesen és sokszínűén Pa- < láncz. A kincskereső kalan-! dók során jelenetről jelenetre elhagy valamit emberi tar- < fásából, végül ott áll jelle-< mében pucéran a kilátásta- lan semmiségben. Lehet, hogy még dolgoznia is 1 kell... Fjodor atya alakjával szűk- 1 markúan bánt a színpadi fel- < dolgozás, Fehér Tibor még;s< sikerre vitte ezt a szerep.' < Pedig ebben a figurában erő- " sen csábít a túljátszás veszélye. Fehér elkerülte ezt, s < még a Shakespeare-től köb- < csönzött őriilési jelenettel is; mértéktartóan bánt. A további szerepekben a< színház legjobbjai vonultak; fel, nem is egy hanem két, ; sőt három szerepet is játsz-< va. Nagyon tetszett Somló$ Ferenc levéltárosa — az'egy-; kori orosz hivatalnok jelleg-; zetes típusát formálta meg; aprólékos gonddal, tehetség-; gél. Kiss Jenő alanyi költő-; je és hösszerelmese kirobba-; nő siker. Ezt a jelzőt hasz-; nálhatom Lenkei Editre is,; aki a tettre kész özvegyet; alakította. Nádassy Anna jósnő és a Kaméliás hölgy; szerepében, míg Virágh llo-; jmla. vad vegetoriánus és. aj A rendező — Orosz György — ugyancsak átmentette a színpadra a regény néhány részletét, s egyben tempót gyorsító szellemes közjátékokkal egészítette ki a szövegkönyvet, ily módon társként csatlakozott az llf— Petrov—Tabi hármashoz. A rendező legnagyobb érdeme, hogy a 17 színpadképet, a szétesésre hajlamos minikomédiák sorozatát jól pergő vidám előadássá, egységes egésszé kovácsolta. Nemcsak ritmusérzékévél, az előadás értelmezésével, hanem a szereposztással is csatát, illetve közönséget nyert a rendező. A három főszereplő kiválasztása igazi telitalálat, de 'ezt kell mondám az epizód- szereplők népes csoportjáról is. Igaz is, talán nem helyénvaló most az epizód jelző, hiszen Orosz György rendező-; seben az egyes részeken belül a főszerep rangjára emelték megformált alakjaikat a ] színészek. Lehet vitatni néhány részletet, ahol bohózati elemekkel keveredett a nemesebb; műfaj, a komédia, de még' ezekben a jelenetekben is a } helyzetekből fakadó humo- í row átsütött a jellemek ko- < mikuma. szelíd emberevő megformálásában jeleskedett. Jól jellemzett alakítás volt Kaiialas László éjjeliőre, Da- riday Róbert malomtulajdonos hazafia, Szili János cukorgyárosa, Kardos Gábor harcias sakkozója, Kautczky Ervin rendezője, Somló István precíz sakkozója és színházi kellékese, valamint Márffy Vera szerkesztőségi titkárnője és Bősze Péter vidám temetkezési vállalkozója. S Suki Antal forgóra állított csővázas színpadképe nemcsak a gyors színváltozás eszköze, gondolatilag is szorosan egybetartozik a komédiával. Nyilvánvaló a szándék: az egyszerű és ötletes csőállványzat az építést, a munkát jelképezi, azt a közeget és atmoszférát, amelyben lejátszódik ez a vidám történet. A közönség „vette a lapot", értette az előadást, sokat és jókat nevetett. Lehet, hogy a szerző és a művészek vitathatatlan érdemén túl mindez azért sikerülhetett így, mert a modern kincskeresés, a pénzimádat nemcsak múlt, hanem jelen is? És az emberek olyan szívesen mulatnak — másokon. Márkusz László Kőszobrászok a Duna-parton A Parlament alatt, a Duna* _ parti műhelyben értékes mű* alkotások készülnek. Itt dolgozik a Kőfaragó és Épületszobrász-ipari Vállalat 15 munkása, akik elsősorban a Parlament felújításával kapcsolatos kőszobrászmunkákat végzik. Képünkön: Paál Dezső kőszobrász az időjárás viszontagságai miatt megrongálódott sóskúti homokkőből készült , Báthory Istvár.