Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-18 / 90. szám

IKTAÍNIK*-. , TODOMA'N't feli TECHNIKAV.,’ UittOMAW ii» TECHNIKA... TL DOM AN* Es TEoHMKA . .c ÍIUOMA.%>: life ■ j *: j; A gyógyító zene A zene jótékony hatását már az ókorban felismer­ték és ezért kisebb zenekarokat énekeseket és táncosokat hoztak a betegek közé. A történelemből tud­juk, hogy Rabutin tábornok, a búskomor Apor István gyógyítására saját doktorát küldte el. aki a beteg meg­háborodott elméjének csendesítésére hegedűsöket hoza­tott, akik a beteg fejénél muzsikáltak. Ma már kétségtelen, hogy a zene élettani elválto­zásokat okoz a központi idegrendszerben. Szovjet fizio- lógusoknak sikerült elektronikus mérőeszközökkel re­gisztrálni ezeket az elváltozásokat. Megállapították, hogy különösen az izmok „hallgatják” figyelmesen a zenét Egyik dallam csökkenti az izomtónust, a másik fokozza. Utóbbit igazolja a fáradtan menetelő katonák esete, akik az induló hangjaira csodálatosképpen felfrissülnek és egyszeriben elfeledik fáradtságukat. Ismeretes, hogy a termelékenység az üzemekben a nap folyamán változik. Kezdetben alacsonyabb, majd másfél-két óra múlva eléri a maximumot, dél felé ismét esik. A másik napszakban ugyanez megismétlődik. A zene egyenletesebbé teheti a termelékenységet és megszün­teti a hullámzást. Ilyenkor igen fontos a megfelelő zene kiválasztása A nem bonyolult munka mellé erősen rit- musos zene való, az igényes, komplikált műveleteket végző dolgozóknál nyugodt, semleges dallamok. Tapasz­talat a2. hogy a zene két óránál tovább ne tartson, mert a szervezet megszokja a zenét és egy idő múlva elvész stimuláló ereje. A zenére a szív és az erek reagálnak az izmok után a legjobban. Kimutatták, hogy a zene ha­tására a pulzusszám csökken, a szívösszehúzódás erősö­dik, az erek kitágulnak, a vérnyomás csökken. Termé­szetesen ez csak abban az esetben következik be, ha a zene esztétikai élvezetet szerez. Ellenkező esetben a pul­zus meggyorsul, romlik a szívműködés. Ahhoz, hogy a zene kellemesen vagy hátrányosan hat az emberi szervezetre, elsősorban ez egyén zenei mű­veltségétől függ. Másként hat a klasszikus zene a szer­vezetre, és másként pl. a népdal. Érdekességként említ­jük meg, hogy a zene intenzív hatása a szervezetre csak akkor jön létre, ha már ismert melódiák hangzanak el. A zenei adás tartama és hangereje függ a foglalkozás­tól is. Kísérletek folynak a fogászatban is. Fejhallgatót tesz­nek a páciens fülére, amelyen keresztül fogfúrás közben a környezet zaját elnyomó zenét hallgathat. Tanaka, japán professzor a Magyar Gerontológiai Társaság egyik kongresszusán beszámolt a zeneterápiá­ról az öregek gyógyításában. 1964. novembere óta 344 betegnél, akiknek átlagos életkora 71 év volt, gyógysze­res, valamint egyéb kezelés mellett bevezetett zeneterá­pia hatására a fekvő betegek 35,3 százaléka gyógyult meg. A Japánban alkalmazott rehabilitációs eljárás fel­tétlenül felhívja a figyelmet a zenetechnika alkalmazá­sára a gyógyítás területén. Bizonyos, hogy a zene talán már a közeljövőben jelentékeny helyet foglal el az em­beri gyógyászatban. A mai napig megmagyarázhatalannak tűnik a ze­ne hatása a növényekre, amelyeknek tudva­lévőén idegrendszerük nincs. Megfigyelés szerint a zene fokozza a sejtek protoplazmájának mozgását és fokozza növekedésüket. A napokban jelent meg a hír, hogy az ottawai egyetemein egy biológusinő az őszi búza kísérleti vetését nyolc héten át zenével „szórakoztatta”. Az ered­mény meglepő volt, az ötezer rezgésű hanghullámok megháromszorozták a szokásos termést. A kísérletet tíz esetben ismételték meg. az eredmény mindig ugyanaz volt. A különös jelenségre egyetlen magyarázatot talál­tak: a zene rezonáló hatása érvényesül a sejtekben, a megsokszorozódott hanghullám-energia befolyásolja a nö­vény anyagcseréjét. Ha már a mezőgazdaságnál tartunk, említsük meg, hogy állítólag a tehenek