Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-24 / 95. szám

irodalmi színpadok találkozója Gyöngyösön

Az Egri Megyei Színpad és az egri szimfonikusok ünnepi műsora

a mindennapi Leninről

Egymás után öt irodalmi színpad mutatta be műsorát Gyöngyösön, mind az ot a város egy-egy intézményét képviselte. Rajtuk kívül még három együttes él és dolgozik itt, de ezek hárman szerénységből távol maradtak a találkozóról. Óvatosságuk bizonyára túlzott. De ha reális volt, akkor is jobb lett volna látni és hallani őket is, nemcsak a teljesség miatt, hanem a sokszínűség további fokozása céljából is.

Mert a legfeltűnőbb vonása ennek az ünnepi alkalomból megrendezett találkozónak, éppen a sokszínűség volt. Bizonyítva ezzel azit is, hogy a műkedvelő együttesek létjogosultsága megmaradt, de az egykori népszínművek, operettek és a nagy felkészültséget igénylő drámák helyett most az irodalmi színpad adja működésükhöz a lehetőséget és a legmegfelelőbb keretet.

Az említett ünnepi alkalom a Lendn-centenárium. Külön, öröm, hogy ez a százados évforduló hívta színpadra az együtteseket. Maga a tény is szilárd eszmei elkötelezettséget tételez fel és bizonyít is egyben.

Most pedig hadd következzék néhány szó a teljesítményekről.

Először a Vak Bottyán Gimnázium Irodalmi Színpadának kamaraegyüttese szerepelt, összeállításuk címe: Aki felrázta álmából a világot. Rendezte Pa-PP Miklós.

A műsor tartalma kifogástalan. Ünnepi komolysága az alkalomhoz illő, hiszen Leninről szólt: verssel, énekkel, prózával. A szereplők egy része elhagyta a színpadot ezzel nemcsak formailag keresett újat, hanem az élőbb 'kapcsolatot is megteremtette a közönséggel. Dramaturgiai- lag egységbe fogott előadást hallottunk, láttunk, a különböző eszközök az eszmei elmélyítést szolgálták.

Az Egyesült Izzó néhány tagú csoportja nagyon húsba vágó kérdéssel állt elő: a ma ifjúsága és a lenini eszme. Röviden így lehetne summázni szándékaikat, amit a műsor címe, a Lenin útján,

ifjúság is pontosan kifejez. Nagyon éles vágásokkal, kontrasztokkal éltek, bátrak és merészek voltak a megoldásban, hiszen egy huligánbanda törvényszéki tárgyalását használták fel a szembesítés legfontosabb eszközéül. Szerencsére tudták, hogy miből, mennyi az elég. A rendező Farkas János.

Ismét egy kamaraegyüttes következett. A Berze Nagy János Gimnázium III. c. osztálya A legemberibb ember címmel mutatkozott be Murai Judit, osztálytársuk irányításával. Amit csináltak, az nagyon őszintének tűnt, keresetlennek, nagyon mainak. Nemcsak a külsőségek miatt, nemcsak a hangulatos énekszóló miatt, amihez a gitár is társult, hanem a póztalanság miatt, Emberközelből, a tizenévesek lélek- szögébői állították elénk a nagy embert, a legigazibb embert: Lenint.

Mint egy valóságos nagyzenekar. koncertje úgy hatott a Vak Bottyán Gimnázium nagy együttesének előadása. Ök már a felszabadult negyedszázadunkat' idézték: megszületésétől kezdve napjaink valóságáig, hittel, meggyőződéssel, hálával és tisztes emlékezéssel. A szabadság hírét kopogtatom círnű összeállításukat Papp Miklós rendezte. Biztos kézzel tagolta a műsort a történelmi csomópontok és legfőbb események szerint, A színpadi tér most szcenikai szerepet is kapott.

A MÁV és a Városi Művelődési Központ Művészeti Együttesének Irodalmi- Színpada Áldassék az emberi vér címmel jelölte előadását, amit Jankovits Jenő rendezett. Ök is 1945-öt idéztek, ők is éltek minden eszközzel a mondanivaló sokoldalú elmélyítése céljából. Tudatosan törekedtek a színpadi hatásra, ami egy színpadi produkciónak semmiképpen sem lehet hátránya.

