Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

Lenin és Krupszkaja Gorkiban, 1922-ben A sok megpróbál­tatás idején épp­úgy, mint az öröm napjaiban, felesége és hű barátja Nagyezsda Krupsz­kaja mindig mellette volt A szimbixszki titkos íutár A tstonMrszki titkos futár fáradtan, étregdU*s érke­zett Moszkvába: >rA fehér kozákok körülzárták a várost, óriási haderőt vonultattak fél, hogy visszaszerezzék a szimbirszki bolsevikoktól Oroszország aranykészletének nagy részét” — jelentette a forradalom parancsnokságá­nak. Pár perc múlva Lenin kiadta a parancsot: »Az aranykészletet meg kell menteni..." Még aznap elindult egy legendás hírű különítmény, az aranyvonatért. A különítmény egyik parancsnoka Kiss Lajos volt. Senki sem tudja, hányán haltak meg a harcokban, kilométereken át lángtenger követte a vonat útját, gránátok robbantak, ágyúk bömböltek. Megritkult a különítmény, de az aranyvonat megérkezett Moszkvába. Még jóformán ki sem pihente magát a komisszár, amikor az egyik reggel behívták az ezredparancsnokságra és felolvastak előtte egy szikratávírón érkezett hírt: „Pa­rancsnokai, internacionalista barátai küldöttnek jelölték az SZKP Vili. kongresszusára.” A kőszívű komisszár szemé­ből könnyek csordultak ki... — Sokáig nem akartam elhinni. Csak akkor nyugod­tam meg, amikor a küldöttigazolványt is a kezembe adták. Azt mondták a parancsnokaim, hogy készülj fel, Lanya — így hívtak az ezredben — mert Leninnel is találkozol. Hihetetlennek tartottam. Aztán igaz lett. Soha­sem felejtem el: a kongresszus egyik szünetében valaki hátulról vállamra tette kezét. Megfordultam. Lenin elv- társ állt velem szemben. Két kezével szorította meg jobb kezemet, erősen magához ölelt. Aztán beszélgettünk. A harcokról, a magyar internacionalistákról, a forradalom­ról. Csodáltam a nagy vezért. Még azt is tudta, hogy a szir-darjai viaduktot egyedül robbantottam fel... Számát se tudom, hányszor hallottam a találkozás történetét, részleteit a Lenin-renddel kitüntetett komisz­szártól. De a szavak mindig ugyanazok voltak. Szemei mindig ragyogtak, ráncai mindig kisimultak, arcát min­dig elöntötte a pir. Köbe vésett öröm, • büszkeség számára a lálkozás. i . | . /T ■ I "'X I ■ I. VITEZSLAT NEZVALi Ami Lenin összegyűjtött müveiből kimaradt Vlagyim!r lljieí Unin emléWnek LENIN összegyűjtött mű­vei a Szovjetunióban 5 kia­dásban jelenteik meg. Az 1. kiadás még meglehetősen el­sietett, hiányos. Sokkal jobb az 1932-ben befejezett 2. ki­adás (ennek olcsóbb változa­ta a harmadik), amely igen gazdagon el van látva jegy­zetekkel, magyarázatokkal. A második világháború után készült a negyedik kiadás, amelyet magyar nyelvre is lefordítottak; a legtöbben ebből ismerjük Lenin taní­tásait A negyedik kiadásba felvettek sok időközben, elő­került írást, némileg javítot­ták a közlési módszereiket Másrészt elhagyták a jegy­zeteket, amelyek ellentétesek voltak az 1938-as (nálunk szintén jól isnea-t) pérttorté- net hamisításaival, s elhagy­tak, hasonló célból, jó né­hány már akkor is ismert Len in-művet A fenti hiányokat pótolta a XX. pártkongresssizus után megjelent 5. kiadás (bár a szó szoros értelmében vett teljességről ennél sem be­szélhetünk). Az 5. kiadás meglehetősen sok újabban fel­tárt illetve azonosított cik­ket publikál, magyar fordítá­sa, megjelentetése még fo­lyamatban van. Melyek a legérdekesebb „újdonságok”? Felsorolásuk egy újságcikkben lehetetlen, néhány példával kell mege­légednünk. A forradalom előtti évekből fontos írások kerültek elő külföldről is, többek között az amszterdami szociáldemokrata archívum­ból. Így az első világháborút megelőző évtizedből Kauts- kyhoz intézett levelek, ame­lyekből kitűnik, mennyire igyekezett Lenin, az „egység- bontó” fenntartani a jó vi­szonyt a IL Intemacionálé- val — amíg ez elvi alapon lehetséges volt Már a világ­háború idejéből valók Lenin felszólalásai a zimmerwaldi és kienthali háborúellenes szocialista konferenciák jegy­zőkönyvéből A SZOVJETHATALOM éveiből sok gyakorlati utasí­tás, javaslat kisebb-nagyobb ügyekben, gyakran csak ap­ró papírszeletek tőmonda­tokkal, amelyek együtt adják a páratlanul sokoldalú Le­nin-portrét: gondolkodik Moszkva éllátásáról elegen­dő burgonyával és a lakos­ság bevonásáról a hó eltaka­rításába, megvédi a Vörös Hadsereg főparancsnokát a politikai vádakkal szemben és határozatban mondatja ki róla, hogy egyenruhás bü­rokrata. a textilmunkások sztrájkjából levont következ­tetése; az érintett üzemek­ben azonnal meg kell javíta­ni a propagandát és az élel­mezést. Az éhező gyermekek