Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-03 / 78. szám
Jelenté» Vision tárol Meggyorsult a munka, a szerelés ©o II Üzempróbák az I, kapcsolás a ll-es blokkon II Kiemelt bérpótlék a szerelőknek iS Á Gazdasági Bizottság megerősítette a határidőket Hagyomány már, hogy az Erőmű Beruházási Vállalat minden hónap végén írásos Jelentést készít az eltelt négy hét munkájáról, eredményeiről. A március hónapot ér- íékelő tájékoztatóban az I-es és a ll-es blokk próbáiról, valamint a szerelési munkálatok meggyorsulásáiról kaptunk információt Az elmúlt hónapban az I- £3 blokk terhelése már 70 és 90 megawatt volt. Ez már jelentős fejlődés, hiszen gyakorlatilag a blokk folyamatosan termelt. A kazán hibáinak jelentős részét kijavították, a hiányzó berendezések (salakeltávoüító, automatika) üzempróbáit május végéig tervezik lefolytatni. A próbák után aa I-es blokk folyamatosan üzemel majd, terhelését a központi teherelosztó szabályozza. E próbák befejeztével gyakorlatilag az I-es blokk minden szempontból üzemképes. Az utóbbi hetekben a kivitelező vállalatok rendkívül nagy erőfeszítéseket tettek a ll-es blokk berendezéseinek szerelésére. Ez összefogás eredménye, hogy már a ll-es blokkon is sor került az első párhuzamos kapcsolásra. Az első próbák eredményeivel elégedettek a szakemberek. Meggyorsult a tempó a Ilias blokk szerelésén is. Szükség is van a munka fokozására, mert a Gazdasági Bizottság megerősítette a kivitelezési határidőket, s így december 15-ig a III-as blokkot is üzemképessé kell tenni. A Gazdasági Bizottság határozatai nyomán az egész beruházáson meggyorsult a munka, a szerelés. A vállalatok egyeztették feladataikat, kötelezettségeiket, a kivitelezők koordinálását a továbbiakban is az ERBE látja el. Ösztönzően hatott a dolgozókra, hogy a Gazdasági Bizottság határozata alapján a technológiai szerelést végző vállalatok dolgozói kiemelt bérpótlékban részesülnek. Sikerült megerősítenie munkáslétszámát a Magyar Hajó- és Darugyárnák, és rákapcsolt a VERTESZ is. A március hónapban végzett munkával elégedettek a beruházás vezetői, egyben azt kérik a kivitelező vállalatoktól, hogy még szervezettebben, az eddiginél is lelkesebben dolgozzanak, tartsák be a határidőket és különös gondot fordítsanak a minőségi munkára. Közbeszólt a vihar Á motorosrepűlő-csiilagfúro úticélja tegnap Miskolc volt Díjak — valamennyiünk nevében A DÍJAZOTTAK, az Állami as Kosaink- díjjal kitüntetettek gazdag listáján tudósok, munkások, művészek neved sorakoznak. Majdnem annyi foglalkozás, hivatás, speciális szakterület, ahány név. S minden név mögöt tehetség, türelem, áldozatkészség, alkotás, s egy-egy életút, amelynek leírása — közhely ez, de mégiscsak igazság — szabályos regény. Méghozzá olyan regény lehetne, amely nemcsak főhőse sorsát példázza, de a háttérben az ország negyedszázadát is. S ha a nevek, foglalkozások, hivatások sokféleségében valami azonosságot keresünk, nem nehéz ezt megtalálni: a nép. a közösség szolgálata. Mostanában nem nagyon kedveljük a patekus, nagy szavakat, s jó okunk volt arra, hogy sokszor gyanakodva fogadjunk minden olyan megfogalmazást, amely u nép boldogításának a jelszavát használta. Akik most díjakat kaptak, talán soha ki nem mondták, hogy ők a nép szolgái. Bizonyára nem is nagyon gondolnak erre gyakran. Nem is biztos, hogy ez a „szolga” kifejezés szerencsés. Másról van itt szó. MUNKAPAD MELLETT, tudományos laboratóriumban, könyvek között, színpadon, vagy éppen a film vágóasztalánál, elsősorban a maguk eszét, tehetségét szerették volna hozzáadni mindahhoz, ami ebben az országban születik. Az már társadalmunk megváltozott alapszerkezetének legfőbb sajátja, hogy aki igazán nagyot, jelentősei tud létrehozni, az csak olyan ember lehet, aki a legjobban kifejezi népünk valódi érdekeit Ilyenformán nem annyira szolgái, mint inkább legtehetségesebb megfogalmazói ők mindannak, amit az ország népe gondol, amit elvár, amit meg szeretne valósítani. CSAK LÁTSZÓLAG jogos ellenvetés az, hogy hiszen a hétköznapi emberek sokaságának gyakran fogalma sincs egy-egy tudományos újdonság értékéről, s még a széles tömegeknek élményt nyújtó műalkotások sem mindig találkoznak a közvélemény legszélesebb rétegeinek lelkes egyetértésével. Látszólagos ellentmondás ez, mert feltételezi, hogy a köz érdeke csak az, amit már teljes egyöntetűséggel és tudatossággal fogalmaz meg az ország összlakossága. Valójában arról van szó. hogy közérdek mindaz a valódi szellemi, anyagi, művészi érték, amit az országban létrehoznak. Egy tudományos felfedezés vágj’ egy módszer jelentőségét a dolgok természeténél fogva kevesen ismerhetik fel, hatása pedig, lehet, hogy már holnap érződik minden család hétköznapi életében. S így van még a művészetekben is. Filmek, könyvek, színházi előadások szellemi hatása már régen nem korlátozódik kizárólag azokra, akik megvették a könyvet, a jegyet az előadásra. Ha valami igazi érték születik, annak következményei •— gyakran kinyomozhatatlan csatornákon át — eljutnak azokhoz a milliókhoz is, akik nem feltéteíenül követik nyomon az értékek születését. MOST A DÍJKIOSZTÁS ünnepi alkalma módot ad arra, hogy mindenki megismerje azokat a kiváló embereket, akik a hétköznapok egymásutánjában, szerencsésebb körülmények, nagyobb tehetség, erősebb akarat, kitartó szorgalom, s nem ritkán példátlan türelem révén, az átlagosnál többel tudnak hozzájárulni nemzetünk anyagi, szellemi gazdagodásához. A díj, amit államunk ad át, így valóban valamennyiünk közös elismerésének ünnepi szimbóluma. B. U Ahol nemcsak ígéret a gyári önállóság Mostohán bánt as április 1-i bolondos időjárás a XI. felszabadulási motorosrepüló- csillagtúra részvevőivel. A szerda reggelre tervezett indulást a rossz látási viszonyok és az esőzés miatt a délelőtti óráikra kellett halasztani. A gépek zöme szerda délig felszállt, hogy a kijelölt útvonalon Dunaújvárosba jusson, ám a felhőszakadásszerű esőzés, a levegőben tomboló hóvihar és a szél néhányukat visszafordulásra kényszerített. Tizenkettőn mégis eljutottak a második napi célba, míg a Siófokon maradt újságírókat autóbusszal szállították Dunaújvárosba. Délután a repülőgép-vezetők célleszállást végrehajtva landoltak a fel- áaott Duna-parti repülőtéren. A repülőgép-vezetők eredményeit — az időjárási körülmények miatt — nem értékelték, az újságírók versengése azonban továbbra is tart Kedden a pilótáknál B. A. Andrejev szovjet versenyző leit az útvonalgyőztes, a célleszállási versenyt pedig Fejes Kálmán nyerte. Az újságíróknál Vincze Jenő, a Magyar Hírlap munkatársa szerezte meg a legjobb helyezést. Felvételűnk még a verseny indulásakar készült a startra kész repülőgépek egy csoportjáról. (MTI foto — Bajkor József felv.) Gazdasági reformunk gazdálkodásunk minden területére a korábbinál nagyobb önállóságot ígért, s valóban módot is teremtett arra, hogy a megváltozott lehetőségekkel élni tudjanak. Sajnos, két év után is azt tapasztalni több helyütt, hogy a határozatok ott maradtak a papírokon... A vállalatok vezetői úgyszólván kisajátították maguknak az újabb szervezési, irányitási, termelési, értékesítési formákat, maguk döntenek bennük — ugyanekkor kisebb egységeik, gyáraik, üzemeik, telepeik szinte alig kapnak valamit a jogokból, még talán a régebbinél is kötöttebben dolgoznak. A furcsa állapotokról a legutóbbi országgyűlésen — éppen megyénk egyik képviselője, Oláh György által — is szó esett, miután a lehetetlen helyzet sürgős javításra szarul. A kedvezőtlen példák után valósággal jólesik arról is értesülni, hogy néhol szerencsére az eredeti elképzelésnek megfelelően értelmezték a párt, a kormány, a szak- szervezetek intézkedését. Nemrég az Ü. M. Paradi Üveggyárában is hasonlókról beszélgethettünk Varga Sándor igazgatóval. — Persze, mi talán szerencsésebb helyzetben vagyunk mint mások — magyarázta az igazgató —, hiszen gyá— Állítólag erkölcstelen életet éltem, illetve kifogásolható volt a magatartásom. — Ezért kellett mennie? — Ezért is. És még más bűn is terhelte a lelldisme- retemet. De az már hosz- szabb mondóka. Nem sürgetem. Üldögélünk az estében és hallgatjuk a falu esti neszezését. — Amikor odakerültem, az első évben hatezer forint prémiumot kaptam, azt mondták, jól dolgozom. Telepítettem egy gyümölcsöst, felvettük rá az állami támogatást, abból kellett volna gondozni, mindent megadni az eredő fáknak. Az elnök azt mondta, hogy most másra kell a pénz, sokkal fontosabb dolgokra. Én nem akartam engedni, mert a fáknak kellett volna az a pénz, de hát nem kaptam' meg. Ezután már sokasodott a gond. Ha gépet kértem a gyümölcsösbe, mindig akadt fontosabb munka. Előbbre való a vetés, brigádvezető éivtárs, mondták, és ott lepte a gaz a gyümölcsöst HEaatr. volt nézni * fákat, Zsarolómetszés ahogy fulladoznak. Én meg csak abban reménykedtem, hogy nem nézhetik ért tovább, majd ideadják a gépeket. Hát nem adták. Egyszer aztán fegyelmit kaptam. Olvasom a papírt, az áll benne, hogy elhanyagoltam a gyümölcsöst, ezért leváltanak. Art mondták, miattam ment tönkre az egész. Gondoltam, hogy ilyet aztán már mégsem lehet csinálni, de meglehetett. Pincemesternek tettek meg. Csináltam is szívesen, mert szerettem a szőlővel bánni, de akkor már nemigen nézett rám az elnök jó szemmel. No, amikor elszámolásiba került a bor, hiányzott a papíron IC hektó. Kérdezi, hogy hol van. Hát mondom én, miért nem számolják le a veszteségeket, amit kiadtam belső fogyasztásra, meg amit elvitt a reprezentáció. Art mondja nekem az elnök, bogy hiszen asról mind adott papírt. Hát pedig hányszor volt az, hogy megérkezett valamelyik barátjával, vagy lehet, hogy nem barátja volt, art én már nem tudom, csakhogy idegen volt, aztán hányszor fordítottam el a csapot, aztán ő már ment is, hogy majd elintézzük, Pista, majd megbeszéljük, Pista. Aztán másnapjára már nem akart tudni az egészről. Meg különben is, mindig art mondta, hogy ne törődjek én az ő dolgával, csak a magaméval. — És mi van az erkölcstelenséggel? — Milyen erkölcstelenséggel? — Hát amit először mondott. — Ja. Az úgy vcát, hogv amikor kijártam dolgozni, motorral mentem reggelente. Mentek az asszonyok is, dolgozni, én meg mindig kivittem közülük valaikyt, aki utánam szólt vef&ecn fel. Hát ez volt az. — Szóval, kizárták? — Ki. — Hol dolgozik most? — Sehol. Már sok helyen próbálkoztam, mindig úgy látszott, hogy sikerül élhelyezkednem, amikor az utolsó pillanatban mindig történt valami. Meg is mondta nekem az elnök, amikor útdíjára beszélgettünk, majd ő gondoskodik arról, hogy még a környékben se találjak munkát. — És a többiek a isz-ben szeretik? — Azt nem mondhatnám. De tartanak tőle, az az egy biztos. Igaz, hogy nem sokat tesz a gazdaságért, de tartanak tőle. Nem szól senki, amíg érzik a hatalmát. Tudja, volt ott egy szőlész, azzal voltak nagyon jóba. Sokszor mondtam az elnöknek is meg annak a szőlésznek is, hogy ne metsszék olyan hosszúra a szőlőt, mert később megbosszulja magát, ők meg csak nevettek, aztán azt mondták, az a fontos, hogy addig kibírja, ameddig ők ott vannak. Szigetig Aurtras mink sokáig önálló vállalatként működött, s a központosítás után is sokat megtarthatott, megőrzött önállóságából. Ez, no meg a régi rutin aztán megengedte, hogy a szabadságunk még jobban kiteljesedjen, viszonylag kis gyár létünkre is közvetlenebbül igazodhassunk az új körülményekhez. Parádsasváron így már a tavalyi munkaprogramot is a helybeliek tervezték — s ezt az országos vállalat egyszerűen csak tudomásul vette. Még az üveggyáriak exportjába sem szóltak bele: a megadott részarány szerint kötötték a keretszerződést a FERUNION-na-1. Ez utóbbit ugyanis meghagyták központi hatáskörükben. No, de ez is inkább csak amolyan „formaság”. A tárgyalásokba természetesen már minduntalan bekapcsolják a parádsasváriakat is, akik aztán a megrendelésekről, a szállításokról, esetleges reklamációkról, kötbérekről, kártérítésekről már maguk tárgyalnak a külkereskedelmi vállalat képviselőivel, vagy történetesen a külföldi vásárlóval. S hasonló a gyakorlat a hazai piacokon is. önállóan kalkulálnak, adnak árajánlatokat, a sasváriak szabják meg új termékeik értékét, ők csökkentik vagy növelik gyártmányaik vásárlási összegét. Joguk van belföldön például a kisfogyasztókhoz történő eladásokhoz is. Jellemző ennek előnyére, hogy a nagykereskedelem ilyenféle kikapcsolásával az árrésből csupán tavaly félmillió forintos részesedésük, hasznuk, volt. Parádsasváron is irányadók az 1967-es gazdasági mutatók, ennélfogva a bázisidőszakéval azonos eredmények esetén évről évre biztosított az átlagosan 12 napos nyereségrészesedés. Biztosított, de nem „szentírás”. A parád- sasváriak — akarcsak a nagy vállalat többi gyára — nyilvánvalóan növelhetik a nyereségükét, s ennek megfelelően fizethetnek béri, oszthatnak évközi, éwégi jutalmakat. Az idén nagyobb i-a központtól kapott kerettel együtt — összesen 6,2 százalékos bérfejlesztést szeretnének megvalósítani, s szolidan csak ötnapos nyereség- részesedést terveztek. Ám erősen foglalkoznak annak a gondolatával is,, hogy legalább ezerrel csökkentik a túlórákat, kevesebb állományon kívüli bért adnak, a korábbinál kisebb összegben fizetnek pénzt az utalványozott idők után, növelik eredményűket, s elérik a Í2 napos részesedést. Létszámgazdálkodásukban is önállóak a sasváriak —- egyetlen megkötésük, hogy a bázisidőszak keretének túllépése esetén, minden egyes új dolgozó után 2500 forintot elvon a központ a gyár részesedési alapjából. Jóllehet, ez bizonyos fokig kedvezőtlen a sasváriak számára, némi bosszúságot okoz, ám a haragoséi helyett inkább arra törekszenek, hogy a létszámadó által elvitt forintokat a termelés és értékesítés szüntelen javításéival pótolni tudják. Varga Sándor igazgatótól örömmel hallani azt is, hogy természetesen nemcsak a részesedéssel — hanem a fejlesztéssel is lelkiismeretesen foglalkoznak. A gyár iparművészei szüntelenül újabb remekekkel" lepik meg a kereskedelmet, próbálják gyártmányaikat azoknak a piacoknak a követelményeihez igazítani, amelyekről tapasztalatokat, információkat az idehaza és külföldön egyaránt utazgató parádsasvári vezetők, szakemberek szereznek. Évek óta tart a nagy ösz- szegű beruházás a mátrai gyárban, a hajdani kis üzem jobbára a helybeliek egészséges elképzelései — no meg a területi adottságok —szerint változik, korszerűsödik. A nagy vállalat fejlesztési keretéből biztosított bankosa, szegből a parádsasváriak gazdálkodnak, ők döntik el, hogy a létesítmények milyen.^ sorrendben készüljenek el. S amikor a fejlesztést emlegetik, nem feledkeznek meg a törzsgárda fokozottabb megbecsüléséről, a dolgozók sok irányú támogatásáról sem — az idén már a vállalati segítséggel készülő lakások építését is megkezdik, egyelőre 40 család törekvéseit támogatják —, törődnek az utánpótlással. A salgótarjáni intézetben nevelkedő, s havi 250—250 forintos ösztöndíjat élvező ipari tanulók számát az ősszel megduplázzák, s gondoskodnak arról, hogy mire visszatérnek Sasvárra, másokkal együtt ideális munkahelyeken dolgozhassanak. Mindez együttesen kedvező légkört biztosít a mátrai gyárban — s minden bizonnyal az országos vállalatot sem sérti. Ellenkezőleg' elégedettebbé teszi! Gyón! Gyula I97K égzütei 3* jséatsfc A «állagúira részvevői tegnap reggel továbbindultak Miskolcra. Mint ismeretes a csillagtúrán a Népújság munkatársa, Fazekas István is részt vesz.