-szobrot faragja süttői fagyálló kemény mészkőbe, eredeti nagyságban. , (MTI foto —* Király Krisztina felv.) Furcsa történet i Két jólöltözött fiatalember érkezik. Munkások mindketten az egyik vállalatnál. Ruhájukról ítélve akár mérnököknek is nézhetném őket. Megjelenésük magabiztos, azt is mondhatnám, kicsit rátarti. Mindketten túl vannak a katonakoron, nőtlen legényemberek. Leülnek, cigarettával kínálom őket, és tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy miért is jöhettek. Csak később, amikor már a hamutartóban vannak a csikkek, bontakozik ki a történet. — Egy faluban születtünk, együtt is jártunk iskolába. Később, amikor felcseperedtünk, mint annyi más magunkfajta fiú, nekivágtunk a nagyvilágnak és elindultunk szerencsét próbálni. Elkezdtük a bányában, kavartunk maltert az építőknél, aztán egy szép napon idekerültünk a gyárba, mind a ketten. Ahonnan eljöttünk, csak a legjobb véleményt adták rólunk, nem is panasz- lcodhadtak. Terveink, álmaink voltak és vannak ma is, melyeket meg kell valósítanunk. Feleség, gyermek, kis családi ház, — melyik fiatalnál: ne lenne álma? Azután ott vannak az öregek is. Nekik is jólesik néha párszáz forint segítségképpen. Nézem a két fiatalembert, az előzményeket hallgatva még mindig fogalmam sincs, mit akarnak. Tulajdonképpen csak egyikük beszél, a másik most már láthatóan idegesen egymás után szívja a cigarettákat. A későbbi mondatokból azután lassan-lassan előbukkan az igazi panasz, a színtiszta igazság. — Együtt lakunk egy munkásszálláson. Nemrégen költöztünk ide, ezelőtt egy-egy vaságy volt az otthonunk az albérleti szobában. Jó helyünk van, megértjük egymást a szobatársakkal is. A bonyodalom akkor kezdődött, amikor egyik reggel valaki bejelentette a szobatársak közül, hogy eltűnt az órája. Másnap egy öngyújtónak és egy cigarettatárcának kelt lába, néhány nappal később egy barna félcipő hagyott hűlt helyet maga után. — Tolvaj van a szobában! — Terjengett el végül is a keserves valóság híre. — És abban biztos volt mindenki, hogy a barátom a tolvaj, csak én nem, aki ismertem Jóskát. Jóska ugyanis kleptómániás. Éjszaka, amikor mindenki alszik felkel és összehord mindent, ami a keze ügyébe akad. így telt meg a matrac alja a sok összeszedett holmival. Pedig Jóskának soha senkié sem kellett. Háromezer forintot is megkeres havonta, nem iszik, nem kártyázik és a cigarettán kívül semmi szenvedélye nincsen. , — Egyik reggel, amikor Jóska a mosdóban volt, felfedtem a többieknek a titkot. Előszedtem az elrejtett holmikat és mindenkinek visszaadtam mindent. — Szerencsétlen fiú, hagyjátok békén! — Így éltünk egy esztendeig. A Jóska által összegyűjtött holmikat másnap, harmadnap mindenki visszakapta és hallgatott mindenki betyárbecsületből. — Egy hónappal ezelőtt új esemény történt. Elmentek és jöttek szobatársak. Az egyik a frissenjöttek közül valamiért már az első napokban összeszólalkozott a barátommal. Ha nem vagyok ott, talán pofonra is kerül a dolog. Így aztán nem csattant el a pofon, csak a gyűlölet maradt meg a lelkűkben. — Az este hangoskodásra léptem a szobába. Jóskát tolvajnak és zsiványnak kiabálták. Másnap a művezető elé került az ügy, majd kihallgatás következett