tej hozama is megnő a zene hatására. Új ásvány Eddig ismeretlen ásvány­ra bukkantak a Bajkál tó nyugati partvidékén. A le­let , kristályainak méretei elérik a 0,9x2 centimétert; fajsúlya 3,6. Az új ásvány az azoproit nevet kapta, lrkutszkban, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szibériai Részlegéhez tarto­zó Földtani Intézetben rönt­gen és kémiai vizsgálatnak vetették alá a kristályokat. Az analízis során kimutat­ták, hogy az azoproit bor­sán, titán és magnézium al­kotta ritkán előforduló ve- gyüleU •gmmi&mt és technika;. A „Concorde” tűzbiztonsága A nyugati világ első szu­perszonikus sebességű utas­szállító repülőgépe, az an­gol—francia kooperációban készülő „Concorde” terve­zőinek a biztonság érdeké­ben sok mindenre kellett gondolniuk. Tűzveszély szempontjából a gép legké­nyesebb részei a magas hő­fokon üzemelő hajtóművek, amelyeknek hibája, üzem­zavara az utasteret is láng­ba boríthatja. Éppen ezért nagy érzékenységű elektro­nikus tűzbiztonsági beren­dezést terveztek a gép szá­mára, amelynek fontos ele­mei a motortérben elhelye. zett detektorok, ezek érzé­kelik a túlmelegedési vagy a tűzet s azonnal riasztó jelzést adnak le a pilóta számára. Ugyanakkor auto­matikusan kinyílnak a ké­pen látható, gömb alakú, cseppfolyósított semleges gázt tartalmazó tartály sze­lepei, a tűz fészkére irányít­ván az oltóanyagot, 'íogsTKA..; TUDOMÁNY Ék A „tömörített MM MM Az egyik nagy amerikai cég a közel­múltban újfajta magnetofon-készüléket hozott forgalomba, mely külsőre semmi­ben sem különbözik elődeitől, de az ára több mint kétszerese a régieknek. A ké­szüléken a felvétel kétszeres sebességgel játszható vissza anélkül, hogy a hang ma­gassága megváltoznék. Ha úgynevezett „normál” magnetofonon kísérelnénk meg, a hang egy oktávvaX magasabb lenne, ami gyakorlatilag élvezhetetlenné, érthetetlen­né teszi a beszédet. Az új konstrukcióban a lejátszófej a hangszalag irányával azonos sebességgel forog, ez küszöböli ki a kettő­jük közötti relatív sebesség megváltozását. E készülékkel kétszer annyi ismeret- anyag közölhető azonos időtartam alatt, aminek bizonyos esetekben nagy hasznát lehet venni, persze csak akkor, ha a se­besség nem lépi túl az érthetőség és a fel- foghatóság határait. Egy szó akkor érthető, ha valaki azt felismeri és el tudja ismételni. A felfog- hatóság pedig azt jelenti, hogy valaki az adott információt megérti és azt önmagában úgy dolgozza fel, hogy a későbbiek során következtetésekkel, bővítésekkel együtt be tud számolni róla. A kutatások tanúsága szerint a szavak kb. 350 szó/perc sebességig érthetőek, e felett az idegrendszer már nem képes a kapott információ feldolgozására. A felfoghatóság határát az átlagos hallgató számára 270—280 szó/perc sebességben álla­pították meg. A felfoghatóság mellett éppen olyan fontos az információ megőrzésének és fel­idézésének kérdése is. Mivel az ember ér­zékelő képessége rugalmas, a „tömörített beszéd” felfogásának képessége gyakorlás útján nagymértékben fokozható. Határozott összefüggés mutatható ki az egyén intelli­genciája és a „tömörített beszéd” felfogása között, ugyanakkor érdekes, hogy a sebes­ség fokozásával a felfoghatóság csökkenése a nagyobb intelligenciával rendelkező sze­mélyeknél hamarabb következik be. A jegyzeteibe időnként beletekintő átla­gos előadó 130—170 szó/perc sebességgel beszél. A hangos olvasás sebessége 170—180 szó/perc, magában 250 szó/perc sebesség­gel olvas az ember. A vakok Braille-írásá- val az olvasás sebessége percenként 110 szó. Mindebből az szűrhető le, hogy valaki egyedül kétszer annyi ismeretanyagot ol­vas el egy óra alatt, mint amennyit egy ugyanannyi ideig tartó átlagos előadás tar­talmaz. Nos, ez ellen üzentek hadat a két­szeres sebességgel visszajátszó magnetofon tervezői. Kezdetben úgy próbálták meg „tömörí­teni” a beszédet, hogy a hangszalagból ki­vágták a szüneteket és a megszakításokat. Hosszadalmas, kevéssé eredményes mód­szernek bizonyult, mivel csak 10—15 szá­zalékos tömörítést érhettek el vele. Nyilván­valóvá vált, hogy más eljárást kell keres­ni az információközlés „sűrítésére”. A gyorsított szóbeli közlés, a „tömörí­tett beszéd” megvalósítását korunk egyre növekvő információ-áradata tette időszerű­vé. A „tömörítő megnetofonnal” folytatott kísérletek sok gyakorlati problémát hoztak felszínre. Megállapították például, hogy nem minden előadó hangja alkalmas a tömörített beszédre. Sok függ attól is, hogy az adott szöveg mennyire nehéz és milyenek a hall­gatóság azzal kapcsolatos előzetes ismeretei. A nehezen érthető szavak és mondatok fel- foghatósága természetesen kisebb mértékű a „tömörített beszéd” esetében is. Az iro­dalmi szöveg sokkal könnyebben fogható fel, mint a tudományos anyag. Miután a sokoldalú kísérletek során bebizonyosodott, hogy a „tömörített beszéd” valójában jól szolgálja az intenzívebb információközlés ügyét, most a híradástechnikusokra hárul a feladat, hogy világszerte egyszerű, olcsó ké­szülékeket bocsássanak az érdekeltek ren­delkezésére. (íjalo^os rezervátumok 15« mában Rómában a gyalogosok örömmel vettek birtokukba két újabb teret e napokban, miután lezárták az autós­forgalom elől a Piazza Marganat és a híres Trevi kutat szegélyező kicsiny te­ret. A római városi hatósá­gok ezzel ötre emelték a gyalogosoknak fenntartott terek számát, amelyek ily módon olyan légkört sugá­roznak, mint amilyen ere­detileg rendeltetésük volt. A hatóságok eltökélt szán­déka, hogy ezeket a város központjában fekvő rezer­vátumokat megtartják, sőt bővitik számukat. Eleinte heves tiltakozási kampány folyt, amiért Róma legszebb részeit elzárták az autó- forgalom elő!, ezúttal azon­ban már nem sok szó hal­latszott. kivéve azt az el­lenvetést, hogy azvújabb te_ rek elzárása csak növeli a forgalmi káoszt a tereken kívüli A Trevi kút különleges szépsége megérdemli, hogy autók gyűrűje ne zavarja azt a hatást, amelyet kelt, de itt jár a legtöbb gyalo­gos turista is, hogy fény­képezzen. s bedobjon egy pénzdarabot a kút vízébe. A turistákat szállító autó­buszok megfelelő közelség­be szállíthatják a látogató­kat. Őriás aranyrögök A Szovjetunióban a kü­lönféle lelőhelyeken talált színaranyrögök gazdag gyűjteményét őrzik. Tavaly Moszkvában az ország gyé­mántalapjának kiállításán 120 egyedi aranyrögöt mu­tattak be, összesen több mint 300 kilogramm súly­ban. Látható volt a világ legnagyobb aranyröge — a 36 kilogrammos „Nagy Há­romszög”, amelyre az Urai­ban bukkantak 1842-ben, továbbá a 14 kilogrammos „Lófej” és a körülbelül egy kilogrammos „Arany Teve”. Ezeket 1947-ben ta­lálták Kolímán. A Szovjet, unió gyémátalapját 1922- ben hozták létre. A szovjet kormány létrejöttének első napjaiban a kormány máris utasítást adott az uralko­dóház értékesnek számba­vételére, felkutatására és rendszerezésére. Kígyóvadász — munka közben 193Ö. águrilis 1S«j s&ambsé H tí ö O S > % «s £ s a ES TECHNIKA... TUDOMÁS*! TUDOMÁNY ÉS'TECHNIKA... TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA.., TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA.,/ TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA,,, 1 ti Dual a.* i _ TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA .. TUOO» SZAFÄR SZAID-ALIEV, a Tadzsik Tudományos Aka­démia Zoológiái Intézetének tudományos munkatársával, az országos hírű kígyóva­dásszal gyakran találkozha­tunk Dusanbe festői környé­kén. Kezében hosszú fém sé­tapálca, a végén kétfelé nyí­lik. Ettől a bottól sosem vá­lik meg. Szafár találkozásunk nap­ján is kígyónyomon haladt. A homokban egy keskeny, meg-megszakadó nyomot le­hetett látni, mintha valaki száraz szederfa gallyat hú­zott volna végig a földön. Néha a sáv megszakadt, ilyenkor Szafár átkutatta a bokrot, felnézett a napra, ki­csit gondolkodott, majd ismét magabiztosan lépdelt tovább. 200 méterrel tovább a nyom ismét megszakadt a száraz anyagrögökön, amelyeket egy arrahaladó traktor fordí­tott ki a talajból. És itt van a lyuk is, amelyben szeret­nek megtelepedni a kígyók. Az üreg kb. 1 méter mély, aztán ágakra oszlik, amelyek hossza már több méter is le­het. A lyuk három Járatra bomlik. Szafár kezébe veszi az ásót, amelyet mindig ma­gával visz és ásni kezd. Nem fél a kígyó váratlan támadá­sától, ami valószínűleg kobra lesz, mert előbb feltétlenül felhangzik a jellegzetes szi- szegés. Védekezésre tehát ele­gendő idő marad. AZ ELÁGAZÁS végére ért. Üres. Ismét ásni kezd. A kígyóüldözés szerencse dolga. A tapasztalt kígyóva­dász ezt tudja. Nemegyszer, amikor már elfárad, erejét megfeszítve folytatja a mun­kát. 10 méter ..., 20 ..., vé­gül a 27. méternél felhang­zik a jól ismert sziszegés. A kobra villámgyorsan kiemel­kedik a lyukból, nyakát tá­madásra készülve felfújja. A tudós szemvillanás alatt le­szorítja villavégű botjával a kígyót. A kígyó beleszorul a villába, s csak szemei forog­nak vaduL Sok kígyó ment már ke­resztül Szafár Szaid-Aliev ke­zén. De az elsőre különösen jól emlékszik. Az eset jó egy­néhány éve történt szülőfalu­jában, Kabadijamban. Egy alkalommal észrevette, hogy gólyák telepedtek meg a ré­gi platán tetején. „Ügy lát­szik, ott a fészkük” — gon­dolta a kisfiú, és mindjárt fel is kapaszkodott az érdes, kacskaringós ágakon. A föld szinte elbújt a sűrű lombko­ronában. A fészek erős, szá­raz gallyakból készült. Ben­ne ott nyüzsögtek a madár­fiókák. A kisfiú figyelmét egy fekete göngyöleg vonta magára a gallyak alatt. Kezét kinyújtotta, valami puhát érintett meg, de ijedtében visszahőkölt, és leesett a fá­ról. Mint kiderült, a gólya­fészket előtte egy kígyó láto­gatta meg. Csak jó pár év múlva jött rá, hogy egy le- vantei viperát érintett meg a kezével. Szafár Szaid-Alievet, a kí- gyóvadászt, sok országban is­merik. Egy fülledt, trópusi napon Szafar Szaid-Aliev és útitár­sai a legendákkal övezett Komodo szigetére érkeztek. Az expedíció tagjai két csa­patra oszlottak. Az egyik feladata az volt hogy a sziget belsejébe hatoljon, a másiké pedig a kígyóvadászat. KOMODÓN ŐSI csúszó­mászókkal találkoztak. Ho­gyan maradhattak ezek meg? A varánuszfélék őshazája a zoológusok egybehangzó véle­ménye szerint az ausztráliai szárazföld. A földrész egy része annak idején levált, ap­ró szigetekre szakadt szét. A varánuszfélékre veszélyes ragadozók nem kerültek a szigetekre, s így maradhattak meg ezek a hüllőfajták. — Fő táplálékuk — meséli Szafár — a Komodón bősé­gesen tanyázó szarvas. Elha­tároztuk, hogy a szarvasokat csaléteknek fogjuk felhasz­nálni. Elejtettünk egyet, fel­függesztettük egy faágra és vártunk. A varánuszoknak kifinomult szaglásuk van, sa friss vér illatát több kilomé­ter távolságból is megérzik. A fák alatt hamarosan né­hány két-három méteres hül­lő jelent meg. Megkísérelték elérni a szarvast. De gyorsan elfáradtak és visszaestek a fűbe. Amikor a nap delelőre hágott, szétszéledtek és a bo­zótok árnyékában kerestek védelmet az égető napsuga­rak ellen. Estére visszatértek, s ekkor kellemes meglepetés várta őket. A szarvas a földön fe­küdt. A hüllők gondolkodás nélkül nekiestek, és hatal­mas darabokat szakítottak ki belőle. így a falánk állatok egymás után estek dsapdába. 12 darabot útnak indítottunk a zoológiái múzeumba, a töb­bit szabadon engedtük a dzsungelben, de előzőleg jel­zéssel láttuk el őket. Szafár Szaid-Alievet kígyó- szelidítőnek is nevezik. Ren­geteg csúszó-mászót fogott már; otthonában már azt is megszokták, hogy gyakran kobrát, vagy viperát hoz ha­za. A TADZSIK SZSZK mi­nisztertanácsa nemrég rende­letet hozott a kígyók védel­méről. Tilos ok nélküli pusz­tításuk, ' s vadászatukat szá­mos engedélyhez kötik. A kí­gyók rengeteg olyan rágcsálót pusztítanak el, amelyek érez­hető kárt okoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents