Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-23 / 94. szám

ÖREGEK

öregek.:: Megfáradt, időtől elgyöngített emberek, testüket földnek hajlította a vállaikat lehúzó, teher Gyermekeket neveltek, kora ifjúságuktól keményen dolgoztak, a rmtnka felszívta, szétszórta erejüket. Kiszolgáltak egy életet s most őket szolgálja az élet. Milyen a helyzetük, hogyan élnek, miként lehetne az eddiginél fokozottabban segíteni sorsukat, enyhítve és könnyítve gondjaikat — e fontos kérdéseket vizsgálta széles körű felmérése során a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság.

Minden hetedik ember nyugdíjas

Az emberek élete jelentősen meghosszabbodott, s nem kevés az idős korúak száma Heves megyében sem. Múlt év decemberében 52 000 nyugdíjast és tez-járadékost tartottak nyílván, s ez a szám a megye lakosságának 15 százaléka. Míg országosan minden nyolcadik, addig a megyében minden hetedik ember nyugdíjas. Sok öregnek hozzátartozója sincsen, magányosak, másakat a gyermeki közöny, a szeretet- lenség hiánya gyötör, s csak igen kevesen varrnak, akik elégedettek és boldogok, az érzelmi tényezők mellé felsorakoztathatjuk az anyagi okokat is. Az egy nyugdíjasra számított jövedelem ösz- szege 560 forint, de ezt az átlagot a magas 2—3000 forint feletti nyugdíjak szépítik, a valóság iszonyúan siralmasabb, mint azt az 560 forint mutatni képes. A nyugdíj, s az időnként csur- ditott segélyek nem elegendők arra, hogy az idős emberek problémáit megoldják.

A hagyományos családi keretek széttöredeznek — a családtagok mind dolgoznak, nincs, áld az öregek ápolásával törődjék — mind többen költöznek a szociális otthonokba. Ám a szociális otthonok befogadóképessége is véges. Marad így a házi gondozás, az öreglek napközi otthona. Ám házi gondozói hálózat a megyében nincs, mindössze három főfoglalkozású házi gondozó ismeretes. Az öregek napközi otthona? Még nagyon a gyermekcipőben totyog, s csakis a társadalmi és gazdasági szervek fokozottabb támogatása lendítheti előbbre, hogy az étkeztetést, a szórakozási lehetőséget az öregek számára biztosítani tudja.

A megélhetési

lehetőség

romlik

A nyugdíjasok megélhetési lehetősége — különösképpen az 1966-os árrendezés óta — állandóan csökken. S ha vizsgáljuk a tüzelő, hús, sajtótermékek, postai szolgáltatás, helyi közlekedés stb., árváltozásait, az 1968. óta bekövetkezett szabadáras és más fogyasztási cikkek nyílt vagy burkolt áremelkedését, fsak egyet állapíthatunk meg: a romlás mind nagyobb arányokat ölt.

Az ipari (vállalati) nyugdíjasok életkörülményeit az üzemek, vállalatok általában nem ismerik, s túlságosan nem is törekednék arra, hogy megismerjék. A nyugdíjasok egy részének biztosítanak havi 500 Ft-os munka- alkalmat, s a törődés tobbAprilis 27-töl:

ttyönaryösön is lesz éjszakai orvosi iig-yelet

A gyöngyösi kórháztól kapott tájékoztatás szerint a megye második városában is bevezetik, április 21-től, az éjszakai orvosi ügyeletet. A Jókai út 41. szám alatt lesz az ügyelet, mely hétköznapokon este 19 órától másnap reggel hét óráig, szombaton, illetve munkaszüneti napot megelőző napon pedig 14 órától hétfőn — illetve a szünet utáni első napon — reggel hét óráig tart szolgálatot.

QNémw

1010. április 23., csütörtök

nyíre ezzel véget is ér. Esetleg rendeznek egy-egy alkalommal nyugdíjas-találkozókat, ám legtöbbször ezek a rendezvények is csak arra szolgáltatnak jó ürügyet, hogy az aktív dolgozók maroknyi frázis elpuffogtatása után, eleget igyanak és egyenek.

Falun és városon

A megye öregeinek 25 százaléka ipari, 22 százaléka öregségi, 11 százaléka rokkantsági, 9 százaléka termelőszövetkezeti nyugdíjas. , Igen magas a tsz-járadéko- ’ sok aránya: 33 százalék. Miből élnek ezek az emberek?! A megkérdezettek 60 százalékánál a nyugdíj vagy a járadék összege 600 forint alatti; s e 60 százalékon belül azok vannak nagyobb többségben, akiknek még 300 forint sem juthat havonta.

Legkedvezőtlenebb helyzetben élnek a mezőgazdaság öregjei. Törvény és jogszabály írja elő, milyen juttatások illetik meg a már dolgozni nem tudó idős embereket, ám legtöbb helyen ezeket a juttatásokat a legminimálisabbra szorítják, vagy nem is adják. A nagy ütemben fejlődő és egyre erősödő kompolti Barázda Tsz például — annak ellenére, hogy megfelelő anyagi eszközökkel és tartalékkal rendelkezik — nem támogatja elöregedett tagjait. A háztáji földek megműveléséért, a termés hazaszállításáért 500 Ft-ot fizettetnek velük. Két-három kiöregedett. munkaképtelen beteg tsz-tag részére évenként egy-egy esetben kiutalnak némi segélyt, s a szociális ténykedés ezzel ki is merült. Vannak természetesen példák a nagyobb emberségre. a lelkiismeretes gondoskodásra is szép számmal. A boldogi Béke Tsz például az elmúlt években az öregek támogatásába 570 mázsa búzát (171000 Ft) osztott ki,' s emellett a háztáji földek megműveléséért, a termények hazaszállításáért egy

Simone Roger előtt lépegetett a havon. Az előkelő hegyi üdülőhely vendégei messziről boldog házaspárnak láthatták őket. De Simone számára gyötrelmes napok voltak ezek. Ügy érezte, itt az ideje, ho'gy számot vessen házasságával, s elbúcsúzzon tőle.

— Nem sok jót olvasok ki a szemedből, Roger — mondta. — Nagyon korlátolt lennék, ha nem látnám, hogy alattomos terveid vannak velem. Tudd meg, hogy olyan vagy előttem, mint egy nyitott könyv.

— Ostobaság, Simone — förmedt rá Roger. — Rémlátomásaid vannak, korodhoz képest túlságosan is élénk a képzelöeröd.

— És Rosetta, ö is a képzeletem szüleménye?

— Rosetta szorgalmas lelkiismeretes titkárnő, semmi

más.1

— Nem is állítottam, hogy nem lelkiismeretes, de egy biztos, elfoglalta helyemet az életedben.

— Betegesen féltékeny vagy, Simone.

— Nem, csak ösztöneimre hallgatok, azok viszont nem csalnak. S ne feledd el, hogy bizonyítékaim is vannak.

— Bizonyítékaid? Erről most hallok először.

— Pedig akkorák, mint az Alpok.

— Kibírhatatalan vagy, Simone. A legszívesebben abbahagynám ezt a témát. Végeredményben azért jöttünk-ide, •. hogy kellemesen tzórafillért sem kérnek. A heré- di Mátravidéki Tss-ben úgy döntöttek, hogy ezentúl valamennyi nyugdíjas és járulékos háztáji földjét díjmentesen megművelik, a termés hazaszállításáért pénzt nem kérnek, s' ha szükséges, a vetőmagot is ingyen adják az öregeknek.

Családias

jellegű

panziók,

nyugdíjasházak,

klubházak

Nem kevés azoknak a szerveknek a száma, amelyek az idős korú emberek problémáival foglalkoznak, s a különböző csatornákon elvesz, szétcsorog az értékes energia jó része. Ezt megakadályozandó, szükséges volna olyan szerv életre hívása, amely országos szinten, a szociális ellátás területét összefogná, irányítaná. A párt és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a népgazdaság teherbíró képességei és lehetőségei alapján mind fokozottabban szélesítsék a szociális gondoskodást. A tanácsi költségvetésekben megemelték a szociális segélykereteket, évről évre bővítik a szociális otthonok férőhelyeit, s a legutóbbi rendelet alapján 1 350 000 nyugdíjas és járulékos jövedelmét is rendezték. Mindez nagy segítség az öregek életkörülményeinek javítására, de nem elégségesek arra, hogy a meglevő problémákat megoldani tudják. Az egész társadalom összefogása, a társadalmi szervek, vállalatok, üzemek, intézmények támogatása sokat jelent, de a családot, az otthont és a szeretetét pótolni nem képesek. Az öregek ellátásának lehetőségét a családi kör tudna biztosítani, vagy a családias jellegű panziók és az új formában létrehozandó öregek klubjai, a nyugdíjasházak, klubházak.

Sokan értetlenül és közönnyel szemlélik az öregek helyzetét. Ezek ne felejtsék, hogy a mai öregek keze munkájának eredményeit, gyümölcseit élvezik. Ne felejtsék, hogy belőlük lesznek a majdani öregek, s az értetlenséget és közönyt visz- szakaphatják kamatosán, azoktól 'a fiataloktól, akiknek mostani magatartásuk példaadásként szolgál...

Pataky Dezső

Műícremlátogafás

Kengyel

Zoltánnál

A Szalajka „fővárosa ’, ez a kedves, a hegyvidéki falvak minden romantikáját magába gyűjtő Szilvásvárad adott otthont és csöndes egzisztenciát Kengyel Zoltánnak, a megye művészgenerációja egyik rokonszenves egyéniségének.

A műtermében — az iskola melletti pedagóguslakás egyik barátságos helyiségében — beszélgettünk, s mindjárt így kezdi:

— Nehéz helyzet ez! Szóban elmondani, amit képekben kellene . . . Nézz körül, aztán majd közben jöhetnek a szavak is.

A hegyek között barangoló ember hirtelen megtorpan. A művész szeme valamit meglátott s a mesterség hordozható eszközei percek alatt készültségben állva várják az ecsetvonásokat.

— Gyermekkoromtól kezdve a hegyek között élek. Mára marossz igét, Tokaj, aztán másfél év az Alpokban ... Tagadhatatlan, hogy ezek az élmények határozták meg a továbbiakat.

Különös formájú hegy emelkedik a többiek fölé. Előtérben enyhén hajló domboldal, s rajta különös formájú szalmakazal. De nem — nem is különös. A kazal formája követi a hegy formáját.

— Észrevetted már, hogy amit az ember alkot, menynyire hasonlít a természet „produkciójához” ? Ha nyitott szemmel járunk, lép- ten-nyomon találkozunk ezzel.

Némelyik festményen határozott, erős vonalak „dobják fel” a tárgyakat. Másütt párába burkolózik a táj, vagy a szinte megfogható levegőn át hullámzanak a hegyvonulatok, törik meg az erdők sokféle kékje-zöldje.

— A hegyek konstrukciós és atmoszférikus szerkezete foglalkoztat. S az is, hogy ezt a kettőt együtt sikerüljön ábrázolni. S úgy festeni, hogy ha nincs is a képen figura — észrevehetted, hogy alig festek embert —, akkor is érezze aki nézi. hogy benne van a képben, éli azt a hangulatot, amit én.

A „tárlatvezetés” szünetében visszaereszkedünk a hétköznapokba. A tőmondatokból az eddigi életút tartalom- jegyzéke összeáll: pedagógiai főiskolát végzett rajz szakon, Gergely Pál és Adler Lajos tehetséges tanítványaként. A nyári müvésztelepeken sok neves művész, közöttük Szönyi István és Hincz Gyula korrektúrái segítették. 1956-ban került a megyébe. Szilvásváradra tanítani. Tagja a megyei művészek csoportjának, a Képző- művészeti Alapnak, s számos közös tárlaton vett részt.

— Jó itt élni — mondja —, csak kissé messze vagyok a várostól, a szakmai társaktól, a szellemi partnerektől. A magunkfajta embereknek igen nagy szüksége van erre. márcsak az egészséges, sokat segítő önkontroll miatt is.

Itt érdemes megjegyezni, hogy vagy három esztendővel ezelőtt a községben élő Brassó Borbála házának egy részét felajánlotta állandó kiállítóhelyiség számára. Kiállítás volt is, de a „hivatalos” engedély — vagy inkább a bosszantó érdektelenség miatt? — nem érkezett meg, így csupán gerilla jellege maradt az egésznek, s hamarosan meg is szűnt.

— Közönség lenne, kiállítók is akadnának szép számmal a megyei és más művészek közül. Szilvásvárad forgalmas hely!

(Foto: Pilisy)

Aztán fellapozzuk a nagy dossziét: vázlatok, tanulmányok serege kerül elő, 'tájak, lovak, emberek — „kivitelezésben” a legújabb irányzatokig.

— Érzem a kort, a feszülő

gondolatokat, s igyekszem a magam módján értelmezni ezeket. Minden „prousseauiz- mus” nélkül: azt tartom,

hogy ha az ember visszajut a természethez, újra meg újra, is innen indul mindig magasabb szinten, nagyot alkothat. A termósze.tből indulni, hozzáadni a • saját egyéniséget — ez az a bizonyos plusz...

A Művészet című folyóiratban több reprodukciója jelent már meg a közös kiállításokon bemutatott képeit a kritika dicsérően méltatja. A kétféle hivatás — hiszen pedagógus is! — más örömet is nyújt számára:

— Amióta tanítok, már három tanítványomat vettek fel a képzőművészeti gimnáziumba — mondja.

Kátai Gábor

Három évvel ezelőtt — 19B7-ben a Magyar Népköz- társaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya között jött létre az az egyezmény, amely szerint munkaerő-együttműködés keretében fiatal magyar dolgozók — szakmunkások es

_C0\

eSty :

(Nikon

kozzunk, pihenjünk, nem pedig, hogy marjuk egymást.

— Hol voltál tegnap délután négy és este nyolc között — kérdezte az asszony anélkül, hogy férje közbevetésére ügyelt volna.

— Itt sétáltam a havas lejtőn, mint most veled. Néha szüksége van az ember■ nek egy kis nyugalomra, magányra, csöndre.

— Ebben egyezem veled. De ezen az úton nem te sétáltál tegnap, hanem én.

— Hát akkor hol voltam — kérdezte idegesen Roger.

— Azt te tudod a legjobban. De én is tudomást szereztem róla, s reméltem, ez tegyszer őszinte leszel hozzám.

— Jobban tennéd, ha ezt a gyönyörű tájat néznéd, s ezeket a mély szakadékokat. A nézelődés jobban áll neked, mint ez a rendőrfel- iigyelöi szerep — fojtotta jóval idősebb, gazdag feleségébe a szót Roger.

— Miért vagy hozzám ilyen

zömbös hang a drót másik felén.

— Itt Roger Dubois beszél, a szállóból. Kérem, szörnyű szerencsétlenség történt. A feleségem, Simone lezuhant a lejtőn, igen a Blanche Come lejtőjén ..,

— Igen, tudjuk, Dubois úr. Át is adom a kagylót az áldozatnak.

— Hogyan .1". — él? — kiáltott jel' izgalomtól fulladozva Roger.

— Ne izguljon, uram — szolalt meg egy rendőr a háta mögött. — Felesége egy óriási hógombócban az útra zuhant. Ott a hóburok lepattant róla, s a hölgy, az ön mély bánatára, élve került ki belőle. Nyújtsa csak ide a kezét, hogy rátegyem a bilincset. Gyilkossági kísérlet miatt letartóztatom. Ez már a negyedik gyilkossági kísérlet a Blanche Corne lejtőjén. S az előbbi három áldozat is élve maradt.

— De hát én nem akartam megölni a feleségem. Ha ezt mondta, csak ártani akart nekem. Különben is nagyon zaklatott az idegrendszere.

— Dulwisné józan és megfontolt asszony. S csak az ún. alpesi csodának köszönheti életét. ' Ez a halálgurulás egyébként üdülőhelyünk nevezetessége, csodálom, hogy nem hallott róla. Emiatt például megszűnik a helyi rendőrállomás is. Ez az eset ugyanis végleg bebizonyította, hogy itt nem lehet gyilkosságot elkövetni.

kegyetlen, Roger? S miért kellett Rosettát ide is magaddal cipelned? Azt hiszem, gondolatban már végeztél velem. Pedig ne feledd el, hogy legszebb éveim áldoztam fel miattad. Taníttattalak, állást szereztem neked, tanultam is melletted, hogy meg legyél velem elégedve.

— Ezt már vagy ezerszer hallottam.

— Hálátlan lelketlen! — kiáltotta zokogva Simone.

— Itt a jutalom, amiért lelketlennek neveztél — mondta durván Roger, s lelökte az asszonyt a lejtőn. Lassan, aztán „ gyorsabban csúszott a nedves havon, egyre több hó tapad rá. s mint növekvő lavina tűnt el a mélyben.

— Senki sem látott, nem láthatott! — vigasztalta magát Roger útban a szálloda felé.

— Halló, rendőrség? —telefonált izgatott hangon a helyi rendőrállomásra.

■— Igen — szólt egy kőbetanított munkások — szakmai gyakorlaton megismerkednek az NDK szocialista üzemeivel, azok technikai, termelési módszereivel.

A fiatalok első csoportja 1967-ben utazott ki. Ma már több ezer fiatal magyar munkás —> köztük több mint négyszáz Heves megyei fiatal — dolgozik az NDK-ban.

.A kiutazott fiatalok többsége munkaszeretetével, magatartásával elismerést szerzett a vállalati vezetők és az NDK dolgozói körében. A tapasztalatok szerint a fiatalok elszállásolása, munkába helyezése és kereseti színvonala kedvezően alakult.

A Heves megyei fiatalok a gépgyártás, a könnyűfémipar, a szövőipar, az üvegipar területén különböző szakmákban végzik gyakorlataikat: Karl-Marx-Stadtban, Drezdában. Jénában és Lipcsében. Az első Heves megyei csoport, mintegy ötven fő, az ősz folyamán érkezik haza, akiknek üzemei — többek között a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregysége, a Mátra vidéki Fémművek, az egri Finom- szerelvénygyár és az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregysége — jó munkalehetőséget biztosítanak

Ez év októberében újabb Heves megyei csoport indul az NDK-ba. Az egyes szakmák iránt máris nagy az érdeklődés. Az idén bővül a szakmák sora: lakatos, fúrós,

köszörűs, fonó, villanyszerelő és elektroműszerész szakmunkások és betanított munkások mellett — alumíniumolvasztár és műanyagfeldolgozó szakmunkásokat, valamint betanított munkásokat is foglalkoztatnak. Jelentkezni június 30-ig lehet, az egyes üzemek, vállalatok KISZ-szervezeteinél és vezetőinél, (m. k.)

Új szakmák, újabb lehetőségek