a személyzeti osztályon. És itt a határozat: kitiltották a fiút a munkásszállásról.:. Ülnek és hallgatnak. Aztán a jó barát újra beszélni kezd, érvel mint egy ügyvéd, harcol a társáért, mint egy igazi barát. — Egy légynek sem ártana. Nála becsületesebb embert az életben sem ismertem ... Jóskának nincs mondanivalója. Hallgatja barátja szavait és mintha nem is róla beszélnének, fásult, egykedvű arccal néz maga elé. A nagy, fekete szemében végtelen szomorúság ül, hullámos, barna haja a homlokára hull, — Nem rossz gyerek, csak egy pár szót kellene szólni mellette, — adja meg búcsúzóul a jó tanácsot a jó barát, és mintha máris ígéretet kapott volna, jókedvűen hátba veregeti a gyerekkori cimborát... Ssalay István Kronovízió... (Kedd, 18.25) A havonta jelentkező sorozat célja napjaink modem természettudományos eredményeit, a legújabb technikát közel vinni a nézők tízezreihez. Egy-egy adás valamely korszerű, tudományos gépezet, eszköz megismertetése körül mozog, ezúttal az elektronikus számító; gép kerül terítékre; egy számítóközpontba látogatnak el a kamerák, megmutatják hogyan működik a gép, mire használják a jelenben és mit várhatunk tőle a jövőben. Érdekessége az adásnak: néhány adatot minden alkalommal — ezúttal is — betáplálnak a Kronovizió nevű gépbe, „ez időgép”, s néhány perc alatt választ ad, hogy elmúlt korok tudósai és csak szegényes kulturális létesítményekkel rendelkezett: volt ugyan egy kultúr- ház (a régi iparos színkör), és egy mozi is (ami annak idején katonai raktár volt). Az épületet Tillai Ernő Ybl- dijas építész tervezte, s mint az adósban maga mondja — élete fő művének tekinti a művelődési házat. S méltán. 600 személyes moziterem, hasonló nagyságú színházterem, több klub, egy külön kamaraszínpad, összesen több mint 150 helyiség várja a márványból és üvegből készült palotában Szekszárd pihénni, tanulni, szórakozni vágyó lakóit. Természetesen helyet kapott presszó és ál- lébüfé is a kombinátban, amely egyszerre 1600 embert tud befogadni. Szekszárd francia testvérvárosának, r e- zons-nak küldöttei is eljöttek az avatóünnepségre, s a — Jelenet az „ön is halandó, felség!” című magyarul beszélő nyugatnémet filmből. álmodozói közül kik foglalkoztak hajdan ilyen számítógépek, szerkezetek megalkotásának lehetőségeivel. A Számítógép megteremtése Kempelen Farkas, Verne Gyula és Gauss professzor elképzeléseiben is szerepelt — a műsorban (színészek alakításában) ők is életre kelnek és -beszélgetést folytatnak a ma tudósaival Látogatás a Babits Mihály Művelődési Házban (Csütörtök, 16.15) Áprilisban adták át rendeltetésének az ország legszebb művelődési házát, mondhatni művelődési kombinátját; Szekszárdon, iaz ország legkisebb megyeszékhelyén, A város eddig igentelevízió riporterei meginterjúvolták a város lakóit is, mit szólnak az új létesítményhez, mit várnak tőle? Az építők a munkáról, a városi tanács vezetője pedig arról beszélt, hogyan kívánják megtölteni élettel a város nagy szülöttének nevét viselő kultúrlétesítményt. On is halandó, felség (Vasárnap, 20 20) Magyarul beszálő nyugatnémet film. Érdekesnek ígérkező meseszerű történettel példálódzó alkotás. Műfaját illetően szatíra, s a történet: egy ismert király, aki sötét, zsarnoki uralmat gyakorol, megbetegszik, halálán van. A film az utódlás probléntá-. ja körűi forog,