Elismerés tehát a színpadok teljesítményéért. A segítés szándékával viszont még annyit: most is bebizonyosodott, hogy minden külsőség csak ront, ha nem illeszkedik szervesen, a dramaturgiai célhoz. Legyen az akár orosz nyelvű szöveg és ének (magyar fiatalok magyar közönség előtt használják anyanyelvűket, ha van hiteles fordítás a birtokukban), az álló tablók csak akkor hatásosak, ha tömörséget fejeznek ki, különben egyhangúvá lesznek, de nincs megfelelő hatása a magnetofonzenének sem, mint ahogy a magnetofon a szövegmondásra sem megfelelő, ha a drámai jelenetet meg lehet eleveníteni a színpadon is. Utóvégre az irodalmi színpad az elnevezésében nem véletlenül használja a színpad szót. Ezt a pódiumot ki kell használni!

A kritikai jellegű megjegyzések ellenére is örömmel hallgattuk és néztük végig azok a kevesek, akik „betévedtek” az előadásra a gyöngyösi irodalmi színpadok találkozóját a Lenin- centenárium alkalmából. i G. Molnár Ferenc

Egerben, a Fegyveres Erők Klubjában bizonyára sok száz ember időzött el pár percig a jubileumi kiállításnak az egri strand fejlesztését ábrázoló makettje felett, amely — a tavaly elkészült távlati tervtanulvány alapján — azt ábrázolja, hogy megfelelő pénzügyi keret és kivitelezési kapacitás birtokában milyenné varázsolható a már most is népszerű egri strand.

Ismeretes, hogy az utóbbi két évtized alatt jelentősen megváltozottV az egykori strand képe: területe, medencéi, kabinjai megkétszereződtek. Az említett távlati tervtanulmány újabb nagyméretű fejlesztési programot irányoz élő, meghatározza a fejlesztés optimumát. E szerint a Petőfi téri bejárat helyén épül majd fel egy 300 ágyas gyógyszálló, amelyből fedett üvegfolyosón lehet bejutni a gyógymedencébe — télen is. A főbejáratot „áthelyezik” a mostani Fürdő utSzerdán este, a századik születésnapi évfordulón az Egri Megyei Színpad és az egri szimfonikusok ünnepi műsort adtak a Gárdonyi Géza Színházban.

Az ünnepi est mottójaként azt mondhatnánk, hogy a hétköznapi Lenint, a mindennapi szerénységében és nagyságában egyaránt lenyűgöző és szeretette méltó Lenint élesztgette ez a program. S úgy érezzük: a népek köztudatában élő, a Majakovszkij híres lépcsős verssoraival megörökített és hitelesített történelmi nagyság képe mellett ma már kíváncsiak vagyunk arra is,' hogyan élte mindennapjait, fontos és történelmi egységgé vált munkáját hogyan végezte, mint teremtett új világot maga körül azokból, akikért élt, harcolt és diadalmaskodott.

oai gyógyfürdő-bejárat és az új fedett uszoda közötti területre. Lebontják a régi vízmű-székházat, s kiköltözés után a Lakatosárugyár épületeit, s az új fedett uszoda folytatásaként felépül az új tisztasági fürdő, amelynek már a •kiviteli tervei is elkészültek, sőt az Egri Városi Tanács a fejlesztési alapból tavaly és ez évben mintegy 10 millió forintot át is utalt erre a célra a Heves megyei Vízmű és Gyógyfürdő Vállalatnak. Ugyancsak kivitelezés előtt áll a botanikai bemutató medence terve is.

Sajnos a nagyobb létesítmények pénzügyi fedezete még nem biztosított. A megyei tanács tervosztályán azonban megtudtuk, hogy — előreláthatóan — a negyedik ötéves terv megyei előirányzatai között jelentős összeggel szerepel a strandfejlesztés is.

A terv szerint egyébként a reumakórház és a kertészház vonalában felépítenek majd

A feladat nem egyszerű, hiszen Lenin sokoldalúságának és a népért való harcának beszédes bizonysága az az ötven kötetnyi életmű, amit a forradalom miatt és annak érdekében írt: stratégiát, állambölcseletet, taktikát, közgazdaságot és mindenekelőtt politikát. De a magánélet mintha felszívódott volna ebben a folytonosan másokért való helytállásban. Mintha a meghittség percei-órái olyan ritkán köszöntöttek volna erre az óriásra, hogy még legközvetlenebb munkatársai, barátai és rokonai sem tudtak jelentősét vagy nagyon sokat elejteni róla. Vagy talán az idő nem kedvezett ezeknek az intim emberi pillanatoknak, vagy a nagy idők nagy viharzása az oka, hogy elröppentek és ' szétoszlottak ézek az emlékek?

egy vasbeton „lábakon” nyugvó, kilencezer fős vetkő- zőt-öltözőt is, amely egyben térelválasztó funkciót is betölt a strandon: ettől — a belváros felé — lesz az úgynevezett „csendesebb zóna” a gyógyulást kereső fürdőzők számára, s ezen túl pedig a zajosabb, lubickoló térség kialakítását tervezik egy nagyméretű hullámmedencével. Ugyanakkor a mostani hideguszodát „pezsgőfürdővé” alakítják átA fejlesztési program megvalósításához 50—80 millió forint körüli összegre lenne szükség, s ha azonnal elkezdhetnék, akkor is legkevesebb 4—5 évet venne igénybe a lebonyolítása.

Reméljük, hogy a növekvő helyi és idegenforgalmi igényekre való tekintettel — mind a városi tanács, mind pedig a felsőbb állami szervek azon lesznek, hogy ez a nagyszerű és szükséges program mielőbb megvalósulhasson... (faludi)

Az Egri Megyei Színpad — Hidy Péter összeállításában — Voznyeszenszkij. Ladányi Mihály és Garai Gábor verssoraiból, Brecht, Nazim Hik- met emlékezéseiből, Ehrenburg véleményéből és Gorkij vallomásából, de legfőképp az elmélyült magyar Lenin-kutató. Gyurkó László írásaiból szőtte azt az emberi arcot, amely a köznapi, a zömök testű, inkább alacsony, jó kedélyű és az embereket mindig, mindenben észrevevő Lenint, a gyors beszédű és a humor iránt is érzékeny férfit, aki emberségből, a tudatos cselekvések belső törvénye szerint mesz- sze világító példát mutatott. Es szerénységből, önzetlenségből is! Talán innen van az, hogy a nép szeretete jeléül, a történelemben percnyi késedelem nélkül legendákat szőtt alakja köré.

Szívós József rendezte ezt az estét. Virágli Tibor, Nagy Edit, Jurkó Erzsébet, Ivády László és Hornyák István mellett Kakuk Jenő, Bárdos Margit, Varga Margit, Csizmadia Lászióné, Kékkő Jutka is részese a sikernek.

Az egri szimfonikusok — Szabó József karmesteri vezetésével — két Beethoven- részlettel járultak hozzá az est hangulatához.

Külön színfoltja és értéke ennek a programnak az egri vonósnégyes fellépése. A meghitt hangulatot Radnóti Tibor, Lévai Zsolt, Szabó József és Farkas István kamaramuzsikálása csak elmélyítette. örvendetes, hogy ez a viszonylag fiatal együttes milyen lelkesedéssel és érettséggel lép a közönség elé. Mostani műsoruk, Csajkovszkij Scherzója, Weiner Diventimentójának 4. tétele elsősorban, igazolja várakozásainkat az együttessel szemben.

A színpad dekorációját: az íróasztalnál ülő Leninnek csaknem életnagyságú félalakját kitűnő megoldásként említjük meg.

(farkas)

Terv, terv, terv:

Fejlesztik az egri strandot

..... p » » • • « - . .. . . . m-m .......... . ... ........ r^.VVVI H njTJTJTJLTLr

Sűrű köd terpeszkedett a falura és egészen eltakarta a távoli hegyeket. A kis patakocskák kávészínű, zavaros vize azt jelezte, hogy odaíönn az erdőségben nagy eső volt az éjjel. Fadarabokat, rőzsét, de még ölfahasábokat is hozott a víz, és a falu zúgójánál úgy örvénylett, mint valami kisebbfajta folyó. A patak a falun folyt keresztül, s ha felhőszakadás volt odaíönn, akikor elöntötte a közeli kerteket.

— Cudar idő — sóhajtott föl az orvos, s nézte, nézte az ablakom, át ezt a csupasár világot. Egy hete, pont ma egy hete, hogy idejött, ideküldték ebbe az eldugott kis sárfészekbe, s azóta nem volt egyetlen örömteli perce, egyetlen derűs gondolata. Becsapottnak, száműzöttnek érezte magát, s úgy tűnt, mintha összeesküdött volna ellene az egész világ.

Igen. Alig tíz napja, hogy megérkezett az írás, amely szerint dr. Angyal István orvost Bükikösdre nevezték ki. Nagy volt odahaza az izgalom. Angyal bácsi, a nyugalmazott mozdonyvezető, csak fejét csóválta, aztán ki is jelentette kereken:

— Harminchat évig jártam a világot, de én ilyen helységgel sehol sem találkoztam. Az öreg szava tehát annyit jelentett, hogy abban a faluban, ahová fiát orvosnak nevezték ki, nincs vasútállomás ...

— Bükkösd... Bükkösei . — gondolkozott, tűnődött az Öreg, -aztán előkerült egy megkopott iskolai atlasz is, de bizony azon sem volt feltüntetve a nevezett község

— Valahol az isten háta mögött lehet az. édes fiam — sóhajtott a mama és előlegképpen egy nagy könnycsepp gördült végig jóságos arcán.

— Ugyan, mama! Ne sírjon, hiszen tegnap még együtt örültünk a diplomának, s most... vagy nem gondolta talán, hogy egyenesen a hárshegyi klinikára küldenek főorvosnak?

— Bükkösd! Itt van. Megvan — kiáltott közbe a papa, s már olvasta is valami megkopott helységnévtárból. Kisközség a Blikkben, lakóinak száma 1300. Tengerszint feletti magassága 489 méter.

— Kisközség a Blikkben .. 1

Hát így volt. Es most dr. Angyal István az ablak előtt állva lesi, bámulja az esőt, a sarat, a szennyes vizű patakot és a szürke tejfehér ködöt, miközben várja betegeit. Várja, pontosabban már nem is várja, mert napok óta senki rá nem nyitja az ajtót. Tudta már a kinevezés után, azonnal megtudta, hogy olyan helyre kerül, ahol eddig soha még nem volt orvos és egészségügyileg szinte dzsungel a falu.

— Áll majd a sarkadra, Pistám — biztatta á megyén az osztályvezető főorvos. — Szép dolog ez, nagyszerű hivatás, mert ott bizony nemcsak gyógyítani, de nevelni is kell.

Dr. Angyal István nem volt nagy igényű ember, számított rá, hogy falura kerül, de hogy ilyen helyre, arra azért mégsem gondolt. Álmaiban számtalanszor ábrándozott egy csinos kis rendelőről egy dunántúli falucskában, közel a Balatonhoz. ahonnan már csak néhány ugrás a város és van élet, szórakozás ...

Itt se rendelő, se lakás, mert az a rendelő inkább elsősegélynyújtó-hely, mint egy orvos állandó munkahelye. Fájdalmasan, rosszkedvűen nézett körül a sebtében berendezett helyiségben, aztán szerencsésebb évfolyamtársaira gondolt, «kiknek már a kezdésnél „emberibb" sors jutott osztályrészül. A rendelőből nyílt egy szoba, amely jelenleg állomásában, rrunt orvosi lakás ssere»elt.

Nősülés! Mosolyodott el kesernyésen, ügy érezte, hogy hirtelen valami összemarkolja a szívét. A szőke, kék szemű Marikára gondolt, aki jövőre kész gyógyszerész, s akivel any- nyi, de annyi szép közös tervük volt már az egyetemen. Nősülés? De hova? Hova? — doboltak benne a gondolatok, és a másik pillanatban eszébe jutott Varsányi főorvos úr szava : tanítani, nevelni, gyógyítani... Igen, így mondta, s azt is hozzátette: számítok rád, Pista fiam. Szűz föld ez még, ugar, amit meg kell munkálni.

Az eső zuhogni kezdett, nagy kövér cseppekben gurult végig az ablaktáblákon. A fiatal orvos felrezzent merengéséből, mert úgy tűnt, mintha valaki megállt volna az ajtó előtt.

— Talán az első beteg? — villant át benne, s szinte félve, válaszolt a kopogtatásra.

Egy harminc-negyven körüli férfi lépett be az ajtón. Barna gumiköpönyegéről csörgött a víz és esőszag áradt belőle.

— A doktor urat keresem.

— Én vagyok, kérem. Tessék! Mi a baj, mi a panasza?

Az ember kicsit zavartan nézett körül,,egyet-kettőt köhintett, aztán válaszolt:

— Egy pár szavam lenne.

— Tessék! Csak tessék, foglaljon helyet —, s előhúzta az asztal mellől az egyetlen széket.

— Köszönöm, így állva is elmondhatom.

— Ne, nem, csak üljön le bátran, én egész nap úgyis csak ültem és már néhány napja egyebet sem csinálok. Tessék, mondja csak bátran!

Amíg a látogató elhelyezkedett, az orvos pillanat alatt* végigmérte tekintetevei.

— Munkásember — állapította meg — alighanem bányász. A gumiköpeny alatt kék munkászubbonyt viselt, lábán bakancs volt, s egyik szemével kicsit hunyorgatott.

— Kicsi ez a mi falunk, doktor úr. Azt mondják a vo.

My elvek, innen már a drótos is visszafordul.

— Kicsi, Igazán kicsi — mosolyodott el fanyarul az orvos. — Bár úgy hallottam, nagyon szép a vidék, s ami a legfontosabb, sok az erdő. Csak az emberek.., Napok óta felém sem jönnek, pedig kidoboltattuk kétszer is, hogy minden nap reggel 8-tól 1-ig van a rendelés.

— Igen, igen, az emberek — kapcsolódott az orvos szavába a látogató. — Tetszik tudni, furcsa nép ez a mienk, de nem rossz nép, azt igaz becsületemre mondom. Én ismerem jól ezt a falut, itt születtem, még az apám, nagyapám is. Csak olyan mint a jég... nehezen olvad.

Doktor Angyal felfigyelt. j r £ *

— Hogyan mondja?

— Mondom, nehezen olvad; nehezen barátkozik, de akit

egyszer megszeretett, azt aztán igazán szereti. Az apám sorolta, hogy volt itt hajdanán egy öreg tanító. Az első esztendőben, amikor idekerült, tizennégy kérvényt írt az érseknek, hogy helyezzék el innen. De aztán, aztán negyvenévi szolgálat után itt temettük el a faluban az elmúlt ősszel. — Mert úgy van az, doktor úr — elmondanám még, ha nem untatom —, hogy Bükkösd a múltban eltiport kis fészek volt itt a hegyek között. Apáink, nagyapáink favágók, cselédek voltak, s az én gyermekkoromban a fél falu még hitt a boszorkányokban. Felnőtt a gyerek, kijárt négy-öt osztályt, aztán ment ki az erdőre, ölfát vágni az apjával együtt. Most emberéltük csak meg magunkat a felszabadulás után. Iskolát, villanyt is kaptunk. Nem tudom, hallott-e már róla, de nem messze tőlünk van itt egy bánya, oda járunk vagy kétszázan, most már jobbadán a fiataljai. Ezek a bányászemberek már másfajta népek, de az Öregjei,.., azok ugyan keveset koptatják még egy jó ideig a doktor úr kilincsét.

Az orvos cigarettával kínálta meg a látogatót, rágyújtottak, mélyet szippantottak a füstből.

— Az öregasszonyok nálunk még kuruzslóhoz járnak, kérem. Van egy öreg bábánk, ő volt eddig az orvos. Szóval..; először meg kellene Ismerni a falut, doktor úr. Hogy is mondjam... barátságot kéne kötni az emberekkel, mert így... csak így nehezen fog menni a dolog. Én bányász vagyok. Tartson velem holnap, jöjjön, nézzen meg bennünket odalent, beszélgessen az emberekkel, meglátja, nem lesz hiábavaló...

A doktornak felcsillant a szeme.

— Szívesen elmegyek, úgysem láttam még igazi bányát, aztán illik is megnézni, hol dolgozik a falum népe...

— Hát akkor ebben is maradhatnánk —, állt fel az ember, s búcsúzóra nyújtotta a kezét.

Odakint elállt az eső. Dr. Angyal István, az új bükkösdi orvos kinyitotta az ablakot, s kinézett a vendége után. Látta,' hogy végigmegy az utcán, aztán megáll egy ház előtt.

— Hol jártál, Imre — kérdezte tőle valaki.

— Itt voltam a rendelőben, az új orvosnál. Egy kis baj került... Rendes ember lesz, úgy látom, s ami a legfhnto- sabb, érti a mesterségét...

A szavakat jól tisztán hallotta és úgy érezte, hogy a kis Rendelő megnagyobbodik, a kopott, festett bútorok kifényesednek, s leikéről felszáll a sötét, nyomasztó köd...

Szaiay Istváa