segélyezése érdekében diplo­máciai engedményeket tesz és nyilvánosan leszidja Bu- harirvt, mert a nemzetközi szociáldemokráciával létesí­tendő együttműködés érdeké­ben megígérte, hogy az esze- rek perében nem hoznak ha­lálos ítéletet, de elveti a megegyezés felmondását: Bu- harinnak felhatalmazása volt engedményeket tenni, ha már megígérte, legyen úgy, legfeljebb még néhány bolse. vikot megölnek az eszer ter­roristák, jegyzi meg a Prav­da hasábjain. Türelmetlen, igazáért vi­tázni sohasem rest ember képe bontakozik ki ezekből a feljegyzésekből — ha meg­gondoljuk, nem lehetett min­dig könnyű együtt dolgozni vele. Sohasem volt szemé­lyeskedő vagy haragtartó, az olvasót néha meghökkenti beszédeinek hangneme, de hallgatva más volt, gúnyos mosollyal, kacsintással ol­dotta fel a hatást, tréfával enyhítette a súlyos megálla­pításokat Sohasem fojtotta el a más véleményét, de gyakran nem volt türelme végighallgatni UTOLSÓ írásainak leg­megdöbbentőbb vonása — míg töretlen hitét a szovjet- hatalom megszilárdulásában semmi sem homályasította el — az aggodalom utódai gyen geségeitól. Hittel hirdette: a történelmet a nép alakítja, de reálisan látta, mennyire befolyásolhatják a vezetők jó vagy rossz tulajdonságai a tömegek harcának eredmé­nyességét Mint úgynevezett végrendeletéből és újabban publikált leveleiből is kide­rült munkatársai közül Trocteijt tartotta a legtehet­ségesebbnek, ám jól látta, hogy a párt vezetésére alkal­matlan, Nem antibolsevista múltja miatt — ezt könnyen megbocsátotta a háború és az intervenció éveiben tanú­sított bátorságáért, kitartásá­ért —, hanem mert meglát­ta szélsőséges forradalmisá- ga mögött is a nép lebecsü­lését, az adminisztratív, ka­tonai módszerek kedvélését, a kalandort, aki a helyzet elemzését vakmerőséggel pó­tolja. Vakmerőséggel győze­lemre lehetett vinni a forra­dalmat de nem, lehetett biz­tosítani fennmaradásét '.'A \*AA'V/ /. VAWAAAAAAAA,*. * * • * ‘^VvWWWAA*. *. Sztálinban becsülte a józan­ságot, kitartást realitást de megdöbbentette hatalomvá­gya, erőszakossága, durva­sága. Nehezen győzte le ve­le szemben ellenszenvét ■ egyszer, már súlyos betegen, nem tarthatta magában. „TISZTELT SZTÁLIN ELVTÁRSI ön elkövette azt a durva­ságot, hogy feleségemet a te­lefonhoz hívatta és leszidta. Bár ő megígérte önnek, hogy elfelejti amit mondott — én nem szándékozom olyan könnyen elfelejteni azt, amit ellenem tesznek és felesleges is kimondani, hogy amit a feleségem ellen elkövetnek, azt magam ellen elkövetett- nek tekintem. Ezért kérem önt, mérlegelje, kész-e a mondottakat visszavonni és bocsánatot kérni, vagy in­kább választja a köztünk fennálló kapcsolat megsza­kítását. TISZTELETTEL: LENIN" 1923. március 5. TÖBBRŐL van itt sző, mint személyes érzékenységről — az új Lenin-kiadás sajátos kiegészítésként közli titkár­női naplóját az utolsó, mun­kával töltött hónapokról, s ebből kitűnik, hogy arra gyanakodott: elzárják az In­formációktól, a folyó ügyek­től, s orvosait ilyen irány­ban befolyásolják. A pártve­zetés problémáira személyi megoldást nem talált, csak azt tudta javasolni, (ami meg is történt), bővítsék ki a Központi Bizottság létszámát, hogy kevesebb lehetőség nyíljon a személyi ellentétek döntővé válására. Betegsége súlyosbodása azonban meg­gátolta, hogy tovább küzd­jön a párt egységéért. Tm« voltunk «ly időknek mikor a dinasztiák kihaltak ■ olyan egyforma minden éjszaka mént a ravatalt fait apácák 6 I kirshhanl virágok 6 ti frontok mágikus fényei mikor egzotikus volt a kék és zsebkendő-kékek a mernek A mészár! ravatal a béstyaownon a halott Jeruzsálemhez hasonló és csapom kereszteket ültettetek Akkor kotároetak «I hogy tfiiijátékot rendezünk A koronázást ékszerek koponyáiban gránát! robban Megszűnt a történelem Felégettük a ravatalt Sétányok csendéletében barikádok lobognak Akkor született o modern Dionysos a moszkvai rét orgonák hangjainál Tanti vattánk oly időknek mikor a dinasztiák kihalnak s a' császárság egyetlen cárral véget ért mint városok ha reng a föld Ka majd a napokon eltűnődnek megértik a háborúkat • megértik a forradalmat és a költők agyrémeit A rüpirat foszlányok láttán csodálni fogjátok Lenint gyásszal jelölitek ezt a napot a jövendő időszámítás naptárához Felszöknek a kiégett fűvek és a’ város benépesül Kintornás kóbor lovagok és jósnők jövendő időszámításotokban Tanti voltunk olyan múltnak hogy száz év múlva szinte el sem hihetik Akkor majd megértik a forradalmat sírunkat s a rádium zsonglőréit Eörsi Irtván fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents