Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-18 / 90. szám

Drezdai sikerek Hazaérkezett iNDK-beli vendégszerepléséről az Egri Vonósnégyes A drezdai Lemn-ünnep- ségek bevezető programjában nagyszabású, reprezentatív kulturális rendezvények szín­helye volt a szászországi fő­város és környéke. Ezekre a rendezvényekre kapott meg­hívást az Egri Vonósnégyes (Radnóti Tibor, Lévai Zsolt, Szabó József és Farkas Ist­ván). Vendéglátójuk a híres drezdai Voltolini-trió volt. Az egri együttes április 7-én ér­kezett meg Drezdába azzal az előzetes programmal, hogy kinttartózkodásuk alatt két hangversenyen lépnek fel. A megérkezéskor azonban érte­sültek, hogy mindjárt más­nap, nyolcadiké n a Drezda melletti Dipoldiswaldeban közös hangversnyen kell fel­lépniük a Drezdai Állami Operaház művészeivel együtt. Az első bemutatkozás jól sikerült; többször is vissza­tapsolták az egri együttest. Kétnapos szünet, sok pró­ba után 10-én következett az újabb fellépés, ezúttal a drezdai értelmiségi klubban, ahol ez idáig igen sok neves külföldi „profi” együttes adott már hangversenyt. Az egriek voltak az első „ama­tőrök”, sikerük azonban ezúttal sem maradt el Mo­zart, Weiner és Beethoven kamaraműveinek tolmácsolá­sa után. A harmadik koncertre áp­rilis 12-én került sor a rade- bergi kultúrházban, ahol a lelkes hallgatóság között szá­mos, az NDK-ban dolgozó magyar fiatal is ott volt. Itt az előbb említett három szerző vonósnégyesre írt mű­vén kívül bemutatták Ko­dály Vonósnégyesét is, igen nagy sikerrel: Érdemes még megjegyezni az Egri Vonósnégyes hatna­pos kinttartózkodásáról, hogy a fogadtatás, a vendéglátás minden várakozást felülmúlt, s az együttes számára felejt­hetetlen élményt nyújtott a vendéglátó híres trióval tör­tént találkozáson túl az együtt eltöltött sók szép, iga­zi zenei est, amikor a két együttes tagjai megtalálva a közös nyelvet a zenében, éj­szakába nyúló közös házi hangversenyeket rendeztek. Helmut Voltolini triója az Egri Vonósnégyes látogatását a jövő hónapban adja vissza, s három koncerten mutatko­zik be Heves megye zene­szerető közönségének. Jelenet a „Világirodalmi Lexikon’* Világirodalmi Magazin különkiadásából. ról •Ä 4* 6 KI RÍ Ifi i(P>li*V17S«fc tv-filmet készített a Thália Színház nagy sikerű Kalevala-produkciójá- A filmet Seppo Wallin rendezte, Kazimir Károly közreműködésével. Képünkön: Keres Emil a kamera előtt. (MTI foto — Tormái Andor felv.) „Tanya, tanya, szénégető tanya...” Palócnap előtt — titoklesen Párádon rendezik, május 24-én, a hagyományos palóc- napot. Jóllehet van még idő jócskán, az egri járás falvai­ban már lázas izgalommal folynak az előkészületek a nagyszabású, színpampás se­regszemlére. A művelődési házakban, iskolák tantermei­ben estéről estére felcsen­dülnek a régi szép dalok, énekek, próbálnák a me­nyecskekórusok. Zeneszó mellett gyakorolnak a tán­cosok. Az előkészületek — érthetően — tibokibain foly­nak, nem ütik dobra, mivel szerepelnék majd, mert vala­► 99 'J írók, könyvek, kritikusok (Szerda, 18.00) Az elmúlt évben megje­lent Költők egymás között című antológiában néhány fiatal, induló költőt muta­tott be a kiadó, oly módon, hogy mindegyikükről egy- egy ismert költőnk írt a kö­tetbe ismertetőt. A televízió ennek alapján indított so­rozatot A költők élőben mutatják be a fiatalokat: a szerdai műsorban Simon IsN ván Apáti Miklóst, akinél: verseit Valcz Péter mondja el. A fiatal költőnek május­ban jelenik meg első kötete. Döntés j (Szerda, 20.50) Tv-oratórium. A Gyurkó László írta mű a Lenin- eentenáriummal függ össze, erdekes, újszerű irodalmi megközelítése a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom előtti utolsó központi bizott­sági ülésen történteknek. A hiteles jegyzőkönyv alapján úgyszólván változtatás nél­kül, azt a pillanatot ragad­ja meg, amikor a KB-nak a fegyveres forradalmi felke­lésről kellett döntenie. Zenei Figyelő | (Csütörtök, 18.30) Az elmúlt hetekben szá­mos hangversenyt rendezlek felszabadulásunk 25. évfor­dulója megünneplése jegyé­ben. Számos külföldi ven­dégművész vett részt az ün­nepségsorozatban. A többi között hírt ad a Figyelő Székely Endre Nenia című müvének magyarországi be­mutatójáról, majd a hazánk­ban járt szovjet szimfoni­kus zenekar koncertjéről sugároz egy részletet, s egy interjút a zenekar karna­»y!78. április 18., szombat gyávái, Jevgenyij Szvetla­novval. A debreceni Kodály- kórus budapesti zenekari koncertjéből is láthatunk egy részletet. Shakespeare; Rózsák háborúja (Csütörtök, 20.50) Magyarul beszélő angol filmsorozat I. részének vetí­tése. Az elmúlt évben vetí­tették Angliában is a BBC televízió által felvett 11 ré­szes filmet, amelyet a Ma­gyar Televízió is 11 részben vetít, egy-egy Ötvenperces részt csütörtök esténként. Voltaképpen a Royal Shakes­peare Company előadássoro­zatát vették filmre, úgy­hogy a feldolgozás teljesen a színházi előadás jellegét követi. Három Shakespeare- művet ölel fel a 11 rész, a VI. Henriket, ennek része­ként a IV. Edwardot és vé­gül a III. Richárdot. Üvegkalitka | _ (Péntek, 20.20) Tv-film a televízió Pénték esti bemutató című sorozatá­nak legújabb darabjaként. Kertész Ákos novellájából készült a szerző által írt forgatókönyv, ami \egy há­zasság válságba kerülésének kiélezett pillanatát eleveníti meg, azt a pillanatot, ami­kor a férj bejelenti, hogy el-, válik. Voltaképpen mindket­tejük drámájáról van szó: az asszony, alá jól kereső állást tölt be, mindent meg­tett az elmúlt években azért, hogy férje, az ifjú tudomá­nyos munkatárs, sikeres em­ber legyen, s most rá kell döbbenie, hogy áldozata hiá­bavaló volt, házasságuk csődbe jutott. A férj úgy ér­zi, megfullad a felesége ál­tal teremtett üvegkalitkában, a langyos jólétben. A fősze­repeket Galambos Erzsi és Somogyvári Rudolf alakít­ják. Á. <5*. A pénz Amikor összekerültek, olyanok voltak, mint a templom egere. Egy táska ruhanemű volt minden va­gyonuk, könnyen elfért egy kis albérleti szobában. Mind­emellett teljes volt a boldogság, hiszen szerették egy­mást. Munkaidő után minden idejüket együtt töltötték, vasárnaponként együtt mentek el meginni egy pohár sört, vagy kávét. Az idő múlásával mind jobban ment a soruk, a fia­tal mérnök jó beosztást kapott, az asszonyka sem kere­sett rosszul. Két év múlva az albérlet után megérkezett az örömhír is a vállalattól: Lakáskiutalást kapnak ha­marosan. Amikor megcsillant előttük a boldogulás re­ménysége, elhatározták, hogy nagyon komoly takarékos­kodásba kezdenek. A szándékot tett követte. Forintot, forintra raktak, lassan elmaradták a vasárnap délutáni közös séták, a kettesben való kávézások, és iparkodtak elhallgatni, talán még egymás előtt ,is a névnapokat, születésnapokat. — Minden jöhet csak pénzbe ne kerüljön — ez lett a kimondatlan jelszó a családban. Ahogyan gyűlt a pénz, úgy nőtt a további vágya­kozás a minél több forint után. Szerényebbek lettek az ünnepi ebédek, a hétköznapinál is hétköznapibbak a va­csorák. A fiatalasszony eleinte versenyben állt a pénz­spórolással, még akkor sem szólt, amikor le kellett mon­dani a névnapozásról, a vasárnapi süteményről. Akkor döbbent meg először, amikor a két napig tartó nylon- harisnyát bemutatta a férjének. — Nézd meg, tönkrement teljesen, újat kell vennem. Férje, mintha egy fél világ dőlt volna össze, kétség­beesve csapott az asztalra és ezt vágta a szemébe: — Mert hanyag vagy, nem vigyázol a holmidra. Terád mindig csak költ az ember. Egyik éjszaka nem jött szemére álom. Férje mélyen aludt mellette, ő pedig könnyekkel áztatta a párnát. Azokra a vasárnap délutánokra gondolt, amikor még kettesben be-be tértek a cukrászdába, amikor még, ha az egyik „Rigó Jancsi” után, másikat kért, udvariasan hívta oda a férje a pincért. Másnap természetesen tovább folytatódott az „új élet”, a férfi arra kérte, hogy próbáljon valahol vállalni többletmunkát, túlórát, hiszen, — mint mondotta — szükségünk van minden fillérre, ö maga is jó példával járt elől és minden mellékest megfogott. — Egy év múlva meg kell, hogy legyen az autó ára, — bukkant fel a kimondatlan új jelszó a családban. Nehéz napok következtek, napi 10—12 órai munka, sivár, egyhangú élet. Este mikor fáradtan összetalálkoz­tak odahaza, úgy nézték egymást, mint a hajótöröttek és arra sem jutott idő, — mint azelőtt —, hogy elmond­janak egyet is abból az apró-cseprő történetekből, me­lyeknek fül-, vagy szemtanúi voltak. Az asszony mind többet sírt, idegeskedett, a férj kimerült, altató nélkül nem ment az alvás. Végre elérkezett a nagy nap. össze­gyűlt a kocsi ára. Mikor összeszámolták a betéteket, az asszony inkább bánatot, mint boldogságot érzett. Nem örült, a pénznek, az autónak, hiszen a nélkülözött fo­rintok mellett le kellett mondania a mindennapok apró boldogságáról is ^ | __. . , . .... 11 Szafey feiváa m ennyien egyre vágynak: produkciójukat legjobbnak értékelte a zsűri. Hevesaranyoson este fél hét után gyülekeznek a fiúk, lányok. Harmónika hangja szárnyal. A lányok koszorú­ja párba sorakozik, s indul­nak a zenére, énekelve, de­rekukat riszálva. Ropják a táncot frissen, mosolygósán. Járják a mártogatóst, a dob- bantósit, aztán tapsolnak, ri- dáznak, ahogy a táncelemek következnek egymás után. Bekapcsolódnak a táncba a fiúk, szédítő-kavargó ritmust diktálnak. A tánc rendje sze­rint egyszer gyors, máskor lassúbb az ének: „Tanya, ta­nya, szénégető tanya...” — Ez a „Szénégető tánc” — magyarázza Jónás Már­ton, iskolaigazgató, aki beteg felesége helyett vállalta el a menedzser szerepét. Meséli a tánc történetét... Valamikor itt körös-körül erdő húzódott, s az emberek faszénégetéssel foglalkoztak, abból tartották magúkat. Ünnepekkor a szén­égetőtanyán nagy vígságot csaptak, énekeltek, táncoltak. A hajdani táncos-énekes szénégetők csontjai rég el­porladtak a földben, s az er­dő is megfogyatkozott a falu körül. Ám a szénégetők tán­ca ma is „él”. Nemzedékről nemzedékre hagyományozó- dott, s megőrizték a jó tán­cosok a mai napig. Görcsös-bütykös, rézkam- pós barkóoabotok, juhászbo­tok kerülnek elő. Félkaréj­ban állnak fel a legények, s botjukra támaszkodva kezdik a nótát: „Beszegődtem Ara­nyosra juhásznak... Két sző­rös puli a kutyám, az me- / gyen a nyájam után ...” Fér­fias, kemény táncot járnak. Juhásztáncot. Ügyesen for­gatják a kampós botokat, mozdulataik begyakorlottak. Még tart a tánc, amikor vendég érkezik. Somfai Ti- borné, pedagógus, a járás nép­tánc-szakreferense. Bátorból jött, ott segített killéganőjé- nek a táncolvasásban, s Ara­nyosra is segíteni érkezett. Szakértő szemmel figyeli a táncmozdulatokat. Mikor vé­get ér a zene, a tánc, rögtön véleményt is mond: hol a mozdulatok között a felesle­ges cirkálom, sallang. — A parádiak milyen pro­dukcióval rukkolnak elő az idén? — Az titok — mondja mo­solyogva —, de valamit el­árulhatok ... Györgyfalvi Ka­talin koreográfiája alapján bemutatjuk a „Palóclány- tánc”-ot, s helyi gyűjtés alapján tréfás-mókás palóc- játékok is szerepelnek műso­runkban. Részi vesz a palóc­napi rendezvényen egy száz­tagú kórus, Kivés József karnagy vezetésével. Stri- teczki Ferencné kolléganőm pedig a népénekeseket „tre­nírozza”. A többi azonban tényleg titok! A táncosak pihennek. Azt találgatják: ugyan most mu­tatja-e majd őket is a tv? Egyik fiatalember így zárja le a találgatásokat: — „Én azt mondom, minket ne mu­tasson a kamera, de hozzuk el az első díjat... !” Nevetés harsain, s újra a tánchoz so­rakoznak a lányok, fiúk. Mi­kor elbúcsúznak, utánunk úszki a szeles áprilisi estébe a meleg dallamú énekszó: „Tanya, tanya, szénégető ta­nya .. ” (pataky) Nem lehetne pontosabban? Olvasom a Magyar Nem­zetben hogy virágzik a med­vefül kankalin Veszprém kö­zelében. Es azt is olvasom, hogy az a jelenleg virágzó medvefül kankalin nagyon ritka növény és a „jégkor­szak után kétezer évvel... honosodott meg hazánkban." Ez igen — csettintek megelé­gedetten —, ez a pontos, pre­cíz újságírás: a jégkorszak után kétezer évvel! Nem „ré­gen”; nem „valamikor haj­danán”; nem „évezredekkel ezelőtt”; nem: pontosan a jégkorszak után kétezer év­vel. Már majdnem megelége­detten és megnyugodva dől­tem volna hátra szerény kis karosszékemben, amikor be- lémnyilallt a döbbenet:. ..de jnelyik jégkorszak után? Mert szerénybe tudásom sze­rint akadt egynéhány öreg földünk történetében. Tehát az első pillanatra oly precíz­nek és pontosnak tűnő hír, lám, rövidke töprengés, kö­zelebbi vizsgálat után, nem állta ki az olvasó próbáját: pontatlanná vált! Mert lehetett ez a ponto­san „kétezer évvel a jégkor­szak után” az álgonkium jég­korszaka, vagy mondjuk a pleisztocéné. S az utóbbi sem mindegy, mert például a ple- isztocénban a Qünz jégkor­szak több mint egymillió év­vel ezelőtt volt az Alpokban — például. Hogy ezt én mindezt hon­nan tudom? Megnéztem a lexikonban! Meg én. Mar csak a pontosság miatt is! (-ét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents